Pontban kilenckor szólt az ébresztőm. Ma kicsit megcseréltem a dolgokat ugyanis először reggelizni mentem le és csak utána öltözködtem. Farmer sortot vettem fel egy halványszürke rövid ujjúval, aminek a közepén Csőrike csücsül. Illetve még a derekamra kötöttem egy pulóvert és összefogtam a hajam. Előbb lettem kész, mint terveztem ezért a nappaliba levágtam magam a kanapéra és tv-t néztem. Kicsivel később csöngettek. Kikapcsoltam a tv-t, felkaptam a táskám és ajtót nyitottam.
- Nocsak, ismered a csengőt? - indítottam egy kérdéssel.
- Neked is jó reggelt Catty! - köszönt Hazz vigyorogva.
- Jó reggelt! - mosolyogtam vissza.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze! - mosolyogtam. Bezártam az ajtót és követtem Harryt a kocsiig. Kinyitotta nekem az ajtót én meg beültem.
- Ez nagyon jól esik Hazz, de mintha randira vinnél - nevettem el magam.
- Bocs tudod, barátnőm van... - mondta mosolyogva, majd rám csukta az ajtót.
- Hogy ne tudnám... - mondtam már csak magamnak.
- Reggeliztél? - kérdezte Hazz, amikor beszállt és beindította a kocsit.
- Egy órája.
- Szuper akkor irány a vidámpark!
*
- Miért van ekkora sor? Hétköznap
van és ez csupa gyerek… - döbbentem meg, amikor megérkeztünk a vidámpark elé.
Csupa gyerekekből álló tömeg volt a bejárat előtt. Olyan 10 és 14 év közöttiek
lehettek.- Nem tudom, miért nem suliban vannak… - mondta Hazz - De van időnk - villantotta meg 200 Wattos mosolyát.
- Még szerencse - mosolyogtam vissza. Míg sorban álltunk a hallgatózásomnak hála kiderült, hogy az egyik iskola így szervezi meg a diák napot, hogy aki jelentkezik, azt elhozzák a vidámparkba. És ennek hála, hogy egy összegben fizettek gyorsan betódult a gyerek csorda és már sorra is kerültünk.
- Jó napot kívánok! – hajolt le egy kicsit Harry, hogy ne a falhoz beszéljen.
- Egy pillanat! – pakolászott még valamit a lány a kasszában - Sziasztok! – nézett föl és azonnal elkerekedett a szeme - Nem hiszem el! Te Harry Styles vagy! És én még reggel nem akartam dolgozni jönni…
- Személyesen! Két jegyet szeretnék kérni. – mosolygott Harry továbbra is. Egyáltalán nem zavartatta magát, hogy talán egy újabb rajongóval van dolga.
- Máris! – matatott egy kicsit - Figyelmeztetnélek, hogy egy féliskolányi gyerek van odabent és lehet, hogy felismernek, szóval készüljetek fel – adta ki a két jegyet, ami tulajdonképpen két karszalag volt.
- Köszönjük! – fizetett Harry.
- Nagy bunkóság lenne, ha kérnék egy autógrammot? – kérdezte félénken a lány.
- Dehogy! Csak adj egy tollat – válaszolt Harry, majd gyorsan firkantott egy aláírást egy lapra, amit a lány adott neki és már mehettünk is. A beengedő kaput kezelő dolgozók szintén elámultak, hogy Harry jelent meg, majd segítettek felrakni a karszalagokat és mehettünk is.
- Nem zavar, hogy végig így bámultak? – kérdeztem Harrytől.
- Már egész jól megszoktam. – mosolygott rám – Na, hova szeretnél menni először?
- Hmmm… - gondolkodtam el, majd oda léptem a nagy térképhez – Arra a nagy hullámvasútra – mutattam a térképre.
- Huh az durva lesz…
- Mi van félsz? – fordultam felé kihívóan.
- Én dehogy! – vágta rá. Éljen a versenyszellem. – menjünk!
- Szuper! – indultam el nyomomban Harryvel. Voltak azért sokan mások is a vidám parkban, de nem annyian, hogy órákig sorba kelljen állni.
