3. rész

-Ööö nincs…

-Baszzus!!

-Nyugi Catty!! Nem ez az első, így tekinthetjük meg sem történtnek… - simogatta meg a karom.

-Harry mond, hogy eddig részegen is mindig védekeztél! – néztem aggódva a szemébe.

-Eddig nem volt gond…

-Ez legalább valami pozitívum…

-Ne aggódj nem lesz semmi baj! – ölelt át és a fejemet simogatta.

-Hazz én most hazamennék – bújtam ki egy kis idő múlva gondoskodó öleléséből és felöltöztem.

-Rendben, megkeresem a kulcsom és hazaviszlek… - kezdett el ő is öltözködni.

-Inkább sétálnék… - mondtam és már nyitotta a száját, de nem hagytam, hogy elmondja – egyedül… - nyomtam egy puszit az arcára és kimentem. Lementem a lépcsőn és az ajtó felé vettem az irányt.

-Elmész köszönés nélkül? – kérdezte Zayn hirtelen, aki a nappaliban a kanapén ült és halálra ijesztett.

-Jesszusom! – kaptam a szívemhez – Ilyet többet ne kérlek! Szia Zayn! – integettem.

-Nem akarok beleszólni, de így egyedül? Tudod merre találsz haza? – kérdezte magabiztos mosollyal.

-Ohh.. fuck! Mentem Harryért – indultam volna felfele.

-Hagyd – állt fel – ő másnapos, majd én elviszlek.

-Köszönöm! – mondtam és kimentem az ajtón, amit Zayn udvariasan kinyitott előttem.

-Na és merre laksz? – kérdezte, már a kocsiban mire elmondtam neki a címet és már indultunk is. Az út kínos csendben telt.

-Ez az… - mutattam Zaynnek a házunkra, ő meg megállt – köszönöm, hogy elhoztál. – szálltam ki a kocsiból.

-Nincs mit!

-És még egyszer ne haragudj, hogy izé… leköptelek… A suliban találkozunk! Szia!

-Szia! – köszönt ő is, majd becsaptam az ajtót és bementem a házba. Miután becsuktam magam mögött az ajtót nekitámaszkodtam és nagylevegőt vettem, majd kifújtam. Bementem a konyhába, hogy anyu hagyott-e üzenetet és persze, hogy hagyott.

„Catty szívem hívtalak, mi van a telefonoddal? Hívj fel, ha hazaértél!! Ebéd a hűtőben. UI: Nagyon remélem, hogy Harrynél voltál és nincs bajod… Puszi Anyu!”

Elővettem a telefonom és tényleg nem reagált semmire. Biztos lemerült. Így viszont arról nem tudtam anyut felhívni, ezért kimentem az otthoni telefonért és arról tárcsáztam. Nem kellett sokat várnom anyu egy pillanat alatt felvette.

-Catty te vagy az? – kezdte.

-Igen, ne haragudj anyu, hogy nem hívtalak, de Harrynél aludtam és a telefonom is lemerült.

-Jaj Catty semmi baj, csak aggódtam érted. És a buli jó volt?

-Öööö igen nagyon!

-Jólvan kincsem! Nekem mennem kell vissza dolgozni, este találkozunk! Puszi!

-Szia anyu! – köszöntem és már ki is nyomta. Felmentem a szobámba és bedobtam a cipőm a gardróbba, elindítottam zenét és megengedtem a kádba fürdővizet és felraktam a telefonom a töltőre. Levetkőztem és bemásztam a jó meleg vízbe és csak pihentem, míg szét nem áztam. Utána gyorsan megmostam a hajam, mert nem volt valami kellemes illata. Mára, mivel még mindig jó idő van és elvileg nem fog esni sem, ezért sortot választottam, és egy mintás rövid ujjút. A hajamat megtöröltem, de nem szárítottam meg, csak kicsit meg töröltem a törölközővel. Minek, ha magától is megszárad?! Lementem a konyhába megebédelni, majd fogat mostam, összeszedtem a cuccom és indulhattam is. A gördeszkával se perc alatt bent voltam a suliban. Útközben nem találkoztam Sophieval, ezért benéztem a szekrényébe a szellőző lyukon át, de nem volt ott a táskája, tehát még nincs bent. Szólt a jelző csengő ezért elindultam a 422-es felé. Mikor beléptem, már mindenki ott volt és a Hercegnő látványosan nyomult Harryre. Azt hittem ott dobom ki a taccsot.

