38. rész

Reggel Zayn ölelő karjai között ébredtem, a telefonom egyre erősödő üvöltésére, amivel együtt a szorítás is erősebb lett.

- Zayn összenyomsz… - hámoztam ki magam karjai közül és felültem az ágyon, hogy nyújtózzak egyet.

- Hmmm – dünnyögött - bocsi nem akartam… - fúrta a fejét a párnák közé, amin mosolyognom kellett – Azért kinyomhatnád már azt a telefont… - motyogta a párnába.

- Ja igen, bocsi! – kaptam észbe és leállítottam az ébresztőt.

- Most hova ilyen korán? – fordult a hátára és nagyokat pislogva kinyitotta a szemét.

- Főpróbára – ásítottam nagyot – És amúgy 10 óra van…

- És a dél előtti órák mind koraiak a keléshez… - magyarázta, mire elnevettem magam, majd elfoglaltam a fürdőt. Negyed óra múlva felfrissülve indultam ki a fürdőből, de Zayn állt az ajtóban amikor kinyitottam, amitől kisebb szívrohamot kaptam.

- Édes istenem! Ne csináld ezt többet! – kaptam a tízszer gyorsabb ütemben verő szívemhez.

- Még mindig Zayn vagyok, de sebaj, kezdem megszokni… - kacsintott kacér vigyorral a képén, mire rásóztam egyet a karjára.

- Hülye… Amúgy te hova? – kérdeztem elengedve magam mellett.

- Veled megyek. Utána úgy is próbálunk mi is. És ha már felébresztettél… - vont vállat, miközben fogkrémet nyomott a fogkeféjére. Egy fél óra múlva reggeli után már az utcán álltunk, ahol Zayn leintett egy taxit és már úton is voltunk a Verizon Center felé. Én érkeztem meg utoljára, így rögtön el is kezdtük a próbát. Zayn leült az első sorba engem pedig megrohamoztak a hangosító emberek, hogy milyen mikrofon szeretnék. Hirtelen nem értettem a kérdést. Hát milyet? Amibe énekelni kell. Vagy van másmilyen is?

- Head-setet adjatok neki srácok. – hallottam meg Nate hangját a hátam mögül, mire felé fordultam. – így nem kell még arra is figyelned, hogy elég közel tartsd a mikrofont a szádhoz – mosolygott rám.

- Értem. Köszi. – mosolyodtam én is el. Nem szeretem, ha mások mondják meg mi jó nekem, de kivételesen hálás voltam érte. Furi. Fél perc múlva egy pasas már a mikrofont eszkábálta fel a fejemre. Majd belekezdtünk egy dalba a bandával, hogy a hangosítók be tudják állítani a mikrofonokat.

- Emlékszel még a mozdulatokra? – kérdezte Nate.

- Igen! – bólintottam.

- Szuper! Srácok a helyetekre! – kiabált a táncosoknak – Denis benne vagytok, hogy műsor szerint haladjunk? – fordult a dobos felé, aki egy dobszólóval jelezte, hogy készen állnak. Nate leült a színpad elejére és várta a műsort. A próba egész jól ment. Néhány helyen akadtak zökkenők, de sikerült mindent tökéletesíteni. A végén persze megkaptuk a vastapsot az egy személyből álló közönségünktől. Nate teljesen meg volt elégedve velem, ami a táncot illeti és azt mondta fokozatosan bővíteni fogjuk a repertoárt. Miután leadtam a mikrofonom, megkerestem Zaynt.

- Kész vagy mehetünk? – kérdezte.

- Persze, de nem azt mondtad, hogy ti is próbáltok? – kérdeztem.

- De. Csak ebéd után… - mosolygott rám, majd megfogta a kezem és maga után húzott.  Fogtunk egy taxit és a város közepe felé vettük az irányt. Miután elhajtott a taxi megkérdeztem Zaynt van-e valami terve is, hogy hol fogunk enni.
- Hmm... Nem igazán - vigyorgott rám - Gondoltam sétálgatunk aztán lesz valami. - vont vállat, majd a fejébe húzta a kapucniját és felvette a napszemüvegét
- Tökéletes álcázás - gúnyolódtam - Ezt tanították is valahol?
- Ó persze! Paul beíratott minket Álcázás kezdőknek tanfolyamra...
Míg Zayn mesélt Kaméleon Mester tanításairól – remélem nem kell említenem, hogy kamu volt - én kiszúrtam egy KFC-t.
- Hát örülök, hogy a dzsungel mélyén is kiválóan el tudsz rejtőzni, de éhes vagyok és az a KFC úgy csalogat... Neked is megfelel? - néztem volna a szemébe, de csak a saját szempárommal találkoztam a napszemüvege tükrében.
- Van csirke is?
- Persze! Gondolok rád is. - kacsintottam.
- Akkor jó. - mosolyodott el és kinyitotta nekem az ajtót.
Miután kikértük az ebédünket vezetésemmel elfoglaltuk a legeldugottabb boxot, hogy véletlenül se bukjon le Zayn.
- Hmm de romantikus... - vette elő a csábos hangját.
- Ja hát... Tudod alig töltünk időt kettesben és nem szeretném, hogy rámenjen a házasságunk - tettem a kezem az övére, amit az asztalon pihentetett és komolyan néztünk egymásra, majd kitört belőlünk a nevetés.
- Minden esetre köszi, már meghaltam a pulcsiban - vette le Zayn az említett ruhadarabot - És hogy érzed magad? Nem keltél fel az este. Ez jó jel ugye?
- Hát nem igazán agyaltan ezen elalvás előtt. Lehet amiatt...
- Ja szépen bealudtál a film közepén... A legjobbakról maradtál le!
- Hát persze - nevettem - Amúgy egész jól vagyok. Próbálok nem ezen rágódni. Neked sosem volt lámpalázad?
- Ó dehogynem! Mondjuk a kettőnk esete azért különböző...
- Jó, de nálad mi használt?
- Két dolog motivált. Egyrészt, hogy bizonyítsam az egész világnak, meg akik nem hittek bennem, hogy ez nem csak egy hülye álom. Én erre születtem és meg tudom csinálni. Aztán a srácokat sem hagyhattam cserben az élő showban. Ja és még hogy megnyerjem anyunak a fődíjat. Ez így három... Mindegy is... Te kinek akarsz leginkább bizonyítani?
- Ez egyszerű! Az anyámnak.
- Anyukádnak? - lepődött meg.
- Nem igazán hisz a zenei pályában... - komorodtam el - pedig apu is zongorázott régen...
- Tom? Tényleg?
- Ahham. Ő imádja a zenét. Bár az az érzésem, ha a zsonglőrködés lenne a szenvedélyem ő akkor is támogatna. Nem is értem, hogy jöttek össze...
- Pedig szerencsére megtörtént. Különben te nem lennél.
- Ja - mosolyodtam el.
- És anyud mit szólt a King's-hez?
- Nem tudom... Apunak meséltem telefonon anyu nem tudom, hogy fogadta - vontam vállat nemtörődöm módon.
- Szerintem komolyan beszélgetnetek kéne... Nincs olyan anya, aki ne örülne a gyereke sikereinek.
- Ó dehogynem! Méghozzá az enyém.
- Olyan makacs vagy! - vágott sértődött képet.
- Anyutól örököltem, de ő rosszabb.
- Huhh sajnálom Tomot. Két ilyen makacs nővel élni... - nevetett.
- Hát nem egy álom az biztos - nevettem el magam én is.
Miután degeszre ettük magunkat tovább sétáltunk a városban és nézelődtünk, amikor megtorpantam egy fehérnemű bolt előtt.
- Jesszusom! - nevettem el magam - Gyere! - ragadtam meg a kezét, de nem hagyta, hogy behúztam a boltba.
- Oda nem megyek be! - tiltakozott Zayn.
- És ha felpróbálok egy vörös csipkéset?
- Melyiket? - csillant fel a szeme és benyitott a boltba.
- Előbb gyere! - húztam a gyerek részlegre - Had fényképezzelek le ezzel! - mutattam a One Direction-ös bugyikra, amiknek a közepén a srácok arcképei virítottak.
- Az felejtős! Jesszus ki veszi fel ezt?! - piszkálta meg mintha fertőző lenne - Azt hittem jobban fognak kinézni... Na de hol az a kis vörös? - dörzsölte össze a tenyerét és elindult egy másik polchoz.
- Csak vicceltem. - mondtam, de meg se hallotta és kiválasztott egy összetartozó melltartót és bugyit és felém nyújtotta - Hmm ez jól néz ki! - kaptam ki a kezéből és a próba fülkék felé indultam Zayn pedig követett. Gyorsan átöltöztem és nézegettem magam a tükörben.
- Na? - türelmetlenkedett a függönyön kívülről.
- Honnan tudtad a méretem?
- Van hozzá érzékem. Na hadd nézzem!
- Ki mondta, hogy láthatod is? - kukucskáltam ki vigyorogva - Csak azt mondtam, hogy fölpróbálok egyet.
- Na ne szórakozz velem... - nagyot nevettem csalódott fején, de mire észbe kaptam elrántotta a függönyt, amitől felsikoltottam, majd csípőre tettem a kezem és próbáltam mérgesen nézni.
- Kifelé!
- Nagyon szexi! - lépett közelebb - De meg kell vizsgálnom az anyag minősségét - csúsztatta a kezeit a fenekemre - Bár itt nincs túl sok... - állapította meg és elnevettem magam.
- Na tünés! - próbálkoztam, de a hasamban keletkezett bizsergés elpuhított. Ő pedig elvigyorodott és a nyakamat kezdte csókolgatni - Zaaayn! Sikítani fogok. Hagy abba! - nyöszörögtem mire megállt, de a fejét nem húzta el. Felé fordultam - Mit... - de azonnal megcsókolt. Kész. Végem volt. Átkaroltam a nyakát, mire felvett az ölébe és az egyik elválasztó falnak támasztott, amibe beleremegett az egész próbafülke részleg és valaki felsikoltott. Erre eltávolodtunk egymástól és próbáltunk nem túl hangosan nevetni. Zayn már épp behúzta volna a függönyt, amikor megjelent az eladó most-megöllek-titeket fejjel ezért lerakott a földre.
- Uram arra kérem azonnal távozzon! A hölgy pedig, ha felöltözött és kifizette a fehérneműt.
- Khm... Máris! - szedte össze magát Zayn, majd távozás előtt rám kacsintott. Gyorsan felöltöztem, majd kifizettem a fehérneműt és távoztam. A bolt előtt azonban sehol sem láttam Zaynt. Elővettem a mobilom és felhívtam.
- Maradj ahol vagy! Egy perc. - hadarta el aztán le is tette, mielőtt megszólalhattam volna.
- Hát okéé... - válaszoltam a süket telefonba és pár pillanat múlva kilépett a szomszéd üzletből -  Mehetünk? - kérdezte mire bólintottam és fogott egy taxit. Mivel hamarabb érkeztünk vissza, mint a többiek leültünk az öltözőben a kanapéra.
- Mennyibe került a fehérnemű? - kérdezte Zayn.
- Mert?
- Mert miattam kellett megvenned szóval szeretném kifizetni...
- Jaj hagyjuk már... - legyintettem - Amúgy is megvettem volna.
- Jó, de ha nem küldenek ki akkor én álltam volna ugye tudod?!
- Tudod mit? Majd meghívhatsz egy kávéra törlesztésképpen, oké?
- Mintha valaki egyszer azt mondta volna, hogy makacs vagy nem?
- Elképzelhető - nevettem el magam, amikor benyitott a banda hiányzó része.
- Mondtam, hogy itt lesz Zayn is. - vigyorgott Sophie, aki a shopping túránk miatt jött a fiúkkal.
- Haver vagy 10 percig dörömböltünk az ajtótokon - méltatlankodott Niall.
- De hát ha nem válaszol senki, akkor nem egyértelmű, hogy nem vagyunk ott? - ráncoltam a homlokom.
- Azt tudtuk, hogy te itt leszel, a próba beosztásban láttam, de Zayn képes lenne átaludni a kopogtatást is... - magyarázta Liam.
- Nem is alszom olyan mélyen - vágott sértődött képet Zayn mire mind rámeredtünk.
- Haver ne már... Had ne emlékeztesselek. - szólalt meg Harry.
- Oooode légysziii - lelkesedtem - Engem érdekel!
- Miről beszélsz Harry? - kérdezte az áldozat.
- Szent Patrik napja? Rémlik? - kérdezte ördögi mosollyal Louis.
- Jó oké igazatok van. - adta be a derekát a szobatársam.
- Ez így nem fair! Minket is avassatok be. - nyafogott Sophie helyettem is.
- Sajnálom cica köt az eskü... - puszilta meg a barátnője homlokát Hazz.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- AMI A TURNÉBUSZBAN TÖRTÉNT AZ OTT IS MARAD! - kántálták egyszerre a srácok.
- Kivéve ha az áldozat engedélyezi a történet nyilvánosságra hozását - tette hozzá Niall.
- Nem vagytok normálisak - röhögtem.
- Oké srácok menjünk próbára - nézett az órájára Liam.
- ÉN VEZETEM A GOLF KOCSIT! - rohant ki ordítva Louis.
- Neeee - követte Niall, Liam pedig a fejét fogva ment rendet tenni.
- Szia édes, hiányozni fogsz! - csókolta meg hosszan Harry Sophiet. Zaynnel egymásra néztünk és ugyan az a gonoszság csillant meg a szemünkben. A haverom rám csimpaszkodott és az enyémhez dörzsölte kissé borostás arcát.
- Viszlát egyetlen rózsám virágszál bogaram... - köszönt el nyálasan.
- Viszlát méz édes gumi macim - viszonoztam majd röhögve elengedtük egymást.
- Haver gusztustalanul szerelmesek vagytok! - bökte meg a könyökével Zayn Harryt.
- De örülünk nektek, csak csúnyán kihasználjuk - csimpaszkodtam Sophie nyakába. Most ők folytattak beszélgetést és egyszerre lendült a karjuk.
- AUU! - kiáltottunk fel Zaynnel, de pillanatokon belül röhögésben törtünk ki. Harry egy zsibivel ajándékozta meg haverját, Sophie pedig rácsapott a kezemre, mint a rossz gyerekeknek. Aztán csak azért is megcsókolták még egyszer egymást, majd a srácok elmentek.
- Felkészültél a vásárlásra? - kérdezte izgatottan Sophie.
- Fogjuk rá...
- Az nekem elég. Akkor indulááás!

A 600 milliomodik boltból jöttünk ki és már a fülünkön is csomagok lógtak, mikor beültunk egy Sturbucks-ba, hogy megjutalmazzuk magunkat egy kávéval.

- És a csajok merre vannak amúgy? – kérdeztem, mikor helyet foglaltam az asztalnál.

- A szállodában maradtak strandolni.

- Jó nekik! És veled mizu? Történ valami érdekes este óta? – kérdeztem és biztos voltam benne, hogy azt válaszolja „semmi különös”.

- Khm… hát ha azt vesszük… hát... talán… - dadogott és elpirult.

- Sophie vörös vagy mint a rák! Mi történt? – csillant fel a szemem.

- Hát megtörtént… - motyogta, de közben vigyorgott, mint a tejbe tök.

- Lefeküdtetek?? – kérdeztem kicsit talán hangosabban a kelleténél.

- Sssssss… Csönd már! – csitított.

- Jaj bocsi, de hát ez szuper! Na, és milyen volt? Mesélj el mindent!

- Cat!

- Mi van? Érdekel… De jó oké… - hallgattam el egy pillanatra – Majd megkérdezem Harryt.

- CAT! – kiabált rám szinte mire elnevettem magam.

- Jó, jó csak viccelek – próbáltam elfojtani a nevetésem.

- Olyan hülye vagy! – nevette el végre ő is magát – Nem mesélek semmit. De azt elárulom, hogy figyelmes volt szóval nem kell kiherélned.

- Ezt jó tudni – bólintottam – Nem szívesen tettem volna meg, de hát érted bármit!

- Awww de édes vagy – érzékenyült el és szorosan megölelt – Én is szeretlek! Na de veled mizu pasi téren?

- Mint láthatod semmi…

- Hát sok mindent látok, de semmit azt nem.

- Sophie… Felejtsd el Zaynt! Még mindig nem jön be…

- Ne kamuzz már… Közöttünk Harryvel és köztetek annyi a különbség, most már… hogy ti nem fekszetek le egymással… - itt majdnem félre nyeltem a kávémat. Ha tudná…

- Ez nem igaz! És Zayn csak haver. Mint Harry. Csak most Harrynek ott vagy te így én Zaynnel vagyok többet. De ne érts félre nem vagyok megbántva vagy ilyesmi. De ez így van.

- Jó jó… Pedig Zayn olyan helyes nem?

- És okos, humoros nem mellesleg ért a zenéhez, de akkor sem jövünk össze. Téma lezárva!

- Ha te mondod – vont vállat, de tudtam, hogy részéről nincs lezárva – És mi van a szexi tánc tanárral?

- Nate? Ő meg hogy jutott eszedbe? – nevettem.

- Mikor eljöttünk és köszöntél neki le sem tudta venni a szemét rólad, míg ki nem mentél az ajtón.

- Biztos nem! – tiltakoztam.

- Ne ellenkezz láttam amit láttam. Amúgy helyes, sportos és azt mondtad jó fej akkor?

- Akkor sem hajtok rá… Munka társ.

- Ki mondta, hogy te tedd az első lépést?! Ígérd meg ha elhív randira nem koptatod le.

- Jó meg ígérem. – adtam be a derekam.

- Remek! Húzta ki magát Sophie. Hívom Pault, hogy végeztünk – vette elő a telefonját.

Mire vissza értünk a Verizon Centerbe, a srácok végeztek a próbával és Liam, Louis és Niallal váltottuk egymást a kocsiban, hogy Paullal elmenjenek a lányokért. Sophie megkereste a ruha szállító buszt, amiben egy kis varroda volt berendezve, hogy elkezdje megvalósítani a terveket, amiket nekem rajzolt, Harry pedig természetesen vele tartott. Én ledobtam magam a kanapéra az öltözőben, elnyúltam és megpróbáltam aludni egy keveset. Zayn követte a példám, de mivel nem volt több kanapé csak fotelek ezért a puha szőnyegre feküdt le a kanapé lábához. Sikerült álomba merülnöm, amit egy hangos csörömpölés szakított félbe. A kanapé támlája felé aludtam és a zajra meg akartam fordulni, de nem volt elég széles a kanapé. Az esésemet Zayn tompította, ami számára biztos nem volt olyan kellemes.

- Bocsi – szólat meg Nicole – Leejtettem a poharam.

- Semmi gond! – nyöszörögte Zayn.

- Kössz, hogy elkaptál – nevettem el magam és feltápászkodtam.

- Ahha szívesen máskor is… - ült fel ő is.

- Cat! Ébren vagy szuper! Egyél valamit aztán irány készülődni. – utasított Sophie.

Ma kivételesen nagyon szófogadó voltam és mindent úgy csináltam ahogy a többiek mondták. Miután felöltöztem Lou megcsinálta a hajamat, Eleanor kisminkelt, Danielle és Nicole meg bemelegítettek velem. A srácok meg lelki támaszt nyújtottak kivéve Harryt, aki eltűnt, mint a kámfor. Nem győztem hálálkodni, hogy mind így ugrálnak körülöttem. 20 perccel kezdés előtt elkezdtem járkálni a folyosókon, hogy megnyugodjak.

-Cat! – jött utánam Zayn.

- Igen? – kérdeztem idegesen és a kezeimet tördeltem.

- Nyugalom! – fogtam meg a kezeimet és a hangja nyugtatóan hatott rám. – Minden rendben lesz oké? – csak bólintani tudtam – Nem tudom, hogy vagy a kabalákkal, de délután abban a boltban találtam valamit, amit muszáj volt megvennem neked…

- Azt mondtad nem vettél semmit. – néztem a szemébe.

- Hazudtam – mosolygott – Csak most akartam odaadni. – belenyúlt a zsebébe és elővett egy gyűrűt, ami egy egyszerű karika volt a tetején egy violinkulccsal.

- Ez gyönyörű!

- Tudom, hogy szereted a gyűrűket és ahogy megláttam a kirakatban tudtam, hogy ezt neked készült… Ez most nyálasan hangzott mi?

- Egy csöppet – mosolyogtam rá, majd feltettem a mutató ujjamra – De nem baj! Köszönöm szépen! – öleltem meg szorosan – De azért még félek… - sütöttem le a szemem.

- Figyelj egy csomót készültél erre a koncertre kizárt, hogy bármi balul süljön el érted? – fogta a kezébe az arcom – Állj ki a színpadra és élvezd azt, hogy énekelhetsz. Mutasd meg mindenkinek mire vagy képes! És nem lesz semmi gond!

- Meg ígéred?

- Catherin Davist kérjük a színpadhoz – recsegte a hangos bemondó.

- Ígérem! – puszilta meg a homlokom, majd megfogta a kezem és elindultunk a színpadhoz.