35. rész

A telefonom csörgése ébresztett fel az álomvilágomból.

- Halo? – kérdeztem kómásan.

- Jó reggelt ideje felkelni – szólt a telefonba egy férfihang.

- Ki az?

- Liam vagyok és egy óra múlva próba szóval kérlek ébreszd fel a fiúkat is.

- Ohh… oké köszönöm az ébresztést! – válaszoltam már nem olyan gorombán, mint akitől elvették a nyalókáját.

- Nincs mint! – válaszolt és már le is tette a telefont. Ekkor észleltem, hogy Zayn a nyakamba szuszog. Lefejtettem magamról a kezét, majd felé fordultam és fél pillanatig néztem, ahogy alszik.

- Miért nézel? – szólalt meg, amitől frászt kaptam, majd kinyitotta csillogó barna szemeit – Mi az? Ha este felkeltem a mutatványodra, akkor szerinted az ordító telefonodra nem fogok? – kérdezte bujkáló mosollyal az ajkán.

- Hát… kitudja – vontam meg a vállam, miközben az ajkát néztem.

- Ne nézd számat különben a kocsi dülöngélésére ébrednek fel a fentiek – bökött a felső ágyra, mire tátva maradt a szám.

- Kora reggel ilyen mocskos a fantáziád? – kérdeztem pimasz mosollyal.

Díj 3 *-*

Köszönöm szépen a díjat Zsófinak!

#Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.

2. Válaszolj a 11 kérdésre.

3. Írj 11 kérdést.

4. Küld tovább 11 embernek.

34. rész

Két oldalamon Sophie és Hazz állt és a kezemet szorították. Csak a nevem hallatára engedték el és bíztató mosolyra húzták a szájukat. Hátra pillantottam a többiekre, akik mind mosolyogtak és hessegettek, hogy menjek már. Egy pillanatra elidőztem Zaynen, majd megindultam a színpad közepe felé, ahogy egy mikrofon állvány várt rám. Megkocogtattam, hogy működik-e, majd belekezdtem az előre jól begyakorolt mondókámba.
- Sziasztok! Cat vagyok, és ma én helyettesítem Camrynt. Bár úgyis a One Direction miatt vagytok itt, de míg nem jönnek addig velem kell beérnetek. Hoztam néhány ismert mai slágert és néhányat a saját számaimból is. Akkor kezdjük! – néztem Garretre és el is kezdték a listánk első dalát. Mint általában az éneklés közben teljesen megnyugodtam és az izgalom egyáltalán nem látszott rajtam.  Lassan túl voltunk a felén és remekül éreztem magam. A számok között pihenésképp beszéltem és néhány poénomon még nevettek is a Directionerek. Egyre többen figyeltek rám és táncoltak mialatt énekeltem. Hirtelen azon kaptam magam, hogy az utolsó számot éneklem, ezért beleadtam mindent az utolsó hangokba. Elköszöntem a Directionerektől, akik hangos tapssal és ujjongással „köszönték meg” az műsort, majd integetés közben lesétáltam a színpadról. A lépcsőn ott álltak a 5SOS tagjai és mind feltartották a bal kezüket pacsira várva és amint beleütöttem a kezükbe nevetve, ők felrohantak a színpadra, hogy hangoljanak gyorsan és folytassák a műsort.