43. rész

Több mint egy hónap a srácokkal úgy repült el, mintha csak tegnap indultunk volna. És máris az Amerikai turné végén tartottunk, ami számomra az utolsó koncerteket jelentette Los Angeles-ben. Nate-el jól alakultak a dolgok és annyi időt töltöttünk együtt munkán kívül, amennyit csak lehetett. Persze a többieket sem hanyagoltam. Sophieval minden héten legalább kétszer csináltunk közös programot, amihez gyakran a többi lány is csatlakozott. Nicole-al rendszeresen edzettünk, amitől sokkal könnyebbé vált az éneklés mozgás közben. Harry pedig igazán belehúzott és amilyen gyakran csak tudott igyekezett programot csinálni velem. Hogy olyanok legyünk, mint régen. És gyakran az is sikerült, hogy összekapjuk az egész csapatot és együtt csináljunk programot. Zaynnel Philadelphia óta nem veszekedtünk többet. Pár napra rá még elmentünk egy parkba sétálgatni és dalt írni és kaptam tőle egy csomag új csavar szettet a gördeszkámhoz. Ez másnak nagyon bénán hangozhat, de nekem sokat jelentett. Emlékezett rá, hogy valamikor panaszkodtam a régi csavarjaimra ezért ez volt a tökéletes kárpótlás, amit kaphattam. Bár azután már nem sokat beszélgettünk és úgy érzem eltávolodtunk egymástól, csak azt nem tudom miért. Ezen kívül a srácoknak elkészült az első videó klipjük az új albumról a Best song Ever, ami hatalmas sikert aratott a rajongók körében. És lehetőséget kaptak, hogy ezzel a dallal nyithassák meg az idei Teen Choice díjátadót, amin mellesleg 6 díjra jelölték őket a rajongók.  Az én hírem is gyorsan szállt, mint a srácok előzenekara és rengeteg üzenetet kaptam rajongóktól többnyire jókat, amikre igyekeztem válaszolni. Néhány újságban is kaptam pár sort a One Directionről szóló cikkekhez kapcsolódóan. És mire elérkeztünk Los Angelesbe már majdnem olyan hangos tapssal fogadtak a színpadon, mint a 5SOSt. Ami azért nagy szó, ha azt is vesszük, hogy én nem vagyok egy dögös pasi, tehát abszolút a produkciónak szól a taps. Az utolsó koncerten izgultam talán a legjobban. Mikor lejöttem a színpadról úgy éreztem, hogy megszakad a szívem, hogy vége a turnénak.

- Nem szeretnék haza menni – mondtam és éreztem, hogy kicsordul egy könnycsepp a szememből, amit egyre több követett.

- Tudom édesem! – ölelt át Nate és megláttam Zaynt, aki fájdalmas arccal figyelt, de amikor látta, hogy őt nézem elment – Ne legyél szomorú emiatt – próbált vigasztalnia barátom, de nem kellett.
- Igazából ezek örömkönnyek, azt hiszem – húzódtam el és megtöröltem a szememet – Szeretnék beszélni a bandával és a táncosokkal eljössz velem? – kérdeztem.

- Persze – mosolyodott el, mire megcsókoltam, majd kézen fogva elindultunk az öltözőbe.

- Sziasztok! – nyitottam be.

- Ááá itt van anyu és apu! – fogadott minket Denis, mire elnevettem magam.

- Fogd be Den! – szólt rá Nate, de ő is mosolygott.

- Pont indultunk volna értetek! Party van! Még tortát is szereztünk! – szövegelt tovább a dobos.

- Igazán? És mi az alkalom? – kérdeztem.

- A turné utolsó koncertje. Legalábbis nekünk. – avatott be Garret a billentyűs.

- És, hogy bár Chamryn itt hagyott minket örülünk, hogy te kerültél a helyére – karolt át Bryan, a basszus gitáros.

- Nekem volt megtiszteltetés veletek dolgozni és igazából azért jöttem, hogy megköszönjek mindent. Kezdve ott, hogy tárt karokkal vártatok és befogadtatok a csapatba. Zeneileg is sokat tanultam tőletek srácok, mikor a dalokat tanultuk be. – beszéltem a bandához, majd a táncosokra néztem - És bár életemben nem voltam táncórán, mindenben segítő készek voltatok. És persze ennek az egésznek a hála, hogy összejöttünk Nate-el, de a nyáladzós részt inkább hagyjuk – mondtam mire elnevették magukat – Szóval egy szó, mint száz élmény volt veletek dolgozni és remélem nem ez volt az utolsó alkalom.

- Khm… azt hiszem beszélhetek az egész csapat nevében, - nézett körbe Logan, a másik gitáros - hogy nekünk is felemelő volt veled dolgozni. Nyitott voltál a javaslatainkra a dalaiddal kapcsolatban és nem sértődtél meg rajtuk.

- És ahogy mondtad az elején látszott, hogy nem vagy gyakorlott táncos, - szólalt meg Nick az egyik táncos - de mindent beleadtál, amit nagyra értékelünk. És ha valami nem tetszett normálisan el tudtad mondani és jogos érvekkel alátámasztani.

- Ezéééért – dobolt a combján Denis, majd elővett egy virágcsokrot és egy bögrét – megjutalmazunk. És hogy miért azt a bögre elmondja.

- Ohhh istenem – nevettem el magam és egyben meghatódtam, ahogy elolvastam a „Best Boss” feliratot – Nagyon köszönöm! Édesek vagytok! De nem vagyok a főnökötök…

- Nem közvetlenül, de a főnökünk vagy. És a „legjobb munkatárs” szöveg az béna lett volna… - magyarázott Den.

- Értem. Köszönöm szépen!

Miután mindenkit megölelgettem hozzáláttunk a tortához. Én viszont egy kicsit később elbúcsúztam, hogy csatlakozhassak Sophiékhoz.

- Még beszélünk! – köszöntem el Natetől, majd hosszan megcsókoltam. Felkaptam az ajándékomat, még egyszer megköszöntem, majd átsétáltam a szomszéd öltözőbe.

- Hali! – köszöntem be.

- Ohh kitől kaptad? – kérdezte Nicole és beleszagolt a csokorba.

- Vajon kitől?! – motyogta Zayn maga elé, de nem sikerült elég halkra.

- A csapattól kaptam. Vigyázzatok, mert a legjobb főnökkel álltok szemben – mutattam meg a bögrémet.

- Ahha persze – nevetett Sophie.

- Nem hiszed el? – kérdeztem mosolyogva.

- Én büszke vagyok rád Catty! – ölelt meg Harry, mire kinyújtottam a nyelvemet Sophiera, aki felnevetett.

- Köszönöm! – szorítottam meg, majd elengedtem.

- Most viszont mennünk kell, - mondta Liam - de holnap este ezt is hozzá vesszük a megünneplendők listájához. – simogatta meg a hátam kedvesen.

- Mi lesz holnap? – kérdeztem.

- BULIIIIII – kiáltotta Niall és Louis és mellkassal egymásnak ugrottak, majd elrohantak.

- És a díjátadó? – kérdeztem a lányoktól.

- Ha ott végeztek felszednek minket Paullal. – mondta Danielle.

- Tízkor vége van, ami pont jó kezdés a hajnali bulizáshoz – karolt belém Eleanor, miközben elindultunk a lelátóra, hogy élvezzük a srácok utolsó amerikai koncertjét.

*

Másnap a délelőtt elbúcsúztam Natetől, aki már aznap hazautazott Londonba. Utána lustálkodtam egész nap és ez folytatódott, amikor a srácok öltöző buszában ültünk, ahol Lou a srácok haját állította be a tökéletesre és öltöztek a Teen Choice Kék szőnyeges megjelenésükre. Harry épp a fehér ingét gombolgatta, amikor Sophie odalépett hozzá és visszagombolt párat.

- Mit csinálsz? – kérdezte zavartan.

- Ez így szexi… A rajongók meg fognak így őrülni érted… - magyarázta a barátnője – Utálom, hogy egyedül vagy a csapatból a kategóriában, de egy „Legdögösebb pasi” jelölt nézzen is ki úgy…

- Ez igaz! – bólogatott Lou – Tudod mit?! A fellépésre a kék ingedet is csak félig gombold be. És így az új kalapodat is felveheted…

- EZAZZ! – kiáltott fel – Imádlak! – csókolta meg Sophiet, mire ő felnevetett.

- Mindenki kész? – kérdezte Liam.

- Igenis kapitány! – kiáltotta Louis és tisztelgett.

- HANGOSABBAN… - kiabált Niall, mire az előző vissza üvöltött.

- IGENIS KAPITÁÁÁÁNY!

- HOOOOOO – üvöltötték egyszerre a végét én meg majdnem leestem a kis sámliról nevetés közben, mire Hazz kiröhögött.

- Jól van gyerekek, hozzatok haza néhány szörf deszkát – puszilta meg Eleanor a barátját.

- És robbantsátok fel a házat a megnyitóval! – igazgatta Liam kabátját Danielle.

- Mi itthonról nézünk titeket. – vigyorgott izgatottan Nicole.

- Srácok elkésünk! – jelent meg Paul az ajtóban, mire gyorsan elköszöntünk és már vissza is rohantunk a lakókocsiba, hogy szemmel kövessük az élő adást. Csodásan szerepeltek, mint mindig és mind a 6 díjat bezsebelték, amire jelölték őket a rajongók. Aztán később láthattuk Harryt twerk-ölni, amin Danielle jót nevetett és megfogadta, hogy megtanítja neki hogyan kell rendesen csinálni. A díjátadó vége felé pedig sorban elmentünk zuhanyozni és elkezdtünk készülődni. Az utolsó simításokat végeztük, amikor a srácok üvöltözve berontottak.

- Túl vagytok az első üveg valamin igaz? – kérdezte Nicole mosolyogva.

- Na ná baby! – karolta át hátulról a szőkeség – Mert hány díjat is nyertünk barátaim?

- Hatból hatot csajok! A Directionerek a legjobbak! – örvendezett Harry.

- És kisszívem – kezdett bele a focistánk és az előbbit átkarolva Sophiehoz fordult – Hazahoztuk neked a legszebb mosolyú, - itt elkezdte a kezével Harry arcát gyömöszölni, hogy mosolyogjon, amiből inkább egy vicsor lett - legdögösebb pasit a világon…

- Köszönöm édesek vagytok – nevetett a barátnőm.

- És még nincsenek berúgva… – jegyezte meg Eleanor a fejét rázva – Akkor hozzuk a cuccunkat és mehetünk.

Mikor kimentünk Liam odapattant a limuzin mellé és szélesre tárta az ajtót.

- Micsoda úriember – csókolta meg Danielle a barátját, mire az sokatmondón elmosolyodott.

- És csak a tiéd édes. – a kijelentés füttyentést vont, maga után, mire elnevettem magam.

- Úgy érzem eseménydús esténk lesz… - szólalt meg Zayn mellettem, amitől kicsit megijedtem. Mostanában nem sokat beszélt. Legalábbis én nem hallottam.

- Abban biztos vagyok – mosolyogtam rá, majd beszálltam a kocsiba, ami köröz, majd velünk egy kicsit a városban. Ahogy elindultunk durrant is egy üveg pezsgő. És persze azonnal lehúztuk a tetőablakot, hogy onnan is élvezhessük a kilátást. Egyszerre csak két ember férhetett el és épp Sophieval álltam az ablakban, mikor felvisított.

- Egy percet kérek! Harry rángatja a szoknyám… - mondta és már el is tűnt.

- Perverz… - nevettem, magamban, majd egy kezet éreztem a fenekemen és felbukkant Zayn.

- Jesszus bocs… öhm… én a derekadra akartam rakni, de izé… - mentegetőzött.

- Semmi gond… - nevettem – Mi újság veled? Egymás mellett alszunk minden este, de rég nem beszéltünk…

- Hát ja… elég fáradt vagyok és azért kicsit elzárkóztam.

- Jól van megértem, de már kezdtem aggódni, hogy valami rosszat tettem – mosolyodtam el neki meg megrándult a szája – És… Ohh tegnap láttalak a koncert után engem kerestél?

- Ja, igen… - vakargatta meg a tarkóját – Csak gratulálni akartam ennyi az egész, de nem akartam zavarni…

- Ugyan nem zavartál volna. De köszönöm szépen!

Még egy kicsit beszélgettünk, aztán átadtuk a helyet másnak és visszaültünk a kocsiba.

*

A bulizó hely tömve volt fiatalokkal és már javában dübörgött a parti mire odaértünk, de nem kellett sok idő, hogy felvegyük a ritmust. Az elején egy kupacban táncoltunk aztán a szerelmesek szép sorban eltávolodtak, hogy csakis egymásra fókuszálva táncolhassanak. Tehát mint általában csak én maradtam és Zayn. Úgy láttam rajta, hogy egy kicsit feszeng ezért felajánlottam, hogy igyunk. Oda furakodtam a pulthoz nyomomban Zaynel, akit szorosan nekem nyomtak a tolakodó emberek, amikor már nem tudtam a pulttól tovább menni. Éreztem, hogy már nem igazán fér el a nadrágjában, mire elvörösödtem.

- Ne haragudj, de még mindig dögösnek tartalak – suttogta a fülembe, majd rendelt egy kör töményet.

- Legyen kettő! – kiabáltam a pultos után.

Pár kör után visszafurakodtunk a táncparkettre és most már teljesen felszabadultan táncoltunk. Egészen addig, míg le nem ért az a sok folyadék.

- Mindjárt jövök – üvöltöttem, hogy Zayn hallja mit mondok, aztán elindultam a mosdó felé. Belöktem az óriási lengőajtót, ami először egy folyosóra vezetett, ahol már egy fokkal halkabban lehetett hallani a zenét. Miután elvégeztem a szükségleteimet, megigazítottam az izzadságtól elfolyt sminkemet a női mosdóból kifele menet, megbotlottam a küszöbben és majdnem pofára estem. De csak neki estem valakinek, és ahogy felnéztem egy óriási mosollyal találtam szembe magam.

- Imádsz nekem esni igaz? – kérdezte Zayn.

- Na persze… - nevettem el magam – Te vártál itt készenlétbe, hogy valami részeg csaj a karjaidba essen…

- És sikerült is nem? – kérdezte és ekkor akadt össze a tekintetünk. Azt hittem lángra gyulladok olyan hírtelen lett melegem.

- De… Mert nagyon bebasztam az tény. – motyogtam és átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Nem tétovázott, azonnal visszacsókolt. Felemelt az ölébe és a hátamat a falnak támasztotta, miközben a keze fel-le járt a testemen. Aztán hirtelen félbeszakította a csókot.

- Nem… Nem tudom ezt tenni veled! – fújta ki a levegőt, miközben letett a földre - Nagyon kívánlak, de nem így akarom… Ezt nem…

- Ssss… - szakítottam félbe és a szájára tapasztottam a kezem. Remegtek a lábaim és nagyra nyílt szemekkel néztem fel rá – Édes istenem… Ne haragudj! – suttogtam és elrohantam.

A sok táncoló között Sophie arcát kerestem. Úgy éreztem mindjárt elájulok, a vér csak úgy dübörgött a fülemben, a zenét nem hallottam tisztán csak hogy nagy a zsivaj és akkor végre megláttam a legjobb barátnőm. Úgy nézhettem ki, mint valami őrült, mert eléggé megrémült, mikor meglátott.

- Én most hazamegyek… - üvöltöttem.

- Szólok a többieknek. – mondta Harry, mire megráztam a fejem.

- Minden rendben? – kérdezte Sophie.

- Természetesen, csak… kicsit sokat ittam és fáradt vagyok. Ti maradjatok nyugodtan! – próbáltam meggyőző lenni. Sophiet nem vertem át, de azért bólintott és hagyta, hogy elmenjek.

A taxiban ülve csak úgy cikáztak a fejemben a gondolatok. És mire hazaértem még akkor is millió kérdésem maradt megválaszolatlanul. Azt viszont biztosan tudtam, hogy hülye vagyok és nagyon elcsesztem. Mindenért Zayn szemei a hibásak és a borostás arca és az a mosoly... Térj észhez Cat!! Lezuhanyoztam hideg vízzel és összekészültem lefekvéshez. Körülbelül tíz perce feküdtem az ágyban a fal felé fordulva, mikor a többiek hazaértek.

- Hál isten, hogy itt van – sóhajtott Sophie.

- Zayn te nem tudod mi történt vele? – kérdezte Harry és hallottam az aggódást a hangjában.

- Nem sajnos… - válaszolt a srác és elképzeltem, ahogy megvakarja a tarkóját, miközben kamuzik.

Mikor már elcsendesedett a szoba Zayn suttogva megszólalt.

- Cat… Ébren vagy? – kérdezte és összeszorítottam a szám nehogy sóhajtsak egyet – Persze hogy nem… Mindegy. Csak, hogy tudd, nagyon szeretlek és nem akarlak emiatt elveszíteni…

Az ajkamba haraptam és a sírógörcsöt elfojtva próbáltam aludni.

Másnap Sophie háromkor ébresztett azzal, hogy sürgősen kezdjek el pakolni. Kérésének eleget téve fél óra alatt összeszedtem a cuccaimat és előbb lettem kész, mint Ő. Közben a buszok elindultak a reptér felé így mire megittam a „reggeli” kávémát már a reptéren voltunk, ahol hatalmas sikoltozással vártak minket a rajongók. Vagyis a srácokat persze. Harry és Zayn felkapták a bőröndöket és megindultak előre, én meg a hátizsákommal és a gitárommal, Sophiet karon öltve vettem célba a reptér épületét. Hosszadalmas ellenőrzések után végre bejutottunk és fáradtan huppantam le Sophie mellé a repülő első osztályán. Pontban öt órakor elhagytuk Los Angelest és megkezdődött a film maraton. Az esti bulizás miatt Sophie két Amerika kapitány és a Bosszúállók után bealudt. Kikapcsoltam a mini tv-t, körbenéztem és egy emberen kívül mindenki aludt.

- Beszélnünk kéne – sóhajtottam.

- Egyet értek – bólintott Zayn. Feláll, felsegített és hátravezetett a mosdóhoz és ahogy kinyitotta az ajtót elámultam, hogy mekkora. A másod osztályon egy ember alig fér be ide pedig három ember is simán beférne.

- Ide akarsz bezárkózni? – kérdeztem.

- Nincs jobb ötletem… - vonta meg a vállát. Miután bezárta az ajtót kínos csend telepedett ránk.

- Szóval… - kezdtem bele – Ne haragudj a tegnap este miatt. Nagyon rosszul érzem magam miatta…

- Te se haragudj! Épp olyan sáros vagyok, mint te…

- Elfogadva. De egyáltalán mit kerestél ott a folyosón?

- Tudtam, hogy mosdóba mész és akkor gondoltam én is elmegyek és rád vártam, hogy együtt menjünk vissza.

- Ohh ez kedves. – motyogtam, majd a cipőmet fürkésztem mintha az olyan érdekes lenne - És kösz, hogy véget vetettél a csóknak… Én csak reggel eszméltem volna fel, hogy mi történt… Részeg voltam és kicsit elkapott a hév mivel rég… mindegy is…

- Jesszusom te velem voltál utoljára? – kérdezte döbbenten.

- Csönd már! – szóltam rá – És igen, de…

- Hál istennek! – sóhajtott fel.

- Tessék? – lepődtem meg.

- Örülök, hogy az a pöcs nem jutott be a bugyidba…

- Már megbocsájts, de a barátomról beszélsz. – összehúzott szemekkel meredtem rá.

- Igen, akit megcsaltál, mert te is tudod belülről, hogy nem hozzád való…

- Mert talán te igen?

- Hát inkább, mint az a tag. De most nem rólam van szó…

- Ó szerintem dehogynem! Te sem voltál senkivel és csak mérges vagy, mert nem vagyok többé ott neked, ha kedved szottyan a lepedőakrobatikához…

- Édes vagy, amikor kikerülöd, hogy ki kelljen mondanod a „szex” szót, de nem igaz az, amit mondasz. Csak mérges vagyok, mivel megcsal téged…

- TESSÉK? - kiabáltam szinte – Te beképzelsz valamit…

- Dehogyis! Tegnap koncert alatt hallottam, hogy valami Felisha-val beszél és szereti…

- Biztos egy közeli barátja volt… Tudom is én! Nem érdekel én megbízom benne és ne üsd be az orrodat.

- Ugyan már Cat… Egy hónap alatt be sem próbálkozott. Most ne értsd félre, de minden normális pasi megfektetett volna legkésőbb a harmadik randi után… Biztos vagyok benne, hogy csak kihasznál. Még az sem zavarja, hogy velem aludtál…

- Aham… szerintem még mindig egy pöcs vagy! – próbáltam megőrizni a nyugalmamat, hogy ne ugorjak neki. – A normális pasi nem a randikat számolja, hanem hogy érez e valamit a lány iránt…

- Szóval akkor Nate-nél egy hónap után is semmi? Nekem ez is megfelel a lényeg, hogy dobd az ürgét…

- Ne forgasd ki a szavaimat! Végre találok egy normális srácot te meg jössz nekem az összeesküvés elméleteiddel… a szerelmi életemhez semmi közöd tehát maradj ki belőle oké?!

- A helyében az első adandó alkalommal ágyba vittelek volna…

- Chh… és te meg is tetted… - úgy éreztem elárultak. Tudtam, hogy végig hazudozott nekem. Könnyek égették a szemem, de nem hagytam, hogy utat törjenek maguknak. – Az első pillanattól kezdve ez volt a terved igaz?

- Mi? Nem! – elgondolkodott egy pillanatra – Tudod mit? Nem tagadom. Egy ilyen jó nőt nem lehetett kihagyni…

- Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem…

- Bármikor mondhattál volna nemet – vonta meg a vállát.

- Tudod mit? Mostantól kerülj el engem amennyire csak lehet! – remegett a hangom, ahogy kimondtam ezeket a szavakat, majd otthagytam és visszaültem Sophie mellé, aki még mindig békésen aludt. Bekuporodtam a székbe és hagytam, hogy a könnyeim némán utat törjenek maguknak.