33. rész

- Elnézést a késésért! – rontottam be 10 perces késéssel a próbaterembe Zaynnel a sarkamban – A nyomtatás kissé… lassú volt… - emeltem fel a kezemben lévő kottákat. A terem egy nagyobb táncteremnek is elment volna és a falakat borító tükör is erről árulkodott. Viszont a terem egyik végében el volt helyezve egy egész zenekari felszerelés illetve két kanapé, amelyen most négy srác és két lány ült és mind engem bámultak.
- Hello! Mi vagyunk a The Scene. Te biztos Catherin vagy… - állt fel az egyik fiú a kanapéról.

- Öhm igen, de szólítsatok csak Catnek – mosolyogtam.

- Nos, ez esetben Cat, bemutatnám a csapatot! Shara és Jeniffer a vokálosok – mutatott a szőke, majd a barna hajú lányra – Garret a billentyűs, Bryan és Logan a gitárosok, én pedig Denis vagyok a dobos.

- Nagyon örvendek! Ja és Ő pedig Zayn, - mutattam a mögöttem álló énekesre - bár biztos ismeritek, na mindegy… Remélem nem baj, hogy elkísért...

- Ígérem csöndbe leszek! – húzta be a képzeletbeli cipzárt a száján.

- Nem, semmi gond! Akkor kezdjünk is neki! – csapta össze a kezét Denis.
A próba nagyon jól ment, hamar megtaláltam a közös hangot a bandával és jól együtt tudtunk működni. Nem kellett tíz milliószor elmagyaráznom valamit, ha szerintem úgy jobb, mint Christinának. A srácok nyitottak voltak az új ötletekre, ha meg valami nem tetszett nekik, azt teljesen jó érvekkel alátámasztották és meggyőztek. A próba végén fáradtan huppantam le Zayn mellé.

- Tök ügyes vagy az este semmiség lesz… - dicsért meg Zayn.
- Hát remélem is! – mosolyodtam el – Mennyi az idő?

- Kettő lesz 10 perc múlva…

- Úristen, akkor nem csoda, hogy éhen halok.

- Hát ha kifújtad magad mehetünk is ebédelni. – mosolyodott el.

- Akkor este! – köszönt el mindenki nevében Denis, amit viszonoztam mielőtt még elhagyták volna a termet, majd megcsörrent a telefonom.
- Szia Sophie! – vettem fel a készüléket.

- Cat most nézem meg az e-mailemet… - kezdte köszönés nélkül.

- Sophie ugye nincs baj? – kérdeztem aggódva.
- Most fogom megnyitni a felvételi bizottság által küldött levelet, azért hívtalak, hogy legalább így itt legyél velem!
- És Hazz? De örülök, hogy hívtál.
- Ő is itt üt mellettem. Akkor háromra nyitom…
- Oké!
- Egy… Kettő… Három… - és csönd. Csak egy nagy lélegzetvételt hallottam és megijedtem.

- Sophie… - kezdtem.

- Felvettek! – bökte ki és ezzel egy időben el is sírta magát. - Cat felvettek az egyetemre!

- Ez eszméleten! Gratulálok! Jaj hogy szeretnélek most megölelni…

- Én is téged! – vett újabb nagy lélegzetet – Te megnézted már?

- Öhm… Nem. Elfelejtettem. – nyeltem nagyot – Akkor én most leteszem és megnézem oké?
- Rendben! Majd értesíts!

- Mindenképp! Szia! – köszöntem és kinyomtam a telefonom és már mentem is rá az internetre. Pillanatok alatt megnyitottam a levelet és sebesen olvasni kezdtem és hamar meg is találtam a lényeget…
- Felvettek! – ujjongtam – Zayn, bejutottam a Kingsre! Annyira köszönöm! – fogtam a kezeim közé az arcát, majd megcsókoltam – Jesszus ne haragudj! Nem vagyok magamnál… - kértem bocsánatot miután elhúzódtam.

- Semmi gond Cat! – mosolygott – Nem az első alkalom…

- De basszus bárki megláthatott volna és még azt hiszi…

- De nem látott senki semmi gond! Nyugodj meg!
- Oké – mosolyogtam – Szóval köszönöm!
- Nem tudom mit, de nagyon szívesen! – nevetett fel.

- Nélküled tuti nem sikerült volna… Lehet be sem adtam volna a jelentkezésem…

-Ó… Értem – mosolyodott el – Akkor most duplán megérdemled, hogy meghívjalak ebédre!
- Dehogy hívsz meg!

- De! Ragaszkodom hozzá! Na, gyere! Út közben pedig hívd vissza Sophiet!
- Rendkívül makacs vagy… De oké. – kaptam fel a táskámat és elindultunk a kijárat felé.
Útközben felhívtam Sophiet és őrjöngtünk egy sort, hogy milyen jó hogy az elsőnek jelölt egyetemekre jutottunk be. Majd felhívtam aput is a taxiból, amit addig Zayn hívott.

- Szia kincsem mi újság? – vette fel harmadig csöngés után apa.
- Szia apu! Most néztem meg a felvételi levelem…
- Igen? És? Bejutottál? – kérdezgetett és hallottam a hangján, hogy kicsit ideges lett.

- Attól függ, hogy hova…

- Kincsem a mérnökség is nagyon szép szakma és mellette nem kell hanyagolnod a zenét…

- Tudom apa! De erre semmi szükség ugyanis felvettek a Kingsre! – vigyorodtam el ahogy kimondtam.

- Catty gratulálok! Elizabeth! – kiáltott apa, anyunak – Catty bejutott az egyetemre! Jaj kicsim annyira büszke vagyok rád! – beszélt újra hozzám, apa és hallatszott a hangján, hogy elérzékenyült.

- Jaj apa nehogy elsírd magad, mert én is elbőgöm magam!
- Igaz igaz… És Sophie?

- Ő is bejutott!

- Jaj de jó! Neki is gratulálok! Ha hazaértek megünnepeljük és nem is zavarlak tovább úgy is el kell mennem bőgni egy eldugott helyre, hogy senki ne lássa…
- Jaj de hülye vagy apa! – nevettem.

- Majd hívj még! Szeretlek!
- Én is szeretlek apu! – mondtam, majd kinyomtam a telefont – apám konkrétan lerázott – nevettem fel.

- Miért nem mondtad nekik, hogy ma énekelsz? – kérdezte Zayn.

- Majd ha túl leszek rajta… Nekem úgy jobb – csikartam ki egy mosolyt magamból – És hova megyünk enni?

- Arra gondoltam egy tengerre néző helyre viszlek utána pedig ha van kedved persze elmehetnénk biciklizni. Vagyis te deszkával…
- Tökéletes! – mosolyodtam el.

- Meg is jöttünk! – pattant ki az autóból, majd nekem is ajtót nyitott.

- Micsoda úriemberrel van dolgom… - jegyeztem meg direkt úgy, hogy hallja, de válasz nélkül előre sietett kifizetni a taxit – Szóval a taxit is te fizeted meg a kaját is? Ez így nem lesz jó… Apropó honnan szerzünk biciklit meg gördeszkát?

- Rengeteg kérdésed van... De ne aggódj, mindenről ÉN gondoskodom! – nyomta meg az „én” szót és a mellkasára bökött.

- Hmm akkor mindenből a legdrágábbat kérem ki…

- Csak nyugodtan! – vigyorgott.

- Nem törlek meg igaz? – kérdeztem lemondóan.

- Nem hát!

- Akkor kérlek nyiss ajtót – mutattam az étterem ajtajára, ugyan is még mindig az utcán álltunk.

- Igen is hölgyem! – próbálta kifinomultan mondani, de elnevette magát.

- Még gyakorold! – ütögettem meg a vállát, majd bementem az étterembe. Zayn kért egy asztalt a teraszon, ami előtt egy homokos terület terült el és a tenger. Gyönyörű kilátás volt és jól esett odakint üldögélni a kellemes szellőben. Ebéd után újra fogtunk egy taxit, ami egy sport bolt előtt rakott ki minket, ahol az énekes azt mondta, hogy választhatok egy gördeszkát. Nem is sejtette, hogy egy milyen nehéz dolog nekem. Végül sikerül kiválasztanom EGY darabot, míg Zayn is választott egy BMX-et magának, majd kikölcsönözte a sporteszközöket és elindultunk egy deszkapályára. Követtem őt és igyekeztem kikerülni a járókelőket, de miután már a harmadik embernek mentem neki inkább leszálltam és a hónom alá csapva a deszkát a haverom után futottam.

- Mit csinálsz? – fékezett le Zayn, amikor mellé értem.

- Így könnyebben manőverezek – vontam meg a vállam.
- Majd én viszlek. – jelentette ki.

- És mégis hol a fejeden? – kérdeztem, mintha valami butaságot mondtam volna.
- Haha. Tudsz fél kézzel kapaszkodni?

- Attól függ… - néztem rá gyanakvóan. Volt benne valami rosszfiús, ahogy kapucniban és napszemüvegben ült a biciklin. Persze az álca miatt viselte ezeket.

- Állj rá a villapapucsra és…
- A mire? – kérdeztem vissza, mire elmosolyodott.

- Arra a két csőre, ami kiáll a kerékből.

- Okés! Így értem. – bólintottam.

- A vállamba tudsz kapaszkodni, csak az egyik kezedben fognod kell a deszkádat.

- An nem gond. De elbír ez így kettőnket? – kérdeztem kissé félve.

- Bőven! Na, pattanj fel! Fogy az időnk!

- Jól van, jól van!
Felálltam a biciklire, ahogy Zayn mondta és már tovább is indultunk a pálya felé. Szerencsére nem volt messze és 10 perc alatt odaértünk. Ott lepattantam a bicikliről és már meg is indultam egy félcső felé, miközben hátra kiáltottam neki egy köszönömöt. Délután öt órakor sikerült Zaynnek elrángatnia a pályáról. Paul szedett minket össze egy olyan kocsival, aminek a tetejére fel lehetett rakni Zayn bringáját és visszavitt minket a szállodába. Paul azt mondta elintézi a kocsit, csak menjünk készülődni. Ahogy felértünk az emeletre bedörömböltem Harryék szobájának ajtaján.

- Ki az? – kiabált ki Harry. Már hallottam a lépteit és egy pillanat múlva ajtót nyitott.
- A farkas. És most ellopom a barátnődet! – mentem be Sophiért.

- Szia Cat! – csillant fel a lány szeme.

- Segítesz ruhát választani?

- Persze! Harry addig zuhanyozz le, mert utána én szeretnék!

- Igen is főnök asszony! – nyomott egy csókot a lány szájára és irányba vette a fürdőt.

- Pfffff te papucs! – gúnyoltam ki és elnevettem magam, mire hozzám vágott egy törülközőt.
Átmentünk a másik szobába és Zaynt átküldtem addig Harryhez, míg mi dumáltunk és ruhát választottunk.
- Egész délelőtt a strandon voltunk, majd ebéd után hazajöttünk, amikor megnéztem az e-mailem ugye… - magyarázott hevesen Sophie miközben a bőröndömben turkált – És utána összebújva filmeztünk az ágyban, majd csak feküdtünk és beszélgettünk és awww olyan jó volt. Semmi felhajtás és még is olyan különleges volt.

- Örülök neki, hogy jól megvagytok! – öleltem meg.
- És neked milyen napod volt? Idáig próbátatok?

- Nem mikor hívtál akkor végeztünk utána elmentünk ebédelni…

-  A bandával? – kérdezett bele.
- Nem csak Zaynnel utána meg elmentünk deszkázni. Pfffuuu nagyon jó volt teljesen elterelte a figyelmemet a ma estéről…
- Kedveled őt igaz?

- Nagyon! Pont, mint Harryt. Na jó Hazzt azért jobban… 16 év az 16 év…

- Uhhum… - bólintott barátnőm – uuu elhoztad ezt a ruhád? Ez olyan csini ez legyen! – emelte ki a fekete elöl térdig érő hátul hosszított darabot – Csak adok majd hozzá egy övet a derekadra, hogy legyen egy kis szín is…

- Tökéletes! Köszönöm!

- Szivi! – mosolygott – Most menj zuhanyozni te is nehogy elkéssünk…

- Igen is anya! – bólintottam, mint a jó gyerek.

- A másik papucs… - jegyezte meg barátnőm.

- Hát eggyel nem mennél sokra. – utaltam Harryre - Egy pár. Na az már valami!
- Te tiszta hülye vagy – nevette el magát a barátnőm.

- Mondj újat! –kacsintottam, majd bementem a fürdőbe. Mikor kijöttem Sophie helyett Zayn volt a szobában.
- Hali! Sophie küldött egy övet odaraktam a ruhádra – mutatott Zayn az ágyamra – Mehetek zuhanyozni?

- Persze! Köszönöm szépen!

- Nincs mit! – állt fel – Ja és Harry azt üzeni, hozd a gitárod is. - mosolyogott és beballagott a fürdőbe.
*
Most a fiukkal a nekik szokásosnál korábban értünk a koncert helyszínére ugyan is én leszek az első elő zenekar, utánam van a 5SOS és ragaszkodtak hozzá, hogy mind megnézzenek. Ebben az arénában is volt egy hatalmas szoba a srácoknak svéd asztallal, ruha állványokkal, amin a ruháik lógtak, néhány fésülködőasztal és persze középen két kanapé és pár fotel. Én idegesen körbe-körbe mászkáltam, amikor megjelent Lou a srácok fodrásza.
- Sziasztok! Catherint keresem. – köszönt és lerakta az ölében ülő kislányt, aki rögtön a többiek közé szaladt.

- Itt vagyok! – jelentkeztem.

- Á! Kell segítség sminkkel, hajjal vagy ruhával?

- Öhm… ruha remélem jó, sminket Sophie csinálta szóval nem tudom és talán, ha a hajamhoz kaphatnék egy hajvasalót… Már kezd begöndörödni… - piszkáltam meg néhány hajtincsem.
- Áh ez semmiség, csak át kéne jönnöd velem a másik szobába, a fiuknál nem szokott kelleni a hajvasaló… - nevette el magát.
- Persze! – bólintottam, majd követtem egy másik szobába, ami hasonlóképp volt berendezve és a The Scence vokálosai a kanapékon ücsörögtek.
- Ez Camryn, a banda és a táncosok öltözője lenne… - magyarázta Lou, miközben köszöntem Sarahnak és Jeniffernek.

- És a többiek merre? – kérdeztem kíváncsian.
- Garették a színpadnál vannak, a táncosok meg erre arra kószálnak… - válaszolt Sarah.

- És mögöttem táncolni fognak? – kérdeztem meglepetten.

- Nem hiszem. – egyenesedett fel Lou miután bedugta a hajsütő vasat - Camrynnak koreográfiája volt a táncosokkal, amibe sokszor ő is táncolt, de neked ezt a mai nap folyamán nem lehetett volna lenyomni a torkodon szóval szerintem megúsztad.

- Pedig simán feljöhetnének, max kihagynák azokat a részeket… - mondta Jeniffer.

- De a műsor fele körülbelül az én számaimból van, azzal mi lenne? – kérdezősködtem tovább, miközben leültem Lou elé a székbe.

- Áhh nem mindig táncolnak… azért egy óra intenzív mozgásba kikészülnének kell egy-két szám szünet nekik – válaszolt a másik lány.

- Na jó mindegy. Következő koncertre gondolom úgy is visszajön Camryn és akkor minden megy majd a rendes forgatókönyv szerint. – gondolkodtam hangosan. Lou pedig elkezdte rendbe hozni a hajam, amikor Richard lépett be az öltözőbe.

- Szép jó estét! Nem feltétlenül! - válaszolt a manager - Most a temetéssel van elfoglalva, úgyhogy egy ideim mellőznünk kell…
- És nekem kell helyettesítenem? – néztem a férfira a tükör segítségével ugyan is háttal ültem neki.

- Meglátjuk. Ha ma este jó leszel, akkor hivatalosan is te vagy Camryn helyettese… Ha nem, akkor keddig szerzek valaki mást. Tehát vedd komolyan ezt a dolgot, most nem egy szalagavatón vagyunk, ahol az osztálytársaid látnak… És mivel ezt az alkalmat elvállaltad, biztos szeretnéd a többit is, de ahhoz bizonyítanod kell nekem is, nem csak a srácoknak. – nézett rám kicsit ijesztően.

- Rendben felfogtam! Higgye el nem szándékom beégni több ezer ember előtt…

- A hírnévre sokan bármire képesek. – mondta, majd kiment a szobából.

- Oké ezt most vehetem személyes sértésnek? – kérdeztem a lányoktól kicsit felháborodva.

- Ne is foglalkozz vele – nyugtatott Lou – Csak a legjobbat a karja a srácoknak, de mindig is ilyen mogorva volt. Jó hír, hogy kész vagy! – mosolygott rám a tükrön keresztül.

- Ahh köszönöm szépen! Most viszont akkor járok egyet, aztán vissza megyek a többiekhez… - mutattam az ajtóra.

- Okés! – mosolygott rám Lou.

- Még egyszer köszönöm a hajvasalást! Lányok a színpadon találkozunk. Sziasztok! – néztem körbe, majd elhagytam a szobát és elindultam találomra az egyik irányba. Egy ideig kacskaringóztam a folyosókon majd megláttam néhány széket a fal mellett és leültem az egyikre. Becsuktam a szemem és a falnak döntöttem a fejem és úgy élveztem a csöndet, ami nem tartott túl sokáig.

- Ki a kedvenced? – kérdezte egy férfihang, mire kinyitottam a szemem és ott ült egy barna szemű srác és mosolyogva nézett rám.

- Tessék? – kérdeztem vissza, mert nem értettem mire gondol. Haja oldalt rövidebbre volt nyírva és felül felzselézve meredtek az ég felé a hajtincsei. Fekete kapucnis pulcsit viselt és szürke melegítő nadrágot tornacipővel.

- 1D rajongó vagy nem? És a srácokra vársz… - kezdte.

- Nem, vagyis szeretem őket, de nem vagyok Directioner. De miből gondoltad ezt?

- A találkozó szoba előtt ücsörögtél. Itt találkoznak, majd a srácok néhány szerencsés rajongóval… - mutatott az ajtóra velem átlósan.

- Ó. Nem tudtam. Máris megyek, csak kitalálom merről jöttem… - készültem fel állni.

- Jaj nem akartalak elüldözni!

- Nem. Szó se róla, de lehet vissza kéne mennem. Nem tudom mennyi az idő és…

- 15 perc múlva hét.

- Mi? Jesszus, akkor sietnem kell! Ööö…

- Hova?

- Vissza a srácok öltözőjébe… Biztos keresnek már…

- Gyere elkísérlek! Ezek a helyek olyanok, mint a kisebb labirintusok. – intett és elindult az egyik irányba.

- Ahh köszönöm! – szegődtem utána és pillanatok alatt vissza is jutottunk az öltözőkhöz.

- Meg is érkeztünk kedves… - húzta el az utolsó szót és mosolyra húzódtak az ajkai.

- Cat. – mosolyogtam – Nagyon köszönöm a segítséget…

- Nate.

- Köszönöm Nate!

Ahogy kimondtam kinyílt az ajtó és Sophie lépett volna ki rajta.

-Hál isten Cat! Gyere megigazítom a sminked és utána menned kell! Ó hello! – köszönt a srácnak mielőtt berántott volna az öltözőbe. A következő dolog, amire a nagy sietés után emlékszem, hogy a színpad szélén állok, még takarásban és a nevemet harsogják a hangfalak: A színpadon Catherin Davis és a The Scence.