35. rész

A telefonom csörgése ébresztett fel az álomvilágomból.

- Halo? – kérdeztem kómásan.

- Jó reggelt ideje felkelni – szólt a telefonba egy férfihang.

- Ki az?

- Liam vagyok és egy óra múlva próba szóval kérlek ébreszd fel a fiúkat is.

- Ohh… oké köszönöm az ébresztést! – válaszoltam már nem olyan gorombán, mint akitől elvették a nyalókáját.

- Nincs mint! – válaszolt és már le is tette a telefont. Ekkor észleltem, hogy Zayn a nyakamba szuszog. Lefejtettem magamról a kezét, majd felé fordultam és fél pillanatig néztem, ahogy alszik.

- Miért nézel? – szólalt meg, amitől frászt kaptam, majd kinyitotta csillogó barna szemeit – Mi az? Ha este felkeltem a mutatványodra, akkor szerinted az ordító telefonodra nem fogok? – kérdezte bujkáló mosollyal az ajkán.

- Hát… kitudja – vontam meg a vállam, miközben az ajkát néztem.

- Ne nézd számat különben a kocsi dülöngélésére ébrednek fel a fentiek – bökött a felső ágyra, mire tátva maradt a szám.

- Kora reggel ilyen mocskos a fantáziád? – kérdeztem pimasz mosollyal.

- Gyere közelebb és megérzed – kacsintott, mire felnevettem.

- Szeretnéd, hogy közel legyek hozzád? – fölé gördültem és farkas szemet néztem vele, majd egy csókért, hajoltam volna, amikor valaki leugrott a felső ágyról én pedig visszahuppantam a helyemre.

- Fenébe… - fújta ki a benntartott levegőjét Zayn, mire elmosolyodtam.
- Jó reggelt – kukucskált be Hazz – Liam hívott?

- Öhm igen! – bólintottam, majd kimásztam az ágyból – Kérte, hogy ébresszelek fel titeket, szóóóóval… Ébresztő! – vigyorogtam rá.

- Köszi Catty nélküled biztos elaludtam volna… - pillantott rám miközben levett két bögrét a konyhaszekrényből – Catty? Mi van a homlokoddal?

- Mi? – kaptam a fejemhez és megéreztem egy kis púpot a homlokomon – Ja hogy eeez… Bevertem a fejem az ágyba… - válaszoltam miközben mellé léptem.

- És jól vagy? Nem fáj? – kérdezte aggodva.

- Ja persze! Zayn lejegelte. – bólintottam és levettem én is két bögrét a polcról.

- Jól van hugi! Vigyázz magadra! – karolt át és megpuszilta a homlokom. Csak akkor szólít huginak, ha lesérülök és a védelmező bátyj szerepét veszi fel.

- Kávét csináltok? – mászott ki a másik fiú is az ágyból.

- Ahham! – bólintottam – Sophie ébren van? – kérdeztem az engem még mindig átkaroló fiútól.

- Igen! – válaszolt barátnőm kiabálva – Csak lusta vagyok kikelni.

- Oké – nevettem – Akkor te ágyba kávét kapsz.

- Oooo ha ezt tudom előbb bevezethettük volna - kukucskált ki a felső ágyról Sophie – De akkor egy Macchiatot legyen szíves kisasszony…

- Persze a csillagokat az égről ne hozzam le?

- Nem túl fényesek. – válaszolt kényesen, majd elnevettük magunkat.

- Na jó csajok választhattok milyen erősségű kávét akartok és össz-vissz ennyi a választék, amit a kávégép nyújtani tud. – szólt Harry.
- És honnan tudjam melyik milyen? – kérdeztem.

- Catnek közepeset csinálj Harry – adta az utasítást Zayn – és valószínűleg Sophie is azt szereti.

- Köszi! – ültem le mellé a kanapéra, majd megnéztem az e-mailjeimet. Az egyik új üzenetben Richard elküldött minden fontosabb telefonszámot és egy mellékelt dokumentumban a turné állomásokat, a másikban pedig a mai próbát írta meg. Tíztől egyig lesz a próba és utána van időnk ebédelni a srácokkal, majd folytatjuk az utat Louisvillebe. Még gyorsan lecsekkoltam a címeket, majd felnéztem a telefonból.

- Mikor megállunk kivehetjük a bőröndöket a buszból? – néztem fel a telefonomból – Kéne edző ruha…

- Persze! – bólintott Zayn – Szerintem áthozhatnánk a mi cuccunkat. Míg itt vannak a csajok úgy is mi alszunk itt nem? – szánta a második kérdést inkább Harrynek mint nekünk.

- Bár este megint hotelben alszunk, de jó ötlet.  – nyomott a kezünkbe Harry egy egy bögre kávét – Rántotta jó lesz reggelire?

- Még reggelit is csinálsz nekünk? – kérdezte Sophie, mikor megkapta a kávéját.

- Persze – lehelt egy csókot barátnője szájára.

- Igazi királyi bánásmód! – nyújtóztam el a kanapén és Zayn ölébe raktam a lábam – Ha megittam a kávém segítek.

- Okés csak nyugodtan! – legyintett Harry, majd hozzákezdett a reggeli elkészítéséhez.

*

A srácoknak stúdió felvételük volt egyenként, ahova Harry jelentkezett először, hogy megy és Sophie persze elkísérte így egyedül maradtam Zaynnel. Ép egy pólót kerestem a próbára az asztalra rakott bőröndömben, amit már áthoztunk a buszból, amikor Zayn elsimította a hajamat és megpuszilta a nyakam, amitől kirázott a hideg.

-Mit keresel? – kérdezte, majd tovább puszilgatta a nyakam.

- Mint látod melltartóban vagyok, ergo egy pólót keresek…

- Szerintem jó ez így is… - dörmögte a fülembe.

- Nincs időm… - fordultam felé és elakadtam – hmmm… - simítottam végig meztelen mellkasán.

- Mire nincs időd? – kérdezte pimasz mosollyal és odanyomott az asztalhoz a csípőjével.

- Előjátékra – válaszoltam, ami elsőként eszembe jutott, majd megcsókoltam.

*

Pár perces késéssel rontottam be a próbaterembe bocsánatkérések közepette.

- Ha nem rendszeres, akkor semmi gond! Hello Na… - mutatkozott volna be a srác de, ahogy szemébe néztem felismertem.

- Nate! Öhm szia! – köszöntem a „megmentőmnek”, aki nem hagyta, hogy elvesszek a stadion folyosóin.

- Cat? Mint Catherine Davis? – kérdezett vissza meglepetten – Akkor azért siettél annyira… - rakta össze a képet.

- Igen! Örülök, hogy újra találkozunk! – mosolyogtam – És a te teljes neved pediiig?

- Nathaniel Gray. Én vagyok a tánctanár és bemutatom a csapatot – mutatott a többiek felé. Négy lány és két fiú integetett nekem, amit viszonoztam. – Szóval… - folytatta Nate – megkaptam a hanganyagokat a vasárnapi koncertről és elkészítettem a koreográfiákat, de meg szeretnélek kérni, hogy a többit is küld el, amit be fogtok rakni a repertoárodba, hogy azokra is felkészülhessünk a héten.

- A koncert felvétel alapján csináltál koreográfiát? – lepődtem meg – Azok soha nem jó minőségűek…

- Valamivel dolgoznom kellett – vonta meg a vállát – Ma is majd arra gyakorlunk a zenekar híján.

- Viccelsz? Kiszaladhatok a gépemért a lakókocsiba? Minden rajtavan és nincs benne kislányok sikongatása… Itt parkolunk a ház mellett.

- Öhm… oké.

- Fél perc – mosolyodtam el és kirohantam a kocsihoz. Zaynt a kanapén találtam miközben valami videojátékkal játszott.

- Hiányoztam? – kérdezte perverz mosollyal.

- Az egóddal még mindig semmi probléma. – nevettem el magam.

- Na! Nem én voltam aki… - kezdte, de félbe szakítottam.

- Jól van na… De csak a gépemért jöttem. – kaptam fel hátizsákom a vállamra és már ki is viharoztam. Amint vissza értem azonnal bekapcsoltam a gépem és megkerestem azt a számot, amit Nate elsőként akart átvenni. Felkötöttem a hajamat gyorsan így megmutatva a kis puklit a homlokomon, aminek keletkezését újra el kellett mesélnem, majd belekezdtünk a táncba. Elsőként a refrént tanította meg nekem Nate, amit én is táncolni fogok, a többi részt pedig majd akkor tanítja be a táncosoknak, ha nem leszek. Így ment ez másfél órán keresztül, amikor végre tartottunk egy kis szünetet.

- Oké most az kéne megpróbálni, ha kipihented magad, hogy éneklés közben is megy-e a tánc. – mosolygott Nate - Nem baj ha elrontasz valamit azt majd úgy is kigyakoroljuk addig…

- Rendben kérek még két percet és folytathatjuk… - kortyoltam bele újra a vizembe.

- Csak nyugodtan! – kacsintott Nate, majd levette a pulcsiját. A művelet közben felgyűrődött a fehér ujjatlan, ami láttatni engedett néhány napbarnított kockát a hasán. Nem tudom szándékosan így csinálta-e, de hatásos volt az biztos. Miután kipihentem magam feltápászkodtam, hogy folytathassuk a próbát. Egész jól ment néhol viszont még belezavarodtam a mozdulatokba ezért elfelejtettem énekelni. Emiatt megkértem, Natet, hogy had énekeljek csak én és a felvételen had vegyem le az ének hangot, hogy ha bakizok az feltűnjön és ne fogjam fel úgy, hogy úgy is van ének. Nate jó ötletek tartotta és utána már így folytattuk a próbát. Mit ne mondjak nem egyszerű mozgás közben énekelni.
- Akkor tartsunk szünetet! – vetett véget számomra a próbának Nate. Ők még gyakorolnak, de én végeztem mára. – Na mit gondolsz? – kérdezte kedvesen.

- Hogy meghalok… De amúgy tetszik. – mosolyogtam rá.

- Örülök. Ugyanis szerintem teljesen járható az út, hogy megtanulj mindent. Benne vagy?

- Na ná! – vágtam rá.

- Szuper, akkor majd üzenek Richardnak.
- Oké, köszönöm! Ja és elküldjem nektek a zenéket, hogy tudjatok gyakorolni?

- Igen az jó lenne köszönöm!

Gyorsan megadta az e-mail címét és elküldtem neki az összes zenét, amire ma gyakoroltunk, majd elköszöntem és visszaballagtam a lakókocsihoz, ahol mindenkit „otthon” találtam.
- Ahhhhh – nyöszörögtem, ahogy lehuppantam a kanapéra, hátra hajtottam a fejem és lecsuktam a szemem.

- Elfáradtál? – kérdezte barátnőm, aki mellettem ült. Zanyn és Harry pedig a konyhapultot támasztották.

- Jobban lefárasztott, mint Zayn. – szaladt ki a számon egy meggondolatlan mondat, amit fél perces csend követett. Összeszorítottam a szemem és vártam a reakciót.

- Hogy tessék? – kérdezett vissza Harry félig röhögve.

- Nem úúúúgy… - kaptam fel a fejem a lehető leghihetőbben eljátszva, hogy én tényleg semmi rosszra nem gondoltam. Pedig de. – Amikor gördeszkázunk és a biciklivel mindig lehagy és fárasztó tartanom a tempót… - adtam egész hihető magyarázatot.

- Persze, persze… Zayn összeszűrted a levet Cattyvel? – fordult barátjához Harry pajzán vigyorral

- Haver… Ha dolgunk lett volna egymással – hadonászott köztünk a cinkostársam – arra én emlékeznék…

- Ennyi – nevettem fel – Engem nem könnyű elfelejteni… - szólalt meg az egóm, aki nem vette figyelembe, hogy Sophie ott ül mellettem.
- Khm... – köszörülte meg a torkát Sophie – Nem akarom félbeszakítani ezt a csodás témát, de Niall biztos éhen hal már szóval menjünk ebédelni…

- Jóóóóó – csillant fel a szemem – Éhen halok! Csak kérek egy percet átöltözni… - pattantam fel és tanácstalanul körbenéztem.

- Az ágy alá raktam – segített ki Zayn és tényleg az említett helyen találtam a bőröndömet. Kihalásztam egy sortot és egy bővebb ujjatlant, majd kis fürdőben átöltöztem. A hajamat kiengedtem, kifestettem a szempillám és kész is voltam. Mivel ki volt festve a lábkörmöm ezért egy szandált vettem fel és indulhattunk is. Harryék már előre mentek, hogy szóljanak a többieknek így megint egyedül maradtam Zaynnel.

- Szóval fárasztó vagyok? – kérdezte vigyorogva.

- Hát tudod a biciklivel sokkal könnyebb… - mosolyodtam el, majd közelebb léptem hozzá – De senki nem mondta, hogy az rossz… - suttogtam szinte és végigsimítottam a kezem a mellkasán szememmel pedig végig követtem a kezem útját. Hallottam, ahogy élesen beszívja a levegőm, amitől elmosolyodtam. Megragadta a derekam és magához rántott, hogy egy milliméter se legyen köztünk és megcsókolt. Beletúrtam a hajába és egy pillanatra belefeledkeztem heves csókunkba, mikor Hazz hangját hallottam meg, hogy hív minket. Azonnal elléptem Zayntől és megigazítottam a félre csúszott pólómat és elindultam az ajtó felé, ahonnan kérdőn pillantottam rá.

- Egy percet kérek… - támaszkodott a konyha pultra és mintha koncentrált volna valamire. Aztán ahogy tüzetesen végigmértem, közép tájt megláttam az okát, miért nem jön. Akaratlanul is elmosolyodtam és beharaptam az alsó ajkam, majd kiléptem a lakókocsiból.

- Bocs a telómat kerestem – mosolyogtam a többiekre.

- És…

- Itt vagyok! – lépett mellém Zayn, félbeszakítva Harryt – Mehetünk!

Az étterem szerencsére csak pár saroknyira volt próbatermektől, de úgy tűnt Niall nem szeretne sétálni. Lendületből felugrott Liam hátára, és befogta a szemét.
- Majd én mondom merre kell menni! - jelentette ki vidáman.
- Persze, majd nekivezetsz egy oszlopnak mi? - kérdezte az áldozat.
- Neeem! Na indulás paci! - adta ki az utasítást a szőkeség.
- Várjatok! - szólt Louis - Harry pattanj a hátamra!
- Minek? - kérdezett vissza.
- Versenyzünk egyet azokkal a lúzerekkel - biccentett Liamék felé.
- Oké! - vont vállat Harry majd nyomott egy csókot Sophie szájára és felpattant Louis hátára. Felnéztem Zayn mogyoró barna szemeibe kérőn mire elvigyorodott.
- Mi is beszállunk! - kiabált előre Zayn miközben felugrottam a hátára.
- Jövök indítani! - rohant oda Nicole.
- Jesszus mi lesz itt - nevetett Sophie.
- Jó kérdés... – szólt hátra Liam.
- Fiúk ugye megoldható sérülés nélkül a verseny? - kérdezte Eleanor.
- Nem ígérhetünk semmit! - válaszolt Hazz és közben majdnem leesett Louis hátáról, amin mi csak nevettünk Sophie pedig kisebb szívrohamot kaphatott.
- Soha nem nőnek fel - csóválta meg a fejét Danielle mosolyogva.
- Nagyon izgi verseny lesz  - dörzsölte össze a tenyerét Nicole - de mi a lényeg?
- A kajáldáig van a táv… - kezdte Liam.
- A lovas irányítja a bekötött szemű lovát - folytatta Niall, mire Louis felnyerített.
- Hóó Hó... Nyugi te kis csődör - nyugtatta Hazz a "lovát", mire elröhögtük magunkat.
- És a másikat lehet akadályozni? - kérdeztem - persze nem úgy, hogy kigáncsolod a másikat...
- Mire gondolsz? - kérdezte Zayn.
- Nem mondom el mindenki előtt... Ellopnák az ötletet! - tiltakoztam.
- Oké lehet. – engedte meg Louis.

- Akkor rajtvonalhoz! – utasított minket Nicole, majd elindított minket. Amint az első kanyarhoz értünk Niallék és Harryék megtorpantak.

- Itt balra! – kiabáltam, mire azonnal elindultak, majd Zayn fülébe súgtam – Jobbra, jobbra menj!

Nem tartott sokáig mire Liam rájött – aki feltehetőleg az egyetlen rajtam kívül, aki tudta az utat -, hogy átvágtam őket, de így is nagy előnyhöz jutottunk. Persze ez után, már nem tudtam becsapni őket főleg amiatt, hogy látták merre kanyarodunk Zaynnel, de nem is volt baj, mert lazán nyertünk. Leugrottam a hátáról, majd összepacsiztunk. Azután hátra fordultam és a másik két csapatot figyeltem, ahogy egymást lökdösve versenyeznek. Az utolsó méteren Niall rugaszkodott egyet és ráugrott Harryre és hiába rendelkezik Louis a foci miatt erős combokkal ezt még ő sem bírta el és hasra estek. Halálra rémültem, de amint felröhögtek én is elmosolyodtam. A lányok ekkor fordultak be a sarkon és értetlenül figyelték a földön fetrengő három srácot, majd kérdőn ránk néztek.

- Minden rendben! – nyugtattam meg őket – Már ami a testi épségre vonatkozik… Agyilag már nem lennék ebben biztos… - nevettem el magam, mire felhördültek, majd feltápászkodtak.

- És ki nyert? – kérdezte Nicole.

- Mi – vigyorgott Zayn és átkarolt.

- Juhhu! – ujjongott Sophie, mire Hazz tátott szájjal meredt rá – Hát jól van na... – vonta meg a vállát, mire elnevettem magam.
- Ennyi – löktem oldalba finoman Harryt.
Miután jól kibeszéltük a versenyt Liam vezetésével elfoglaltuk az asztalunkat az ebédhez. Szokásunkhoz híven mi voltunk a legharsányabbak a vendéglőben, de ez nem zavart senkit. Sőt, volt két lány, akik odajöttek aláírást és fényképet kérni a srácoktól, ami miatt később bajba kerültünk. Az ebéd végére egyre több lány jött oda aláírásért és a srácok azonnal rájöttek mi történt és hívták Pault. Az első két lány nyílván kiposztolta a világhálóra, hogy micsoda ebédjük volt, és mint méhek a virágra jött a város többi directionerje is. Mire Paul és néhány biztonsági ember ideért már befelé is át kellett verekedniük magukat a tömegen. Mire beértek megérkezett a turné busz is, de az a tömeg másik oldalán volt. Ahogy Sophiera pillantottam láttam, hogy elsápadt. Azonnal mellé léptem, hogy Harryvel közrefogjuk és a többiek is körénk gyűltek. Ebben az alakzatban hagytuk el az éttermet, persze a biztonsági őrökkel, és verekedtük át magunkat a tömegen szép lassan. A srácok alá is firkantottak néhány papírt a békesség kedvéért. A buszon Sophie újra magához tért és megköszönte, hogy vigyáztunk rá. A busz szép lassan kigurult a rajongók közül, majd repesztettünk tovább Louisville felé. Úgy döntöttük megnézünk egy filmet, ami alatt én Zayn ölébe hajtottam a fejem és elaludtam. Nincs is jobb, mint az ebéd utáni szunya. Arra ébredtem, hogy a busz egy nagyobbat fékez és majd leestem a kanapéról, de Zayn elkapott.

- Huh… köszönöm – dörzsöltem meg a szemem – Mennyit aludtam?

- Kb két órát… - vont vállat – És, ha megbocsájtasz most már tényleg hív a szükséglet…

- Ó persze! – ültem fel és hagytam h lemenjen, majd egy perc múlva lementem a konyhába ahol a többiek beszélgettek.

- Jó reggelt csipkerózsika! – köszönt Niall.

- Ahh szőke hercegem miért hagytál íj sok évig álomban? – játszottam túl a dolgot.

- Talált jobb nőt ezen a világon – kacsintott Nicole.

- Ott a pont! – nevettem, majd helyet foglaltam Sophie mellett.

- Épp azon gondolkodunk, hogy ma kéne egyet bulizni, a felvételik tiszteletére – avatott be Danielle a témába.

- És holnap koncert előtt úgyis lesz időnk kipihenni magunkat… - helyeselt Liam.

- Én benne vagyok teljes mértékben – dőlt hátra Harry és átkarolta Sophiet.

- Már csak kell egy hely… - túrt bele a hajába Eleanor.

- Azt bízzátok rám! – vigyorgott Louis – Ha már Louisvillbe megyünk… - sütötte el a poénját, amin azért röhögtünk, hogy mennyire rossz volt.

- És mikor megyünk? – kérdezte Zayn, aki valamikor csatlakozott a körünkhöz, csak nem vettem észre.

- Meg nekünk a lakókocsiban van a cuccunk… - mutatott a négyesünkre Sophie.

- Nyugalom egy óra és ott vagyunk… Bőven lesz ideje mindenkinek készülődni… - nyugtatott meg mindenkit Liam. És persze úgy is lett, ahogy mondta egy szűk órán belül meg is érkeztünk egy szállodához, ahol a következő két éjszakát töltjük és elfoglaltuk a szobáinkat. Mivel franciaágyas szobákról volt szó meg kellett győznöm Sophiet, hogy nem haragszom, ha Harryvel alszik, hisz már jó párszor aludtam Zaynnel és nem történt semmi. Legalábbis olyan, amiről bárkinek is tudnia kéne. Még a "csak barátok vagyunk" kártyát is bevetettem. Hozzáláttam a készülődésnek, amit jelentősen lassította, hogy Zayn volt a szobatársam. Kezdjük ott, hogy készségesen segített levetkőzni a zuhanyhoz, ami kissé elfajult és az ágyban kötöttünk ki. És még sorolhatnám mikor mivel akadályozott a gyors készülődésben. Így történt, hogy elkéstünk a vacsoráról. A többiek, már javában kajáltak mikor mi megérkeztünk a szálloda éttermébe. Persze sikerült olyan okokat találni, mint hogy kizártam Zaynt a fürdőből és nem tudott tusolni, míg sminkeltem és satöbbi. Szerencsére nem feszegették a témát. A laktató vacsora után pedig bevetettük magunkat az éjszakába…