29. rész

A szállodai lakosztályunk káprázatos volt csak úgy, mint az előző. Belépéskor egy külön előszobába jutottunk, ahol beépített szekrény szolgált a kabátoknak jobbra, balra pedig egy pamlag volt a falnál és egy kis asztal rajta egy váza friss virággal. Innen egy nagy kétszárnyas ajtó nyílt az óriási nappaliba, mely egybe volt nyitva az ebédlő résszel. Látszik, hogy nem 3-4 személyre van tervezve ez a lakosztály. Balra volt a lépcsősor, amely hasonlóan felvezetett az emeletre, mint Mexicoban, de ez nem galériás második szint volt. A jobbra lévő ebédlőrészből újabb duplaszárnyú ajtó vezetett a konyhába. Még jó, hogy itt is van konyha, mert tervezem, hogy egyik reggelre csinálok palacsintát a többieknek. A srácok az emeletre irányították az inasokat a csomagokkal, majd rendeltek ebédet a konyháról. A lépcső egy folyosóra vezetett melynek két oldalán 3-3 duplaszárnyas ajtó volt, amelyekből a szobák nyíltak. A szoba elosztás ugyan az volt természetesen, mint Mexicoban, de Zaynnek és Harrynek jutott külön-külön szoba. Miután az inasok elhagyták a lakosztályunkat levágtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a számítógépem. Természetesen volt ingyen wifi kapcsolat, amire azonnal kapcsolódtam is, hogy megnézzem a leveleimet és, hogy mi történt a napokban a közösségi oldalakon. Hamarosan megérkezett az ebédünk, amit Niall várt már a legjobban. Ebéd közben úgy döntöttünk, hogy estére keresünk valamilyen előadást a Brodwayen és holnap délelőtt indulunk városnézésre.
Kaja után visszaültem a számítógépem elé és körém gyűltek a többiek, hogy keressünk valamit. Erős női benyomással a Chicago mellett döntöttünk. Gyorsan lefoglaltunk 10 jegyet, de így is szerte szét maradtak helyek, úgyhogy nem tudunk egy kupacban ülni.

- Akkor hatra legyen mindenki kész, vacsorázunk és indulunk – számolgatott Liam.

- Oké, addig is én ledőlök egy picit, mert hulla vagyok – mondta Eleanor és elindult az emeletre.
- Nem rossz ötlet - mondta Danielle és követte Eleanort, nyomában Liammel.

- Jövök én is! – mondta Louis.

- És majd alszotok. Persze… - szólalt meg Harry, mire kapott egy párnát az arcába.

- És mit lehet itt még csinálni? – kérdeztem.

- Van játékterem lent. – mondta Zayn.

- Uuuu játszunk valamit? – kérdezte Sophie.

- Persze édes! – mondta Harry és már fel is állt a kanapéról, és mi is követtük őt.

- Ti nem jöttök? – kérdeztem Niallékat.

- Nicole? – nézett a barátnőjére a szőkeség.

- De menjünk! – lelkesedett.
 Tehát hatan indultunk el a szálloda játéktermébe. Olyan volt mintha egy hatalmas játszóházba csöppentünk volna. Volt videó játék, biliárd, darts, táncos játékok, flipper, társasjátékok minden, amit csak el lehet képzelni.

- Wow… nem semmi – szólalt meg Niall.

- Ki jön velem táncolni? – kérdezte Sophie.

- Én! – jelentkezett Nicole és már el is indultak a gép felé. Tipikus táncos játék, amiben arra nyílra kell lépni, ami a képernyőn jön.

- És velem ki biliárdozik? – kérdeztem.

- Én! – vállalkozott Harry rögtön.

- Játszunk csapatokban? – kérdezte Zayn.

- Én Zaynnel ellenetek – fejtette ki Niall.

- Benne vagyok! Catty? – fordult felém Hazz.

- Én is de figyelmeztetlek, hogy béna vagyok – nevettem.

- Nem baj! – legyintett Hazz, majd előkészítették a játékot.

- Cat kezdhet – ajánlotta fel Zayn.

- Szuper! – lelkesedtem és megkezdtem a játékot. Így hogy Harry mindig megmondta, hogy melyiket célozzam egészen jól ment a játék.

- Oké Catty, most ha eltalálod az utolsó csíkos golyót, akkor megnyertük… De semmi feszkó csak nyugodtan. – masszírozta a vállam, minta nagy meccsre készülnék én meg elnevettem magam. Elhelyezkedtem, ahogy Harry tanácsolta, céloztam és ütöttem.

- NEEEEEEEEEEEEE – kiáltott Niall. mintha itt lenne a világ vége.

- Nyertüüüünk! – kapott fel Harry és megpörgetett a levegőben. - Még mindig nyerő csapat vagyunk Catty! – tartotta a kezét Harry, miután letett én meg belecsaptam.

- Ennyi… - nevettem.

- Szép volt! – mondta Zayn, majd megvigasztalta a műsíró Niallt.

- Köszi! – mosolyogtam rá – mi lesz a következő? – kérdeztem.

- Videó játék? – kérdezte Niall, aki már rendben volt.

- Nee abban esélytelen vagyok… - húztam el a szám.

- Az úgy tökéletes – nevetett Zayn.

- Naaa neeeem – tiltakozott Harry.

- Darts? – kérdeztem – Vagy társasozzunk.

- Darts! – vágták rá egyszerre a srácok, amin elnevettem magam.

- Csajok ti még táncoltok? – kérdezte Niall Sophieéktól.

- Ahha! – válaszolt Nicole, miközben koncentrálta játékra.

- Akkor maradnak a csaptok? – kérdezte Zayn.

- Na ná! – vágtuk rá Harryvel. Most már nem voltunk olyan szerencsések, főleg azért, mert Zayn állandóan pofákat vágott és nem bírtam koncentrálni, mert nevettem. Mikor Niallék nyertek mellkassal egymásnak ugrottak, miközben üvöltöttek. Aztán hagytam őket videó játékozni, míg flippereztem egyet, majd kipróbáltam a csajokkal a táncos játékot. Négy körül mondta Sophie, hogy ő felmegy és elkezd készülődni, ezt Nicole is jó ötletnek tartotta és felmentek. Én gondoltam, húsz perc múlva megyek fel, hisz míg Sophie használja a fürdőt, addig nem tudok bemenni.

- Srácok – huppantam a fotelra a srácok mellé – zene szoba szerintetek van?

- Biztos – válaszolt Harry le se véve a szemét a képernyőről.

- Meg kérdezzük? – kérdezte Zayn, aki épp csak nézte Niall és Harry játékát.

- Ahham! – bólintottam és felálltam a kanapéról és elindultunk az ajtó felé. Még épp hallottam, hogy Niall megkérdezi, hogy hova megyünk. Nagyon koncentrálhatott a játékra, ha nem hallotta a körülötte lezajló rövid párbeszédet. A recepción megtudtuk az infót miszerint a mínusz egyesen van zene szoba és már be is szálltunk a liftbe. Hirtelen melegem lett és a szívem gyorsabban dobogott. Eszembe jutott mi történt legutóbb, amikor kettesben utaztunk Zaynnel. Mi történt volna, ha még nem érkezünk meg? El is hessegettem a gondolatot, mert már meg is érkeztünk. Zayn a derekamra rakta a kezét és úgy irányított, hogy merre menjek. Beléptünk a zeneszobába és felcsillant a szemem a hangszerek láttán. Egy nagy hangszigetelt szoba volt az egész, a recepciós azt mondta, hogy az esti vacsorákhoz szoktak itt próbálni a zenekarok ezért ez nem is volt olyan fényűző, mint a többi helység. De volt mindenféle hangszer és hozzá ülő alkalmatosságok illetve egy fotel és egy kávés asztal, amin kotta lapok hevertek.

- Hmm mivel kezdjem… - gondolkodtam el és leültem a zongora elé. Zayn is leült mellém és elkezdett valami random dallamot játszani.

- Hol van zongorátok? – kérdezte közben – nem láttam, amikor nálatok voltam.

- A stúdióban – válaszoltam.

- Van stúdiótok? – kérdezte és ekkor eszméltem fel, hogy mit mondtam.

- Ja háth… ööö… áh mindegy –vontam vállat – igen.

- És ezen miért gondolkoztál ennyire?

- Mert az a menedékhelyem és nem szeretek róla beszélni… Sophienak is pár hete mutattam csak meg.

- Szükséged van menedékhelyre?

- Mindenkinek van nem?

- De végül is… - gondolkodott el és még mindig azt a lassú kellemes dallamot játszotta.

- Ez mi? – kérdeztem és pár hanggal feljebb én is elkezdtem játszani.

- Nem tudom csak úgy jött… - vonta meg a vállát.

- Teszik – állapítottam meg, mire elmosolyodott és rám nézett. Viszonoztam a mosolyát és újra egy ütemmel gyorsabban vert a szívem. Éreztem a teste melegét, ahogy a felkarunk összeért játék közben. Visszafordította a fejét a zongora felé én viszont továbbra is őt néztem. A sima arcát, amelyet reggel borotválhatott, hosszú fekete szempilláit, majd az ajkán állapodott meg a szemem. Már nem díszelgett ott a sebhely, amit én okoztam, a hirtelen fékező limuzinban. Teljesen tökéletes volt.

- Mire gondolsz? – kérdezte.

- Hm? – eszméltem fel és éreztem, hogy pír borítja el az arcom. – Semmire – adtam az egyetlen lehetséges választ.

- Igazán? – nézett rám újra pajkos vigyorral.

- Igazán! – bólintottam határozottan, abba hagyta játékot, közel hajolt és mélyen a szemembe nézett.

- Nem hiszek neked… - mondta és éreztem átható pillantását, majd elnevette magát – jól van, nem piszkállak.

- Köszönöm! A gondolataim csak rám tartoznak…

- Ohh olyan titkos? – kérdezte mosollyal az arcán.

- Némelyik – kacsintottam, majd felálltam a zongora mellől.

- Na, mesélj csak – fogta meg a derekam és visszahúzott az ölébe.

- Az mondtad békén hagysz nem? – vontam kérőre.

- Jó, de felkeltetted az érdeklődésem – vigyorgott.

- Hmm így jártál – vontam meg a vállam és megveregettem a vállát.

- Amúgy nem fázik a derekad? – húzta végig a kezét a bőrömön, ahol az ing nem takarta engem meg elöntött a forróság.

- Nem. – Most már pláne nem.

- Amúgy jó ez a patentos ing…

- Hova akarsz kilyukadni? – kérdeztem és tudtam, hogy rosszban sántikál.

- Áh sehova – mondta és beakasztotta az ujját oda ahol megkötöttem az inget és egy mozdulattal kikötötte. Felhúzott szemöldökökkel meredtem rá.

- Mit csinálsz? – kérdeztem.

- Tudod te – hajolt a nyakamhoz, és ahogy megéreztem a leheletét a bőrömön kirázott a hideg. Jó értelemben. Aztán csókolgatni kezdte a nyakam egyre feljebb, míg rá nem talált a számra. Át húztam az egyik lábam a combja felett, hogy szembe kerüljek vele. Egyre hevesebben csókolt miközben a kezét fel-le járatta a hátamon és az oldalamon a pólóm alatt. Én a hajába túrtam és egyre közelebb simultam hozzá.
- Ha nem leszel most az enyém megőrülök – motyogta az ajkaimba Zayn. A pillanatot a farzsebemben megszólaló telefon zavarta meg. Kelletlenül elszakadtam Zayntől és felvettem.

- Mond! – szóltam bele és hallani lehetett, hogy gyorsabban veszem a levegőt.

- Meg zavartam valamit? – kérdezte Sophie kissé zavartan.

- Áhh csak versenyt futottunk Zaynnel és most ő nyert… - kamuztam hirtelen és összeráncoltam a homlokom, amin Zayn majdnem elnevette magát, de befogtam a száját.

- Ne haragudj, de csak azért hívlak, hogy végeztem a fürdőben szóval jöhetsz, és hogy kereshetek neked is rucit vagy majd te?

- FUUJ – kiáltottam fel, amiért Zayn megnyalta a kezemet.

- Mi van? – kérdezte Sophie.

- Ne haragudj csak bele nyúltam egy rágóba, amit valami bunkó a székre ragasztott – hazudtam megint, ami nagyon rossz érzés volt, de nem mondhatom el az igazat. Zayn persze nehezítette a dolgomat, mert elkezdte kényeztetni a nyakamat és olyan közel húzott, hogy nem tudtam eltolni. Így küzdenem kellett, hogy ne remegjen meg a hangom.

- Pfuj… - mondta Sophie és elképzeltem, ahogy fintorog.

- Amúgy a ruhára a válaszom igen öö meg köszönném… - áramlott bennem az adrenalin. Fékeznem kellett magam, hogy ne szóljak rá Zaynre, mert azt soha nem magyarázom ki Sophienál.

- Oksi, akkor majd gyere.

- Jó – válaszoltam elég furcsa hangon.

- Minden oké? – kérdezett vissza.

- Persze máris megyek puszi! – csaptam le a telefont – Te szemét! – förmedtem rá Zaynre.

- Ne mond, hogy nem volt izgi… - vigyorgott.

- Ha lebuktunk volna…

- Ugyan... – vágott a mondatomba.

- Mennem kell, de…

- Menj, kibírom, csak valami undorítóra gondolok, hogy elmenjen a kedvem… - pillantott le az ágyékára.

- Nem akarok. – mondtam és engem is meglepett, hogy kicsúszott a számon, pedig tudtam, hogy most nem kéne... Hírtelen felnézett rám és sötét fény csillant a szemében. Óriási vigyorra húzta a száját, majd máris újra az enyémre tapasztotta a száját, majd kezét a fenekem alá csúsztatta és hirtelen felállt miközben fogott. Reflexből a dereka köré fontam a lábam, így biztosítva magam, hogy ne essek le. Megindult az ajtó felé, amit nem értettem.

- Most hova mész? Ööö megyünk? – kérdeztem.

- Nem kockáztatom, hogy ránk nyissanak - mondta és már kattant is a zár az ajtóban.

- Helyes és még okos is – mondtam, mire elnevette magát, majd újra megcsókolt és odavitt a kanapéhoz.

*

- Itt vagyok! – toppantam be a szobánkba. Sophie az ágyán ült és a lábkörmeinek adott új színt éppen, miközben felnézett rám.

- Hallom – mosolyodott el – Mi tartott ilyen sokáig?

- Csak nem rég voltunk a zeneszobába Zaynnel és kicsit még játszottam. Bocsi – mosolyogtam.

- Min? – kérdezte Sophie és megjelent egy perverz mosoly a száján.

- No de Sophie! – képedtem el, mintha alaptalan lenne a célzása.

- Hogy elpirultál – dőlt el az ágyon röhögés közben. Tényleg elpirultam?

- Tudod mit? Pukkadj meg én megyek hajat mosni… - duzzogtam és bementem a fürdőbe. Muszáj volt elterelnem a figyelmemet Zaynről, és amit a zeneszobában műveltünk. Nem tudom, mi üt ilyenkor belém, de nem tudok nemet mondani neki. Minden porcikám tiltakozik a nemleges válasz ellen. Nincs pasim szóval nem kéne bűntudatot éreznem utána miatta… De mégsem életem szerelmével kellene ezt tennem? És én nem szeretem Zayn csak amire képes, amikor együtt vagyunk… És már megint visszajutottam oda, hogy mi történt 10 perce. Inkább gyorsan ledobáltam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Jól esett, ahogy a meleg víz végigcsorgott a testemen. Megnyugtató volt. Szép nyugodtan megmostam a hajam, majd elzártam a vizet, hogy megtörülközzek. Kicsavartam a hajamból a vizet, magam köré tekertem a törülközőt és visszamentem a szobába tiszta fehérneműért. Sophie végzett a körömlakkozással és az ágyra készítette a szerelésemet.

- Jó lesz? – kérdezte – Gondoltam nem veszem annyira csajosra témát, de azért dögös legyen… A hajadat meg fel lehetne fogni és azt a kerek fülbevalót, amit…

- Jó lesz! – nevettem el magam – Nyugi ez tökéletes lesz! És te miben leszel? – kérdeztem.

- Hát a milliónyi ruhám közül most a pirosban – mutatott a szekrényre fogassal felakasztott piros térd fölöttig érő szűkebb vágású ruhára – ééés a fekete magas sarkúm, meg kiegészítők, de azt még nem döntöttem el – tűnődött el egy pillanatra – Na de iparkodjunk, már csak egy óránk van…

- Az bőven elég – nevettem el magam. Felkaptam a fekete cicanadrágot és belebújtam az ujjatlan felsőbe mely úgy nézett ki minta egy fekete, ezüst kapcsokkal kirakott darabra egy fél pántos fehéret húztam volna. Persze egybe volt varrva és a háta is teljesen fekete volt. Visszamentem a fürdőbe és vagy fél órát pepecseltem a hajammal, mire úgy összetűztem, ahogy elképzeltem ehhez a szereléshez. Szerencsére hamar elmúlt a kiszívás nyom a nyakamon. Mikor kimentem a sminkes neszesszeremért Sophie is fel volt öltözve és barna fürtjei tökéletes hullámokban omlott a vállára.

- Jaaaj de csini vagy! – dicsértem meg barátnőmet.

- Köszönööööm! Te se vagy semmi!– kacsintott. Miután kisminkeltük magunkat és felaggattuk a kiegészítőket már készen is voltunk és még volt 10 perc 6 óráig.

- Na jók vagyunk! – dicsértem meg magunkat, miközben elraktam a telefonom a retikülömbe.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Persze – bólintottam és elhagytuk a szobát a készülődésben keletkezett rumlit magunk mögött hagyva. Be is csuktam a szobaajtónkat, ha valaki elmegy előtte, ne lássa. A fiuk már rég készen voltak és a kanapén ülve néztek valami focimeccset a tv-ben, kivéve Zaynt. Ők egyszerűen a sötét farmer póló és zakó témát választották.

- Jó estét uraim! Mi az esti ment rend? – ültem az egyik kanapé karfájára.

- De csinosak vagytok! – dicsért meg minket – Harry.

- Köszönjük! – válaszolt helyettem is Sophie.

- A kérdésedre válaszolva – kezdte Liam – Ha a többiek is elkészülnek, akkor remélhetőleg feltűnés nélkül és kedvező forgalommal odaérünk az étterembe, vacsora és irány a Broadway.

- Szuper! – válaszoltam és ebben a pillanatban meg is jelentek a csajok. Nicole egy újabb rózsaszín ruha költeményben, Danielle egy felül fekete, alul fehér alakjára simuló darabban és Eleanor pedig egy fekete ruhát vett, aminek a derekán egy piros szalag futott, és ha jól sejtem hátul masniban végződhet. Miután a srácok nyilvánosan csorgatták a nyálukat barátnőjük láttára Zayn is megérkezett.
- Haver hányszor állítottad be a hajad, hogy eddig tartott? – röhögött Niall.

- Hagyjál már! Elaludtam… - válaszolt Zayn.

- Mikor? – kérdezte Louis.

- Jó egy órája, ha anya nem hívott volna nem kelek fel… - mondta.

- Minek feküdtél le akkor aludni? – kérdezte Danielle.

- Csak ledőltem öt percre, de elaludtam… Amúgy kész lettem nem? – nevetett.

- Ja csak később mint a csajok – röhögött Harry.

- Na jó menjünk mert éhes vagyok – rakta a hasára a kezét Nicole.

- Egyetértek! - bólintott Eleanor. Az előszobában a srácok felsegítették ránk a kabátot és elindultunk az étterembe.