37. rész

A szerdai napunk utazással telt és Washingtonba érkezve, mint a ketrecből szabadult állatok hagytuk el a turnébuszt. Három napot töltünk a városban ezért újra szállodai szobákat kaptunk és a szokásos szobabeosztással osztoztunk rajtuk. Mivel egész nap a buszban nyomorogtunk nem akartuk a szállodaszobákban folytatni és elindultunk az éjszakába. Igazából csak a feltűnést elkerülve sétálgattunk a városban, majd beültünk egy bárba beszélgetni. Persze lecsúszott néhány korty alkohol is. Épp az egyik kört készültem rendelni magunknak a pultnál, mikor egy fiatal srác támaszkodott mellém a pulthoz.

- Szia szivi! – kezdte cserkésző hanglejtéssel.

- Hello – válaszoltam csak, hogy ne legyek bunkó, de sütött a hangomból, hogy nem óhajtok flörtölni vele.

- Meghívhatlak egy italra? – próbálkozott azért, mire felé fordultam.

36. rész

A napfény, bármennyire is próbáltam ellen állni, nem hagyott tovább aludni. Este le kellett volna ereszteni a redőnyöket. Kelletlenül felülten az ágyban és megdörzsöltem az arcom, majd lepillantottam a mellettem szuszogó fiúra. Zayn hason feküdt, a csípőjére lecsúszott vékony takaró látni engedte szépen kidolgozott hátát, melyen néhány rózsaszínes csík futott. Éreztem, hogy elpirulok a csíkok keletkezésének emlékétől. Hát van ez így... Kimásztam az ágyból és elkezdtem keresni a telefonom, amit az ágy alatt találtam. Dél múlt egy kicsivel. Megnyitottam az e-mailjeimet, hogy nem késtem-e le a próbát, de még időben voltam szerencsére. Kivánszorogtam a fürdőbe, felkötöttem a hajam és beálltam a zuhany alá. Lehunytam a szemem és visszagondoltam az estére. Nagyon jó helyet talált Louis, jó zene volt, nem volt tumultus és kulturált emberekkel voltunk körülvéve. Leszámítva néhány tajtrészeg embert, de olyanok mindenhol vannak. Sophieval hátrahagyva a fiúkat a tánctérre furakodtunk, míg ők szereztek inni, meg asztalt. Az este folyamán mindenkivel táncoltam a kis csapatunkból. Az alkoholt sem vetettük meg bár észben tartottam, hogy ma még próba is lesz a koncert előtt. Reggelig koptattuk a táncparkettet és hajnali 2 körül értünk haza, de ez persze nem jelentette azt, hogy le is feküdtünk aludni. Legalábbis mi nem... Gondolataimból kopogás hangja húzott vissza a jelenbe.