-Sziasztok! – köszöntem a fiúknak – Hercegnő – bólintottam, mire egy szemforgatást kaptam.

-Cat! – szólt Harry.

-Igen? – kezdtem el lepakolni, amikor valaki kopogott, majd belépett.

-Ne haragudjatok! – hadart Sophie – Cat, van egy perced??

-Már megbocsájts… - kezdett volna bele Tina.

-Pofa satuba! – mutattam rá, majd Sophie felé fordultam – persze! – mondtam már kedvesen és oda mentem hozzá.

-Cat egy napig nem vagyok a gépnél és te másnapra a címlapokon szerepelsz?

-Mi?? – kérdeztem ledöbbenve, mire az orrom a lá nyomta a mobilját.

„Új lány a One Direction köreiben!

A One Direction tagjai Londonban tartózkodnak, mivel felkérte őket egy Londoni iskola, hogy vegyenek részt az egyik programjukban, melyben a sztárok fellépnek a végzősökkel az egyik vizsgájukon. A srácok tegnap találkoztak először a két lánnyal, akiknek segíteni fognak. Újságíróink az iskola előtt várták a próba végét, hogy beszélhessenek a szerencsés lányokkal, de váratlanul érte őket, amikor az egyik lány sietősen hagyta el az iskolát és Harry egyedül a nyomába eredt. Később a One Direction többi tagja a másik pártfogoltjukkal, Christina Cookkal távoztak az iskolából. A lánytól megtudtuk, hogy nagyon örül, hogy a fiúkkal dolgozhat együtt és a fiúk is nagyon várják a közös munkát. A másik lányt, mint megtudtuk barátnőjétől…”

-Nem a barátnőm! – jelentettem ki hangosan.

-Jaj istenem Cat nem az a lényeg! Olvasd tovább!! – szólt rám Sophie.

„A másik lány, mint megtudtuk barátnőjétől, Catherin Davisnek, hívják és Harry egyik gyermekkori ismerőse. De valóban csak annyi lenne? Este együtt mentek bulizni, ahol látták is őket egymás karjai közt táncolni és csókot váltani, majd együtt hagyták el a buli színhelyét és a fiúk közös lakására mentek. Az este folyamán nem tudni mi történt, de reggel Catherint Zayn Malik fuvarozta haza. Vajon Harry és Catherin kapcsolata az este folyamán több lett, mint barátság?  Ha igen, miért Zayn vitte haza Harry új barátnőjét?”

És ezek mellé még elég sok képet is beillesztettek… Forrt az agyam és nagyon ideges lettem és ezt Sophie is észrevette.

-Nyugi Cat! Ez csak egy cikk, amit a sok unatkozó gyökér ír! De nekem ugye beszámolsz, majd a történtekről? – kérdezte félve.

-Persze! – mosolyodtam el – de neked nincs órád?

-Öhh jah de – kuncogott – megyek is! Szünet előtt el ne menj!– nézett a szemembe.

-Igérem! – mondtam és kiment, majd visszamentem a többiekhez.

-Mit akart? –kérdezte gorombán Tina.

-Közöd? Semmi! Na látod! – mondtam, majd leültem és bekapcsoltam a gépem. Valójában igen is sok köze volt, hozzá, hiszen először is, hogy meri megadni a nevemet?? De nem akartam az első órán veszekedni, mert utána nem tudnánk dolgozni és a vizsga jelen esetben fontosabb!

-Na itt a szöveg olvassátok el, utána pedig mutatom a dallamot és Hazz énekel. – adtam ki az utasításokat.

-Honnan tudná, hogy mikor kell? – kérdezte Tina úgy mintha én lennék a gyökér.