- Hello srácok! - szólított meg minket is a játékkezelő – Megkérdezhetem mikor ettetek utoljára?
- Falra mászom már ettől a kérdéstől! – csattantam fel – Más fél órája…
- Én is – válaszolt Harry.
- Sejtettem… - válaszolt a srác kettőnket méregetve – Akkor mehettek!
- Na jó… Meg kérdezhetem, hogy mi köze a kajálásnak a hullámvasutazáshoz? – kérdeztem.
- Nem szeretek hányást takarítani ennyi… - válaszolt a srác egyszerűen.
- Jogos… - mondtam, majd tovább mentem, mert már álltak mögöttem.
- Na hova üljünk? – kérdezte Harry.
- Előre! – indultam meg a vasút orra felé.
- Huu de bevállalós vagy! – nevetett Harry.
- Kiélvezem az utolsó napomat, ha ne talántán holnap elvéreznék a színpadon… - ültem, be az első ülésbe, mellém pedig Harry huppant le.
- Tiszta hülye vagy… Minden rendben lesz holnap! – bíztatott Harry.
- Majd meglátjuk… - néztem rá.
- Figyelem! - szólalt meg a hangos bemondó – Vigyázzanak a fejükre, mert megkezdjük a biztonsági pántok leeresztését. Jó sikoltozást!
- Kész vagy? – kérdezte Harry.
- Na ná! – válaszoltam és belecsaptam a kezébe, amit feltartott. Én vagyok egy hónappal az idősebb, de mégis, mindig úgy viselkedett velem Harry, mintha a kishúga lennék. Na jó, amikor két hétig kb jártunk akkor nem, de amúgy igen. Nagyon hiányzott már és pár nap múlva újra elveszítem.Hirtelen megindult a szerkezet és fénysebességgel száguldottunk lefelé és mindenki torka szakadtából elkezdett sikítani vagy üvölteni. A következő akadály egy hurok volt, amin átmentünk. Kevés ideig voltunk fejjel lefelé, de nagyon ijesztő volt lenézni a mélybe. Volt, hogy oldalra fordult a kocsi vagy csavarodott, két hurok közvetlen egymás után. Illetve a végén egy hosszúkás vízzel teli medence fölött vitt el fejjel lefelé úgy, hogy ha kinyújtottam a kezem, akkor az ujjaim beleértek a vízbe. Majd visszafordult a kocsi a megfelelő helyzetébe és visszasiklott a kiinduló ponthoz.
- Ez gyilkos volt… - szólalt meg Harry.
- Esz… - próbáltam megszólalni, de meg kellett köszörülnöm a torkom, hogy normálisan beszéljek – eszméletlen volt!
- Na, nem szabad túl sok veszélyesre felülni, mert elmegy a hangod… - mondta kifelé menet. Mondom, hogy vigyáz rám…- Ugyan hagyjuk már… Na mi lesz a következő? – kérdeztem izgatottan.
Még 2-3 olyan játékra ültünk fel, ami gyomorforgató volt illetve szellemvasútra, elvarázsolt kastélyban is voltunk, dodzsemeztünk, majd szintén pár gyomorforgató játék.
- Oké egy kicsit elég ezekből a fejre forgatós játékokból… - mondtam Harrynek, miután leszálltunk.
- Teljesen egyet értek – rázta meg a fejét Hazz.
- És amúgy is megéheztem – vigyorogtam Harryre.
- Hát persze, tipikus Cat… - röhögött – Nézd, ott van kajálda – mutatott egy kis faházikóra, mely előtt több fapad és asztal volt.
- Tudom, hogy te is megéheztél… - bökdöstem meg a hasát – Oooo valaki megizmosodott…
- Jól van, hagyjál már… - lépett egyet röhögve odébb.
- Na, miféle egészségtelen vackokat tudunk itt fogyasztani? – léptem oda a menü tábla elé és olvasni kezdtem a választékot. Annyira nem is volt vészes.
- Én hamburgert eszek. – jelentette ki Harry.
- Jó én csak egy sült krumplit fogok enni. Mit kérsz inni? – fordultam felé.
- Sört innék, de mivel még vezetek ezért limonádét. Eszedbe ne jusson, hogy te fizetsz! – mutatott rám a mutató ujjával és erősen méregetett.
- De pont erre gondoltam! Te vetted a jegyeket én állom a kaját. Így fair… - érveltem.
- Nem érdekel! – makacskodott – Mit iszol?
- Nem mondom meg! – makacsoltam meg én is magam.
- Akkor szomjan halsz – vonta meg a vállát és a kasszához lépett rendelni.
- Ennyi? Hagynál szomjan halni a férfibüszkeséged miatt? – akadtam ki.
- Van jogsid? – kérdezett hirtelen.
- Mi? Ez hogy jön ide?
- Van vagy nincs? – türelmetlenkedett.
- Van, de…
- Akkor tudod mit? Én fizetek, cserébe te vezetsz hazafele és én ihatok sört. Így rendben van? – nézett rám. Tényleg nem enged…- Na jó! – bólintottam rá – Limonádét szeretnék – mosolyodtam el.
- Szuper! – virult fel, majd beköszönt a házba – Jó napot!
- Sziasztok! Mit adhatok? – jött elő egy lány és azon nyomban lefagyott. Itt csak fiatal 1D rajongó lányok dolgoznak? Harry leadta a rendelést, amit a lány szinte remegő kézzel jegyzett le. Pár perc alatt összedobták a kajánkat, majd Harry fizetett és fotózkodott a lánnyal.
- Nem irigyellek… - ültem le a fa asztal egyik oldalára Harry pedig velem szemben.
- Miért?
- Mert mindenhol felismernek, fényképet kérnek. Nincs egy perc nyugtod se az utcán… - kezdtem el eszegetni.
- Pár fénykép és aláírás a legkevesebb azért, amit én ezektől a lányoktól kaptam. Azt csinálom, amit mindig is szerettem volna! És még jobb, hogy négy tesót is kaptam magam mellé! Tudom, hogy ezt így nehéz elképzelni, de majd ha nagy énekes leszel te is megérted.– harapott bele a hamburgerébe.
- Én? Nagy énekes? Jó a humorod Harold… - nevettem.
- Nem viccelek! Én hiszem, hogy egyszer még sokra fogod vinni! Őszintén válaszolj Catty! Nem vágysz rá, hogy színpadon énekelj a rajongóidnak, akik azért mennek, hogy téged hallgassanak? A te zenédet!
- Dehogynem vágyok rá! Csak éppen a holnapitól is parázok nem hogy egy kisebb tömeg előtt fellépjek…
- Ez a legnagyobb hülyeség! A karaoke bárban is énekeltél emberek előtt nem?
- De ott csak max tízen voltak és senkit nem ismertem… Várj! Én ezt nem meséltem neked!
- Tudom… Zayn volt. Téged nem akartalak ezzel nyaggatni, mert nem tudtam, hogy sikerült, de tőle mindent tudok – kacsintott.
- Cseles – nevettem.
- Sosem hittem el igazán, hogy nem fogsz többet énekelni…
- Miért?
- Már mondtam. Én hiszek benned.
- Köszönöm! – mosolyodtam el, majd gondolataimba merülve ettem csendben tovább. Harry is folytatta az ebédjét, amit elég gyorsan elpusztított.
- Mi jár a fejedben? – kérdezte és belekortyolt az italába.
- Hogy nem akarom, hogy tovább turnézzatok… Persze örülök, hogy sikeresek vagytok, de hiányozni fogsz nagyon! – ittam bele a hűsítő limonádéba.
- Hát gyere velünk… - mondta mire félre nyeltem.
- Mi? – nyögtem ki mikor szóhoz tudtam jutni.
- Sophieval is beszélgettünk, hogy egyszer úgyis utánunk jönne, mert ugye turné végéig nem bírjuk ki, de mi lenne, ha már hétvégén jönnétek mindketten velünk Mexicoba?
- De hát beszélni kéne apuékkal, meg repülőjegy, szállás… ennyi idő nem elég… Szombaton lesz a bizonyítványosztás…
- Az kit érdekel? Csak vasárnap reggel indulunk… - vonta meg a vállát.
