*Zayn szemszöge*
Épp csak pislogtam egyet és Cat már el is tűnt a tömegben. Nemrég még a
karjaim közt tartottam és reménykedtem, hogy nem veszi észre a szívverésem
őrült ritmusát. Aztán próbáltam udvarias lenni és feltettem a hülye kérdésemet
és tessék ez lett a vége. Elrohant és a fene tudja hová mehetett. Az nyilván
való volt, hogy nem a riasztó miatt aggódott. Biztos voltam benne, hogy a
Felisha név miatt rohant el. Legszívesebben utána rohantam volna, hogy ki
faggassam, mire jött rá és mit fog tenni. Nem bírtam magammal és kirohantam az
utcára, de addigra már eltűnt. Hirtelen feltámadt a szél és az egyik fáról egy
jó adag havat fújt le, ami természetesen az én fejemen landolt. Megborzongtam,
ahogy a hideg víz befolyt a pólóm alá, mivel természetesen kabát nélkül jöttem
ki. Egy pillanatig az egyik lábamról a másikra álltam és tanakodtam mit tegyek.
Végül Sophie hangja csendült fel a fejemben, amint azt mondja ne avatkozzak
bele és, hogy nem tudom megvédeni a csalódástól bármennyire is szeretném. Csalódottan
ballagtam vissza a zenétől dübörgő házba, majd felvettem a kabátom, hogy a
teraszon elszívjak egy cigit. Már a második szál végénél tartottam és még
mindig nem tudtam kiverni Catet a fejemből. Azt a pillanatot, amikor megláttam
abban a piros ruhában, amint Eddel beszélget. Istenem mennyire féltékeny lettem
hírtelen a srácra. Ahogy Cat csillogó szemekkel figyelte minden egyes szavát,
majd vörösre rúzsozott ajkaival elmosolyodott és válaszolt. Egy csapat srác
rántott vissza a jelenbe, akiknek a hatalmas jókedvüknek csak töredékét okozta
az alkohol.
- Zayn! Haver! Mi a pálya?– vont mackó ölelésébe Ashton, a 5 Seconds of Summer dobosa.
- Magányos farkasban nyomod a bulit? – kérdezte Luke.
- Ja… szóval most mi lenne, ha elhagynátok a felségterületem? – húztam
ki magam és megtördeltem a kezem, mintha bunyóra készülnék, mire mind
elnevettük magunkat.
- Mintha ezer éve nem találkoztunk volna! – vágott hátba Calum.
- És nem is hiányoztatok! Végre csend volt. – válaszoltam vigyorogva,
mire újra csak nevettünk.
- Hogy telt a karácsony? – kérdezte Michael és már nem is gondoltam
Catre…
*
Egy jó óra múlva Liam terelt össze minket a konyhában, hogy
felköszöntsük Louist, aki épp a kávésasztal tetején trónolt, amit pár iskolai
haverja cipelt körbe a nappaliban. Niall és Harry elővarázsolták valahonnan a
több emeletes tortát – minden emelet más ízű volt -, amire a lányok vigyáznak,
majd fél szemmel az ajtóból, amíg mi felköszöntjük a szülinapost. Danielle és
Nicole közben felrakták a gyertyákat a kisebbik focipályának álcázott tortára,
amivel egész reggel bénáztunk a fiúkkal. Eleanor épp lehalászta a barátját a
trónjáról, míg Sophie kikapcsolta a zenét, amikor megcsörrent a telefonom. Liam
kivette a kezemből a készüléket, mielőtt láthattam volna, hogy ki keres és
lenémítva zsebre dugta.
- Bárki is az, kibírja 10 percig – mondta és Harry után taszigált, aki
Niallt követte a kisebbik tortával a kezében és hangosan énekelt. Elhessegettem
a gondolatot, hogy ki kereshet ilyenkor és mosolyogva csatlakoztam a szülinapi
dalhoz.
- Kívánj valamit mielőtt elfújod! – figyelmeztette Eleanor az
ünnepeltet, aki jó nagy levegőt vett, majd szándékosan telibe arcon fújta
Harryt.
- Hoppá! – röhögött Louis, de az áldozat csak elvigyorodott.
- Semmi gond barátom! Na most próbálj meg kicsit jobban célozni. –
mosolygott, mintha mi sem történt volna. Második próbálkozásra, már elfújta az
összes gyertyát, mire hangos tapsvihar tört ki, ami alatt Niall gyorsan
leszedegette a gyertyákat.
- Sok-sok szeretettel csináltuk neked ezt a tortát… – kezdte Liam.
- De az semmit nem ér, ha a konyha főnök nem tud olvasni. – fejeztem be
a mondatot, mire Niall megdobott egy gyertyával.
- Nem igaz! Harry hallotta félre, amit mondtam… - válaszolt a szőkeség
és már mind nevettünk.
- Most már soha nem tudjuk meg! – közölte nyugodtan Harry – A lényeg,
hogy nagyon boldog szülinapot te kis karácsonyi csoda! – vigyorgott és Louis
arcába nyomta a focipályát, mire hangos röhögés árasztotta el a szobát.
- Mit ne mondjak tényleg szar lett… - fintorodott el a szülinapos miután
megnyalta a száját.
- Boldog születésnapot haver! – veregettem hátba, majd a többiek is
felköszöntötték. Végül Eleanor bejelentette, hogy az ehető torta a konyhában
található és visszakapcsoltuk a zenét. A buli folytatódott.
- Szóval te is tudtál róla? – vonta kérdőre Louis tetetett haraggal a
barátnőjét.
- Nagyon meggyőzőek voltak az érveik. – nevetett Eleanor – Na menj
mosakodj meg!
- Előtte kérek egy puszikát – csücsörített idétlenül a focista.
- Felejtős édesem! Majd ha tiszta leszel.– mosolyodott el a lány, majd
a konyha felé vette az irányt.
- Huuuu… - hangzott kórusban tőlünk.
- Ezt jól meg kaptad kis malac! – röhögött Niall.
- Az lehet, de nekem csak arcot kell mosnom, míg a földről ti
takarítjátok fel a mocskot… - vágott vissza Louis.
- Akkor is megérte – kente még jobban szét az előbbi arcán az édességet
Harry.
Negyed órával később nyoma sem maradt a szülinapi ajándékunknak és a
telefonomat is visszaszereztem. Éreztem, ahogy pillanatok alatt felgyorsul a
szívverésem, ahogy megláttam a nem fogadott híváshoz tartozó nevet és hogy
üzenetet is hagyott a hangpostán. Sebes léptekkel indultam el a terasz felé,
hogy nyugalomban végighallgassam az üzenetet, de valaki elkapta a karomat.
- Zayn! Egy percre!
- Igen?! – kérdeztem egy picit bunkón Sophietól.
- Fél perc nyugi… csak Cat-et keresem, de nem találom és nem veszi fel
a telefont. Szerintem lelépett, de veled láttam utoljára nem tudod hová
mehetett? Kezdek aggódni, mert nem volt jó kedve… - hadarta, de félbeszakítottam.
- Lenne egy két tippem… Gyere! – fogtam meg a kezét és magam után
húztam a teraszra – Szerintem rájött – mondtam mikor már a szabad ég alatt
voltunk.
- Mi van?! Mire jött rá? – nézett rám értetlenül Harry barátnője.
- Tudod, hogy Nate nem annyira szőke herceg fehér lovon, mint ahogy
gondolta… Tudod tegnap veszekedtek és én…
- Hogy mi?
- Nem tudtál róla? – kérdeztem meglepetten.
- Akkor ezért volt szomorú… Fene egye meg! Én meg azt hittem, hogy…
- Jó ezt majd később kielemzed, - vágtam megint a szavába - de
szerintem Natehez rohant el holott valami kamu dumát nyomatott a riasztóról. És
most van egy hangüzenetem tőle és már megőrülök, hogy mi lehet benne szóval ha
nem bánod…
- Nem, persze! Maradhatok?
Már elindítottam a felvételt ezért csak bólintottam válaszként. Először
csak motoszkálást hallottam, szipogást és végül csak két rövid mondat: Igazad volt. Meg tudsz nekem bocsájtani?
*
Több közlekedési szabályt is megszegtem, mialatt Cat házához hajtottam,
de abban a pillanatban nem érdekelt semmi, csak hogy láthassam. Nem tudtam,
hogy itthon van-e, mert a telefonját nem vette fel, de reménykedtem. Sophiet
erősködése ellenére sikerült meggyőznöm, hogy maradjon a buliban. Cat most
biztos nem akart egy tömeget maga köré. És persze, ha Sophie jött volna akkor
Harry is mindent meg tud és ő is csatlakozott volna a felmentő sereghez.
Kiszálltam a kocsiból és összehúztam magamon a kabátomat, mivel egyre erősebben
havazott. Megindultam a ház felé és egy pillanatra megdermedtem, majd elöntött
a szín tiszta gyűlölet. Egy pillanat alatt ott termettem a tornácon töprengő
srácnál és a puccos kabátjánál fogva a falhoz szorítottam.
- Mi a francot keresel te itt? – sziszegtem a fogaim közül.
- Már megint te?! Egyáltalán semmi közöd hozzá hol vagyok és miért.
Most lennél szíves elengedni? Dolgom van. – nézett dacosan a szemembe Nate.
- Itt biztos, hogy nincs… - mondtam és elkezdtem letaszigálni a
lépcsőn, majd egy nagyot löktem rajta, amitől majdnem hasra esett – És ha még
egyszer megpróbálsz, akár csak ránézni eltöröm az összes csontod. – mondtam
higgadtan, mire ő felnevetett.
- Ne izgulj, ha végeztem vele a tiéd lehet, de még van egy két üzleti
megbeszélni valóm a hölggyel.
- Ebben segíthetek… Mától munkanélküli vagy. Ez ilyen egyszerű. És most
tűnj el innen, míg szépen kérem. – egyre jobban kellett uralkodnom magamon,
hogy ne verjem be a csinos kis fejét.
- Jaj a hős szerelmes… annyira szánalmas vagy tudod?! Az első randink előtt megszerezhetted volna
magadnak a lányt. Elég lett volna, ha lekapod ott a lakókocsi előtt és dalolva
a karjaid közé veti magát erre a fancsali pofáddal konkrétan tálcán nyújtottad
át nekem. Ő meg annyira ki volt éhezve arra, hogy valaki szeresse, hogy
szerintem tökmindegy volt neki ki hívja el randira…
Itt lett elegem abból, hogy így beszél Catről és már lendült is a
karom. Elvétettem a célpontot így csak az állkapcsát találtam el, de így is
kibillentettem az egyensúlyából. Fájdalom nyilallt a kezembe, amiből tudtam,
hogy neki is fájt az ütésem és ettől adrenalin áradt szét a testemben. Minden
erőmet beleadva elkezdtem csépelni. Sikerült kitérnie néhány ütésem elől és,
amikor megcsúsztam a havon neki is sikerült eltalálnia, amitől elestem. Rám
vetette magát és már a hóban birkóztunk, mikor egy ütésem után egy nagyot
kiáltott.
- Elég! – zihálta – Békén hagyom oké?! Nem ér ennyit az a ribanc…
Erre még egy nagyot behúztam neki, mire az orrából elkezdett folyni a
vér.
- Takarodj innen! – förmedtem rá, mire összeszedte magát és sántikálva
elindult a kocsija felé.
Mikor Nate elhajtott odamentem az ajtóhoz és becsöngettem, de semmi.
Átmásztam a kerítésen és hátramentem az udvarba, felnéztem és halvány fény
szűrődött ki Cat szobájából. Első ötletem az lett volna, hogy egy kis kővel
megdobom az ablakát, de mindent vastag hóréteg borított. Aztán megpróbáltam
hógolyót gyúrni, de az szétesett, mielőtt eltalálta volna az ablakot.
Tanácstalanul néztem körül az udvaron, majd megakadt a szemem az öreg fán,
melynek ágai felértek a teraszig. Eszembe jutottak Cat történetei, hogy régen
azon lemászva lógott meg otthonról így úgy gondoltam ez visszafelé is működni
fog. Csak hogy azzal nem számoltam, hogy Ő sokkal könnyebb nálam és télen
mennyire könnyen törik hidegben a fa. Félúton jártam, amikor nagy reccsenéssel
leszakadt alattam az egyik ág, én meg lezuhantam. Nyöszörögve tápászkodtam fel
és szitkozódtam, de semmi. Még ezt sem hallotta meg így újra nekivágtam.
Ezúttal sikerült elérnem a korlátot, mielőtt letörtem volna még egy ágat. A
következő percben gyorsan követték egymást az események. Mikor felhúztam magam
Cat majdnem elkaszálta a fejemet egy baseball ütővel miközben sikított, de csak
egy faágat talált el. Majd felismert és kiejtette a kezéből a fegyverét és
segített átmászni a korláton.
- Zayn mi a fenét keresel itt? – kérdezte elsápadt arccal.
- Csak meg akartam nézni hogy vagy… - ziháltam.
- Atya ég te vérzel! – kapta a szája elé a kezét – Jesszus ne haragudj!
– kezdett el sírni. Látszott rajta, hogy az elmúlt pár óra biztos megviselte és
ki van idegileg.
- Ne! Ne sírj! – öleltem meg – Nem találtál el! – próbáltam
megnyugtatni.
- De… - szipogta – És csurom víz vagy… - húzódott el – Akkor mitől
vérzik az arcod? És egyáltalán mit kerestél a fánkon? Nem ismered az ajtót? –
indult vissza a szobájába, mert nem volt rajta több a piros ruhájánál én meg
követtem.
- Hívtalak, csöngettem és kopogtam is…
- Bocsi… - sütötte le a szemét – Nem gondoltam, hogy te vagy az, mert…
- itt elcsuklott a hangja.
- Semmi gond! Nem kell róla beszélned… - erre felkapta a fejét –
Összeraktam a képet… - mosolyodtam el fájdalmasan.
- Köszönöm! - mosolyodott el ő is halványan - És veled mi történt?
Gondolom nem a házat őrző vérebek tépkedtek így meg…
- Mondjuk úgy, hogy a történelem megismételte önmagát… - céloztam a
Troy-jal való verekedésemre.
- Te… Tessék? – pislogott nagyokat.
- Hidd el meg érdemelte, – néztem a szemébe – de ha szeretnéd egy
szavadba kerül és eltűnök. Csak tudni akartam, hogy megvagy –e…
- Én… nem… - gondolkodott egy pillanatig, majd összeszedte magát –
Örülnék, ha maradnál, mert egyedül már bedilizek… De nem tetszik, hogy
verekedtetek!
- Oké – bólintottam.
- Most pedig vedd le azt a vizes kabátot, mert megfázol és mosakodj
meg, aztán lefertőtlenítjük a sebeidet… - utasítgatott, mire elmosolyodtam és
bementem a fürdőbe. Mindent úgy tettem, ahogy mondott, aztán Cat hozott teát –
közben Sophienak leadtam a drótot, hogy rendben vagyunk ne izguljon - és felkuporodtunk az ágyára, hogy nézzük a
filmet, amit elkezdett. De nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel az egyik kérdésem,
ami már nagyon bökte a csőröm.
- És honnan van baseball ütőd?
- Mindig is az ágyam alatt volt. - mosolyodott el, mire elnevettem
magam – Betörők ellen tökéletes. - magyarázta.
- Persze ha tudnál célozni… - piszkáltam, mire belekönyökölt az
oldalamba, de közben elmosolyodott.
- Örülj neki és piszkálás helyett, inkább nézd a filmet! – mondta és
úgy is tettem.
*Catherin szemszöge*
Mikor felébredtem, még ki sem nyitottam a szemem, de automatikusan
beszívtam Zayn ismerős illatát.
- Jó reggelt! – suttogta, mire csak még jobban hozzábújtam jelezve,
hogy semmi kedvem felkelni.
Nem akartam, hogy elkezdődjön ez a nap. Nem akartam találkozni
senkivel, hogy megkérdezzék, hogy vagyok vagy mi van a barátommal, aki már az
exem volt természetesen. Egyszerűen gyáva voltam szembe nézni a saját
kudarcommal, hogy hagytam így becsapni magam. Nem akartam Sophie szemébe nézni,
hogy bevalljam előtte is volt egy titkom. Be akartam zárkózni egy burokba, ahol
biztonságban lehetek. És ezt a helyet most Zayn ölelő karjai között találtam
meg. Aki tegnap egész este itt maradt velem és semmit nem kérdezett. Da sajnos
nem hagyta sokáig, hogy úgy tegyek mintha nem is léteznék.
- Legalább Sophieval beszélj róla… Hidd el jól fog esni. – simogatta a
hajam.
- Vele akarok a legkevésbé beszélni. Meg fog utálni… - néztem fel Zayn
döbbent arcára.
- Miért? – kérdezte mire nagyot sóhajtottam.
- Az egész ott kezdődött, hogy az a faszfej szenteste kikotyogta, hogy
van egy tetoválásom… - tartottam hatásszünetet és láttam rajta, hogy egyből
tudta miért volt ez baj Ő bezzeg tudja…
– Pedig mondtam neki… Na mindegy anyuék új nevelési módszerrel próbálkoznak
vagy mit tudom én így végül nem lett belőle baj, de…
- De Sophie nem tud a tetkóról és félsz, hogy megbántod azzal, hogy nem
mondtad el neki – fejezte be a mondatom, mire szó szerint leesett az állam.
- Öhm hát igen…
- Én azt ajánlom, hogy beszélj vele minél hamarabb. Amúgy is már engem zaklat
telefonon és perceken belül itt is lesz, hogy megvigasztalhasson... – simogatta
a hajam.
- Neee csak azt ne… Kell még egy kis idő, hogy összeszedjem magam.
- Cat…
- Zayn nem állhatok Sophie elé csak úgy azzal a szöveggel, hogy „Tudod
van az a tetkóm… Ja hogy nem tudtad?!”
- Nem ezt… - próbálkozott újra, de most valaki más szakította félbe.
- Mi a fene történt itt? – hallottam meg Harry jól ismert hangját, mire
azonnal oda fordultam, de meg is fagytam, ahogy a két alakot megláttam a szobám
ajtajában.
- Hidd el édesem semmi… - szólalt meg a legjobb barátnőm miközben az én
szemembe nézett – Engem inkább az a tetoválásos dolog érdekel.
- Ne haragudj… - suttogtam, miközben könnybe lábadt a szemem. Soha nem
sírtam még el magam eddig ennyiszer 24 óra leforgása alatt. Zayn felpattant
mellőlem és kitessékelte a haverját az ajtón, aki elég feszültnek tűnt. Sophie
sóhajtott egy nagyot, majd leült az ágyam szélére.
- Miért nem mondtad el? – kérdezte inkább szomorúan, mintsem mérgesen.
- Egy idegroncs voltam, mikor összebarátkoztunk és sok mindent nem
mondtam el az elején. Tudod milyen lassan nyíltam meg. Aztán akkoriban éreztem
úgy, hogy mekkora barom vagyok, amiért csináltattam egy tetoválást egy fiú
miatt és nem mertem bevallani. - sütöttem le a szemem és a előző napi piros
ruhám szegélyét kezdtem el piszkálni, amiben elaludtam – Tehát előled is
eltitkoltam, mint mindenki más elől és minél több idő telt, egyre jobban
megkedveltem. De neked továbbra sem mertem elmondani, nehogy megharagudj rám
miatta és ne barátkozz velem vagy mit tudom én… Könnyebb volt titkolni. Mint a
stúdiómat. – vallottam be.
- Nem mondom, hogy nem bánt a dolog, de nem azért mert nem mondtad el.
- Hát akkor?
- Hogy gondolhatod azt, hogy egy ilyen kis hazugság miatt feladnám a
barátságunkat? – fájdalom csengett a hangjában és könny gyűlt az ő szemébe is.
- Mert bármennyire is próbálok erősnek mutatkozni én még mindig bizonytalan vagyok…
- Nem értem…
- Sophie, szerelmes voltam Troyba. Legalábbis azt hittem… És elvileg ez
kölcsönös dolog volt még is bántalmazott… Mindenemet neki adtam és ez volt a
hála. Tudom… Muszáj elfogadnom, hogy nem miattam történt. De bennem van az,
hogy ha neki ez nem volt elég, akkor másnak fele annyi odaadással pláne nem
vagyok szerethető. És erre jön Nate, akiről kiderül, hogy mindvégig csak
kihasznált. El kell ismerned ez nem igazán győz meg arról, hogy engem bárki
képes lenne szeretni. - Jaj Cat… - szorosan átölelt és egymás vállán zokogtunk –
Annyira szeretlek! Bármit megteszek, hogy segítsek eloszlatni a borúlátásodat…
- Tényleg ne haragudj! – húzódtam el – És esküszöm, hogy most már nincs
több titkom – És ekkor nyitott be Zayn és eszembe jutott, hogy megint hazudtam.
- Kész a reggeli. Itt minden oké? – mosolygott.
- Igen, mindjárt megyünk – válaszolt barátnőm, mire a fiú visszaindult a
konyhába – Cat tudom, hogy most még nem érted, de nagyon jegyezd meg, amit most
mondok. Ő – mutatott az ajtó felé – rakta össze elsőként a képet, hogy mi történt
veled. Itt maradt veled egész éjjel és közben engem nyugtatott, hogy rendben
vagy. És meg reggelit is csinált. Zayn törődik veled ezt ne felejtsed el!
