32.rész

Az út egész kellemesen telt pedig 18 órán át voltunk bezárva a turnébuszba, míg Miamiba értünk. És akkor az esti alvást egy motelban nem számoltam bele. Igaz, hogy van a buszon is alvó rész, de csak 6 ágy, ami 10 embernek akárhogy is számolunk nem elég. Így érkeztünk meg szombaton egy órakor a szállodába, ahol Paul várt minket. Együtt megebédeltünk a szálloda éttermében, majd Paul elvitte a srácokat egy próbára, míg mi lányok berendezkedünk a szobáinkba. Most nem lakosztályt béreltek nekünk, mert csak egy éjszakát maradunk. És mivel minden szobában 2 szimpla ágy volt, ezért felajánlottam Sophienak, hogy nyugodtan aludhat Harry szobájában, ha akar. És persze ha Zayn nem haragszik meg érte, de szerintem neki olyan mindegy.

- Édes vagy, köszi! És tuti nem azért mondod, mert te akarsz Zaynnel aludni? – incselkedett velem a barátnőm.

- Nem! – vágtam rá sértetten - Ha Harry Niallal osztozna, akkor is felajánlanám…

- Persze mert este együtt nasiznátok… - röhögött.

- Jaj istenem… - ráztam meg a fejem – Nem az a lényeg… - nevettem.

- Jól van, értem mire gondolsz. És elfogadom az ajánlatod. Persze megkérdezem Harryt is.

- Édes szívem… - néztem rá – szerinted kivel osztozik szívesebben a szobáján a dögös barátnőjével vagy a haverjával? Ilyen hülyeséget…

- Jól van na – nevette el magát. Ezek után míg nem érkeztek meg a srácok Sophie az egyik ágyra kuporodva könyvet olvasott én pedig gitárral az ölemben próbáltam dalt írni. Egy óra múlva valaki kopogtatott az ajtón, majd Harry dugta be fejét.

- Hello csajok! Megjöttünk! – jött be Harry és lehuppant Sophie mellé és nyomott egy puszit a lány fejére – Nem unatkoztatok?

- Sssss – próbálta a mutatóujját Harry szájára nyomni a barátnője, hogy elhallgattassa miközben nem vette le a szemét a könyvről.

- Befejezi a mondatot vagy bekezdést… - magaráztam meg suttogva barátnőm viselkedését.

- Végeztem! – csapta össze a könyvét Sophie – Szia szívem! – lehelt gyors csókot Harry szájára, majd folytatta – Teljesen jól elvoltunk Cat adta a zenét én meg olvastam. Egyik kedvenc programom!
- Szuper! Akkor Catty had halljak én is valamit! – nézett rám Hazz.

- Szívem egyik csücskének bármit! – nevettem, majd lefogtam a megfelelő húrokat.

- Én vagyok a másik! – tette hozzá gyorsan Sophie. A legújabb számomat kezdtem el játszani, ami még nincs tökéletesítve. Már majdnem a végére értem, amikor benyitott valaki, vagyis valakik, de Harryék intettek, hogy csöndbe legyenek ergo be kellett fejeznem a dalt és csak utána néztem az ajtóban állókra. A srácok álltak ott mosolyogva Liam kezében egy telefonnal és mögöttük a lányok.

- Ki volt ez? – kérdezte egy hang, de nem a fiúk közül volt.

- Ó ja igen bocsi Richard! Harryhez jöttünk csak Cat épp énekelt… - beszélt a telefon felé Liam.

- Richard csapat megbeszélést tart… - huppant le Harry mellé Niall.

- Bocs csajok, de most a ti szobátokat foglaljuk be erre a rövid időre – ült le mellém Louis az ágyamra.

- Semmi gond! – mosolygott Sophie.

- Szóval miről lenne szó Richárd? Figyelünk! – szólt Zayn, amikor mindenki kényelembe helyezte magát.

- Először is többet szeretnék tudni az előbb éneklő lányról… - válaszolt a manager.

- Catherin Davis az én gyerekkori barátom… - mondta Harry.
- Tudja én vagyok elvileg Zayn barátnője… - nyögtem be a kulcs infót amiről tuti emlékszik rám.

- Igen igen… - válaszolt és hallani lehetett a hangján, hogy gondolkodik – Énekeltél már közönség előtt?

- Öhm igen… - válaszoltam zavartan.

- Szuper! Mit szólnál egy fellépéshez? – kérdezte kicsit vidámabban.

- Mi? De miért? – vágtam rá a nem túl illedelmes kérdéseimet.

- Na Catet felfedezik – mosolygott Eleanor.

- Röviden tömören holnap este kéne egy órát zenélned a srácok előtt – kezdett magyarázni Richard, de nem tudtam tovább figyelni – Zenekarral a gyorsaság miatt főleg slágereket, de néhány saját számodat is meg tudják tanulni szerintem, de akkor kell kotta hozzá…

- Én nagyon örülök Catnek, de mi van Camrynnal? – vágott közbe Liam.

- Sajnálatos módon elhunyt a nagymamája és azonnal hazautazott. - folytatta kicsit gépszerűen a férfi - Csak egy e-mail hagyott és erről akartam veletek beszélni, hogy milyen feltörekvő énekest ismertek még, akit lehetne riasztani. Fontos, hogy ne befutott sztár legyen és, hogy ti úgymond jó kapcsolatot ápoljatok az illetővel…
- Hát erre Cat tökéletes! – mondta Niall lelkesen.

- Igen! Sok számát hallottuk már és élőben is csodás hangja van… - győzködte a managert Zayn is.

- Hiszek nektek srácok… Akkor küldök egy listát arról, hogy a zenekar milyen számokat tud fejből és reggel 11-re várom Catherint a próbaterembe, ahol ma ti voltatok. Ha akar saját számot, akkor hozzon kottát. További szép estét! – fogta rövidre Richard és kinyomta a telefont mielőtt a srácok bármit is reagáltak volna.
- Cat ez elképesztő! Gratulálok! – kezdte Nicole.

- Öhm… emberek! Szerintem lefagyott… - hadonászott a szemem előtt Louis, majd hirtelen elkaptam a kezét.

- Harry… - kezdtem kissé elhalt hangon – mennyi?

- Mi mennyi? – kérdezte Eleanor.

- Catty semmi gond nem kell… - kezdte Hazz.
- Mond meg kérlek! – kérleltem tovább.

- Azt hiszem ez ilyen testvér telepátia szerű beszélgetés… - nézett Sophie rám, majd Harryre és vissza.

- Csak húsz ezer – nyögte ki nehezen Harry.

- CSAK??? – háborodtam fel – mi az, hogy „csak”? Tudod milyen sok ember az?

- Cat menni fog! Ne is gondolj arra, hogy hányan néznek… - próbálkozott Danielle.

- Kérek egy percet – mutattam fel a mutatóujjam, majd leraktam óvatosan a gitárom az ágy mellé, belenyomtam a párnámat a fejembe és sikítottam egyet, majd leraktam és megigazgattam a hajam – Oké rendben vagyok. Menni fog!

Fél percig csak néztek rám, majd kitört belőlük a röhögés.

- Hát kösz… - tettem karba a kezem sértődötten, majd én is elnevettem magam. Majd összepakoltunk, mert kiderült a többieknek az az ötlete támadt, hogy menjünk le a tengerpartra sétálni, amikor Richard hívta Liamet. Én felvettem a fürdőruhámat és arra sortot és egy inget kaptam fel. Kitudja, lehet tök jó lesz a víz. Miután összegyűltünk a folyosón együtt hagytuk el az épületet és taxikba bepréselődve utaztunk a strandig. 4 óra körül járhatott és a nyilvános strand most kezdett kiürülni. A fiatalok mentek haza készülődni az esti bulikhoz. Levettem a szandálomat és mezítláb léptem a kellemesen meleg hőmérsékletű homokra és beszívtam a friss levegőt.

- Mennyire vártam ezt a nyarat – mondtam.

- Nekem mondod? – kérdezte Sophie, aki épp mellém lépett.

- Érettségi pipa – kezdte Nicole – most jön a buli egy nyáron át… - és megindultunk a parton.

- Élvezzétek ki csajok, kemény munka az egyetem én már csak tudom… - mosolygott ránk Eleanor.

- Vagy kezdjetek el munkába állni, mint én – nevetett Danielle.

- És kövessük az álmainkat igaz? – kérdezte Sophie.

- Életem végéig bírnék focizni… - merengett Nicole.

- Ahhh csak vegyenek fel a Kingsre… Nem akarok mérnök lenni… De ezt már biztos mondtam – nevettem el magam.

- Jól van te ne szólalj meg amikor holnap fellépésed lesz… - nevetett a barátnőm.

- Ne haragudj, de ha végre befejeznéd az Idegent, akkor már küldhetnénk is a kiadókhoz… - piszkáltam.

- De hát a végének tökéletesnek kell lennie… - tette csípőre a kezét Sophie a tipikus kioktató stílusban.

- Szerintem az első 10 változat is jó volt, de hagyjuk… - mondtam és még levegőt venni sem volt ideje a lánynak Danielle félbeszakította a testvéri vitánkat.

- Milyen témájú könyv? – kérdezte Danielle és Sophie máris neki szentelte a figyelmét. Eközben Nicole már a srácokra figyelt, akik egy kupacban lemaradva valami meccset tárgyalak ugyan is az érettségi témához nem igazán tudtak hozzászólni.

- Na és EL te milyen egyetemre jársz? Milyen szak? – kérdeztem a lány mellé lépve.
- Politológia és szociológia szakra járok Manchesterben – mosolygott rám és amint meglátta milyen fejet vágok rögtön elkezdte magyarázni, hogy ez mit foglal magába. Majd a mondandója vége felé Louis elragadta mellőlem és az ölében tartva a lányt berohant térdig a tengerbe. Eleanor hangosat sikított, majd erősen megkapaszkodott Louis nyakába.

- Louis William Tomlinson! Ha el mersz engedni… - kezdte a lány.

- Soha! – szakította félbe barátja és megcsókolta.

- Pfuj de nyálas vagy Tomlinson! – kiáltotta Harry.
- Nyugodj meg édes te is pont ilyen nyálas vagy… - puszilta meg Sophie a srác arcát, mi meg hangosan felröhögtünk.

- Burn… - veregettem meg Hazz vállát, majd én is besétáltam a vízbe, amit a többiek is követtek. Ekkorra már Louis kidobálta El papucsait a partra, ahol mindenki hagyta és lerakta a vízbe a lányt. Elkezdtem fel-le sétálgatni a partszakaszon, amikor valami élesre ráléptem és felszisszentem. Majdnem el is estem volna, ha Zayn nem kapja el a kezem.
- Hello szobatárs! – köszöntem és elfintorodtam, ahogy megéreztem a sósvíz csípő fertőtlenítő hatását.

- Jól vagy? – kérdezte a fiú.

- Persze csak ráléptem valamire… - támaszkodtam meg a vállán, hogy megnézzem a lábam. Ahogy sejtettem egy kisebb seb éktelenkedett a jobb talpam belső szélén – fenébe… - mormogtam az orrom alá.

- Nagyon fáj?

- Elviselhető, csak csípi a víz…

- Ki vigyelek?

- Nem kell, majd...

- Persze majd fél lábbal kiugrálsz mi? – vágott közbe – Na gyere! – kapott fel az ölébe és ki vitt az 5 lépésnyire lévő száraz homokra.

- Vagy simán kisétáltam volna… - nevettem – Nem halálos seb… - ültem le és elnyúltam a homokban a könyökömre támaszkodva.
- Jól van na…
- Csüccs! – bólintottam a mellettem lévő részre – elállod a napot – mosolyogtam rá.

- Elnézésedet kérem! – nevetett fel és helyet foglalt mellettem – Amúgy milyen szobatárs?

- Ja bocs még nem kellett volna lelőnöm a poént… Ó várj itt is jön Sophie – vettem észre, ahogy a barátnőm felénk közeledik.

- Hali! – mosolygott vidáman a lány.
- Szia cica Zaynhez jöttél ugye? – kacsintottam.

- Ja, igen öhm… Zayn nagy kérés lenne, hogy cseréljünk szobát? – fordította tekintetét a fiú felé.

- De hát mind ugyan olyan, de oké… - vont vállat.

- Úgy értette, hogy csak te meg ő… - segítettem a megvilágosodás felé Zaynt.

- Jaaa… Jó leesett, bocsi! – nevetett – És benne vagyok!

- Köszi! – ugrott egyet Sophie, majd visszasietett Harryhez.

- Remélem nem gond… - kezdtem megmagyarázni Zaynnek - Én ajánlottam fel Sophienak, mert itt szimpla ágyak vannak, ami nekik úgy is mindegy, de csicsereghetnek hajnalig és így kevésbé piszkál azzal, hogy beléd estem…

- Nem para… Mi? – fordult hirtelen felém.

- Ja mármint, hogy szerinte beléd estem… Bocs nem akartam a frászt hozni rád – nevettem el magam, majd lecsuktam a szemem és tovább sütkéreztem a napon. A naplementét még a parton néztük meg majd visszamentünk a szállodába. Étterembe illő ruhát vettünk és lementünk a szálloda éttermébe vacsorázni. Az este csodásan telt és teljesen elterelődött a figyelmem a holnapi koncertről. De amikor visszamentem a szobámba ez elmúlt ugyan is megkaptam az e-mailt a számlistával. Zayn aki addigra már beköltözött segített válogatni a listáról is, az én a számaim közül is és összeraktuk a programot.

- Ahhh sík ideg vagyok – döntöttem a falnak a fejem, miután lecsuktam a laptopom tetejét – Mehetek először én zuhanyozni? – fordítottam Zayn felé a fejem.

- Nem kell idegeskedned és persze! – válaszolt mosolyogva a mellettem ülő fiú.

- Köszi! – hunytam le a szemem egy pillanatra majd összeszedtem a pizsamám és a nesze szerem és bevonultam a fürdőbe. Beálltam a meleg zuhany alá és élveztem, ahogy tetőtől talpig felmelegedem. Miután hajat mostam kelletlenül elzártam a vizet, magam köré tekertem a törülközőm és kiléptem a gőzzel megtelt fürdőbe. Bukóra kinyitottam a kis fürdőszoba ablakot, majd felöltöztem.

- Kész vagyok! – léptem ki a fürdőből – Bocs kicsit… - akadtam meg, ahogy megláttam, hogy egy szál alsóban ül az ágyán – szóval, hogy lassú voltam…

- Semmi gond – mosolygott, majd felállt és bement a fürdőbe. Ahogy elhaladt mellettem éreztem az illatát, ami elindított bennem valamit. Elpakoltam a cuccaimat, majd elhasaltam az ágyon és gépeztem, míg meg nem jelent újra Zayn most már csak egy szál törülközőben vizes hajjal. Végignéztem, ahogy elmegy az ágyáig, majd amikor ledobta volna a törülközőjét ösztönösen becsuktam a szemem, míg felvette az alsóját.

- Nem vagy egy szégyellős típus igaz? – kérdeztem.

- Hát előtted nem, már láttál mindent – vont vállat, majd felhúzta a pizsama gatyáját is, ami kicsit lógott a csípőjén.

- Hmm igaz – mosolyogtam el.

- És akkor minek fosszalak meg csodás testem látványától? – kérdezte és elkezdett pózolni.

- Milyen csodás test? – kérdeztem vissza csípőből.

- Auch ez fájt! – kapta a szívéhez a kezét.

- Jaj szegényke… adjak az egódra egy puszit, hogy gyorsabban gyógyuljon? – nevettem.

- Minimum egy ilyen sértés után… - jött oda hozzám és lehajolt, hogy tudjak a homlokára adni egy puszit.

- Most már minden rendben lesz! – simogattam meg a fejét, mint egy kisfiúnak és a szemébe néztem, ahogy kicsit eltávolodott.

- Az biztos! – mondta, halkan, majd megcsókolt. Természetesen viszonoztam a csókot és máris elindult a lavina…

*

A színpadon állok. Felgyulladnak a reflektorok, amik először nagyon élesen világítanak, de hamar hozzászokik a szemem és meglátom a közönséget. De ez biztos több mint 20 ezer ember. Harry hazudott nekem. Hol van Harry? És Sophie, meg a többiek? Egyedül vagyok egy vadidegen zenekarral és a közönség arra vár, hogy énekeljek. De mit? Megszólal a zene és felismerem, melyik szám az. Lassan a szám elé emelem a kezemben lévő mikrofont és megpróbálok énekelni, de bárhogy erőlködök, csak szörnyen hamis hangok jönnek a torkomból. A közönség mozgolódik, elkezdenek fújjogni. Már tárgyakat dobálnak felém a színpadra, de mégsem hagyom abba a szörnyen hamis éneket. Nem tudom. Könnyek gyűlnek a szemembe, majd végre megindul a lábam és eldobva a mikrofont lerohanok a színpadról. Hírtelen az aréna előtt találom, magam és a közönség özönlik ki a kapukon. Ahogy meglátnak, elkezdenek üvöltözni és szörnyű dolgokat mondanak. Elkezdek rohanni, de a hangok nem szűnnek meg. Minden szörnyűséget, amit életemben elkövettem, most a fejemhez vágják. Tiszta erőből zokogva rohanok a végtelenség felé mégsem találok semmilyen menedéket. És egyszer csak egy szakadék kerül elő a semmiből. Nem tudok megállni és sikítva lezuhanok…

Felpattantak a szemeim és levegőért kapkodva felültem az ágyamban. Könnycseppeket égették az arcom.
- Cat jól vagy? – közeledett egy férfialak, amitől először megijedtem, aztán rájöttem, hogy csak Zayn az. Leült az ágyam szélére és aggódó szemekkel fürkészett.
- Nem nem vagyok… - ráztam meg a fejem és még mindig próbáltam megfelelőre tempóra lelassítani a légzésem.

-Arra ébredtem, hogy sírsz, aztán felkiáltottál… Mi történt?

- Rosszat álmodtam… Szörnyű volt… - válaszoltam, majd gyorsan összefoglaltam neki mi történt. - Zayn én úgy félek – sírtam el magam.

- Ez soha nem történhet meg Cat ne félj! – karolt át – Minden rendben van. Gyönyörű hangod van képtelenség, hogy ne találd el a hangokat. A nézők meg nem ilyen kegyetlenek. Viszont ha nem alszod ki magad az tényleg nem jó, úgyhogy próbálj meg aludni… - engedett el és betakargatott.

- Kérlek, ne menj el. – fogtam meg a kezét – Megint rosszat fogok álmodni. Maradj itt velem légyszi…

- Rendben csússz beljebb… - mondta és befeküdt mellém az ágyba és védelmezőn átkarolt.

- Köszönöm! – suttogtam és már el is nehezültek a szemhéjaim és lecsukódtak.

Reggel Zayn karjaiban ébredtem és örömmel vettem tudomásul, hogy nem álmodtam újabb szörnyűségeket. Lassan megfordultam, hogy szemben legyek vele és utána kibújjak a karja alól, de felébredt a mocorgásom miatt.

- Jó reggelt! – suttogtam.

- Jó reggelt! – nyíltak ki barna szemei – Hogy aludtál?

- Most már sokkal jobban köszönöm! – mosolyodtam el.

- Igazán nincs mit! – nyújtózkodott, majd ahogy meg akart fordulni lezúgott az ágyról.

- Jesszusom jól vagy? – kérdeztem, de nem bírtam ki hogy ne nevessem el magam.

- Így köszönöd meg, hogy jól kiröhögsz? – kérdezte ahogy felült.

- Bocs, de nem bírtam ki – hagytam abba a nevetést, de a mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról.

- Legalább jó kedved lett… - tápászkodott fel – De ha nem bánod el is rontom, mert másfél óra múlva ott kell lenned a próbateremben…

- Ajjjj de nincs kedveeeem… - nyöszörögtem – csupa idegennel… - másztam ki az ágyból és bementem a fürdőbe.

- Elkísérjelek? – kérdezte Zayn.

- Biztos van jobb dolgod… - válaszoltam fogmosás közben.

- Igazából nincs… Mindenki randizni megy nekem meg ugye elvileg úgy is te vagy a csajom…

- Akkor viszont nagyon örülnék neki ha velem jönnél!