43. rész

Több mint egy hónap a srácokkal úgy repült el, mintha csak tegnap indultunk volna. És máris az Amerikai turné végén tartottunk, ami számomra az utolsó koncerteket jelentette Los Angeles-ben. Nate-el jól alakultak a dolgok és annyi időt töltöttünk együtt munkán kívül, amennyit csak lehetett. Persze a többieket sem hanyagoltam. Sophieval minden héten legalább kétszer csináltunk közös programot, amihez gyakran a többi lány is csatlakozott. Nicole-al rendszeresen edzettünk, amitől sokkal könnyebbé vált az éneklés mozgás közben. Harry pedig igazán belehúzott és amilyen gyakran csak tudott igyekezett programot csinálni velem. Hogy olyanok legyünk, mint régen. És gyakran az is sikerült, hogy összekapjuk az egész csapatot és együtt csináljunk programot. Zaynnel Philadelphia óta nem veszekedtünk többet. Pár napra rá még elmentünk egy parkba sétálgatni és dalt írni és kaptam tőle egy csomag új csavar szettet a gördeszkámhoz. Ez másnak nagyon bénán hangozhat, de nekem sokat jelentett. Emlékezett rá, hogy valamikor panaszkodtam a régi csavarjaimra ezért ez volt a tökéletes kárpótlás, amit kaphattam. Bár azután már nem sokat beszélgettünk és úgy érzem eltávolodtunk egymástól, csak azt nem tudom miért. Ezen kívül a srácoknak elkészült az első videó klipjük az új albumról a Best song Ever, ami hatalmas sikert aratott a rajongók körében. És lehetőséget kaptak, hogy ezzel a dallal nyithassák meg az idei Teen Choice díjátadót, amin mellesleg 6 díjra jelölték őket a rajongók.  Az én hírem is gyorsan szállt, mint a srácok előzenekara és rengeteg üzenetet kaptam rajongóktól többnyire jókat, amikre igyekeztem válaszolni. Néhány újságban is kaptam pár sort a One Directionről szóló cikkekhez kapcsolódóan. És mire elérkeztünk Los Angelesbe már majdnem olyan hangos tapssal fogadtak a színpadon, mint a 5SOSt. Ami azért nagy szó, ha azt is vesszük, hogy én nem vagyok egy dögös pasi, tehát abszolút a produkciónak szól a taps. Az utolsó koncerten izgultam talán a legjobban. Mikor lejöttem a színpadról úgy éreztem, hogy megszakad a szívem, hogy vége a turnénak.

42. rész

- Hé! Hé! Harry nyugalom! – tartottam vissza nehogy beverjen egyet Zaynnek. Így is eleget szenvedett az este úgy érzem – nem az történt, amire gondolsz oké?

- Akkor mi Catherin? Magyarázd el nekem... – ahogy a szemembe nézett elcsuklott a hangja – Azt ígértem vigyázok rád.

- És kiváló munkát végzel! Nyugodj meg minden rendben! Zayn részeg volt és józanító hidegfürdőt adtam neki, de vizes lett a ruhám, amikor elkaptam, hogy ne essen hasra és épp indultam felöltözni, amikor betoppantatok. Szóval inkább legyél hálás, hogy nem a sürgősségiről hívlak, hogy a tökfej betörte a fejét vagy ilyesmi…

- Tudtam, hogy nem szabad itthon hagynunk egyedül… - hallottam Liamet a háttérből.

- Jól van, ne haragudj! – fújta ki Hazz a levegőt és ellazultak a vállai.

- Most már viszont felöltözhetnél – szólt Niall – a plafon bámulása unalmas és kezd fájni a nyakam.

- És még te féltél, hogy rád nyitok mikor pucér vagy. Akkor is te lettél volna zavarban – piszkáltam, mire a srácok felnevettek. Gyorsan felöltöztem, majd leültem a kanapéra.

41. rész

*Zayn szemszöge*

Egyenesen a zuhanyzóba mentem, lerángattam a kesztyűimet és beálltam a hideg víz alá ruhástul. Üvöltöttem egyet, majd beleütöttem a falba. Fájdalom nyilallt a kezembe, de nem érdekelt. Megérdemlem.  Már ütöttem volna a következőt, de valaki megragadta a csuklóm. Nyöszörögve a csempének támasztottam a fejem, míg az illető elzárta a vizet.

- Nem ismerek rád Zayn. Mi történt veled? – kérdezte Liam.

- Nem akarok beszélni róla… - morogtam.

- Pedig kellene. Haver aggódunk miattad. – hallottam Louis hangját.

- Ne haragudjatok… Én nem akartam… - szabadkoztam.

- Nem tőlünk kell bocsánatot kérned – mondta Niall.

- Gyere, öltözz át! – tette a vállamra a kezét Harry.

Miután átöltöztem Liam lekezelte a szemem feletti sebet. Azért én is bekaptam néhány kemény ütést. Markot az orvosi szobában találtuk, akin kicsit több sérülést kellett ellátni.