A srácok koncertje után amilyen gyorsan csak lehet átöltöztünk és
leléptünk a helyszínről és a szálloda felé vettük az irányt. Sophie, Harry,
Zayn és én utaztunk anyuékkal egy kisbuszban és egész úton faggattak minket
Sophieval, hogy milyen a fiukkal turnézni és mikor jövünk már haza. Sophie
mérgesen rám nézett.
- Nem hívtad fel a szüleidet azonnal? – kérdezte. Mivel ő rendes gyerek
és minden héten kétszer beszél a szüleivel nem csoda, hogy mindent elmesél
nekik, és ezt is tartja helyesnek.
- Annyi minden volt, elfelejtettem… - estem pánikba, hogy mindjárt
leordítja a fejem. Bevallom, félek Sophie haragjától.
- Ez nem mentség! Ez nagy dolog, nem lehet csak úgy elfelejteni… –
válaszolta és már egy oktávval megemelte a hangját.
- Miről van szó gyerekek? – kérdezte anyu aggódva.
- Megértem, hogy ez téged zavar, de nem tehetek róla, hogy elcseszett
vagyok! – lettem én is dühös egy picit.
- Ne merészeld ezt mondani! Tudod, hogy nem vagy az! Csak… - nagy
levegőt vett a barátnőm, hogy megnyugodjon mielőtt folytatja – Csak nem
figyelsz oda az ilyen dolgokra… Ha nem jönnek el a szüleid ide, akkor ki sem
derült volna…
- Még mindig nem derült ki miről van szó… - próbálkozott apu is.
- Vagy arról, hogy felvették álmai egyetemére vagy hogy Richard
leszerződtette az előzenekarunknak a turné végéig… - gondolkodott hangosan
Hazz.
- Az utóbbi lesz a nyerő… A Kings elújságolásánál jelen voltam… -
jegyezte meg halkan Zayn, majd Harryvel magyarázni kezdtek anyuéknak, de nem is
figyeltem rájuk.
- Jó bocsáss meg! Megígérem, hogy mostantól odafigyelek oké? – ígértem
Sophienak
- Oké… - mosolyodott el, majd megöleltük egymást.
- Lányok most, hogy kibékültetek figyeltek ránk is? – kérdezte anya.
- Persze bocsánat! – vágta rá a barátnőm.
- Ez nagyszerű hír kincsem! – reagált apa is – De azért nem örökké
turnéznak a fiuk, meg az iskola…
- Nem, persze! Ausztráliába már nem megyek velük, szóval csak augusztusig
maradok… - nyugtattam meg apát, hogy nem áldozom fel az iskolát a turnéért.
- Néhány dalodat felismertem ám… - mosolygott apa.
- Honnan? – lepődtem meg.
- Tudod sokszor a stúdió falai nem tartották benn a zenét, kivéve az
ének hangod… Azt már nagyon rég nem hallottam. – megmelengették a szívem apu
szavai.
- Milyen stúdió? – kérdezte Zayn.
- Ó hát öö pff… - meglepett a kérdés és hirtelen az az érzésem támadt,
hogy nem kell többet eltitkolnom, hol bújom el a világ elől a leggyakrabban.
Tétovázásomra apu elmosolyodott. – Emlékszel a bulin kérdezted, hogy miért van
bezárva a pince ajtó?
- Milyen buli? – kérdezte anya.
- Ohhh ja csak a srácokat hívtam át meg a barátnőik jöttek… Tudod
filmeztünk meg ilyenek… - hazudtam szemrebbenés nélkül – Na szóval… - fordultam
vissza Zaynhez – A pincében van berendezve nekem egy mini stúdió és azért volt
bezárva az ajtó, hogy senki ne mehessen be…
- Van egy stúdiód és csak most mondod? – kérdezte meglepve a
szobatársam.
- Hát igen… tudod régen senkinek nem beszéltem róla… De a mai naptól
kezdve megnyitom birodalmam kapuit és a pornép is látogathatja – színészkedtem.
- Ez nagyszerű hír kislányom, de fogalmazhatnál kedvesebben… - szidott
le apa, de azért mosolygott.
- Jól van apuci te vagy a nyugdíjba vonult királyom oké? – nyávogtam,
mint egy kislány.
- Akkor mi maradtunk a por nép? – kérdezte Hazz és összenézett Zaynnel.
Ajjaj veszélyt érzek. Két oldalról
egyszerre kezdtek csikizni, mire felsikoltottam.
- Jó jó… Akkor ti vagytok a szomszéd birodalmak hercegei és hercegnői
oké? – adtam meg magam.
- Így már jobb – jegyezte meg Sophie.
- Megjöttünk! – szólt hátra a sofőr, mire kikászálódtunk a kocsiból és
a srácok kivették a szüleim bőröndjeit.
- Reggel kilenckor reggeli és tízkor indulunk Philadephiába rendben? –
ismertette a tervet Harry miután anyuék bejelentkeztek.
- Kilenckor? – kérdezte Zayn.
- Igen az kicsit késői reggeli nem? – kérdezte anya.
- Öhm… inkább korai – nevettem – de akkor most megyek is aludni, mert
hulla fáradt vagyok. Hosszú nap volt.
- Jól van kincsem! Reggel találkozunk! – ölelt meg apa, majd anyu is. A
többiek is elköszöntek, majd elindult mindenki a saját szobája felé. Mikor az
ajtót próbáltam kinyitni Zayn elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Mit csinálsz? – kérdeztem.
- Csábítok… - mormogta a nyakamba, mire nevetnem kellett, majd
megfordultam és a hátamat nekivetettem az ajtónak.
- És csak ennyire telik tőled? – kérdeztem kihívóan.
- Tudod jól, hogy nem, de még veszélyes zónában vagyunk – nézett körbe.
- Akkor gyorsan biztonságba kell vonulnunk – ragadtam meg a pólóját,
majd megfordultam kinyitottam az ajtót és behúztam magam után a szobába. Ahogy
bezárult az ajtó visszahúzott és nekitámasztott, majd az ajkai az enyémekre tapadtak.
Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a másikat pedig a mellkasán pihentettem. Ő
fél kézzel a csípőmet fogta, a másikat pedig lecsúsztatta a bal combomon és
ahogy elért a térdemhez felrántotta a lábam a csípőjére, a másik lábamat pedig
automatikusan a csípője köré fontam. Utána a csípőjével odanyomott az ajtóhoz
így miközben a nyakamat csókolgatta a kezeivel megkereste a pólóm alját, hogy
levehesse rólam.
- Ágyba. Gyorsan. – lihegtem és úgy vert a szívem, mintha ki akarna
szakadni a helyéről.
- De siet valaki… - mosolyodott el Zayn, majd megindult velem az ágy
felé…
*
Reggel szokás szerint Zayn karjai közt ébredtem. Átnyúltam felette az éjjeliszekrényen
lévő telefonomért és megnéztem az időt. Nyolc óra múlt, tehát nem lett volna
értelme visszaaludni. Néztem egy kicsit a szobatársam nyugodt arckifejezését
alvás közben, majd felültem a csípőjére és elkezdtem piszkálni az orrát, mire
mocorogni kezdett.
-Mmmm Cat hagyjál már… - morogta reggeli rekedtes hangján – és szállj
le rólam.
- De unatkozom… - biggyesztettem le a számat, mire felpattant a szeme
és hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Ezen segíthetek – kacsintott.
- Ohh tényleg? - nevettem el magam.
- O hogyne – ült fel és egy csókot nyomott a szám sarkára – De csak ha
nagyon unatkozol… - incselkedett és kisöpört egy kósza hajtincset az arcomból.
- Hmm annyira nem vészes… - löktem vissza az ágyra és a mellkasát
kezdtem cirógatni, mikor megszólalt a szállodai telefon – Hallo? – vettem fel.
- Jóóóó reggelt! – kiáltot bele Sophie – Bocs nem találom a telefonom
és nem bírom tovább, hogy ne beszéljünk, mert ma RANDID VAN! – kiabálta, mire
megmerevedtem, pánik ült ki az arcomra és kiejtettem a telefont a kezemből, ami
Zayn oldalában landolt mire felkiáltott. Azonnal lemásztam róla és kirohantam a
fürdőbe, bezártam magam mögött az ajtót és bekuporodtam az egyik sarokba.
*Zayn szemszöge*
Cat úgy rohant el, mintha hirtelen megtudta volna, hogy leprás vagyok
vagy valami.
-bCat! Cat! Itt vagy? – hallottam egy női hangot a telefonból, ami
valószínűleg Sophiehoz tartozhat.
- Hello! – vettem fel a készüléket – Öhm Zayn vagyok és nem tudom mit
mondtál neki, de Cat elrohant és bezárkózott a fürdőbe…
- Mi? Miért? Nem értem… nem mondtam semmi rosszat… Csak azt akartam,
hogy majd menjünk nézzünk neki valami szép rucit a randijára…
- A mire? – vágtam közbe.
- Randi. Este randija van Nate-tel… - amit újra kimondta és
megvilágosodott előttem a kép. Mekkora
pöcs vagyok!
- És erről én miért nem tudtam? – keltem ki magamból hangosan.
- Én tudjam? De miért zavar ez téged?
- Nem zavar, csak… Mindegy megyek, beszélek Cattel. A reggelinél
találkozunk! – letettem a telefont, kipattantam az ágyból, felvettem egy pólót
és bekopogtam a fürdőbe.
- Hagyj békén, kérlek! – jött a válasz, majd a fojtott zokogás hangja.
- Cat kérlek engedj be! Ne haragudj rám én én… nem tudtam! Ha tudom
esküszöm messziről elkerüllek… Vagyis szexuális téren.
- De nem a te hibád! Bárcsak az lenne… Már bocsi.
- Dehogynem! Nem lett volna szabad rád mozdulnom… - szabadkoztam tovább
és majd megszakadt a szívem, hogy miattam sír.
- Hát nem érted? – vágódott ki a fürdőszoba ajtó, amitől kicsit
megijedtem – Nem lett volna szabad, hogy hagyjam ezt megtörténni tegnap este…
De elfelejtettem érted? ELFELEJTETTEM!! – kiabálta – Hogy lehet valaki ennyire
elcseszve, hogy elfelejti, hogy randit ígér egy srácnak és utána lefekszik egy
másikkal?? – alig bírta kimondani az utolsó szavakat a feltörő sírás miatt –
Egy ribanc vagyok…
- Tessék? Nem! Jesszus dehogy! – öleltem szorosan, magamhoz és kitört
belőle a zokogás – Cat felejtsd el, hogy bármi is történt tegnap este oké? Csak…
felejtsd el. Hazajöttünk, lefeküdtünk aludni és ennyi történt. Semmi több oké?
- De…
- Csak ígérd meg! Lehet, hogy a pasi egy pöcs lesz és meg sem érdemli,
hogy könnyeket hullajts miatta. – simogattam a fejét és elnevette magát, majd felnézett
rám. A szemei vörösek lettek a sírástól és még mindig könnyes volt – mi történt
tegnap este?
- Semmi. Semmi említésre méltó… - motyogta.
- Jó kislány! – nyomtam egy puszit a homlokára – most pedig irány a
zuhany húsz perc múlva reggeli.
- Zayn… – szólalt meg és még mindig nem engedett el.
- Igen? – simítottam ki az összetapadt hajszálakat az arcából.
- Köszönöm szépen! Nagyon szeretlek! – szorított meg utoljára, majd
visszament a fürdőbe én meg ott álltam a csukott ajtó előtt ledermedve. Mikor
újra kinyílt az ajtó én még mindig ott álltam.
- Minden rendben? – kérdezte Cat – Itt álltál végig?
- Mi? Dehogy! Most akartam kopogni, hogy sürgesselek – mosolyodtam el –
Még én is zuhanyozok gyorsan.
Beálltam a zuhany alá és hideg vizet engedtem. Majd megfagytam, de
muszáj volt, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Miért mondta ezt? És ez engem miért zavar? De nem is zavar én is nagyon
kedvelem őt. De akkor mi zavar ebben? Nem értem saját magam. Biztos
megbolondultam…
-Zayn elkésünk! – dörömbölt be az ajtón Cat, mire észbe kaptam és gyorsan
elzártam a vizet. A derekam köré tekertem egy törülközőt és siettem felöltözni.
Mikor Cat meglátott egy pillanatra kikerekedtek a szemei, majd gyorsan elfordult,
hogy bekösse a cipőjét és nagyot sóhajtott.
Pár perces késéssel toppantunk be az étkezőbe és Sophie már rohant is,
hogy a barátnője nyakába omolhasson.
- Cat mi történt minden rendben?
- Persze… Csak valami rosszat ehettem és kicsit hányingerem lett, de
nem vészes jól vagyok… Bocs, hogy nem hívtalak vissza. – mosolyodott el
halványan, de ez nem egy őszinte mosoly volt. Még mindig bántotta, amit
tettünk.
- Akkor én most magatokra hagylak titeket… - motyogtam, majd
csatlakoztam a srácokhoz, akik a svéd asztalról válogatták a reggelijüket.
- Reggelt haver! – vágott hátba Louis.
- Neked is!
- Zayn! A gofri isteni! Mindenképp kóstold meg! – szólt Niall.
- Mindenképp haver!
- Minden rendben? – kérdezte Liam. Jó szeme van az ilyesmihez.
- Persze, csak rosszul aludtam – hazudtam. Pedig nekem is bűntudatom
volt és még jobban fájt, hogy Catnek így kellemetlenséget okoztam.
- Mindenesetre, ha van valami szólj és megbeszéljük – mosolygott.
- Tudom haver! Köszönöm!
- Zayn! – karolt át Harry – A csajok vásárolnak, meg szépség túrát
tartanak szóval kell nekünk valami pasis program.
- Már azt hittem azért jössz, hogy csatlakozzunk mi is… - löktem
oldalba, mire felnevetett.
- Ahha csak szeretnéd… De elmehetnénk az edzőterembe. Egy barátságos boksz
meccs? Mármint te valakivel, mi meg nézzük. – nevetett.
- Benne vagyok!
- Szuper! Szólok a srácoknak. – vigyorodott el és elrohant. Megpakoltam
a tányérom sok finomsággal, majd leültem az asztalunkhoz.
- Jó reggelt hölgyek és Tom! – köszöntem.
- Jó reggelt Zayn! Gyere, ülj mellém! – paskolta meg a szomszédos
széket Tom – Lenne egy kérdésem.
- Csak nyugodtan! – mondtam és elkezdtem enni.
- Lefekszel a lányommal? – a kérés hallatán félrenyeltem a gofrit.
- APA! – kiáltott Cat.
- Thomas! – dorgálta a felesége is.
- Mi van? csak tudni akartam, hogy meg kell e fenyegetnem, ha össze
töri a kicsi lányom szívét, akkor…
- Mi van haver félre nyeltél? – ütögette meg a hátam Harry, aki abban a
pillanatban érkezett a többiekkel és leült mellém.
- Semmi gond! – krákogtam, majd nagyot kortyoltam a narancslevemből –
Csak hirtelen jött ez az egyenes kérdés…
- És? – türelmetlenkedett Tom.
- Jesszus apa épp reggelizünk… - takarta el az arcát Cat, amit pír
borított. Nem láttam még zavarban. Nagyon édes.
- Miről van szó? – kérdezte Louis, mire sutyorgás kezdődött az asztal
másik végén.
- Nem Tom. Nem fekszem le a lányával. – válaszoltam végre és abban a
pillanatban Niall hangosan felnevetett, mire „megöllek” fejjel ránéztem.
- Jaj bocs… Én… inkább befogom. – motyogta a szőkeség.
- Akkor miért te aludtál Cattel? – kérdezte Tom, de most már a lányára
nézett. Én viszont Sophiera néztem, aki picit megrázta a fejét.
- Nem vele aludtam. – előztem meg Catet, aki meglepődött.
- De együtt jöttetek, mikor már mindenki itt volt… - folytatta Tom.
- Igen, mert… Harry elvitte Sophiet reggel sétálni és Cat engem hívott,
hogy segítsek bezárni a bőröndjét…
- Ja, igen túl sok benne a cucc és rá kellett, hogy üljön valaki.
Egyedül nem megy. – segített, be Cat, mire rákacsintottam.
- Rendben. – bólintott – akkor jó étvágyat mindenkinek!
Ez után én csöndben megreggeliztem, míg a többiek tervezgették a napot.
Reggeli után elbúcsúztunk Cat szüleitől, akik városnézésre indultak, mi pedig
visszamentünk a cuccainkért, majd útnak indultunk Philadelphia felé. Amint
bezárult a busz ajtaja és csak mi maradtunk Eleanor tette fel a többséget
égetően érdeklő kérdést.
-Mi volt ez az egész a reggelinél? Miért hazudtatok? – kérdezte.
- Sajnálom az én hibám! – kezdte Sophie.
- De hát Zayn hazudott… - mutatott rá Liam.
- Igen haver tudjuk. Még én sem tudom miért, de miatta tettem. –
védelmeztem magam.
- És hálás vagyok érte! – mosolygott rám – Csak bepánikoltam. Féltem,
hogy ha kiderül én alszom Harryvel levonják a nyilvánvalót és valahogy anyuék
fülébe jut…
- Mit hogy egy pár vagytok? – kérdezte Nicol.
- Nem, azt tudják. – mondta Harry.
- Akkor? – kérdezte Nicol.
- Azt, hogy lefeküdtek egymással – mondta Cat majd megdermedt egy
pillanatra – úristen bocs Sophie csak…
- Semmi baj szívem! Már megszoktam, hogy szókimondó vagy és amúgy is
megtudták volna.
- Ja… hát ezt tudjuk honnak örökölte… - motyogtam, mire a társaság
felnevetett, Cat pedig megütött, majd a barátnőjének szentelte a figyelmét.
- No de Sophie… Nem vagy kicsit képmutató? – kérdezte incselkedve és a
koncert utáni veszekedésükre célzott.
- Nem! Én mindenről tájékoztatom a szüleimet, kivéve ezt az apróságot,
amit nem óhajtok telefonon elintézni… - tette csípőre a kezét és magassága
ellenére egészen veszélyesnek tűnt.
- Szerintem ez így teljesen rendben van… - mondta Danielle.
- Még egyszer ne haragudjatok, hogy végül is bevontunk titeket is… -
szabadkozott Sophie.
- Ó semmi gond csibém – karolta át Louis a lányt – És ha valami gond
van a csődörrel, csak szólj és mi helyre tesszük Niallal… - Sophie elpirult, a
többiek meg nevettek Harryn kívül.
- Na ná! Mi írek nagyon vérszomjasak vagyunk ám… - helyeselt az
említett.
- Ja a zöld manó ruci és csinos sapka, csak álca… - gúnyoltam, de nem
jártam sikerrel.
- Igen. Tudod kinek van még zöld színe? Hulknak. Tuti, hogy legalább
félig ír a fickó… - magyarázott Niall.
- Ahha persze, de te teljesen ír vagy szóval ennél nagyobbra már nem
fogsz nőni… - verte hátba Harry, mire felnevettünk.
- Na jól van elég a sértegetésekből… - szólt Liam.
- Na de apuciiii – nyávogtam, mint egy ötéves és lebiggyesztettem az
ajkam.
- Nézz rá… mindjárt elsírja magát és messze van Írország, hogy haza
szaladjon anyuhoz… - borzolta meg Liam Niall haját, aki mérgesen nézett rá, mi
meg megint felnevettünk.
- Na ez övön aluli volt – röhögött Louis – De azért olyan jó.
- De el kell ismernem ez jó volt… - mondta Niall, majd lepacsizott
Liammel.
Az út hátra levő részében filmet néztünk. Mikor megérkeztünk a lányok
rögtön elindultak vásárolni, mi pedig birtokba vettünk egy edző termet. Épp
fáslit tekertem a kezemre, mikor Louis megjelent egy sráccal.
- Haver szereztem partnert! – vigyorgott.
- Nagyon örülök! Mark vagyok. – nyújtotta a kezét.
- Én Zayn.
- Várjunk! – felismerés csillant a szemében kérdés, hogy jó vagy rossz
értelemben – énekesek vagytok nem?
- De a One Direction.
- Szívattok! Ez nem lehet igaz! A húgom teljesen oda van értetek. Ha
ezt elmesélem neki… - lelkesedett – Te vagy a kedvence. – mutatott rám.
- Öhm kösz…
- Mennyire ki lesz akadva, ha megtudja, hogy szétvertem a nagy szerelmét…
- Vagy inkább, hogy elvertelek – álltam fel vigyorogva.
- Majd meglátjuk! Na, szerzek egy kesztyűt és kezdhetjük… - tűnt el az
egyik ajtó mögött.
Mikor már a ringben álltunk Liam, mint egy műsorvezető bemutatott
minket és amikor még többen felismertek minket kérte, hogy diszkréten kezeljék
a dolgot és meccs után kaphatnak fényképet, csak most ne terjesszék, hogy itt
vagyunk különben fél órán belül tini lányok tömege lepi el az edző termet. Míg
a bíró sorolta a szabályokat Harry a vállamat masszírozta, miközben
folyamatosan beszélt.
- Ahh imádom Sophiet, de jó lesz végre nem azt hallgatni, hogy Cat
Nate-tel randizik. – mondta, mire megfeszült a vállam - Ó haver lazíts, csak
barátságos meccs... Na mindegy. És velem beszélget arról, hogy Cat milyen rég
óta nem csinálta már… De ez engem nem érdekel. Persze érdekel mi van vele, de a
szexuális élete addig nem míg nincs rám hatással…
- Teljesen megértelek haver… - támogatta Niall.
- Ez gonoszul hangzik, de remélem hamar megfekteti és akkor mindenkinek
jó lesz…
- Hogy mondhatsz ilyet? – pattantam fel.
- Ez talán kicsit tényleg durva volt… - helyeselt Louis – Ne gondolkodj
a farkaddal haver…
- Jó, most hanyagoljuk egy kicsit ezt a témát és koncentráljunk Zaynre
oké? – javasolta Liam, amivel mind egyet értettek és biztatni kezdtek, majd a
ring közepére mentem kezet fogni Markkal és elindul a mérkőzés. Nem éreztem
teljesen jól magam. Mindenféle dolog kavargott a fejemben és nem voltam képes a
meccsre figyelni. Randija van és? „Remélem
minél hamarabb megfekteti” Harry olyan pöcsfej néha. Én nem akarom, hogy „megfektesse”.
Nem ezt érdemli. És Nate amúgy se nyúljon en újjal se Cathez, ha nem tiszták a szándékai. De inkább egyáltalán ne nyúljon hozzá. Minek hívta randira?
Mérges voltam és még én sem értettem teljesen az okát, pedig nyilvánvaló volt.
Elborult az agyam és kicsit agresszíven játszottam Mark ellen. Bevittem egy
végső ütést, amivel padlóra küldtem, nem ájult el csak elesett. És már
lendítettem a lábam, hogy gyomron rúgjam, de valaki elrántott.
- Zayn mi a francot művelsz? – üvöltött Liam, miközben erősen szorított
– Barátságos meccs a kibaszott életbe.
Liam soha nem káromkodik, csak ha tényleg nagyon dühös.
- Haver földön fekvőbe, nem rúgunk bele… - hallottam Louist. Mikor feléjük
fordultam teljesen elkerekedett a szemük.
- Haver vörös a szemed te sírtál? – kérdezte Niall.
- Annyira sajnálom… ne haragudjatok… - motyogtam, majd kitörtem Liam
szorításából és elviharoztam az öltözőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése