45. rész

Másnap, amikor felébredtem üres volt mellettem az ágy és a dupla ajtó zárva volt. Nyújtózkodtam egy nagyot, majd kelletlenül felkeltem, hogy megkeressem a barátomat. Felkaptam a pólóját a földről, hogy ne egy szál bugyiban mászkáljak, majd kidugtam a fejem az ajtón. Nate a kanapén ült pizsamagatyájában, ölében egy laptoppal és komoly arccal fürkészte a képernyőt. Oda lopakodtam mögé és átkaroltam, hogy egy puszit nyomjak a nyakára.

- Jó reggelt!

- Reggelt baby! – fordult felém – még 10 percet kérek és a tiéd vagyok – csókolt meg gyorsan, majd vissza fordult a gép felé – Csináltam kávét, ha kérsz.

- Oké köszi! – egyenesedtem fel és átsétáltam a konyhába. Töltöttem magamnak a gyanúsan sötét színű italból és ahogy belekortyoltam el is fintorodtam. Rettentően keserű volt. Azonnal kinyitottam a hűtőt, de sehol sem találtam tejet pedig szükségem volt arra a kávéra. Gondoltam cukorral felturbózom és csak a hatása kedvéért leerőltetem. Hosszas keresgélés után boldogan kanalaztam a cukrot az italomba, de sajnos nem sokat segített rajta. Kisétáltam kezemben a borzasztó löttyel az előszobába, hogy a táskámból elővegyem a telefonom és megnéztem az e-mailjeimet. Négy levélből csak egy tűnt fontosnak és az is a banktól jött. Valami átutalás a Modest-től. Richard utánajárt a fizetésemnek. Már vissza felé tartottam, amikor megláttam a pénzösszeget a levél alján, mire megtorpantam és kiejtettem a kezemből a bögrémet. Nate azonnal ott termett, hogy megnézze, mi a baj.

- Úgy sajnálom, ne haragudj! – kértem bocsánatot, de vigyorogtam, mint egy kisgyerek.

- Mi történt? – kérdezte és furcsán nézett rám, mire az orra alá nyomtam a telefonom – Wow!

- Ez kész vagyon! – magyaráztam – Pedig csak nyaraltam és azt csináltam, amit szeretek…

- Ha aláírod a szerződést még többet fogsz keresni… - kacsintott.

- És még tovább énekelhetek. – vigyorogtam.

- Ez az én pólóm? – váltott témát hirtelen.

- Öhm igen… nem gond?

- De gond… - kerülte ki a szilánkokat és a kávé pocsolyát és meleg kezeit a derekamra csúsztatta a pólóm alá – ezért kérem vissza – mosolyodott el azzal a szexi mosolyával és felfele kezdte húzni a kezét a hátamon ezzel, feltűrve a pólót, ami nem sokáig maradt már rajtam.

*

Nate reggeli közben rábeszélt, hogy kosár meccs előtt ugorjunk be Richardhoz és írjuk alá a szerződést. Szerencsére volt ideje fogadni minket és nem voltak ellenvetései a változtatásokkal kapcsolatban, így csak egy negyed órát kellett várnunk míg elkészültek az új példányok és már írhattam is alá őket.

- Rendben! – egyenesedett ki Richard, miután ő is aláírta a szerződést – Sejtettem, hogy könnyen meg fogunk állapodni így már szabaddá tettem az egyik kreatív csoportunkat a jövő héttől, hogy megtervezzék az első videokliped.

- Választhatok én, hogy melyik szám legyen? – kérdeztem, mire Nate rosszallóan rám pillantott.

- Legyen. – egyezett bele Richard – De nem lehet olyan dal, ami az első albumodon szerepelni fog. maximum a bővített kiadásokon…

- Értem! De mindenképp a Who Says a befutó.

- Hmm kitűnő választás. – bólintott - Láttam a videón. A tini lányok oda voltak érte és az üzenete is jó. Akkor hétfő estére legyen kész a stúdió felvétel.

- Rendben! – bólintottam.

- És szeretném, ha Sophie csinálhatná a ruhámat hozzá, ha nem gond. – tettem még hozzá.

- Most utoljára megengedem, de utána egy szakmabelit kell felfogadnunk, akinek papírja is van róla, hogy ért a ruhákhoz.

- Teljesen érthető köszönöm! – mosolyodtam el.

- Nincs mit! Az asszisztensemmel foglaltasd le a stúdiót, mielőtt elmész.

- Meg lesz uram! – pattant fel Nate, hogy kezet fogjon a férfivel – Köszönjük!

- Remélem jó volt a megérzésem! – mosolyodott el, mikor kezet fogtunk. MOSOLYGOTT!

- Minden tőlem telhetőt megteszek! – mosolyogtam vissza.

- Nem is létezik más opció – tért vissza a komor üzletember.

- Viszlát! – köszöntem el és elhagytuk az irodát. – Mi volt az a csúnya nézés? – szögeztem a kérdést Natenek.

- Baby… Ha valamit szeretnél, azt jelentsd ki határozottan. Ha udvariaskodsz, azt hiszik, hogy egy befolyásolható csaj vagy. – magyarázta.

- Tehát inkább legyek a beképzelt bunkó fajta? Kösz, de nem… Nem játszom meg magam.

- Csak azt mondtam legyél határozottabb.

- Nagylány vagyok. El tudom dönteni hogy viselkedem, oké?

- Jó rendben! – emelte fel megadóan a kezeit – Ahogy akarod.

Bólintottam, majd miután lefoglaltam hétfőre az egyik stúdiót Nate hazavitt, hogy átöltözzünk. Ő sport táskában hozta magával az edző cuccát. A kocsi út szokatlanul csendben telt mivel még mérges voltam. Mikor leállt a motor, azonnal kipattantam a kocsiból és elindultam a ház felé.

- Baby várj már! – kiáltott utánam a barátom, mire megpördültem és felvontam a szemöldököm – Ne haragudj! – simította meg a karom.

- Miért ne? – rántottam el a kezem.

- Nem akartam goromba lenni, csak tanácsot akartam adni…

- Jó ezt értékelem, de egyrészt elég bunkón közölted velem, másrészt szerintem miután felajánlanak egy ekkora lehetőséget az a minimum, hogy ha kérésem van, azt nem hisztis picsaként adom elő. –fakadtam ki - Hidd el ismertem olyan embert és én nagyon nem szeretnék olyanná válni, mert undorodom tőle érted?

- Igen, teljesen igazad van. Meg tudsz nekem bocsájtani? – vetette be a boci szemeket, mire kifújtam egy nagy adag levegőt.

- Persze… Még kicsit ideges vagyok miatta, mert haragtartó típus vagyok, de minden rendben lesz – mosolyodtam el.

- Hál isten… - átkarolta a derekam és közel húzott magához és megcsókolt – Nem szeretném, ha meg vonnád a kiváltságaimat. Még csak most kaptam őket! - csókolt a nyakamba mire felnevetem.

- Perverz disznó – löktem el, majd mosolyogva kinyitottam a bejárati ajtót.

Gyorsan átöltöztem, de így is késve értünk a kosárpályához, ahol apu, a banda és barátnőik már vártak ránk.

- Sziasztok! Bocs, hogy késtünk, de volt egy kis dolgunk… - kezdtem el megölelni mindenkit. úgy gondoltam majd játék után mesélem el a híreket.

- Előre bemelegítettetek? – kacsintott rám Niall, mire játékosan megpofoztam.

- Nem, és ilyenekkel ne viccelődj apám előtt, mert szívrohamot kap… - mutattam az említett fájdalmas arcára, mire mindenki felnevetett.

- Még fiatal vagyok a halálhoz úgyhogy támogatom az ötletet – értet egyet apa.

- Amúgy nem gond, még Zayn sem ért ide… - mondta Liam.

- Téves haver… ott jön. – mutatott az előbbi háta mögé Louis, aki Eleanort szorongatta.

- Ember ugye tudod, hogy kosarazni jöttünk és nem sakkozni? – utalt Zayn öltözékére Harry.

- Bocs, hogy késtem! Fél perc és átöltözöm. – válaszolta faarccal a másik.

- Addig osszuk el a csapatokat – javasolta apa.

- Én vagyok Cattel Tom ellen az tuti – jelentette ki Harry.

- És Nate is velünk van – tettem hozzá.

- Rendben, akkor megkapjátok még Niallt – mondta Liam.

- Értem ám a célzást – nézett szúrós szemekkel a haverjára a szőkeség, mire felnevettünk. Aztán elkezdték oltogatni egymást, amire nem igazán figyeltem. A háttérben Zayn egy szál alsóra vetkőzött nem félve a lesi fotósoktól vagy rajongóktól. És bármennyire is utáltam attól még jól nézett ki és odavonzotta magára a tekintem. Csak akkor kaptam el a tekintetem, mikor Zayn észrevette, hogy őt figyelem és elvigyorodott. A másik irányból viszont Sophie méregetett engem így inkább elkezdtem bemelegíteni. Nicole vállalta a játékvezető szerepét. Feldobta nekünk a labdát kezdésnél és számolta a kosarakat. Illetve a csajok jelentették a szurkolótábort is. Mikor megálltunk pihenni épp vesztésre álltunk pár ponttal. Lerogytam a padra Sophie mellé, aki a kezembe nyomott egy üveg vizet, egy másikat pedig Harryébe, aki utána elterült az aszfalton. Mohón ittam bele a hideg vízbe, mikor a srácok elkezdték ledobálni átizzadt pólóikat én pedig megint leragadtam egy felsőtestnél.

- Nagyon remélem, hogy a barátod után csorog így a nyálad. – szólalt meg a barátnőm - Mert ha nem szerencséd, hogy épp háttal áll nekünk…

- Persze, hogy őt néztem! – vágtam rá, majd a földet kezdtem el fixírozni.

- Uram isten tényleg őt bámultad! – kerekedtek ki barátnőm szemei.

- Nem igaz! – kaptam fel a fejem és a szemébe néztem.

- Engem nem versz át édesem… - nevetett fel.

- Nem bámultam senkit oké?! – szólaltam fel kicsit indulatosan és felálltam, hogy kidobjam az üres palackot.

- Mi van még mindig nem kaptad meg, amire vágysz? - kérdezte valaki és egy másik palack landolt a szemetesben, mire megfordultam és belebámultam a csillogó barna szemekbe.

- Tessék? – kérdeztem vissza.

- Nem akartam így fogalmazni, de még mindig nem fektetett meg a csávód? – billentette egy kicsit oldalra a fejét Zayn, amit aranyosnak is lehetett volna tekinteni.

- Még mindig egy pöcs vagy… - mosolyogtam rá, mire felnevetett.

- És neked pont arra van szükséged… - kacsintott rám.

- Seggfej! Csak, hogy nyugodt legyen a lelki békéd elárulom, hogy már lefeküdtünk egymással… És lenni mit tanulnod! – hazudtam, hogy felidegesítsem, de nem jött be.

- Hmm… nem hiszem. – rázta meg a fejét - Még az alsógatyámat is letépted a szemeiddel, annyira kívánsz…

- Hitegesd magad ezzel nyugodtan, ha ettől kevésbé érzed magad magányosnak. – vágtam vissza – Egyáltalán mit keresel itt? Mondtam, hogy tartsd magad távolt tőlem…

- Mert nem bírsz nekem ellenállni… - mosolygott csábítóan - De hidd el én sem terveztem a találkozást, de Harry kikönyörögte… Így egyenlő a két csapat. – vont vállat – De legalább kosárban elverem a kis barátodat, ha már nem törhetem be a porcelán pofiját, amiért megcsal…

- Már megint kezded? – háborodtam fel.

- Cat én komolyan beszélek… Miért nem hiszed el? – váltott át aggódó stílusra.

- Nem is tudom… - tettettem, mintha gondolkodnom kéne – ja igen, megvan. Talán mert hazudtál és kihasználtál?

- De…

- Srácok gyertek! – kiáltott Louis.

- Nem értem miért akarsz nekem ennyire keresztbe tenni Zayn. Tényleg nem értem… - hátat fordítottam és elfoglaltam a helyem a pályán apával szemben. Hosszú szoros küzdelem után végül a másik csapat nyert, ami főleg az én gyenge védelmem miatt történt. Az idők során elpuhultam és túl sokat engedtem apunak. Miután össze pakoltuk a cuccainkat és már induláshoz készültünk Nate megállított mindenkit.

- Várjatok egy percet bejelenteni valónk van! – mosolyodott el.

- Micsoda? – kérdeztem rá hirtelen, mert nem esett le mire gondol.

- Hajaj haver mindig mindent előbb a barátnőddel kell megbeszélni… - mondta Louis, mire a srácok felnevettek.

- Köszi az aggodalmat, de pontosabban Catnek van bejelenteni valója, amiről eddig szerintem senki nem tud – szeméből kiolvastam mire gondol és szinte hallani lehetett, ahogy koppan a tantusz.

- Jaaaaj de hülye vagyok! – csaptam a homlokomra – Köszi! – nyomtam egy puszit barátom arcára – Teljesen elfelejtettem… Szóval az a helyzet, hogy délelőtt leszerződtetett a Modest!

Kijelentésemet egy fél perc néma csönd követte, amitől én megrémültem, majd egyszerre hatmillió kar fonódott körém miközben gratulációkkal és millió kérdéssel halmoztak el.

- Akkor most már az iparban is családtag vagy! – vigyorgott Niall.

- Ja üdv hugi a csapatban! – borzolta meg a hajamat Liam fél kézzel, a másik kezével Daniellet karolta át, aki azonnal rácsapott a másik kezére.

- Hey! – nevettem el magam – Kösz Dani!

- Bármikor! – kacsintott rám a lány.

- Bármi gond van a nagyfőnökkel csak üzenj rám, majd én elintézem – húzta ki magát Louis.

- Fejbe rúgod egy focilabdával vagy mi? – kérdezte Eleanor, mire hangosan felnevettünk a focista pedig bosszúból csiki rohammal támadta le a barátnőjét. A szórakozásnak egy csapat tini lány vetett véget, akik odajöttek aláírást kérni a srácoktól és persze fényképeket. Aztán jobbnak láttuk elhagyni a helyet, mert biztos, hogy már leadták a drótot a város többi rajongójának.

Estére pedig gyorsan megbeszéltük, hogy elmegyünk ünnepelni egyet miattam és mert kiderült, hogy Eleanor a következő évre ösztöndíjat kapott az egyetemre, a jó jegyei miatt.

*Zayn szemszöge*

Harry rávett, hogy vegyek részt a délutáni kosár meccsen. Azt nagy nehezen kibírtam és most az estémet is úgy kell töltenem, hogy nézzem, ahogy a barátaim nyalják falják a barátnőiket. Mert nekik volt nekem pedig nem, mert mindent elszúrok. Semmi kedvem nem volt hozzá, de nem akartam bunkó lenni. Természetesen én voltam az utolsó akit a limuzin felvett és a többiek már javában jól érezték magukat. Méretes limuzint béreltek a srácok, de így is csak egy hely maradt Cat barátja mellett. Türtőztetnem kellett magamat, hogy ne ugorjak neki. De így legalább, ha kinéztem az ablakon, nem láttam, ahogy átkarolja Őt vagy megcsókolja. Minden ilyen tettével valóságos fájdalmat okozott nekem. És már rég feladtam a harcot magammal, hogy azért érzem ezt, mert Cat olyan mintha a testvérem lenne és meg akarom védeni egy köcsög pasitól.

Mikor oda értünk a csapat nagy része a tánc parkettet vette célba én pedig a bárt. Egy órával és jó pár sörrel később kimentem a mosdóba. Mikor végeztem hallottam az ajtó csapódását és egy ismerős hangot, amitől azonnal felment a pumpa az agyamban. Szerencsére ő nem látott engem.

- Felisha kérlek! Igen tudom mit csinálok! Ugyan kérlek… nem tervezek olyan sokáig vele maradni. Már van egy szerződésem, már csak egy kis reklám kell. Pár klip egy kisebb turné és nélkülözhetetlen leszek a szakmában. De kérlek, addig fedezz. Köszönöm, holnap találkozunk! Te vagy a legjobb! Én is szeretlek! Majd én hívlak! Szia!

Vége lett a beszélgetésnek, kezet mosott és elhagyta a mosdót. Azt hittem felrobbanok. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy Nate kihasználja Catet és még barátnője is van. Beteg alak. Csak egy problémám volt. Cat eddig sem hitt nekem most miért tenné? De meg kellett, hogy próbáljam. Kezet mostam és amint visszatértem a zenétől dübörgő terembe Catet kerestem a szememmel. Meg is láttam, ahogy az egyik asztalnál Sophieval beszélget és nevetnek. Olyan gyönyörű mosolya van. Át furakodtam az embereken és félrehívtam.

- Mit szeretnél Zayn? – kérdezte kicsit ellenségesen, de attól, hogy a nevemet mondta ez fel sem tűnt nekem.

- Kérlek szépen hallgass végig! – kezdtem könyörögve – Hidd el nem akarok rosszat neked, de nem bírom elviselni, hogy átver és te észre sem veszed.

- Már megint kezded? Most megint mi történt? Hozzászólt egy lányhoz? Talán véletlenül ránézett egyre?

- Ne csinálj ebből viccet én komolyan beszélek! Megint azzal a Felisahval beszélt a mosdóban és beszámolt neki, hogy már nem sok kell neki a hírnévhez az oldaladon utána szakít veled és a karrierje megmarad. Csak kihasznál Cat, kérlek vedd észre!

- Zayn ne haragudj, nem tudom, miért velem csinálod ezt, de nem vagyok kíváncsi az agyszüleményeidre. Ez tiszta hülyeség. – a szemében csalódottságot láttam.

- Nem őrültem meg! – kiáltottam, mire összerezzent.

- Én ezt nem mondtam, csak nem hiszem el, amit állítasz ennyi… - mondta nyugodtan.

Megláttam, hogy Nate közeledik felénk és elborult az agyam. Mikor odaért hozzánk gondolkodás nélkül behúztam neki egyet, amivel padlóra küldtem. Nem ájult el, de az orrából ömleni kezdett a vér. Cat sikítása rántott vissza a jelenbe és mikor felfogtam mit tettem, már meg is bántam. Most már biztos azt hiszi, hogy őrült vagyok. Akkor már mindegy nem igaz?

- Majd meglátod, hogy igazam volt – mondtam, majd átfurakodtam a tömegen ki az utcára. Fogtam egy taxit és hazamentem.

Kevesebb mint egy óra múlva dörömbölés hallatszott az ajtómon, mikor kinyitottam Harry viharzott be rajta.

- Mi a fene bajod van neked haver? - kérdezte idegesen.

- Édesem nyugi! – próbálkozott Sophie, aki szép nyugodtan libbent be a lakásomba a barátja után.

- Mire gondolsz? – kérdeztem ártatlanul és becsuktam az ajtót.

- Tudod jól! Miért húztál be Natenek?

- Csak. – nem is próbáltam tagadni.

- Haver ne húzz fel! Áruld el mi a szar bajod van vele? Jó fej srác.

- Jó fej? – nem hittem a fülemnek – Szóval ti is a zsebében vagytok. Szuper…

- Hogy érted? –kérdezte Sophie.

- Az a pasas egy szélhámos! De persze mindenki előtt ő a jófiú én meg a rossz.

- Neked tényleg valami bajod van ember! Mit hadoválsz itt össze? – ráncolta a homlokát Harry.

- Édesem nem akarsz sétálni egyet? – kérdezte Sophie – Nem igazán segítesz…

- Most törte el Nate orrát! Nem hagylak vele kettesben… - tiltakozott a barátom.

- De Nate-et gyűlöli, engem kedvel és nem egy szörny. Na tünés! – mutatott az ajtóra a lány és apró termete ellenére félelmetes volt a határozottsága. Harry rám pillantott, majd vissza barátnőjére és nagy nehezen engedett. Megcsókolta a lányt, majd kiment a kertbe.

- Na idefigyelj kaszanova! Most szépen leülünk és elmesélsz nekem mindent. De tényleg mindet. – nézett áthatóan a szemembe és tudtam, hogy nincs menekvés – Tudom, hogy nem az első csók csattant el közöttetek Los Angelesben. Cat jó a titoktartásban, csak nem velem szemben. Tudom, hogy itt több mindenről van szó, de a részletek nem érdekelnek, csak erősíts meg. Lefeküdtetek?

- Nem! – vágtam rá.

- Szóval igen. Biztos megígérted neki, hogy nem árulod el senkinek és nem is tetted. – kacsintott rám, mire kénytelen voltam elnevetni magam – Ezt értékelem. Most pedig meséld el, hogy miért is húztál be Natenek?

Tudtam, hogy nincs veszteni valóm és részletesen beszámoltam mindenről, amit a sráccal kapcsolatban megtudtam és, hogy elborult az agyam. Az arcán látszott, hogy hisz nekem és ez jó érzéssel töltött el, de ő is aggódni kezdett.

- Sophie rám már nem hallgat. Nem tudom mit csináljak… - panaszkodtam.

- Jobb lesz ha kimaradsz belőle.

- De nem tudok. Követem a srácot holnap…

- Szerintem ez nem jó ötlet. – csóválta a fejét a lány.

- De tennem kell valamit! Meg kell, hogy védjem.

- Jó de ne így. Majd kitalálunk valamit.

- Belehalok ebbe. Én szeretem Őt! – suttogtam, mire átölelt.

- Tudom Zayn! Tudom…