-Hercegnő, ha nem énekelsz, ne szólalj meg. Jobban jársz… Tudod, Harryvel írtam és tudja, hogy mit mikor kell énekelni… - mondtam és porig aláztam. Láttam rajta a meglepődöttséget és, hogy mennyire melléfogott. Addigra mindenki elolvasta a szöveget.

-Nem a legjobb, de a célnak megfelel… - mondtam.

-Ez tök jó! Sláger gyanúúúúús, amúgy meg szeretnék én egy nap alatt egy ilyet írni – dicsért meg Louis.

-Köszi! Akkor mehet? – kérdeztem, mire Hazz bólintott én meg elindítottam a számot. Harry valami elképesztően énekelte az egészet, és ahogy észrevettem a többieknek is tetszett. – Hercegnő megfelel?

-Igen, jó lesz!

-Szuper, akkor osszuk szét a szöveget és kezdjük a gyakorlást!

Az első órát végig gyakoroltuk, mikor bejött Mr. Roberts.

-Sziasztok! – köszönt kedvesen.

-Hello Mr. Roberts! – köszöntem vidámabban kedvenc tanáromnak.

-Azért jöttem, hogy megbeszéljük a vizsga időpontotokat. Az első vizsgátok ugye az impro lesz… - ült le egy székre, míg a többiek is letelepedtek a színpad szélére – Catherin neked kilencre kell jönnöd és két órád lesz a feladat elvégzésére. Christina neked tizenegyre kell jönnöd és nektek, énekeseknek már csak egy órátok lesz, hogy meg tanuljátok valamelyik író számát, bár ez sok is szokott lenni… Aztán a csapatmunkákat szerdától fogva bármelyik délután előadhatjátok. Ez főleg a hírességek miatt van, hogy mindenképp itt tudjanak lenni, úgyhogy beszéljétek meg a fiúkkal és következő óra után adjátok le az időpontot nekem. Részemről ennyi.  – csapta össze a kezét – Kérdés?

-Tanár úr! Ez komoly, hogy az ő – mutatott rám Tina – béna dalukat kell egyedien előadni?

-Tegnap még jó voltam nem? – kérdeztem vissza.

-Christina kérlek! Nem fognak béna dalt írni, de ne aggódj, mielőtt átadjuk megnézzük a szövegeket.

-Chh… Tiszta baromság… Mindegy akkor is isteni vagyok és menni fog! – bíztatta magát miközben hátradobta szőke haját.

-Akkor én most megyek – állt fel Mr. Roberts, majd az ajtóban visszafordult – Ja és holnap a második óra szaktanárokkal van, úgyhogy srácok ti előbb végeztek – mondta, majd kiment. Ezután megbeszéltük a srácokkal, hogy nekik hogyan jó és már csöngettek is. Én összekapkodtam a cuccom és siettem kifelé, mert csak 15 percünk volt Sophieval. A szekrényénél futottunk össze és miután bepakoltunk kiszáguldottunk az udvarra és leültünk a fűbe beszélgetni.

-Na mesélj!! – ficánkolt izgatottan Sophie – Sose említetted, hogy ismered Harry Stylest…

-Háth azt hittem, hogy többet nem látom… Na de a lényeg, hogy amikor tegnap beállítottak a terembe azt hittem ott halok meg… Aztán elkezdtünk dolgozni és Tina kijelentette, hogy ő saját számot akar mára. Ezen én kiakadtam és elviharoztam, hisz egy számot megírni nem olyan könnyű… És akkor Hazz utánam jött…

-Hazz az Harry ugye?

-Ahham. És felajánlotta, hogy segít megírni a számot én meg elfogadtam hisz baba korunk óta a legjobb barátom és hiába az a 3 év, míg nem keresett, nem bírtam rá haragudni. Aztán kiderült, hogy ezt a dolgot mindketten elcsesztünk, de mindegy ez másik történet…

-Igen a bulis dologra térj rá!!

-Szóval kaptam egy SMS-t Dave-től, hogy hol lépnek fel és ott volt Hazz, amikor anyutól el akartam kéreckedni és végül csak úgy engedett el, hogy Harry velem jön, bár nem bántam úgyis elhívtam volna. – nevettem – És legalább nem kellett kilógnom… Megbeszéltük, hogy értem jön és együtt megyünk. Ezután akartam neked beszámolni az eddigiekről, de írtál, hogy dolgod van…

-Milyen ruhában mentél?

-Ohhh abban a dögös pinkben, amit tőled kaptam – kacsintottam.

-Huuu merész…

-Az. Az este folyamán többször le is kértek táncolni, de egyszer meguntam és Hazz lekoptatta a srácot, majd jött az a lassú szám, amikor Harryvel összebújva táncoltam. De ez nem jelent semmit, hisz mi csak barátok vagyunk méghozzá elég közeliek…

-Amit a smárolós kép is bizonyít…

-De arra nem is emlékszem szóval alkohol hatása alatt álltam, tehát nincs jelentőssége…

-És Harrynek?

-Neki sem és ezt tudjuk egymásról…

-Okés én csak kérdeztem nyugi… – simogatta meg a hátam, mert látta, hogy kicsit meggyengültem – és utána miért Zayn hozott haza?

-Háth… - vettem egy nagy levegőt – mert egyedül akartam hazamenni, de elfeledkeztem arról, hogy nem tudom, hogy egyáltalán hol vagyok és erre Zayn ébresztett rá és akkor már mondta, hogy elvisz, mert Hazz úgyis másnapos…

-És miért akartál egyedül hazamenni?

-Hogy ööö kiszellőztessem a fejem és gondolkodjak… - mondtam egyre halkabban és lehajtottam a fejem és becsuktam a szemem.

-Cat mit csináltál? – kérdezte aggódva.

-Lefeküdtem Harryvel – suttogtam szinte.

-Úristen – kapott a szájához Sophie.

-Ezzel nem is lenne baj, ha tudnám, hogy védekezett e… - mondtam a végét halkan.

-Kérdezd meg!!

-Szerinted nem kérdeztem? Ő sem emlékszik rá…  remegett meg a hangom.

-És biztos, hogy megtörtént?

-99% rá az esély… - mondtam és le is telt a 15 perces szünet és csöngettek.

-Nem lesz semmi baj!

-Remélem én is különben kitekerem a nyakát… - mondtam miközben felálltunk és elindultunk be – Amúgy szívesen bemutatnálak neki szóval valamikor egy kávé hmmm?? Vagy kóla mindegy a lényeg, hogy legyen benne neked koffein.

-Pontosan! És örömmel!

-Szuper! Majd beszélünk! – intettem és visszamentem a terembe. Amikor benyitottam Harry felfigyelt és odajött hozzám.

-Beszélhetnénk? – kérdezte.

-Persze!

-Miss Davis! – hallottam a vénasszony ideges hangját.

-Miben segíthetek Mrs.Peterson?

-Most lebukott!

-Mi? – néztem értetlenül – Bármi történt most eskü nem csináltam semmit…

-Ooo dehogynem! És bizonyítékom is van rá. – mondta és a kezembe nyomott egy újságot, aminek a címlapján már a Harrys story volt. – Tegnap engedély nélkül hagyta el az iskolát a délutáni tanítás ideje alatt…

-Komolyan a sajtónak hisz? Honnan tudták volna, hogy mikor végzünk? – próbáltam menteni magam.

-Ne is próbálkozzon Miss Davis. Semmi értelme. A biztonsági kamera idővel ellátott felvételén is rajta van a távozása. Ellenőriztem… Holnap délben várom a magának külön fenntartott elzáráson – nyújtotta át a kék cetlit az újsággal vigyorogva, vagyis az szerintem inkább vicsorgás volt…

-Ki nem hagynám! – válaszoltam és elvettem az újságot és a papírt, majd Harry felé fordultam – szóval mit szerettél volna?

-Ööö… hogy… - kezdett bele.

-Milyen sajtóról beszéltél Cat? – kérdezte Tina és odadobtam neki az újságot.

-Benne vagyunk az újságban! – sipákolt Tina.

-Most miért? – vette el tőle Zayn és a fiúkkal elkezdték olvasni, de Tina is odafurakodott mellé.

-Szóval… - kezdett bele Hazz. Biztos idegesítette már, hogy nem fejezhet be egy mondatot – reggel óta próbálom elmondani, hogy pakolás közben találtam egy óvszert… – suttogta az utolsó szót.

-Szuper… használd egészséggel, de nekem ehhez mi közöm? – értetlenkedtem.

-Ajjj Cat már meg volt… Nem esik le??

Erre nem tudtam mit mondani, csak szorosan megöleltem, majd kifújtam a levegőmet és mintha megkönnyebbültem volna.

-Ezaz! Ügyes vagy Hazz! – borzoltam össze a haját, mint a kisfiúknak, amit egy fejrázással helyre tett.

-Te lefeküdtél Harryvel? – kérdezte hisztérikusan Tina.

-Mi? Én nem! Honnan veszed? – kezdtem megvédeni magam.

-„Este együtt mentek bulizni, ahol látták is őket egymás karjai közt táncolni és csókot váltani, majd együtt hagyták el a buli színhelyét és a fiúk közös lakására mentek. Az este folyamán nem tudni mi történt…” – olvasta a cikket – ugyan, a hülye is összerakja, hogy mi történhetett… De akkor miért nem a lovagod vitt haza? Vagy nem is tudta, hogy eljöttél vagy megbántad és nem akartál vele lenni vagy… ne mond, hogy…

-Elég! – kiáltottam el magam.

-Miből az igazságból? Valamelyik biztos igaz, amit mondtam vagy mondtam volna…

-Tudod mit oké… Igen, lefeküdtem Harry Stylessal és akkor mi van? Részegek voltunk megtörtént és ennyi… Nem járunk szóval NEM a lovagom… Nyomulhatsz rá továbbra is olyan feltűnően, ahogy reggel óta teszed…

-Na álj! – szólt bele Harry is – Cat ilyeneket ne mondj neki… teljesen ki vagyok tőle, hogy nem hagy békén. Ne bíztasd…

-Ugyan már… Kinek kellenél azután, hogy látom nálad milyen alacsony a mérce…

-Hogy tessék? – kérdeztem vissza Harry helyett is.

-Ugyan Cat… Mindketten tudjuk, hogy mennyivel jobb csaj vagyok… - nézett a szemembe.

-Igen? – léptem elé.

-Biztosan… Ott volt az a Troy is… hogy foghattál így mellé?

-Nem tudom mire gondolsz… - néztem félre.

-Komolyan? Hogy vihet egy pasi deszkázni egy csajt randin… És még el sem kapott… Most mit nézel így? Azt hiszed, ÉN nem tudok róla? – nyomta meg az „én”-t.

-Nem tudsz te semmit! – sziszegtem szinte zárt fogsorral, és ahogy beugrottak az emlékképek kicsordult egy könnycsepp a szememből.

-Jaj most mit sírsz? Felkavartam az érzéseidet? Jaj bü-hü-hü…

-Szállj le rólam… - indultam a gépem felé.

-Nem fogok, mert együtt dolgozunk…

-És ezért el kell basznod az életem? – fordultam meg kiabálva – Miért nem tudsz békén hagyni?? Kismillió író jár ebbe a retkes suliba… Neked miért pont engem kellett kiszemelned? Miért nem foglalkozol azzal a halom pasival, akik a te ágyadban fordultak meg? Miért az én múltamat kell piszkálni? – keltem ki magamból és kirohantam. Már nem bírtam tovább és kitört belőlem a sírás. Berohantam a mosdóba és az egyik falhoz dőlve lecsúsztam és a térdeimet átkarolva zokogtam. Pár perc múlva cipő kopogását hallottam. Épp csak egy pillanatra néztem fel, de láttam, hogy Harry az és visszahajtottam a fejem.

-Ez a lány mosdó – szólaltam meg gorombán.

-Az jó, mert egy lányt keresek… Szép hosszú barna haja van, gyönyörű barna szemei mindig csillognak és csodás mosolya van. Mindig vidám, csodásan nevet és nagyon tehetséges. A neve Catherin. Nem láttad? – ült le mellém.

-Ott maradt Holmes Chapelben keresd ott… - mogorváskodtam.

-Nem-nem én tegnap láttam… Voltam is nála…

-Harry mit akarsz? – néztem fel rá mérgesen.

-Mi történt Cat? Miért rohantál ki? Ki az a Troy?

-Nem kell mindenről tudnod. – álltam fel és a tükörhöz mentem. Letöröltem az arcomról a könnyeimet és indulni készültem, de nem hagyott.

-Ő az exed igaz?

-Igen.

-Tudom tegnap azt mondat, hogy Sophieval megbeszélted, de kérlek mond el nekem is… Tudni, akarom miért érint téged ez ilyen fájdalmasan…

-El akarom ezt az egészet felejteni! És az emlékek felidézése nem segít ebben… Tehát nem! – mentem ki. Hallottam, hogy utánam jön, de Mrs. Peterson megállította. Visszamentem a terembe, hogy összeszedjem a cuccom és távozzak.

-Harry? – kérdezte Louis.

-Nem tudom – válaszoltam és mentem. Tudom kicsit bunkó vagyok, hogy ott hagyom őket, legalábbis csak a fiúkat sajnálom, de én nem maradok ezzel a szeméttel tovább egy szobában… Először hazamentem, hogy lerakjam a gitáromat és már indultam is a deszkás pályára. Le kell nyugodnom. Most voltak ott páran, de nem ismertem őket szóval nem érdekelt.

-Nézd, de jó bőr! – hallottam az egyik bunkó hangját, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. – Mivan cica eltévedtél? – szólt már hozzám, de nem válaszoltam. Elkezdtem deszkázni, de ha ideges vagyok nem megy jól, így elég sokat estem. Egyik esésem után egy kéz nyúlt felém.

-Kell egy kis segítség?

-Tőled soha… - néztem fel rá és odébb löktem a kezét és egyedül álltam fel, de a jobb lábamra nem tudtam rá állni rendesen ezért kicsit megrogytak a térdeim, de Tony megfogta a kezem így nem estem el.

-Vedd le rólam a kezed! – ráztam meg a kezem.

-Ha nem foglak meg elestél volna… - szólt mérgesebben.

-Inkább estem volna el… - mondtam, felvettem a deszkám és elindultam bicegve hazafele.

-Ne vigyelek haza?

-Nem! – fordultam vissza – Tartsd magad távol tőlem megértetted?!

-Cat kérlek! Még hányszor kérjek bocsánatot?

-Hányszor bocsájtottam már meg, hmm? És sosem hagytad abba. Menj a fenébe és kerülj el! – mondtam és folytattam az utam. Mennyit szenvedtem én miatta és mennyit hazudoztam anyáéknak, hogy én legyek a jó kislányuk, e miatt a gyökér miatt… Miért nincs több olyan pasi a világon, mint Harry? Basszus és én milyen köcsög voltam vele… Most már mindegy, majd holnap bocsánatot kérek. Mikor haza értem anyuék már otthon voltak.

-Megjöttem! – kiáltottam és kicsit erősebben dobtam le a deszkám mint, ahogy kellett volna.

-Cat! Hányszor mondtam, hogy ne dobáld azt a deszkát! – jött ki anya a konyhából.

-Jó bocsi… - indultam fel.

-Egy óra múlva kaja.

-Rendben .

-Kicsim mi van a lábaddal? – váltott át aggódó szülőbe.

-Csak kiment a bokám… semmiség.

-Hogy-hogy semmiség? Tudod mivel kell bekenni és hogy hol a fásli?

-Anya! 19 vagyok megoldom! – mondtam kicsit ingerülten.

-Jó, csak gondoltam… - csuklott el a hangja.

-Anya… neharagudj! – fújtam ki a levegőm.

-Nem-nem semmi – ment vissza a konyhába. Szuper mindenkit meg bántok ki jön még? Apa? Sophie? Felmentem és megengedtem a vizet a fürdőben. Egy kis fürdőzéstől talán megnyugszom végre. Miután kijöttem a vízből bekentem a lábam és befásliztam. Nagy levegőt vettem és próbáltam félretenni minden mai sérelmemet, míg lemegyek vacsizni. Nem akarok mindenkit kiborítani, és főleg mesélni nem akarok nekik semmit…