30. rész

Reggel mosolyogva ébredtem, az előző este eseményei miatt. Az előadás a Brodwayen egyszerűen káprázatos volt. Nem is számítottam kevesebbre. Persze Danielle arcán látszott a legnagyobb lenyűgözöttség, hisz ő pontosan tudja milyen munka egy koreográfia betanulása. Maga a Brodway az esti fényeiben káprázatos volt és a Time Square-re is elmentünk, ahol csak tovább ámuldoztunk. Persze előtte a vacsora is kész show műsor volt. Szerintem, ha nem a One Directionnal lett volna dolguk a pincéreknek a vacsora közepén kizavartak volna minket a hangoskodás miatt. Sophie még mellettem szuszogott csendben, nyakig betakarózva. Kimásztam az ágyból és pizsamában, ami egy bő pólóból és egy sortból állt kisurrantam a szobából. Lementem a nappaliba, ahol még senki nem tartózkodott. Vajon mennyi az idő? Elfelejtettem megnézni. A konyhában a domináló szín a fehér volt és a szekrények fogantyúja volt csak fekete illetve a konyha pult lapja. Középen volt egy téglalap alakú pult, ami kiváló munka felület illetve három bárszék is tartozott hozzá, ami a gyors reggelizéshez tökéletes. Az egyik széken kuporgott Niall nekem háttal és valamit majszolt.
- Jó reggelt! – köszöntem, mire kissé megugrott.
- Ó szia! – mosolygott rám. Kócos haja arról árulkodott, hogy ő is nem rég kelhetett fel.

- Mit eszel? – kérdeztem.
- Csak egy müzli szeletet. Nem akarok egyedül bereggelizni, majd együtt.
- És rendeltetek már este kaját? – sétáltam a hűtőhöz.
- Nem, majd ha még egy két ember felkel… De ezek évekig alszanak még, főleg Zayn. – nevetett.
- Uhhum – hümmögtem és kinyitottam a hűtőt. Legnagyobb csodálkozásomra tele volt pakolva mindenfélével. – Mennyi kaja… Niall lenne kedved egy kis palacsintához? – fordultam meg vigyorogva, miközben visszacsuktam a hűtőajtót.
- Ez meg milyen kérdés? – nevetett.
- Jó akkor úgy kérdezem, hogy van kedved segíteni palacsintát sütni?
- Persze! Imádok főzni – pattant fel a székről.
- Szuper! Akkor lássuk mi kell… - kezdtem előszedni az alapanyagokat. Sok munka lesz vele, hisz 10 fővel kell számolni és a palacsinta mindig jól fogy. Kikevertem a palacsinta tésztát Niall pedig előszedte a serpenyőket és beizzította a tűzhelyet. Niall elkezdte sütni a tésztát, míg én a hűtőben talált gyümölcsöket kezdtem felszeletelni, amivel majd díszítjük. Már majdnem készen voltunk, amikor nyüzsgés hallatszott kintről. Hallottam, hogy valaki bekapcsolja a tv-t, majd Harry vágtatott be a konyhába, mint egy őrűlt.
- Jó reggelt! Minden rendben? – kérdeztem nevetve.
- Catty ez te recepted szerinti palacsinta? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Igen – bólintottam mosolyogva, miközben az első tányérra raktam a palacsintákat és köré az eper és banán darabokat.
- TUDTAM! Fentről kiszagoltam az illatát! – örült a hírnek.
- Mi vagy te kutya? – kérdezte mögülem Niall, mire hangosan felnevettem.
- Ezt még visszakapod! – mutatott a szőkeségre Harry morcos képpel.
- Tedd hasznossá magad és szólj a többieknek, hogy reggeli – nevettem.
- Oké! – fordult meg és kiviharzott a konyhából – REGGELIII – hallatszott a kiabálása kintről.
- Jó reggelt! – köszönt Eleanor, mikor Nicoleal bejöttek.
- Megterítsünk? – kérdezte Nicole.
- Az jó lenne igen – bólintottam. Nicole közben üdvözölte egy gyors csókkal a szőkehercegét, majd kivitték az alátéteket és az evőeszközöket. Niall az utolsó palacsintákat sütötte én pedig már 8 tányérral kész voltam és felraktam a tűzhelyre a csokoládét olvadni a csoki öntethez.
- Mizu kis kukták? – kérdezte Louis. – Csináljak limonádét a reggelihez?
- Felőlem – vontam meg a vállam.
- Igen! – válaszolt határozottan Niall.
- Reggelt! – jelent meg Liam – Viszek poharakat… - mondta és már el is kezdte keresni a szekrényekben a poharakat.
- Sziasztok – jött Danielle is – A Csajok nem hoztak szalvétát… - mondta és ő azok után kezdett kutatni. Majd megjelent Sophie és Zayn is. Zayn besegített Louisnak, hogy gyorsabban végezzenek a citromfacsarással, Sophie pedig segített nekem kivinni a tányérokat és befejezni az öntetet. Még szerencse, hogy sokan elférünk a konyhában.
- De jól néznek ki! – mondta Sophie.
- Köszönjük! – válaszoltam Niall helyett is – Akkor jó étvágyat! – ültem le utolsóként az asztalhoz.
- Hmm Catty, de rég ettem ilyen jó palacsintát – szólalt meg az első falat után Harry.
- Nem egyedül csináltam! – mondtam.
- Hát azért a nagy része a te érdemed – mondta Niall.
- Nem igaz! - tiltakoztam.
- Hányszor hallottuk már a „Finom, finom, de nem olyan, mint Cattyé” szöveget… - kezdte Liam.
- Hogy őszinte legyek igaza volt Harrynek! Ez isteni Cat! – mondta Louis.
- És a szósz is nagyon jó, hogy csináltad? – kérdezte Eleanor.
- Majd leírom neked, de szerintem a vaníliás cukor a titka… - válaszoltam.
- Rendben köszönöm! – mosolygott El.
- A reggeliért cserébe én vállalkozom mosogatásra – mondta Sophie.
- Én is segítek mondta Danielle.
- És mi mit segítsünk? – kérdezte Zayn.
- Majd este… már ki találtam mit csinálok vacsira… - mondtam lelkesen.
- Catty nem kell ránk főznöd… - kezdte Harry.
- De van kedvem hozzá! – vágtam közbe - Persze, ha nincs kifogásotok ellene.
- Miért lenne? – kérdezte Nicole.
- Bármennyire jók a szállodai kosztok a házi kaja a legjobb! – mondta Niall.
- Akkor ezt megbeszéltük! – bólintottam. Reggeli után Danielle és Sophie elmosogatták a tányérokat, majd mindenki elvonult a szobájába felöltözni, a városnézéshez. Tizenegy órakor indultunk el első megállónk felé, ami természetesen a szabadág szobor volt. A Battery Park déli sarkából indulnak a kompok, amelyek érintik a Liberty szigetet. Szerencsék volt, hogy 20 perce ment el az előző komp, így csak 10 percet kellett várnunk. Igaz a túl partról is teljesen jól láttuk a szobrot, de kellett az az érzés, hogy mi jártunk azon a kis szigeten. Hétköznap létére azért sokan voltunk a kompon és Sophie nagyon örült, amikor földet értünk és kicsit szellősebb lett a helyzet. Miután teljesen megnyugodott olyan buzgó lett mint kompozás előtt.
- Uuuu annyira jó! - kezdett bele - Gondoljatok bele, hogy ezt a szobrot látta meg elsőként a mintegy 12 millió Amerikába tartó bevándorló... És most mi is itt állunk pedig mennyi idő telt el az óta.
Senki nem válaszolt szegénynek pedig figyeltünk, csak megjelentek a lelkes rajongók és megkezdődött az aláírás osztás. A One direction nagyobb érdeklődést keltett a látogatók nagy része között, mint maga a Szabadság szobor. Hát még mennyire örült az, akinek a képein mindkettő látszódott. Mi a csajokkal 10 perc után meguntuk a dolgot és megkértük szépen a rajongókat, hogy had nézzünk szét a fiúkkal mi is a szigeten. Visszafele a kompon még odajöttek néhányan, de már mindenkinek volt elég képe. Na ez mind szép és jó lett volna, ha nem az interneten landol mind és a kikötőben, már egy újabb csapat rajongó nem fogad minket. Minden barátnő megkapta a barátjától a "ne haragudj" pillantásokat és csókokat kivéve engem. Pedig talán engem zavartak a rajongók a legjobban.
- A kocsiban megvárunk titeket – mondta Eleanor és elindultunk a kisbusz felé, amit Louis bérelt nekünk. Most szellősen elhelyezkedtünk a kocsiban és elkezdtünk beszélgetni.
- Most hova menjünk majd? – kérdezte Danielle.

- A srácoknak nincs valami tervük? – kérdezte Nicole.
- Áhh mindig csak az első állomáshelyet szervezik meg – nevetett Eleanor.
- Pasik – mormogtam, mire felnevettek – Mondanám, hogy ne pasizzatok be csajok, de azt hiszem elkéstem… És Harryéket bírom, szóval velük más a helyzet – filozofáltam hangosan.
- Ergo az egész mondandódnak semmi értelme… - mondta Sophie.
- Pontosan! – vágtam rá mire felnevettünk.
- Mi ez a jó hangulat? – nyitotta ki a kocsiajtót Louis és bepattant a sofőrülésbe.
- Cat hozza a rendkívül értelmes formáját… - válaszolt Sophie, mire felnevettem.
- Szuper akkor csusszanj beljebb – sürgetett Harry.
- Jól van már – csúsztam közelebb Sophiehoz, hogy Harry beférjen mellénk a hátsó sorba – Öhm ez így rossz sorrend… - jegyeztem meg, amire Harry csak finoman káromkodott egyet.
- Helyet tudunk cserélni? – kérdezte.
- Persze, csak addig, míg Louis nem indul… - mondtam, majd megkezdtük a helycserés támadást, hogy ő kerüljön középre. Míg ezzel voltunk elfoglalva, Sophie pedig rajtunk nevetett a többiek elől eldöntötték, hogy a Wall Street megtekintése lesz a következő.
- És ki is akartok szállni? – kérdezte Niall.
- Nem tudom, az egy kisebb utca, de… - kezdte Zayn.
- Például van az a bika, amit szívesen megnéznék, nem csak a kocsi ablakból. – fejezte be Liam.
- Ú csajok a Randiguru című filmben ott rúgja tökön a csaj azt a mocsok pasast! Láttátok azt a filmet? – kérdezte Nicole.
- Igeeen az nagyon jó! – nevetett Eleanor.
- Mindenképp meg kell néznünk! – lelkesedett Sophie.
- De ugye ti semmi ilyesmire nem készültök – nézett körbe Liam.
- Dehogy is édesem – simogatta meg az arcát Danielle – Ti nem olyanok vagytok!
- Még szép, hogy nem! – mondta Niall.
- A kis magabiztos… - szólaltam meg.
- Őszintén… Csak rám kell nézni… - vigyorodott el, mire elnevettük magunkat.
- Gyerekek csöndet ott hátul, mert nem hallom a GPS-t, hogy mit magyaráz, aztán belehajtok a Hudsonba… - szólt ránk Louis.
- Azt kérlek ne… - mondta Zayn.
- Amúgy is miért te vezetsz? – szólalt fel Harry - A terepjárót is tönkretetted…
- Mert én vagyok a rangidős szóval, csitt legyen onnan hátulról! – kontrázott Louis.
- Igen baby Harry inkább kösd be magad… - húzta az agyát Niall.
- Na menjetek a… - kezdte Harry én meg majd meghaltam a röhögéstől – Catherin Davis! Te meg kiröhögsz?
- Még is mit vártál, ha ezek itt szét oltanak… – nevettem tovább.
- Nem biztos, hogy olyan jó ötlet ez, amikor nincs menekvés… - emelte fel a kezét és tudtam, hogy most a csikizés jön és rögtön abbamaradt a nevetésem.
- Meg ne próbáld, mert sikítok és Louis a Hudsonba hajt mindannyiunkkal. – próbálkoztam az észérvekkel.
- Van egy ajánlatom… - vigyorgott gonoszan.
- Szarban vagy Cat úgy érzem – nevetett Zayn.
- Ha tudnád mekkorában – válaszoltam.
- Tehát… – folytatta Harry – Ha a tegnapi ébresztőért nem kapok megtorlást, akkor most nem csikizlek meg…
- Mi az hogy most? – kérdeztem vissza felháborodottan.
- Jó na szóval, hogy a nevetés miatt… érted… - magyarázott.
- Jaj Harry hagyd már… - mondta Sophie.
- Oké! – egyeztem bele.
- Kezet rá! De nem úgy mint másodikban! – figyelmeztetett Harry.
- Fúj! Soha többet! – mondtam és kezet fogtunk.
- Mi történt másodikban? – kérdezte Liam.
- Van egy olyan sejtésem, hogy nem akarjuk tudni – mondta Sophie.
- Nem hát! – nevettem.
- Megjöttünk! – húzta be a kéziféket Louis.
- Kiszállááás! – lelkesedett Eleanor.
Megnéztük a Wall streeten elhelyezett bika szobrot, amely az említett filmben is szerepelt, majd tovább mentünk az Empire State Buildinget megnézni, bár csak kívülről. Ezt a Radio City Music Hall követte, majd St. Patric katedrális, és a Rockefeller Centerben ebédeltünk. Utána jött a kihagyhatatlan Central Park. Elsőként csak kifeküdtünk a fűbe a csodás napsütésben délutáni szieszta képpen, majd meglátogattuk az állatkertet is. Amint megláttam a vöröstéglás boltíveket a tetején a haranggal, már vártam, hogy megszólaljon és elkezdődjön a Madagaszkár pingvinjeinek sorozatának főcímdala. Utolsó állomásunk a Metropolitan múzeum volt, ahova még világosban mentünk be, de kifele jövet már majdnem besötétedett. Hazafele megcsodálhattuk az esti fényeiben pompázó Brooklyn hidat is. Este hét körül értünk haza hulla fáradtan és éhesen.
- Catty még mindig ragaszkodsz hozzá, hogy te főzz? - kérdezte Harry a kanapén elnyúlva.
- Persze, csak valaki segítsen, hogy gyorsabb legyek - néztem körbe a csajok között.
- Én segítek! - jelentkezett Sophie.
- Mi meg majd elrámolunk kaja után - ajánlotta fel Danielle El és Nicole nevében is, akik hevesen bólogattak.
- Azt megköszönném - mosolyogtam.
- Tehát srácok ti terítetek és gondoskodtok az italokról - utasította őket Eleanor.
- Igenis! - tisztelegtek egyszerre.
- Elnek hatalma van úgy látom - nevetett Nicole és mi is elnevettük magunkat.
Sophieval bevetettük magunkat a konyhába és miután felvázoltam neki a menüt nekiláttunk a munkának. Sophie készítette a salátát a mustáros citromos öntettel és pedig a csirkét kezdtem felszeletelni, amit még reggel kértem a konyháról, hogy szerezzenek nekünk be.
- 10 PERC MÚLVA KAJA! – kiabáltam ki a nappaliba.
- Úristen, a szívrohamot hozod rám – tette a mellkasára a kezét Sophie.
- Bocsi – nevettem.

*

Mikor felkeltem nem volt már mellettem senki az ágyban ezért középre gurultam és kellemesen kinyújtóztattam a végtagjaimat. Ránéztem a telefonomra, ami 11 órát mutatott. Kimásztam az ágyból és bementem a fürdőbe összeszedni magam. Persze lusta voltam felöltözni, meg nem is terveztünk mára semmit. Kimentem a folyosóra és irányba vettem a lépcsőt, amikor egy másik ajtó csukódott.
- Jó reggelt! – fordultam meg és ahogy megláttam Zayn kócos haját az ajkamba haraptam.
- Jó khm… - köszörült a torkán – reggelt! Mi az? – kérdezte mikor mellém ért. Egy sötétkék melegítőgatyát viselt és egy fehér pólót.
- Mi? Semmi! – vágtam rá.
- Persze! Am csini a pizsid! – kacsintott – bár nem fáznak a lábaid? – utalt a rövid sortra és megsimogatta a combom.
- Már csak Cat és Zayn alszik… - hallottam azt hiszem Nicole hangját, mielőtt válaszolhattam volna Zaynnek. Épp meg szólaltam volna, hogy ébren vagyunk, de Zayn a számra tette az úját és magához húzott, amitől csak elmosolyodtam.
- Az álomszuszékok… - mondta Harry – Együnk nyugodtan, nem lesznek mérgesek…
- Inkább ha felébresztjük őket, legalábbis Zayn – mondta Louis.
- Cat is – erősítette meg Sopihe – Kivéve ha sürgős vagy ha kajáról van szó, de ha éhes akkor úgyis felébred. – magyarázott a barátnőm, amin majdnem elnevettem magam. Pedig alig két éve ismerjük egymást.
- Akkor együnk! – lelkesedett Niall és hallottuk, hogy elindulnak a konyha felé.
- Éhes vagy? – kérdezte suttogva Zayn és egy kósza tincset tűrt a fülem mögé.
- Még várhat… – haraptam az ajkamba, ahogy újra rá néztem, kusza hajára és barna csillogó szemébe.
- Reméltem, hogy ezt mondod… - válaszolt és ajkaimnak esett. Lassan lecsúsztatta kezeit a combomra és ár készültem, hogy átkaroljam a derekát a lábammal miután felemel. Ez így is történt, majd eltűntünk a szobájában. Fél órával később a fürdőszobámban voltam újra, mintha akkor ébredtem volna. Rendbe szedtem kicsit magam és Zayn kérésére felvettem egy melegítőgatyát idézem: „Különben ott felejtem a szemem a lábaidon, ami felkeltheti a többiek érdeklődését.”. Ergo jó lábaim vannak. Szerinte. Mikor lementem a többieket a nappaliban találtam.
- Jó reggelt napfény! – köszönt Sophie.
- Sziasztok! – mosolyogtam.
- Inkább szép napot csipkerózsika! – köszönt Hazz.
- Neked is béka! – válaszoltam, mire a többiek kitörtek a röhögésben, Harry pedig szúrós szemmel méregetett, de csak nem bírta ki és ő is elnevette magát.
- Reggeliztetek már? – kérdeztem, mintha nem tudnám.
- Igen bocsi, de nem vagy egyedül… - mondta Danielle.
- Mert? - kérdeztem vissza. - És semmi gond!
- Zayn is kb 2 perce ébredt fel… – mosolygott rám Eleanor.
- Ő már a konyhában van. – mondta Liam.
- Köszi! – biccentettem és bementem a konyhába. Zayn ott állt egy szál melegítőgatyában a tűzhely előtt és valamin ügyködött. – Te most szívatsz? – léptem mellé és beszívtam az ínycsiklandó rántotta illatát.
- Nem épp reggelit csinálok magunknak. Mellesleg jó reggelt! – vigyorgott rám.
- Ó cuki vagy, de tudod, hogy nem arról beszélek… Én vegyek nadrágot, de te flangálhatsz félmeztelenül? – kérdeztem halkan.
- A többieken sincs póló és…
- Jó de nekik barátnőjük van és nem tudok úgy rájuk nézni.
- Szóval rám úgy nézel? – vigyorodott el és rám pillantott.
- Mint te rám. Ja, és pont ezért vegyél te is pólót, ha nekem melegítőben kell feszítenem, amikor a csajok is pizsiben vannak még…
- Jó oké… De amúgy nem találtam a pólóm, szóval ne engem hibáztass…
- Hoppá… Mindegy de van másik pólód nem?
- Hali Cat idedobnád a hűtőből a vizet? – lépet be a szobába Sophie.
- Persze! – mosolyogtam és odadobtam neki a vizes palackot.
- Köszi – mondta majd cuppantott egyet a szájával a levegőbe, amit viszonoztam, majd kiment.
- Megterítesz? – kérdezte Zayn.
- Persze, de csak ide – mutattam a pultra és már elő is szedtem két alátétet és az evőeszközöket. Zayn tálalta a reggelit, majd leült mellém az egyik bárszékre.
- Hmm isteni az illata – mondtam.
- Remélem az íze is olyan – nevetett.
- Biztos. Jó étvágyat!
- Jó étvágyat!
Reggeli után csatlakoztunk a többiekhez a nappaliba. Én elterültem a puha szőnyegen és lehunyt szemmel hallgattam a tv-t és a beszélgetést.
- Akkor egyet értünk abban, hogy ma lazulunk? – kérdezte Liam.
 - Mindenképp haver! – válaszolt Niall.
- Lemegyünk ma is a játékterembe? – kérdezte Nicole.
- Ez jó ötlet! – mondta Harry – Van póker asztal is!
- Én benne vagyok egy póker partiban – mondta Eleanor.
- Akkor egy fél óra múlva itt tali? – kérdezte Danielle.
- Tökéletes – mondta Sophie. Mindenki elvonult a szobájába öltözködni, majd együtt lementünk a játékterembe. Egészen késő délutánig ott lógtunk, csak ebédelni mentünk fel az étterembe. Még a délutáni pihit is a videó játék sarok szőnyegén ejtettem meg, míg a srácok videó játékoztak. Késő délután adták fel a harcot egymás ellen és törődtek bele a döntetlenbe.
- Nagyon jó volt az egész napot ellustálkodni, de azért holnap csinálunk mást is? – kérdeztem, mikor kiszálltunk a liftből.
- Na ná! – vágta rá Louis- Készüljetek, mert holnap sport nap lesz szerény személyem szervezésében… - vigyorgott ránk, majd bement a lakosztályba, mi meg értetlenül összenéztünk.