28. rész

- Mmm nem akarok felkelni… - dünnyögtem a vállamat simogató alaknak és a fejemre húztam a takarómat.

- Pedig muszáj lesz Catty különben itt hagylak… - próbálkozott Harry, akinek azonnal felismertem a hangját.

- Nem tudom, hova akarsz menni, de én fel nem kelek…

- Ne akard, hogy hozzam a vizes vödröt…

- Persze… - fészkelődtem tovább.

- Te akartad – mondta és már a fejemen is landolt egy nagy pohár víz. Erre felültem az ágyban és gyilkos pillantást vetettem a röhögő Harryre.

- Ne várd meg míg felkelek… - sziszegtem neki.

- Ó-o – vette a lapot és kiszaladt a szobából.

- Jó reggelt Cat! – nyitott ki a fürdőből Sophie – Jaj mi történt? – kérdezte, de nem tudtam válaszolni, mert már Harry nyomába eredtem.

- Harry gyere ide! – kiáltottam.

- Kapj el be-be-beee… - rohant előttem. Ide-oda cikáztunk a lakosztályban. Még szerencse, hogy nem vagyok másnapos, mert akkor ez nem menne.

- Ti meg mit csináltok? – kérdezte Niall a galériáról.

- Fogócskaaaaa – kiáltotta Louis – Én is beállhatok? – kérdezte és ebben a pillanatban sikerült utolérnem Harry-t. Persze jól pofára estünk, de én voltam felül.

- És most? – kérdezte Harry.

- Először is… Mi a szöszér öntöttél nyakon vízzel?

- Hogy kelj fel – röhögött – Nyári tábor pótlás…

- Srácok gyerünk! – kiáltott Liam mindenkinek.

- Öööö figyelj Catty – szállt el Harry mókás kedve – eskü visszaadhatod, csak ne most, mert mennünk kell…

- Nem kérdés, hogy visszakapod… És hova kell menni?

- Városnézés lesz. Össze kell pakolnunk…

- Minek? – kérdeztem miközben felsegítettem.

- Csak.

- Nem kötegszem veled, de csak azért mert hulla vagyok… - böktem erősen a mellkasára, majd felmentem a lépcsőn vissza a szobánkba.

- Öhm ismét jó reggelt! – köszönt Sophie.

- Jó reggelt! Bocsi, de siettem…

- Semmi gond – nevetett – Mit csinált már megint?

- Nyakon öntött vízzel – mutattam a nedves hajamra - Bár el kell, hogy mondjam kicsit frissebb lettem tőle, de már elmúlt…

- Ajj szegény…

- Túlélem. Forralom az édes bosszút…

- Szólj, hogy ne legyek a közeletekben akkor – nevetett fel barátnőm.

- Rendben – nevettem én is, majd bementem a fürdőbe összeszedni magam és persze hajat szárítani. Farmer sortot húztam egy kék kockás inggel, amit a köldökömnél csomóra kötöttem.

- Ohhh de csini – dicsért meg Sophie.

- Csak úgy, mint te! – válaszoltam, mire megpördült a fehér kisruhájában.

- Csinik vagytok csajok! – jött meg Harry - Gyertek reggelizni!

- Ahh éhen halok… - raktam a kezem a hasamra és megindultam a konyha felé. Sophiék kis fáziskéséssel követtek. Beléptem az étkezőbe és azonnal összefutott a nyál a számban. Igazi terülj-terülj asztalkát rittyentett valaki nekünk. Minden volt, amit szem száj kívánhat reggelire. Telepakoltam a tányéromat és leültem a megszokott helyemre Sophie és Zayn közé és hozzáláttam a rántottámhoz. Mindenki fáradt volt és csöndben reggeliztünk. Mikor végeztem a rántottával még szedtem magamnak az amerikai palacsintából és öntöttem rá juharszirupot.

- Hogy bírsz ennyit enni Cat? – kérdezte Sophie, pedig tudja, hogy nagy evő vagyok.

- Simán – rántottam meg a vállam.

- Catnek olyan a gyomorkapacitása, mint Niallé, csak lányban… - mondta Harry.

- Harry a mondtat elején, már azt hittem, hogy értelmeset mondasz – szólalt meg Liam, mire felnevettünk.

- Most miért? – kérdezte kicsit sértetten.

- Mióta van a gyomornak neme Harry? – röhögött Louis.

- Jól van na… - nevette el magát Harry is.

- Szerintem aranyos volt – vont vállat Nicole.

- Ki mi? – eszmélt fel Niall a kajálásból. – Rajtam kívül?

- Csak nem féltékeny vagy Niall? – nevetett El.

- Én? Dehogy… - tagadta azonnal Niall.

- Ezt már nem tagadod le – mondta Danielle és megkezdődött Niall piszkálása, miközben Zayn halkan elkezdett beszélni hozzám.

- Jól vagy? Nincs hányingered? – kérdezte.

- Nem! Miért? És miért suttogunk? – egyáltalán nem értettem, hogy jön ez most ide.

- Csak, hogy tudod ööö… nem érdekes… - rázta meg a fejét és tovább evett.

- Zayn! – böktem meg az oldalát – Mond már!

- Tudod, ha a lányok sokat esznek, és ha utána rosszul vannak, akkor baj van… és…

- Jaa neeem! Ne aggódj, tartom a „forever alone” állapotomat – mosolyodtam el.

- Jó. Ne haragudj… csak kicsit megijedtem, hogy…

- Értem. – tettem a combjára a kezem – De minden rendben. Amúgy… - oda hajoltam a füléhez, hogy biztos csak ő hallja a mondatom végét – ki is nyírlak, ha felcsinálsz. – ütögettem meg a combját és mosolyogva folytattam az evés.

- Ja, jó tudni… köszi – nevetett.

*

- Mondjátok már el miért kellett összepakolni… - szólalt meg a lányok nevében Sophie. Srácok összenéztek, majd Liam szólalt meg.

- Mert városnézés után tovább kell mennünk…

- De csak szombaton játszotok Miami-ban… - mondta Danielle.

- Nem baj. – vont vállat Niall.

- Ahh én feladom… - mondta Eleanor – Csak induljunk már…

- Nem bírod, ha valamiről nem tudsz igaz? – ölelte át hátulról a lányt Louis és egy puszit nyomott az arcára.

- Nem hát – mosolyodott el Eleanor is.

- Akkor induljunk! – mondta Zayn és kinyitotta az ajtót. Betömörültünk a liftbe és meg sem álltunk a földszintig. Szintén óriási tömeg volt a szálloda előtt.

- Ohhh szuper… - szontyolodtam el.

- Mindenki nyugodjon meg, itt van Paul. Ő majd elintéz mindent – vigyorgott Harry, amit meglátta a közeledő személyt.

- Sziasztok! – köszönt Paul, amit viszoinoztunk – Azt hiszem ebből egy hátsó ajtós menekülés lesz…

- Mintha valami kémfilmben lennénk – nevetett Nicole.

- Gyertek utánam – intett Paul, mi pedig követtük az utasítását. Átmasíroztunk a konyhán, ahol mi Niallal ontottuk a bókokat köszönet képen a finom ételekért és cserébe kaptunk egy kis édességet, amit majd a kocsiban elosztunk. Végül elhagytuk a szállodát a hátsó ajtón, ahol az alapanyagokat viszik be a konyhába. Beszálltunk mind a kocsiba és elindultunk ööö várost nézni.

- Te mit kaptál Niall? – kérdeztem.

- Én mignonokat. Te? – kérdezett vissza.

- Csokis muffint – mosolyodtam el.

- El se hiszem, hogy ott nyaliztatok a konyhásoknak – nevetett Harry.

- Miért szerinted nem volt jó a kaja? – kérdezte Niall.

- Én már tudom, ki nem kap az édességből… - jegyeztem meg és elkezdtem kínálgatni a finomságot.

- Hát így jártál Harry – nevette ki Louis. De természetesen Harry is kapott belőle. Nem vagyok én olyan szívtelen.

Húsz perce utaztunk már, amikor megláttam egy Airport jelző táblát. Ez tuti nem városnézés lesz… Legalábbis nem Mexikóban az biztos. Behajtottunk a reptér területére és már a többiek is kezdtek nyugtalankodni, hogy miről van szó. A kisbusz a repülök közé hajtott és megállt egy kisebb gép mellett, amelynek ki volt nyitva az ajtaja és a lépcső tetején két légi kísérő állt.

- Megérkeztünk! – jelentette ki Zayn és kiszállt a kocsiból, majd kisegített engem is.

- Louis Tomlinson most azonnal mond el, hogy mi folyik itt – próbált Eleanor rápirítani Louisra, de nem volt elég meggyőző.

- Édesem meglepetés, bírd ki még egy picit… - nevetett Louis.

- Könnyű azt mondani – szólalt meg Danielle és a lányokkal egyetértően bólintottunk.

- Azt ajánlom szálljunk fel a gépre – mondta Niall. A légi kísérők udvariasan köszöntek, majd elmondták, hogy amint megérkeznek a csomagok, indulunk. Sophie, Harry, Zayn és én elfoglaltuk az egymással szemben lévő kanapékat a gép közepén, a többiek pedig a páros fotelekbe ültek előre. Tíz perc múlva megjelent Paul kezében a gitártokommal és néhány emberrel, akik a kézi poggyászainkat hozták.

- Cat személyesen gondoskodtam a hangszere biztonságáról. – nyújtotta át a gitáromat.

- Nagyon szépen köszönöm! – csillant fel a szemem és azonnal felpattantam, hogy átvegyem.

- Köszönöm Paul! – szólalt meg Harry és azonnal rájöttem, hogy ebben az ő keze van. – Úgy éreztem, ha bármi baja lesz, engem nyírsz ki érte ezért megkértem Pault, hogy figyeljen rá – állt fel mellém Harry.

- Köszönöööm! – öleltem meg a haveromat és melegség öntötte el a szívem, hogy gondolt rám.

- Nincs mit Catty. – ölelt vissza, majd elengedett – Miamiban találkozunk! – fogott kezet Paullal Harry. Miután mindenki megkapta a cuccát és Paul is elköszönt bezárták az ajtót és készültünk a felszállásra.

- Köszöntöm az utasokat a Mexico-JET fedélzetén! - szólalt meg a kapitány hangja a hangszórókból –
Kellemes utat kívánok önöknek!

- Fenébe… Ő sem árulta el, hogy hová tartunk… - reagált elsőként Danielle, mire elnevettük magunkat.

- Mennyi idő az út? – kérdezte Sophie.

- 4 óra körül –válaszolt Liam.

- Én azt nem bírom ki – nevetett Eleanor.

- Cat nincs kedved játszani nekünk valamit? – kérdezte Nicole.

- Az jó ötlet! – értett egyet Harry.

- Öhm… oké. – mosolyodtam el – És mit játsszak?

- Valami sajátot – mondta Louis.

- Amit még nem hallottunk – tette hozzá Niall.

- Rendben had gondolkodjam egy kicsit… - válaszoltam és elővettem a gitárom – Megvan! Akkor következzék a Who says – mondtam és belekezdtem a dalba. Mikor végeztem körbenéztem és vártam a reakciókat.

- Ez nagyon jó volt Cat! – szólalt meg Nicole.

- Köszönöm! – nevettem.

- Most a When the sun goes down-t! – kérte Sophie, mire bólintottam és lejátszottam azt is. Nagyon élveztem, hogy közönségnek énekelhettem és nem egyedül a stúdióban. A végére a refrénbe Sophie is beszállt.

- Na jó következő olyan legyen amit mindenki ismert – szólaltam meg a szám végén.

- Szóval énekeljünk együtt? – kérdezte Zayn.

- Pontosan ez a célom – néztem rá.

- Pff… - jött a hang Harry felől. Ez azt jelenti, hogy elgondolkodott, de nincs ötlete.

- Vagy Cat kezdj bele bármilyen dalba nekünk meg ki kell találni, hogy mi az. – dobta be az ötletet Louis.

- Ez jó! – lelkesedett Danielle.

- De akkor már legyen verseny – monda Liam.

- Én is úgy gondoltam. – nevetett Louis.

- Egyéni vagy csapatos? – kérdezte Niall.

- Párok egymás ellen? – kérdezte Eleanor.

- Én meg egyedül leszek és szétverek mindenkit! – lelkesedett Zayn.
- Jaj tényleg nem vagyunk párosan ha Cat a játékvezető… - mondta Harry.

- De mondom, hogy leszek egyedül! – nyugtatta meg Zayn.

- Akkor kezdjük! – mondta Nicole. Fél órán át játszottunk mikor Louis bejelentette, hogy mivel ők állnak vezetésre ezért vége a játéknak és nyertek. Ez kisebb vitát szült a srácok között, amin mi csak nevettünk a lányokkal. Aztán Louis benyögte, hogy nem érdekli senki, ő nyert ezért megy filmet nézni. Így ért véget a vita. Majd mindenki elfoglalta magát. Én elővettem a zene füzetemet és találtam benne egy papírt.

- Mi az? – kérdezte Zayn, amikor összeráncolt homlokkal néztem a papírra.

- Ezt eddig nem találtam meg… - mondtam majd megnéztem mi van a lapon – De édes – nevettem el magam.

- Most már tényleg érdekel mi az – húzódott közelebb Zayn.

- Mr.Roberts összegyűjtötte nekem a beiratkozási dátumokat, hogy mikor érkezik meg az eredmény és a King’s College adatait pirossal írta meg hangjegyeket rajzolt köré.

- Az a zenei iskola ugye?

- Na ná!

- Ez kedves tőle – mondta Zayn.

- Remélem hasonló tanáraim lesznek… - mosolyogtam.

- Na és mikor érkezik meg az eredmény?

- Szombaton küldik e-mailben.

- És izgulsz?

- Na ná! Nem akarok mérnök lenni…

- Amikor az első nem randink volt akkor is éreztem rajtad, hogy a mérnöki pálya nem a szíved csücske – nevetett.

- Mindig is a zene vonzott…  - sóhajtottam egy nagyot – Remélem felvesznek és onnantól anya is támogatni fog…

- E miatt voltatok olyan rossz hangulatban mikor elköszöntetek?

- Nagyjából ja…

- Sajnálom!

- Neked nincs mit. – mosolyogtam rá.

- Én minden esetre hiszek benned Cat – karolt át – Ha már a világot megváltani nem tudom… - utalt vissza a lány mosdóban lezajlott beszélgetésünkre, amikor meggyőzött, hogy had segítsen. Elnevettem magam, majd a szemébe néztem.

- Legalább az enyémet megmented – mosolyogtam rá, amit viszonzott, majd az ölébe dőltem párna hiánya miatt és lehunytam a szemeimet, hogy pihenjek egy kicsit. Nem tudom mennyi időre bóbiskoltam el Zayn ölében, de hatalmas üvöltözésre keltem.

- Mi a szar van, lezuhanunk? – kérdeztem kissé ingerülten, mire a srácok elnevették magukat.

- Ne haragudj Catty csak Louis megkapta poffogadásunk második pofonját – röhögött Harry.

- Tudod mit? Nem akarom tudni… - legyintettem, majd megdörzsöltem a szemeimet.

- Jó reggelt! – szólalt meg Zayn.

- Hát erre szívesebben ébredtem volna, mint Louis üvöltésére…

- Elhiszem! Most viszont ha megbocsájtasz… - mondta és hátrament a gép végébe, ahol sejtésem szerint a mosdó található. Mosdóba kellett mennie, de nem ébresztett fel, de aranyos! Najó ez furin hangzik, de akkor is aranyos tőle. Erre a gondolatra elmosolyodtam, majd amikor felnéztem Sophie ült velem szemben óriás vigyorral a képén.

- Mi az? – húztam össze a szemem.

- Min mosolyogtál? – kérdezte incselkedve. Tudom hova akar kilyukadni…

- Semmin… - válaszoltam.

- Ahhhaaa – húzta el a szót gondolkodva.

- Sophie ne kombinálj! – szóltam rá.

- Mit ne kombináljon? – kérdezte Harry, aki az utolsó mondatomat hallotta csak.

- Ahh semmit… - válaszoltam. Nem kell, hogy ő is rákezdjen.

- Mikor érünk már oda? – kérdezte Eleanor.

- Hova? – húzta az agyát Louis.

- Ne cukkolj különben a következő pofont tőlem kapod – játszotta a sértettet El, mire mi felnevettünk. Louis pedig egy csókkal és egy bocsánatkéréssel azonnal kiengesztelte. Olyan aranyosak!

- De amúgy tényleg még mennyi idő mire oda érünk, a valahova ahova megyünk? – kérdezte Danielle.

- Még egy fél óra – válaszolt Liam.

- És kaja mikor lesz? Kezdek megéhezni… – kérdezte Niall.

- Pár órája toltál be kéttányérnyi kaját édesem azt a fél órát fél lábon is kibírod. – mondta Nicole.

- Én inkább két lábon állnék az kevésbé energia igényes… - válaszolt Niall és újra felnevettünk.

- Inkább aludj el Niall az még jobb – ajánlotta Zayn, aki közben visszaült mellém, és ahogy a kezét a háttámlára tette, olyan volt mintha átkarolna Sophie pedig felkuncogott.

- Sophie olyan vagy mint egy rossz tini… - szóltam rá.

- De hát… - nevetett – jó bocsi befogtam – hagyta abba a nevetést, de tovább vigyorgott. Küldtem neki egy puszit a levegőben, majd belemerültem a zene füzetembe, amit már alvás előtt is terveztem. Ahogy Liam mondta fél óra múlva újra felhangzott a kapitány hangja a hangszórókban.

- Kérem foglaljanak helyet, megkezdjük a leszállást a new yorki JFK repülőtérre. Köszönjük, hogy minket választottak!

- Louis elhoztál New Yorkba? – kiáltott Eleanor és már Louis nyakába is ugrott, ahogy Nicole Niallébe és Danielle Liamébe. Mi pedig Sophieval egymás nyakába ugrottunk elsőként, amit Harry zokon is vett. De Sophie egy pillanat alatt kibékítette én meg úgyis hagytam volna megsértődve úgyhogy vissza ültem Zayn mellé.

- El sem hiszem… Ez hogy jutott eszetekbe? – kérdeztem Zayntől.

- Már akkor is így terveztük, amikor szabadságra mentünk, hogy ezen a héten menjünk New Yorkba. És persze ha már megyünk, akkor a barátnőket is el kell vinni.

- Ez elképesztő… Mondjuk kicsit nyomasztó is, hogy én vagyok az egyetlen, aki legjobb barát címen van itt…

- Ne érezd furán magad e-miatt… - simogatta meg a karom.

- De…

- Akkor vedd úgy mintha az én barátnőm helyén lennél itt.

- És amint becsajozol kiraktok mi?! – nevettem.

- Na ná! – vágta rá nevetve. A következő pillanatban landolt a gép, mi meg elkezdtünk tapsolni. Begurult a gép egy hangárba, majd leállt a motor és kinyílt az ajtó. A légi kísérők azonnal pattantak, hogy mit segítsenek. Mikor kiléptem a gépből jól esett a friss levegő és láttam, hogy egy kisbusz tart felénk. Ez nagyobb volt, mint amivel Mexicoban közlekedtünk így egy kocsiba befértek a csomagok és mi is. Irány a szálloda.