34. rész

Két oldalamon Sophie és Hazz állt és a kezemet szorították. Csak a nevem hallatára engedték el és bíztató mosolyra húzták a szájukat. Hátra pillantottam a többiekre, akik mind mosolyogtak és hessegettek, hogy menjek már. Egy pillanatra elidőztem Zaynen, majd megindultam a színpad közepe felé, ahogy egy mikrofon állvány várt rám. Megkocogtattam, hogy működik-e, majd belekezdtem az előre jól begyakorolt mondókámba.
- Sziasztok! Cat vagyok, és ma én helyettesítem Camrynt. Bár úgyis a One Direction miatt vagytok itt, de míg nem jönnek addig velem kell beérnetek. Hoztam néhány ismert mai slágert és néhányat a saját számaimból is. Akkor kezdjük! – néztem Garretre és el is kezdték a listánk első dalát. Mint általában az éneklés közben teljesen megnyugodtam és az izgalom egyáltalán nem látszott rajtam.  Lassan túl voltunk a felén és remekül éreztem magam. A számok között pihenésképp beszéltem és néhány poénomon még nevettek is a Directionerek. Egyre többen figyeltek rám és táncoltak mialatt énekeltem. Hirtelen azon kaptam magam, hogy az utolsó számot éneklem, ezért beleadtam mindent az utolsó hangokba. Elköszöntem a Directionerektől, akik hangos tapssal és ujjongással „köszönték meg” az műsort, majd integetés közben lesétáltam a színpadról. A lépcsőn ott álltak a 5SOS tagjai és mind feltartották a bal kezüket pacsira várva és amint beleütöttem a kezükbe nevetve, ők felrohantak a színpadra, hogy hangoljanak gyorsan és folytassák a műsort.
Miután leértem Sophie azonnal a nyakamba ugrott.
-Na, tök ügyes voltál Cat! – szólalt meg Liam.
- Ha ezek után Richard nem hagy a poszton, akkor valami baja van odabenn… - kopogtatta meg Niall fejét Louis.
- Héj! – küldött pár gyilkos pillantást a szőkeség Louis felé, aki elnevette magát – De tényleg pazar volt.
- Köszönöm! – válaszoltam, miközben Sophie elengedett.
- Még a végén lecsapod a Directionereket a kezünkről… - tette hozzá Zayn.
- Hát Cat dögös csaj az tény, de azért nincs meg neki az, ami nektek srácok… - mondta Sophie és mosolyra húzta a száját.
- Mire gondolsz? – kérdezte Nicole.
- Csak én tudom mire gondolt igaz? – néztem körbe.
- Hát a kockás hason még vitatkozhatnánk, de férfiasságotokra gondoltam… - bökte ki Sophie, mire Harry volt az első, aki hangosan felnevetett.
- Az én csajom! – nevetett Hazz – De ez miért lenne mérvadó?
- Jaj Harry a rajongók 99%-a lány… - magyarázta meg neki Eleanor.
- De zenei szempontból tény, hogy Cat esélyes a trónbitorlásra… - tette hozzá Danielle.
- Hát akkor ezt meg kell ünnepelni! – csapta össze a kezét Louis.
- Mégis mit? – kérdeztem.
- Nekem lenne több ötletem is – nézett fel a telefonjából Harry.
- Méghozzá? – kérdezte Nicole.
- Hát… Van két új egyetemista a körünkben – karolt át minket Sophieval a barátja – És az egyiknek nyári állása is van…
- Mi? – néztem Harryre, aki csak rám kacsintott.
- Khm… 3 egyetemista – szólt közbe Niall, majd egy puszit nyomott Nicole fejére.
- Hát ez szuper! – reagált elsőként Eleanor – Mindenki az első helyre megy?
- Igen – válaszolt Nicole, mi meg csak bólintottunk.
- És milyen nyári állásról van szó? – kérdezte Danielle.
- Gondolom Cat megkapta Camryn helyét… - villantott rám 1000 wattos mosolyt Zayn.
- Rá hibáztál haver! – válaszolt Harry – És Richard vár az öltözőben szóval menjünk…
- Meg enni is kéne valamit… - tette hozzá Liam.
Átsétáltunk a srácok öltözőjébe, hogy ők hozzá lássanak a kajáláshoz én meg gyorsan megbeszéljem a managerrel a feltételeket. Richard már az öltözőben várt ránk és egy rövid csevej után a srácokkal intett nekem, hogy én következem. Kicsit zavart, hogy csak így ugranom kell a szavára. Ezért volt velem baj a suliban világ életemben. Nem szeretem, ha megmondják mit tegyek. Lenyeltem a mérgemet és halvány mosollyal az arcomon odamentem hozzá és üdvözöltem, olyan kedvesen, ahogy csak tudtam, míg a többiek megostromolták a büfé asztalt. Helyet foglaltam a managerrel szemben elhelyezkedő fotelban. Köztünk egy kávés asztal helyezkedett el egy köteg papírral és egy tollal a tetején.
- Előkészítettem a papírokat - vágott bele a közepébe Richard - de szeretném, ha átbeszélnénk mindent. Nem akarom, hogy két nap múlva máris gond legyen, hogy te ebbe és ebbe nem egyeztél bele...
- Rendben! Köszönöm! - bólintottam. Most már megértem a srácok miért bíznak benne annyira, még ha nem is a legkedvesebb ember a világon.
- Szóval... Általában 2 nap van a koncertek között, amit az utazásra és egyéb próbára szánunk. Most már kitaláltam, hogy iktathatunk be néhányat, hogy a 3. koncertre teljes showd legyen. Teljesen jól csináltad így is, de mindenből a maximumot szeretném kihozni. Tehát a nagy kérdés, hogy tudsz-e táncolni? Ritmus érzéked az van…
- Hát eddig még senki nem mondta, hogy borzalmas lennék, de hogy őszinte legyek a bulikon kívül nem próbálkoztam, még vele...
- Akkor elmondom mi legyen. Az utazás holnapi megállójánál, míg a srácok stúdióznak te megpróbálkozol a tánccal Mr.Grey-el, a tánctanárral és ha mindketten úgy vélitek lehetetlen a kérés, akkor maradsz az éneklésnél, de a háttér táncosok, akkor is maradnak.
- Ez így teljesen oké. Köszönöm!
- A másik pont, amit szeretnék megbeszélni az a felmondási idő. A mostani incidens elkerülése érdekében, hogy ha benyújtod a felmondásod, addig maradnod kell, míg nem találunk helyettest.
- Várjunk... Akkor nem csak addig leszek, míg Chamryn vissza nem jön?
- Nem. Ha aláírod a papírokat, akkor hivatalosan is te vagy a One Direction egyik előzenekara. Ha vissza akar jönni, akkor téged kell meggyőznie, hogy lemondj. A többi pontot pedig nem óhajtom részletezve megbeszélni azt vagy elfogadod, vagy nem. Olvasd át és ha megfelel, akkor írd alá és e-mailben küldöm a munkaidő beosztást. - tolta elém a papírokat - Az első oldal egy összefoglaló, a többi pedig a megfelelő jogi szöveggel van megfogalmazva, ha át akarod rágni magad rajta...
- Nem köszönöm! Bízom benne, hogy az összefoglaló nem tér el a tartalomtól. - erőltettem meg egy mosolyt majd belemélyedtem a szerződésbe, amely taglalta a munkaidőmet, fellépés időtartama, minimum hány számot kell énekelnem, fizetésemet és hasonlókat. - Teljesen rendben van! - néztem fel a papírból - Hol írhatom alá? - kérdeztem mire elmosolyodott, mint aki épp megnyert egy fogadást és odalapozott nekem az aláírás helyéig. 3-4 helyen firkantottam alá a papírokat, majd átnyújtottam a tollat és összehajtogattam a saját példányom.
- E-mailben küldöm a részleteket. - állt fel Richard a hóna alácsapva a papírokat - A viszont látásra! - köszönt el mindenkitől, majd kisétált a szobából. Amint becsukódott az ajtó Sophie elindult felém egy felpakolt tányérral a kezében.
- Gondolom éhes vagy! - mosolygott rám.
- Meg pusztulok! Köszönöm! - vettem el a tányért és hozzákezdtem a vacsorámhoz.
- Sikerült megegyezni? - kérdezte Zayn és elfoglalta Richard helyét és a többiek is közelebb telepedtek.
- Hivatalosan is előzenekar tagja vagyok! - válaszoltam.
- Akkor maradtok egész nyáron? - kérdezte Hazz.
- Úgy néz ki... - mosolyogtam rá.
*
A hotel parkolójában vártuk, koncert után, míg a srácok bedobálják a csomagokat a buszba.
- Oké akkor ki megy a lakókocsival? - kérdezte Niall. A turné buszban csak 6 ágy volt, amibe tízen nem fértünk volna el és most nem állunk meg útközben aludni, ezért kaptunk egy lakókocsit is.
- Mondjuk sorsoljunk. - ajánlotta Eleanor.
- Mi a különbség? - kérdezte Nicole.
- Én utazom szívesen a kocsival - emeltem fel a kezem.
- Én is! - vágta rá Sophie.
- Akkor el van döntve. - csapta össze a kezeit Harry - Zayn mi megyünk a csajokkal.
- És már most szétválunk? - kérdezte Danielle.
- Ja ünnepelnünk kéne... - folytatta Louis.
- Én amondó vagyok, hogy holnap ebédnél ünnepeljünk próbák után, most aludjuk ki magunkat.
- Milyen próba? Vagyis mikor? - kérdeztem.
- Csekkold az e-mailed - kacsintott rám Liam.
- Mostantól reggel és este így kell kelned és feküdnöd. Mint Liam - ütögette meg a haverja hátát Zayn.
- Vettem! - bólintottam.
- Visszatérve… Én elfogadom Payno ajánlatát és húzzunk aludni! - mondta Louis.
Elköszöntünk egymástól és felszálltunk a buszokra. A lakókocsi semmivel sem volt kevésbé felszerelt, mint a turné busz. Ahogy beléptünk egy kétfunkciós térbe érkeztünk, ami a nappali és a konyha volt egyszerre. Hátul két francia ágy volt egymás fölött elhelyezve, mint egy emeletes ágy.
- Stip-stop Sophie alszik felül! – foglaltam le barátnőmnek a helyet.
- Nem fontos… - kezdte volna, de közbe vágtam.
- Nem akarom, hogy ne tudj aludni, mert félsz, hogy rád szakad az ágy… - győzködtem – Plusz, ha jó a szemmértékem felül szelősebb és nem lesz klausztrofóbiád.
- Imádlak! – ölelt meg nevetve.
- Caaaat – karolt át Hazz, miután Sophie elengedett és helyet foglalt a kanapén – Én úgy szeretlek téged…
- Aludhatsz Sophieval, ha beleegyezik… - néztem fel haverom zöld szemeibe, amik egy pillanat múlva már a barátnőmét fürkészték.
- Zayn nem gond? – nézett a fiúra Sophie.
- Most komolyan az a kérdés, hogy Harry vagy Cat mellet szeretnék-e aludni? – nézett megdöbbenve.
- Öhm… - néztünk össze hárman – Ahham – bólintottunk egyszerre, majd elnevettük magunkat.
- Catet választom… - bökte ki, majd Harry vállára csapott – Haver túl sok helyet foglalsz el…
- Hát tény, hogy testesebb vagyok, mint Cat… - ismerte el nevetve a másik fiú.
- És én nem alszok keresztben az ágyon… - tettem hozzá – Nem tudom Sophie te, hogy… - kezdtem bele, majd vigyorát meglátva máshogy fejeztem, be a mondatot és elmosolyodtam - De tudom.
- Oké most hogy kibeszéltük az alvási szokásaimat… - kezdte Hazz.
- Menjünk aludni – csaptam össze a kezem – hol lehet itt átöltözni?
- Ott – mutattak a srácok egyszerre egy ajtóra a kanapé mellett.
- Köszi! – mosolyodtam el és elfoglaltam a falatnyi kis fürdőt, hogy átöltözzek pizsamába. A szállodában lezuhanyoztunk, de egy paparazzi támadás vagy rajongó tömeg esetére felkészülve inkább visszaöltöztünk utcai ruhába a távozáshoz. Engem Sophie váltott vörös fejjel a fürdőben, és ahogy kiléptem feltűnt, hogy a srácok nem óhajtottak kivárni a sorukat és már egy szál boxerben feszítettek a kanapén.
- Rájöttem miért rejtegetted előlem a haverjaidat ennyi éven át… - szóltam Harryhez pimasz mosollyal meg és nekidőltem a falnak karba tett kézzel.
- Tudtam, hogy rájössz… – csettintett egyet és eljátszotta, mintha rájöttem volna a nagy titkára.
- Mi? – nézett egyszer rám, egyszer a haveromra Zayn.
- Meglátja, milyen dögösek vagytok és rátok hajt… - segítette ki Sophie, aki ezek szerint a fürdőben mindent halott.
- Még összetörnéd valamelyik szívét… - ölelte át Zayn Hazz és a fejét simogatta.
- Hogy én? – lepődtem meg – Nem inkább fordítva és engem kéne, hogy félts? – nevettem fel.
- Ugyan Cat… - legyintett barátnőm, majd felmászott a felső ágyra – Téged nem kell félteni senkitől.
- Hát… - szólalt meg Zayn, de Harry megpöckölte a combját – Au! – kiáltott fel az áldozat. Bár úgy is tudom, hogy Troyra gondolt…
- Lámpaoltás! – állt fel vidáman Harry és felpattan Sophie mellé.
- Jó éjt! – mosolyogtam két legjobb barátomra, majd bemásztam az alsó ágyra, ahova Zayn követett. Kisebb volt a hely, mint ahogy kívülről kinézett, ahogy egymás mellett feküdtünk épp hogy nem ért össze a felkarunk, de éreztem a testéből áramló hőt.
- Hát Harryvel tényleg nem fértünk volna el… - állapította meg Zayn.
- Juj de hideg a kezed! – kiáltott fel Sophie.
- Hey gyerekek ne most rosszalkodjatok! – dörömböltem fel.
- Nem csináltam semmi rosszat! – kiabált vissza Hazz – csak a derekára raktam a kezem.
- Mindig úgy kezdődik haver… - válaszolt Zayn, miközben rám nézett és a derekamra csúsztatta a kezét, mire felnevettem, majd lelöktem a kezét. Szembe fordultam vele és kényelmesen elhelyezkedtem.
- Jó éjt! – suttogtam szinte.
- Jó éjt! – válaszolt és lecsuktam a szemem.
Újabb gyötrő rémálomból ébredtem, és ahogy hirtelen felültem bevertem a fejem a felső ágyba és azonnal visszadőltem. Nyöszörögve dörzsöltem a fejem, mire Zayn is felébredt. Vagy a hatalmas koppanásra ki tudja…
- Jól vagy? – kérdezte rekedtes hangon.
- Nem igazán…
- Gyere had nézzem… - söpörte el a hajamat a homlokomból és felkapcsolta az olvasó lámpát, hogy lásson is valamit a sötétben – kicsit piros és lehet hogy be fog dagadni egy csöppet… Fáj ha hozzá érek? – kérdezte és óvatosan megérintette a fájós homlokom.
- Kicsit. – válaszoltam.
- Akkor nincs komoly baj – mosolygott – hogy sikerült így lefejelni az ágyat?
- Rosszat álmodtam…
- Megint? – nézett meglepetten, mire csak vállat vontam – kérsz egy kakaót? – kérdezte mire felkaptam a fejem.
- Miért pont azt?
- Tegnap beszéltél álmodban és panaszkodtál, hogy anyukád nem hozott kakaót…
- Ja… – mosolyodtam el – Ha rosszat álmodtam, anyu mindig csinált kakaót, bebújt mellém az ágyba és megvárta, míg elalszom… - gondoltam vissza a szép emlékre.
- Akkor készítek egyet neked!
- Igazán nem kell… - tiltakoztam.
- Most úgy sem tudok aludni és én is megkívántam… - vont vállat és kimászott az ágyból – ja és hozok jeget a homlokodra…
Én is kimásztam az ágyból és elhúztam a felső ágyhoz tartozó függönyt, hogy a fényre ne ébredjenek fel Harryék. Bekucorodtam a kanapéra és néztem, ahogy a konyhában ügyködik. Jegeltem a homlokomat, míg Zayn a kezembe nem nyomta a meleg bögrét.
- Csodálkozom, hogy Sophiék nem ébredtek fel a koppanásra… - törölte, meg egy konyharuhával a homlokom. Jól esett, hogy így gondoskodik rólam.
- Mélyen alszanak. Ezért is mindig este szívattam meg Harryt, mert nem ébredt fel rá…
- Megnéznélek titeket gyerekként…
- Majd mutatok családi videókat. A nyilvánosság előtt sem kíméltük egymást, közben meg mindennél jobban szerettük egymást és ha más próbált egyikünket megszívatni azt duplán kapta vissza az illető – vigyorodtam el – és Gemma védett minket mindig a szülők előtt és ezért nem kaptunk életünk végéig szobafogságot.
 - Ilyen velem is előfordult… Aztán ahogy idősebb lettem én védtem mindentől a húgaimat, de még Donyiat is. Az idősebb nővéremet.
- El tudom képzelni, ahogy egy srác jön a nővéredért és te meg jól megszorongatod, hogy legyen illedelmes – mosolyodtam el.
- Hát olyan volt az első alkalom és jól ki is kaptam a nővéremtől, hogy miért fenyegetem a barátját… De hát a filmekben is így csinálják és amúgy meg tök jó móka volt – nevetett.
- Velem egy srác sem mert kikezdeni. Féltek Harrytől. – próbáltam vissza tartani a hangos nevetésem – Harmadikban egy fiú meghúzta a hajamat az a hülye meg úgy bokán rúgta, hogy a kis srác hetekig sántított.
- Pedig nem tűnsz olyannak, akit meg kéne védeni.
- Hát pedig pár éve még is elkellett volna egy jó nagy bokán rúgás… - fürkésztem a bögrém alját, amiből elfogyott a kakaó.
- Bocs nem akartam…
- Nem, semmi gond! – mosolyogtam és barna szemeibe néztem, amikből sütött a megbánás – Köszönöm az éjjeli ügyeletet – tapogattam meg a növekvő púpomat, a homlokomon.
- Holnap felerősítek egy párnát az ilyen esetek elkerüléséhez.
- Ez jó ötlet – bólogattam.
- Most viszont menjünk aludni! Holnap vár ránk a munka! – kivette a kezemből a bögrét és a szétolvadt jéggel teli zacskót elvitte a mosogatóba, míg visszamásztam az ágyba. Pár pillanattal később Zayn is követett engem és átkarolt, ahogy mellém feküdt. Jól esett az érintése ezért hagytam, hogy a karaiban zuhanjak álomba.