Miután Sophie segített összekészülni – fekete cicanadrág, fekete
converse, szürkés hosszított ujjatlan vízszintes ezüst csíkokkal – lefele menet
próbált rávenni, hogy reggelizzek, de hajthatatlan voltam. Nem eszek semmit, akkor semmi nincs, hogy kijöjjön. Logikus nem?
Ahogy beléptem a konyhába és megláttam Harryéket anyu társaságában nagyon
megörültem.
- Anne néni! – szaladtam oda Hazz anyukájához és megöleltem.
- Catty! Hogy van a kedvenc keresztlányom? – kérdezte mosolyogva – Hűű
de csini vagy!
- Jól köszönöm! És te? Olyan rég láttalak – biggyesztettem le az ajkam,
mint egy kisgyerek.
- Én is jól vagyok köszönöm kérdésed! Azt csiripelték a madarak, hogy ma
valahol énekelni fogsz…
- Igeeeeen… - húztam el a szót – Ma van az utolsó vizsgám és én fogok
énekelni és fuuuuuuuuuu nagyon izgulok…
- Tudod… nekem van egy holmes chapeli keresztlányom, aki soha nem félt
az énekléstől. És tudod miért?
- Miért? – mosolyodtam el.
- Mert soha nem érdekelte, hogy ki nézi, csak énekelt, mert szerette
csinálni. Táncolt a kertben és énekelt, mintha koncerten lenne. Ha valamelyik
délután nem hallottuk az éneklésed, az azt jelentette, hogy sok házit kaptatok
és Haroldot is rá kell vennem a leckeírásra, mert persze neki soha semmiből nem
volt házija... Igaz fiam? – nézett mosolyogva Harryre.
- Még mindig tartom az állításom! – bólintott magabiztosan Harry. Persze Harry óra előtt mindig megírta a házi
feladatokat és nem volt rossz tanuló.
- Köszönöm Anne – öleltem meg újra.
- Azt hiszem nekünk menni kéne… - nézett az órára Sophie – Cat tuti nem
eszel? – nézett aggódva.
- Biztos! – bólintottam.
- Sok sikert kincsem! – ölelt meg anyu.
- Köszi! Nektek meg jó kávézást! – mondtam és megöleltem Annet is.
Harryék is elköszöntek, majd elhagytuk a házat és Hazz elvitt minket a suliba.
- Kössz a fuvart Harry! – szálltam ki a kocsiból.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel lerázhatsz… Lehet, hogy anyudéknak nem
mondtad el, hogy be lehet ülni, de engem nem koptatsz le… - karolta át a
vállam.
- És engem seeee! – pattant mellém Sophie. – De én hozok neked a büféből
valamit, hogy legalább, ha énekeltél utána egyél valamit… - nézett rám kicsit
aggódva Sophie.
- Édes vagy! – pusziltam meg az arcát, mise elmosolyodott és előre ment
a büfébe.
- Még a két embert elviselem… - mondtam hangosan, bár lehet nem kellett
volna.
- Cat! – szólított meg… Niall? És a srácok? Mit keresnek itt?!?
- Sziasztok! Hát ti? – kérdeztem.
- Támogatunk – mosolygott Liam.
- Kedves tőletek – mosolyodtam el.
- Tudjuk! – vágott komoly képet Louis, majd elröhögte magát.
- Sziasztok, srácok! – ért vissza Sophie a büféből – Mehetünk?
- Persze! – válaszolták egyszerre. A suli színházterme felé vettük, az
irányt.
- Na jó, hátra csak a vizsgázók mehetnek be… – kezdte Sophie, mikor
megálltunk a színpadhoz vezető ajtó előtt. – Úgyhogy itt el kell válnunk… Sok
sikert Cat! – ölelt meg nagyon szorosan a barátnőm. Majd sorban a srácok is
megöleltek, meg jó tanácsokat adtak. Harry volt az utolsó.
- Edd meg őket reggelire Catty tigris – kacsintott. Hazz.
- Te reménytelenül hülye vagy – röhögtem el magam.
- De ne áruld el senkinek – röhögött ő is - Sok sikert! – mondta, majd
elindult a többiekkel a nézőtér felé én meg bementem a színfalak mögé.
- Név, szak! – suttogott egy felügyelő tanár, akit nem ismerek.
- Catherin Davis, zeneszerző szak.
- Köszönöm! Innen számolva a nyolcadik vagy. Kérj mikrofont, stb… És
legyél csendben.
- Rendben, köszönöm. – mondtam és oda mentem Mark-ékhoz. – Sziasztok!
- Szia! Mizu? – kérdezte Mark.
- Rettenetesen izgulok, amúgy meg rendben vagyok… Van közönség?
- Eddig három srácot láttam, Tináékat…
- Hát persze. Ki nem hagyná, hogy mi az, amihez ő nem kell. – forgattam
meg a szemem. Meg mutatom neki, hogy
menyire nem ismer. Ez erőt adott egy kicsit, de mikor oda furakodtam a
színpad széléhez, hogy kinézzek el is szállt. Mi a szart keres már megint itt Troy?? És mi ez a sok ember? Szinte
a fél nézőtér tele volt diákokkal. Hmm,
de ismerős dallam… EZ AZ ÉN SZÁMOM!!! Valaki az én számomat énekelte, az I got you-t. Ez hogy történhetett??
- Cat! Hallod ezt? – jelent meg rögtön Mark – Felismered?
- Hogy ne ismerném fel, hisz én írtam!!! – akadtam ki.
- Most mit csináljunk?
- Nem tudom! – guggoltam le és a fejemet fogva kezdtem el gondolkodni és
közben Sophiékat kerestem a tömegben. Meg is találtam őket, de Zayn nem volt
ott.
- Cat! – fogta meg valaki a derekam, mire felpattantam. azzal viszont
nem számoltam, hogy az illető valószínűleg felém hajolt, így lefejeltem szegény
Zaynt.
- Ohh shit… - kaptam a fejemhez – Ne haragudj!
- Nem érdekes! Hogy történt, hogy ez a csaj a te dalodat énekli? –
kérdezte Zayn.
- Fogalmam sincs! De így én már nem énekelhetem ezt… Amúgy is, hogy
jutottál be?
- Mondtam a nevemet és beengedtek… - nézett rám.
- Oooo a varázsigeként ható One direction bandatag nevek… Hogy nem
jutott eszembe… - mondtam és lehet kissé sértő voltam.
- Nagyon vicces.
- Ne haragudj, de kibaszott ideges vagyok! Látod? Káromkodok is…
- No para. De biztos kívülről tudod, az összes dalszövegedet nem?
- Az lehet, de mi fejből nem tudjunk neki alájátszást adni… - szólalt
meg Mark – És nekünk is kell a jegy.
- Ha lenne kottátok, akkor menne elsőre? – kérdezte Marktól Zayn.
- Ha egyszer átfuthatnánk akkor lehetséges, de honnan varázsolnánk elő?
- Megvan! – szóltam közbe – Az e-mail rendszeremben tuti találok valamit…
- Szuper! Hányadik vagy?
- Innen 5. vagy 6. nem tudom…
- Jó gyere! – ragadta meg Zayn a karomat és kirohantunk a színfalak
mögül.
- Hova megyünk? – kérdeztem futás közben.
- Kinyomtatjuk a kottát…
Zayn egyenesen az igazgatóhelyettesi irodáig futott. Bekopogott és meg
sem várta, míg kiszólnak benyitott.
- Jó napot… - akadt meg Zayn a névnél.
- Jó napot Miss. Peterson! – segítettem ki, azzal, hogy közbevágtam.
- Miss Davis – biccentet hidegen a banya, majd nyájasan Zayn felé
fordult – Mr. Malik miben segíthetek?
- Szeretnék használni egy számítógépet és nyomtatni sürgősen, ha lehet.
- Az enyémet tudja csak most rögtön használni… - gondolkodott Miss
Peterson.
- Tökéletes lesz köszönöm! – mondta Zayn és már el is indult az asztal
felé. Miss Peterson meg gyorsan kiugrott a székéből, hogy helyet adjon Zaynnek.
Nem is olyan rossz ha híres az ember…
Leült a székbe és behozta a g-mailt, majd engem a térdére ültetett – Keresd meg
azt a kottát… - mondta én meg bejelentkeztem az e-mail címemre és kikerestem az
anyagot.
- Megvan! – mondtam és lementettem a gépre, majd kiléptem az e-mail
címemről. Kinyomtattam négy példányban a kottát és az ipari nyomtató már el is
kezdett berregni. Pillanatok alatt ki adta a kottákat. Felálltam, hogy elvegyem
őket, addig meg Zayn letörölte a file-t a gépről.
- Nagyon szépen köszönjük Miss Peterson! – állt fel Zayn.
- Öhm.. Igen, nagyon szívesen máskor is Mr. Malik! – makogott össze
vissza a banya.
- Kössz Miss P! – intettem és elhagytam az irodát.
- Nagyon laza valaki – jött ki mögöttem nevetve Zayn.
- A banyával persze, de megfojtalak, ha nem érünk vissza időben szóval
futás! – indultam meg a folyosón, Zayn meg utánam. Most ment fel az a lány, aki
közvetlen előttem van. Egyre szaporábban vert a szívem. Megkerestem Mark-ékat,
hogy átadjam a kottákat
- Cool! Rizikós lesz, de megoldjuk! Addig is gyorsan átfutjuk… - mondta
Mark.
- Imádlak titeket! – öleltem meg gyorsan mindhármukat, majd Zaynt. –
Kösziii!
- Ugyan… Tudod, hogy hobbim a világ megváltása… - gúnyolódott.
- Nagyon vicces. – mondtam, majd kinyújtottam rá a nyelvem.
- Vigyázz a nyelvedre, mert leharapom! – „fenyegetett”.
- Úgysem mernéd… - nevettem.
- Nem hát… Nem vagyok kannibál… Amúgy lehet, vissza kellene mennem.
Senki nem húgyozik ennyi ideig…
- Mi van? Rendkívül szókimondó vagy… - röhögtem tovább
- Azt mondtam Harryéknek, hogy ki megyek a mosdóba, hogy ne aggódjanak…
- Jaaa –esett le – Édes vagy.
- Köszönjük szépen! És most
következik Catherin Davis. – szólt az egyik tanár és hallottam némi tapsot,
majd egy adag fújolást.
- Mi a… – lepődtem meg. eddig senkinél nem volt ilyen.
- Azt hiszem meg van oldva a rejtély, hogy került ide sok ember –
veregette meg a vállam Mark – Tina bögyében vagyunk rendesen… - mondta majd
kiment a színpadra.
- Szuper nem elég, hogy improzunk kb, de még egy csapat rosszakaró is a
nyakamon van…
- Menni fog ne aggódj!
- Zayn! – ragadtam meg a pólóját - El ne menj innen míg nem végeztem!
- Catherin Davis!
- Ígérem! Mutasd meg annak a libának, hogy kivel van dolga! Minden
rendben lesz! – szorította meg a kezem, majd elengedte. Remegett a kezem,
amikor elvettem a mikrofont és kiléptem a színpadra. Mark épp a vizsgáztatóknak
mondta, hogy szám váltás történt majd visszajött a színpadra és leült a dobok
elé. Még egyszer oldalra néztem Zaynre, aki bíztatóan mosolygott.
- A szám, amit előadok az: Tell MeSomething I Don’t Know. – mondtam és láttam, hogy Sophie és a srácok nagyon
meglepődtek. Ők az eredeti számnak csak a címét hallották már tőlem. Vettem egy
nagy levegőt, majd elkezdtem a dalt. A zenekar is bekapcsolódott és egyre
magabiztosabb lettem. A szám háromnegyedénél kifejezetten örültem, amikor Jake,
az egyik gitáros azt a kevés férfi hangot igénylő rész bevállalta. Nem érdekelt
Tina és a dühös bandája, nem érdekelt, hogy vizsgán vagyok, nem érdekelt ki
néz. Egy dolog számított: Én jól éreztem magam a színpadon. Felépítettem a dalt
és tökéletesen ki tudtam énekelni a magasabb hangokat is. A dal végét a zenekar
zárta le így nekem volt időm visszatérni a jelenbe és felkészülni a fúj-olásra.
És ekkor olyan történt, amire nem számítottam. A fúj-ozó tömeg is tapsolni
kezdett. Tina pufogva pattant fel és rohant ki a teremből, nekem meg konkrétan
leesett az állam.
- Köszönjük Miss Davis! – mosolygott rám az egyik osztályzó tanár – És
most következik… - már nem is figyeltem a névre, csak siettem, le a színpadról.
Odaadtam a srácnak a mikrofont s Zayn nyakába ugrottam.
- Ügyes voltááááál! – pörgetett meg a levegőbe Zayn.
- Úristen Zayn kiugrik a szívem a helyéről… - mondtam, mikor letett és
erősen fogtam a karját, hogy össze ne essek.
- Éreztem. – mosolyodott el.
- Nagyon jó érzés volt énekelni! És a végén tapsoltak hallottad? Nekem
tapsoltak, pedig Tina hívta a nézők nagy részét, hogy fúj-oljanak… Pfuuu… Éhen
halok, szomjas vagyok, és... ZAYN! – kiáltottam szinte.
- SSSSSSSSSSS! – jött egy tanár felől.
- Elnézést! – suttogtam.
- Mi az? – kérdezte Zayn.
- Nincs hányingerem!!! – mondtam izgatottan és egy kis örömtáncot
jártam.
- Ez igazán jó hír! – ölelt meg újra – De akkor menjünk enni nehogy éhen
halj…
- Oké, csak elköszönök a bandától… - mondtam és már oda is szökkentem
Markékhoz, akik a színpad mellett állt.
- Cat ez oltári buli volt! Nagyon rég volt már ilyen rögtönzött
előadásunk… De jól toltuk! Kár, hogy nem fedted fel előbb az énekes tehetséged…
- Hmm lehet… Mindenesetre nagyon szeretném megköszönni, hogy ilyen jól
alkalmazkodtatok… Nem tudom, hogy miért és hogyan nyúlták le a számom…
- Hát azért nekem lenne egy tippem… - szólalt meg Jake és oda mutatott a
dal lopó csajra, aki Tinával beszélgetett.
- Rejtély megoldva – bólintottam.
-A végzős bálon is tolhatnák valami spontán dolgot… - mondta Mark.
- Nem hiszem, hogy bevállalom…
- Csak gondold meg – tette a vállamra a kezét – Mindenesetre öröm volt
önnel együtt dolgozni – adott a kezemre egy csókot, meghajlással kísérve, mire
elnevettem magam.
- Te bolond vagy – próbáltam vissza tartani a nevetésem.
- Elviselhetően – mosolygott.
- Éppen hogy. Akkor a bálon találkozunk. – köszöntem el és már mehettünk
is enni. Zaynnel a nyomomban kiléptem a hátsó ajtón és azonnal egy barnahajú
szépség a nyakamba ugrott.
- Cat ez eszméletlen volt! Jesszusom, olyan szépen énekelsz! Nem vagy
éhes? –engedett el Sophie én meg csak nevetni tudtam.
- Köszi Sophie és de már éhes vagyok… - röhögtem.
- Tudtam én! – vágott elégetett arcot és előhúzott a táskájából egy
islert.
- Ahh imádlak! – vettem el a finomságot és rögtön letörtem egy nagyobb
darabot neki. Imádja a sulis islert. Nem
is tudom mit fog csinálni suli végeztével a szokásos eledele nélkül…
- Catty – hallottam egy rekedtes hangot, megfordultam és Hazz-t is
megöleltem – nagyon jó voltál!
- Köszi Hazz!
- Cat! Szuper voltál! – jött egy dicséret Louistól, majd mindenki
elkezdett fényezni, de Niall tudta legjobban mire van szükségem.
- És mikor megyünk enni? – kérdezte a szőkeség – amúgy vitathatatlan,
hogy jó voltál – tűzte oda a mondandója végére.
- Nyugi Niall – csitította Liam.
- Gyere, manó megosztozom veled az isleremen – törtem ketté a finomságot
és átnyújtottam neki az egyik felet.
- Nem akarom el enni előled a kajádat… - tiltakozott Niall.
- Ha nem eszed meg akkor ledobom a földre – néztem rá komoly arccal.
- Na, hát azt, már igazán nem hagyhatom! – vette el gyorsan a neki szánt
felet én meg elvigyorodtam.
- Amúgy Zayn te, hogy a fenébe jutottál be Cattyhez? – tűnt fel elsőként
Harrynek, hogy Zayn velem jött ki – És egyáltalán minek? – és ennél már felém
fordult.
- És miért másik számot énekeltél? – kérdezte Sophie.
- Hát az úgy kezdődött… – kezdtem el mesélni, miközben elindultunk
kifelé az épületből. A srácokkal elmentünk ebédelni, majd szétszéledt a banda.
Liam, Louis, Harry és még Niall is barátnőzni, mentek és megint ketten
maradtunk Zaynnel.
- Ez nem igaz, hogy ezek mind lelépnek csajozni, nekem meg nincs senkim
– zsörtölődtem.
- Ezért vagyok én – röhögött Zayn – A másik szerencsés…
- Aha… Persze. Te kilépsz az utcára és máris találsz magadnak barátnő
jelölteket…
- A rajongók azért mások… És a hírnév miatt még nehezebb valakit
találni, aki nem a pénz miatt szeret… Te meg, ahogy láttam jól elvoltál a dobos
gyerekkel – kacsintott.
- Jaa csak hülyéskedett… - legyintettem.
- Szerinted…
- Na jó. Elég! Nekem nem jön be szóval ezzel le is zárhatjuk a sztorit.
- Jól van na, oké! – emelte fel a kezeit megadóan. - Úgy hallottam, van
esély rá, hogy velünk tartotok a turnén…
- Hát nem lenne rossz… De ki tudja anyuék mit mondanak erre az ötletemre
– vontam vállat.
- Én örülnék, ha jönnétek. Főleg ha te… - itta meg a maradék kóláját.
- A lepedő akrobatika miatt mi? – néztem rá kicsit sértetten.
- Mi? Neeem – rázta meg a fejét.
- Na ne hazudj! – könyököltem az asztalra, hogy közelebbről
szuggeráljam. Ő is így tett.
- Egy, most úgy megcsókolnálak. Kettő hidd el nem csak a lepedő
akrobatika miatt, hogy a te szavaiddal éljek.
- Ez a két mondatod úgy üti ki egymást, ahogy csak lehet – röhögtem el
magam – Na, magyarázd ki szépen magad – dőltem hátra és karba tett kézzel
vártam, hogy kezdjen mentegetőzni.
- Nem hiszel nekem mi?
- Nem hát! – nevettem – Pasi vagy.
- Ja csak ennyi az egész? Hogy én pasi vagyok?
- Ahham. – bólintottam.
- Női logika… - gúnyolódott – Na, de most, hogy megállapítottuk egymás
nemét elmondanám neked, hogy mi pasik nem csak a sexre gondolunk…
- Na, akkor mi miatt szeretnéd, hogy veletek menjek? – kekeckedtem.
- Mert bírlak. Ne aggódj semmi szerelem, de kedvellek ez tény.
- Ezt meg tudom érteni… - nagyképűsködtem.
- Ja bocs… - nevetett.
- Nem bírok itt tovább ülni, menjünk valahova – álltam fel hírtelen.
- Rendben. Hova szeretnél menni?
- Csak sétálgassunk, aztán eldől… - mondtam és megindultam az ajtó felé.
(Már fizettünk, amikor még a többiek is itt voltak.) Zayn utolért és kinyitotta
előttem az ajtót. Micsoda úriember is tud
lenni.
- Amúgy… - léptem ki az ajtón és beszívtam a friss levegőt, majd
elindultam az egyik irányba.
- Amúgy mi? – kérdezte Zayn.
- Ja, hogy én is kedvellek. – mosolyogtam rá, amit viszonzott is. Nagyon szép mosolya van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése