47. rész

*Zayn szemszöge*

Épp csak pislogtam egyet és Cat már el is tűnt a tömegben. Nemrég még a karjaim közt tartottam és reménykedtem, hogy nem veszi észre a szívverésem őrült ritmusát. Aztán próbáltam udvarias lenni és feltettem a hülye kérdésemet és tessék ez lett a vége. Elrohant és a fene tudja hová mehetett. Az nyilván való volt, hogy nem a riasztó miatt aggódott. Biztos voltam benne, hogy a Felisha név miatt rohant el. Legszívesebben utána rohantam volna, hogy ki faggassam, mire jött rá és mit fog tenni. Nem bírtam magammal és kirohantam az utcára, de addigra már eltűnt. Hirtelen feltámadt a szél és az egyik fáról egy jó adag havat fújt le, ami természetesen az én fejemen landolt. Megborzongtam, ahogy a hideg víz befolyt a pólóm alá, mivel természetesen kabát nélkül jöttem ki. Egy pillanatig az egyik lábamról a másikra álltam és tanakodtam mit tegyek. Végül Sophie hangja csendült fel a fejemben, amint azt mondja ne avatkozzak bele és, hogy nem tudom megvédeni a csalódástól bármennyire is szeretném. Csalódottan ballagtam vissza a zenétől dübörgő házba, majd felvettem a kabátom, hogy a teraszon elszívjak egy cigit. Már a második szál végénél tartottam és még mindig nem tudtam kiverni Catet a fejemből. Azt a pillanatot, amikor megláttam abban a piros ruhában, amint Eddel beszélget. Istenem mennyire féltékeny lettem hírtelen a srácra. Ahogy Cat csillogó szemekkel figyelte minden egyes szavát, majd vörösre rúzsozott ajkaival elmosolyodott és válaszolt. Egy csapat srác rántott vissza a jelenbe, akiknek a hatalmas jókedvüknek csak töredékét okozta az alkohol.

- Zayn! Haver! Mi a pálya?– vont mackó ölelésébe Ashton, a 5 Seconds of Summer dobosa.

- Magányos farkasban nyomod a bulit? – kérdezte Luke.

- Ja… szóval most mi lenne, ha elhagynátok a felségterületem? – húztam ki magam és megtördeltem a kezem, mintha bunyóra készülnék, mire mind elnevettük magunkat.

- Mintha ezer éve nem találkoztunk volna! – vágott hátba Calum.

- És nem is hiányoztatok! Végre csend volt. – válaszoltam vigyorogva, mire újra csak nevettünk.

- Hogy telt a karácsony? – kérdezte Michael és már nem is gondoltam Catre…

*

Egy jó óra múlva Liam terelt össze minket a konyhában, hogy felköszöntsük Louist, aki épp a kávésasztal tetején trónolt, amit pár iskolai haverja cipelt körbe a nappaliban. Niall és Harry elővarázsolták valahonnan a több emeletes tortát – minden emelet más ízű volt -, amire a lányok vigyáznak, majd fél szemmel az ajtóból, amíg mi felköszöntjük a szülinapost. Danielle és Nicole közben felrakták a gyertyákat a kisebbik focipályának álcázott tortára, amivel egész reggel bénáztunk a fiúkkal. Eleanor épp lehalászta a barátját a trónjáról, míg Sophie kikapcsolta a zenét, amikor megcsörrent a telefonom. Liam kivette a kezemből a készüléket, mielőtt láthattam volna, hogy ki keres és lenémítva zsebre dugta.

- Bárki is az, kibírja 10 percig – mondta és Harry után taszigált, aki Niallt követte a kisebbik tortával a kezében és hangosan énekelt. Elhessegettem a gondolatot, hogy ki kereshet ilyenkor és mosolyogva csatlakoztam a szülinapi dalhoz.

- Kívánj valamit mielőtt elfújod! – figyelmeztette Eleanor az ünnepeltet, aki jó nagy levegőt vett, majd szándékosan telibe arcon fújta Harryt.

- Hoppá! – röhögött Louis, de az áldozat csak elvigyorodott.

- Semmi gond barátom! Na most próbálj meg kicsit jobban célozni. – mosolygott, mintha mi sem történt volna. Második próbálkozásra, már elfújta az összes gyertyát, mire hangos tapsvihar tört ki, ami alatt Niall gyorsan leszedegette a gyertyákat.

- Sok-sok szeretettel csináltuk neked ezt a tortát… – kezdte Liam.

- De az semmit nem ér, ha a konyha főnök nem tud olvasni. – fejeztem be a mondatot, mire Niall megdobott egy gyertyával.

- Nem igaz! Harry hallotta félre, amit mondtam… - válaszolt a szőkeség és már mind nevettünk.

- Most már soha nem tudjuk meg! – közölte nyugodtan Harry – A lényeg, hogy nagyon boldog szülinapot te kis karácsonyi csoda! – vigyorgott és Louis arcába nyomta a focipályát, mire hangos röhögés árasztotta el a szobát.

- Mit ne mondjak tényleg szar lett… - fintorodott el a szülinapos miután megnyalta a száját.

- Boldog születésnapot haver! – veregettem hátba, majd a többiek is felköszöntötték. Végül Eleanor bejelentette, hogy az ehető torta a konyhában található és visszakapcsoltuk a zenét. A buli folytatódott.

- Szóval te is tudtál róla? – vonta kérdőre Louis tetetett haraggal a barátnőjét.

- Nagyon meggyőzőek voltak az érveik. – nevetett Eleanor – Na menj mosakodj meg!

- Előtte kérek egy puszikát – csücsörített idétlenül a focista.

- Felejtős édesem! Majd ha tiszta leszel.– mosolyodott el a lány, majd a konyha felé vette az irányt.

- Huuuu… - hangzott kórusban tőlünk.

- Ezt jól meg kaptad kis malac! – röhögött Niall.

- Az lehet, de nekem csak arcot kell mosnom, míg a földről ti takarítjátok fel a mocskot… - vágott vissza Louis.

- Akkor is megérte – kente még jobban szét az előbbi arcán az édességet Harry.

Negyed órával később nyoma sem maradt a szülinapi ajándékunknak és a telefonomat is visszaszereztem. Éreztem, ahogy pillanatok alatt felgyorsul a szívverésem, ahogy megláttam a nem fogadott híváshoz tartozó nevet és hogy üzenetet is hagyott a hangpostán. Sebes léptekkel indultam el a terasz felé, hogy nyugalomban végighallgassam az üzenetet, de valaki elkapta a karomat.

- Zayn! Egy percre!

- Igen?! – kérdeztem egy picit bunkón Sophietól.

- Fél perc nyugi… csak Cat-et keresem, de nem találom és nem veszi fel a telefont. Szerintem lelépett, de veled láttam utoljára nem tudod hová mehetett? Kezdek aggódni, mert nem volt jó kedve… - hadarta, de félbeszakítottam.

- Lenne egy két tippem… Gyere! – fogtam meg a kezét és magam után húztam a teraszra – Szerintem rájött – mondtam mikor már a szabad ég alatt voltunk.

- Mi van?! Mire jött rá? – nézett rám értetlenül Harry barátnője.

- Tudod, hogy Nate nem annyira szőke herceg fehér lovon, mint ahogy gondolta… Tudod tegnap veszekedtek és én…

- Hogy mi?

- Nem tudtál róla? – kérdeztem meglepetten.

- Akkor ezért volt szomorú… Fene egye meg! Én meg azt hittem, hogy…

- Jó ezt majd később kielemzed, - vágtam megint a szavába - de szerintem Natehez rohant el holott valami kamu dumát nyomatott a riasztóról. És most van egy hangüzenetem tőle és már megőrülök, hogy mi lehet benne szóval ha nem bánod…

- Nem, persze! Maradhatok?

Már elindítottam a felvételt ezért csak bólintottam válaszként. Először csak motoszkálást hallottam, szipogást és végül csak két rövid mondat: Igazad volt. Meg tudsz nekem bocsájtani?

*

Több közlekedési szabályt is megszegtem, mialatt Cat házához hajtottam, de abban a pillanatban nem érdekelt semmi, csak hogy láthassam. Nem tudtam, hogy itthon van-e, mert a telefonját nem vette fel, de reménykedtem. Sophiet erősködése ellenére sikerült meggyőznöm, hogy maradjon a buliban. Cat most biztos nem akart egy tömeget maga köré. És persze, ha Sophie jött volna akkor Harry is mindent meg tud és ő is csatlakozott volna a felmentő sereghez. Kiszálltam a kocsiból és összehúztam magamon a kabátomat, mivel egyre erősebben havazott. Megindultam a ház felé és egy pillanatra megdermedtem, majd elöntött a szín tiszta gyűlölet. Egy pillanat alatt ott termettem a tornácon töprengő srácnál és a puccos kabátjánál fogva a falhoz szorítottam.

- Mi a francot keresel te itt? – sziszegtem a fogaim közül.

