A következő héten éjt nap alá téve az új klipemen dolgoztunk. Én
bementem a kreatív csoport első gyűlésére, miután felvettem a számot a
stúdióban így rögtön jelezni tudtam, ha valami nem felel meg nekem és segíteni
is tudtam a munkát, amit értékeltek. Hál istennek pár óra alatt megegyeztünk az
ötletben onnantól pedig ők a megvalósításon agyaltak én meg rohantam Sophiehoz,
hogy kitaláljuk a ruhát. Persze hallani sem akart róla, hogy valami gagyi bolti
ruhát vegyek föl. Pillanatok alatt leskiccelt nekem három ruhát, amik közül
alig tudtam választani. Másnap lejártuk a lábunkat, hogy beszerezzük az
anyagokat, majd Sophie mamájának a varrodájában láttunk hozzá a ruha
elkészítéséhez. Persze az oroszlán részét a barátnőm csinálta, de segítettem
ahol csak tudtam. És végül eljött a forgatás napja, amit nagyon élveztem. Mikor
megláttam a már összevágott felvételt alig vártam, hogy megmutathassam a
világnak. Nem kellett sokat várnom. Szeptember első hétvégéjén kijött a klipp
és ezzel együtt az első albumomat is reklámozni kezdték. Közben elkezdtem a
tanulmányaimat az egyetemen, ahol akadtak, akik tiszteltek az eredményeim miatt
és voltak, akik irigységből inkább pletykákat terjesztettek, hogy csak Harryvel
való ismeretségemnek köszönhetem. Nem tagadom, hogy nélküle most még nem
tartanék itt, de előbb utóbb felküzdöttem volna magam. És persze a legtöbbet a
rajongóimnak köszönhetek, akik rengetegszer újra és újra megnézték a videómat
illetve pár nap alatt szinte az összes jegyet megvásárolták az első koncertjeimre
Londonban, amiket az őszi szünetben adtam. Az első albumomról énekeltem
dalokat, amit hamarosan szintén a piacra dobtak. Ezek után néhány talk show-ba
is meghívtam, majd a karácsonyi szünetig egy kis nyugi következett, mert a
nyakamon volt a vizsga időszak. Végül a téli szünet elejére Richard szervezett
még néhány fellépést.
**
Életemben először készülődtem komolyabban a karácsony esti vacsorára.
Délelőtt még mézeskalácsot is sütöttem anyuval. Igazi anya lánya program volt,
amit már nagyon rég csináltunk. Egy fekete testre simuló ruhát választottam,
aminek a derekára piros szalaggal egy masnit kötöttem. Hozzá fekete magas
sarkút húztam, majd halványan kisminkeltem magam. És hogy mindezt miért?
Nyilván nem apuék kedvéért csíptem így ki magam, hanem Nate miatt. Azt
beszéltük meg, hogy az én családomnál töltjük a szent estét és a két ünnep
között látogatjuk meg az ő szüleit.Néhányszor már találkoztam a szüleivel és
nagyon kedves emberek. Igazán kedvelem őket.
A laktató vacsora után a nappaliban ültünk kezünkben forró csokival,
ami nálunk hagyomány volt. Egy ideje már nem szóltam hozzá a beszélgetéshez.
Nate mellettem ült könyékig feltűrt ingében, ami szem elé tárta a tetoválásait,
amiket anya nem tudott figyelmen kívül hagyni.
- És mond csak Nate mennyire fáj egy tetoválás elkészítése? –
próbálkozott kedvesen érdeklődni.
- Egyéntől függ – vont vállat a barátom – Én jól viselem, de hallottam
olyat is, hogy valaki komolyabb érzéstelenítést kért előtte. Neked sem volt
vészes nem? – fordult felém, mire majd belefulladtam az italomba.
- Öhm… szívem mondtam, hogy az csak henna festés. Hát ezt is
elfelejtetted? – próbáltam eltusolni a dolgot és még a műnevetésemet is
bevetettem, de Nate értetlen arckifejezése mindent elárult. Pedig biztos voltam benne, hogy említettem!
Mondtam, hogy titok! Egyszerre aggódtam és voltam mérges.
- Catty mond, hogy nincs tetoválásod. – nézett rám szomorúan apa, mert
tudta, hogy anya mennyire utálja a tetoválásokat. És hogy milyen egyenesen
megtiltotta már sokszor, pedig nem is én hoztam fel a témát.
- Dehogy apu! Mondom, hogy csak hennáról van szó… - adtam bele minden
színészi tudásomat ebbe a mondatba, de már tudtam, hogy itt a vég.
- Édes lányom ne hazudj a szemünkbe. – vette elő anya a szigorú hangját
– Látszik rajta, hogy nem érti miről beszélsz – mutatott a barátomra.
- Jó oké van egy tetoválásom… De nem nagy ügy már jó pár éve ott van és
még mindig nem haltam bele bőrrákba, nem buktam el állás interjút miatta, nem lett
elrontva és legfőképp nem bántam meg… - soroltam anya félelmeire a válaszaimat.
- Hogy jó pár ÉVE?? – szöktek anya szemöldökei az égbe.
- Jó, hogy a mondandóm lényegét emelted ki… - jegyeztem meg
szemtelenül.
- Catherin Elizabeth Davis ne beszélj nekem vissza! Most pedig azonnal irány a szobád, míg megbeszélem
apáddal a büntetésedet és hogy mit kezdjünk ezzel a helyzettel.
- Ez komoly? Lassan 20 leszek és még mindig büntetést akarsz adni? –
nevettem fel. Nem hiszem el…
- Cat vegyél vissza a stílusodból! – szólt rám apa – Beismerted, hogy 18
éves korod előtt szerezted a tetoválást vagyis nagyon is jogos a büntetés…
- Ha jó szülők lennétek nem most derülne ki a dolog véletlenül… -
mondtam mérgemben.
- ELÉG! – emelte fel apa a hangját, ami nagyon ritka jelenség volt és
még anya is meglepődött – Amíg az én házamban laksz lányom, nem beszélhetsz
velünk így!
- Rendben! Rajtam nem fog múlni… - vontam meg a vállam, majd felkaptam
az előszobából a kabátom, a táskám és elhagytam a házat. Majd felrobbantam a
dühtől. Céltalanul elindultam az utcában és próbáltam megnyugodni, amikor Nate
utánam kiáltott.
- Baby várj!
- Mi van? – pördültem meg és szorosabbra fogtam magamon a kabátom.
- A másik irányban parkoltam, gyere hazaviszlek… - mosolygott sármosan,
mintha semmi baj nem történt volna.
- Felejtsd el! Én veled nem megyek sehova – fordultam meg és tovább
mentem. Mikor felfogta, hogy mit mondtam utánam rohant és elállta az utam.
- Baby fogalmam sincs mi történt odabenn…
- Ez teljesen nyílván való! Hogy feledkezhettél meg róla?!
- De pontosan miről? – kérdezte és teljesen elborult az agyam.
- Elmondtam, hogy titok a tetoválásom anyám miatt. Még Sophie sem tud
róla könyörgöm! Erre te meg lazán kikotyogtad előttük! Hogy tehetted ezt velem?
– meredtem rá.
- Ne haragudj elfelejtettem…
- Na nem mondod?! Pont EZ A PROBLÉMA! – kiabáltam.
- Baby túlreagálod a dolgot… Talán kicsit mérgesek, de nem lesz baj…
- Én reagálom túl? Jó vicc… Anyám teszi és most majd álmok futásba kezd
és nem nyugszik míg le nem vetetetem vagy mit tudom én…
- Majd ki találunk valamit… - közeledett.
- Egy lépést se! – szóltam rá – És majd én megoldom . Most jobb lesz ha
mész…
- Baby kérlek… És te hova mész?
- Majd kitalálom, de az biztos, hogy nem bírom elviselni senki
társaságát főleg a tiédet nem – néztem rá csalódottan, majd elsétáltam
mellette.
- Baby ne haragudj rám! Elszúrtam, de nem akarok haragban elválni. Te
is hibáztál egyet a kapcsolatunk elején most én is és mindketten tanultunk
belőle. Kérlek mondj valamit…
Nem hittem el, hogy felhozta a Zaynes esetet a kettő egyáltalán nem
mérhető egymáshoz. Én illuminált állapotban voltam és vágytam a testi
kapcsolatra, amit szégyellek. Ő viszont teljesen józan volt és nem hittem, hogy
nyomta volna a lelkét a dolog és azért nyögte volna ki. Egyik sem jó, de teljesen
más kategória volt a kettő. Nem voltam hajlandó válaszolni, mert csak egyre
mérgesebb lettem.
Aztán valami rezgett a kabát zsebemben. Kivettem Nate mobilját a
zsebemből, ami nem tudom hogy került oda. Egy üzenete érkezet, amiben egy docklandsi cím
állt. A feladó neve ismerősnek tűnt, de nem tudtam honnan ezért nem is érdekelt.
- Nálam van a telód – szóltam oda, majd már dobtam is a
készüléket. Nem vártam meg hogy
elkapja-e csak folytattam az utam. Karácsony este volt, minden házból meleg fény
áradt, ahogy elhaladtam mellettük és fogalmam sem volt hová tartottam. Már az
iskolánál jártam, amikor megtörtem és elsírtam magam. Lehuppantam az egyik
padra, ami persze csupa hó volt, így átázott a ruhám. Azonnal felálltam, de a
sírásom még elkeseredettebbé vált és még a hó is elkezdett esni. Rá kellett
jönnöm, hogy vagy anyu haragjával nézek szembe, vagy itt fagyok meg a suli
előtt. Az életben először anyu haragja volt a vonzóbb így úgy döntöttem
hazamegyek. Ám ekkor egy kocsi fékezett be és tolatott vissza az iskola elé, a szüleim pattantak ki belőle, majd felém
rohantak. Erősen a karjukba zártak.
- Kislányom hol van Nate? – kérdezte apu.
- Összevesztünk… - zokogtam tovább.
- Édesem mindjárt megfagysz, azonnal szállj be a kocsiba, mielőtt
megfázol! – parancsolt rám anyu gondoskodóan.
- Otthon mindent megbeszéljük. – mondta apa, majd a kocsi felé terelt.
Egy forró zuhany után melegítő nadrágban és bő pulcsiban ültem a
kanapén a szüleim között. Felhúztam a térdeimet és szorosan átkaroltam őket így
egyfajta védelmet kiépítve magam köré és felkészültem a veszekedésre.
- Miután elrohantál… - kezdett bele anya – apáddal is egymásnak
ugrottunk.
- Persze nem szó szerint – mosolyodott el apa, majd a szokásos
szerelmes pillantásával nézett anyu szemébe, aki szintén mosolygott.
- És a végén oda jutottunk, hogy bocsánattal tartozunk egymásnak.
Szeretném végig hallgatni az indokaidat, hogy miért csináltattál tetoválást az
engedélyünk nélkül. Beletörődtem, hogy nincs mit tenni ami megtörtént az
megtörtént. – komorodott el anya én meg felkaptam a fejem. Csak ennyi? Meséljek?
- Persze büntetést is kapsz. –
kacsintott apa, amiből tudtam, hogy nem fogok belehalni. Ettől még inkább
eltátottam a számat ők meg jól kinevettek.
- Mi volt itt béke tündér? – kérdeztem – Hol marad a gyerek büntetést
kap és egy hétig nem szólunk egymáshoz forgatókönyv?
- Mint említettem jól egymásnak estünk apáddal, míg te elcsatangoltál…
- És úgy véltünk változtatni kéne a büntetési protokollon és nyugodtan
kezelni a helyzetet. – fejezte be a gondolatot apa – Na, kezdj bele a mesébe,
mert már tűkön ülök…
Még mindig meg voltam lepődve, de összeszedtem a gondolataimat.
- Emlékeztek Troyra? – kérdeztem mire egyszerre bólogattak – Szóval
amikor össze jöttünk fülig szerelmes kiscsaj voltam tudjátok, mint a filmekben.
Egyszer elkísértem, amikor tetkót csináltatott magának és megkérdezte, hogy
szeretnék-e én is, de nemet mondtam. Mert hogy anyukám óva intett a
tetoválásoktól. Aztán persze ezredjére kezdtél el arról papolni, hogy a
tetoválás rossz és leszóltad Troyt is és jól összevesztünk. – anyámra néztem és
láttam az arcán, hogy ő is pontosan emlékszik az esetre – Persze másnapra már
ki is találtam, hogy hova és mit szeretnék csináltatni. Troy pedig készségesen
segített megcsináltatni, holott csak 17 éves voltam. – vontam vállat és
befejezettnek ítéltem a történetet.
- Ezért is fogod te végezni az összes házimunkát a szünetben – szólalt
meg elsőként apa. Mire a szememet forgattam, de azért örültem, hogy csak ennyi.
- Megmutatod? – kérdezte anyám egy nagy sóhajtás után.
- Biztos? Lehet, hogy ha rá nézel kővé dermedsz – ugrattam és csodák
csodája elnevette magát.
- Ne szórakozz velem lányom – próbált komoly lenni – mutasd!
Nem kellett több, felpattantam felhajtottam a pulcsimat és a nadrágom
széléhez nyúltam mire apa rögtön elfordult.
- Mi az? Nem említettem, hogy a fenekemen van? – kérdeztem, mire anya
szemöldöke a plafonig ugrott én meg elnevettem magam.
- Tom a gyerek élvezi a „nyugodtan beszéljük meg” taktikánkat…
- Na jól van, befejeztem – köszörültem meg a torkom – Apu idenézhetsz
nem veszem le a gatyám – mondtam és körülbelül két centit lejjebb toltam a
nadrágom, hogy kivillanjon a cirádás betűkkel írt rövidke mondat a csípőmön.
- Don’t let me go? –
kérdezett rá apa.
- Említettem, hogy fülig szerelmesnek éreztem magam? Aztán persze a
sors az iróniájával jól pofán csapott… - fintorodtam el.
- Azt mondtad nem bántad meg, nem? – szólt anyám és már készült, hogy
kimondja a kedvenc mondatát, hogy ő megmondta.
- Csak, amikor szakítottunk és alig vártam, hogy végre elengedjen… -
mondtam és fájdalom suhant át az arcomon, amiből ők semmit nem érzékeltek és
úgy döntöttem, ha nem muszáj nem is terhelem őket szakításunk okával.
- Még idén is el akart vinni a bálba… - emlékezett vissza apa.
- Ja… - nyugtáztam – De amúgy összességében nem bántam meg. – ültem vissza közéjünk. Apa rám mosolygott
anya arca viszont zavarodott volt.
- Nem mondom, hogy nem vagyok rettentően mérges… - kezdett bele – De
nagyon szeretlek és sajnos be kell ismernem, hogy jól mutat…
Szorosan megöleltem és elmondtam, hogy én is szeretem.
- Na ezt már szeretem – dőlt hátra apa vigyorogva.
- Most már kérdezhetek én? – bontakoztam ki az ölelésből – Honnan
tudtátok, hogy a suli felé indultam?
- Nem tudtuk – felelte anya.
- Liz látott meg a kocsiból. Natehez indultunk azt hittük vele vagy… -
halkult el apa.
- Szakítottatok? – kérdezte anyu.
- Nem tudom – vontam meg a vállam – eléggé megbántott.
- Pedig egész jól sült el a dolog – mondta, apa mire hozzá bújtam, hogy
megöleljen.
- Akkor sem figyelt rám…
*
Másnap este az utolsó simításokat végeztem a külsőmön Louis szülinapi
bulijára, amikor kintről meghallottam, hogy Harry dudál. Még utoljára megnéztem
magamat a tükörben. Miután elköszöntem a szüleimtől gyorsan kirohantam és bepattantam
a fűtött kocsi hátsó ülésére a barátnőm mellé, aki azonnal szorosan megölelt.
- Sziasztok! – mosolyogtam.
- Dögös! – kacsintott rám a haverom a visszapillantó tükörben.
- Édesem ugye tudod, hogy itt ülök? – kérdezte Sophie.
- Persze! – vigyorgott – Cat családtag őt dicsérhetem! És amúgy sincs
itt a fiúja szóval átvettem a feladatot, hogy megdicsérjem a ruháját.
- Jó ezt elfogadom – bólintott Sophie nevetve, majd észrevette, hogy
kicsit elszontyolodtam –Hidd el észre sem fogod venni, hogy nincs itt… –
próbált jobb kedvre deríteni, de éreztem, hogy nagyon nem bánja, hogy Nate az
éves osztálytalálkozó karácsonyi bulin van. Sőt már jó ideje éreztem azt rajta,
mintha nem igazán kedvelné, de nem kérdeztem még rá. Féltem, hogy mit válaszolt
volna. És azt sem akartam elárulni, hogy az előző nap történtek miatt
szomorodtam el, hisz akkor itt is kiderülne a „titkom”. És ez Louis estéje –
még ha el is toltuk egy nappal a hivatalos dátumtól – és nem akarom tönkre
vágni. A bulit a srácok londoni közös lakásukban rendezték és már javában folyt
az ünneplés, mire odaértünk. Harry beállt a garázsba, majd sebesen kipattan,
hogy ajtót nyisson nekünk és kisegítsen a kocsiból. Amint felértünk a nappaliba
Niall kiszúrt minket.
- Hát ezt nem siettétek el – röhögött – Még szerencse, hogy fiatal az
este! Igaz Ed? – vágta hátba a mellette álló srácot és, amint jobban megnéztem
leesett az állam. Ed Sheeran állt ott személyesen. A barátnőmre néztem, aki
rögtön elnevette magát, hisz tudja mennyire szeretem a srác zenéjét.
- Édes mutasd be Cat-et Ednek – bökte oldalba a barátját Sophie.
- Ohh igaz ne haragudj! – pillantott rám Hazz, majd kézen ragadott – Ed,
haver! Szia! – fogtak kezet.
- Sziasztok!
- Sophieval már találkoztál, de bemutatom a gyerekkori barátomat
Catherint. – mutatott rám.
- Nagyon örvendek! – nyújtotta a kezét, amit óriási lelkesedéssel
fogadtam.
- Hát még én! Nem akarok átmenni rajongóba, de élek halok a zenédért! –
közöltem lelkesen, mire még szélesebben mosolygott.
- Köszönöm szépen! Apropó te vagy a Modest új felfedezettje nem?!
- Személyesen! – bólintottam.
- Gratulálok! Tényleg egyedül írod a számaidat? – kérdezte és ezzel
elmerültünk a szakmai beszélgetésben a dalírásról. Idő közben Sophiék eltűntek
a tömegben és, miután mindent átbeszéltünk Eddel a keresésükre indultam. Épp a
tánc parketten ringatóztak egy más karjában, holott egy gyorsabb, lassúzásra
nem alkalmas szám ment, de az nyilván nem érdekelte őket. Egy pillanatra
elöntött a szomorúság, hogy egyedül vagyok itt, majd elmosolyodtam. Örültem,
hogy a barátaim megtalálták egymás mellett a helyüket. Ennek örömére gondoltam
iszok valamit és majd utána rontom el a romantikus hangulatot. Út közben majdnem Louis majdnem elütött, mikor egy deszkán leszánkázott a lépcsőn. Miután mindketten túléltük a szívrohamot felköszöntöttem, majd ő rohant vissza egy következő körre. A konyhában a
bőség zavarától nem tudtam eldönteni, mit is igyak, amikor valaki odatolt elém
egy poharat. Felnéztem az illetőre és Zayn állt ott. Nem láttam azóta a buli
óta, amikor behúzott a barátomnak. Azóta is rengeteget gondoltam rá. És a
hirtelen felbukkanása felkavart. Persze számítottam rá, hogy ott lesz az egyik
legjobb barátja szülinapján, de arra nem, hogy milyen reakciót fog kiváltani
belőlem. Szívverésem felgyorsult és mintha megremegtem volna ezért a pultra
támaszkodtam. Összehúztam a szemöldököm és mérges pillantással mértem végig.
- Jól van nem kell pillantással gyilkolni… - nevette el magát, majd
lehervadt az arcáról a mosoly – Szeretnék bocsánatot kérni…
- És leitatnál, hogy meg is bocsássak? – vontam fel a szemöldököm és
próbáltam kemény maradni. De láttam rajta, hogy komolyan gondolja ezért nem
bírtam ellen állni és elmosolyodtam – A titkos recepted szerint csináltad?
- Tudom, hogy szereted – mosolyodott el ő is, mire bátran belekortyoltam
az italba – Tényleg ne haragudj, hülye voltam és esküszöm, nem fordul elő
többet.
- Nagyon mérges voltam! De megbocsájtok… mert hiányoztál… - vallottam
be halkan, mire felvillantotta díjnyertes mosolyát.
- Gyere ide! – tárta szét a karját és az ölelésébe vont. Mélyen
beszívtam az ismerős illatot és egy pillanatra úgy éreztem minden rendben van. –
Szóval minden rendben van köztetek? – kérdezte miután elengedett.
- Hát… - fintorodtam el – Tegnap elég csúnyán összevesztünk szóval nem
tudom… De semmi köze ahhoz a hogyishívjákhoz, akiről mindig papoltál… - ittam
bele újra az italomba.
- Felisha – segített ki. A felismerés úgy jött mintha villám csapott
volna belém. Lassan eresztettem le a
poharat az asztalra, miközben úgy kattogtak a kerekek az agyamban, hogy szinte
hallani lehetett őket. – Minden rendben? – kérdezte Zayn.
- Persze! - mosolyodtam el – Öhm… csak sürgősen haza kell mennem, mert…
- Valami hihetőt! Gyerünk már! – Nem kapcsoltam
be otthon a riasztót, pedig megígértem anyának és tudod milyen szigorú… Majd jövök!
Nem hagytam, hogy válaszoljon azonnal átfurakodtam a tömegen,
megkerestem a kabátomat és elhagytam a házat. Sétáltam pár sarkot majd hívtam
egy taxit. Bediktáltam a címet és reménykedtem, hogy jól emlékszem rá. Nem tudom
mennyi ideig ültem a taxiban, de addig is rosszabbnál rosszabb lehetőségek
peregtek le az agyamban, hogy mit fogok találni. Persze legbelül reménykedtem,
hogy csak túlreagálom a dolgot és Zayn beszélte bele az agyamba. Miután
kifizettem a sofőrt kiszálltam a csípős hidegbe. Felnéztem a puccos docklandsi
hotelre és gombóc növekedett a torkomban. Nem mertem bemenni, de valahogy ki
kellett derítenem az igazságot. Körbenéztem és megláttam az utca túloldalán egy
éttermet. Gondoltam beülök a melegbe és ott várok majd. Átszaladtam, az úton és
beléptem az étterembe, ahonnan, ha nem Louis bulijáról jönnék, biztos kidobtak
volna az öltözékem miatt. De így nem lógtam ki az elegánsan öltözött vendégek
közül. Az egyik pincér épp felém tartott, amikor meghallottam egy ismerős
nevetést. A hang irányába fordultam és megláttam az illetőt. Egy vékony,
szőkeséggel ült szemben, akinek az arcát a haja szinte teljesen eltakarta. Elöntött
a csalódottság, majd a méreg, de ekkor ideért a pincér.
- Jó estét! Van foglalása? – kérdezte illedelmesen.
- Öhm… - zavarodtam össze, majd megláttam, hogy Nate föláll az asztaltól
és a mellékhelyiség felé megy – Csak a barátnőmmel váltanék pár szót – mosolyogtam,
majd elslisszoltam mellette.
- Mi… ? – nézett fel döbbenten a lány ahogy helyet foglaltam vele
szemben, majd kivillantotta a vakító fehér fogsorát – Miben segíthetek? –
könyökölt az asztalra és sugárzott belőle, hogy tudja ki vagyok.
- Csak egy kérdésem van. – mondtam monoton hangon.
- Ki vele – döntötte oldalra minimálisan a fejét, minta érdekelné a
kérdésem.
- Mióta folyik ez?
- Azt hiszed a szeretője vagyok mi? Ez édes… - áradt belőle, hogy
felsőbbrendűnek érzi magát és ez nagyon nem tetszett. – Had mutatkozzam be.
Felisha Grayson, – igazgatta a haját – Nathaniel nővére.
Tágra nyíltak a szemeim és elképzelni sem tudtam, hogy ez miféle rossz
vicc lehet.
- Grayson? – kérdeztem végül.
- Gondolom most már akár el is mesélhetem… - vont vállat - Az öcsikém
ki akar bújni a szüleink árnyékából ezért a Gray vezetéknevet használja… Nem
túl elmés, de kit izgat. – vont vállat – Tudod, bizonyítani akarja, hogy meg
tud állni a saját lábán apuci támogatása nélkül is. Persze nem megy az olyan
könnyen. És itt jössz a képbe te bogaram… - nem is kellett tovább magyaráznia,
mert Zayn szavai elárasztották az elmémet. „Átver és te észre sem veszed”, „Csak
kihasznál Cat kérlek vedd észre!” A világ legnagyobb idiótájának éreztem magam,
de próbáltam nem összetörni ez a beképzelt liba előtt. – Persze apu előtt nekem
kell fedeznem szóval igazán hamarabb is feltörhettél volna… - panaszkodott és
nehezemre esett nem neki ugranom. Ekkor viszont Nate visszaért az asztalhoz és
legalább annyira meg volt lepve, mint én pár perccel ezelőtt.
- Cat te…
- Ne fáraszd magad… - álltam fel – Többet ne hívj.
Távoztam az étteremből és meg sem próbált utánam jönni. A remény is
elveszett, hogy esetleg a játéka közepette megkedvelt volna és az együtt
töltött időnek egy kis morzsája nem lett volna hazugság. Fogtam egy taxit és
egyenesen hazamentem. Út közben számtalan gondolat furakodhatott volna az
elmémbe, de csak egyetlen egy dolog villódzott a szemem előtt, mint egy nagy
neon lámpa. Amint az otthon nyugalmába értem eleredtek a könnyeim és azonnal
tárcsáztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése