25. rész

- Az a mi titkunk - kacsintottam Zaynre mosolyogva.

- Cat, gyertek már! - kiáltott Sophie utánunk.

- Bocsi! – fordultam meg és a limuzin felé indultam, amiből az imént kiáltott ki a barátnőm. Beszálltunk az autóba, a sofőr becsukta utánunk az ajtót, majd a kocsit megkerülve beszállt és elindultunk. Alig tettünk meg pár métert, amikor az első pezsgő dugója kirepült a tetőablakon.

- És góóóóóóóóóóóóóóól – kiáltott Louis, az akció végrehajtója – Hááááááá háááááá – próbálta imitálni a közönség zúgását, mi meg jót nevettünk. Szép sorban töltött mindenkinek egy keveset és már el is fogyott az első üveg pezsgő. Sophie megkocogtatta a pezsgőspoharát, mire felé fordultunk. A szokásos óriás mosoly ült az arcán és egyenesen rám nézett.

- Nagyon remélem, hogy nem buktunk meg a vizsgákon és megérte a munkát! – nyújtotta a poharát.

- Oh azt én is! – nevettem és koccintottam vele.

- Amiben közreműködtünk tuti max pont… - mondta Hazz.

- Te egoista… – röhögtem.

- Van mire… - folytatta Hazz.

- Khm… - krákogott Niall mire mind felnevettünk.

24. rész

*Zayn szemszöge*

Cat eltűnt a tömegben mi pedig visszamentünk az asztalunkhoz. Egy pillanat múlva Harry elvonult telefonálni, és amikor visszaért kérte, hogy menjünk el vele beszélni. Mi lehet az ami a csajokra nem tartozik? Remélem nincs gond. Bementünk egy tanterembe s vártuk, hogy Harry hozzá kezdjen a mondandójához.

-Öhm… Srácok. Arról lenne szó, hogy szeretném, ha Catty és Sophie velünk jöhetne a hétvégén a turnénkra több okból is, de most nem az a lényeg, hanem hogy Richard csak úgy tudná megoldani, hogy lakosztályt kér a külön szobák helyett és ott lennénk együtt elszállásolva mind a tízen. És, hogy titeket zavarna ez a dolog vagy…

- Ugyan Harry no para! Én maximálisan benne vagyok! – mondta Louis.

- Ja legalább esténként nem egy kétszemélyes szobában kell lazulnunk, hanem együtt lehetünk – érvelt Niall is.

- Aki meg vissza akar vonulni az bemegy a szobájába – szállt be Liam is.

- Zayn? – fordult felém Harry.

- Természetesen okés részemről is. Legalább míg ti romantikáztok nem kell egyedül lennem… - vontam vállat.

- Ez szuper! Akkor visszahívom Richardot és a csajok is benne lesznek nem? – nézett a többiekre.

- Ja persze! – legyintett Louis.

- Zsír! Csak őket azért nem hívtam, mert az már nagyon gyanús és Catty is elszublimált valahova… Nem akartam Sophiet egyedül hagyni. – magyarázkodott Harry.

- Minden rendben haver! – veregette hátba Niall Harryt.

- És mikor árulod el a lányoknak? – kérdeztem.

- Telefonálok utána megkeresem Cattyt és akkor – válaszolt.

- Akkor az asztalnál várunk. – mondta Liam és visszamentünk a lányokhoz.

Cat még mindig nem volt ott. Vajon hol lehet?

23. rész

Gyönyörű gesztenyebarna szemű lányról van szó. Hosszú barna haja eltakarta a vállát, ami kilátszott a rózsaszín ruhájából.

- Szia, már csak téged nem ismerlek – kezdte kedvesen a lány – Nicole Wilson! – nyújtotta a kezét.

- Catherin Davis! – mutatkoztam be – Örülök, hogy megismerhetlek!

- Szint úgy én is és köszönöm a meghívást a bálotokra!

- Ugyan semmiség! – legyintettem.

- Na és meséljetek, hogy találkoztatok? – kérdezte izgatottan Eleanor.

- Nyugi nyuszi, majd elmesélik – puszilta meg Louis.

- De semmit nem tudunk rólatok és már tűkön ülünk – mondta Danielle.

- Milyen nyugtalanok vagytok – nevetett Liam.

- Srácok… - kezdte Sophie – A lányok szerelem témában nem bírnak magukkal…

- Ez igaz. – nevetett Nicole.

- Szóval… - sürgettem őket ugyan is én is nagyon kíváncsi voltam már. Niall kezdte a történetet, majd egymást kiegészítve meséltek. Röviden: Niall kajált egy Nando’sban, – mi mást csinált volna – amikor látta, hogy Nicol feláll és otthagyja a mobilját. Igazi úriember módjára Nicole után ment, de már nem látta sehol, ezért visszatért befejezni az ebédjét. Mivel a telefonon nem volt kód, Niall megnézte a twitter nevét, majd a sajátjáról írt neki egy privát üzenetet, hogy nála van a telefon.

- De ha nem követ, akkor nem tudsz privát üzenetet küldeni… - kötött bele Harry.

- De Nicole már követett és csak vissza kellett követnem – mosolygott Niall.

- Nem úgy volt, hogy nem vagy rajongó? – kérdezte Zayn.

- De igen, csak a húgom egyszerűen imád titeket és mivel nem engedem még, hogy twittere legyen 13 évesen ezért nekem kell informálnom őt… - magyarázta meg Nicole.

- Helyes! – bólintott büszkén Louis. Megszólalt a nagytesó énje.

- És ezek után? – kérdezte Danielle.

- Elkezdtünk beszélgetni, és amikor visszakaptam másnap a telefonom Niall meg is hívott ebédre. – mosolygott Nicole.

- És meghódítottam – büszkélkedett Niall.

- Taníts mester! – szólaltam meg mire mindenki elröhögte magát még én is – De tényleg Zayn bele kell húznunk… - néztem rá.

22. rész

Egészen egy bevásárló központig sétáltunk Zaynnel.

- Van kedved mozizni? – kérdeztem, amikor megláttam az óriás plakátokat.

- Mire vetettél szemet?

- Másnaposok 3. Láttad már?

- Nem, de érdekel. – válaszolt Zayn és már nyitotta is nekem az ajtót – Hölgyem.

- Köszönöm! – mosolyogtam és bementem. Elkacskaringóztunk egészen a mozi pénztárig és kértem két jegyet. És mivel Zaynt is úriembernek nevelték ezért újra meg lettem hívva. Nem szeretem ha a srácok úgy fizetnek helyettem, hogy nem járok velük. Nem mintha Harryn és Zaynnen kívül lenne ilyen… Igaz, hogy nem rég ettünk, de a büfében is jól bevásároltunk popcornt, nachost és üditőt. A mozi nagyon jó… lett volna, ha a közepénél nem veszik észre, hogy ki mellett ülök és pár lány nem kezd el dedikálósdit játszani. Nem tudom a srácok, ezt hogy bírják.  Na jó személy szerint csak az zavart, hogy ugye mellettem dumáltak, meg beálltak elém és dölöngélnem kellett, hogy lássak. De szerencsére 10 perc alatt lezavarták a dolgot. Mikor vége lett a filmnek és felkapcsolták a lámpákat Zayn hirtelen nagyon elkezdett sietni. Össze szedtük a szemetünket és már spuriztunk is kifelé. Majd egy kicsit később Zayn újra lelassított.

- Ez mi volt? – kérdeztem.

- Imádom a rajongóinkat, de most nem volt kedvem még fényképeket is csinálni.

- Áááá… Értem.

- Főleg, hogy te is itt vagy és téged nem akarlak feltartani.

- Köszönöm! – mosolyogtam rá – Ennek örömére menjünk haza.

- Rendben.

Mivel a srácok elvitték a kocsikat, mi tömegközlekedéssel mentünk haza. A sulinál lévő megállónál leszálltunk és onnan hazasétáltunk. az idő jól elrepült mert már majdnem besötétedett.

- Köszönöm, hogy haza kísértél! – álltam meg a járdán.

- Nincs mit! A bált illetően…

21. rész

Miután Sophie segített összekészülni – fekete cicanadrág, fekete converse, szürkés hosszított ujjatlan vízszintes ezüst csíkokkal – lefele menet próbált rávenni, hogy reggelizzek, de hajthatatlan voltam. Nem eszek semmit, akkor semmi nincs, hogy kijöjjön. Logikus nem? Ahogy beléptem a konyhába és megláttam Harryéket anyu társaságában nagyon megörültem.

- Anne néni! – szaladtam oda Hazz anyukájához és megöleltem.

- Catty! Hogy van a kedvenc keresztlányom? – kérdezte mosolyogva – Hűű de csini vagy!

- Jól köszönöm! És te? Olyan rég láttalak – biggyesztettem le az ajkam, mint egy kisgyerek.

- Én is jól vagyok köszönöm kérdésed! Azt csiripelték a madarak, hogy ma valahol énekelni fogsz…

- Igeeeeen… - húztam el a szót – Ma van az utolsó vizsgám és én fogok énekelni és fuuuuuuuuuu nagyon izgulok…

- Tudod… nekem van egy holmes chapeli keresztlányom, aki soha nem félt az énekléstől. És tudod miért?

- Miért? – mosolyodtam el.

- Mert soha nem érdekelte, hogy ki nézi, csak énekelt, mert szerette csinálni. Táncolt a kertben és énekelt, mintha koncerten lenne. Ha valamelyik délután nem hallottuk az éneklésed, az azt jelentette, hogy sok házit kaptatok és Haroldot is rá kell vennem a leckeírásra, mert persze neki soha semmiből nem volt házija... Igaz fiam? – nézett mosolyogva Harryre.

- Még mindig tartom az állításom! – bólintott magabiztosan Harry. Persze Harry óra előtt mindig megírta a házi feladatokat és nem volt rossz tanuló.

20. rész

Pontban kilenckor szólt az ébresztőm. Ma kicsit megcseréltem a dolgokat ugyanis először reggelizni mentem le és csak utána öltözködtem. Farmer sortot vettem fel egy halványszürke rövid ujjúval, aminek a közepén Csőrike csücsül. Illetve még a derekamra kötöttem egy pulóvert és összefogtam a hajam. Előbb lettem kész, mint terveztem ezért a nappaliba levágtam magam a kanapéra és tv-t néztem. Kicsivel később csöngettek. Kikapcsoltam a tv-t, felkaptam a táskám és ajtót nyitottam.
- Nocsak, ismered a csengőt? - indítottam egy kérdéssel.
- Neked is jó reggelt Catty! - köszönt Hazz vigyorogva.
- Jó reggelt!  - mosolyogtam vissza.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze! - mosolyogtam. Bezártam az ajtót és követtem Harryt a kocsiig. Kinyitotta nekem az ajtót én meg beültem.
- Ez nagyon jól esik Hazz, de mintha randira vinnél - nevettem el magam.
- Bocs tudod, barátnőm van... - mondta mosolyogva, majd rám csukta az ajtót.
- Hogy ne tudnám... - mondtam már csak magamnak.
- Reggeliztél? - kérdezte Hazz, amikor beszállt és beindította a kocsit.
- Egy órája.
- Szuper akkor irány a vidámpark!

19. rész

- Na mesélj, hogy történt? – kérdeztem a barátnőmet.
- Elmentünk ebédelni egy helyes kis étterembe és egyszer csak a pincér kihozott egy nagy csokor rózsát az asztalunkhoz. Harry meg elkezdett pampogni, hogy ki küld az ő csajának virágot. Ijjjjjj és a „csajának” nevezett. – hadarta Sophie.
- Még szép! – nevettem.
- Na és akkor megláttam egy kártyát, a sok szép rózsa között. Kivettem és az állt bene, hogy idézem: „A legédesebb lánynak a világon! Megtisztelnél a társaságoddal a végzős bálon? Titkos hódolód. xxH”Juuuuuuuuuuuuuj és szinte felsikítottam és a nyakába ugrottam. És AAAAAAAAAAAAAAA….
- Megnéztem volna azt a jelenetet – nevettem – Nagyon örülök, hogy ilyen boldog vagy – mosolyogtam, bár ő ezt nem látta a telefonon keresztül.
- Én is és te hallod itt olvadozok az óta is…
- Azt elhiszem!
- És beszéltünk arról is, hogy majd ugye mennek tovább turnézni.
- És?
- Ja semmi, csak beszéltünk róla. De figyu akkor mikor menjünk ruhát nézni? Mert együtt megyünk nem?
- Nem tudom Sophie…

18. rész

Most már verőfényes napsütésre ébredtem. Még aludni akartam volna, de nagyon kényelmetlen volt farmerban. Miért nem fehérneműben aludtam? Jól esne egy zuhany, meg tiszta ruha, ami csak otthon van. Feltápászkodtam és gyorsan beágyaztam, majd elindultam felkeresni az ébren lévőket. Amint kiléptem az ajtón a következők történtek. Zayn kilép a fürdőből egy szál törülközőben. Niall és Louis a saját szobájuk elől rástartolnak. Futás.. és BUMM! Úgy összeütköztek, hogy a földön kötöttek ki mindketten, majd birkózni kezdtek a földön. Eközben Liam egy szép mozdulattal átugrotta őket és már benn is volt a fürdőben.
- Hey! Én voltam itt előbb! - mondta egyszerre Louis és Niall.
- Beszélj az ajtónak - röhögött Liam és becsukta az orruk előtt az ajtót és már csak a kulcs fordulását hallottuk. Zaynnel egyszerre röhögtünk fel a bénaságukon.
- Minden reggeletek ilyen? - kérdeztem.
- Többnyire - bólintott Zayn.
- Már csak a gerlepár hiányzik... - gondolkodtam hangosan.
- Lent vannak - mondta Niall, aki még mindig az ajtó előtt feküdt.
- Megkérdezhetem, hogy mi csinálsz? - mosolyodtam el.
- Persze! - bólintott, majd semmi...
- Tehát? - sürgettem.

17. rész

*Catherin szemszöge* 

A játszma végére elég jól belejöttem a biliárdozásba. Most épp Zayn készül az asztal fölé hajolva a lökésre én meg figyelem őt. A háttérben hallottam, ahogy Louisék kiabálnak „Gyorsabban, gyorsabban!”. Még mindig autó versenyeztek. Zayn, már majdnem lökött, amikor Harry berontott a terembe.
- Vacsiiiiiiiiiii! – kiáltotta el magát Hazz.
- Bazdmeg Harold! – egyenesedett fel egy Zayn én meg elröhögtem magam.
- Most mi van? – nézett értetlen fejjel.
- Elhibáztam miattad… - zsörtölődött Zayn – Te meg ne röhögj – mutatott rám és egy kis mosoly jelet meg az arcán.
- Jól van bocs… - röhögte el magát Hazz.
- Kajaaaaaaa – viharzott ki a szobából Niall.
- Nyerteeeeeeeem! – kiáltott fel Liam egy pillanattal később és lepacsizott Louissal. Niall ugyanis a játék közepén távozott.
- És mi a kaja?  - kérdezte Louis, miközben elindultunk Harry után.
- Roston sült csirkemell salátával. – válaszolt.
- Hmmm nyami – futott össze a nyál a számban. Nagyon jól hangzott.

16. rész

- Wow… - léptünk be Sophieval a srácok játék szobájába. Volt ott biliárdasztal, póker asztal, játék gépek és az egyik falon egy nagyképernyős tévé, alatta játékkonzolok előtte pedig egy hatalmas ülőgarnitúra. Az egyik sarokban még egy kis hűtő is volt tele üdítőkkel.
- Tetszik? – lépett be mögöttünk Harry.
- Viccelsz? Ez álmaim második szobája… - válaszoltam.
- Mi lenne az első? – kérdezte Liam.
- Zene szoba… Zongorával, gitárokkal… - álmodoztam.
- Van olyan is. – huppant le a kanapéra Niall.
- Előkészítem a pókert. – mondta Louis közben.
- Tessék??? És én még nem láttam? Valaki mutassa meg légyszi, légysziiii – könyörögtem.
- Rendben, gyere – nevetett Zayn.
- Ezaz! Köszi! – mosolyogtam vagy inkább már vigyorogtam.
- Akkor egy perc és jövünk… - szólt vissza Zayn.
- Az nem egy perc lesz… - mondta Harry s most kivételesen tudom, hogy nem rosszra gondolt.

Díj 2 *-*

Köszönöm szépen a díjat V.Vikinek!

#Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.

2. Válaszolj a 11 kérdésre.

3. Írj 11 kérdést.

4. Küld tovább 11 embernek.

15. rész

Kivételesen az ébresztőórámra keltem, amit nyolc órára állítottam be. Kivánszorogtam a fürdőszobába és megmostam az arcom. Felfrissülve tértem vissza a szobámba és a gardróbba vettem az irányt, hogy felöltözzek. Felkaptam a melegítőgatyám és egy ujjatlant, majd lazán felkötöttem a hajam. Magamhoz vettem egy kevés pénzt, a telefonom és a fülhallgatóm, majd lekocogtam a lépcsőn.

- Jó reggelt! – köszöntem anyunak a konyhában és nyomtam az arcára egy puszit.

- Jó reggelt kicsim!

- Mentem futni! – intettem és már el is tűntem a szeme elől. Kiléptem az utcára és beszívtam a friss levegőt éreztem a lábaimban a futhatnékot, de azért egy picit be kellett melegítenem. Háromnegyed órát futkorásztam ide-oda a házak között, majd elfutottam a méteráru boltba megvenni az arany anyagot. Az eladó furcsán méregetett egész végig. Biztos nem értette, hogy egy leizzadt melegítőgatyás csaj mit keres ott és mit akar azzal a kevéske arany anyaggal. Ez örökre rejtély marad számára. A zsákmánnyal a kezemben kocogtam haza, mikor megérkeztem már senki nem volt otthon.

14. rész

- Szóval srácok, hogy telt eddig a turné szünetetek? - kérdezte James.
- Jól, kössz! Bár nem teljesen munka mentes...  - válaszolt Zayn és közben rám kacsintott.
- Ja, igen hallottam, hogy segédkeztek egy iskolában a vizsgázóknak... Meséljetek erről egy kicsit.
- Két lányt kaptunk és a feladatunk az volt, hogy közösen alkossunk valamit, amit előadunk... - Kezdte Liam.
- Persze a csajokkal - vágott közbe Harry.
- Harrynek mindig a csajokon jár az esze... - nevetett fel Louis.
- Pontosabban egyen - nézett barátnőmre, aki rögtön elpirult - de azért mondtam, hogy érthető legyen... - durcizott be kicsit.
- Nem baj Harry - tette haverja vállára a kezét Niall - azért szeretünk.
- Oké térjünk vissza az ÉN kérdésemre... - nyomata meg az én szót James - És, hogy meg a közös munka?

13. rész

Tíz perc alatt száguldottam el a pályáig, ahol így reggel senki sem volt. Egyedüllétem lévén hangosan kapcsoltam be zenét a telefonomon és az indulás előtti 10 guggolás és bokakörzésnél kicsit jobban bemelegítettem, majd jöhettek a trükkök. Fél órát sikerült megúsznom az első taknyolásomig a korláton. Miután feltápászkodtam és leporoltam magam a deszkám után indultam volna, de valaki odanyújtotta.

- Tessék! – mosolygott.

- Zayn! Te mit keresel itt? – lepődtem meg.

- Öhm… Talán biciklizni jöttem? – tette fel a költői kérdést és a bicójára mutatott – Pont az esésedre értem ide, jól vagy?

- Ahham, persze! Nem tudtam, hogy biciglizel…

- Sok mindent nem tudsz még rólam szivi – kacsintott és a BMX-éhez indult.

- Na mutasd mit tudsz! – lelkesedtem.

- Csak figyelj! – ült fel a biciklire és irányba vette  a fél csövet és ugrott párat. Ezalatt n a lépcsőn mentem fel a fél cső tetejére, hogy onnan induljak majd.

12. rész

- Catty mi történt? - kérdezte Hazz aggódva a hangom hallatán.
- Ne-nem akarok zavarni, de Daisy-t műtik és megőrülök egyedül, anyuék dolgoznak nem akarom őket terhelni és te...
- Ne folytasd, máris ott vagyunk! Hol a rendelő?
Ledaráltam a címet és már ki is nyomta a telefont. Tizenöt perc telt el mikor Harry rontott be, nyomában Sophieval, mire felkaptam a fejem. Harry leült mellém én meg szorosan megöleltem. Nem sok embertől viselem el az ölelés, de Hazz és Soph pont közéjük tartoznak. A másik oldalamról Sophie karolt át. Egy bő öt perc múlva elengedtük egymást.
- Ne haragudjatok... - kezdtem volna szabadkozni.
- Ne viccelj Cat ez csak természetes!! - vágott közbe Sophie.
- Nagyon félek... - remegett meg a hangom - Daisy már lassan 15 éves... Félek, hogy... - csuklott el a hangom és már gyűltek a könnyek a szememben.
- Ne Catty! Ne gondolj ilyenekre! Minden rendben lesz! - simogatta a hátam Harry. Elcsöndesedtünk és úgy vártunk... Egy évezrednek tűnt mire kinyílt az ajtó és a Doktornő lépett ki rajta.
- Catherin, nem tudok rajta segíteni... Nagyon beteg szegény és hiába a műtét nem tudom meggyógyítani. Nemsokára elhagyja az ereje, de ez ilyen korban teljesen normális...
- Ne ne ne... - suttogtam és éreztem, hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből.
- Köszönjük Doktornő! - válaszolt Sophie - És mi a teendő ilyenkor?
- Én ajánlanám az altatást, hogy ne szenvedjen, de ez Catherinék döntése.
- Felhívjam anyukádat Catty? - kérdezte kedvesen Hazz, mire bólintottam - Akkor kérem, várjon egy pillanatot - szólt a Doktornőhöz és kiment. Teljesen összezuhantam és halkan sírdogáltam, míg Harry vissza nem jött.
- Catty szívem, Liz azt mondta, hogy altassák el. Ne kelljen szenvednie, de te döntesz - simogatta meg a hátam Harry én meg nem gondolkodtam sokáig és rábólintottam. Nem bírnám végignézni a rosszullétét…
- Rendben! - bólintott az orvos.
- Bemehetek még hozzá? - kérdeztem.
- Persze! - mosolyodott el az orvos és őt követve bementem a műtőbe. Olyan mintha aludna... De tudom, hogy többet nem ébred fel... Megsimogattam a fejét és nyomtam rá egy puszit.
- Légy jó szerelmem. Szép álmokat suttogtam, majd újra megpusziltam és kimentem. A Doktornő kikísért és kedvesen megsimogatta a hátam. Harry nyakába borultam és kész eltört a mécses. Hangos zokogásban törtem ki és nem is figyeltem mi történik körülöttem.

*Harry szemszöge* 

A doktornő intett Sophienak, hogy beszéljenek, míg én Cattyt próbáltam nyugtatni.
- Rendben, köszönjük! - mosolyodott el gyorsan Sophie, majd idejött hozzánk.
- Gyere Cat menjünk haza... - simogatta meg Catty hátát a hangja meg, mint a bársony. Istenem, de gyöngéd… Cattyt átkarolva vezettem ki a kocsihoz.
- Daisy... - motyogta.
- Minden rendben szívem, most menjünk haza! - nyugtatta meg Sophie, mire Catty beszállt a kocsiba és hátul elfeküdt.
- Nagyon szereti - sóhajtott Sophie miután becsukta Cat ajtaját.
- Tudom. - bólintottam.
- Vigyük haza! - mosolyodott el picit, majd egy puszit nyomott az arcomra és beszállt a kocsiba. Gyorsan beraktam Cat gördeszkáját a csomagtartóba, majd én is beszálltam és elindultunk Cathez. Mikor megérkeztünk Catty lassan kinyitotta az ajtót, majd megfordult.
- Köszi, hogy jöttetek, de tovább nem akarom rabolni az időtöket, szóval...
- Cat fogd be, maradunk! - ment be határozottan Sophie De szexi... - Nem, hagyunk egyedül!
- Egyetértek - mentem be én is.
- Hát jó... - mondta szomorúan. Persze nem miattunk. Remélem... Catty becsukta az ajtót, lerúgta a cipőit és elindult fel az emeletre.
- Harry - vont félre Sophie.
- Igen kincsem?
- Megvárom, míg a szülei hazaérnek, de utána készülnöm kell a vizsgára, szóval haza kell mennem. Ha megoldható, akkor te kérlek ne hagyd egyedül... - nézett rám csillogó szemeivel.
- Nem terveztem - öleltem meg és belecsókoltam a hajába - Annyira örülök, hogy rátaláltál és van végre egy igaz barátnője.
- Miért? Homles Chapelben nem volt?
- Nem, csak igaz barátja volt, aki én lennék - mosolyogtam - Meg Gemmával lógott, de hát azért ő más korosztály... Együtt mentünk kiválasztani Daisyt is - szorult össze a szívem.
- Nehéz elveszteni egy állatot, aki így a szívünkhöz nőtt... - mondta Sophie - Menjünk fel... - javasolta én meg beleegyeztem. Benyitottam Cat szobájába, ahol Catty az ágyán ült egy képes albummal az ölében és szipogott. Sophieval a két oldalára ültünk, mikor Catty gyomra meg kordúlt.
- Cat ebédeltél? - kérdezte lágyan Sophie, mire Cat megrázta a fejét -  Jesszusom, megyek csinálok neked valamit! - pattant föl.
- Nem kell, nem vagyok éhes... - motyogta - de köszi.
- Cat most korgott a hasad. - kontrázott Sophie.
- Nem baj...
- Azért hozok egy szendvicset későbbre rendben? - kérdezte, mire Cat megvonta a vállát, Sophie pedig diadalmasan indult a konyhába.
- Nézd! - mutatott egy képre Catty - az első képem Daisyről a testvéreivel, amikor választottuk... Emlékszel?
- Emlékszem. Hogy ne emlékeznék?! A negyedik szülinapi bulid volt, amikor a szüleid bejelentették, hogy kapsz egy kutyát. Úgy lett volna, hogy másnap mentek el érte, de addig akaratoskodtál, míg a szülinapi bulid közepéről mentünk el kutyát venni... - nevettem.
- Amit vagy, akit akarok, azt megszerzem - bólintott.
- Az biztos! - helyeseltem.
- És itt van, amikor először átadtam neked...
- Ja és meg is jelölt… - mondtam undorodva, ő meg hangosan felröhögött.
- Tényleg! Ezt el is felejtettem. Az én kutyám! Vagyis...
- Catty mindig is a te kutyád lesz... - előztem meg.
- Már most hiányzik... - suttogta.
- Tudom...
- Már semmi sem ugyan olyan mint régen... - motyogta és bekuporodott a takaró alá.
- Hogy érted ezt? - feküdtem az oldalamra, hogy vele szembe legyek.
- Te nem vagy az éltem része, nincs Homles Chepel, a régi környék, a régi ház... Mióta elköltöztünk nem is jártam Homles Chepel-ben fel tudod ezt fogni? - sorolta - Nagymamát apuék áthozták egy ide közel lévő öregek otthonába. Az utolsó, akiről eszembe jut a szülővárosom az Daisy. És most ő is itt hagy... - tört rá újra a sírás.
- Catty - esett meg rajta a szívem. Tudom mit érez. Nekem is rettentően hiányzik a régi életem, csak az a különbség, hogy én valami elképesztő dolognak vagyok a részese a srácokkal. - De én itt vagyok megint... - öleltem át.
- Ja pár hétig aztán húzol vissza a rock sztár életedbe és újra nem látlak kitudja meddig... - mondta kicsit dühösen.
- Catty én...
- Ne! Mindegy...
- De itt lesz veled Sophie és most, hogy tudom hol laksz meglátogatlak titeket, meg… – próbálkoztam volna, ha nem szakít félbe.
- Ja Sophie, akivel valószínűleg napi kapcsolatban leszel ő meg örömében majd mesél nekem, így ha nem akarom akkor is eszembe jutsz és jobban hiányzol…
- Mert a barátnőm! - háborodtam kicsit fel – De mi bajod azzal, ha mesél neked rólam?
- Az, hogy ha már beszélsz vele, akkor rajta keresztül üzensz és mindent tőle fogok megtudni, így kettőn között teljesen fölösleges lesz a kommunikáció…
- Mi? Ne viccelj már Catty…
- Én teljesen komolyan beszélek!
- Most te féltékeny vagy Sophiera? – kérdeztem meglepődve.
- Mi? – pattant fel – Nem! Vagyis igen, de nem úgy ahogy gondolod… - mutatott rám.
- Akkor, hogy gondoljam? Catty mond el!
- Ahhh… Egyszerűen nem akarom, hogy újra elfelejts! – emelte fel a hangját.
- Soha nem felejtettelek el! És nem is foglak! Basszus Catty szinte a tesóm vagy, akkor lennénk jöbban összenőve, ha biológiailag is rokonok lennénk… Hogy gondolod, hogy elfelejtelek? – keltem ki magamból.
- Egyszer, már elvesztettelek Harry és szörnyű volt… - kezdtek el folyni a könnyei -  tudod, milyen amikor egyik nap mindent meg tudsz osztani valakivel, majd egyszer csak sehol senki… új város, új iskola, új emberek… A biztos pont a szüleim voltak, de hát ki osztja meg 17 évesen a problémáit a szüleivel?? És Daisy… De most ő is itt hagyott… Aztán ne mond, hogy Sophie itt van, mert más egyetemre megyünk és ő is elfelejt…
Cat hátal ált az ajtónak így nem látta, hogy Sophie visszaért.
- Már miért felejtenélek el? – kérdezte Sophie, mire Catty, hirtelen megfordult.
- Ugyan miért ne felejtenél el engem? – kérdezte.
- Mert te vagy a legőrültebb, legviccesebb és legtehetségesebb lány, akit ismerek… És soha nem cserélném el a barátságodat máséért, ezt jól jegyezd meg! Nem szabadulsz meg tőlem könnyen… - nevetett majd szorosan megölelte Cattyt. Valamit sugdostak egymásnak, amit nemhallottam és Sophie felmutatta a hüvelyk úját, hogy minden oké. Örülök, hogy Sophie nem megsértődött és elrohant a megjegyzés hallatán, hanem tudja, hogy Cat kivan és úgy sem gondolja komolyan.
-Cat soha nem felejtelek el, hidd el nekem… Azt a 16 évet nehéz elfelejteni… - öleltem át a csajokat.
- Ne haragudjatok rám – törölgette a szemeit – csak kicsit kivagyok és parázom…
- Nem haragszunk és tudjuk, de ezért vagyunk itt – mondtam.
- Nekem vannak a legjobb barátaim! – ölelt át minket még egyszer.
- Öhhmmm lehet, hogy ez így most rontja a legjobb barát képet, de nekem mennem kéne tanulni… – húzta el a száját Sophie.
- Jó persze menj csak! – mosolygott Catty VÉGRE!
- Nem haragszol?
- Akkor fogok, ha miattam és a problémáim miatt buksz meg…
- Jól van – ölelte meg Catet nevetve – Szia Harry – nyomott egy gyors csókot a számra és indult.
- Na ne már… Hazz menj már utána! Búcsúzz el tőle rendesen – ütött a vállamba.
- Jó megyek már! – simogattam meg a karom, mintha nagyon fájt volna, majd gyorsan adtam egy puszit Catty hajába és Sophie után szaladtam.

*Catherin szemszöge* 

Értem én, hogy elég nehéz eset vagyok, de attól még búcsúzzanak már el rendesen…Leültem az asztalhoz és bekapcsoltam a gépem és közben hozzáláttam a szendvicshez, amit Sophie hozott én meg bunkón meg sem köszöntem. A közösségi oldalaim tele voltak utálkozásokkal, hogy mit képzelek, hogy Zaynnel randizok. Hát azt képzelem, hogy nem randizunk ennyi… Na itt sem tudok mit csinálni. Tehetetlenségemben lehajtottam a laptopom tetejét és bekacsoltam a tv-t. Valami nyomozós film ment, ami tetszett szóval elfeküdtem az ágyamon és azt néztem, amikor Harry visszajött.
-Mit nézel? – huppant le mellém.
- Valami nyomozósat, de fogalmam sincs melyeik a tízmillió közül…
- Az szuper! Figyu hogy vagy a Zaynnes témával?
- A rajongóitok kicsit elvetemültek…
- Voltál twitteren?
- Ja, de meguntam szóval tv-t nézek inkább…
- Figyu holnap este lenne egy interjú a The Hits Radio-nál és azt mondták, hogy te is jöhetnél, meg Sophie… Ha persze szeretnétek! Csak akkor jobban elhiszik.
- Persze szívesen! – bólintottam. Nincs nagyon kedvem, de a fiúknak ez fontos.- Köszi! – nyomott egy puszit az arcomra – akkor visszahívom Pault. Harry pár perc alatt intézte a telefont, majd tv-t néztünk. Épp elkapták a gyilkost, amikor kopogtak.
- Gyere! – kiáltottam.
- Szia kicsim haza értem – dugta be a fejét apu.
- Jó estét Tom! – köszönt Hazz előttem.
- Szia Harry! Megyek, csinálok vacsit egy háromnegyed óra múlva gyertek! Liz is mindjárt itthon lesz…
- Oké apu! – válaszoltam, majd kiment.
Míg készült a vacsora Harryvel megnéztünk még egy részt, de most fogadtunk is az elején, hogy szerintünk ki a gyilkos. Persze én nyertem.
- Hah! Te terítesz! – röhögtem Harryre.
- Át kellett volna gondolnom ezt a fogadást – dörzsölte az állát.
- Át bizony bólintottam – majd feltápászkodtunk az ágyról és elindultunk le.
- Szia anyu! – köszöntem, amikor beléptünk a konyhába.
- Szia kicsim – pördült meg hírtelen – Hogy vagy? – ölelt át hirtelen. Tudom, hogy Daisy miatt ennyire aggódó a kérdése.
- Öhm… tűrhetően, de ne fojts meg kérlek… - toltam el magamtól.
- Jó ne haragudj! Már megterítettem üljetek le apáddal hozzuk a vacsit – mosolygott és megsimogatta a fejem.
- Ö oké… - indultam az ebédlőbe.
- Ezaz! – suttogta Hazz.
- Ne örülj kitalálok én még valamit ne félj…
- Nem fontos…
- De de – nevettem és lehuppantam az egyik székre.
- Örülök, hogy jobban vagy! – ült le ő is.
- Nem vagyok, de ha kibőgőm mindkét szememet akkor sem jön vissza – piszkáltam a villámat.
- Tudod, okos lány vagy Cat…
- Tudom, már Louis is mondta.
- Mi? – nézett furin.
- Mikor hazahozott. Mindegy – rántottam meg a vállam.

*

Vacsora után – bolognai tészta volt, amit apa csinál a legjobban – Harryt akárhogy is győzködtem nem akart hazamenni.
- Nem! Megígértem Sophienak, hogy nem hagylak egyedül ma este. – erősködött.
- Jól van… De te ágyazol meg magadnak!
- Oké – vonta meg a vállát.
Lehuppantam az ágyra és visszakapcsoltam a tv-t. Harry követte a példámat és úgy néztünk valami filmet.
- Mikor folytatódik a turnétok? – kérdeztem váratlanul.
- Öhm.. – gondolkodott – Június nyolcadikán van az első koncert…
- Akkor kb két hetünk van… - ásítottam és próbáltam nyitva tartani a szemem, de nem ment. Elaludtam.
 A reggel nyolckor a szobámba beáradó fény küldetésének érezte, hogy ne hagyjon aludni.
- Hah szuper… - puffogtam, amikor megláttam a telefonomon az időt. Éreztem, hogy most nem fogok tudni vissza aludni ezért inkább felkeltem. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit.
- Jó reggelt kincsem hát te? – kérdezte anyu, amikor leértem.
- Nem tudok aludni, te hogyhogy még itt vagy?
- Kilencre megyek értekezletre. Mit kérsz reggelire?
- Csak müzlit köszi! – ültem fel a pulthoz.
- Tessék kicsim – tette le anyu elém a reggelimet – akkor én elmentem – nyomott egy puszit a fejemre.
- Köszi, szia anyu! – intettem. Miután meg reggeliztem és elmosogattam magam után és mentem hogy reggelit adjak Daisynek, de sehol nem találtam.
Hol lehet? Várjunk! Nem nem… azt csak álmodtam nem?Rohantam fel az emeletre, hogy itt van-e Harry, amint beléptem a vendégszobába és megláttam térdre rogytam és egy könnycsepp csordult ki a szememből.
-Hmm – mocorgott Hazz – Catty? Cat mi a baj? – tápászkodott ki az ágyból és mellém térdelt.
- A-azt hittem, hogy csak álmodtam, d-de nem… - töröltem meg a szemem, majd nagy levegőt vettem és kifújtam. – Bocsánat, hogy felébresztettelek…
- Bármikor – segített fel, majd megölelt. Jól esetett az ölelése de…- Öhm… Hazz köszönöm, de most keltél szóval állj már kicsit hátrébb – fojtottam vissza a röhögésem.
- Ó-ooo bocsi – vakarta meg a tarkóját.
- Figyelj én elmegyek deszkázni, te vissza alszol még?
- Nem, hazamegyek inkább…
- Oké, akkor megyek felöltözök és csinálok neked reggelit azért – mosolyodtam el.
A hosszú deszkázós farmeremet vettem fel egy fehér újatlannal és össze fogtam a hajam. A fekete oldaltáskámba összeszedtem a telefonom és a lakáskulcsom és kész is vagyok. Harry már a konyhában a pultnál ült.
- Mit kérsz enni? – kérdeztem.
- Van papír meg ceruza nálad?
- Minek? – néztem rá furán.
- Hogy jegyzeteld a rendelésem…
- Te hülye vagy! – nevettem – tudod mit müzlit kapsz és kész!
- Hát jó – tett úgy mint aki vérig van sértve, de tudom, hogy szereti.
Miután Harry is megreggelizett és elpakoltam felkaptam a cipőm és indultunk. Ő haza én meg a deszka pályára…

11. rész

Fény szűrődik be az ablakon át, mely megvilágítja a szobát. Lassan kelletlenül nyitom ki a szemem és a telefonom után kutatok. Rápillantok az órára, mely hét óra 23-mat mutat.
- Hmmm… Még van egy kis időm… - motyogtam a párnába. Egy pillanat alatt vissza is aludtam, de nem sokra rá kaparászásra ébredtem. Ja, igen bezártam az ajtóm ezért, anya nem tudta beengedni Daisyt estére.- Jövööök… - nyöszörögtem és kimásztam az ágyból. Odacsoszogtam az ajtóhoz és beengedtem Daisyt. Örömmel szaladt be a szobába, majd felugrott a lábamra, hogy simogassam meg. Kicsit feldobta a reggelem és mivel semmi értelme visszafeküdnöm elkezdtem készülődni. Felkötöttem a hajam a fürdőbe menet, ahol arcot, majd fogat mostam. Átmentem a kis gardróbomba és előkerestem az iskolai ünneplő szettem, mely fekete szoknyából és egy fehér ingből áll. Gyorsan felöltöztem és előkutattam a fekete magas sarkúmat is. Utána visszamentem a fürdőbe gyorsan sminkelni és kiengedtem a hajamat, ami zuhatagként hullott a vállamra. Ma egész csajosan nézek ki…

10. rész

- Minden oké? - kérdezte Zayn, miközben az utat figyelte.
- Nem igazán... - doboltam idegesen a lábammal.
- Cat engedd el magad... Látom rajtad, hogy minden a fejedben dől el. Amikor verseny helyzet van vagy pörögnek a dolgok és nincs időd gondolkodni simán lenyomsz egy Amy Winehouse dalt. Most, hogy tudod, azt szeretném, hogy énekelj és van időd, szét idegesíted magad... Ne! Felejts el mindent.
- Ebben lehet valami...
- Szerintem, amúgy a rosszullétet is beképzeled, be beszéled magadnak vagy hogy mondják... Mondogasd magadban és hidd el, hogy semmi bajod és fogadjunk jobban leszel...
Nem válaszoltam, csak elgondolkodva néztem ki az ablakon. Valóban csak beképzelem?  De jó lenne... Mondjuk a nyolcadikos eset óta nem is próbálkoztam az énekléssel és most is csak utána vágytam egy kicsit a friss levegőre... Egyre vidámabb lettem és kicsit jobban is lettem.

9. rész

- Zayn! De jó, hogy jössz! - ugrottam a nyakába - Segíts! Ne hagyd, hogy más aludjon Harryvel kérlek! - mondtam úgy, hogy csak ő hallja, majd elengedtem és várakozás teljesen néztem a szemébe.
- Te is hiányoztál! - kacsintott rám.
- Na jól van... - kezdte Niall - Miért te alszol Harryvel?
- Tesó... Este meg akarom szívatni, szóval én alszom vele. - karolta át Niallt.
- Elfogadom. Oké. Te Cat! Kényelmes a kanapétok?
- Niall! - szólt rá Liam.
- Most mi van?
- Örülj, hogy maradhatunk...
- Jaj hagyjuk már! - nevettem - Szerintem igen.
- Szuper! - ült le a szőkeség ragyogó fejjel.
- Én megyek inni, meg táncolni emberek - jelentettem be - ha valami van szóljatok - intettem és elindultam a konyhába. Kotyvasztottam magamnak valami alkoholosat és bementem a nappaliba, amit jelenleg a "diszkó" résznek neveznék. Az italom kortyolgatása közben kezdtem el az ütemre mozogni. Nem vagyok valami nagy táncos, de azt hiszem a totál gáz kategóriába sem tartozom. Szerencsére. Nem tudom mióta táncoltam, amikor elindult Miley Cyrus-tól a Party In The USA. Teljesen tudatlanul kezdtem el hangosan énekelni, miközben tovább táncoltam és lehúztam a poharam maradék tartalmát.
- Cat! De kurva jó hangod van énekelj már valamit... - kérte Leila az egyik osztálytársam.
- Mi? Én nem éneklek... - szeppentem meg.
- De hallottam. Kurva jó volt gyere... - tuszkolt a kávés asztal felé és konkrétan fellökött rá, miközben azt kiáltozta, hogy "Cat énekelni fog!".

8. rész

Egyre többen érkeztek és már gépszerűen mondtam a szöveget, amikor ajtót nyitottam.
- Sziasztok! Belépő? - mire felmutatták az italokat - okés, rakjátok a konyhába, szolgáljátok ki magatokat, felső emeletet mellőzni és jó bulizást! - engedtem beljebb az új érkezőket. Sophie néhány osztálytársunkkal beszélgetett és épp én is oda mentem volna hozzájuk, de rezgett a fenekem. Kisurrantam a kertbe ahol halkabb a zene és felvettem a telóm.
- Mond Hazz!
- Catty mond meg Louiséknak, hogy szívesen látod Eleanort és Daniellet is. Itt hisztiznek, hogy pofátlanság meg felajánlottad, hogy maradjunk, de a csajoknak nem és akkor úgysem ihatnak, mert haza kell vezetni meg ilyenek...
- Add Louist!
- Igen?
- Szia Louis! Most azonnal induljatok el, mert megsértődöm, ha egy fél órán belül nem lesztek itt. Nem fogadok el semmilyen kifogást, hozzátok a csajokat is és az alvást is megoldjuk.
- Cat... - szólalt volna meg.
- Fél óra! Puszi - szakítottam félbe majd kinyomtam. Indultam be és kaptam egy üzit is.

7. rész

- Te nem vagy éhes? – kérdeztem amikor Zayn megállt a ház előtt.

- De egy kicsit…

- És mit szólnál ahhoz, ha bejönnél én meg csinálnék valami kaját? Ez a minimum a tréningért. – mosolyogtam – Mellesleg nem kéne így este hétkor egyedül dekkolnom otthon… - nyitottam ki az ajtót.

- Hát jó, de akkor felállok a kocsibejáróra és jövök.

- Okés – pattantam ki és becsaptam a kocsiajtót. Gyorsan kiriasztottam míg Zayn parkolt aztán beengedtem Daisy-t.

- Sziaaa kincsem! – simogattam a fejét – Milyen napod volt ma?

- Jó köszi! – válaszolt Zayn, aki közben bejött.

- Nem neked te hülye – nevettem, majd bementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és tényleg tele volt kajával, ahogy anya mondta – Figyelj, van itt sült hús petrezselymes krumplival, meg saláta és utána csinálhatok palacsintát…

6. rész

*Zayn szemszöge*

Cat jól visszavágott a szőke csajnak, majd kirohant. Harry akart utána menni, de ezt most nekem kell elintéznem én kavartam port.

-Hagyd haver – állítottam meg – Majd én… - mondtam és elindultam Cat után. Körbenéztem, de nem láttam sehol, gondolom megint a mosdóba ment. Benyitottam a mosdóba, majd gyorsan körbe néztem, de nem látott senki ezért bementem. Cat az egyik csapra támaszkodott és víz csöpögött az arcáról.

- Cat, – simítottam meg a hátát – Hogy vagy?

- Szerinted? – kérdezte gorombán – Neked muszáj folyton beleugatnod? – nézett a szemembe, majd megtörölte az arcát.

- Miért most mi történt? Kurva jó voltál odabent és szerintem Tina még mindig lefagyva áll a színpadon… És amúgy is nem hagyhatod, hogy ilyen lenézően bánjon veled, amikor te kedvesen szoltál hozzá és még jobb is a hangod…

5. rész

- És kik azok? – kérdeztem anyutól, de nem is kellet válaszolnia megláttam az öt fiút az előszobánkban – öööö ti mit kerestek itt?

- Sziasztok… Ne haragudjatok, de a rajongóink meg vannak őrülve és mikor már azt hittük leráztuk őket mégsem, aztán megint lehagytuk őket kicsit és erre voltunk szóval ide menekültünk és ha nem lenne gond Liz a maradnánk egy kicsit? – hadarta el Harry.

- Dehogy Harry! Tudod, hogy mindig szívesen látunk téged és a barátaidat is, de mi elmegyünk moziba szóval zárjátok be az ajtókat– válaszolt anyu – És ha nagyon nem csitulnak akkor maradhattok estére is Catty majd megágyaz nektek a vendég szobában. – mosolygott anyu.

- Köszönjük szépen! – köszönték meg egyszerre a fiúk anyu meg kiment, mert apu már türelmetlenül dudált.

- Milyen jó fej a mamád… - állapította meg Niall.

- Öhm… ja ez az oldala még nekem is új… - értetlenkedtem, hogy milyen engedékeny volt – Ja és srácok, akkor már bemutatom a legjobb barátnőmet Sophiet.

4. rész

Reggel nem volt gond a felkeléssel, hisz elég korán lefeküdtem tegnap. A lábam már nem fájt annyira szóval pár nap és rendben lesz. Lebicegtem reggelizni és beengedte a kutyát a kertből.

- Jó reggelt Daisy! Hogy van a világ legszebb kiskutyája? – beszéltem hozzá, de hiába vártam nem válaszolt. Micsoda véletlen… Következő állomásom a konyha volt, mégpedig a reggeli miatt. A nap legfontosabb étkezése. Elvileg. Elővettem a kedvenc müzlimet, tejet és már készült is a reggeli. Miután ezzel jóllaktam egy időre felmentem a szobámba. Ránéztem az órára, de még csak fél tízen egy volt, de csak délre kell mennem a rohadt suliba. Futni nem tudok a lábam miatt, ezért inkább csak bekapcsoltam a zenelejátszót jó hangosan, amiből a pedriveomról a kedvenc Miley Cyrus dalaim indultak el, amik megnyugtatnak. Eldőltem az ágyon és csak hallgattam illetve néha énekeltem is.

- Még mindig ő a kedvenced? – kérdezte valaki. Azonnal felültem és a szívem a tízszeresére gyorsulhatott.

- Te mi a francot keresel itt? – kérdeztem Harrytől.

- Öööö téged…

3. rész

-Ööö nincs…

-Baszzus!!

-Nyugi Catty!! Nem ez az első, így tekinthetjük meg sem történtnek… - simogatta meg a karom.

-Harry mond, hogy eddig részegen is mindig védekeztél! – néztem aggódva a szemébe.

-Eddig nem volt gond…

-Ez legalább valami pozitívum…

-Ne aggódj nem lesz semmi baj! – ölelt át és a fejemet simogatta.

-Hazz én most hazamennék – bújtam ki egy kis idő múlva gondoskodó öleléséből és felöltöztem.

-Rendben, megkeresem a kulcsom és hazaviszlek… - kezdett el ő is öltözködni.

-Inkább sétálnék… - mondtam és már nyitotta a száját, de nem hagytam, hogy elmondja – egyedül… - nyomtam egy puszit az arcára és kimentem. Lementem a lépcsőn és az ajtó felé vettem az irányt.

Díj *-*

Huuuuh... nagyon köszönöm Lilinek és Zsófinak!!<3 Nagyon örülök ennek a díjnak. És még boldogabb vagyok , hogy mindkét történetem megkapta.*-* De nem is rizsázok tovább jöjjön a lényeg: 

Feladat:

1. Értesítsd a bloggert,aki adja, hogy megkaptad.

2. Tedd ki a blogodra!

3. Írj le 6 dolgot magadról!

4. Írd ki, hogy kitől kaptad!

5. Add tovább 4 - azaz négy - írónak!

6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!

7. Értesítsd a díjazottakat!

2. rész

-Na ez engem is érdekel – tette a kezeibe a fejét Louis és nagyokat pislogott.

-Hány éves is vagy Catty? – használta a becenevem, amit csak anyuék és ő használ és átkarolt.

-Jól tudod, hogy pont annyi, mint te…

-Akkor a válasz, 19 éve kedves ööö…

-Christina Cook – nyújtotta a kezét.

-Ooooo szóval te vagy az a bizonyos Catherin Davis? – kérdezte Niall tőlem.

-Mi az, hogy bizonyos? – néztem furin Harryre.

-Elég sokat hallottunk már rólad – mosolygott Zayn.

-Igen? – kérdeztem vissza meglepetten – szóóóóval hiányoztam mi? – kezdtem cukkolni Harryt.

-Pffff áááá… Csak néha eszembe jutottál… - próbálta tagadni.

A Google Reader megszűnése miatt itt is ki kell raknom a Bloglovin linkjét, hogy meglegyen a saját blogom is ott...
link
A Bloglovinra való jelentkezést és a többit megtalálod néhány blogon de én lusta mód bemásolok egyett: ezt.
Kérlek ott is kövessetek be!:)<3

Sietek a második résszel! Love you all!!! <3

1. rész

Hétfőn reggel az órám ébresztett fél egykor. Hát igen… végzősök előnye, hogy az érettségi után nem kell bejárni a délelőtti tanításra, csak a délutáni két „művész” órára, hiszen azokból még vizsgák előtt állunk. Már aki jár olyanra. Olyan, mintha két suliba járnék. Én például zeneszerző szakra járok. Énekelni is tudok picit, de nem szeretek mások előtt énekelni, csak ha muszáj. Mivel tegnap este buliztam semmi erőm nem volt felkelni, de kiskutyám Daisy nem hagyta, hogy kimaradjak a suliból. Két lábával az ágy szélére támaszkodott és az orrával a hátamat bökdöste, miközben nyüszögött.

-Jó rendben felkelek… - ültem fel az ágyban morcosan, majd megsimogattam a buksiját – azért köszi.

Kikászálódtam a fürdőszobámba és megmostam az arcom. Egykeség előnye a saját fürdő. Kinyitottam az ablakot és megnéztem milyen idő van kint. Napsütéses, de fúj a szél, tehát a kedvenc szerelésembe öltöztem. Fehér újatlan kék kockás inggel és farmer sorttal, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Lekocogtam a lépcsőn és körbenéztem, de sehol senki. A hűtőn anyu hagyott nekem egy üzenetet „Jó reggelt Catty kicsim! Az ebéded a hűtőben találod. Este későn jövök, apáddal rendeljetek valami kaját én a bent vacsizom. Puszillak! xxAnyu”. Gyorsan megkajáltam majd kiengedtem Daisyt a ház mögötti udvarra. Felszaladtam a táskámért, majd vissza és felkaptam a nike-m és a gördeszkám és elindultam. Mivel nem szerencsés dolog fülhallgatóval a füledben közlekedni az utcán ezért hangosan indítottam el zenét a telefonomról és zsebre vágtam. A suli szerencsére három utcányira van ezért gyorsan ott vagyok, főleg ha deszkával megyek. Mikor befordultam a suli utcájába kiabálásra lettem figyelmes.

-Cat! Cat várj! Cat! – kiabált valaki mire megálltam és megfordultam.

-Szia Sophie! – mosolyogtam egyet barátnőmre, aki lihegve ért mellém. Ő a legjobb barátnőm mióta tavaly év elején szakítottam Troy-jal. Addig Troy társaságában lógtam, akiknek nincs a legjobb hírük a környéken. Egy évig jártam vele és abban az időben mindenkivel rosszban voltam, mert rossz szemmel nézték, hogy vele vagyok. Majd jött Sophie és minden rendbejött és anyuékkal is kibékültem.

-Az út-cha vé-ghé-ről fu-tot-tam ih-dá-ig – támaszkodott a térdére, majd vett egy nagy levegőt és kiegyenesedett – de beértelek – mondta már rendesen. Sophie 2 utcányira lakik innen, de tőlem pont az ellenkező irányban. Innentől felkaptam a deszkám és együtt mentünk be a suliba, ahol elég üresek voltak a folyosók, mivel ez az ebédszünet és mindenki a kertben ebédel ilyen jó időben. Egyszer csak meghallottam a szipirtyó(igazgató helyettes) hangját.

-Miss Davis azonnal álljon meg!

-Jó reggelt Mrs. Peterson! – kiáltottam, miközben 180 fokos fordulatot vettem.

-Egyáltalán nincs jó reggelem… Mit tudsz a hétvégén elszabadult nyulakról a focipályán?

-Hogy mi? Hát ez borzalmas… - kaptam a számhoz a kezeimet.

-Ugyan ne játssza meg magát Miss Davis tudom, hogy maga volt, úgyhogy mivel reggelente semmi dolga délben várom az elzáráson! – nyújtott át egy kék cetlit.

-Nem én voltam! De persze tessék csak engem megbüntetni – tettettem felháborodást, de persze, hogy én voltam! – Holnap találkozunk! – intettem és elindultam a zeneterem felé.

-Nem unod még? – kérdezte nevetve Sophie.

-Soha! És már csak egy hónapot kell kibírnia…

-Pezsgőt fog bontani, amikor elmész…

-Pontosan! De, hogy fog hiányozni a vörös feje… - nevettem. Sajnos el kellett válnunk mivel Sophie nem a zene terén remekel, hanem az írás és előadó művészetben és emellett kitűnő érzéke van a divathoz. Beléptem a zeneterembe, ahol az egész zenei részleg gyülekezett. Picsába megint valami közös feladat… Ledobtam magam egy fal melletti székre és vártam az óra kezdetét. 2 perc múlva bejöttek a tanárok Mrs.Artmenson és Mr.Roberts. A DJ-sek tanára és a zenekarosoké nem jöttek (?).

-Szervusztok Kedveskéim! – köszönt óriási vigyorral a száján Mrs.Artmenson.

-Sziasztok! – intézte el normálisan Mr.Roberts. Szerencsére én hozzá járok…

-Csókolom! – köszöntek kórusban a többiek.

-Cső… - motyogtam magamban.

-Nos, azért kezdjük az első órát így egyben, mert meg kell beszélnünk a vizsgáitokat… - kezdte Mr.Rroberts.

-Jaaaj nagyon izgalmas lesz – lelkesedett a másik – 4 vizsgátok lesz. Először az „improvizáció” vizsgátok lesz, amin kaptok egy dalt és azt a saját stílusotokhoz kell átalakítani. Tudjátok ilyet már csináltunk sokszor. Aztán jön a „csapatmunka”, amihez párokat alakítotok és egy sztárvendéget is kaptok és csapatban kell előadnotok egy dalt. Erre persze előre felkészülhettek. Majd az egyéni produkció és végül a zenetörténelem dolgozat.

Miután befejezte a monológját vagy a fél csapat feltette a kezét.

-Tudom gyerekek, hogy sok kérdésetek van, de előbb alakítsuk ki a párokat és utána a saját csoportkörünkben megbeszéljük a dolgokat rendben? – kérte Mr.Roberts, mire a legtöbb kéz leereszkedett kivéve egy.

-Igen Christina drága? – szólította fel a szöszit Mrs.Artmenson.

-Én Catherinnel leszek! – mondta, mire felkaptam a fejem.

-Felejtsd el Hercegnő!! Én többet nem dolgozom veled! Egyszer is bőven elég volt…

-Rendben akkor Christina drága és Catherine… Következő? - jegyzetelt a tanárnő.

-NEM! Én nem akarok vele lenni!! – álltam fel.

-Ugyan Catherin, olyan jól jársz az én Christinámmal… - pillantgatott szeme fényére.

-Nem, dehogy!

-Már felírtam ez marad és kész, most kérlek, ülj le… - nézett szúrós szemekkel. Ahha persze… Nem erről van szó, csak amit a drágalátos kis Christina akar, az van. És ennek köszönhetően szenvedhetek egy hetet Miss Hisztérikával… Mi jön még? Fogadjunk sztár vendégnek is valami szőke hisztis csajt kapok, akinek ez túl magas, ez mély, ez izé… és minden baja van és elrontja a számaimat…  Ja és még Christina beszervezte az egyik bandát, hogy majd ők játszanak. Fél óra alatt kialakítottuk a párokat, majd feltehettük a kérdéseinket. Az impro résszel nem lesz gond. Adnak egy számot, beküldenek egy terembe és ott ötletesen át kell íri a szöveget. A csapat munkában írnom kell egy számot, amit ők előadnak. Én a zenére kapom a jegyet ők az előadásra. Az egyénin nekem csak egy számot kell leadnom, amit el is énekelhetnék, de megkérhetek bárkit, hogy adja elő, amit írtam, hisz csak a szám számít az előadó személye nem. És végül a doga, amit a kis újamból is kirázok. A második órán szabadfoglalkozás volt és a tanár meg körbe járkált és nézte a munkáinkat. Órák után Sophieval találkoztam a suli előtt.

-Na, mesélj nálad mi lesz? – kérdeztem.

-Impro, csapat, egyéni és egy teszt. Nálatok?

-Detto. És most melyik tábort erősíted írók vagy előadóművészek?

-Oooo hát az örök szerelmemet, az írókét.

-Helyes, helyes! Itt elválnak útjaink, mert megyek deszkázni – mutattam arra amerre menni fogok.

-Rendben. Vigyázz magadra!!

-Igyekszem – kacsintottam és elindultam. A pályán most nem volt senki, ami eléggé meglepett, de örültem neki, mert így hangosan hallgathattam a zenémet. Másfél órát deszkáztam, ezért fél hatra értem haza.

-Megjöttem! – kiáltottam, miközben Daisy üdvözölt.

-Szia Catty szívem! Mit együnk vacsorára? – dugta ki a fejét a nappaliból.

-Hmmm… Pizza?

-Benne vagyok! Szokásos?

-Ahham – bólintottam – de még nem vagyok éhes…

-Én sem. Hétkor jó lesz?

-Igen! Addig meg lemegyek – mutattam a lépcső melletti ajtóra.

-Rendben kincsem! Majd szólok, ha megjött a pizza.

-Oké köszi! – nyomtam egy puszit az arcára és lementem a stúdiómba. Ez a helyiség eredetileg pince volt, de miután 3 éve ideköltöztünk és minden nap zenét kevertem próbáltam és hasonlók, amitől zengett a ház, apuék megelégelték és karácsony-szülinapi ajándékra átalakították nekem a pincét. Most már egy hangszigetelt szoba, amiben a keverőpultom mögött van egy üveggel elválasztott rész ahol hanganyagot lehet felvenni és egy zenekar is beférne. Bárcsak lenne… Ezen kívül van még egy asztal a hátam mögött ahova a nasit meg italt pakolok jó messze az elektronikus cuccoktól. Ez az asztal alatt van egy mini hűtő, az italoknak. És az egész szoba tele van papírokkal amin dalszöveg illetve dallam foszlányok találhatók. Ez az én szentélyem, ahova még anyuék sem jönnek le és nem is engedek be senkit. Elmerültem egy új szám készítésében, amihez a zenét a gépen raktam össze, amikor apa csengetett. Igen, van egy csengőm mivel ha megy a zene nem hallom ha kopognak vagy lekiabálnak, amit apuék megelégeltek, ezért beszereltek egy csengőt. Így nem kell lejönniük és én is meghallom. Félbehagytam a munkát és felszaladtam.

-Pizzaaaaa – mentem be a konyhába, ahol apu épp hozta a kést és a kechupot.

-Egy sonkás,kukoricás neked – tolta elém a dobozt – és egy kolbászos nekem – húzta maga elé a másikat.

-Jó étvágyat! – estem neki a pizzámnak – Auuuch… - ejtettem ki a kezemből.

-Vigyázz meleg… - nevetett apu.

-Naaa ne nevess ki…

-Jólvan bocs… Na és mi volt a suliban?

-Öööö semmi?

-Ja persze… Na kivele!

-Áhh… Csak holnap kicsit korábban megyek suliba.

-Catherine mit csináltál megint? – váltott szigorúbb hangnemre.

-Csak a hétvégén megnéztem a suli állatsimogatójában a nyuszikat és véletlenül kiszaladtak a focipályára…

-Ezért ööö… - gondolkodott – Áhh mindegy csak anyádnak ne szólj róla… - harapott a pizzájába.

-Ezt megbeszéltük – nevettem. Hát igen, apu is ilyen volt gyerekkorában, hogy imádott szívózni másokkal szóval nem szokott megbüntetni. Anya viszont nem ért meg minket.

-Viszont ma elmondták milyenek lesznek a vizsgák…

-Igen? Na, mesélj!

Elmeséltem apunak mindent és pont végeztem mire megettük a vacsorát.

-Szóval nem szereted ezt a Christina lányt…

-Nem hát! Miss Gazdag Pi…

-Vigyázz a szádra lányom!

-Jó bocs, de akkor is az…

-De te meg ügyes vagy és ezzel a feladattal is megbirkózol!

-Remélem is! Köszönöm a vacsorát apu! Valami istenien főzöl!

-Egészségedre!

-Visszamentem. – intettem és távoztam. Tízig alakítgattam a számon, mire végre készen lett, de még az éneket fel kell vennem hozzá. Fáradt voltam, úgyhogy felmentem lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

Másnap nem tudtam sokáig aludni és kilenckor felkeltem. Úgy döntöttem, hogy nem árt egy kis testmozgás, úgyhogy elmentem Daisyvel futni. szegénykém már nagyon öreg és nem olyan fitt, ezért csak lassan kocogtunk egy kört a kis utcákban és visszaengedtem a lakásba majd én még futottam egy húsz percet. Az egyik utcában futottam, amikor egy limuzin gurult el mellettem, amit sikoltozó rajongók követtek. OMG kik ilyen elvetemültek? És még jobb kérdés, hogy kik miatt? Nem érdekelt sokáig mert lekanyarodtam az utcáról és hazafele vettem az irányt. Otthon lezuhanyoztam, majd elfogyasztottam az ebédem. Ma már az órákon Christinnel kell próbálnom, úgyhogy viszem magammal a gitárom és a laptopom is. Miután felkaptam a táskám és a gitárom lerobogtam a lépcsőn és elindultam büntetésbe.

-Csókolom! – kiabáltam miközben benyitottam Mrs.Peterson irodájába.

-Nem vagyok süket és kopogni esetleg? – nézett fel az irataiból.

-Köszönni esetleg? – kérdeztem vissza, majd benyitottam az irodájából nyíló terembe és elfoglaltam a helyemet. Hátul a középső pad persze. A banya már be sem jött elmondani a „Csendben foglald el magad” dolgot, mert tudja, hogy úgysem tartom be. Letámasztottam a gördeszkám, óvatosan leraktam a táskám, mert benne van a laptopom és leültem a székre. A lábaimat felraktam az asztalra és az ölembe húztam a gitárom. Elkezdtem játszani a tegnapi számomat és dúdolgattam is hozzá,majd mégtöbb saját számot játszottam és pár ismertebbet is. Pik-pak elrepült az az egy óra. Kifele menet elvettem a telefonom az asztalán lévő kosárból, amit befelé tettem oda.

-Legközelebb! – intettem és kimentem.

-Na, ma mivel ütötted el az időt? – kérdezte Sophie, aki kint várt már rám, mire meglóbáltam a gitárom – juuuj kész van már az új szám? – kérdezte.

-Bizony!

-Majd mutasd meg!

-Mikor nem szoktam? – nevettem.

-Igaz!

A maradék 15 percet a szünetből elbeszélgettük.

-Megyek, mert ma jönnek a hírességek és Mrs. Hisztérika kiakad, ha elkésem… - mondtam kedvetlenül.

-Christina a párod?

-Ja…

-Részvétem!

-Köszi! Amúgy neked ki?

-Loretta.

-Az…

-Nem ismered – vágott a szavamba mosolyogva, mert tudta mit akarok.

-És az jó nekünk?

-Nekem igen. Neked nincs jelentőssége…

-Jaj jó tudod, hogy értettem…

-Tudom persze – nevetett.

-Na, de tényleg megyek! Szia Tündérlány!

-Juuuuuuuj – csillogott a szeme – szia Tündérsrácom! – integetett.

Útközben futottam össze Christinaval.

-Ó pont téged kereslek! – lelkesedett.

-De jó nekem…

-A 422-ben próbálhatunk egész héten.

-Hogy mi? De hát az a legjobban felszerelt terem!

-Pontosan! Profi munkához, profi hely kell! Na, indulás!

-Bocsánat őrnagy asszony… - forgattam a szemem.

-Tessék?

-Semmi…

Mikor beléptünk én babonázva néztem a sok profi hangszert és a 7(?) mikrofont a kis emelvényen, ami előtt a keverőpult volt. Mindegy biztos valami csapat volt itt tegnap. Gondolataimból Christina zökkentett ki.

-Gyere már! Segíts skálázni! – nyávogott.

-Jövök nyugi...

Christina már az egyik mikrofon előtt ált, ami ugyan még nem volt bekapcsolva, de nem zavarta.

Leültem a keverőpult elé és ölembe vettem a gitárom és gyorsan behangoltam.

-Mehet?

-Igen! – húzta ki magát, mire megadtam az első hangot, amit követett. Egyre magasabb hangot adtam, majd vissza, amikor bejött Mrs.Artmenson.

-Szervusztok Kedveskéim! – köszönt, amitől én rosszúl vagyok.

-Csókoloom! – köszönt Christina.

-Hello! – böktem oda, de nem érdekelte nagyon.

-A szárvendégek az igazgatónővel beszélnek és pár perc múlva elindulnak a kiosztott csapataikhoz. Ti csak folytassátok a skálázást…

-Rendben, köszönjük! – válaszolt nyájasan Christina.

-Jaj, de szereted… - mondtam gúnyosan.

-Én nem…

-Akkor, miért örülsz neki ennyire?

-Mert például ennek köszönhető, hogy akaratod ellenére velem dogozol…

-Ja tényleg elfelejtettem, hogy te te vagy… Amúgy minek akartál annyira velem dolgozni?

-Mert nem akarok semelyik nyomi „DJ”- vel – mutatta az idézőjelet – együtt dolgozni és a zeneszerzők közül köztudott, hogy te vagy a legjobb…

-Ez most bóknak is tudnám venni, ha nem épp abba kerülne, hogy veled dolgozom…

-Nem érdekel minek veszed… Folytassuk még egy egyenes sort, majd dallamokat.

-Igenis… - forgattam a szemem és folytattuk a skálázást. Ezt újabb ajtónyitódás zavarta meg és valakik nagy röhögve bevonultak bunkón kopogás nélkül. Christinába beleszorult a hang, amit épp énekelni akart. Valaki röhögése tisztán kihallatszott a többiek közül és kicsit ismerős is volt. Hátrafordultam, hogy lebasszam az érkezőket, de én is meglepődtem. Megláttam a srácot akivel 3 éve nem találkoztam…

-Elnézést, csak… Catherin? – kérdezte és az ő arca is meglepett volt.

-Csoda hogy felismersz… - nevettem és letettem a gitárom és felálltam.

-100 év múlva is felismernélek…

-Háth… ebbe lenne belekötni valóm…

-Jaj istenem gyere már ide!!

Nem is kellet több végre a nyakába ugorhattam és szorosan megöleltem és egy könnycsepp is lecsordult a szememből, amit észrevétlenül letöröltem.

-Nagyon hiányoztál! – mondta.

-Te is, de mi lett veled? – kérdeztem, arra utalva, hogy 3 éve nem érem utol és ő sem hívott.

-Várjunk csak! – jött le a színpadról Tina – Catherine te mióta ismered Harry Stylest???