- Már megint te?! Egyáltalán semmi közöd hozzá hol vagyok és miért. Most lennél szíves elengedni? Dolgom van. – nézett dacosan a szemembe Nate.

- Itt biztos, hogy nincs… - mondtam és elkezdtem letaszigálni a lépcsőn, majd egy nagyot löktem rajta, amitől majdnem hasra esett – És ha még egyszer megpróbálsz, akár csak ránézni eltöröm az összes csontod. – mondtam higgadtan, mire ő felnevetett.

- Ne izgulj, ha végeztem vele a tiéd lehet, de még van egy két üzleti megbeszélni valóm a hölggyel.

- Ebben segíthetek… Mától munkanélküli vagy. Ez ilyen egyszerű. És most tűnj el innen, míg szépen kérem. – egyre jobban kellett uralkodnom magamon, hogy ne verjem be a csinos kis fejét.

- Jaj a hős szerelmes… annyira szánalmas vagy tudod?!  Az első randink előtt megszerezhetted volna magadnak a lányt. Elég lett volna, ha lekapod ott a lakókocsi előtt és dalolva a karjaid közé veti magát erre a fancsali pofáddal konkrétan tálcán nyújtottad át nekem. Ő meg annyira ki volt éhezve arra, hogy valaki szeresse, hogy szerintem tökmindegy volt neki ki hívja el randira…

Itt lett elegem abból, hogy így beszél Catről és már lendült is a karom. Elvétettem a célpontot így csak az állkapcsát találtam el, de így is kibillentettem az egyensúlyából. Fájdalom nyilallt a kezembe, amiből tudtam, hogy neki is fájt az ütésem és ettől adrenalin áradt szét a testemben. Minden erőmet beleadva elkezdtem csépelni. Sikerült kitérnie néhány ütésem elől és, amikor megcsúsztam a havon neki is sikerült eltalálnia, amitől elestem. Rám vetette magát és már a hóban birkóztunk, mikor egy ütésem után egy nagyot kiáltott.

- Elég! – zihálta – Békén hagyom oké?! Nem ér ennyit az a ribanc…

Erre még egy nagyot behúztam neki, mire az orrából elkezdett folyni a vér.

- Takarodj innen! – förmedtem rá, mire összeszedte magát és sántikálva elindult a kocsija felé.

Mikor Nate elhajtott odamentem az ajtóhoz és becsöngettem, de semmi. Átmásztam a kerítésen és hátramentem az udvarba, felnéztem és halvány fény szűrődött ki Cat szobájából. Első ötletem az lett volna, hogy egy kis kővel megdobom az ablakát, de mindent vastag hóréteg borított. Aztán megpróbáltam hógolyót gyúrni, de az szétesett, mielőtt eltalálta volna az ablakot. Tanácstalanul néztem körül az udvaron, majd megakadt a szemem az öreg fán, melynek ágai felértek a teraszig. Eszembe jutottak Cat történetei, hogy régen azon lemászva lógott meg otthonról így úgy gondoltam ez visszafelé is működni fog. Csak hogy azzal nem számoltam, hogy Ő sokkal könnyebb nálam és télen mennyire könnyen törik hidegben a fa. Félúton jártam, amikor nagy reccsenéssel leszakadt alattam az egyik ág, én meg lezuhantam. Nyöszörögve tápászkodtam fel és szitkozódtam, de semmi. Még ezt sem hallotta meg így újra nekivágtam. Ezúttal sikerült elérnem a korlátot, mielőtt letörtem volna még egy ágat. A következő percben gyorsan követték egymást az események. Mikor felhúztam magam Cat majdnem elkaszálta a fejemet egy baseball ütővel miközben sikított, de csak egy faágat talált el. Majd felismert és kiejtette a kezéből a fegyverét és segített átmászni a korláton.

- Zayn mi a fenét keresel itt? – kérdezte elsápadt arccal.

- Csak meg akartam nézni hogy vagy… - ziháltam.

- Atya ég te vérzel! – kapta a szája elé a kezét – Jesszus ne haragudj! – kezdett el sírni. Látszott rajta, hogy az elmúlt pár óra biztos megviselte és ki van idegileg.

- Ne! Ne sírj! – öleltem meg – Nem találtál el! – próbáltam megnyugtatni.

- De… - szipogta – És csurom víz vagy… - húzódott el – Akkor mitől vérzik az arcod? És egyáltalán mit kerestél a fánkon? Nem ismered az ajtót? – indult vissza a szobájába, mert nem volt rajta több a piros ruhájánál én meg követtem.

- Hívtalak, csöngettem és kopogtam is…

- Bocsi… - sütötte le a szemét – Nem gondoltam, hogy te vagy az, mert… - itt elcsuklott a hangja.

- Semmi gond! Nem kell róla beszélned… - erre felkapta a fejét – Összeraktam a képet… - mosolyodtam el fájdalmasan.

- Köszönöm! - mosolyodott el ő is halványan - És veled mi történt? Gondolom nem a házat őrző vérebek tépkedtek így meg…

- Mondjuk úgy, hogy a történelem megismételte önmagát… - céloztam a Troy-jal való verekedésemre.

- Te… Tessék? – pislogott nagyokat.

- Hidd el meg érdemelte, – néztem a szemébe – de ha szeretnéd egy szavadba kerül és eltűnök. Csak tudni akartam, hogy megvagy –e…

- Én… nem… - gondolkodott egy pillanatig, majd összeszedte magát – Örülnék, ha maradnál, mert egyedül már bedilizek… De nem tetszik, hogy verekedtetek!

- Oké – bólintottam.

- Most pedig vedd le azt a vizes kabátot, mert megfázol és mosakodj meg, aztán lefertőtlenítjük a sebeidet… - utasítgatott, mire elmosolyodtam és bementem a fürdőbe. Mindent úgy tettem, ahogy mondott, aztán Cat hozott teát – közben Sophienak leadtam a drótot, hogy rendben vagyunk ne izguljon -  és felkuporodtunk az ágyára, hogy nézzük a filmet, amit elkezdett. De nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel az egyik kérdésem, ami már nagyon bökte a csőröm.

- És honnan van baseball ütőd?

- Mindig is az ágyam alatt volt. - mosolyodott el, mire elnevettem magam – Betörők ellen tökéletes. - magyarázta.

- Persze ha tudnál célozni… - piszkáltam, mire belekönyökölt az oldalamba, de közben elmosolyodott.

- Örülj neki és piszkálás helyett, inkább nézd a filmet! – mondta és úgy is tettem.

*Catherin szemszöge*

Mikor felébredtem, még ki sem nyitottam a szemem, de automatikusan beszívtam Zayn ismerős illatát.

- Jó reggelt! – suttogta, mire csak még jobban hozzábújtam jelezve, hogy semmi kedvem felkelni.

Nem akartam, hogy elkezdődjön ez a nap. Nem akartam találkozni senkivel, hogy megkérdezzék, hogy vagyok vagy mi van a barátommal, aki már az exem volt természetesen. Egyszerűen gyáva voltam szembe nézni a saját kudarcommal, hogy hagytam így becsapni magam. Nem akartam Sophie szemébe nézni, hogy bevalljam előtte is volt egy titkom. Be akartam zárkózni egy burokba, ahol biztonságban lehetek. És ezt a helyet most Zayn ölelő karjai között találtam meg. Aki tegnap egész este itt maradt velem és semmit nem kérdezett. Da sajnos nem hagyta sokáig, hogy úgy tegyek mintha nem is léteznék.

- Legalább Sophieval beszélj róla… Hidd el jól fog esni. – simogatta a hajam.

- Vele akarok a legkevésbé beszélni. Meg fog utálni… - néztem fel Zayn döbbent arcára.

- Miért? – kérdezte mire nagyot sóhajtottam.

- Az egész ott kezdődött, hogy az a faszfej szenteste kikotyogta, hogy van egy tetoválásom… - tartottam hatásszünetet és láttam rajta, hogy egyből tudta miért volt ez baj Ő bezzeg tudja… – Pedig mondtam neki… Na mindegy anyuék új nevelési módszerrel próbálkoznak vagy mit tudom én így végül nem lett belőle baj, de…

- De Sophie nem tud a tetkóról és félsz, hogy megbántod azzal, hogy nem mondtad el neki – fejezte be a mondatom, mire szó szerint leesett az állam.

- Öhm hát igen…

- Én azt ajánlom, hogy beszélj vele minél hamarabb. Amúgy is már engem zaklat telefonon és perceken belül itt is lesz, hogy megvigasztalhasson... – simogatta a hajam.

- Neee csak azt ne… Kell még egy kis idő, hogy összeszedjem magam.

- Cat…

- Zayn nem állhatok Sophie elé csak úgy azzal a szöveggel, hogy „Tudod van az a tetkóm… Ja hogy nem tudtad?!”

- Nem ezt… - próbálkozott újra, de most valaki más szakította félbe.

- Mi a fene történt itt? – hallottam meg Harry jól ismert hangját, mire azonnal oda fordultam, de meg is fagytam, ahogy a két alakot megláttam a szobám ajtajában.

- Hidd el édesem semmi… - szólalt meg a legjobb barátnőm miközben az én szemembe nézett – Engem inkább az a tetoválásos dolog érdekel.

- Ne haragudj… - suttogtam, miközben könnybe lábadt a szemem. Soha nem sírtam még el magam eddig ennyiszer 24 óra leforgása alatt. Zayn felpattant mellőlem és kitessékelte a haverját az ajtón, aki elég feszültnek tűnt. Sophie sóhajtott egy nagyot, majd leült az ágyam szélére.

- Miért nem mondtad el? – kérdezte inkább szomorúan, mintsem mérgesen.

- Egy idegroncs voltam, mikor összebarátkoztunk és sok mindent nem mondtam el az elején. Tudod milyen lassan nyíltam meg. Aztán akkoriban éreztem úgy, hogy mekkora barom vagyok, amiért csináltattam egy tetoválást egy fiú miatt és nem mertem bevallani. - sütöttem le a szemem és a előző napi piros ruhám szegélyét kezdtem el piszkálni, amiben elaludtam – Tehát előled is eltitkoltam, mint mindenki más elől és minél több idő telt, egyre jobban megkedveltem. De neked továbbra sem mertem elmondani, nehogy megharagudj rám miatta és ne barátkozz velem vagy mit tudom én… Könnyebb volt titkolni. Mint a stúdiómat. – vallottam be.

- Nem mondom, hogy nem bánt a dolog, de nem azért mert nem mondtad el.

- Hát akkor?

- Hogy gondolhatod azt, hogy egy ilyen kis hazugság miatt feladnám a barátságunkat? – fájdalom csengett a hangjában és könny gyűlt az ő szemébe is.

- Mert bármennyire is próbálok erősnek mutatkozni én még mindig bizonytalan vagyok…

- Nem értem…

- Sophie, szerelmes voltam Troyba. Legalábbis azt hittem… És elvileg ez kölcsönös dolog volt még is bántalmazott… Mindenemet neki adtam és ez volt a hála. Tudom… Muszáj elfogadnom, hogy nem miattam történt. De bennem van az, hogy ha neki ez nem volt elég, akkor másnak fele annyi odaadással pláne nem vagyok szerethető. És erre jön Nate, akiről kiderül, hogy mindvégig csak kihasznált. El kell ismerned ez nem igazán győz meg arról, hogy engem bárki képes lenne szeretni. - Jaj Cat… - szorosan átölelt és egymás vállán zokogtunk – Annyira szeretlek! Bármit megteszek, hogy segítsek eloszlatni a borúlátásodat…

- Tényleg ne haragudj! – húzódtam el – És esküszöm, hogy most már nincs több titkom – És ekkor nyitott be Zayn és eszembe jutott, hogy megint hazudtam.

- Kész a reggeli. Itt minden oké? – mosolygott.

- Igen, mindjárt megyünk – válaszolt barátnőm, mire a fiú visszaindult a konyhába – Cat tudom, hogy most még nem érted, de nagyon jegyezd meg, amit most mondok. Ő – mutatott az ajtó felé – rakta össze elsőként a képet, hogy mi történt veled. Itt maradt veled egész éjjel és közben engem nyugtatott, hogy rendben vagy. És meg reggelit is csinált. Zayn törődik veled ezt ne felejtsed el!

46. rész

A következő héten éjt nap alá téve az új klipemen dolgoztunk. Én bementem a kreatív csoport első gyűlésére, miután felvettem a számot a stúdióban így rögtön jelezni tudtam, ha valami nem felel meg nekem és segíteni is tudtam a munkát, amit értékeltek. Hál istennek pár óra alatt megegyeztünk az ötletben onnantól pedig ők a megvalósításon agyaltak én meg rohantam Sophiehoz, hogy kitaláljuk a ruhát. Persze hallani sem akart róla, hogy valami gagyi bolti ruhát vegyek föl. Pillanatok alatt leskiccelt nekem három ruhát, amik közül alig tudtam választani. Másnap lejártuk a lábunkat, hogy beszerezzük az anyagokat, majd Sophie mamájának a varrodájában láttunk hozzá a ruha elkészítéséhez. Persze az oroszlán részét a barátnőm csinálta, de segítettem ahol csak tudtam. És végül eljött a forgatás napja, amit nagyon élveztem. Mikor megláttam a már összevágott felvételt alig vártam, hogy megmutathassam a világnak. Nem kellett sokat várnom. Szeptember első hétvégéjén kijött a klipp és ezzel együtt az első albumomat is reklámozni kezdték. Közben elkezdtem a tanulmányaimat az egyetemen, ahol akadtak, akik tiszteltek az eredményeim miatt és voltak, akik irigységből inkább pletykákat terjesztettek, hogy csak Harryvel való ismeretségemnek köszönhetem. Nem tagadom, hogy nélküle most még nem tartanék itt, de előbb utóbb felküzdöttem volna magam. És persze a legtöbbet a rajongóimnak köszönhetek, akik rengetegszer újra és újra megnézték a videómat illetve pár nap alatt szinte az összes jegyet megvásárolták az első koncertjeimre Londonban, amiket az őszi szünetben adtam. Az első albumomról énekeltem dalokat, amit hamarosan szintén a piacra dobtak. Ezek után néhány talk show-ba is meghívtam, majd a karácsonyi szünetig egy kis nyugi következett, mert a nyakamon volt a vizsga időszak. Végül a téli szünet elejére Richard szervezett még néhány fellépést.

45. rész

Másnap, amikor felébredtem üres volt mellettem az ágy és a dupla ajtó zárva volt. Nyújtózkodtam egy nagyot, majd kelletlenül felkeltem, hogy megkeressem a barátomat. Felkaptam a pólóját a földről, hogy ne egy szál bugyiban mászkáljak, majd kidugtam a fejem az ajtón. Nate a kanapén ült pizsamagatyájában, ölében egy laptoppal és komoly arccal fürkészte a képernyőt. Oda lopakodtam mögé és átkaroltam, hogy egy puszit nyomjak a nyakára.

- Jó reggelt!

- Reggelt baby! – fordult felém – még 10 percet kérek és a tiéd vagyok – csókolt meg gyorsan, majd vissza fordult a gép felé – Csináltam kávét, ha kérsz.

- Oké köszi! – egyenesedtem fel és átsétáltam a konyhába. Töltöttem magamnak a gyanúsan sötét színű italból és ahogy belekortyoltam el is fintorodtam. Rettentően keserű volt. Azonnal kinyitottam a hűtőt, de sehol sem találtam tejet pedig szükségem volt arra a kávéra. Gondoltam cukorral felturbózom és csak a hatása kedvéért leerőltetem. Hosszas keresgélés után boldogan kanalaztam a cukrot az italomba, de sajnos nem sokat segített rajta. Kisétáltam kezemben a borzasztó löttyel az előszobába, hogy a táskámból elővegyem a telefonom és megnéztem az e-mailjeimet. Négy levélből csak egy tűnt fontosnak és az is a banktól jött. Valami átutalás a Modest-től. Richard utánajárt a fizetésemnek. Már vissza felé tartottam, amikor megláttam a pénzösszeget a levél alján, mire megtorpantam és kiejtettem a kezemből a bögrémet. Nate azonnal ott termett, hogy megnézze, mi a baj.

44. rész

Az első két napot otthon töltöttem a szüleimmel. Rengeteget meséltem nekik és megmutogattam a fényképeimet. Anyuék persze azonnal találkozni akartak Nate-el ezért áthívatták velem szerdára vacsorára. Persze engem még emésztett a bűntudat a Los Angeles-i buli miatt és nem tudtam, hogy elmondjam –e neki. Sophie is főleg a családjával volt, de ragaszkodott hozzá, hogy minél hamarabb átjöhessen. Ahogy beléptem a szobába nyomomban vele bezárta az ajtómat és rám parancsolt.

- Ülj le! – mutatott az ágyamra.

- Oké… Nyugalom! Minden rendben van? – ráncoltam a szemöldököm és törökülésben felültem az ágyamra.

- Velem persze! De veled közel sincs… - ült le velem szembe.

- Hogy mi?

- Ne add az ártatlant. Ismerlek és tudom, hogy bajod van még ha te nem is. Bár most kizárom azt a lehetősséget.

- Oké… És ezt mind onnan tudod, hogy…

- A buliról úgy menekültél el, mintha láttál volna egy gyilkosságot. Olyan feldúlt voltál, de tagadtad és jobbnak láttam, ha nem vitatkozom. A repülőn ott sírtál mellettem, csak azt hitted alszom, de láttam. Van egy olyan sejtésem, hogy Zaynhez lehet köze, de azt úgy is letagadod… Szóval most szépen te fogod elmondani, hogy mi a bajod, hogy segíthessek megoldani. – komolyan nézett rám én meg köpni, nyelni nem tudtam csak szorosan megöleltem.

- Öhm… oké… - próbáltam össze szedni a gondolataimat, miután elengedtem.

- Kezdjük a bulival oké? – mosolygott megnyugtatóan.

43. rész

Több mint egy hónap a srácokkal úgy repült el, mintha csak tegnap indultunk volna. És máris az Amerikai turné végén tartottunk, ami számomra az utolsó koncerteket jelentette Los Angeles-ben. Nate-el jól alakultak a dolgok és annyi időt töltöttünk együtt munkán kívül, amennyit csak lehetett. Persze a többieket sem hanyagoltam. Sophieval minden héten legalább kétszer csináltunk közös programot, amihez gyakran a többi lány is csatlakozott. Nicole-al rendszeresen edzettünk, amitől sokkal könnyebbé vált az éneklés mozgás közben. Harry pedig igazán belehúzott és amilyen gyakran csak tudott igyekezett programot csinálni velem. Hogy olyanok legyünk, mint régen. És gyakran az is sikerült, hogy összekapjuk az egész csapatot és együtt csináljunk programot. Zaynnel Philadelphia óta nem veszekedtünk többet. Pár napra rá még elmentünk egy parkba sétálgatni és dalt írni és kaptam tőle egy csomag új csavar szettet a gördeszkámhoz. Ez másnak nagyon bénán hangozhat, de nekem sokat jelentett. Emlékezett rá, hogy valamikor panaszkodtam a régi csavarjaimra ezért ez volt a tökéletes kárpótlás, amit kaphattam. Bár azután már nem sokat beszélgettünk és úgy érzem eltávolodtunk egymástól, csak azt nem tudom miért. Ezen kívül a srácoknak elkészült az első videó klipjük az új albumról a Best song Ever, ami hatalmas sikert aratott a rajongók körében. És lehetőséget kaptak, hogy ezzel a dallal nyithassák meg az idei Teen Choice díjátadót, amin mellesleg 6 díjra jelölték őket a rajongók.  Az én hírem is gyorsan szállt, mint a srácok előzenekara és rengeteg üzenetet kaptam rajongóktól többnyire jókat, amikre igyekeztem válaszolni. Néhány újságban is kaptam pár sort a One Directionről szóló cikkekhez kapcsolódóan. És mire elérkeztünk Los Angelesbe már majdnem olyan hangos tapssal fogadtak a színpadon, mint a 5SOSt. Ami azért nagy szó, ha azt is vesszük, hogy én nem vagyok egy dögös pasi, tehát abszolút a produkciónak szól a taps. Az utolsó koncerten izgultam talán a legjobban. Mikor lejöttem a színpadról úgy éreztem, hogy megszakad a szívem, hogy vége a turnénak.

42. rész

- Hé! Hé! Harry nyugalom! – tartottam vissza nehogy beverjen egyet Zaynnek. Így is eleget szenvedett az este úgy érzem – nem az történt, amire gondolsz oké?

- Akkor mi Catherin? Magyarázd el nekem... – ahogy a szemembe nézett elcsuklott a hangja – Azt ígértem vigyázok rád.

- És kiváló munkát végzel! Nyugodj meg minden rendben! Zayn részeg volt és józanító hidegfürdőt adtam neki, de vizes lett a ruhám, amikor elkaptam, hogy ne essen hasra és épp indultam felöltözni, amikor betoppantatok. Szóval inkább legyél hálás, hogy nem a sürgősségiről hívlak, hogy a tökfej betörte a fejét vagy ilyesmi…

- Tudtam, hogy nem szabad itthon hagynunk egyedül… - hallottam Liamet a háttérből.

- Jól van, ne haragudj! – fújta ki Hazz a levegőt és ellazultak a vállai.

- Most már viszont felöltözhetnél – szólt Niall – a plafon bámulása unalmas és kezd fájni a nyakam.

- És még te féltél, hogy rád nyitok mikor pucér vagy. Akkor is te lettél volna zavarban – piszkáltam, mire a srácok felnevettek. Gyorsan felöltöztem, majd leültem a kanapéra.

41. rész

*Zayn szemszöge*

Egyenesen a zuhanyzóba mentem, lerángattam a kesztyűimet és beálltam a hideg víz alá ruhástul. Üvöltöttem egyet, majd beleütöttem a falba. Fájdalom nyilallt a kezembe, de nem érdekelt. Megérdemlem.  Már ütöttem volna a következőt, de valaki megragadta a csuklóm. Nyöszörögve a csempének támasztottam a fejem, míg az illető elzárta a vizet.

- Nem ismerek rád Zayn. Mi történt veled? – kérdezte Liam.

- Nem akarok beszélni róla… - morogtam.

- Pedig kellene. Haver aggódunk miattad. – hallottam Louis hangját.

- Ne haragudjatok… Én nem akartam… - szabadkoztam.

- Nem tőlünk kell bocsánatot kérned – mondta Niall.

- Gyere, öltözz át! – tette a vállamra a kezét Harry.

Miután átöltöztem Liam lekezelte a szemem feletti sebet. Azért én is bekaptam néhány kemény ütést. Markot az orvosi szobában találtuk, akin kicsit több sérülést kellett ellátni.

40. rész

A srácok koncertje után amilyen gyorsan csak lehet átöltöztünk és leléptünk a helyszínről és a szálloda felé vettük az irányt. Sophie, Harry, Zayn és én utaztunk anyuékkal egy kisbuszban és egész úton faggattak minket Sophieval, hogy milyen a fiukkal turnézni és mikor jövünk már haza. Sophie mérgesen rám nézett.

- Nem hívtad fel a szüleidet azonnal? – kérdezte. Mivel ő rendes gyerek és minden héten kétszer beszél a szüleivel nem csoda, hogy mindent elmesél nekik, és ezt is tartja helyesnek.

- Annyi minden volt, elfelejtettem… - estem pánikba, hogy mindjárt leordítja a fejem. Bevallom, félek Sophie haragjától.

- Ez nem mentség! Ez nagy dolog, nem lehet csak úgy elfelejteni… – válaszolta és már egy oktávval megemelte a hangját.

- Miről van szó gyerekek? – kérdezte anyu aggódva.

- Megértem, hogy ez téged zavar, de nem tehetek róla, hogy elcseszett vagyok! – lettem én is dühös egy picit.

39. rész

A színpad mellé érve a technikusok felszerelték a mikrofonom, miközben idegesen igazgattam a ruhámat.

-Cat nyugi, dögös vagy! – mosolygott Zayn.

- De nem sok ez, hogy kilóg a hasam? – kérdeztem. Sophie összeállítása egy fehér tökös nadrágból, egy fehér spotmelltartóból féleségből és egy ujjatlan fehér ingből állt.

- Nem! – jelent meg Sophie. – És amúgy is azt kaptam feladatnak, hogy dögös legyél és szerintem ez így még rendben van…

- Teljesen egyet értek – jött oda Danielle is.

- Jó oké megnyugodtam… - mosolyodtam el – De még egy dolgot tudnom kell!

- Mit? – kérdezte Eleanor.

- Szerintem ez sok embert foglalkoztat még rajtam kívül… MI TÖRTÉNT SZENT-PATRIK NAPON???

38. rész

Reggel Zayn ölelő karjai között ébredtem, a telefonom egyre erősödő üvöltésére, amivel együtt a szorítás is erősebb lett.

- Zayn összenyomsz… - hámoztam ki magam karjai közül és felültem az ágyon, hogy nyújtózzak egyet.

- Hmmm – dünnyögött - bocsi nem akartam… - fúrta a fejét a párnák közé, amin mosolyognom kellett – Azért kinyomhatnád már azt a telefont… - motyogta a párnába.

- Ja igen, bocsi! – kaptam észbe és leállítottam az ébresztőt.

- Most hova ilyen korán? – fordult a hátára és nagyokat pislogva kinyitotta a szemét.

- Főpróbára – ásítottam nagyot – És amúgy 10 óra van…

- És a dél előtti órák mind koraiak a keléshez… - magyarázta, mire elnevettem magam, majd elfoglaltam a fürdőt. Negyed óra múlva felfrissülve indultam ki a fürdőből, de Zayn állt az ajtóban amikor kinyitottam, amitől kisebb szívrohamot kaptam.

- Édes istenem! Ne csináld ezt többet! – kaptam a tízszer gyorsabb ütemben verő szívemhez.

- Még mindig Zayn vagyok, de sebaj, kezdem megszokni… - kacsintott kacér vigyorral a képén, mire rásóztam egyet a karjára.

37. rész

A szerdai napunk utazással telt és Washingtonba érkezve, mint a ketrecből szabadult állatok hagytuk el a turnébuszt. Három napot töltünk a városban ezért újra szállodai szobákat kaptunk és a szokásos szobabeosztással osztoztunk rajtuk. Mivel egész nap a buszban nyomorogtunk nem akartuk a szállodaszobákban folytatni és elindultunk az éjszakába. Igazából csak a feltűnést elkerülve sétálgattunk a városban, majd beültünk egy bárba beszélgetni. Persze lecsúszott néhány korty alkohol is. Épp az egyik kört készültem rendelni magunknak a pultnál, mikor egy fiatal srác támaszkodott mellém a pulthoz.

- Szia szivi! – kezdte cserkésző hanglejtéssel.

- Hello – válaszoltam csak, hogy ne legyek bunkó, de sütött a hangomból, hogy nem óhajtok flörtölni vele.

- Meghívhatlak egy italra? – próbálkozott azért, mire felé fordultam.

36. rész

A napfény, bármennyire is próbáltam ellen állni, nem hagyott tovább aludni. Este le kellett volna ereszteni a redőnyöket. Kelletlenül felülten az ágyban és megdörzsöltem az arcom, majd lepillantottam a mellettem szuszogó fiúra. Zayn hason feküdt, a csípőjére lecsúszott vékony takaró látni engedte szépen kidolgozott hátát, melyen néhány rózsaszínes csík futott. Éreztem, hogy elpirulok a csíkok keletkezésének emlékétől. Hát van ez így... Kimásztam az ágyból és elkezdtem keresni a telefonom, amit az ágy alatt találtam. Dél múlt egy kicsivel. Megnyitottam az e-mailjeimet, hogy nem késtem-e le a próbát, de még időben voltam szerencsére. Kivánszorogtam a fürdőbe, felkötöttem a hajam és beálltam a zuhany alá. Lehunytam a szemem és visszagondoltam az estére. Nagyon jó helyet talált Louis, jó zene volt, nem volt tumultus és kulturált emberekkel voltunk körülvéve. Leszámítva néhány tajtrészeg embert, de olyanok mindenhol vannak. Sophieval hátrahagyva a fiúkat a tánctérre furakodtunk, míg ők szereztek inni, meg asztalt. Az este folyamán mindenkivel táncoltam a kis csapatunkból. Az alkoholt sem vetettük meg bár észben tartottam, hogy ma még próba is lesz a koncert előtt. Reggelig koptattuk a táncparkettet és hajnali 2 körül értünk haza, de ez persze nem jelentette azt, hogy le is feküdtünk aludni. Legalábbis mi nem... Gondolataimból kopogás hangja húzott vissza a jelenbe.

35. rész

A telefonom csörgése ébresztett fel az álomvilágomból.

- Halo? – kérdeztem kómásan.

- Jó reggelt ideje felkelni – szólt a telefonba egy férfihang.

- Ki az?

- Liam vagyok és egy óra múlva próba szóval kérlek ébreszd fel a fiúkat is.

- Ohh… oké köszönöm az ébresztést! – válaszoltam már nem olyan gorombán, mint akitől elvették a nyalókáját.

- Nincs mint! – válaszolt és már le is tette a telefont. Ekkor észleltem, hogy Zayn a nyakamba szuszog. Lefejtettem magamról a kezét, majd felé fordultam és fél pillanatig néztem, ahogy alszik.

- Miért nézel? – szólalt meg, amitől frászt kaptam, majd kinyitotta csillogó barna szemeit – Mi az? Ha este felkeltem a mutatványodra, akkor szerinted az ordító telefonodra nem fogok? – kérdezte bujkáló mosollyal az ajkán.

- Hát… kitudja – vontam meg a vállam, miközben az ajkát néztem.

- Ne nézd számat különben a kocsi dülöngélésére ébrednek fel a fentiek – bökött a felső ágyra, mire tátva maradt a szám.

- Kora reggel ilyen mocskos a fantáziád? – kérdeztem pimasz mosollyal.

Díj 3 *-*

Köszönöm szépen a díjat Zsófinak!

#Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.

2. Válaszolj a 11 kérdésre.

3. Írj 11 kérdést.

4. Küld tovább 11 embernek.

34. rész

Két oldalamon Sophie és Hazz állt és a kezemet szorították. Csak a nevem hallatára engedték el és bíztató mosolyra húzták a szájukat. Hátra pillantottam a többiekre, akik mind mosolyogtak és hessegettek, hogy menjek már. Egy pillanatra elidőztem Zaynen, majd megindultam a színpad közepe felé, ahogy egy mikrofon állvány várt rám. Megkocogtattam, hogy működik-e, majd belekezdtem az előre jól begyakorolt mondókámba.
- Sziasztok! Cat vagyok, és ma én helyettesítem Camrynt. Bár úgyis a One Direction miatt vagytok itt, de míg nem jönnek addig velem kell beérnetek. Hoztam néhány ismert mai slágert és néhányat a saját számaimból is. Akkor kezdjük! – néztem Garretre és el is kezdték a listánk első dalát. Mint általában az éneklés közben teljesen megnyugodtam és az izgalom egyáltalán nem látszott rajtam.  Lassan túl voltunk a felén és remekül éreztem magam. A számok között pihenésképp beszéltem és néhány poénomon még nevettek is a Directionerek. Egyre többen figyeltek rám és táncoltak mialatt énekeltem. Hirtelen azon kaptam magam, hogy az utolsó számot éneklem, ezért beleadtam mindent az utolsó hangokba. Elköszöntem a Directionerektől, akik hangos tapssal és ujjongással „köszönték meg” az műsort, majd integetés közben lesétáltam a színpadról. A lépcsőn ott álltak a 5SOS tagjai és mind feltartották a bal kezüket pacsira várva és amint beleütöttem a kezükbe nevetve, ők felrohantak a színpadra, hogy hangoljanak gyorsan és folytassák a műsort.

33. rész

- Elnézést a késésért! – rontottam be 10 perces késéssel a próbaterembe Zaynnel a sarkamban – A nyomtatás kissé… lassú volt… - emeltem fel a kezemben lévő kottákat. A terem egy nagyobb táncteremnek is elment volna és a falakat borító tükör is erről árulkodott. Viszont a terem egyik végében el volt helyezve egy egész zenekari felszerelés illetve két kanapé, amelyen most négy srác és két lány ült és mind engem bámultak.
- Hello! Mi vagyunk a The Scene. Te biztos Catherin vagy… - állt fel az egyik fiú a kanapéról.

- Öhm igen, de szólítsatok csak Catnek – mosolyogtam.

- Nos, ez esetben Cat, bemutatnám a csapatot! Shara és Jeniffer a vokálosok – mutatott a szőke, majd a barna hajú lányra – Garret a billentyűs, Bryan és Logan a gitárosok, én pedig Denis vagyok a dobos.

- Nagyon örvendek! Ja és Ő pedig Zayn, - mutattam a mögöttem álló énekesre - bár biztos ismeritek, na mindegy… Remélem nem baj, hogy elkísért...

32.rész

Az út egész kellemesen telt pedig 18 órán át voltunk bezárva a turnébuszba, míg Miamiba értünk. És akkor az esti alvást egy motelban nem számoltam bele. Igaz, hogy van a buszon is alvó rész, de csak 6 ágy, ami 10 embernek akárhogy is számolunk nem elég. Így érkeztünk meg szombaton egy órakor a szállodába, ahol Paul várt minket. Együtt megebédeltünk a szálloda éttermében, majd Paul elvitte a srácokat egy próbára, míg mi lányok berendezkedünk a szobáinkba. Most nem lakosztályt béreltek nekünk, mert csak egy éjszakát maradunk. És mivel minden szobában 2 szimpla ágy volt, ezért felajánlottam Sophienak, hogy nyugodtan aludhat Harry szobájában, ha akar. És persze ha Zayn nem haragszik meg érte, de szerintem neki olyan mindegy.

- Édes vagy, köszi! És tuti nem azért mondod, mert te akarsz Zaynnel aludni? – incselkedett velem a barátnőm.

31. rész

Louis egész reggel titkolózott, hogy mit fogunk csinálni és, hogy hol. De azért legbelül mindenki tudta mi lesz a program, hisz Louisról van szó. Ezért sem lepődtünk meg nagyon, amikor a kisbusszal leparkolt egy nyilvános focipálya mellett.

- Pedig már azt hittem vízilabdázni viszel minket… - tetetett csalódottságot Harry.

- Hiányzik egy vödör víz Hazz? – kérdeztem – Tudod, hogy bármikor szívesen nyakon öntelek…

- Nem kösz – nevetett.

- Na kiszállás puhányok! – utasított minket Louis – Amúgy is Cat is tudta előre, hogy mit tervezek, szóval nem meglepő… - utalta a szerelésemre. Farmer sortot vettem egy fekete ujjatlannal és a szürke nike cipőhöz egy pink térdzoknit vettem, mint a focisták, – persze ők nem pinket - aminek a tetején 4 fehér sor futott. És egy sárga kardigánt vettem hozzá, amit a játékhoz levettem.
- Ennyi – nevettem el magam. Louis kivett egy sporttáskát a csomagtartóból és felterelt minket a pályára.

- De ugye bemelegítünk? – kérdezte Danielle.

- Még szép! Úgy ahogy a srácokkal szoktunk. – válaszolt Louis.

- Mármint a focicsapattal ugye? – kérdezte biztonságból Sophie.

- Hát a skálázás a húzódások ellen nem túl hasznos… – válaszolt Liam nevetve Louis helyett.
- Alig várom! – mondta Nicole vigyorogva. Valaminek nagyon örült.

- És utána meccsezünk? – kérdezte Niall.

- Ez pont a csajoknak való program Louis gratulálok – nevetett Zayn.

- Fogd be Zayn! – reagált Louis majd vidáman hozzákezdett – Mindenki sorakozzon az alapvonalra és kocogás a tizenhatosig és vissza!
- Pedig azt hittem, ha elhagyom a gimit többet nem kell futkorásznom a pályán – nevetett Sophie.

- Melyik a tizenhatos? – kérdezte Eleanor hatalmas vigyorral. Louis barátnőjeként pedig fix, hogy tudja melyik az.

- Most összetörted a szívem… - törölt le Louis egy képzeletbeli könnycseppet az arcáról. Eleanor megcsókolta, majd utánuk jött az alapvonalhoz. A bemelegítés kocogással kezdődött, majd térdemelés, sarokemelés, fokozó futás és végül a nyújtás. Nagyon örültem egy kis mozgásnak és a többi lányon sem vettem észre annak a jelét, hogy ne élveznék. Ez után Louis elővette a labdát és párokban kétszer végig kellett passzolgatni az egész pályán, majd a kapura lövést gyakoroltuk. Amikor végeztünk Louis adott mindenkinek egy üveg vizet, a táskájából.
- Na, majdnem így néz ki meccs előtt egy bemelegítés és akkor most jöjjön a játék. Nicole, Cat, Sophie és Liam velem vannak. – osztotta fel a csapatot Louis igazságosan a fiú lány arányokat nézve és, hogy ő profi focista.

- De én Sophieval és Cattel szeretnék lenni – nyafogott Harry.

- Pont ez a lényeg, hogy úgymond a szeretteink ellen legyünk. Na kezdjük! – dirigált Louis.

- De Mackó te nem játszhatsz teljes bedobással! – figyelmeztette a barátnője.

- Igenis! – válaszolt azonnal, amin elnevettük magunkat. Elkezdtünk játszani és Louis jó pár alkalommal kapott a fejéhez, mi csajok viszont nagyon jól szórakoztunk és rengeteget röhögtünk. Nicole meg tök jól játszott. Nálunk Louis volt a kapus a másik csapatnak pedig Zayn. Az egyik támadásnál Louis lepasszolta Nicolenak a labdát, aki végigvezette, majd berúgta a kapuba. A labda, mint egy tűzgolyó úgy suhant el Zayn mellett, aki éppen hogy kitért előle. Mindenki kikerekedett szemmel próbálta felfogni, hogy mi történt.

- Jaj bocsi! – törte meg a csendet Nicole – Nem akarta ilyen erőset! Kicsit elszaladt velem a ló…

- Nicole ez gyönyörű volt! – ujjongott Louis.

- Nem is mondtad, hogy tudsz focizni. - mosolygott Danielle.

- Hát sport ösztöndíjjal jutottam be az egyetemre – vont vállat Nicole.

- Ez jól kimaradt… - nevetett Eleanor – És hova fogsz menni?

- A Metropolitanre Üzleti és jogi karra – válaszolt Nicole.

- U ha nekem is összejönnek a dolgok, akkor csak 15 percre leszel tőlem – mosolyogtam rá.

- Mindenesetre gratulálunk! – jegyezte meg Sophie.

- Köszönöm! – nevetett Nicole.
- Haver! – tette Niall vállára a kezét Zayn – Te barátnőd, te sérülj le a rúgásaitól… Kapus csereeee! – kiáltotta.
- Mi van Zayn félsz egy lánytól? – kérdezte Niall.

- Nem te álltál a kapuban haver… - kapta a választ Niall Zayntől.

- Még messziről is durván nézett ki – nevetett Liam – És még te mondtad Zayn, hogy ez nem jó program a csajoknak…

- Na jól van folytassuk! – sürgetett minket Louis. Attól függetlenül, hogy a srácok és Nicole pörgősebben is bírtak volna focizni ránk való tekintettel nem vitték túlzásba. Bár meglepően nem voltunk annyira két ballábasak. A nap egyre jobban tűzött és egyre jobban fáradtunk. Én már a pólómat is felhajtottam, hogy futás közben a levegő hűtse a derekamat. Louis épp kivédett egy rúgást és lepasszolta Nicolenak a labdát. Én a félpályánál kezdtem hátrálni, hogy Nicole passzolhasson, de neki mentem valakinek és még meg is tapostam a lábát.

- Hop-hop vigyázz – fogta meg a derekam Zayn, akinek felismertem a hangját. Ahogy hozzámért úgy éreztem mintha 200 fokkal nőtt volna a hőmérséklet.

- Bocsánat! – fordultam meg.

- Nem gáz. – mosolyogott el. Majd hallottam, hogy Nicole kiabál. Azonnal megfordultam ő meg lepasszolta nekem a labdát én meg egy kicsit vezettem a pályán majd tovább passzoltam Sophienak. Délben kipurcantunk és feladtuk a dolgot. Louis visszavitt minket a szállodához, ahol első dolgunk volt zuhanyzás után, megebédelni. Majd kitaláltuk, hogy igénybe vesszük a szálloda wellness részlegét. Konkrétan a medencét. Felkaptuk a bikininket Sophieval és törülközőbe csavarva lementünk a nappaliba, ahol gyülekeztünk. Ahogy kiléptünk a kertbe fel kellett vennem a napszemüvegem, hogy ne folyjon ki a szemem. Kerestünk egy olyan helyet ahol volt több napágy egymás mellett, de így is csak négyet találtunk egymás mellett plusz Liam hozott még egyet valahonnan. Mi csajok lepakoltuk a cuccainkat az ágyakra, hisz a srácok egy szál gatyában jöttek és egy törülközővel. Jól nevelt gyerekekként bekentük magunkat naptejjel, ami miatt egy tíz percet még kellett várni míg bemehetünk a vízbe, hogy ne vesszen kárba a „munkánk”. A csajokkal lefeküdtünk az ágyakra a srácok meg odaültek a lábunkhoz. Már majdnem elaludtam a napon mikor Zayn megszólított.

- Cat vedd le a szemüveged légyszi. – tette a combomra a kezét, ahogy felém fordult a napágy szélén ülve.

- Minek? – kérdztem.

- Csak. Légyszíves. – mosolygott.

- Hahh… - pufogtam – tessék… - vettem le a napszemüvegem és magam mellé helyeztem – Kész. Most már visszavehetem?

- Nem! – mondta, majd Harryre nézett, aki bólintott neki. Baj van! Egy pillanat múlva Zayn az ölébe kapott és reflexszerűen a nyaka köré fontam a kezem, de ahogy megindultunk a medence felé megijedtem. Sophie és Eleanor sikolya pedig még jobban megerősített a fiúk szándékában.

- Ne ne neeee Zayn kérleeek… - szorítottam jobban a nyakát.

- Nem lesz semmi gond! – nyugtatott – Jó lesz meglátod.

- Nem az első szexre próbálsz rávenni, hanem be akarsz dobni a vízbe, szóval ne gyere nekem ezzel… - akadtam ki, mire elnevette magát. A medence szélén megállt és éreztem, hogy minden vendég minket néz.

- Ha kell fogd be az orrod. Figyelj! 3… 2… - és az egyet nem is mondta csak eldobott és hallottam a többiek sikolyát és már csobbantam is. Ahogy felértem gyilkosan meredtem Zaynre és a csajokkal elkezdtünk kúszni, hogy berángassuk őket, de ahogy elértük a medence szélét rugaszkodtak és átugrottak felettünk. Hatalmasat csobbantak, majd oda úsztak hozzánk. Minden lány máshogy oldotta meg a dolgot. Danielle és Nicole nevetett az egészen Eleanor durcizott és nem adott puszit Louisnak, mi meg Sophieval összenéztünk, majd 3-ra lenyomtuk Harryt és Zaynt a víz alá.
- Hey de hát mi is ugrottunk – kezdte Harry, amint felért a víz alól.

- Igen ti ugrottatok, minket dobtatok… Nagy a különbség édesem… - oktatta ki Sophie.
- De azért buli volt igaz? – kérdezte Louis mindenkitől, de igazából csak Eleanor kiengesztelése kötötte le, amit hamar elért, hisz El nem volt igazából mérges.

- Kakasviadalozzunk! – kiáltotta Niall.

- Én benne vagyok! – mondta Nicole és egy perc múlva már Niall nyakában ült.

- Na ki mer kiállni a focista és haspók felállás ellen? – kérdezte Liam.

- Cat van kedved játszani? – kérdezte Zayn, akinek a keze a a derekam és a fenekem határán volt.

- Kezed… - suttogtam és mikor láttam, hogy nem érti lelöktem a kezét. Nem kell, hogy Sophie meglássa, mert többet képzelne bele, mint ami.

- Jah bocsi – nevetett – nos?

- Oké – bólintottam. Terpeszbe álltam Zayn megfogta a combomat, majd lemerült a víz alá és felemelt.

- Azt hiszem az álomszuszékok készen állnak – válaszolt Danielle még Liam kérdésére, amit elnevettem magam.

- A nyertes ellen mi megyünk! – jelentette ki Louis.

- Az felejtős! – rázta a fejét Eleanor.

- Sophie te szeretnél játszani? – kérdezte Harry a barátnőétől.

- Őszintén én is inkább csak szurkolok… - mosolyodott el a lány.

- Akkor Én vagyok Harryvel stip-stop a győztes ellen! – csapott le Harryre Louis, majd összepacsiztak. Liam volt a bíró és ő indította a viadalt. Első körben hosszú viaskodás után egyszerre estünk bele a vízbe Nicoleal. Én viszont annyi vizet nyeltem, hogy átadtam a helyünket Harryéknek, hogy ők küzdjenek meg Niallékkal.

- Megvagy? – kérdezte Zayn, amikor kiúsztam a medence széléhez.

- Persze, csak még az orrom is tele van klórral – fújtam egyet.

- Az kellemetlen. – támaszkodott meg mellettem.
- Nekem mondod? – kérdeztem és az arcomat a nap felé fordítottam. Kicsit később valaki telibe fröcskölt vízzel. – Mi a..? – töröltem meg az arcom, majd kinyitottam a szemem, hogy megkeressem a felelőst. Csak Nicolet láttam Niall nyakában nevetni illetve Louist és Harryt, akik furán bámultak egymásra.
- Éééééés a nyertes Niall és Nicoleee – hirdetett nyertest Liam szolidan, hogy ne ébressze fel a medencénél pihenőket.

- Harry nem hiszem el, hogy egy lány ellen vesztettetek – nevetett Sophie. Nekem meg világossá vált, hogy akkor az ő csobbanásuk által lettem lefröcskölve.
- De hát bedobta a „csaj vagyok vigyázz rám” kártyát… - mondta Harry.

- És amúgy is engem meg Niall rugdosott… - szólt bele Louis.

- Törődjetek bele! Mi vagyunk a legjobbak! – vágta hozzájuk Niall.

- Én viszont le szeretnék szállni. – kérte Nicole és Niall már el is merült a vízben, hogy Nicole leszállhasson a nyakából.

- Ne szontyolodjatok el majd legközelebb nyertek – bíztatta őket Eleanor.

- Vagy nem. – mondta Danielle, amin elnevettük magunkat. Majd egy kis idő után kimásztam a medencéből és elnyúltam a napágyon. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és zenét hallgatva napoztam. El is aludtam közben és arra ébredtem, hogy valaki a kezemet simogatja.

- Caaat – hallottam egy lágy kedves hangot, majd nagy nehezen kinyitottam a szemem és megláttam Sophiet. – Bocsika, de már fél órája fekszel így le fogsz égni…

- Hmm – nyöszörögtem – Köszi!
- Nincs mit! – mosolygott rám, majd elindult a medence felé. Én meg megfordultam az ágyon és most a hátamat süttetve aludtam el. Szintén Sophie ébresztett.

- Ha nem lennél már vörös rák lennék – nevettem.

- Pontosan – nevetett ő is – De most a másik ok, amiért felkeltettelek, hogy mi elindulunk fel a szobába. Én például már teljesen szétáztam és már a nap is kezd elmenni…

- Hát én még akkor csobbanok egyet, de ti menjetek…

- De tuti? – kérdezte.

- 1000%! Nagy lány vagyok, nem fulladok bele ne aggódj!

- Jól van – mosolyodott el – Akkor fent tali! – nyomott egy puszit az arcomra és csatlakozott a többiekhez. Összepakoltam a cuccom és átsétáltam az úszómedencéhez. Egy fejessel csobbantam a hűvös vízbe és elkezdtem úszni. Pár hossz után kinyomtam magam a medencéből kicsavartam a hajamból a vizet és magam köré tekertem a törülközőm.

- Nagyon szépen úszol! – dicsért meg valaki.

- Köszönöm! – pillantottam a hang irányába, de nem az állt ott, mint akire számítottam. Egy ismeretlen srác szobrozott a pad másik végénél, amire a cuccaimat raktam le. Barna haja csurom vizesen össze-vissza állt, kidolgozott nap barnított testén vízcseppek csurogtak efelé. Kissé zavarba jöttem, ahogy a barna szemekbe néztem – Öhmm ismerjük egymást? – kérdeztem.

- Nem hiszem. Csak figyeltem, ahogy úszol és nem hagyhattam, hogy úgy menj el, hogy nem mondom meg ezt neked… - húzta mosolyra a száját és kivillantak a fehér fogsorai.

- Szóval figyeltél… Na mindegy köszönöm a dicséretet, de mennem kell. Várnak a barátaim… - mutattam az épület felé.

- Várj én is megyek! Mehetünk együtt! – kapta fel a törülközőjét és a vállára dobta.

- Ahham – dünnyögtem az orrom alá és elmosolyodtam. Megindultam a szálloda felé egyenesen a lifthez. – Minden lányt így cserkészel be, hogy megdicséred milyen szépen úszik? – kérdeztem.

- Nem, csak aki meg is érdemli. – kacsintott – Hányadikon laksz? – kérdezte, ahogy beléptünk a liftbe.

- A 12.-en.

- Remek én a 13.-on, akkor együtt utazunk. – nyomta meg a két gombot a liftben, majd bezárult az ajtó és elindultunk felfelé.

- És mi járatban New Yorkban?

- Nyaralás haverokkal.

- Az jó én a szüleimmel jöttem. Valami céges parti lesz, és olyankor szeretnek mutogatni, mint egy szem kisfiukat…

- Az szívás. Az én szüleim már rég letettek az ilyesmiről… - mondtam majd csilingelt a lift – Hát meg is érkeztem. Örültem a szerencsének! – mosolyodtam el, majd kiszálltam.

- Én még jobban! – mondta a srác, majd bementem a lakosztályunkba. Felmentem a szobánkba és hallottam a fürdőben a víz csobogását, tehát Sophie zuhanyozik. Ledobtam a cuccomat és visszamentem a konyhába egy almáért. Kimentem a teraszra és ott ettem meg az almámat és néztem, ahogy a nap lebukik New York horizontján. Gyönyörű látvány volt. Mikor vissza értem a szobámba Sophie már épp otthoni ruhába öltözött.

- Szia! Látom nem fulladtál bele a vízbe – mosolygott.

- Nem hát! Sőt nagyon szépen úszok! – válaszoltam.

- Mi?

- Semmi! Lezuhanyozok… - mutattam a fürdőre – Este megyünk valahova?

- Nem vacsi és filmezés van programon. Holnap meg reggel indulunk Miamiba.

- Okés! Köszi!

Az este pontosan úgy alakult, ahogy Sohie felvázolta. Vacsora után a nappaliban elhelyezkedtünk és filmeket néztünk. Egyet a fiuk egyet mi választottunk és volt, ami mindenkinek tetszett. Bár az utolsó film végére már a fél csapat aludt. Én Zayn ölébe hajtottam a fejemet, aki a szőnyegen ült az egyik kanapénak támaszkodva és küzdöttem, hogy ne ragadjon le a szemem, de nem ment túl jól. Mikor felébredtem, Zayn mellkasán feküdtem a nappali szőnyegén és a többiek is szana-szét fetrengtek a nappaliban, kivéve Louist és Eleanort. Ők biztos felmentek a szobájukba. Zayn keze a derekamon pihent, amint óvatosan megpróbáltam leszedni, hogy ne ébresszem fel. Felültem és megnéztem a telefonomon, mennyi az idő. Reggel kilenc óra volt, tehát már nem fogok vissza aludni az biztos. Feltápászkodtam és kinyújtóztam és grimasszal az arcomon vettem tudomásul mekkorákat roppant a hátam. Ekkor vettem észre, hogy Sophie sincs itt. Felmentem halkan a szobánkba és ő az ágyon ülve olvasgatott valami magazint.

- Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva.

- Szia! – szakította el a tekintetét az újságtól.

- Sejthettem volna, hogy te vagy az egyetlen, aki ébren van… - nevettem.

- Hát jah, már össze is csomagoltam és útra készen állok!

- Akkor ideje, hogy behozzam a lemaradást. Apropó, hogy öltözzek?

- Olyan lakó busszal vagy hogy hívjákkal megyünk szóval szerintem kényelmesbe…

- Hmm rendben. Akkor egyszerűen sort ujjatlan. – kezdtem turkálni a bőröndömben. Miután rendbe szedtem magam a fürdőben és fel is öltöztem lementünk, hogy együnk valamit. Én ugyanis majd éhen haltam. Mikor lementünk már csak Zayn aludt a szőnyegen és Harry a kanapén. Csöndben áthaladtunk a nappalin egyenesen a konyháig. Csináltunk magunknak szendvicset és a pulthoz ülve ettük meg őket, közben pedig beszélgettünk. Lassan a többiek is megérkeztek és csatlakoztak hozzánk. Végül Harry és Zayn is betámolygott kócos fejjel. Majd Liam kiadta az utasításokat, hogy mindenki pakoljon össze és 11kor az előszobába vigyük le az összes cuccunkat. Nos ez úgy nézett ki, hogy míg mi az ágyunkon ültünk nyitott ajtónál a többi szobából hallgattuk a párbeszédeket.

- Louis te tetted el a kék felsőmet? – kérdezte Eleanor.
- Nem tudom, nézd meg a bőröndömben… - ment a válasz Louistól.

- Kinél van a cipőm? – kiáltott Harry.

- Te szerencsétlen egyedül vagy egy szobában! Hogy hagyhattad el a cipőd? – kiabált át neki Zayn a másik szobából.

- Meg van a szendvicsem! – röhögött Niall.

- Fuuuj Niall dobd ki! – visított Nicole.

- Liam van még hely a bőröndödben? – kérdezte Danielle.

- Neked van! Mit rakjak el? – válaszolt Liam. Sophieval fetrengtünk a röhögéstől, majd Harry jelent meg az ajtóban.
- Mit röhögtök?! Pakoljatok! Mi a…? – nézett körbe a szobában.

- Ezzel kicsit elkéstél Hazz – válaszoltam.

- Beszarok… Akkor inkább segítsetek megkeresni a cipőmet…

- Melyiket? – kérdezte elfojtott nevetéssel Sophie.

- A barnát – vakarta meg a fejét Harry.

- Szívem… A lábadon van… - mondta higgadtan Sophie, de belőlem kitört újra a hangos nevetés.
- A szentségit tényleg! Kösz édesem! – csókolta meg Sophiet, majd visszament a szobájába.

11re mindenkinek sikerült elpakolnia és lecuccolni az előszobába. Liam vezetésével pedig elhagytuk a szobánkat. Én persze a gitáromat és a hátizsákomat is cipeltem magammal. A hallban Liam beszélt valamit a portással, majd elhagytuk a szállodát is. A szálloda előtti lépcsők aljánál állt a busz amire felszálltunk és megvártuk míg a csomagjainkat is utánunk hozzák. A busz kétszintes volt, alul a konyha és a háló részleget találtuk, fent pedig egy nappali szerűség volt. Felmásztunk a lépcsőn a nappaliba és kényelmesen elhelyezkedtünk az egész szintet körbefutó kanapén. Niall azonnal bekapcsolta a tv-t, ami a busz hátuljában volt elhelyezve. Mi Sophieval inkább a busz elejébe ültünk, hogy kilássunk az ablakon majd útközben.

- Csomagok elpakolva! – jött fel Liam utolsóként és megindult a busz.

- IRÁNY MIAMI!!! – kiáltotta Louis.

30. rész

Reggel mosolyogva ébredtem, az előző este eseményei miatt. Az előadás a Brodwayen egyszerűen káprázatos volt. Nem is számítottam kevesebbre. Persze Danielle arcán látszott a legnagyobb lenyűgözöttség, hisz ő pontosan tudja milyen munka egy koreográfia betanulása. Maga a Brodway az esti fényeiben káprázatos volt és a Time Square-re is elmentünk, ahol csak tovább ámuldoztunk. Persze előtte a vacsora is kész show műsor volt. Szerintem, ha nem a One Directionnal lett volna dolguk a pincéreknek a vacsora közepén kizavartak volna minket a hangoskodás miatt. Sophie még mellettem szuszogott csendben, nyakig betakarózva. Kimásztam az ágyból és pizsamában, ami egy bő pólóból és egy sortból állt kisurrantam a szobából. Lementem a nappaliba, ahol még senki nem tartózkodott. Vajon mennyi az idő? Elfelejtettem megnézni. A konyhában a domináló szín a fehér volt és a szekrények fogantyúja volt csak fekete illetve a konyha pult lapja. Középen volt egy téglalap alakú pult, ami kiváló munka felület illetve három bárszék is tartozott hozzá, ami a gyors reggelizéshez tökéletes. Az egyik széken kuporgott Niall nekem háttal és valamit majszolt.
- Jó reggelt! – köszöntem, mire kissé megugrott.
- Ó szia! – mosolygott rám. Kócos haja arról árulkodott, hogy ő is nem rég kelhetett fel.

29. rész

A szállodai lakosztályunk káprázatos volt csak úgy, mint az előző. Belépéskor egy külön előszobába jutottunk, ahol beépített szekrény szolgált a kabátoknak jobbra, balra pedig egy pamlag volt a falnál és egy kis asztal rajta egy váza friss virággal. Innen egy nagy kétszárnyas ajtó nyílt az óriási nappaliba, mely egybe volt nyitva az ebédlő résszel. Látszik, hogy nem 3-4 személyre van tervezve ez a lakosztály. Balra volt a lépcsősor, amely hasonlóan felvezetett az emeletre, mint Mexicoban, de ez nem galériás második szint volt. A jobbra lévő ebédlőrészből újabb duplaszárnyú ajtó vezetett a konyhába. Még jó, hogy itt is van konyha, mert tervezem, hogy egyik reggelre csinálok palacsintát a többieknek. A srácok az emeletre irányították az inasokat a csomagokkal, majd rendeltek ebédet a konyháról. A lépcső egy folyosóra vezetett melynek két oldalán 3-3 duplaszárnyas ajtó volt, amelyekből a szobák nyíltak. A szoba elosztás ugyan az volt természetesen, mint Mexicoban, de Zaynnek és Harrynek jutott külön-külön szoba. Miután az inasok elhagyták a lakosztályunkat levágtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a számítógépem. Természetesen volt ingyen wifi kapcsolat, amire azonnal kapcsolódtam is, hogy megnézzem a leveleimet és, hogy mi történt a napokban a közösségi oldalakon. Hamarosan megérkezett az ebédünk, amit Niall várt már a legjobban. Ebéd közben úgy döntöttünk, hogy estére keresünk valamilyen előadást a Brodwayen és holnap délelőtt indulunk városnézésre.

28. rész

- Mmm nem akarok felkelni… - dünnyögtem a vállamat simogató alaknak és a fejemre húztam a takarómat.

- Pedig muszáj lesz Catty különben itt hagylak… - próbálkozott Harry, akinek azonnal felismertem a hangját.

- Nem tudom, hova akarsz menni, de én fel nem kelek…

- Ne akard, hogy hozzam a vizes vödröt…

- Persze… - fészkelődtem tovább.

- Te akartad – mondta és már a fejemen is landolt egy nagy pohár víz. Erre felültem az ágyban és gyilkos pillantást vetettem a röhögő Harryre.

- Ne várd meg míg felkelek… - sziszegtem neki.

- Ó-o – vette a lapot és kiszaladt a szobából.

27. rész

Reggeli után mindannyian elmentünk a srácok próbájára. Elvileg délután nem lenne rá idő, mivel a rajongókat elég korán elkezdik beengedni. Így viszont még szabadon császkálhattunk a hatalmas arénában. Míg a srácok elpróbálták a koncert menetét és hangpróbát tartottak, mi Sophieval felültünk a lelátóra.

- Figyelek – mosolygott – És csak nyugodtan. – simogatta meg a karom. Tudja, hogy mesélés közben is könnyen felhúzom magam. Elmeséltem neki mindent részletesen, majd kifulladva sóhajtottam egyet.

 - És ennyire csak nem vagyok elcseszett gyerek… legalábbis tanulásban nem…

- Lehet, hogy pont ezért nem szívleli a zenélést, mert tudja, hogy más biztosabb keresetet hozó munkában is megállnád a helyed.

- De jelentkeztem a szaros mérnöki képzésre is, de ha egyszer a zeneszerzéssel szeretnék foglalkozni? Miért nem érti meg?

- Hallotta már egy dalodat is? – kérdezte.

26. rész

Vajon mi lehet benne? Kíváncsian bontottam fel a hangjegyes csomagolást. Egy vastagabb kis alakú füzet volt benne, mely szintén hangjegy mintás volt és csodák csodájára egy hangjegy füzettel volt dolgom. Az első oldalra egy Victor Hugo idézet volt írva.

„A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.”

Elmosolyodtam és tudtam, hogy Mr. Roberts mire szánta ezt a füzetet. Aztán jöhetett a boríték. Elég érdekes volt, hogy még két boríték volt benne. Az egyik a King’s College London számára címezve, ahova zenei képzésre jelentkeztem, a másik pedig az Imperial College London számára ahol a mérnöki karra adtam be a jelentkezésemet. Más iskolákat is jelöltem be persze, de ezek állnak az első két helyen. A két boríték közül kicsúszott egy levél, ami nekem volt címezve.