21. rész

Miután Sophie segített összekészülni – fekete cicanadrág, fekete converse, szürkés hosszított ujjatlan vízszintes ezüst csíkokkal – lefele menet próbált rávenni, hogy reggelizzek, de hajthatatlan voltam. Nem eszek semmit, akkor semmi nincs, hogy kijöjjön. Logikus nem? Ahogy beléptem a konyhába és megláttam Harryéket anyu társaságában nagyon megörültem.

- Anne néni! – szaladtam oda Hazz anyukájához és megöleltem.

- Catty! Hogy van a kedvenc keresztlányom? – kérdezte mosolyogva – Hűű de csini vagy!

- Jól köszönöm! És te? Olyan rég láttalak – biggyesztettem le az ajkam, mint egy kisgyerek.

- Én is jól vagyok köszönöm kérdésed! Azt csiripelték a madarak, hogy ma valahol énekelni fogsz…

- Igeeeeen… - húztam el a szót – Ma van az utolsó vizsgám és én fogok énekelni és fuuuuuuuuuu nagyon izgulok…

- Tudod… nekem van egy holmes chapeli keresztlányom, aki soha nem félt az énekléstől. És tudod miért?

- Miért? – mosolyodtam el.

- Mert soha nem érdekelte, hogy ki nézi, csak énekelt, mert szerette csinálni. Táncolt a kertben és énekelt, mintha koncerten lenne. Ha valamelyik délután nem hallottuk az éneklésed, az azt jelentette, hogy sok házit kaptatok és Haroldot is rá kell vennem a leckeírásra, mert persze neki soha semmiből nem volt házija... Igaz fiam? – nézett mosolyogva Harryre.

- Még mindig tartom az állításom! – bólintott magabiztosan Harry. Persze Harry óra előtt mindig megírta a házi feladatokat és nem volt rossz tanuló.

20. rész

Pontban kilenckor szólt az ébresztőm. Ma kicsit megcseréltem a dolgokat ugyanis először reggelizni mentem le és csak utána öltözködtem. Farmer sortot vettem fel egy halványszürke rövid ujjúval, aminek a közepén Csőrike csücsül. Illetve még a derekamra kötöttem egy pulóvert és összefogtam a hajam. Előbb lettem kész, mint terveztem ezért a nappaliba levágtam magam a kanapéra és tv-t néztem. Kicsivel később csöngettek. Kikapcsoltam a tv-t, felkaptam a táskám és ajtót nyitottam.
- Nocsak, ismered a csengőt? - indítottam egy kérdéssel.
- Neked is jó reggelt Catty! - köszönt Hazz vigyorogva.
- Jó reggelt!  - mosolyogtam vissza.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze! - mosolyogtam. Bezártam az ajtót és követtem Harryt a kocsiig. Kinyitotta nekem az ajtót én meg beültem.
- Ez nagyon jól esik Hazz, de mintha randira vinnél - nevettem el magam.
- Bocs tudod, barátnőm van... - mondta mosolyogva, majd rám csukta az ajtót.
- Hogy ne tudnám... - mondtam már csak magamnak.
- Reggeliztél? - kérdezte Hazz, amikor beszállt és beindította a kocsit.
- Egy órája.
- Szuper akkor irány a vidámpark!

19. rész

- Na mesélj, hogy történt? – kérdeztem a barátnőmet.
- Elmentünk ebédelni egy helyes kis étterembe és egyszer csak a pincér kihozott egy nagy csokor rózsát az asztalunkhoz. Harry meg elkezdett pampogni, hogy ki küld az ő csajának virágot. Ijjjjjj és a „csajának” nevezett. – hadarta Sophie.
- Még szép! – nevettem.
- Na és akkor megláttam egy kártyát, a sok szép rózsa között. Kivettem és az állt bene, hogy idézem: „A legédesebb lánynak a világon! Megtisztelnél a társaságoddal a végzős bálon? Titkos hódolód. xxH”Juuuuuuuuuuuuuj és szinte felsikítottam és a nyakába ugrottam. És AAAAAAAAAAAAAAA….
- Megnéztem volna azt a jelenetet – nevettem – Nagyon örülök, hogy ilyen boldog vagy – mosolyogtam, bár ő ezt nem látta a telefonon keresztül.
- Én is és te hallod itt olvadozok az óta is…
- Azt elhiszem!
- És beszéltünk arról is, hogy majd ugye mennek tovább turnézni.
- És?
- Ja semmi, csak beszéltünk róla. De figyu akkor mikor menjünk ruhát nézni? Mert együtt megyünk nem?
- Nem tudom Sophie…