A napfény, bármennyire is próbáltam ellen állni, nem hagyott tovább aludni. Este le kellett volna ereszteni a redőnyöket. Kelletlenül felülten az ágyban és megdörzsöltem az arcom, majd lepillantottam a mellettem szuszogó fiúra. Zayn hason feküdt, a csípőjére lecsúszott vékony takaró látni engedte szépen kidolgozott hátát, melyen néhány rózsaszínes csík futott. Éreztem, hogy elpirulok a csíkok keletkezésének emlékétől. Hát van ez így... Kimásztam az ágyból és elkezdtem keresni a telefonom, amit az ágy alatt találtam. Dél múlt egy kicsivel. Megnyitottam az e-mailjeimet, hogy nem késtem-e le a próbát, de még időben voltam szerencsére. Kivánszorogtam a fürdőbe, felkötöttem a hajam és beálltam a zuhany alá. Lehunytam a szemem és visszagondoltam az estére. Nagyon jó helyet talált Louis, jó zene volt, nem volt tumultus és kulturált emberekkel voltunk körülvéve. Leszámítva néhány tajtrészeg embert, de olyanok mindenhol vannak. Sophieval hátrahagyva a fiúkat a tánctérre furakodtunk, míg ők szereztek inni, meg asztalt. Az este folyamán mindenkivel táncoltam a kis csapatunkból. Az alkoholt sem vetettük meg bár észben tartottam, hogy ma még próba is lesz a koncert előtt. Reggelig koptattuk a táncparkettet és hajnali 2 körül értünk haza, de ez persze nem jelentette azt, hogy le is feküdtünk aludni. Legalábbis mi nem... Gondolataimból kopogás hangja húzott vissza a jelenbe.
Biztos nem Zayn volt az mert ő nem vesződne kopogással, ezért elzártam a vizet és gyorsan magamra kaptam egy köpenyt. Ki kukucskáltam a fürdőből és ahogy sejtettem a bejárati ajtón kopogtak. Ajtót nyitottam és egy mosolygós fiatal lány állt az ajtóban egy gurulós kiskocsi társaságában.
- Jó reggelt Miss Davis! - köszönt vidáman - Meghoztam az ebédet, ahogy kérték. - Furcsa volt, hogy egy velem egykorú lány Miss-nek szólít.
- Ohh igen köszönöm! Rakd csak le az asztalra kérlek.- engedtem be a szobába. Még jó, hogy Harrynek kipattant a fejéből ez az ötlet, hogy előre rendeljünk kaját, hogy reggel ne kelljen ezzel foglalkozni. Éreztem, hogy a hasam sem tiltakozik az ebéd ellen, sőt! Ahogy a lány áthaladt a szobán láttam, hogy megtorpan egy pillanatra - észrevette Zaynt - majd gyorsan kipakolt az asztalra és kis pírral az arcán elhagyta a szobát, miközben megköszöntem az ellátást. Miután felöltöztem edzéshez, - melegítőnadrág, fehér haspóló - leültem Zayn mellé az ágyra és lágyan megcirógattam a nyakát, hogy felkeltsem. Mormogott valamit, majd szép lassan kinyitotta a szemét és rám emelte kómás tekintetét.
- Jó reggelt! – köszönt rekedtes hangján, majd a hátára fordult, hogy
nyújtózzon egyet.
- Jó reggelt! Már amennyire reggel… – mosolyogtam rá – Megjött az ebéd.
Éhes vagy? – kérdeztem, mire csak dörmögve bólintott egyet, majd berántott maga
mellé az ágyba.
- Merre voltál ilyen szexi has villantós cuccban? – kérdezte.
- Még sehol. Fél óra múlva próbám van, szóval nekem ennem kell… - toltam el magam tőle, mielőtt bepróbálkozik egy reggeli menettel – Csak gondoltam együnk együtt.
- Helyes! – bólintott, majd felült – Csaaak hamár te ennyire fel vagy öltözve nekem is kéne… öhm… - gondolkodott egy tizedmásodpercig – hát legalább egy alsógatya. – vakarta meg a fejét mire felnevettem – Á megvan! – lóbált meg diadalittasan egy fekete alsónadrágot, majd felvette.
- Még jó, hogy amikor a szobalány bejött a takaró eltakart… Így is zavarba ejtő látvány voltál neki…
- Ki jött be? Mikor? Ugye nem maradt itt egyedül? – vált komolyabbá a hangja.
- Nyugi, csak bejött, lepakolt és elment. Az ajtóból néztem végig…
- Akkor jó. Nem akarok az interneten találkozni lesifotókkal.
- Hát én sem… Akkor aztán magyarázkodhatnánk a csíkokról a hátadon.
- Milyen… Óóóó – szakította félbe saját magát és elvigyorodott – Megmaradtak?
- Halványan – bólintottam, majd kikeltem az ágyból, ahol azóta is feküdtem és leültem az étellel megpakolt kisasztalhoz.
- Majd megnézem – ült le velem szemben én meg csak megcsóváltam a fejem. Én hozzákezdtem a rántottámhoz, szobatársam pedig egy méretes hamburgerrel küszködött. Pont eleget ettem, hogy ne haljak éhen, de ne is forduljon, majd fel a gyomrom a próbán.
- Ahh ez mennyei volt – nyújtózott újabbat Zayn, majd elvetődött az ágyon – És akkor jöhet az ebéd utáni alvás.
- Menj a fenébe… - röhögtem, mire csak rám kacsintott – Legalább intézd, majd el a maradékot – mutattam az asztalra, majd összeszedtem a laptopom és a telefonom – Pár óra múlva jövök.
- Igen is asszony! – tisztelgett a kezével, mire szintén megcsóváltam a fejem és elhagytam a szobát. Liftel lementem a földszintre és a recepciónál való eligazítás után átvágtam a kerthelyiségen a próbateremig. Ahogy beléptem és megvizsgáltam a helységet rájöttem, hogy több funkciós. A terem egyik végébe székek voltak pakolva, amelyek takartam egy interaktív táblát, aminek a projektorát fel is fedeztem a plafonra szerelve, prezentációkhoz. Ezzel szomszédos falat tükör borította, ami elé volt szerelve egy sín, hogy valami takaró falat lehessen elhúzni elé, amikor nem akarják használni a tükröt. A harmadik falon volt egy kétszárnyas ajtó, ami az épületből való bejutásra szolgát. Én pedig az egyik teraszajtóban álltam.
- Sziasztok! – köszöntem hangosan, amit mindenki viszonzott és mintha Nate tekintete felcsillant volna.
- Egy percet kérünk még Cat és te jössz – mosolygott rám Nate, majd egy szék felé intett, hogy foglaljak helyet.
- Nyugodtam! – huppantam le az ülőhelyre.
- Akkor a Hit The Lights-ot előröl! – utasította a táncosokat a koreográfus, majd elindította a zenét. Ahogy elkezdődtek az ütemek átjárta a zene a testem és néhány sor felidézte bennem, azokat a napokat, amikor ezt a számot írtam. Másnak az égvilágon nem jutna eszébe miről jött az ötlet. Először készültem felmenni egy félcsőre és nagyon féltem, de a bizonyításvágyam erősebb volt és elengedtem magam. Azóta is a félcső a kedvenc elemem a deszka parkban. Amikor elemelkedsz a csőtől és egy pillanatra a levegőben vagy, mintha tudnál repülni és tiéd lenne az egész világ. És persze olyan adrenalin bomba, amitől majd kiugrik a szíved. Míg erre visszaemlékeztem véget is ért a szám.
- Tessék? – eszméltem fel, hogy Nate kérdezett valamit.
- Hogy tetszett? – kérdezte.
- Szuper volt! – vigyorogtam, közben egy mozdulatot sem bírnék visszaidézni, de nem akartam a magyarázattal vesződni.
- Akkor kezdjük! – nyújtotta a kezét és felsegített. Gyorsan bemelegített velem, míg a többiek szusszantak egyet. Nem tudom mióta gyakoroltak, de biztos nem 10 perce kezdték. Próba végén halálomon feküdtem a terem padlóján és élveztem az ablakokon át néha befújó friss szellőt.
- Rendbe kell tennem a kondim… - szólaltam meg két mély levegővétel között – mióta nem futottam már…
- Hát én azt nem tudhatom – válaszolt kedvesen Nate. A táncosok már rég elviharoztak késői ebédre.
- Bár lehet a tegnap este miatt ment ma ez olyan nehezen… Estig muszáj még egy órát aludnom… - ültem fel.
- Nagy buli volt?
- Inkább csak hosszú… Aztán meg… - kezdtem volna bele, de időben észrevettem magam – hát tudod, hogy van az nem könnyű elaludni a felfrissítő zuhany után…
- Persze értem.
- Köszönöm, hogy megvártál és nem zártál be – álltam fel és elindultam a cuccomért.
- Igazán nincs mit! – vetette a vállára a sporttáskáját. Elképesztően jól festett, ahogy izzadságtól nyirkos hajtincsei összevissza állnak és az a laza testtartás, abban a melegítőben és rövid ujjúban... – Vissza a szobába? – kérdezte ahogy elindultunk a recepció felé.
- Igen. Az ötödiken vagyunk te?
- Negyedik. Megvársz a liftnél?
- Persze! – mosolyodtam el – De el is kísérlek leadni a kulcsot.
- Szuper! – bólintott – Na és hogyan keveredtél ide a show bizniszbe? – kérdezte a lift felé.
- Biztos olvastad az újságokban… Harry gyerekkori barátja, aki összejött Zaynnel, a barátnője meg Harryvel bla-bla-bla…
- Ahha… - bólógatott.
- A Zaynes részen kívül ez mind igaz is… - mintha megkönnyebbült volna - Aztán Harry meglepett a végzősbálon, hogy elhoz minket magával. Mármint engem és Sophiet… - gyorsan vázlatosan ledaráltam mi történt velem, hogy ide kerültem és addigra meg is érkezett a lift.
- Wow… Hát mozgalmas életed van. – reagált a történetemre, és ahogy belegondoltam, amikor Harry jelen volt az életemben, szinte minden olyan jól alakult, aztán elment szép lassan összeomlott minden, most meg újra fölnyalábol a padlóról. Persze a lelki gyógyításban Sophie megelőzte. De a barátaim nélkül elveszett lennék és ezért nem tudok eléggé hálás lenni nekik.
- A barátaim sosem hagynak unatkozni – mosolyogtam, aztán majdnem elnevettem magam, ahogy Zaynnel való kapcsolatomra gondoltam. Én és a fantáziám… ejnye…
- Hát én megérkeztem. – zökkentett ki Nate – Holnap találkozunk!
- Szia! – intettem, mikor kilépett, majd bezárult az ajtó. Milyen bunkó vagyok. Annyit dumáltam és fel sem tettem egy kérdést se. Vállat vontam és kiléptem az ötödiken.
- Megjöttem! – raktam le a cuccom az asztalra.
- Szia! – jött be az erkélyről vigyorogva Zayn – Gyere nézd! – fogta meg a kezem és magával húzott az erkélyre. ahogy kiléptünk óriási sikoltozás támadt, és ahogy lenéztem teljesen elképedtem. Az utcán egy négyzet-centiméternyi hely sem maradt a rajongóktól.
- Wow – suttogtam – Ez elképesztő…
- Szia Cat! – integetett a szomszéd erkélyről Sophie.
- Szia szívem! Mizu? – mosolyodtam el.
- Hey… - karolta át hátulról Harry védelmezően, mire elnevettem magam a rajongók, meg újra sikítozni kezdtek, mire Sophie elpirult.
- Nyugi Hazz nem nyúlom le a csajod…
- Helyes! – bólintott – Amúgy merre voltál?
- Próbán… szóval én most le is pihenek… – az újabb sikító roham elnyomta a mondatom végét. A többiek is megjelentek az erkélyeiken.
- Tessék? – kérdezett vissza Harry, mint egy idős ember.
- Megyek pihenni… - mutogattam a szoba felé, majd miután bólintott bementem. Eldobtam magam az ágyon, az oldalamra fordulta, a lábaimat kissé felhúztam és lehunytam a szemem. Pár perc múlva Zayn is bejött és a vállamat kezdte el puszilgatni.
- Soha nem fáradsz el? – kérdeztem nevetve és felé fordítottam a fejem.
- Ne haragudj, de ha a szép hátsódat pillantom meg, ahogy így pucsítasz felém… Hát nincs mit tenni – vigyorgott és végigsimított az oldalamon.
- Nem pucsítok – sóztam egyet a mellkasára és a hátamra fordultam. Ezt zöld jelzésnek vette és újra lehajolt, hogy most a kulcscsontomat puszilgassa. A pólójánál fogva az ágyra rántottam és fölé kerekedtem. A csípőjére ültem és úgy néztem le rá.
- Köze sem volt a pucsításhoz… - húztam össze a szemeimet.
- Hát akkor egyszer meg kell mutatnod, mi az, hogy ne éljek fogalomzavarral… - nézett rám pajkosan és nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam – gyere közelebb.
- Ki én? – kérdeztem, miközben körülnéztem a szobában.
- Igen te! – mosolygott, mire egy kicsit közelebb hajoltam – Mééég… - utasított és még közelebb hajoltam, de ügyeltem, hogy ne érjek hozzá. Majd hirtelen ő került felülre és úgy hozzám simult, hogy egy milliméter sem maradt köztünk – Azt mondtam közel – suttogta, majd megcsókolt. Selymes éjfekete hajába túrtam és akaratlanul is felnyögtem, mire elmosolyodott csók közben. És már zuhantunk is a szakadék mélyére…
Zayn mellkasán feküdtem és hallgattam, hogy nyugszik meg szép lassan a szívverése.
- Olyanok vagyunk, mint a friss házasok… - mondtam elgondolkodva, mire felnevetett.
- Csak mi nem vagyunk szerelmesek…
- Hát ja… Ez az apróság hiányzik – mosolyogtam fel rá - Szóval el is megyek zuhanyozni a helyett, hogy még szerelmesen egymásba gabalyodva fetrengjünk az ágyban… - újra felnevetett én meg magam köré csavartam az egyik lepedőt és elvonultam a fürdőbe készülődni a koncertre.
*
Este hatalmas vigyorral az arcomon hagytam el a színpadot, miközben kiosztottam a pacsikat a 5SOS tagjainak, akik átvették a helyem a színpadon. Ma már felszabadultabb voltam a színpadon, mint az első alkalommal. A többiek gratuláltak, mint mindig, majd bementünk az öltözőbe vacsorázni. Aztán a srácok elkezdtek készülődni a showra, míg mi a lányokkal beszélgettünk.
- Cat ugye nem ebben a ruciban nyomod végig a turnét? – kérdezte Sophie – Dögös vagy benne meg minden csak…
- Kell a változatosság – segítette ki Eleanor.
- Persze, hogy nem – nevettem – Egyrészt valamikor találkozom valami stylisttal – próbáltam vissza emlékezni az „órarendemre” - Másrészt a tánchoz jobban illő ruhát szeretnék…
- Azt én is ajánlom, hogy első alkalommal ne magas sarkúban nyomd a táncokat. – mosolygott Danielle.
- Nem lenne szerencsés bokatöréssel indítani – nevettem.
- A bokatörés sosem szerencsés – vágott fanyarú képet Nicole – 6 hét sport nélkül egyenesen a halál…
- Ne is mond… Nem tudtam gitározni 2 hónapig mikor az a gyökér eltörte a kezem… - mutattam magam mögé, amerre a fiuk készülődtek.
- Melyik? – kérdezte Eleanor, mire elnevettem magam. Ez a szó mind az öt fiúra illik.
- Gondolom Harry gyerekkorotokban ugye? – kérdezte Danielle.
- Harry eltörte a karod? – esett le Sophie álla kis fáziskéséssel.
- Melyiket meséled? – indult meg felénk a szóban forgó fiú.
- Hogy eltörted a karom… - vigyorogtam fel rá, ahogy a fotelom háttámlájára támaszkodott.
- Én csak elgáncsoltalak! – kezdett bele a szokásos vitába – Senki nem mondta, hogy úgy kell elesned… - fonta össze a mellkasa előtt a kezeit.
- Tényleg Harry közöd sem volt a balesethez… – ütögette meg a hátát Louis, miközben Eleanor felé igyekezett.
- Hogy értette, hogy melyiket meséled? – kérdezte Nicole.
- Két törött láb egy kar és több repedés… - kezdte sorolni Harry.
- És ez csak az én baleseteim listája… - vigyorogtam.
- Milyen gyerekkorotok volt nektek? – kérdezte Liam, mielőtt egy csókot nyomott volna Danielle homlokára.
- Kalandos! – vágtam rá vidáman.
- Inkább veszélyes… - nevetett Niall.
- Nézőpont kérdése – vonta meg a vállát Harry – Emlékszel, amikor bemásztunk a Brown telekre a szemétdombhoz és leestünk róla? Napokig tele voltam kék zöld foltokkal…
- Ne is mond… Anya azt hitte, hogy összeverekedtünk. – nevettem.
- Jesszusom… Minek másztatok fel egy szemétdombra? – kérdezte Zayn a fejét rázva.
- Tudod milyen kincsek voltak ott? – kérdezte felháborodva Harry – Mondjuk igazából már én sem tudom… - gondolkodott el, mire mindenki felnevetett.
- Srácok 5 perc! – kiáltott be az öltözőbe egy nő.
- Show time! – csapta össze a kezeit Louis és elindultunk a színpadhoz. A srácok bemásztak a színpad alá, mi pedig épp indultunk volna a VIP részhez, amikor Denis, a dobos utánam kiabált.
- Cat várj! – ért utol.
- Szia Den mizu? – mosolyogtam.
- Próba van.
- Most? – néztem rá meglepetten.
- Ja nincs beiktatva próbánk, de szükségünk van rád és így tudjuk csak megoldani..
- Ó oké. – bólintottam, majd szóltam a csajoknak, hogy élvezzék helyettem is a koncertet és csatlakoztam Denishez. Gyorsan haladtunk és átvettünk minden számot, ami péntektől a repertoárunkat fogja alkotni és mivel mind az én számom, így nekem nem volt megerőltetés. A koncert vége előtt végeztünk is és az utolsó pár számot a színpad mellől figyelhettem. Épp Niallt nyelte el a színpad, amikor Sophie a nyakamba ugrott. Köszöntem a lányoknak, majd együtt hátramentünk oda, ahol a fiúk előmásztak a színpad gyomrából. Az ujjongás lassan – nagyon lassan – elhalt, amikor már a zenekar is levonult a színpadról és biztos volt, hogy a srácok nem rohannak vissza egy ráadás dal erejére. A srácok, mint a rakéták rohantak el mellettünk egy szó nélkül, mi meg csak pislogtunk.
- Jó estét hölgyeim! – jelent meg Paul – A rajongók előtt célszerű távoznunk, ezért küldtem őket öltözni – mosolygott ránk – A busznál találkozunk. – indult meg előre, mi pedig mint a kiskacsák követtük. Beültünk a kisbuszba és fél percen belül a srácok is megérkeztek. Szerencsére alig voltak rajongók a szálloda előtt, így könnyen bejutottunk. Elköszöntünk egymástól, majd elvonultunk a saját szobáinkba. Én azonnal ledőltem az ágyra és lerúgtam a cipőmet a lábamról.
- Ahhhh de jó puha… - olvadoztam.
- Hol voltál este? – huppant le az ágyra Zayn, amibe az egész beleremegett.
- Hogy hogy hol? – ráncoltam össze a szemöldököm.
- Nem láttalak a csajokkal a VIP részlegen…
- Jaaa… Próbáltunk a bandával. Hogy feltűnt. Így hiányoztam? – nevettem, amire kopogás volt a válasz.
- Pardon. – állt fel az ágyról szobatársam, hogy ajtót nyisson. Azt hiszem Liammel beszélt, de nem értettem miről. – Reggel 10kor indulunk. – tért vissza – hol is tartottunk?
- Merre voltál ilyen szexi has villantós cuccban? – kérdezte.
- Még sehol. Fél óra múlva próbám van, szóval nekem ennem kell… - toltam el magam tőle, mielőtt bepróbálkozik egy reggeli menettel – Csak gondoltam együnk együtt.
- Helyes! – bólintott, majd felült – Csaaak hamár te ennyire fel vagy öltözve nekem is kéne… öhm… - gondolkodott egy tizedmásodpercig – hát legalább egy alsógatya. – vakarta meg a fejét mire felnevettem – Á megvan! – lóbált meg diadalittasan egy fekete alsónadrágot, majd felvette.
- Még jó, hogy amikor a szobalány bejött a takaró eltakart… Így is zavarba ejtő látvány voltál neki…
- Ki jött be? Mikor? Ugye nem maradt itt egyedül? – vált komolyabbá a hangja.
- Nyugi, csak bejött, lepakolt és elment. Az ajtóból néztem végig…
- Akkor jó. Nem akarok az interneten találkozni lesifotókkal.
- Hát én sem… Akkor aztán magyarázkodhatnánk a csíkokról a hátadon.
- Milyen… Óóóó – szakította félbe saját magát és elvigyorodott – Megmaradtak?
- Halványan – bólintottam, majd kikeltem az ágyból, ahol azóta is feküdtem és leültem az étellel megpakolt kisasztalhoz.
- Majd megnézem – ült le velem szemben én meg csak megcsóváltam a fejem. Én hozzákezdtem a rántottámhoz, szobatársam pedig egy méretes hamburgerrel küszködött. Pont eleget ettem, hogy ne haljak éhen, de ne is forduljon, majd fel a gyomrom a próbán.
- Ahh ez mennyei volt – nyújtózott újabbat Zayn, majd elvetődött az ágyon – És akkor jöhet az ebéd utáni alvás.
- Menj a fenébe… - röhögtem, mire csak rám kacsintott – Legalább intézd, majd el a maradékot – mutattam az asztalra, majd összeszedtem a laptopom és a telefonom – Pár óra múlva jövök.
- Igen is asszony! – tisztelgett a kezével, mire szintén megcsóváltam a fejem és elhagytam a szobát. Liftel lementem a földszintre és a recepciónál való eligazítás után átvágtam a kerthelyiségen a próbateremig. Ahogy beléptem és megvizsgáltam a helységet rájöttem, hogy több funkciós. A terem egyik végébe székek voltak pakolva, amelyek takartam egy interaktív táblát, aminek a projektorát fel is fedeztem a plafonra szerelve, prezentációkhoz. Ezzel szomszédos falat tükör borította, ami elé volt szerelve egy sín, hogy valami takaró falat lehessen elhúzni elé, amikor nem akarják használni a tükröt. A harmadik falon volt egy kétszárnyas ajtó, ami az épületből való bejutásra szolgát. Én pedig az egyik teraszajtóban álltam.
- Sziasztok! – köszöntem hangosan, amit mindenki viszonzott és mintha Nate tekintete felcsillant volna.
- Egy percet kérünk még Cat és te jössz – mosolygott rám Nate, majd egy szék felé intett, hogy foglaljak helyet.
- Nyugodtam! – huppantam le az ülőhelyre.
- Akkor a Hit The Lights-ot előröl! – utasította a táncosokat a koreográfus, majd elindította a zenét. Ahogy elkezdődtek az ütemek átjárta a zene a testem és néhány sor felidézte bennem, azokat a napokat, amikor ezt a számot írtam. Másnak az égvilágon nem jutna eszébe miről jött az ötlet. Először készültem felmenni egy félcsőre és nagyon féltem, de a bizonyításvágyam erősebb volt és elengedtem magam. Azóta is a félcső a kedvenc elemem a deszka parkban. Amikor elemelkedsz a csőtől és egy pillanatra a levegőben vagy, mintha tudnál repülni és tiéd lenne az egész világ. És persze olyan adrenalin bomba, amitől majd kiugrik a szíved. Míg erre visszaemlékeztem véget is ért a szám.
- Tessék? – eszméltem fel, hogy Nate kérdezett valamit.
- Hogy tetszett? – kérdezte.
- Szuper volt! – vigyorogtam, közben egy mozdulatot sem bírnék visszaidézni, de nem akartam a magyarázattal vesződni.
- Akkor kezdjük! – nyújtotta a kezét és felsegített. Gyorsan bemelegített velem, míg a többiek szusszantak egyet. Nem tudom mióta gyakoroltak, de biztos nem 10 perce kezdték. Próba végén halálomon feküdtem a terem padlóján és élveztem az ablakokon át néha befújó friss szellőt.
- Rendbe kell tennem a kondim… - szólaltam meg két mély levegővétel között – mióta nem futottam már…
- Hát én azt nem tudhatom – válaszolt kedvesen Nate. A táncosok már rég elviharoztak késői ebédre.
- Bár lehet a tegnap este miatt ment ma ez olyan nehezen… Estig muszáj még egy órát aludnom… - ültem fel.
- Nagy buli volt?
- Inkább csak hosszú… Aztán meg… - kezdtem volna bele, de időben észrevettem magam – hát tudod, hogy van az nem könnyű elaludni a felfrissítő zuhany után…
- Persze értem.
- Köszönöm, hogy megvártál és nem zártál be – álltam fel és elindultam a cuccomért.
- Igazán nincs mit! – vetette a vállára a sporttáskáját. Elképesztően jól festett, ahogy izzadságtól nyirkos hajtincsei összevissza állnak és az a laza testtartás, abban a melegítőben és rövid ujjúban... – Vissza a szobába? – kérdezte ahogy elindultunk a recepció felé.
- Igen. Az ötödiken vagyunk te?
- Negyedik. Megvársz a liftnél?
- Persze! – mosolyodtam el – De el is kísérlek leadni a kulcsot.
- Szuper! – bólintott – Na és hogyan keveredtél ide a show bizniszbe? – kérdezte a lift felé.
- Biztos olvastad az újságokban… Harry gyerekkori barátja, aki összejött Zaynnel, a barátnője meg Harryvel bla-bla-bla…
- Ahha… - bólógatott.
- A Zaynes részen kívül ez mind igaz is… - mintha megkönnyebbült volna - Aztán Harry meglepett a végzősbálon, hogy elhoz minket magával. Mármint engem és Sophiet… - gyorsan vázlatosan ledaráltam mi történt velem, hogy ide kerültem és addigra meg is érkezett a lift.
- Wow… Hát mozgalmas életed van. – reagált a történetemre, és ahogy belegondoltam, amikor Harry jelen volt az életemben, szinte minden olyan jól alakult, aztán elment szép lassan összeomlott minden, most meg újra fölnyalábol a padlóról. Persze a lelki gyógyításban Sophie megelőzte. De a barátaim nélkül elveszett lennék és ezért nem tudok eléggé hálás lenni nekik.
- A barátaim sosem hagynak unatkozni – mosolyogtam, aztán majdnem elnevettem magam, ahogy Zaynnel való kapcsolatomra gondoltam. Én és a fantáziám… ejnye…
- Hát én megérkeztem. – zökkentett ki Nate – Holnap találkozunk!
- Szia! – intettem, mikor kilépett, majd bezárult az ajtó. Milyen bunkó vagyok. Annyit dumáltam és fel sem tettem egy kérdést se. Vállat vontam és kiléptem az ötödiken.
- Megjöttem! – raktam le a cuccom az asztalra.
- Szia! – jött be az erkélyről vigyorogva Zayn – Gyere nézd! – fogta meg a kezem és magával húzott az erkélyre. ahogy kiléptünk óriási sikoltozás támadt, és ahogy lenéztem teljesen elképedtem. Az utcán egy négyzet-centiméternyi hely sem maradt a rajongóktól.
- Wow – suttogtam – Ez elképesztő…
- Szia Cat! – integetett a szomszéd erkélyről Sophie.
- Szia szívem! Mizu? – mosolyodtam el.
- Hey… - karolta át hátulról Harry védelmezően, mire elnevettem magam a rajongók, meg újra sikítozni kezdtek, mire Sophie elpirult.
- Nyugi Hazz nem nyúlom le a csajod…
- Helyes! – bólintott – Amúgy merre voltál?
- Próbán… szóval én most le is pihenek… – az újabb sikító roham elnyomta a mondatom végét. A többiek is megjelentek az erkélyeiken.
- Tessék? – kérdezett vissza Harry, mint egy idős ember.
- Megyek pihenni… - mutogattam a szoba felé, majd miután bólintott bementem. Eldobtam magam az ágyon, az oldalamra fordulta, a lábaimat kissé felhúztam és lehunytam a szemem. Pár perc múlva Zayn is bejött és a vállamat kezdte el puszilgatni.
- Soha nem fáradsz el? – kérdeztem nevetve és felé fordítottam a fejem.
- Ne haragudj, de ha a szép hátsódat pillantom meg, ahogy így pucsítasz felém… Hát nincs mit tenni – vigyorgott és végigsimított az oldalamon.
- Nem pucsítok – sóztam egyet a mellkasára és a hátamra fordultam. Ezt zöld jelzésnek vette és újra lehajolt, hogy most a kulcscsontomat puszilgassa. A pólójánál fogva az ágyra rántottam és fölé kerekedtem. A csípőjére ültem és úgy néztem le rá.
- Köze sem volt a pucsításhoz… - húztam össze a szemeimet.
- Hát akkor egyszer meg kell mutatnod, mi az, hogy ne éljek fogalomzavarral… - nézett rám pajkosan és nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam – gyere közelebb.
- Ki én? – kérdeztem, miközben körülnéztem a szobában.
- Igen te! – mosolygott, mire egy kicsit közelebb hajoltam – Mééég… - utasított és még közelebb hajoltam, de ügyeltem, hogy ne érjek hozzá. Majd hirtelen ő került felülre és úgy hozzám simult, hogy egy milliméter sem maradt köztünk – Azt mondtam közel – suttogta, majd megcsókolt. Selymes éjfekete hajába túrtam és akaratlanul is felnyögtem, mire elmosolyodott csók közben. És már zuhantunk is a szakadék mélyére…
Zayn mellkasán feküdtem és hallgattam, hogy nyugszik meg szép lassan a szívverése.
- Olyanok vagyunk, mint a friss házasok… - mondtam elgondolkodva, mire felnevetett.
- Csak mi nem vagyunk szerelmesek…
- Hát ja… Ez az apróság hiányzik – mosolyogtam fel rá - Szóval el is megyek zuhanyozni a helyett, hogy még szerelmesen egymásba gabalyodva fetrengjünk az ágyban… - újra felnevetett én meg magam köré csavartam az egyik lepedőt és elvonultam a fürdőbe készülődni a koncertre.
*
Este hatalmas vigyorral az arcomon hagytam el a színpadot, miközben kiosztottam a pacsikat a 5SOS tagjainak, akik átvették a helyem a színpadon. Ma már felszabadultabb voltam a színpadon, mint az első alkalommal. A többiek gratuláltak, mint mindig, majd bementünk az öltözőbe vacsorázni. Aztán a srácok elkezdtek készülődni a showra, míg mi a lányokkal beszélgettünk.
- Cat ugye nem ebben a ruciban nyomod végig a turnét? – kérdezte Sophie – Dögös vagy benne meg minden csak…
- Kell a változatosság – segítette ki Eleanor.
- Persze, hogy nem – nevettem – Egyrészt valamikor találkozom valami stylisttal – próbáltam vissza emlékezni az „órarendemre” - Másrészt a tánchoz jobban illő ruhát szeretnék…
- Azt én is ajánlom, hogy első alkalommal ne magas sarkúban nyomd a táncokat. – mosolygott Danielle.
- Nem lenne szerencsés bokatöréssel indítani – nevettem.
- A bokatörés sosem szerencsés – vágott fanyarú képet Nicole – 6 hét sport nélkül egyenesen a halál…
- Ne is mond… Nem tudtam gitározni 2 hónapig mikor az a gyökér eltörte a kezem… - mutattam magam mögé, amerre a fiuk készülődtek.
- Melyik? – kérdezte Eleanor, mire elnevettem magam. Ez a szó mind az öt fiúra illik.
- Gondolom Harry gyerekkorotokban ugye? – kérdezte Danielle.
- Harry eltörte a karod? – esett le Sophie álla kis fáziskéséssel.
- Melyiket meséled? – indult meg felénk a szóban forgó fiú.
- Hogy eltörted a karom… - vigyorogtam fel rá, ahogy a fotelom háttámlájára támaszkodott.
- Én csak elgáncsoltalak! – kezdett bele a szokásos vitába – Senki nem mondta, hogy úgy kell elesned… - fonta össze a mellkasa előtt a kezeit.
- Tényleg Harry közöd sem volt a balesethez… – ütögette meg a hátát Louis, miközben Eleanor felé igyekezett.
- Hogy értette, hogy melyiket meséled? – kérdezte Nicole.
- Két törött láb egy kar és több repedés… - kezdte sorolni Harry.
- És ez csak az én baleseteim listája… - vigyorogtam.
- Milyen gyerekkorotok volt nektek? – kérdezte Liam, mielőtt egy csókot nyomott volna Danielle homlokára.
- Kalandos! – vágtam rá vidáman.
- Inkább veszélyes… - nevetett Niall.
- Nézőpont kérdése – vonta meg a vállát Harry – Emlékszel, amikor bemásztunk a Brown telekre a szemétdombhoz és leestünk róla? Napokig tele voltam kék zöld foltokkal…
- Ne is mond… Anya azt hitte, hogy összeverekedtünk. – nevettem.
- Jesszusom… Minek másztatok fel egy szemétdombra? – kérdezte Zayn a fejét rázva.
- Tudod milyen kincsek voltak ott? – kérdezte felháborodva Harry – Mondjuk igazából már én sem tudom… - gondolkodott el, mire mindenki felnevetett.
- Srácok 5 perc! – kiáltott be az öltözőbe egy nő.
- Show time! – csapta össze a kezeit Louis és elindultunk a színpadhoz. A srácok bemásztak a színpad alá, mi pedig épp indultunk volna a VIP részhez, amikor Denis, a dobos utánam kiabált.
- Cat várj! – ért utol.
- Szia Den mizu? – mosolyogtam.
- Próba van.
- Most? – néztem rá meglepetten.
- Ja nincs beiktatva próbánk, de szükségünk van rád és így tudjuk csak megoldani..
- Ó oké. – bólintottam, majd szóltam a csajoknak, hogy élvezzék helyettem is a koncertet és csatlakoztam Denishez. Gyorsan haladtunk és átvettünk minden számot, ami péntektől a repertoárunkat fogja alkotni és mivel mind az én számom, így nekem nem volt megerőltetés. A koncert vége előtt végeztünk is és az utolsó pár számot a színpad mellől figyelhettem. Épp Niallt nyelte el a színpad, amikor Sophie a nyakamba ugrott. Köszöntem a lányoknak, majd együtt hátramentünk oda, ahol a fiúk előmásztak a színpad gyomrából. Az ujjongás lassan – nagyon lassan – elhalt, amikor már a zenekar is levonult a színpadról és biztos volt, hogy a srácok nem rohannak vissza egy ráadás dal erejére. A srácok, mint a rakéták rohantak el mellettünk egy szó nélkül, mi meg csak pislogtunk.
- Jó estét hölgyeim! – jelent meg Paul – A rajongók előtt célszerű távoznunk, ezért küldtem őket öltözni – mosolygott ránk – A busznál találkozunk. – indult meg előre, mi pedig mint a kiskacsák követtük. Beültünk a kisbuszba és fél percen belül a srácok is megérkeztek. Szerencsére alig voltak rajongók a szálloda előtt, így könnyen bejutottunk. Elköszöntünk egymástól, majd elvonultunk a saját szobáinkba. Én azonnal ledőltem az ágyra és lerúgtam a cipőmet a lábamról.
- Ahhhh de jó puha… - olvadoztam.
- Hol voltál este? – huppant le az ágyra Zayn, amibe az egész beleremegett.
- Hogy hogy hol? – ráncoltam össze a szemöldököm.
- Nem láttalak a csajokkal a VIP részlegen…
- Jaaa… Próbáltunk a bandával. Hogy feltűnt. Így hiányoztam? – nevettem, amire kopogás volt a válasz.
- Pardon. – állt fel az ágyról szobatársam, hogy ajtót nyisson. Azt hiszem Liammel beszélt, de nem értettem miről. – Reggel 10kor indulunk. – tért vissza – hol is tartottunk?
- Segíts lehúzni a cipzáramat, mert meghalok – kértem, mert
kényelmetlen volt ruhában fetrengeni az ágyon. Pillanatok alatt megszabadultam
a ruhámtól és felkaptam a bő pizsama pólóm és elindultam fogat mosni. Zaynnel
váltottuk egymást a fürdőben és miután végigbámultam félmeztelen testét,
bebújtam az ágyba és hagytam, hogy elragadjon az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése