*Zayn szemszöge*
Egyenesen a zuhanyzóba mentem, lerángattam a kesztyűimet és beálltam a
hideg víz alá ruhástul. Üvöltöttem egyet, majd beleütöttem a falba. Fájdalom
nyilallt a kezembe, de nem érdekelt. Megérdemlem.
Már ütöttem volna a következőt, de
valaki megragadta a csuklóm. Nyöszörögve a csempének támasztottam a fejem, míg
az illető elzárta a vizet.
- Nem ismerek rád Zayn. Mi történt veled? – kérdezte Liam.
- Nem akarok beszélni róla… - morogtam.
- Pedig kellene. Haver aggódunk miattad. – hallottam Louis hangját.
- Ne haragudjatok… Én nem akartam… - szabadkoztam.
- Nem tőlünk kell bocsánatot kérned – mondta Niall.
- Gyere, öltözz át! – tette a vállamra a kezét Harry.
Miután átöltöztem Liam lekezelte a szemem feletti sebet. Azért én is
bekaptam néhány kemény ütést. Markot az orvosi szobában találtuk, akin kicsit
több sérülést kellett ellátni.
- Szia! Beszélhetnénk? – kérdeztem kicsit félve, hogy mindjárt nekem
esik.
- Persze gyere! – válaszolta Mark és kicsit sem látszott sértettnek –
Nem nekem kéne vissza vágót kérnem? – nevetett.
- Visszavágót? Épp bocsánatot akartam kérni, hogy ilyen durva voltam…
- Hmm elgondolkodtató… Tényleg az látszott a szemeden, hogy meg akarsz
ölni. De semmi kivetnivalót nem találok a meccsben, amiért bocsánatot kéne
kérned.
- Tényleg? – lepődtem meg.
- Hát ha megrúgtál volna kicsit mérges lennék, de ha bármi gondot
észlelek bunyó közben szóltam volna hidd el. De jogosan nyertél. Te vagy az
ügyesebb.
- Beszarok, szétverte és még el is ismeri a tehetségét… - szólalt meg
Louis – Biztos, hogy erről a bolygóról származol?
- Én úgy tudom. – nevetett Mark – Bár mindig is vonzott, hogy a Marson
éljek… - merengett el. Kicsit furcsa volt.
- Lehet kicsit erősebb fájdalom csillapítót adtam neki a kelleténél… -
húzta el a száját a lány, aki ellátta Markot. – az igazat mondja, csak kicsit
bolondosabb…
- Ááá – bólogattunk egyszerre a fiúkkal.
- Hallod ember tudom nem kell bocsánat kérő ajándék, mert nem vagy
mérges… - kezdte Niall – De had adjunk neked két jegyet a holnapi koncertünkre…
- Ja és bejöhettek előtte hozzánk és fogózkodunk a húgoddal meg minden…
- folytatta Harry.
- Még el is vennéd a húgomat? – húzogatta a szemöldökét Mark és rám
nézett.
- Haver annyira nem érzem magam rosszul… - tiltakoztam, mire
felnevetett.
- Jó mindegy. Amúgy is illegális lenne… - vonta meg a vállát - Csak 14
éves.
Még kicsit beszélgettünk Markkal, majd elindultunk, hogy együnk
valamit.
*Cat szemszöge*
Azt hittem kínszenvedés lesz végig ülni a manikűröst, fodrászt és még
vásárolni is, de a lányokkal csak úgy elrepült ez a délután. A turnébuszban
ültem a kanapén, míg Danielle megfelelő világítást próbált teremteni, hogy
Eleanor ki tudjon sminkelni, Sophie valami hajba valót keresett, ami illik a
ruhámhoz, Nicole pedig mellettem ült és beszélgettünk. A lányok megtiltották,
hogy elhagyjam a kanapét. A srácok pedig a lakó kocsiban húzták meg magukat.
- Nagyon örülnék, ha edzenél velem – mosolygott Nicole.
- Viccelsz? Nekem lenne öröm, ha valaki kicsit kényszerítene a
mozgásra. Azt is elhatároztam, hogy újra futni kezdek, de még mindig nem lett
belőle semmi… - méltatlankodtam.
- Hát igen egyedül sokkal nehezebb.
- MEGVAN! – kiáltott Sophie és felmutatott egy piros virágos hajcsatot,
mire egy grimaszt vágtam – oké, oké… Ez tényleg nem igazán illene hozzád.
- Sophie szerintem felesleges ennyire izgulnotok az ÉN randim miatt…
amúgy is ha nem tetszem neki így – néztem végig magamon – persze egy kis
sminkkel, akkor nem is érdemel meg.
- Jó igazad van, csak olyan tehetetlennek érzem magam. – duzzogott.
- Jaj menj már! – szólt közbe Danielle – Megtaláltad neki ezt az
őrjítően szexi rucit most már mi jövünk…
- Igaz! – helyeselt Eleanor – És te vagy az egyetlen, aki még fel sem
öltözött, szóval spuri! Cat te meg maradj nyugton.
- Igenis! – tisztelegtem, majd megkerestem azt a pozíciót, ahogy a
legmozdulatlanabb tudok maradni míg El kifest.
- Na és hova visz vacsorázni? – lett izgatott Nicole. Elképesztő, hogy
a sport és a csajos dolgok is ugyan olyan mértékben lázba hozzák.
- Nate engem vagy a srácok titeket? – kérdeztem. Mint kiderült, míg én
Nate-tel randizom ők négyes randira mennek.
- Még szép, hogy téged Nate… Mivel azon nem leszek ott ezért jobban
érdekel – nevetett Nicole.
- Érdekes meglátás – nevetett Danielle.
- Minden esetre azt nem mondta a telefonba délután, hogy hova visz. –
válaszoltam.
- Kész! Szolid ahogy kérted. – mosolygott El.
- Köszönöm szépen mindenkinek! Mikor hazaérek mindent elmesélek annak
akit érdekel. – ígértem.
- Ó hidd el addig nem fekszünk le, míg nem tudunk mindenről! – ölelt
meg Sophie.
- Jól van! – nevettem, majd megéreztem, hogy rezeg a telefonom és
üzenetet kaptam.
„Zayn
eléggé kivan. Nem tudod mi lehet a baja? xxH”
- Öhm… - ráncoltam a homlokom és még mindig a telefonom kijelzőjét
bámultam – Átmegyek a srácokhoz. Még van egy kis időm hétig.
- Oké, mi is jövünk – mosolygott Danielle és felkapta a kistáskáját.
Átsiettem a lakókocsihoz, amilyen gyorsan csak tudtam a magas sarkúmban és
szinte berontottam.
- HEY Cat! – kiáltott fel Niall ijedtében – Kopogás? Mi van ha épp
pucér vagyok?!
- Édesem, láttam már férfit meztelenül. Nem hoz zavarba a látvány. –
mosolyogtam, majd Zaynre néztem, aki tágra nyílt szemekkel figyelt, de az nem
tűnt fel – Jesszusom mi történt veled? – rohantam oda és a kezembe fogtam az
arcát, hogy jobban megvizsgáljam.
- Ne aggódj a másik hat rosszabbul néz ki… - nevetett fel Louis.
- Tessék? – ijedtem meg, mire Harry oldalba könyökölte a haverját.
- Nyugi Catty, csak egy srác volt és barátságos bokszmérkőzés volt… -
nyugtatott meg Hazz –
- Ó! Oké… - engedtem el Zaynt, majd idegesen végigsimítottam a ruhámon
– Beszélhetnénk?
- Persze – válaszolt erőtlenül Zayn, majd felállt és elindult az ajtó
felé.
- Amúgy te hova vagy így kicsípve? – kérdezte Harry.
- Randim lesz. – kiáltottam vissza az ajtóból, majd kiléptem a friss
levegőre Zayn után.
- Erről megfeledkeztünk. – hallottam Liam hangját, mielőtt becsuktam az
ajtót.
- Oké… - suttogtam, majd megfordultam, hogy a csillogó barna szempárba
nézhessek, de meg kellett várnom míg Zayn tekintete a lábamtól elér a szememig,
ahol tekintetünk végre összeakadt. De szemeiből sugárzott a fájdalom.
- Bocs. Csak elképesztően nézel ki…
- Köszönöm. – mosolyodtam el és éreztem, hogy pír önti el az arcom.
- Szóval miről lenne szó?
- Öhm… pfff… szóval Hazz azt
mondja nem vagy valami jól. És…
- Jól vagyok.
- Naa ne vágj a szavamba. Remélem nem érzed úgy, hogy a tegnapi a te
hibád, de ha valami más a gond, akkor meg nyugodtan elmondhatod nekem…
- Egyrészt, mi történt tegnap?
- Semmi – mondtam unottan – de…
- Á Á Á – csóválta meg a mutató újját – semmi „de”. Másrészt tényleg
jól vagyok.
- Hazudsz. – vágtam rá.
- Mi? Nem hazudok! – tiltakozott.
- Engem nem versz át! - fontam össze a karom a mellem előtt. Zayn oda
kapta a tekintetét, mire megütöttem.
- Bocsánat! Pasiból vagyok és megszoktam, hogy… - nem fejezte be a
mondatot.
- Jó oké… De most vissza a problémádra – fogtam a kezembe az arcát,
mire felsóhajtott.
- Megígértem, hogy nem teszem… - suttogta. Nem igazán értettem a
dolgot, de nem is volt időm megérteni.
- Sziasztok! – köszönt Nate, mire összerezzentem és elengedtem Zayn
arcát.
- Szia! – mosolyogtam, bár kicsit mérges voltam, hogy nem bírt öt
perccel később jönni.
- Mehetünk? – kérdezte kedvesen.
- Öhm… - néztem Zaynre.
- Majd megbeszéljük. Menj!
- Megígéred?
- Meg. – bólintott nehézkesen.
- Rendben – mosolyodtam el – Mond meg a többieknek kérlek, hogy
leléptem. Szia! – nyomtam egy puszit az arcára, majd Natebe karoltam és
elindultuk az éjszakába.
- Ne haragudj, de kicsit sétálnunk kell. – nézett rám Nate barna
szemeivel Majdnem olyan, mint Zayné. De
csak majdnem. - Nem hívhattam „házhoz” a taxit.
- Semmi kifogásom a séta ellen, de miért? – kérdeztem.
- A srácok miatt. Még szerencsére nem találtak ránk a rajongók, de
lehet, hogy ez a sofőr elmesélné a lányának, mert éppen nagy rajongó az
elterjeszti és egy órán belül sikítozó rajongók fosztanak meg minket az alvás
örömétől.
- Viccelsz…
- Én nem. Volt már rá példa. Azóta ez egyfajta íratlan szabály… Amúgy
gyönyörű vagy.
- Köszönöm! Te is nagyon jól nézel ki – mondtam automatikusan, de még
időm sem volt, hogy jól végigmérjem. Fehér pólót viselt bőrdzsekivel és fekete nadrággal
és fehér magas szárú Nike sportcipővel, míg én egy koktélruhában feszítettem,
aminek az egyik ujja hosszú volt, másik pedig nem volt.
- Köszönöm! Bár hozzád képest kicsit alul öltöztem…
- Egyáltalán nem! – nyugtattam meg. Tetszett a stílusa. – És mi a
terved ma estére?
*
Az étterem valami fantasztikus volt. Élő zene szolgált a jó hangulat
ért, az étel isteni volt, Nate pedig igazi úriember volt.
- Egy dolgot nem értek. – kortyolt bele a borába – Ha ilyen jó
előadóművész vagy miért nem jelentkeztél Harryvel az Xfaktorba?
- Köszönöm a dicséretet, de volt egy időszakom, amikor nagyon féltem a
színpadra lépéstől. Vagyis még mindig félek egy kicsit, de küzdünk ellene. –
mosolyodtam el.
- Hogy érted, hogy küzdötök?
- Ja öhm… Zaynnel. Ő segített ki a gödör aljáról és most segít
megmászni a hegyet is.
- Milyen költői vagy.
- Sophieról ragadt rám – nevettem el magam – Na de most már te jössz!
Mesélj te honnan jutottál a profi táncos titulusig.
- Profi? Te is tudsz ám bókolni. – mosolygott és pár fokkal melegebb
lett a helységben – Én Londonban születtem és a szüleim mindent megtettek, hogy
támogassák az álmaimat. A gimi mellett a legjobb tánciskolába járhattam így
sikerült ösztöndíjat nyernem egy táncakadémiára. De ez csak egy évre szólt
utána fizetni kellett volna, de nem tudtunk így meghallgatásokra jártam.
Szerepeltem reklámokban, kisebb filmekben, aztán felvételt nyertem a Modesthez
és az óta Chamrynnel dolgoztam.
- Wow! Ez dicséretre méltó.
- Köszönöm!
- Testvérek? – kérdeztem, mire mintha megrándultak volna az arc izmai.
- Nem, sajnos nincsenek. – mosolyodott el halványan – De ennyit rólam.
– felpattant a székéről és odajött hozzám és a kezét nyújtotta – Szabad egy
táncra?
- Mi van, ha nemet mondok? – csipkelődtem.
- Nagyon kínos lesz vissza ülnöm az asztalhoz.
- Még szerencséd, hogy van kedvem táncolni. – elfogadtam a felkérést és
hagytam, hogy a táncparkettre kísérjen – Előre is elnézést kérek, ha a lábadra
lépek. Nem szoktam lassúzni…
- Semmi baj. A lábamé lesz a megtiszteltetés. – mondta, mire elnevettem
magam – Vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit. Ez nekem is sok volt – nevetett ő
is.
- Szerintem aranyos volt – néztem a szemébe és meg is botlottam, de nem
engedte, hogy elessek. Mikor már vagy tízszer ráléptem a lábára feladta a
harcot és sasszézva szántottuk át a táncparkettet, miközben alig bírtam
visszafogni hangos nevetésemet. Aztán egy lassabb szám következett, mire a
szívem gyorsabban kezdett verni, ahogy magához szorított. De ettől zavarba
jöttem, elhúzódtam és visszaültem az asztalhoz.
- Valami baj van? – kérdezte aggódó tekintettel.
- Nem, dehogy! Ne haragudj! Csak most nem bírok komoly maradni a
mutatványunk után – nevettem el magam, majd lehúztam a borom maradékát.
- Rendben. Ezt a kifogást elfogadom – kacsintott, majd megnézte az időt
a telefonján – amúgy is mennünk kell. Megjött a…
- Előre iderendelted a taxit? – nevettem fel – Ennyire rossznak ítélted
meg a randit? Ráadásul még csak fél tizenegy van.
- Vagyis ez egy randi.
- Ez most komoly? Sikerült a lényeget kiszedned a mondandómból…
- Számomra ez volt a lényeg. – vigyorgott – És még nincs vége a
randinak, csak itt végeztünk. – intett a pincérnek, hogy kérje a számlát.
- És hova viszel még? – kérdeztem.
- Mindenhova. – válaszolta titokzatosan.
- Ezt meg hogy érted?
- Kíváncsi nőszemély vagy mi?! Márpedig nem árulok el előre semmit. –
mondta és eljátszotta, hogy lelakatolja a száját.
- Jó rendben. Nyugton maradok. – fontam össze a karom, mire az ő szeme
is a dekoltázsom felé rebbent csak úgy, mint Zayné pár órával ezelőtt. Pedig
nincs ott olyan sok nézni való…
- Tudod mit? Én még gyorsan elszaladok a mosdóba, míg te fizetsz –
pattantam fel, amikor megérkezett a pincér.
- Jó, de nehogy kimássz az ablakon! – szólt utánam, mire elnevettem
magam.
Miután szükségleteimnek eleget tettem megigazítottam a sminkemet és
megláttam, hogy van egy üzenetem, amit észre sem vettem.
„Remélem
nem lesz szükség ma este mentő akcióra, de ha gond van, csak üzenj! xxS”
Hát persze, hogy Sophie arra is gondolt, hogy rosszul sülhet el a
randi. Persze félt is, hogy örökké felemlegetném, hogy ő vett rá erre. Gyorsan
válaszoltam neki, majd visszamentem Natehez.
- Mehetünk? – ajánlotta fel a karját, amit örömmel elfogadtam és
belékaroltam. Ahogy kiléptünk az ajtón megpillantottam egy lovas kocsit és
felcsillant a szemem.
- Nate csak egy pillanat és mehetünk – mondtam és odasietem a kocsihoz –
Jó estét uram! Megsimogathatom a lovakat? – kérdeztem a kocsistól.
- Persze kisasszony!
- Hogy hívják ezt a két gyönyörűséget? – kérdeztem miközben már az
egyik nyakát simogattam.
- Sunshine és Rainbow. A kis unokám nevezte el őket.
- Csodálatos nevek! – dicsértem meg és úgy éreztem magam mintha megint
kislány lennék – Ó ha tudom, hogy itt lesztek elcsórok egy kis répát a
konyháról – beszéltem a lovakhoz, miközben az orrukat cirógattam.
- Ha jól látom szereted a lovakat. – állt meg mellettem Nate.
- Imádom őket! Csodálatos állatok. – mosolyogtam rá.
- Akkor ez teli találat volt – vigyorodott el.
- Micsoda? – kérdeztem és megőrültem, hogy miért ilyen elégedett.
- Ma este Sunsihine és Rainbow fognak minket körbe vinni a városban.
- Csak most találtad ki… - kételkedtem.
- Nem hiszed el? Auch ez fáj – tette a szívére a kezét – Esküszöm, hogy
én rendeltem ide Mr.Cartert, hogy vigyenek minket körbe a városban. Mindenhol. – Lassan mondta ki az utolsó
szót és leesett az étteremben tett célzása.
- Úgy bizony! – erősítette meg partnerem állítását Mr.Carter, mire
elakadt a szavam.
- Na gyere – fogta meg a kezem és mielőtt felsegített volna a kocsira
elővarázsolt valahonnan egy szál rózsaszín rózsát.
- Köszönöm! – lepődtem meg, majd felszálltam a kocsira.
- Tessék itt a dzsekim vedd fel és kerítek egy takarót a csodás
lábaidra… - kutatott a kocsin, miután segített felvenni a kabátot.
- A csodás lábaimra hmm? – kérdeztem, mikor helyet foglalt mellettem,
betakarta a lábam és elindultunk.
- Csak bókolok. Tán nem szabad?
- Ó dehogynem! Kifejezetten élvezem szóval csak hajrá.
- Ha lenne elég jelző, minden egyes porcikádat agyon dicsérném – mondta
halkan és a szemembe nézett. Én persze velejéig romlott vagyok ezért kapásból
ezt suttogtam vissza:
- Pedig még nem is találkoztál minddel – amint kimondtam az ajkamba
haraptam és vártam, hogy azok után hogy úriemberként viselkedett velem egész
este a perverz mondatom után elhúzódjon mellőlem. Ehelyett megcsillant a
szemében valami és a számat fürkészve válaszolt.
- Megtiszteltetés lesz számomra a találkozás…
- Helyes! – suttogtam, majd a nyaka köré fontam a kezem. Értette a
célzást és kínzó lassúsággal közel hajolt, hogy végre megcsókoljon. Ám valami
hiányzott és nem tudtam megfejteni, hogy micsoda.
*
Nate éjfélre vitt haza és hosszas búcsúzkodás után, mikor beléptem a
lakókocsiba szörnyű zajok fogadtak. Azonnal a fürdőhöz rohantam és megláttam
Zaynt, aki a wc kagyló fölé görnyedve adta ki magából a vacsoráját.
- Jesszusom jól vagy? – kérdeztem, leguggoltam hozzá és ekkor csapott
meg a tömény alkohol szag.
- Mit keresel itt? – kérdezte gorombán.
- Öhm itt lakom? Mi a szarért ittál ennyit? – kérdeztem, miközben
igyekeztem kisimítani izzadt fekete fürtjeit a homlokából. Erre mintha
megnyugodott volna. – Mióta kuporogsz itt? – kérdeztem.
- Szerinted számolom a csodás perceket? – nézett rám és majdnem
elnevettem magam.
- Igaz. Hülye kérdés. Akkor inkább azt kérdezem, hogy kiadtál már
mindent magadból?
- Szerintem igen… - motyogta.
- Akkor irány a zuhany – álltam fel és őt is felsegítettem. Mivel alig
állt a lábán és a pólóját sem tudta egyedül levenni segítettem neki vetkőzni.
- Uuuu Cat te huncut – kuncogott, mikor lehúztam róla a nadrágot, majd
rácsapott a fenekemre mikor elfordultam, hogy a szennyesbe dobjam. Persze a
mozdulattól majdnem elesett így el kellett kapnom.
- Nyugalom nagyfiú és irány a zuhany! – parancsoltam rá.
- Te is jössz velem? – kérdezte – Segítek vetkőzni…
- Ahha persze a saját pólódat sem tudtad levenni, akkor mit kezdenél
egy bonyolult melltartóval?
- Igazzzzz – húzta el a szó végét – Akkor azt megoldod te ugye?
- Zayn, részeg is vagy másrész most jöttem haza a randimról… - amint
kimondtam a „randi” szót megfordult és beállt a zuhany alá – jól van, ez egy
kicsit hideg lesz… - készítettem fel és megnyitottam a hideg csapot, mire
felkiáltott.
- A kurva életbe Cat megfagyok! – próbált kijönni, de megbotlott és
telibe rám esett. Szerencsére már nem volt rajtam magas sarkú így ki tudtam
támasztani magam a lábammal és megtartottam a súlyát.
- Két percig nem bírsz megállni a lábadon? – morgolódtam és visszatoltam
a hideg víz alá, de én sem úsztam meg szárazon.
- Mégis velem zuhanyozol? – vigyorgott.
- Nem, csak ülj le… - megvártam, míg leül a zuhanyzóban anélkül, hogy
sérülést szerezne, majd kiszálltam és lehámoztam magamról a vizes ruhát. Amint
a tükörbe néztem majdnem felsikítottam a látványtól, amit az elmosódott sminkem
okozott. Gyorsan lemostam a sminkemet, aztán kisegítettem Zaynt a tusolóból és
elzártam a vizet.
- Meg tudsz törülközni anélkül, hogy pofára ess? – kérdeztem.
- Igen már jobban vagyok… - mondta erőtlenül.
- Szuper. Akkor én megyek és felöltözöm… - indultam a bőröndöm felé,
amikor nyílt a busz ajtaja és Harryék hangosan nevetve léptek be rajta. De nem
csak Sophieval ketten voltak, hanem az egész csapat és úgy megleptem és őket
fehérneműben, mint ők engem az érkezésükkel.
- Cat te mit keresel itthon ilyen korán? – kérdezte Hazz, majd Sophie
felsikított és a szájára tapasztotta a kezét.
- Uuu ez hangos… - hallottam Zayn hangját a hátam mögül, mire ránéztem.
Törülközőt csavart a derekára, de kettőnk látványa ilyen állapotban bizonyára
sokkoló lehetett.
- A kurva anyádat Zayn! MEGÍGÉRTED! – fröcsögte Harry és megindult felénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése