42. rész

- Hé! Hé! Harry nyugalom! – tartottam vissza nehogy beverjen egyet Zaynnek. Így is eleget szenvedett az este úgy érzem – nem az történt, amire gondolsz oké?

- Akkor mi Catherin? Magyarázd el nekem... – ahogy a szemembe nézett elcsuklott a hangja – Azt ígértem vigyázok rád.

- És kiváló munkát végzel! Nyugodj meg minden rendben! Zayn részeg volt és józanító hidegfürdőt adtam neki, de vizes lett a ruhám, amikor elkaptam, hogy ne essen hasra és épp indultam felöltözni, amikor betoppantatok. Szóval inkább legyél hálás, hogy nem a sürgősségiről hívlak, hogy a tökfej betörte a fejét vagy ilyesmi…

- Tudtam, hogy nem szabad itthon hagynunk egyedül… - hallottam Liamet a háttérből.

- Jól van, ne haragudj! – fújta ki Hazz a levegőt és ellazultak a vállai.

- Most már viszont felöltözhetnél – szólt Niall – a plafon bámulása unalmas és kezd fájni a nyakam.

- És még te féltél, hogy rád nyitok mikor pucér vagy. Akkor is te lettél volna zavarban – piszkáltam, mire a srácok felnevettek. Gyorsan felöltöztem, majd leültem a kanapéra.

- Oké.. tudom, hogy túl vagyunk a „Cat és Zayn együtt zuhanyoznak” témán, - kezdte Liam - de nem tudtál volna kint átöltözni ott a függöny mögött vagy valahol, hogy ne kapjunk kisebb sokkot?

- És nyakfájást – masszírozta a nyakát Louis.

- Milyen rendes fiúk vagytok – piszkáltam őket.

- Viccelsz? – nevetett fel Eleanor – ha nem állunk itt mi is tuti, hogy megbámulnak.

- De hát Cat már családtag… - próbálkozott Niall.

- Akkor nyugodtan odanézhettél volna – mondta Danielle, mire a srácok zavartan összenéztek én meg felnevettem.

- Ne erőltesd – veregettem meg Niall vállát.

- És amúgy is miért vetkőzöl le Zayn előtt? – kérdezte Harry – És ő előtted?? Úristen ezt még csak most fogtam fel… - dőlt hátra és a fejét fogta.

- Jesszus volt rajtam fehérnemű és nem is vagyok annyira ronda - néztem Liamre.

- Nem úgy értettem! – mentegetőzött a kiszemeltem.

- Tudom csak szívatlak – vigyorogtam – Minden esetre olyan mintha bikiniben lettem volna. És Zaynen is volt alsógatya oké?!

- Ó hál isten – sóhajtott fel Harry, Zayn meg furcsa fejet vágott.

- A témát ezennel lezárom. – csaptam össze a kezem – Milyen volt a négyes randi? – tereltem a témát.

- Mintha a banda és a barátnőik vacsoráznának csak te és Zayn nem voltatok ott – mondta Louis és mindenki egyetértően bólintott.

- De a lényeg, amire egész este vártunk… - kezdte Nicole – Milyen volt a randid?

- Megyek szívok egy cigit… - mormogta Zayn és kibotorkált az ajtón. Legszívesebben utána mentem volna, de a csajok mind engem fürkésztek.

- Nagyon jó volt! – böktem ki végre.

- És hova vitt el? – kérdezte Sophie.

- Mindenhova… - mosolyodtam el, majd elmeséltem gyorsan az estémet. És miután a lányok kifaggattak minden kis apró részletről takarodót fújtunk. Én kísértem ki a többieket, majd megálltam Zayn mellett, aki akkor nyomta el a kitudja hányadik cigarettáját.

- Mióta cigizel? – kérdeztem – Nem is tudtam…

- Mert ma kezdtem el újra…

- Újra? – döbbentem meg.

- Perrie előtt is cigiztem. – vonta meg a vállát hanyagul.

- Zayn mi történt veled? Iszol, cigizel, verekszel… Aggódom miattad! – simogattam meg a karját.

- Ez kedves tőled, de nagyfiú vagyok már… - indult el vissza de megbotlott és elmosolyodtam.

- Majd holnap reggel visszatérünk erre és arra, - karoltam belé - hogy pontosan mit ígértél te meg Harrynek… – erre felkapta a fejét – De előbb hidratálnod kell és aludni egy nagyot.

- Oké… – suttogta lemondóan.

Miután elkészültünk a lefekvéshez bebujtunk az ágyba és próbáltam aludni, de nem igazán ment így Zayn felé fordultam és őt néztem, ahogy nyugodtan fekszik.

- Nagyon zavaró, ha így bámulják az embert – motyogta álmosan.

- Bocs – mosolyodtam el – nem tudok aludni…

- Köszönöm, hogy itt voltál az este – nyitotta ki nehezen a szemét, hogy az enyémbe nézhessen. Kicsit halványan, de lehetett látni a szokásos csillogást a szemében.

- Igazán semmiség! – mosolyodtam el – De most már alvás. Mindjárt leragad a szemed…

- Igen is anyuci… - hunyta le a szemét. – Ne haragudj rám.

- Mert?

- Sajnálom! Nem direkt csináltam… Ne haragudj… - motyogta az utolsó szót, majd ellazultak az arcizmai és ebből tudtam, hogy elaludt. Persze utolsó mondatai miatt ébren hánykolódtam még jó ideig, mire végre el tudtam aludni.

Reggel a kávéfőző hangjára ébredtem és még ki sem értem a konyhába, de már a kezemben volt a forró ital.

- Hmmm köszi… - dünnyögtem – többiek?

- Romantikus reggeli séta – kortyolt bele szórakozottan a kávéjába Zayn, miközben a pultnak támaszkodott.

- Hazz… Az, akit én pisis kora óra ismerek. Ha jól értem korán reggel felkelt, hogy sétálgasson a barátnőjével?

- Ő maga mondta. – mentegetőzött.

- Öregem Sophie tud valamit… - elismerően kortyoltam újra.

- Vagy csak ennyire jó az ágyban – vont vállat Zayn, én meg telibe köptem őt, majd elröhögtem magam.

- Ne haragudj! – szabadkoztam, de az arca láttán tovább nevettem.

- Ugye tudod, hogy viccnek szántam? – kérdezte, miközben levette a koszos pizsama pólóját –Bár ki tudja – kacsintott.

- Elég! – bokszoltam a karjába – De jó látni, hogy jobb kedved van. Apropó, mit is ígértél szívtipró barátunknak?

- Ehm… - vakargatta tarkóját.

- Ó egy pillanat! Szól az ébresztőm… - bemásztam az ágyba, hogy előkutassam és kinyomjam a telefonom, ami a tánc próbára emlékeztet – Nem gond, ha közben öltözöm? De mond csak. Addig nem megyek el! – vigyorogtam rá, majd előkutattam egy ujjatlant és egy sortot.

- Hát csak annyit, hogy nem fekszem le veled, csak ha párkapcsolatba kerülnénk… - bökte ki majd rám nézett – De már késő volt.

- Ó hmm hát ilyesmire számítottam… - bólintottam – És mikor ígértette meg ezt veled?

- A házibulid után… - mondta nyugodtan.

- Tessék? Olyan rég és nem is szóltál róla? – kaptam fel a vizet.

- Nem gondoltam, hogy ez fontos…

- Hogy ne lenne fontos?? – kiabáltam rá.

- Miért? Változtatott volna ez bármin is? – kicsit ő is felemelte a hangját.

- Nem tudom! Talán…

- „talán” Hát egy „talán” miatt légy szíves ne kiabálj velem. Így is fáj a fejem. – dörzsölte a homlokát.

- Ezt meg hogy érted? – tettem csípőre a kezem.

- Hát a „talán” az 50-50%. De egy „valószínűleg igen” miatt megérteném a dühödet… - magyarázta.

- Ez most komoly? Itt nem ez a lényeg…

- Akkor mi?
- Kérlek szépen maga az zavar, hogy nem mondtad el! Ketten voltunk benne ebben a szarságban és ez lehet, hogy ez a kérés beszüntette volna.

- Ugyan hagyjuk már… Semmit nem változtatott volna rajta.

- Lehet. De igazán kedves gesztus lett volna, ha a legközelebbi alkalomnál megszólalsz, hogy „Amúgy Harrynek megígértem, hogy nem fekszem le veled, de ez nem gond ugye?” És akkor én is dönthettem volna. De egyszerűbb volt nem kockáztatni igaz?

- Jaj Cat ne csinálj úgy mintha a világ vége lett volna számomra, ha azt mondod, hogy ne folytassuk. És amúgy is kibaszottul élvezted az egészet szóval ne próbáld beadni, hogy ez változtatott volna bármin is… - közelebb lépett és mélyen a szemembe nézett - Ha nem lenne a kis bájgúnárod veszekedés helyett valószínűleg most is döngetnélek…

- Te faszfej! – még végig sem mondtam, de a tenyerem már az arcán csattant.

- Ugyan Cat. – nyalta meg a száját - Te is tudod, hogy ez csak szex volt és semmi más… - beszélt nyugodtan.

- Azzal teljesen tisztában vagyok! – üvöltöttem.

- Akkor kérlek magyarázd el, miért fájdítod a fejem.

- Örülj neki, hogy nekem hála egyáltalán ki tudsz kelni az ágyból! És…

- Pont te dobálózol a szívességekkel?

- Ezt meg hogy értsem?

- Hát nem is tudom… Talán, hogy még mindig a pincédben bujkálnál ahelyett, hogy szembenéznél a problémáddal… - megdöbbentem és egy pillanatra elakadt a szavam. Gyengepontra tapintott.

- El sem hiszem, hogy ezt mondtad… - megremegett a hangom.

- Csak a nyilvánvalót jelentettem ki.

- Hát… Bárcsak hagytál volna békén. Most nem kéne veszekednünk. – mondtam és elindultam az ajtó felé.

- Minden sokkal egyszerűbb lenne az biztos… - mondta halkan, mire válaszul becsaptam az ajtót. Olyan sok minden kavargott a fejembe, hogy már azt sem tudtam min kezdtünk el veszekedni. A próbaterem felé útközben a kezdeti csalódottságom fokozatosan átalakult haraggá.

- Jó reggelt! – köszönt vidáman Nate, majd el is komorodott – Valami gond van?

- Nem, nincs, meg vagyok… - mosolyt erőltettem az arcomra – Kezdhetjük.

- Nem ismerlek rég óta Cat, de üvölt rólad, hogy valami baj van… - simogatta meg a karom.

- Veszekedtünk Zaynnel. Ennyi oké? De ha elterelnénk a tánccal a figyelmem jobban lennék.

- Jó nem faggatlak, de szeretném, hogy tudd rám számíthatsz bármi is a gond. – értékeltem az ajánlatot, de sajnos ebben az ügyben magamra maradtam.

- Köszönöm! – kisebb mosolyt varázsoltam az arcomra, amitől megnyugodott és elkezdtük a gyakorlást.

Próba után fáradtan rogytam a kanapéba. Senki nem volt otthon így egyedül maradtam a gondolataimmal. Rögtön a reggeli veszekedés jutott eszembe. Úgy éreztem oktalanul idegesítettem fel magam annyira Zayn Harrynek tett ígéretén és ezért bocsánatot is akartam kérni Zayntől. De ahogy beszélt velem, még ha mérges is volt nem úgy tűnik, mintha egy kicsit is kedvelt volna. És akkor jobb is nekem nélküle. Ezen őrlődtem, hogy kérjek bocsánatot, vagy ha érdeklem, akkor ő kezdeményez. Ez a döntésképtelenség pedig megadta a következő dalom témáját. Azonnal előástam a zeneszöveg füzetemet és körmölni kezdtem. Annyira elmerültem az írásban, hogy halálra ijedtem, amikor Harry és Sophie haza érkezett.

-Ó szűz anyám! – rezzentem össze.

- Bocsi Cat! – kuncogott barátnőm – Min dolgoztál oly elmélyülten?

- Egy új dalon – mosolyogtam – My Dilemma a címe. Érdekel?

- Beleolvashatok? – csillant fel a szeme – Már most?

- Persze! – paskoltam meg magam mellett a kanapét – És mit hoztatok? – néztem a Harry kezében lévő zacskókra.

- Ebédet – pakolt ki papír dobozokat az asztalra – Kínai. Zayn merre?

- Nem tudom. – vontam vállat, mire elővette a mobilját.

- Cat ez marha jó! Imádom! – ölelt meg Sophie.

- Uhhh ne fojts meg! De örülök, hogy tetszik. – nevettem.

- Honnan jött az ötlet? – kérdezte és abban a pillanatban Zayn belépet a lakókocsiba és összefonódott a tekintetünk. Azonnal elszálltak a kételyeim és döntöttem.

- Csak úgy jött… - motyogtam, majd az egyik kajás doboznak szenteltem minden figyelmem.

- Minden oké? – kérdezte Sophie, miután jó ideig csak hallgattuk, hogy Harryvel beszélgetnek. – Elég csöndesek vagytok ma…

- Persze – mosolyogtam – Ez csak a kínos csend, miután reggel emlékeztettem Zaynnek miket mondott nekem az este – Zaynnek tágra nyíltak a szemei majd ő is elmosolyodott.

- De végül csak lekerült rólad az a ruha – kacsintott, mire felnevettem. Harry viszont elvétette az utolsó falatot és a pólóján landolt a kaja, mire Zayn megborzolta a haját – Nyugodj meg hősszerelmes csak vicceltem. Cat értékelte. – mutatott rám és én még mindig mosolyogtam.

- Választ kaptam a kérdésemre. – bólintott Sophie – Ti ketten meg vagytok bolondulva – mutogatott rám és Zaynre.

- De így szeretsz – öleltem meg barátnőmet – Kiviszem a szemetet – kezdtem összeszedni az üres papírdobozokat.

- Én meg pólót cserélek – állt fel Harry – utána mehetünk zenélni.

- Oké. Addig én elszívok egy cigit. – válaszolt a másik srác, majd utánam jött – Miért mondtad, hogy minden rendben van? – kérdezte Zayn halkan.

- Mert nem akarom, hogy gond legyen… - ismertem be. Kidobatam a szemetet és felé fordultam – Nézd egy kicsit heves vagyok és túlreagáltam a dolgokat ne haragudj.

- Nem isten ments! Nekem kell bocsánatot kérnem nem tudom mi ütött belém, hogy olyanokat mondtam neked…

- Egy pöcs voltál – helyeseltem.

- Igen… Tegnap este törődtél velem és én meg az éneklős dolgot hoztam fel jogtalanul. Soha nem fogok semmit cserébe kérni.

- Pedig nagyon hálás vagyok miatta.

- Ez bőven elég.
- De ki kell engesztelned a sok csúnyaságért amit mondtál. - tettem csípőre a kezem szigorúan.
- Ne haragudj úgy szégyellem magam miatta. Mindenképp kárpótollak!
- Helyes! - bólintottam.
- Akkor rendben vagyunk? - kérdezte félve.

- Nagyon is! – öleltem meg, mire megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Ti meg mit ölelkeztek? – kérdezte Harry.

- Tudod barátok közt nincs békülős szex, ezért egy öleléssel kellett beérnem – vont vállat Zayn.

- Te perverz – nevettem fel.

- Min vesztetek össze? – kérdezte Harry.

- Nem érdekes! – vágta rá Zayn – Már a múlté. Menjünk. – karolta át Harryt én meg visszamentem a lakókocsiba.

- Most hogy új dalon dolgozol jöhet a szokásos programunk? – kérdezte Sophie.

- Olvasol, míg alkotok? Ez nem kérdés! – mosolyogtam és elővettem a gitárom.

*

Kifulladva jöttem le a színpadról, de nagyon boldog voltam.

- Egyenesen tündökölsz! – jegyezte meg barátnőm, aki oldalról nézte végig a műsoromat.

- És úgy is érzem magam. Még ha folyik is rólam a víz és biztos büdös is vagyok… - úgy tettem mintha megszagolnám a hónaljamat és fintorogtam, mire Sophie felnevetett.

- Tiszta hülye vagy! – kezembe nyomott egy üveg vizet, majd elindultunk a fiuk öltözőjébe – És milyen volt a ruha?

- Csodás! Köszönöm! – Egy piros top volt rajtam és egy fehér szoknya, ami elöl a térdemig ért hátul pedig földig – Máskor is jöhet szoknya.

- Jó, mert van egy dögös rucim számodra – kacsintott.

- Hmm alig várom, hogy felpróbáljam – mosolyogtam, majd egy hangos sikoly hallatán össze rezzentem. Megfordultunk és egy fiatal lány állt mögöttünk pár lépésre a szájára tapasztott kezeivel óriásra nyílt szemekkel, egy srác, akinek monoklija és kisebb sebei kicsit rémisztőek voltak és egy szervező.

- Öhm… ne haragudjatok… - szólat meg a srác zavartan – nem tudom miért csinálta…

- Mark! – ütötte meg a kislány - Ő Catherin Davis és Sophie Goldy… Nem jegyezted meg?!

- Vagy 600 névvel bombáztál idefele és még egyikőjüket sem láttam soha, hogy kellet volna felismernem őket?

- Nekem erre nincs időm… - szólalt meg türelmetlenül a szervező lány, akit percenként zaklattak a headset-jén – Csak had kísérjelek el titeket a srácokhoz oké?

- Ohh te az a Mark vagy – ismerte fel Sophie a srácot, csak azt nem tudom honnan – Harry mondta, hogy adtak nektek VIP belépőket. Mi is hozzájuk tartunk, majd mi elkísérünk.

- Szuper! Akkor én megyek a dolgomra! – örült meg a szervező lány és mál el is sietett a másik irányba.

- Miről maradtam le? – kérdeztem zavartan.

- Ő a másik hat, akivel Zayn bunyózott. És ha nem viharoztok ki Zaynnel beszélgetni, akkor tudnád, hogy a srác jó fej és adtak neki jegyeket.

- Jól van na tudod, hogy milyen…

- Khm… - köszörülte meg a torkát a srác – Kezd kicsit bennfentes lenni a beszélgetés és mi is itt vagyunk.

- Mark ne legyél bunkó! – szidta le a lány.

- Nem igaza van! Gyertek menjünk! – intettem mire elindultunk. A lányt közrefogtuk a barátnőmmel a srác minden bizonnyal a bátyja pedig mögöttünk jött.

- És hogy hívnak? – kérdezte Sophie.

- Emily és ő a bátyám Mark. – mutatott hátra, mire odafordultam reflexből és egy mosolyt kaptam cserébe.

- Szóval nagy rajongó vagy igaz? – kérdeztem.

- A legnagyobb! – bólintott – El sem hiszem, hogy itt sétálgatok veletek. Sophie téged imádnak a rajongók. Mindenki szerint nagyon aranyosak vagytok Harryvel.

- Ohh köszönjük! – vigyorgott Sophie.

- Álompárt teremtettem – mondtam mire a barátnőm felnevetett.

- És úristen Cat annyira jó hangod van – fordult felém Emily izgatottan – Alig várom, hogy legyen lemezed, meg video klippek és koncert!

- Köszönöm szépen! – egészen meghatódtam.

- Jól van Emy nyugalom. – szólalt meg Mark – Ha most így be vagy sózva később elájulsz…

- Jaj te nem izgulsz, hogy találkozhatsz a One Directionnel? – kérdeztem.

- Viccelsz? Én inkább rettegek. – úgy tett mintha tényleg félne - Nézd mit tett velem az egyik?!

- Majd én megvédelek – szólalt meg Emily, mire felnevettem.

- Látszik ki hordja a nadrágot – nevetett Sophie is.

- Kérdezhetek valamit? – mosolygott rám Emily.

- Persze! Akármit. Kivéve a bankkártya kódom, de amúgy bármit… - mondtam, mire a lány elnevette magát.

- Miért tartjátok titokban, hogy szeretitek egymást Zaynnel?

- Mi? – döbbentem meg.

- Emily! – szólt a húgára Mark.

- Nem! Jesszus mi nem vagyunk egy pár nekem…

- Megjöttünk! – szólt Sophie ezzel teljesen elterelve a lány figyelmét, amiért hálás voltam.

- Okéé Emy én most megfogom a kezed, nehogy lerohand őket… - szólt Mark én meg bekopogtam.

- Remélem Niall nem pucér, mert kiskorúval érkeztünk – nyitottam be lassan.

- Jól van most már ezen fogsz rágódni még jó ideig? – kérdezte, mire elnevettem magam.

- Mark haver! – kiáltott Louis – És ki ez az imádnivaló kiscsaj?

- Nyilvánvalóan a nagymamám. – mondta Mark szemrebbenés nélkül, mire hangosan felnevettünk.

- Mark! – ütötte meg a bátyját ismét a lány.

- Ő a húgom Emily, Emily… - elgondolkodott, miközben körbenézett a szobában – ahh te úgyis ismersz mindenkit…

A srácok azonnal körbevették a lányt és beszélgetni kezdtek vele. Mi odamentünk a lányokhoz és együtt figyeltük őket.

- Olyan édesek… - szólt Nicole.

- Elképesztő mekkora szívük van. – folytatta Eleanor.

- Liam mindig elmondja egy ilyen találkozó után, hogy bárcsak lenne ideje minden rajongóval beszélgetni. – ábrándozott Danielle.

- Pedig nem is ismerik a srácokat… - gondolkodtam hangosan.

- És mégis hogy szeretik őket, csak a zenéjük miatt. Meg persze, mert olyan helyesek… - nyávogott Sophie, mint egy 8 éves, mire elnevettük magunkat. Miközben a srácokat néztem összeakadt Zaynnel a tekintetem, aki rám kacsintott, mire megcsóváltam a fejem. Kicsivel később miután aláírást osztogattunk – én és a srácok – fényképezkedni kezdtünk és Emily mindenkit megkért, hogy legyen a képen. Én Zayn és Sophie közé kerültem, ami kész katasztrófa lett. Az első képen Sophiet ölelem át, de Zayn nyuszi fület mutatott a kezével a fejem fölé, amiért cserébe a következő képen az látszik, hogy az egyik kezemmel befogtam a szemét, a másikkal pedig a száját és szélesen vigyorgok.  Aztán a harmadik képen pedig az éppen eldőlő Zayn látszik, akit én löktem meg, mert megnyalta a kezemet. Az utolsóra viszont összeszedtük magunkat és készült egy normális kép is. Mielőtt Markék elindultak a helyükre Emily odafutott hozzám és a fülembe súgott valamit, amitől tátva maradt a szám.

- Én szurkolok! – kiáltotta a lány, amikor kilépett az ajtón.

- Mit mondott? – kérdezte Zayn, mikor elindultunk a színpad felé.

- Az legyen a mi titkunk – kacsintottam rá.