Reggel Zayn ölelő karjai között ébredtem, a telefonom egyre erősödő
üvöltésére, amivel együtt a szorítás is erősebb lett.
- Zayn összenyomsz… - hámoztam ki magam karjai közül és felültem az
ágyon, hogy nyújtózzak egyet.
- Hmmm – dünnyögött - bocsi nem akartam… - fúrta a fejét a párnák közé,
amin mosolyognom kellett – Azért kinyomhatnád már azt a telefont… - motyogta a
párnába.
- Ja igen, bocsi! – kaptam észbe és leállítottam az ébresztőt.
- Most hova ilyen korán? – fordult a hátára és nagyokat pislogva
kinyitotta a szemét.
- Főpróbára – ásítottam nagyot – És amúgy 10 óra van…
- És a dél előtti órák mind koraiak a keléshez… - magyarázta, mire
elnevettem magam, majd elfoglaltam a fürdőt. Negyed óra múlva felfrissülve
indultam ki a fürdőből, de Zayn állt az ajtóban amikor kinyitottam, amitől
kisebb szívrohamot kaptam.
- Édes istenem! Ne csináld ezt többet! – kaptam a tízszer gyorsabb
ütemben verő szívemhez.
- Még mindig Zayn vagyok, de sebaj, kezdem megszokni… - kacsintott
kacér vigyorral a képén, mire rásóztam egyet a karjára.