- Majd…
- URISTEN EZ HARRY STYLES!!! – hallottam egy fülsüketítő kiáltást a hátam mögül.
- Na remek… - borultam rá az asztalra egy pillanatra és mikor fölemeltem a fejem, már egy egész lány csapat állt körülöttünk – Mi van itt?
- Inkább ki? Ő Harry Styles nem látod? – kezdte el egy rajongó.
- Hogy ne látnám??? A barátnője vagyok… - álltam fel idegesen.
- Jesszusom te vagy Sophie?? – Sikított fel mire a többiek is odakapták a fejüket és már két csaj le is fotózkodott mellettem.
- MI? Neeeem! Nem úgy értettem! Haver barátnő… - mentegetőztem mielőtt baj lenne a kijelentésemből.
- Csajok Ő Catherin, akit Zaynnel hozott össze az újság… - okoskodott egy másik én meg Harryre néztem felvont szemöldökkel Ő meg csak megvonta a vállát. Az én fotómat nézegette elalvás előtt, hogy ezt így tudja?
- És akkor tényleg nem jártok Zaynnel? – kérdezte egy másik lány.
- Tudtommal nem… - válaszoltam.
- Pedig jól néznétek ki együtt… - mondta.
- Kössz, de a szerelem nem erről szól… - mondtam, majd ki másztam a tömegből.
- Catty hova mész? – kérdezte Hazz.
- Mindjárt jövök! Addig mindenkivel fotózkodj le! – mosolyogtam és célba vettem a mosdót. Miután szükségleteimnek eleget tettem visszamentem Harryhez. De még mindig akkora tömeg volt, ha nem nagyobb.
- Oké csajok, jó volt találkozni, de mennem kell. – állt fel Harry és a méltatlankodás és tiltakozás közben átverekedte magát hozzám – Merre? – kérdezte mosolyogva.
- Haza! – válaszoltam és tényleg haza vágytam – Nézzünk meg egy filmet vagy valami, csak több rajongó ne legyen, ha lehet – mosolyogtam.
- Rendben – nevetett és átkarolta a vállam és úgy hagytuk el a vidámparkot. A kocsihoz érve átadta a kulcsot és beszállt az anyósülésre. Én is bepattantam a sofőrülésbe és beindítottam a kocsit.
- Oké – szólalt meg – nem tudom, hogy vezetsz, de nagyon vigyázz a kocsira! – nézett rám aggódó szemekkel.
- Ó Ő apuci szeme fénye? – gúnyolódtam.
- Csak óvatosan oké?
- Jó, rendben. – bólogattam, majd elindultam. – és hova?
- Hozzátok.
- És hogy jutsz haza?
- Hát, ha filmet nézünk, akkor utána már nem leszek „alkohol hatása alatt” – mutatta az idézőjelet.
- Rendben – bólintottam. Épségben és egyben juttattam haza magunkat és a kocsit. – Megfeleltem az elvárásaidnak? – kérdeztem mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Nő létedre tök jól vezetsz…
- Mi az, hogy nő létemre? – háborodtam fel.
- Tudtommal az vagy… - vigyorgott.
- Szemét – boxoltam a vállába.
- De esküszöm, van olyan nő, aki mellett halálfélelmem lenne egy kocsiban… - borzongott meg.
- Na, jó nem érdekelnek az elméleteid… - nyitottam ajtót és mivel várhattam volna örökké, hogy Harry bemenjen rögtön be is mentem.
- Na és mit nézzünk? – rúgta le a cipőit és bement a nappaliba a DVD-s polchoz – Hmmm Kishableány? – vette le a polcról és felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Mi van? Anyuék minden régi vackot megtartottak… - vontam vállat, majd odamentem hozzá a polchoz, és ahogy nézelődtem rátévedt a szemem a családi videókra. Apa mániája a videózás.
- Mit találtál? – kérdezte Hazz.
- Semmit csak a családi videók… - mondtam, majd tovább néztem a DVD-ket.
- Uuuuu van olyan, amiben én is benne vagyok? – lépett oda.
- Hogy ne lenne? 16 évig elválaszthatatlanok voltunk…
- Jó érv… Akkor kezdjük ezzel – vett le egyet vigyorogva.
- „Catty és Harry 6. szülinapja”? – olvastam le a címet. Néha közös bulit csináltak nekünk anyuék.- Emlékszel rá? – kezdett el nevetni és berakta a lejátszóba a lemezt.
- Hogy felejthetném? Belenyomtad a fejem a tortámba…
- Csak egy szeletbe – kezdett védekezni miközben leültünk a kanapéra - és azért, mert a filmekben mindig röhögtek utána. És sejtelmem se volt, hogy utána lelöksz az ugráló várban a csúszdán…
- Meg érdemelted – röhögtem.
- Igaz – röhögte el ő is magát.
Milliónyi videót néztünk meg és már könnyesre röhögtük a szemünket egymáson, meg hogy miket műveltünk együtt.
- Sziasztok gyerekek! – érkezett haza apa.
- Szia apu! – köszöntem.
- Szia Tom! – köszönt Harry is.
- Min röhögtök annyira? – lépett be a nappaliba.
- Családi videók… - válaszoltam.
- És mindig hisztiztél, hogy mit videózok annyit pedig látod milyen jól tettem?
- Igen apuci! – pusziltam meg.
- Sziasztok! – érkezett meg anya is. Miután vele is kitárgyaltuk a dolgokat ők apával elvonultak vacsorát csinálni. Mi Harryvel még megnéztünk pár videót.
- Kész a vacsora gyerekek! – szólt be a nappaliba anya.
- Akkor én megyek is. – állt fel Harry.
- Ugyan Harry, csatlakozz nyugodtan! – mosolygott anyu.
- Nem köszönöm Liz! Anyu vár otthon vacsira. – mosolygott Hazz.
- Anne a városban van? – lepődött meg anyu. - Akkor felhívom, hogy találkozzunk!
- Igen, a napokban igyekszem a legtöbb időmet vele tölteni.
- Jaj, de örülök ennek!
- Ő is biztos örülni fog! - mosolygott Hazz.
Anyu elköszönt Harrytől és ment elmesélni nagy örömét apunak is. Addig én meg kikísértem Harryt.
- Köszi, hogy elvittél a vidámparkba! – dőltem az ajtófélfának.
- Nincs ezen mit köszönni… - mondta Hazz.
- Jó tudod, hogy értem… - löktem meg a vállát, ugyanis arra gondoltam, hogy velem töltötte a napot, úgy mint régen.
- Tudom hát! – szorított magához, majd megpuszilta a homlokom. – Pihend ki magad holnapra! –adta ki az utasítást.
- Pedig pont ma akartam film maratont tartani… - hülyéskedtem.
- Jó éjt Catty! – intett, mielőtt beszállt a kocsiba.
- Jó éjt Hazz! – integettem én is. Bezártam az ajtót és csatlakoztam a vacsora asztalhoz, ahol már csak rám vártak apuék. Vacsora közben anyu elmesélte, hogy gyorsan felhívta Anne nénit és holnap délelőtt együtt fognak kávézni. Miután segítettem elpakolni a koszos edényeket lezuhanyoztam és már be is bújtam az ágyamba. Még írtam egy üzenetet Sophienak, hogy jól telt a nap és majd holnap mesélek neki. Egy kicsit fészkelődtem még, majd elnyomott az álom.
- Cat… - simogatta valaki a kezemet, de nagyon nem akartam felkelni – Caaaat – az illető csak nem hagyta abba ezért még jobban a fejemre húztam a takaróm, de újra szólt a dallamos hang – Caaat éresztőőő! Ma van a vizsga! – na erre lerugdostam magamról a takarót és nyöszörögve kinyitottam a szemem – Jó reggelt! – mosolygott rám, az illető ki megzavarta álmom.
- Sophie? Mit keresel itt? – lepődtem meg - Amúgy jó reggelt!
- Mi? Mit? Segítek elkészülni! Fogadjunk órákig állnál a gardróbba, hogy mit vegyél fel…
- Jaaaj, de imádlak! – öleltem meg.
- Tudom! – nevetett – Na, irány a fürdő!
- Igen is asszonyom! – pattantam fel, mint egy katona és elkezdtem masírozni a fürdőszoba felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése