Az első két napot otthon töltöttem a szüleimmel. Rengeteget meséltem
nekik és megmutogattam a fényképeimet. Anyuék persze azonnal találkozni akartak
Nate-el ezért áthívatták velem szerdára vacsorára. Persze engem még emésztett a
bűntudat a Los Angeles-i buli miatt és nem tudtam, hogy elmondjam –e neki.
Sophie is főleg a családjával volt, de ragaszkodott hozzá, hogy minél hamarabb
átjöhessen. Ahogy beléptem a szobába nyomomban vele bezárta az ajtómat és rám
parancsolt.
- Ülj le! – mutatott az ágyamra.
- Oké… Nyugalom! Minden rendben van? – ráncoltam a szemöldököm és
törökülésben felültem az ágyamra.
- Velem persze! De veled közel sincs… - ült le velem szembe.
- Hogy mi?
- Ne add az ártatlant. Ismerlek és tudom, hogy bajod van még ha te nem
is. Bár most kizárom azt a lehetősséget.
- Oké… És ezt mind onnan tudod, hogy…
- A buliról úgy menekültél el, mintha láttál volna egy gyilkosságot.
Olyan feldúlt voltál, de tagadtad és jobbnak láttam, ha nem vitatkozom. A
repülőn ott sírtál mellettem, csak azt hitted alszom, de láttam. Van egy olyan
sejtésem, hogy Zaynhez lehet köze, de azt úgy is letagadod… Szóval most szépen
te fogod elmondani, hogy mi a bajod, hogy segíthessek megoldani. – komolyan
nézett rám én meg köpni, nyelni nem tudtam csak szorosan megöleltem.
- Öhm… oké… - próbáltam össze szedni a gondolataimat, miután
elengedtem.
- Rendben szóval piás voltam, Ő is és meg csókoltam.
- Kit?
- Tudod jól…
- Persze, hogy tudom – vigyorodott el.
- Ahhh Sophie nem tudom, mit tegyek – dőltem el az ágyon – Mondjam el
Natenek? Nem akarom, hogy emiatt gond legyen… Tudom, hogy nincs mit aggódnia,
mert többet a közelébe sem megyek annak a szemétládának…
- Ohh várj mikor lett belőle szemétláda?
- Tegnap mikor „megbeszéltük” a dolgokat kimutatta a foga fehérjét és
egy pöcs volt. És erről nem is akarok többet beszélni…
- Szóval miatta… - meglepettnek tűnt.
- Igen miatta sírtam. De lezártam a dolgot, most Nate-el segíts kérlek.
- Szerintem mond el neki. Értékelni fogja, hogy őszinte vagy és ha
tényleg szeret akkor megbocsájt… Hisz csak egy csók volt.
- Jól van – bólintottam – Ma este itt vacsorázik, megismerkedik
apuékkal, de akkor utána elmondom neki…
- Helyes! És most valami vidámabb… Van némi változtatásom az Idegen-ben megnézed? elküldtem e-mailen.
- Hogy a fenébe ne?! Hozom a gépem – pattantam fel az ágyról.
*
Épp sikerült kiraknom Sophie szűrét, aki ragaszkodott hozzá, hogy még
ki sminkeljen és kiválassza a ruhámat – fekete csőnadrág, szűk spagetti pántos
fehér top, fekete magas sarkú - amikor megérkezett Nate. Fehér ingbe,
fekete farmerbe, zakóban feszített és még egy elegáns cipőre is lecserélte a
sport cipőjét, az egyik kezében pedig egy csokor virág pihent.
- Most én vagyok alulöltözve. Jól nézel ki! – néztem végig rajta és
becsuktam magam mögött az ajtót ezzel kicsukva magunkat.
- Na ná! Le kell nyűgöznöm a szüleidet.
- Áhh ezért dugtad el gondosan a tetoválásidat, nehogy banda tagnak
nézzenek? – kérdeztem mosolyogva.
- Ki mondta, hogy nem vagyok az? – kacsintott, mire felnevettem, majd
az ingénél fogva közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Teljesen
elfeledkeztem magamról, amikor kinyílt az ajtó.
- Catty mit… - hallottam meg anyám hangját, mire Nate elhúzódott tőlem
- Ó ooo értem…
- Jó estét Mrs.Davis – villantott egy mosolyt anyámra, majd át
nyújtotta a csokrot – Ezt önnek hoztam.
- Milyen kedves! Köszönöm szépen! Na de most már gyertek be én meg
vázába rakom ezt a szépséget… - tűnt el a konyhában anyu, mire felnevettem.
- Ezt szép mentés volt! Még egy csúnya nézést sem kaptál. – dicsértem
meg a barátomat – gyere bemutatlak apunak.
Apa a nappaliban tévézett egy sörrel a kezében, anya pedig a konyhában
tüsténkedett tovább a vacsorán.
- Apu! – kocogtattam meg a vállát, mire ránk nézett - Bemutatom
Nate-et!
- Á örvendek! – ráztak kezet – Gyere csatlakozz hozzám! Szereted a
kosárlabdát? – kérdezte apa a tévében játszódó meccsre mutatva.
- Még szép! – foglalt helyet Nate apám foteljához legközelebb a
kanapén.
- Hozok még sört – mondtam majd átsiettem a konyhába, ahol isteni
illatok terjengtek a levegőben. Kivettem három sört a hűtőből, lepattintottam a
fedeleket, visszamentem a nappaliba és leültem Nate mellé, majd kiosztottam az italokat.
Nate már meg sem lepődött, hogy én is inkább a meccset nézem, ahelyett, hogy
anyunak segítenék. Mindig is így volt ez. Anyu, Anne néni és Gemma
főzőcskéztek, míg Apu, Harry és én valamilyen sportot néztünk a tv-ben vagy
kosaraztunk a kocsi beállón.
- Kész a vacsora! – szólt be anya a nappaliba.
- Egy pillanat anyu! – kiáltottam izgatottan, mert támadásba lendült az
a csapat, amelyiknek éppen szurkoltam – Gyerünk… És… KOSÁR! – ugrottam fel a
kanapéról örömömben.
- Ohhh neee… - fogta apa a fejét.
- Csak nem megint te segítesz mosogatni szívem? – kérdezte anyu
mosolyogva és hátulról átkarolta apát és megpuszilta.
- Mit lehet tenni?! Mindig lecsapja a jó csapatokat… - mutatott rám
apa, mire elvigyorodtam. Mindig is hagyta, hogy én válasszak először.
- Na irány az asztal! Kihűl a vacsora. – hessegetett minket ki a
nappaliból anya.
Vacsora közben kész vallatást tartottak anyáék, ami teljesen
lefárasztott pedig nem is rólam kérdezősködtek. A szokásos fenyegetés sem
maradt el aputól, hogy mi lesz, ha Nate összetöri a szívem. De látszott, hogy
meg vannak elégedve egy szem lányuk udvarlójával. Evés után felajánlottam, hogy
segítünk elpakolni, de anyuék nem engedték. Miután Nate elköszönt a szüleimtől
apa utána kiáltott.
- Nate szeretsz kosarazni?
- Igen uram! – bólintott a barátom.
- Mondtam már, hogy nyugodtan szólíts Tomnak. Mindegy is. Pénteken van
kedved csatlakozni hozzánk egy barátságos kosár meccsre? – Nate rám pillantott,
mire elmosolyodtam.
- Én, Harry, apu és lehet, hogy a többi srác is eljön… Nem beszéltem
azóta Harryvel.
- Szívesen csatlakozom! – vigyorodott el barátom, mire apa bólintott.
- Szuper! – nyugtázta, majd el is tűnt a konyhában. Én ki kísértem a
vendégünket aztán eszembe jutott, hogy még nem beszéltem vele Los Angelesről.
- Ó öhm… kikísérlek a kocsidhoz. – mosolyogtam rá, mire csak bólintott.
Hűvös volt a levegő, a gyomromban görcs keletkezett és hirtelen kirázott a
hideg. Nate azonnal a vállamra terítette a zakóját, majd kigombolta az inge
felső két gombját és feltűrte az ujjait is, amitől szabaddá váltak a karját
elfedő tetoválások. Bal karját egészen vállig borították, míg a jobb karján
„csak” könyékig, felsőtestén néhány és a bal vádliján voltak tetoválások. Egy
szó, mint száz nem igazán félt tű alá feküdni. Nekem meg volt időm részletesen
kifigyelni a művészi munkákat a testén.
- Na jól teljesítettem? – kérdezte és átkarolt.
- Na ná! Imádnak. Öhm… - vakartam meg a homlokom és megálltam egy
méterre az autójától, hogy szembe forduljak vele.
- Valami gond van? – ráncolta össze a homlokát.
- Talán… Nem… De… - beszéltem össze vissza és kutattam a fejemben az
előre kitalált szöveg után, de nem találtam.
- Cat… - aggodalom csengett a hangjában.
- Kérlek hallgass végig jó? Ígérd meg, hogy nem mész el, míg be nem
fejeztem! – néztem a szemébe.
- Megígérem!
- Szóval… Los Angeles-ben utolsó este buliztunk egy nagyot a srácokkal
és mindenki csak a barátnőjével táncolt így mi Zaynnel elmentünk iszogatni és
jó pár kör töményet megittunk, aztán táncoltunk, de pisilnem kellett – hadartam
el a sztorit részletesen, kicsit a csóknál lódítottam – Utána haza rohantam
és szörnyen érzem magam! Ne haragudj, hogy most mondtam el, de féltem és
ahhh… Ne haragudj! Részeg voltam ráadásul egy ideje…
- Jó értem! – szakított félbe – Szóval csak egy gyors csók volt és
ennyi?
- Igeeen… - válaszoltam lassan. Pedig hazudtam. Egy gyors csóknál jóval
hosszabb volt. És a legnagyobb baj, hogy élveztem. De nem kockáztathattam.
- Akkor megbocsájtok azzal a feltétellel, ha megígéred, hogy nem iszol
többet ennyit… - egy hatalmas kő esett le a szívemről.
- Ohh ezt már rég megfogadtam elhiheted! Nem akarlak elveszíteni egy
hülyeség miatt…
- Akkor nem fogsz – mondta, majd a derekamnál fogva odahúzott magához
és hosszan megcsókolt – A szex témán meg dolgozom, de nem akartam csak erre egy
hotel szobát kibérelni, hogy ne egy turné buszban kelljen… - magyarázott
fesztelenül, mire elnevettem magam – Ne értsd félre, nem azért mert smucig
vagyok, csak az olyan béna…
- Édes vagy! De addig, amíg nem az a magyarázat, hogy nem indulsz be
tőlem a többi nem érdekel… - odahajoltam a füléhez és halkan folytattam - És
ezt egyértelműen tudom cáfolni, akármikor…
- gyengéden megharaptam a fülcimpáját és szorosan a testéhez préseltem
az enyémet, mire mély hörgés szakadt fel belőle, mire elvigyorodtam.
- Hidd el az első pillanattól kezdve beléd estem - csókolt meg hevesen
és megmarkolta a fenekem – és már itt letepernélek, ha nem bámulna anyukád a
konyha ablakból…
- Tessék? – léptem hátra egyet és hátrafordultam. Nem volt elhúzva a
függöny és anyám tényleg minket nézett, miközben leöblítette a tányérokat. –
Végig tudtad, hogy ott van? – fordultam gyorsan vissza.
- Nem, most vettem észre – nevetett és belecsókolt a nyakamba.
- Jó! Akkor viszont vége az ingyen pip-shownak és jobb ha mész –
nevettem el magam.
- Csak ha honlap velem töltöd a délutánt – villantotta fel szexi
mosolyát.
- Megbeszéltük! – mosolyodtam el. Még egyszer utoljára megcsókol, de
most lassabban.
- Holnap találkozunk. – suttogta és arcon csókol, majd integetett
anyámnak – Viszlát Mrs. Davis! – kiabált, mire elnevettem magam. A kezébe
nyomtam a zakóját és megtoltam a kocsija irányába.
- Menj már te tökfej! – ő is elnevette magát, majd visszamentem a házba
– Anya nem mondták még neked, hogy nem illik leskelődni? – támaszkodtam az
ajtófélfának karba tett kézzel.
- Láttad azt a sok tetoválást a kezén? – kérdezte, mire elnevettem
magam.
- Neee tényleg? Észre sem vettem – szaladtam az ablakhoz, mintha még
elcsíphetném a látványt.
- Ne légy szemtelen – legyintett, meg a konyharuhával.
- Anya úgy csinálsz, mintha a tetoválástól megromlanának az emberek… Mi
volt a benyomásod Nateről a vacsora alatt?
- Hogy igazán kedves, figyelmes és intelligens… - vallotta be.
- Na látod! És csak egy részét láttad a tetoválásainak. – vigyorodtam
el és egy puszit nyomtam az arcára – Isteni volt a vacsi! – indultam fel a
szobába és a lépcsőről vissza kiabáltam – Jó éjt! Szeretlek titeket!
Kórusban jött a válasz a nappaliból, mire elmosolyodtam majd bementem a
szobámba. Bevetettem magamat a fürdőbe, hogy lefekvéshez elkészüljek. Fél
órával később pizsamában bebújtam az ágyba és bekapcsoltam a TV-t. Megnéztem a
telefonom, ahol két SMS várt az olvasásra.
„Na még mindig van barátod? xxS”
Mosolyogva gépeltem be a választ a legjobb barátnőmnek.
„Rendkívül jól fogadta. A családi vacsin is átment és pénteken
csatlakozik a kosármeccshez. xxC”
Azonnal érkezett a válasz.
„Úgy tudom jön az egész csapat… Tudod kivel nem lesz gond?”
„Ajánlom neki, hogy ne kössön belém különben csúnya jelenetet
rendezek…”
„Nem is te lennél, ha hagynád. Jó éjt!:D <3”
„;) Jó éjt!<3”
*
Reggel izgatottan ébredtem, hisz a délelőttre gördeszkázást terveztem. A
szokásos reggeli rituálém után bevetettem magam a gardróbomba és előhalásztam a
fekete deszkás farmeromat, ami itt-ott el volt szakadva. Felülre egy kockás
inget vettem, amit könyékig feltűrtem, az alját pedig mell alatt megkötöttem. A
hajamat is összefogtam és az övtáskámat, benne a legfontosabbakkal a vállamra
vetettem. A konyhából felkaptam egy almát, majd cipőt húztam és elindultam.
Pillanatok alatt a pályára értem, ahol elég sokan voltak, hisz szünet van. A
srácok nagy részének fel sem tűntek hisz láttak már deszkázni, de így is
voltak, akik értetlenül néztek rám. Pláne egy csapat 15-16 éves lány, akik
pasizni jöttek ide kicicomázva. Míg ők összesúgtak a hátam mögött, ahogy
elhaladtam mellettük én csak nevettem. Gyorsan bemelegítettem és már a pályán
is voltam. Otthon, édes otthon! Egy ugrás
közben megcsörrent a telefonom, amit elfelejtettem lehalkítani és megzavart így
tanyáztam egyet. Bizsergett az alkarom, de előhalásztam a telefonom és felvettem.
- Halló?
- Catherin te vagy az? Richard vagyok! – hallottam meg egy ismerős
szigorú férfihangot.
- Ó! Igen uram, én vagyok!
- Kitűnő! Ne haragudj, de az asszisztensem, vagyis a volt asszisztensem
elfelejtett felhívni én pedig mára vártalak egy megbeszélésre. Esetleg be
tudnál jönni most az irodába?
- Öhm… Igen persze! Egy félóra alatt ott vagyok.
- Kitűnő! A recepción mondja, hogy időpontja van. Viszlát!
- Viszlát! – köszöntem el és pislogva tettem le a telefonom. Nem
értettem mi lehet olyan sürgős. Csak
nincs valami baj? Feltápászkodtam a földről és elindultam a metró megálló
felé. Ahogy ígértem megérkeztem a Modest hatalmas épületéhez és egy ajtónálló
kitárta előttem a hatalmas üvegajtót. A váróban ülő öltönyösök nem leplezték az
undort az arcukon, amikor megláttak. Észbe kaptam és gyorsan bekapcsoltam az
ingem alsó gombait is, hogy ne mutogassam a hasam és odasétáltam a recepcióhoz.
- Jó napot! Miben segíthetek? – vigyorgott rám a szőke recepciós nő.
- Richard Griffiths-hez jöttem. – mondtam, mire lehervadt a mosoly az
arcáról és végigmért, különösen elidőzve a gördeszkán a kezemben.
- Biztos benne kedves?
- Eléggé… Időpontom van. Catherin Davis névre. – mondtam mire elkezdett
a gépében pötyögni.
- Igen látom. A tizedik emeleten lesz.
- Köszönöm! – erőltettem egy mosolyt az arcomra és elmentem a lifthez.
Mikor kiléptem a liftből újabb recepción találtam magam és itt is rendesen
megbámultak a kosztümös recepciósok.
- Catherin Davis vagyok és… - kezdtem, de félbeszakítottak.
- Áhh Richard már várja! – pattant fel a recepciós a nevem hallatán és
elvezetett egy tárgyalóba, megkínált itallal, majd kirohant.
- Catherin örülök, hogy el tudott jönni! – nyitott be egy másik ajtón a
nagyfőnök. – Mi történt magával?
- Tessék? – lepődtem meg.
- Vérzik a keze… Senki nem adott magának egy zsepit vagy valamit?
- Ohh… - pillantottam az alkaromra, ahova már rászáradt a vér Elegáns. – Elestem a pályán, amikor
hívott, de fel sem tűnt eddig… - gyorsan lejjebb tűrtem az ing ujjamat.
- Áhh értem – nézett végig rajtam és a falnak támasztott deszkán. Oké felfogtam legközelebb báli ruhát is
csomagolok deszkázáshoz vészhelyzet esetére… - De térjünk is a lényegre… -
csapta össze a kezét és átnyújtott egy köteg papírt.
- Ez mi? – kérdeztem.
- Szeretném leszerződtetni magát hozzánk.
- Tessék? – pislogtam egy nagyot.
- A csapatom szerint odavannak magáért a fiatalok és maga nagyon
tehetséges. Ezért megnéztem a felvételeket és nagy lehetősséget látok magában.
Egy szerződést ajánlok magának.
- Köszönöm szépen, de csak úgy nem írok alá semmit bármennyire is
csábító. És nem szemrehányás, de még a fizetésemet sem kaptam meg…
- Nem? Elnézést kérek utána fogok nézni! Az utóbbi asszisztensem valami
csapnivaló volt. Addig is ez a felkínált szerződés másolata nyugodtan elviheti
és tanulmányozhatja. Ha elfogadja a feltételeket, akkor már holnap aláírhatjuk,
ha van amivel nem ért egyet, akkor leülünk megtárgyalni.
- Rendben! Átnézem köszönöm szépen. El sem tudom mondani mennyire
örülök neki!
- Elhiszem! Akkor holnap várom a hívását a válasszal! – mondta kezet
fogott velem és már ott is hagyott. Még pár percig csak ültem ott és próbáltam
felfogni mi is történt most aztán elindultam haza kezemben a vaskos
szerződéssel.
Otthon leültem és azonnal hozzáláttam olvasni a szerződésem, de
valahogy nem akartak fogyni a lapok és elég zavaros volt a dolog. A telefonom
csörgése rántott vissza a valóvilágba.
- Szia! – köszöntem bele.
- Hello baby kész vagy? – hallottam meg Nate lágy hangját. Ránéztem az
órára és felpattantam.
- Jesszusom már ennyi az idő? Ne haragudj teljesen késésben vagyok.
Merre jársz?
- Most parkoltam le a ház előtt.
- Jaj… Beengedlek! – csaptam le a telefont és lerohantam.
- Szia! – vigyorgott rám a barátom az ajtó túloldaláról, majd
megcsókolt.
- Tényleg ne haragudj! Nagyon gyors leszek!
- Nyugalom még csak két óra. Előttünk az egész délután!
- Alig várom! – csókoltam meg majd felrohantam a fürdőszobámba. Villám
gyorsan lezuhanyoztam és egy szál törcsiben indultam a gardróbom felé, de
megtorpantam, ahogy megláttam Nate-et az ágyamon fekve kezében a
szerződésemmel.
- Uhh bocs nem lett volna szabad elvennem… De elég jónak néz ki. –
csukta be.
- Te érted ezt a maszlagot? – kérdeztem.
- Ahham. Aláírtad már?
- Nem és tudom is ki fog segíteni, hogy ne írjak alá hülyeséget – mosolyodtam
el.
- Örömmel! – mondta és közben lassan végig mért, de mai nap először élveztem,
hogy engem bámul valaki.
- Felöltözöm mielőtt rám veted magad – nevettem el magam és besurrantam
a gardróbba.
Egy óra múlva már egy romantikus pikniket élveztem a barátommal.
- Átnézzük a szerződést, hogy túl legyünk rajta? – kérdezte Nate mikor
megtörölte a száját, mire megráztam a fejem.
- Előbb pihenjünk picit… - mondtam, mire elnevette magát és eldőlt a
pokrócon. Én odabújtam hozzá és lehunytam a szemem. Lehet nem kellett volna.
- Baby ébresztő… - puszilgatta a nyakamat Nate.
- Hmm… mennyit aludtam? – kérdeztem és amikor kinyitottam a szemem
láttam, hogy kezd sötétedni.
- Sokat, de a jó hír, hogy átnéztem a szerződésed és bejelöltem mit
kéne változtatni. – mosolygott.
- Ahh isten vagy! – karoltam át a nyakát és közelebb húztam, hogy
megcsókoljam.
Miután átmentünk ketten is a szerződésen teljesen elégedett voltam
vele.
- Nem akarsz a menedzserem lenni? – kérdeztem nevetve, aztán rájöttem –
Ez nem is olyan rossz ötlet…
- Nagyon szívesen! – mosolyodott el – most viszont talpra! Mennünk
kell.
- Hova? – kérdeztem.
- Hozzám! Lassan amúgy is bezár a park…
- Felviszel magadhoz? – kérdeztem és elmosolyodtam.
- Igen! De bármiben is reménykedsz, csak vacsorát főzök neked… -
puszilt a nyakamba mire elnevettem magam.
Nate lakása gyönyörű volt, modern és tágas. Egy előszoba után egy
hatalmas nappaliban találtam magam, ami egybe volt nyitva a konyhával jobbra,
balra pedig egy nyitott dupla szárnyas ajtón át beláttam a hálóba, ahol az
óriási ágy szépen meg volt ágyazva. Nate azonnal zenét kapcsolt, majd a
konyhába ment és elkezdte elővenni az alapanyagokat. Én feltelepedtem a pultra
és csak néztem, ahogy sürög forog, miközben beszélgettünk. Az ebédlő asztalt
már előre megterítette, mint ahogy a vacsorát is előkészítette így fél óra
múlva már vacsoráztunk. Élvezettel ettem a mézes-mustáros csirkémet salátával
mellé egy kis borral.
- Ez valami isteni volt! – töröltem meg a számat.
- Nem kérsz többet? – fejezte be ő is.
- Nem köszönöm teljesen jól laktam! – felállt és mellém sétált.
- Szabad egy táncra? – kérdezte.
- Mi van ha nemet mondok? – elmosolyodott, ahogy visszaemlékezett, hogy
ezt mondtam az első randinkon is. Megfogta a kezem, felhúzott az asztaltól és
máris a nappaliba keringtünk. Volt bőven hely, de szinte egy helyben lépkedtünk
és egymás szemébe bámultunk, majd megtörte a szemkontaktust és megcsókolt.
Lassan mégis szenvedélyesen, majd egyre hevesebben, ahogy egyre közelebb
préseltem a testemet az övéhez.
- Biztos, hogy csak vacsira hoztál fel? – kérdeztem mosolyogva mikor
elszakadtam tőle, hogy levegőt vegyek.
- Ki emlékszik már arra, hogy mit mondtam… - felkapott a földről és
becipelt a hálóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése