23. rész

Gyönyörű gesztenyebarna szemű lányról van szó. Hosszú barna haja eltakarta a vállát, ami kilátszott a rózsaszín ruhájából.

- Szia, már csak téged nem ismerlek – kezdte kedvesen a lány – Nicole Wilson! – nyújtotta a kezét.

- Catherin Davis! – mutatkoztam be – Örülök, hogy megismerhetlek!

- Szint úgy én is és köszönöm a meghívást a bálotokra!

- Ugyan semmiség! – legyintettem.

- Na és meséljetek, hogy találkoztatok? – kérdezte izgatottan Eleanor.

- Nyugi nyuszi, majd elmesélik – puszilta meg Louis.

- De semmit nem tudunk rólatok és már tűkön ülünk – mondta Danielle.

- Milyen nyugtalanok vagytok – nevetett Liam.

- Srácok… - kezdte Sophie – A lányok szerelem témában nem bírnak magukkal…

- Ez igaz. – nevetett Nicole.

- Szóval… - sürgettem őket ugyan is én is nagyon kíváncsi voltam már. Niall kezdte a történetet, majd egymást kiegészítve meséltek. Röviden: Niall kajált egy Nando’sban, – mi mást csinált volna – amikor látta, hogy Nicol feláll és otthagyja a mobilját. Igazi úriember módjára Nicole után ment, de már nem látta sehol, ezért visszatért befejezni az ebédjét. Mivel a telefonon nem volt kód, Niall megnézte a twitter nevét, majd a sajátjáról írt neki egy privát üzenetet, hogy nála van a telefon.

- De ha nem követ, akkor nem tudsz privát üzenetet küldeni… - kötött bele Harry.

- De Nicole már követett és csak vissza kellett követnem – mosolygott Niall.

- Nem úgy volt, hogy nem vagy rajongó? – kérdezte Zayn.

- De igen, csak a húgom egyszerűen imád titeket és mivel nem engedem még, hogy twittere legyen 13 évesen ezért nekem kell informálnom őt… - magyarázta meg Nicole.

- Helyes! – bólintott büszkén Louis. Megszólalt a nagytesó énje.

- És ezek után? – kérdezte Danielle.

- Elkezdtünk beszélgetni, és amikor visszakaptam másnap a telefonom Niall meg is hívott ebédre. – mosolygott Nicole.

- És meghódítottam – büszkélkedett Niall.

- Taníts mester! – szólaltam meg mire mindenki elröhögte magát még én is – De tényleg Zayn bele kell húznunk… - néztem rá.

- Egyet értek - bólintott mire megint elröhögtük magunkat. Jó hogy így tudunk nevetni a bénaságunkon. Mondjuk a reggeli flörtről még Sophienak sem meséltem. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a suliba. Első dolgunk természetesen a fényképezkedés az aulában. Először mindenki a párjával fényképezkedik, amiből a smárolós képek elhagyhatatlanok. Természetesen kivéve minket. De Zayn nem hagyta, hogy elkenődni a kedvemet. A mosolygós, ölelkezős kép után fogta magát és felkapott az ölébe, mintha házasok lennénk, amin persze elröhögtem magam. Majd jött a csak csajok, csak fiuk képek és persze a közös, amin mind a tízen rajta vagyunk. És legvégül egy kép csak rólunk Sophieval, majd Zaynnel és Harryvel, amin a srácok mögénk álltak és átkarolták a derekunkat és kissé egymás felé fordultunk. A fotós meg elmondhatja magáról, hogy ő örökíttette meg elsőként Niallt és Nicolet. Persze ő ezt nem fogta fel. Utána kimentünk a kertbe és kerestünk egy asztalt. A bált minden évben a szabadtéren tartják, hisz Júniusban már jó idő van hozzá, de a tornaterem is készenlétben áll, ha eső esetén be kell vonulni. A nagy focipálya van lefedve valami falappal és olyan mintha parketta lenne. Körben vannak felállítva a nagy asztalok és középen pedig a tánctérnek van hely hagyva. Már elég sokan voltak, de mi voltunk csak olyan okosak, hogy először elfoglaljunk egy asztalt, ami az este folyamán csak a miénk lesz. Majd rögtön a tánctérre mentünk.

- Szép estét kívánok! – szólalt meg a zene lehalkulása után valaki a mikrofonban, akit nem láttam, de felismertem a hangját. Tresh volt diák, valami rapper féleség, aki minden sulibuli vezetését elvállalja. Végülis nagyon jól tud konferálni, meg felpörgetni a bulit. – Mint minden évben most is megválasztjuk a végzős bál királyát és királynőjét. A szabályok…

Mivel ez engem hidegen hagy szóltam Sophienak, hogy lelépek a mosdóba.

- Lemaradtam valamiről? – kérdeztem, amikor vissza értem és az asztalunknál ültek Sophiék és Zayn.

- Tina és csatlósai nagy belépőjéről. – mondta Sophie.

- O jaj most mi lesz? – tettettem kiborulást – Ez az év eseménye és én elszalasztottam? Kitalálom arany és rózsaszín csili vili cuccok minden mennyiségben?

- Eltaláltad – mondta Harry , aki a fejét borzolta.

- Mit csinálsz? – kérdeztem.

- Szegény a csillám útjában állt – mondta Zayn.

- Részvétem! Kértek inni? – kérdeztem.

- Mi nem köszi – mondta Sophie.

- Oké akkor megyek, hozok magamnak valamit. – mondtam és újra elszakadtam a csapattól. Azt imádom, az iskolánkban, hogy tudják úgysem bírnánk ki, hogy ne csempésszünk be alkoholt ezért – persze csak a végzős bálon – bárpultot állítanak fel. A feltétel pedig az, hogy ha Mrs. Peterson meglát valakit, aki rosszul van azonnal beszünteti az alkohol fogyasztást, ezért közös érdek figyelni egymásra. Miután kértem valamit és elindultam vissza valaki nekem jött és leöntött.

- Jaj ne haragudj véletlen volt. – hallottam meg a nyávogást.

- Ja persze… - mormogtam.

- Uuu ebből elég csúnya folt lesz… - húzta el a száját Tina és a mellette álló ölebei pedig jót nevettek. Egy szuszra megittam az innivalómat, hogy eltereljem a figyelmem, nehogy mindjárt behúzzak neki.

- Nem hogy énekelni sem tudsz, de két ballábas is vagy? Nem jutott sok a jóból… - mondtam mire elképedt én pedig visszamentem Sophiehoz.

- Jesszusom mi történt a ruháddal? – nézett a hatalmas piros foltra a térdem környékén.

- Tina… Az a… hagyjuk. Inkább segíts! Mit csináljak vele? – néztem tanácstalanul.

- Milyen szemét ez a csaj… - mondta Zayn.

- Á ez semmi… sőt számíthattam volna is erre…

- Jaj Cat a ruhád…. – jöttek vissza az asztalhoz Eleanorék.

- Kicsit átalakíthatnánk a varrodában… - mondta Sophie.

- Hol? – kérdezte Louis – Ez nem egy iskola?

- Sokféle külön óra sokféle szaktermet igényel – vontam meg a vállam.

- Szólok Daniellnek és mehetünk – mosolygott Eleanor.

- Jaj nyugodtan maradjatok… - kezdtem bele.

- Nem, segítünk! És amúgy is jól jöhet Daniell. Sokszor van, hogy fellépés előtt tropára megy egy ruha és elsősegély kell… - nevetett, majd eltűnt a táncolók közt. Egy perc múlva visszatért Eleanor Daniellel és Nicolelal. Együtt kerestük meg a varrodát, amit szerencsére nem zártak be. Úgy látszik senki nem akar varrógépet lopni. Bementünk és a csajok elkezdték vizsgálni a ruhámat.

- Teljesen átázott – állapította meg Nicole.

- Vágjuk le! – mondta Eleanor.

- Az lesz, de a tetejével is kéne csinálni valamit, mert úgy már nem jó, a derekánál az a pánt – mondta Sophie.

- Igaz… - mondta Danielle és innentől elvesztettem a fonalat, hogy miről van szó. Végül ott álltam fehérneműben a többiek pedig az asztalt körül állva alkottak. Sophie hozott egy zacskócska kék kövecskét is meg valami olyan cuccot amit én forrasztó pisztolynak néztem és jól ki is nevetett. Egy fél óra alatt teljesen átváltoztatták a ruhát. Az alap kék színből lehet csak következtetni, hogy bármi köze van az előző ruhához.

- Ennyi erővel nem is kellett volna vásárolni menni, hanem csinálunk magunknak ruhát… - mondtam Sophienak.

- Hát az is egy opció lett volna - nevetett.

- Köszönöm csajok ez gyönyörű lett! – öleltem meg mindenkit majd felkaptam az új ruhámat.

- Ugyan – legyintett Danielle – Ez alap, hogy segítünk.

- Én még élveztem is – nevetett Nicole.

- Viszont a hajadat nem lehetne kiengedni? – kérdezte Eleanor.

- Igen az ehhez a ruhához jobban menne. – mondta Nicole.

- De persze, csak én nem látom hány millió hullám csat van benne szóval légyszi szedegessétek ki. – mosolyogtam. A lányok megigazították a hajam, ami a konty miatt hullámos volt.

- Esküszöm csinálnotok kéne egy átalakító showt… - mondtam, amikor megpillantottam magam a tükörben.

- Jó ötlet – nevetett Danielle.

- Ennek örömére menjünk mulatni! – karolt belém Sophie. Mi voltunk a sereghajtók, hogy a srácok ne lássák a ruhámat messziről. Majd az asztal előtt megálltunk, és amikor a csajok odébb álltak én megpördültem.

- Na milyen lett? – vigyorogtam.

- Wow… Catty nagyon jó lett a ruhád! – reagált először Harry.

- Ez itt – mutattam a ruhámra – a csajok műve. Én csak néztem, hogy mi történik – nevettem.

- A mi barátnőink! – mondta önelégülten Louis.

- Hát, ha rajtad múlna, szénné égetnéd a ruhát – röhögött Sophie.

- Jól van hagyjál már! – nevettem vele.

- Miért? – kérdezte Niall.

- Mert összekeverné a forrasztó pisztolyt a ragasztó pisztollyal… - válaszolt Sophie és a fiúk is elnevették magukat.

- Hát az kellemetlen lenne… - mondta Liam.

- Akkor megyünk táncolni? – kérdezte Danielle.

- Igen! – vágta rá Eleanor – Boo bear gyere táncolni – fordult Louis felé, akinek az ölében ült. Mindenki felkérte a párját és elindultak a tánctérre.

- Zayn van kedved táncolni? – kérdeztem félve.

- Ha meg ígéred, hogy nem röhögsz ki – állt fel.

- Miért tenném? Na gyere! – ragadtam meg a kezét és magammal húztam a tömegbe. Elkezdtünk táncolni és Zayn nem is volt olyan rossz, mint ahogy gondolta. Majd egy fél óra múlva újra felhangzott Tresh hangja, de most már a színpadon állt.

- És most lelassítunk egy kicsit a tempón a szerelmesek kedvéért, de előbb felhívnám a figyelmeteket a bál király- és királynőszavazásra. Bárkire szavazhattok, az évfolyamba járókon belül. Hajrá!

- Akkor én rád szavazok! – mondta Zayn miközben átkarolta a derekam és a zene ütemére kezdtünk mozogni.

- Miért szavaznál rám? – kérdeztem.

- Nem szeretnél bálkirálynő lenni? – kérdezte kicsit meglepetten.

- Nem igazán…

- Pedig általában a csajok élnek halnak érte…

- Hát nem vagyok átlagos…

- Ooo tudom jól! – mondta halkan de már nem igazán figyeltem rá, hanem Harryt és Sophiet néztem.

- Olyan édesek… - hajtottam Zayn vállára a fejem.

- Tényleg jól mutatnak együtt.

- Ugye egyszer mi is ilyenek leszünk? – kérdeztem.

- Biztosan!

- Mármint nem együtt csak érted…

- Persze… - suttogta.

Egy idő után újra felgyorsult a zene és egy kupacba sodródtunk a többiekkel és úgy táncoltunk, majd a fiúk megunták és leültek. Én is megszomjaztam és elmentem a pulthoz inni.

- Csak nem tejes kávét két cukorral? – kérdezte valaki mögülem.

- Mi? – fordultam meg és nagyon meglepődtem – Aron! Te hogy kerülsz ide?

- A húgom rá vett, hogy kísérjem el az egyik barátnőjét.

- De édes…

- Akkor is ha csak reggel mondtam igent? – mosolygott sejtelmesen.

- Tényleg? Hogy hogy?

- Valaki motivált és meggondoltam magam…

- Reméljük megérte.

- Már tudom, hogy igen – mosolygott. Miután ittam egy pohár kólát Aron felkért táncolni.

- Rendben de szólnom kell a csajoknak… - mondtam és megindultam a tömegben Aron meg utánam.

 - Sophie táncolok ne várjatok…

- Kivel? – kérdezte Sophie és meglátta mellettem Aront – Ó oké… - vigyorodott el. Rá kacsintottam, majd Aronnal kicsit odébb mentünk táncolni.

- Most már igazán elárulhatnád a neved hamupipőke… - mondta Aron.

- Hmmm azt ki kell érdemelni…

- Állok elébe!

- Helyes! – mosolyodtam el.

Nagyon közel táncoltunk egymáshoz, de így is meglepett, amikor a derekamnál fogva magához húzott.

- Egyébként elképesztően nézel ki. - súgta a fülembe.

- Köszönöm! – suttogtam én is a fülébe, majd a számat az arcához érintve húztam vissza és az ajka sajkánál megpusziltam. Láttam rajta, hogy meglepődött kisé, de még mindig vigyorgott, majd Tresh újabb közleménnyel szakította félbe a bulit.

- Hey, hey, hey… ha minden igaz hamarosan az első élőfellépőinket is meghallgathatjuk. Ennek okáért Cristina Cook és Catherin Davis fáradjon a színpadhoz.

- Mi van? – lepődtem meg.

- Mi a baj? – kérdezte Aron.

- Bocsáss meg! – mondtam és odamentem a színpadhoz – Tresh! – szólítottam meg a srácot.

- Mond szivi! – fordult felém.

- Egy ne szivizz, mert orrba rúglak, kettő én vagyok Catherin Davis és én nem jelentkeztem énekelni.

- Nekem ezt mondta a zenekar – vont vállat és elsétált. Zenekar? Mark… Meg is láttam a színpadon, hogy a dobokat bütyköli. Nem is gondolkodtam felmentem a színpadra és kérdőre vontam.

- Lusta voltalak megkeresni bocsi, de ha nem akarsz énekelni, akkor nem kell… - mentegetőzött.

- Jó mert most nagyon nem szeretnék! És basszus otthagytam a táncparketten egy dögös pasit…

- Akkor spuri vissza, aztán remélem látlak még az este…

- Lehet… És bocs, hogy rád ripakodtam…

- Á semmi! – legyintett én meg elindultam le a színpadról, amikor Tresh és Tina feljött.

- Mi van berezeltél? – kérdezte Tina.

- Most nem akarok énekelni. – válaszoltam.

- És visszatértem az első dalos pacsirtánkkal a végzős évfolyamból! Christinaaaa Cook! – konferált közbe Tresh.

- Hát igen a helyedben én sem mernék utánam énekelni… - mondta Tina és a mikrofonja már be volt kapcsolva és mindenki hallotta.

- Oooo valami van a levegőben… - szólalt meg Tresh és máris oda tuszkolt minket a színpad közepére.

- Hidd el, hogy bárhol bármikor lenyomnálak… - válaszoltam, miközben Tresh az arcomba nyomta a mikrofont.

- Én ezt erősen kétlem… - nézett velem farkasszemet Tina.

- A próbateremben is lenyomtalak. Milyen bizonyítékot akarsz még? – kérdeztem és fel sem tűnt, hogy már mindenki minket néz.

- Párbaj közeleg, jól érzem? – szólt bele Tresh megint…

- Pofa be! – szóltunk rá egyszerre Tinával.

- Idefigyelj, ha nagyon akarnád, akkor sem tudnál nekem semmit sem bizonyítani… - mondta Tina.

- Ha a bénaságot mérjük, akkor tényleg nem… - vágtam vissza.

- Elég! Gaga and Beyoncé Telephone. – meredt rám mérgesen.

- Jöhet! – vigyorogtam rá, amitől még idegesebb lett.

- Én kezdem!

- Ahogy óhajtod – röhögtem.

- HAJRÁ CAT! – hallottam meg Harry üvöltését és elmosolyodtam.

- Mark megvan az alap? – fordultam a zenekarhoz.

- Csak lazíts és élvezd a zenét! – válaszolt Mark és ezt igennek vettem. Majd miközben újra farkasszemet néztünk Tinával elindult a zene és Tina elkezdte a dalt. Ő énekelte Lady Gaga én pedig Beyoncé részeit, a refrént pedig egyszerre. Mindketten próbáltunk minél többet csűrni csavarni az eredeti dallamon. Illetve valami mozgással is próbáltuk színesíteni az előadást, amiben előnyöm volt, hogy nem földig érő báli ruha volt rajtam, ami persze Tina hibája. Mikor befejeztük a dalt igazi tapsvihar fogadott minket és persze Tresh is feltűnt a színen, hogy kommentálja a dolgokat.

- Wow elképesztőt rittyentettek ide nekünk a lányok! De ha jól érzékeltem egy párbajnak voltunk szem és fül tanúi szóval most dönteni kell, hogy mégis ki teljesített jobban. A szokásos hangzavarméréssel fogjuk eldönteni. Tehát, had halljam, hogy tetszett Christina Cook? – kiabált a mikrofonba Tresh, mire újra tapsolni és füttyögni kezdtek, míg Tina meghajolt és csókokat dobált – Szép! Na és mennyit érdemel Catherin Davis? – előrébb léptem és intettem egyet miközben mindenki ugyan olyan lelkesen tapsolt, mit az előbb – Azt hiszem ennek a versenynek még nincs vége… Szerintem mindkét előadótól kéne még egy dalt hallanunk, hogy dönteni tudjunk. Mit gondoltok? – ez az ötlet is hatalmas sikert aratott a közönségben. Csak egy probléma volt…

- Tudod ki fog itt versenyezgetni… - szóltam bele a dologba – Nem ezért jöttem ma ide és nem érdekel a véleményed Tina – mutattam a lányra, mielőtt kinyitotta volna a száját – Pontosan tudom milyen képességeim vannak és nem kell a te megerősítésed is.

 Tresh kezébe nyomtam a mikrofonom és elegánsan lesétáltam a színpadról, újabb tapsvihar közepette. Mint általában Sophie volt az első, aki megölelt, amikor leértem.

- Olyaaaan ügyi voltál! – szorongatott.

- Köszönöm! – nevettem.

- Tényleg jól nyomtátok! – mondta Harry.

- Lehet többre mennétek ha össze dolgoznátok, és nem egymás ellen… - mondta Danielle.

- Áááá az felejtős! – néztem rá – Nem ismered milyen…

- Egyet kell értsek Cattel – mondta Liam.

- Ja nem épp a kedvesség minta szobra… - mormogta Niall.

- Oké szóval nagyon nem kedvelitek, de akkor ne is foglalkozzunk vele – mondta Eleanor.

- Inkább igyunk valamit ennek örömére - mondta Louis és elindultunk a pult felé.

- Büszke vagyok rád, ügyes voltál! – karolt át Zayn.

- És neked köszönhetem! – öleltem meg és megpusziltam, amiről eszembe jutott valami. Aron! – Öhm… bocs srácok, de én lelépek… - fordultam meg és bele is ütköztem valakibe – Bocsánat!

- Szóval Catherin… - mosolygott rám Aron.

- Le sem tagadhatnám, de szólíts csak Catnek – mosolyogtam vissza.

- Mit kérhetek neked inni? – kérdezte Aron.

- Arooooon gyere táncolni… - hallottam Tina hangját és megláttam, ahogy közeledik.

- Vele jöttél? – kérdeztem meglepetten.

- Öhm… nem… Én… – kezdett el valamit.

- Aron miért állsz le ezzel a vesztessel? Gyere táncolni velünk! – állt meg Tina a srác mellett.

- Részvétem! – nevettem.

- Ő a húgom. – mondta Aron.

- Tessék? – lepődtem meg.