27. rész

Reggeli után mindannyian elmentünk a srácok próbájára. Elvileg délután nem lenne rá idő, mivel a rajongókat elég korán elkezdik beengedni. Így viszont még szabadon császkálhattunk a hatalmas arénában. Míg a srácok elpróbálták a koncert menetét és hangpróbát tartottak, mi Sophieval felültünk a lelátóra.

- Figyelek – mosolygott – És csak nyugodtan. – simogatta meg a karom. Tudja, hogy mesélés közben is könnyen felhúzom magam. Elmeséltem neki mindent részletesen, majd kifulladva sóhajtottam egyet.

 - És ennyire csak nem vagyok elcseszett gyerek… legalábbis tanulásban nem…

- Lehet, hogy pont ezért nem szívleli a zenélést, mert tudja, hogy más biztosabb keresetet hozó munkában is megállnád a helyed.

- De jelentkeztem a szaros mérnöki képzésre is, de ha egyszer a zeneszerzéssel szeretnék foglalkozni? Miért nem érti meg?

- Hallotta már egy dalodat is? – kérdezte.

- Hát… - vakargattam meg a tarkóm – nem hiszem.

- Itt van a kutya elásva… Hogy várod el, hogy higgyen benned, ha nem tudja miben higgyen?

- Hát az anyám, szóval támogasson…

- Cat! – szólt rám szó szerint anyai szigorral.

- Jó igazad van… De akkor miért nem mondja, hogy had hallgasson meg, és ha jó vagyok, nem nézi le a zenélést…

- Nem tudom…

- Kész rejtély… És így kövessük az álmainkat hát kössz… - puffogtam.

- Felejtsd el a dolgot édesem! Koncentráljunk arra, hogy ajánlólevelet kaptál!! – ölelt meg. - És képzeeeeld – folytatta izgatottan, amikor elengedett – ha már a suli témánál vagyunk… Én is kaptam ajánlólevelet! – vigyorgott.

- Komolyan? Ez szuper! Mondjuk a 475 pontoddal még jó, hogy kaptál…

- Micsoda stréberek lettünk utolsó évre – nevette el magát.

- Pfff szánalmas… - nevettem én is majd valami fülsüketítő sípolásra, mindketten összerezzentünk.

- Khm.. 1, 2, 3… próba, satöbbi – hallottunk meg Harry hangját a színpad felől a hangszórókból. Majd szép sorban a többiek mikrofonját is aktiválták, a hangpróbához. Sophieval összenéztünk és szemkontaktussal megbeszéltük, hogy lemegyünk és megkeressük a csajokat. Lebattyogtunk a lelátóról és visszamentünk színpad mögé. A lányokat a pihenő szobában találtuk, ahol két kanapé, pár babzsákfotel egy kávés asztal és persze egy svédasztal is volt, amint rágcsálni valók voltak illetve üdítők. Meg az egyik falon volt egy kétszárnyas ajtó, de nem tudom, mi lehet mögötte.

- De jó dolguk van ezeknek a srácoknak! – szaladt ki belőlem.

- Hát még nekünk, barátnőknek – nevetett El.

- Pedig mi semmit nem tettünk ezért – mondta Danielle.

- Hát ti ketten de… Csak még mi nem – mutatott Nicole Sophiera és magára. És a srácok támogatására gondolhatott.

- Hát ez most változni fog! – huppant le Sophie egy kanapéba.

- Én meg csak simán kiélvezem, hogy a legjobb haverom ilyen sokra vitte – terpeszkedtem el egy babzsákban.

- Az ingyen élő mindenedet – nevetett Sophie, mire mi is elnevettük magunkat. Egy órát töltöttünk a pihenőszobában beszélgetve és nagyokat röhögve, mire a fiúk megjelentek.

- Milyen jó hangulat van! – állapította meg Liam és megcsókolta Daniellet.

- Ja. Lehet, hogy nem kéne elrontani – nevetett Louis és ő is megcsókolta a barátnőjét.

- Dehogy rontjátok! – mondta Nicole, miután ő is kapott egy csókot a szőkehercegétől. És persze Harry sem cselekedett másképp én meg csak Zaynre meredtem.

- Zayn az én csókom hol van? Így kívülállónak érzem magam… - panaszkodtam, mire Sophie nevetett fel elsőként.

- Oh elnézést! - mondta, majd lehuppant a mellettem lévő babzsákba, átölelt és egy nagy cuppanós, nyálas puszit nyomott az arcomra.

- Oké, meggondoltam magam… – töröltem le az arcomat, miközben a srácok hangosan nevettek.

- Amúgy bocsi Cat! – mondta Sophie.

- Ugyan csak viccelek! Míg nem az orromtól két centire tartotok smármaratont addig nem zavar. – válaszoltam.

- Ti nem vagytok éhesek? – kérdezte Niall.

- De! Menjünk! – pattant fel Harry. Visszamentünk a hotelba ahol már a szálloda előtt sikítozó rajongók tömege várakozott. A biztonsági őrök próbáltak utat törni nekünk a bejáratig, de így is szorosan egymás mellett egy kupacban kellett haladnunk. Sophie arca egyre sápadtabb lett a tömeg közepén ezért megpróbáltunk igyekezni. Már én is kezdtem rosszul érezni magam a sok tapogatózó kéztől. Zayn átkarolt és úgy terelt a helyes irányba, míg én arra figyeltem, hogy hova lépek. Mikor beértünk mindenki nagy lélegzetet vett, majd megindultunk a lift felé.

- Na jó srácok, imádlak titeket, de inkább megvárom a következőt… - álltam meg a lift előtt – Most kicsit elegem lett a tömegből.

- Megvárom veled – szólalt meg Zayn mögülem, amire összerezzentem. Azt hittem ő is a liftben van.

- Rendben! Én viszont szomjan halok, úgyhogy kibírom… - mondta Sophie mielőtt még becsukódott volna a lift ajtaja.

- Nem tudtam, hogy klausztrofóbiás vagy… - mondta Zayn.

- Hát én sem, de életemben nem is voltam ekkora tömeg közepén… Legalábbis úgy nem, hogy mindenki tapogatott kb és felénk akart jönni, hogy összenyomjanak… - magyaráztam, miközben beléptem a másik liftbe, ami idő közben megérkezett.

- Szóval nem szereted, ha hozzád érnek? – cirógatta meg a kezemet, amitől megborzongtam.

- Ne kísérts Malik! – szóltam rá és mérges nézéssel szembe fordultam vele. Belenéztem a barna szemeibe és azonnal meglágyultam, ahogy rám mosolygott.

- Mert különben? – kérdezte pajzán mosollyal és elkezdett felém lépkedni én meg hátráltam, de kezeit a derekam köré fonta és szorosan magához húzott. Tudja, hogy mindjárt ki kell szállnunk és nem leszünk kettesben. A játékhoz viszont ketten kellenek… Kezemet felvezettem a mellkasán a nyakára és beletúrtam a hajába. Közelítettem hozzá mintha meg akarnám csókolni és éreztem, hogy enyhít a szorításon. Meglepetésére, csak a füléhez hajoltam és súgtam valamit.

- Majd máskor nagyfiú – súgtam és ellöktem magamtól. Abban a pillanatban csilingelt a lift, hogy megérkeztünk és nyílt is az ajtó. Ránéztem és láttam a döbbenetet az arcán, de tetszett neki, hogy nem omlottam a karjába. Rákacsintottam, majd kiléptem a liftből és bementem a lakosztályba.

- Gyere Cat ezt látnod kell! –ragadta meg a kezem Nicole és kihúzott a teraszra. A srácok a korlátnál álltak és integettek, a többiek pedig hátrébbról figyelték őket. Hatalmas hangzavar volt itt fent is pedig sokkal magasabban voltunk a lányoknál.

- Elképesztő… - mondtam.

- Most figyelj! – fordult felém Harry és elhátráltak a korláttól mire csökkent a hangerő.

- 3, 2… 1! – számolt Niall, majd visszarohantak a korláthoz és újra felharsantak a rajongók.

- Megint a rajongókkal szórakoztok? – lépett ki Zayn is a teraszra.

- De hát olyan édesek… - mondta Louis nevetve.

- Inkább gyere te is köszönj nekik. – mondta Liam, mire Zayn is csatlakozott a srácokhoz. Még öt percig integettek, majd visszavonultunk ebédelni. Otthon szerencsére épp vacsoraidő van, szóval nem vagyunk annyira megkavarodva az időeltolódás miatt. Ebéd közben beszélgettünk és szóba jött, hogy mi lesz az este menete.

- Srácok ez lesz eddigi legnagyobb bulink ezt mindenképp meg kell utána ünnepelni… - mondta Harry.

- Miért? – kérdezte Sophie.

- Mert nagydolog és meg kell ünnepelni… - válaszolt Harry.

- Szerintem Sophiet az érdekli, hogy miért ez lesz a legnagyobb bulink… - segítette ki Sohiet Liam.

- Jah – röhögött fel Harry – Hát 65 ezer ember előtt fellépni nem semmi.

A szám hallatára félre nyeltem és majdnem ott fulladtam meg. Sophie azonnal elkezdte gyengén ütögetni a hátam.

- Khm… köszönöm… - nyögtem ki, mikor meg bírtam szólalni.

- Jól vagy Cat? – kérdezte aggódóan Eleanor.

- Persze… - köszörültem meg a torkom még egyszer.

- Vigyázz magadra Cat – simogatta meg a hátam Sophie.

- És hol akarsz bulizni szuperszár? – kérdezte Danielle Harrytől.

- Nemtom – vonta meg a vállát és tovább evett.

- Tipikus… - rázta meg a fejét Niall.

- És holnap akkor mikor indulunk? – kérdezte Louis.

- Hova? – lepődött meg Nicole.

- Várost nézni. – vágta rá Zayn.

- Hát akkor kicsit később, hogy kialudjuk magunkat – mondta Liam – Majd intézem.

- Tehát készüljünk úgy, hogy este bulizunk? – kérdeztem.

- Igen! – vágta rá Harry.

Befejeztük az ebédet és a csajokkal elmosogattunk, majd mindenki félrevonult egy kis pihenőre. Én el is aludtam és Sophie ébresztett, hogy menjek készülődni. Ő már lezuhanyozott és épp a körömlakkozáshoz állt neki. Kissé kómásan betántorogtam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá hajat mosni. Gyorsan végeztem és hozzá is kezdtem a megszárításához.  Mikor kész lettem kimentem, hogy felöltözzek és csak utána vasaljam ki a hajam. Sophiet épp a bőröndömben kutatva találtam.

-Te mit csinálsz? – nevettem.

- Keresek neked valami dögöset – mondta és kihúzta a pink ruhát a bőröndből, amit tőle kaptam.

- Mit tervezel? – kérdeztem.

- Nem segíthetek csak úgy?  - kérdezte, de soha nem mondja meg, mit vegyek fel, ha csak nem tervez valamit – Na jó… Csak szeretném, hogy dögös legyél kitudja, lehet találkozunk valami jó pasival… Azon az ötön kívül a szomszéd szobákból – nevetett.

- Hát jó legyen, de akkor már ki is sminkelsz – mutattam rá.

- Mindenképp! – dobta oda a ruhát én meg belebújtam. Miután kivasaltam a hajamat, Sophie kisminkelt, de csak szolidan, ahogy én szeretem. Sophie egy pánt nélküli sötétkék rövid ruhát választott és neki is egyenesre volt szárítva a haja.

- Csajok készen vagytok? – dugta be a fejét Harry.

- Pillanat! - mondtam és előszedtem a magas sarkúm – Mehetünk! – mutattam fel a darabot, majd Sophieval egymásba karolva mentünk le a lépcsőn. Elején nem értettem, hogy miért csak mi csíptük ki magunkat a csajokkal, aztán rájöttem, hogy a srácokat ott várja az arénában egy egész csapat, hogy kiöltöztesse őket.

Hétre érünk oda az arénához, ahol már megkezdődött az egyik előzenekar fellépése. Mivel szinte minden rajongó bent volt már így nem volt olyan vészes a bejutás a színfalak mögé. Kinéztünk a színpad oldaláról és majd ott ájultam el a sok ember láttán és a legelképesztőbb, hogy egy nálam is fiatalabb lány énekelt a színpadon. Mivel hátul is lehetett hallani a zenét ezért visszamentünk a pihenőszobába, ahol már ki volt nyitva a kétszárnyas ajtó, ami mögött az öltöző bújt meg. A srácok épp öltözködtek, amikor benyitottunk. Öltözékük laza volt, mindenkié más, de mégsem ütöttek el egymástól. Ám a hajuk még nem volt belőve. Kicsit később megjelent egy ősz hajú – nyílván festett – olyan 25 és 30 év közötti fiatal nő a karján egy szőke hajú kislánnyal, aki amint meglátta Hazzt átkéredzkedett a kezébe. Aztán beugrott, hogy kik is ők, hisz az interneten láttam már őket, csak a nevükre nem emlékszem… Miután mindenkit üdvözölt odajött hármunknak – Sophienak, Nicolenak és nekem - bemutatkozni.

- Sziasztok! Mi még nem találkoztunk… - mosolygott kedvesen – Louise Teasdale vagyok a srácok fodrásza. – fogott mindhármunkkal kezet miközben mi is bemutatkoztunk. – A kislányom pedig Lux – mutatott a szőkeségre, aki Harry karjából vidáman ide integetett – Most viszont el kell kezdenem a srácok haját, hogy időben végezzünk… - mondta és randomra kézen ragadva az útjába kerülő első srácot, Niallt a tükör előtti székhez vezette.

- Milyen volt a szünetetek Lou? – kezdett társalogni Liam.

- Mozgalmas… Lux nem sokat hagyott pihenni igaz kincsem? – fordult egy pillanatra Harryék felé.

- Nem – rázta meg a fejét a kislány, majd Harryhez bújt nevetve.

Lou rettentően gyorsan dolgozott és nagyon jól megcsinálta a fiúk haját, közben pedig színpadra lépett a másik előzenekar, a 5SOS és az ő zenéjüktől zengett a környék. Még nem hallottam eddig őket, csak olvastam, hogy ők az előzenekar, de nagyon tetszett. Fél óra volt a srácok kezdéséig és elkezdtek skálázni, hogy bemelegítsék a hangszálaikat. Niall előszedett valahonnan két gitárt és az egyiket a kezembe nyomta.

- Ha van kedved szállj be – kacsintott.

- Ó imádlak, köszi! – örültem meg a hangszer láttán illetve, hogy Niall gondolt rám. Elkezdte a Little Things dallamát gitározni és én is beszálltam, majd a fiúk is énekelni kezdtek. Aztán Niall szólt, hogy csak folytassam az alapot Ő pedig néha eltért tőle feldobva a dalt. Utána bólintott, hogy cseréljünk és én is kélhettem a fantáziámat a zenében. Majd a Live While We’re Young-ba is belekezdtünk, mivel annak tudom még a gitár alapját. Most viszont nem bírtam már ki, hogy ne énekelgessek bele itt-ott. Nagyon élveztem a fiúkkal a zenélést. El jammeltük a maradék időt és Paul jött szólni, hogy 5 perc múlva kezdés.
- Ezt meg kell ismételnünk! – mutatott rám Louis.

- Bármikor! – nevettem.
 Elbúcsúztunk a srácoktól, és míg ők a színpad alá mentek, hogy onnan „ugorjanak” elő, minket Paul felvezetett a lelátó elkerített részére, ahonnan mi élvezhetjük a koncertet. A srácok az Up All Night-al nyitották meg ütősen a koncertet és mi már ott elkezdtünk bulizni, majd a második albumról játszottak dalokat illetve elhangzotta a One Way Or Another illetve a Teenage Dirtbag. Végül természetesen a What Makes You Beautiful-al zárták az estét. Mi az éljenzés és tapsvihar alatt visszamentünk a backstagebe és ott vártuk a srácokat, hogy gratuláljunk nekik.

- AAAAAAAAAAAAA – szaladt be az öltözőbe Louis.

- Srácok ez óriási volt! – jött be utána izgatottan Niall.
- Legszívesebben visszamennék és előröl kezdeném a koncertet… - mondta Zayn.

- Olyan adrenalin löket van bennem gyerekek… - mondta Liam.

- Ezért is megyünk bulizni! – kiáltott Harry és belecsapott Zayn feltartott kezébe.

- Szuperek voltatok! – omlott Harry nyakába Sophie.

- A Little Things eszméletlen durva volt, hogy mindenki milyen pontosan és hangosan énekelt… Alig hallottalak titeket… - mondtam izgatottan.

- És mennyire odavannak értetek eszméletlen… Legközelebbre beszerzek egy füldugót is… - mondta Nicole.

- A Directionerek tényleg fülsüketítőek tudnak lenni – mondta Eleanor.

- De a támogatásuk eszméletlen – mosolyodott el Danielle.

- Nélkülük nem lennénk itt – mondta Louis.

- Ahhh a mi Crazy Mofoink… - tette a szívére a kezét meghatottan Niall.

- Csak te hívod így őket… - mondta Zayn.

- Nem baj – vonta meg a vállát Niall és felkapott egy szendvicset a svédasztalról. Majd Paul szakította félbe a beszélgetést.

- Srácok, ha időben lépni akartok, akkor nyomás! – jött be Paul, mire észbe kaptak és gyorsan összekapták magukat, majd szinte rohantunk a hátsó bejárathoz a kisbuszhoz. Én nem értettem miért 3 darab busz áll kint, amikor egybe is beleférünk. Mint később kiderült a másik kettő a kitartó Directionerek vagy riporterek elterelésére volt.

Egy fél óra múlva már Mexico egy jómódú bulizójában találtam, magam ahova csak meghívottak jöhetnek be, de természetesen a One Direction-nek el lett intézve, hogy plusz 10 fő beférjen. Persze ez a lista nem zárta ki, hogy seggfejek ne jussanak be. Már vagy a harmadik ember próbált letapizni, amikor meguntam és inkább megpróbáltam innivalót szerezni, de hát az sem volt könnyű feladat.

-Szia chica! – fogta meg valaki aderekam és már készültem, hogy behúzzak neki egyet, de mikor megfordultam rájöttem, hogy csak Zayn az.

- Ohh szia! Mióta pezseg benned a latin vér? – kérdeztem.

- Áhh minden második pasas így próbál csajozni, gondoltam kipróbálom… - vonta meg a vállát.

- Értem – nevettem el magam – viszont nálam nem jött be…

- Hát te sem vagy sikeresebb az italszerzésben édesem… - vágott vissza.

- Persze mert nem dobom fel az asztalra, amim van… - tettem csípőre a kezem.

- Nem is kell csak légy látványos…

- Most ellent mondtál magadnak – húztam össze a szemem.

- Nem dehogy… Megmutatom. Fordulj meg!

- Nem! – válaszoltam csípőből.

- Na gyerünk! Bízz bennem!

- Ahh oké – adtam meg magam és megfordultam.

- Kis terpesz…

- Most rendőrségi motozásra készülsz vagy mi? – fordítottam hátra a fejem.

- Csak csináld, amit mondok… - mondta és egy pillanat múlva félig átbújt a lábam között, megfogta a combom és a magasba emelt. Kétségbeesetten kaptam a feze után nehogy hátra essek. – Foglak nyugi!

- Azért szólhattál volna előre… - kiabáltam le, hogy hallja a hangzavarban.

- Így izgibb volt, na de most közelebb megyek te meg kérj inni. Meg ha megkérhetlek nekem is valamit…

- Oké – kiáltottam le és megindult a tömegben a pult felé. Pár ember állt előttünk, amikor a pultos észrevett.
- Mit adhatok? – vigyorgott.

- Két whisky kólát. – üvöltöttem szinte.

- Máris! – kacsintott és hozzá látott az elkészítéséhez. Ez tényleg bevált… Közben Zayn felnyújtotta a pénzt, hogy fizessek, de nem fogadtam el. Ám problémás volt, amikor megkaptam az italokat, hogy nulla kézzel, hogy fizessek, de Zayn persze kisegített, majd kiszabadultunk a tömegtől. Zayn óvatosan letett, miközben figyeltem, hogy ne öntsem ki az egészet.

- Remélem szereted – fordultam meg és átnyújtottam a poharat, mire belekortyolt.

- Tökéletes!

- És köszi!

- Ugyan – legyintett - de a következő tánc az enyém – kacsintott.

- Mindenképp! – mosolyodtam el, majd félrevonultam egy asztalhoz, ahol megittam az italomat és az üres poharat leraktam az asztalra. Azonnal fejbecsapott az alkohol, de nem volt vészes. Zayn is követte a példámat, majd felkért táncolni. Jól esett vele táncolni, mert legalább senki nem akart bepróbálkozni nálam. Nincs kedvem ma este pasizni. Zaynnel teljes összhangban mozogtunk a zene ütemére és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Mikor már alig volt köztünk távolság a fülemhez hajolt.

- Annyira kívánlak… - zihálta – Nagyon dögös vagy.

- Nem vagy ezzel egyedül – mondtam miközben beletúrtam a hajába.

- Benne vagy? – kérdezte és láttam az elsötétült szemében a vágyat.

- Csak ne tudja meg senki… - mondtam, mert azért tudom, hogy itt vannak valahol a többiek is. Zayn megragadta a karom és bevezetett egy folyosóra, aminek a végén egy lépcső volt. Felrobogtunk a lépcsőn és bementünk egy szobába, ahol egy ágyon kívül semmi nem volt.

- Honnan tudtad, hogy ez szabad? – kérdeztem.

- Ki volt írva - zárta be az ajtót – És konkrétan bejövetelkor kaptunk egy szórólapot erről… - röhögött. Sosem voltam bulizó hely különszobájában, ami arra van fenntartva. Zayn elfordította a kulcsot a zárban, majd megindult felém a szokásos mosolyával a száján. Amint megérintette a csípőmet, megéreztem a bizsergést a hasamban.

- Erre vártam mióta megláttalak ebben a dögös ruciban… - mondta és megcsókolt. Persze nem az a finom szerelmes csók volt. Én meg élveztem. Nagyon is. Tuti, hogy a pokolra jutok…