*Zayn szemszöge*
Cat eltűnt a tömegben mi pedig visszamentünk az asztalunkhoz. Egy
pillanat múlva Harry elvonult telefonálni, és amikor visszaért kérte, hogy
menjünk el vele beszélni. Mi lehet az ami
a csajokra nem tartozik? Remélem nincs gond. Bementünk egy tanterembe s
vártuk, hogy Harry hozzá kezdjen a mondandójához.
-Öhm… Srácok. Arról lenne szó, hogy szeretném, ha Catty és Sophie velünk
jöhetne a hétvégén a turnénkra több okból is, de most nem az a lényeg, hanem
hogy Richard csak úgy tudná megoldani, hogy lakosztályt kér a külön szobák
helyett és ott lennénk együtt elszállásolva mind a tízen. És, hogy titeket
zavarna ez a dolog vagy…
- Ugyan Harry no para! Én maximálisan benne vagyok! – mondta Louis.
- Ja legalább esténként nem egy kétszemélyes szobában kell lazulnunk,
hanem együtt lehetünk – érvelt Niall is.
- Aki meg vissza akar vonulni az bemegy a szobájába – szállt be Liam is.
- Zayn? – fordult felém Harry.
- Természetesen okés részemről is. Legalább míg ti romantikáztok nem
kell egyedül lennem… - vontam vállat.
- Ez szuper! Akkor visszahívom Richardot és a csajok is benne lesznek
nem? – nézett a többiekre.
- Ja persze! – legyintett Louis.
- Zsír! Csak őket azért nem hívtam, mert az már nagyon gyanús és Catty
is elszublimált valahova… Nem akartam Sophiet egyedül hagyni. – magyarázkodott
Harry.
- Minden rendben haver! – veregette hátba Niall Harryt.
- És mikor árulod el a lányoknak? – kérdeztem.
- Telefonálok utána megkeresem Cattyt és akkor – válaszolt.
- Akkor az asztalnál várunk. – mondta Liam és visszamentünk a lányokhoz.
Cat még mindig nem volt ott. Vajon
hol lehet?
*Catherin szemszöge*
- Tessék? - lepődtem
meg. El sem hiszem, hogy pont Tina bátyját fogtam ki...
- Tina én most nem megyek
táncolni, majd később… - fordult Aron a húga felé.
- De megígérted! – sipákolt Tina.
- Igen, de azt nem, hogy mikor és most fontosabb dolgom van – nézett rám
Aron és elmosolyodott.
- Utállak! – fordult felém Tina mérgesen, majd elviharzott.
- Ne haragudj miatta. Elég nehéz eset… - szabadkozott Aron.
- Semmi gond, már megszoktam – vontam vállat.
- És milyen esélyeim vannak még nálad? – kérdezte félve.
- Ugyan olyan jók, mint eddig – léptem közelebb – Mint mondtam, nem a
húgoddal kavarok, hanem veled – mosolyogtam.
- Akkor ez azt jelenti, hogy vasárnap eljössz velem vacsorázni?
- Ki nem hagynám! – válaszoltam.
- Soha nem sikerült ilyen jól, ha alkut kötöttem a húgommal – nevetett
és én is elnevettem magam.
- Annyira nem hasonlítasz rá… - néztem végig rajta – És nem azért, mert
barna a hajad… - nevettem – Te olyan… normális vagy. Már bocsánat!
- Semmi gond, nem te vagy az első, akitől ezt hallom…
- Catty el kell hogy raboljalak… - jelent meg Harry.
- Baj van? – kérdeztem.
- Nem, de kellesz… Most.
- Oké… Ne haragudj Aron! – mosolyogtam rá.
- Á de bunkó vagyok bocsi! Harry Styles. – mutatkozott be Hazz.
- Aron Cook – szorítottak kezet – és semmi gond.
- Később összefutunk! – köszöntem el és követtem Harryt az asztalunkhoz és leültem Sophie és Zayn közé.
- Oké! – csapta össze a
kezét Hazz.
- Mire készül? - súgtam
oda Sophienak.
- Fogalmam sincs -
kaptam a választ.
- Érettségi ajándékként
magunkkal viszünk titeket a fiúkkal – jelentette be nagy hévvel.
- Ööö hova? – kérdeztem
vissza, mert nem volt egészen lényegre törő a dolog.
- Ja, hát Amerikába a
turnénkra… - röhögte el magát a bénaságán.
- Komolyan? – kérdezett
vissza Sophie elsőként.
- Ez elképesztő! És mikor? Azon belül hova? És miért? – bombáztam
kérdésekkel miközben már Sophieval agyon szorítottuk.
- Holnap este mennénk és elsőként Mexikóba aztán addig maradtok ameddig
csak akartok… - válaszolt Harry – És veled sok mindent kell pótolnunk, Sophie
meg a csajom, meg a barátnőd ergo jön és kész. Meg persze Nicole is jön.
Ezen a magyarázaton el kellett, hogy nevessem magam.
- Most mi van? – kérdezte sértetten.
- Semmi, imádom ha magyrázol… - nevettem tovább.
- És anyuékkal mi lesz? – kérdezte Sophie.
- Tényleg… - jutott eszembe. Majd beugrott még valami. És Aron?
- Velük már lebeszéltem mindent. El vagytok engedve. – vigyorgott Hazz.
- Isten vagy! – ugrott a nyakába Sophie újra.
- Szeretem ezt hallani – vágott önelégült képet Hazz.
- Tessék? – kérdeztem csípőből vissza és azon nyomban el is röhögtem
magam.
- Cat! – szólt rám Sophie, de ő is nevetett.
- Bocsi… - vágtam egy pillanatra bűnbánó képet.
- Látjátok srácok nem csak nekem van piszkos fantáziám… - fordult a
többiekhez Hazz.
- Igen, most már tudjuk honnan örökölted… - mondta Zayn.
- Ezt most bóknak veszem – vigyorogtam.
- Ez olyan jó, hogy ti is jöttök! – mondta Eleanor.
- Olyan csajos bulikat tartunk majd! – értett egyet Danielle.
- Ja, kettesben nem lehet annyira – nevetett El.
- Kíváncsian várom! – mondta Nicole.
Én viszont kicsit elszomorodtam. Nekem
randim van, amit le kell mondanom. De hogyan?
- Sophie jössz velem mosdóba? – fordultam hírtelen felé.
- Mi? – lepődött meg.
- Légyszi. – szuggeráltam a tekintetemmel és meg is értette.
- Ja persze menjünk! Bocs mindenki! – mondta és már el is indultunk a
mosdó felé. Amikor bementünk körbe néztem, hogy van e valamelyik fülkében
valaki, de sehol senki nem volt.
- Minden rendben? – kérdezte aggódva.
- Nem teljesen… - húztam el a szám – pfff szóval, randim lenne vasárnap
egy sráccal és nem tudom mit mondjak neki… a „Szia elutazom nem tudom mennyi
időre, halasszuk már el a randit…” szöveg elég gáz nem?
- Figyu, mond meg neki, hogy ezt az utazást kaptad ajándékba, nem tudtál
róla szóval el kéne halasztani a dolgot. Meg kell értenie, ha meg nem akkor
hülye a gyerek… Am kiről van szó? Arról, akivel táncoltál?
- Ahham… - bólintottam.
- Az a csávó Tina egyik ölebével érkezett… azért volt olyan ismerős,
amikor oda jött veled… - gondolkodott el.
- Ne is mond Tina a húga… - mondtam.
- Tessék? – röhögött fel – Kamuzol.
- Én nem… - emeltem fel a kezeimet.
- Hol szedted össze a srácot?
- A kávézóban dolgozik és tulajdonképpen ő szedett fel engem – nevettem
– De amennyire ismerem, egyáltalán nem hasonlít Tinára.
- Szerencsére!
- Hát igen… – bólintottam – köszönöm a lelki fröccsöt!
- Ugyan bármikor! – mosolygott Sophie.
- Viszont ha már itt vagyunk, elmegyek mosdóba…
- Ez nem rossz ötlet. – értett egyet Sophie.
Mikor vissza értünk az asztalhoz Mark ült ott a társaságunkban.
- Szia Mark mi járatban erre? – kérdeztem.
- Téged várlak. Kéééééérlek ments meg Tinától. – könyörgött - Énekelj
valamit különben minden fellépő időnket vele kell töltenünk… És a népek
szeretik, ha ének is van a zene mellett…
- Még el kell intéznem valamit, de itt a telefonom, addig ti szedjétek
le a kottákat amiket találtok és a színpadnál találkozunk. Jó úgy? – nyújtottam
a készüléket.
- Imádlak! – ölelt meg, majd elviharzott a mobilommal.
- U akkor, majd menjünk közelebb! – mondta Nicole Niallnak, majd felém
fordult – Olyan jól énekelsz Cat, annyira tetszik!
- Köszönöm szépen! – mosolyodtam el – Most viszont akkor lelépek…
- Catty, ha végeztél én kérem az első táncot! – szólt utánam Hazz, mire
kérdőn fordultam vissza – Mondtam, hogy pótolnunk kell és kezdjük a szalagavató
tánc pótlásával – kacsintott.
- Benne vagyok! – mondtam, majd elindultam megkeresni Aront. Nem is
kellett sokáig, kutatnom, mert Tina rózsaszín ruhája kiszúrta a szememet és ott
állt mellette Aron is. Amint meglátott bocsánatot kért – azt hiszem – és
odajött hozzám.
- Szia Cat! – mosolyodott el.
- Szia, beszélhetünk?
- Persze! Baj van?
- Ehmmm… talán… - mondtam, majd félre húztam magammal és felmásztunk a
lelátókra.
- Hallgatlak – ült le mellém az egyik székre.
- Pfff… Csak belevágok a közepébe nem kertelek. Az van, hogy Hazztól…
- Kitől? – szakított félbe.
- Ja, bocsi! Harrytől, akivel találkoztál…
- Ja, igen.
- Szóval tőle ajándékba kaptuk Sophieval, hogy magukkal visznek a turnéjukra.
Harry a One Direction egyik tagja, a legjobb haverom… Nem tudom mennyire vagy
képben a dolgokkal…
- És nem tudunk randizni…
- Sajnos… - sütöttem le a szemem.
- És mikor jössz vissza?
- Hát itt a leggázabb része, hogy nem tudom… Nézd, tudom, hogy most azt
gondolod, hogy „persze jön az ártatlan képpel közbe egyáltalán nem is érdekli a
dolog”, de nem! Konkrétan 10 perce lett rám zúdítva a dolog és persze szeretnék
is menni, de maradni is akarok, mert kedvellek, de mégis csak az utazás
létrejöttében több munka van, és azt azért mégsem mondhatom le, de itt a randi
és ahhhhh… Kérlek szólalj meg! – néztem rá.
- Őszintén?
- Persze!
- Nem mondom, hogy nem vagyok szomorú, hogy nem jön össze, de azt sem,
hogy nem fogom túl élni… Menj, érezd jól magad, de nem fogok malmozva várni
rád. Ha visszajöttél tudod, hol találsz… - mondta és fölállt – Örültem tejes
kávé két cukorral! – mosolyodott el, kezet csókolt, majd otthagyott.
- Öhm… igen ez így jó, persze és neked is szia! – beszéltem már csak
magamhoz. Kicsit zavar, hogy meg se várta, hogy reagáljak. Elindultam én is le
a lépcsőn és megláttam, hogy Zayn felém tart a színpad felől. Nézelődésem
örömére nem figyeltem és megbotlottam az utolsó lépcsőfokban. Jó nagyot
zakóztam volna, ha Zayn nem ér oda és tompítja az esésem.
- Én is örülök neked Cat… - mondta elhaló hangon Zayn.
- Ne haragudj! – másztam le róla röhögve és felálltam, majd segítettem
neki is.
- Legalább megtaláltalak. Mark már nagyon keres…
- Pfff… köszi! – indultam el a színpad felé.
- Várj Cat! – fogta meg a kezem – Minden rendben? – nézett a szemembe.
- Ma mindenki ezt kérdezi… De igen minden oké – mosolyodtam el, adtam
egy puszit az arcára, majd folytattam az utam.
- Caaaaat végre. Na válassz mit
énekeljünk? – nyomta Mark a kezembe a telefonom.
- Mindet letöltöttétek? – kérdeztem.
- Ahham. – bólintott.
- Akkor kezdjük a Love You Like a
Love Song-al, aztán választok még – kacsintottam.
- Öröm hallani! Tresh! – kiáltott a srác után – Show time!
- Jövök! – jött a hang mögülem, mire megfordultam – Te énekelsz sziv...
akarom mondani… - akadt el.
- Igen én! Catherin Davis. – vigyorogtam rá.
- Hogy felejthetném… - mormogta, majd felment a színpadra.
- Helyes! – bólintottam. Tresh felkonferált minket, majd átadta a
helyet. Gyér taps hallatszott mikor felmentem, de nem érdekelt.
- Sziasztok Cat vagyok és az első szám, amit előadunk esetleg már
hallhattatok Tina előadásában a vizsgán, de én írtam szóval… De nem is
rizsálok. Jöjjön a Love You Like a LoveSong.
Nagyon jól éreztem magam és jól is sikerült ugyan is egy fokkal
hangosabb tapsvihar fogadott a szám végén.
- Még pár dallal kínoználak titeket, szóval jöjjön a Hit The Lights. – konferáltam fel a
következő számot és az első sorokban páran elnevették magukat. Még elénekeltem
a Stop And Erase-t, When The Sun Goes Down-t és az I Got You-t.
- Ennyi lenne mára tőlem. Köszönöm a figyelmet! – próbáltam túlharsogni
a tapsolókat.
- Még egy lassút is! – kiabált fel egy lány a színpadra, de nem ismertem
fel a hangját.
- Ne haragudjatok, de saját lassú számom nincsen, de mondjatok valamit,
amit szerettek – ajánlottam fel, mire Tina szólalt meg a színpad széléről.
- De gáz… - tette karba a kezeit, a barátnői meg nevetve néztek össze.
- Hát nekem legalább van saját számom, még ha lassú nincs is… - vágtam
vissza és egész sokan mellém álltak az évfolyamból azzal, hogy elröhögték
magukat – Mit szólnátok Miley Cyrus ForgivenessAnd Love című számához? – kérdeztem, mire mindenki a párja felé fordult
táncra készülve - Ezt igennek veszem…
Hátra néztem Markékra, akik bólintottak, szóval menni fog nekik a dal.
Kedvenc előadóm Miley ezért nagyon élveztem, hogy nem csak otthon a szobámban
énekelhetem, az egyik számát. Közben végig a táncoló párokat pásztáztam, majd
elidőztem a kis csapatunk négy szerelmes párján. Aztán eszembe jutott, hogy
szegény Zayn egyedül van és őt kerestem a szememmel. Ott állt az egyik
lampionokat tartó oszlopnak támaszkodva és mosolyogva figyelte, ahogy éneklek.
Pillanatok alatt vége lett a számnak és újra hangos tapsot kaptam.
-Köszönöm! – hajoltam meg – További szép estét! – indultam le a
színpadról, de Tresh mutogatott valamit - Ja és ne felejtsétek el a bál király-
és királynőszavazást! – adtam át az üzenetet.
- Köszönöm!
- Igazán nincs mit! – bólintottam, majd hátra indultam a többiekhez, és
míg oda értem több dicséretet is kaptam.
- Ahhh olyan gyönyörűen énekeltél! – dicsért elsőként Nicole.
- Tényleg nagyon jó volt! – mondta Eleanor.
- Köszönöm csajok! – mosolyodtam el.
- Hölgyem, szabad egy táncra? – hajolt meg előttem Harry.
- Természetesen tízmilliomodik Harry herceg! – pukedliztem, majd
elnevettük magunkat. Továbbra is a lassabb számokat preferálták a bálozók,
ezért kicsit meg is volt a szalagavató érzésem, mintha ott lennénk.
- Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem bukkantok fel a suliban… -
kezdtem bele.
- Most azzal az Aron sráccal táncolnál és tervezgetnétek a randitokat… -
mondta Harry.
- Jaj ne is mond… Szerencsés választásaim egyike… - forgattam meg a
szemem.
- Ne aggódj, se perc alatt találsz magad mellé valakit… Kedves vagy,
humoros nem mellesleg csinos is… - kacsintott.
- Chhh tudom – dobtam hátra a hajam, mire elnevette magát, majd meg
komolyodtam – Köszönöm szépen! – öleltem át és úgy mozogtunk. Egy kis idő múlva
Zayn lekért táncolni, majd fél óra alatt mindenki karjában megfordultam
kétszer. Így az este folyamán táncoltam mindenkivel, aki számít, majd a végén
Sophieval is táncoltam, ami elég viccesen nézhetett ki. Éjfél körül járhatott,
amikor Mrs. Peterson bejelentette, hogy egy óra múlva hazazavar mindenkit.
- Mit szólnátok, ha éneklés után nem sokkal lépnénk a városnézésre a
limuzinnal? – kérdezte Liam.
- Lesz olyan is? – kérdezte Sophie.
- Persze! De csak ha már ti kitáncoltátok magatokat. – mondta Louis.
- Ez a ti estétek. – Egészítette ki a mondatot Niall.
- Nekem bőven elég volt az ismerős arcokból… - mondtam.
- Hello Hello, - harsant fel Tresh hangja - mielőtt a fél társaság lelép
ünneprontó Mrs. Peterson bejelentése miatt, még kihirdetnénk a bál király- és
királynő nyerteseket.
- Uuuu ezt nézzük meg! – lelkesedett Nicole.
- Ez engem is érdekel! – szállt be Eleanor. Mi Sophieval összenéztünk és
már tudtuk, hogy ki fog nyerni.
- Szerintem is jó lesz – mondta Zayn, amin nagyon meglepődtem. Mit csinált?
- Rendben! – folytatta Tresh – a szavazatok számlálása még folyamatban
van, de addig is had invitáljam fel a színpadra a mai este sztárvendégeit!
- Hopp show time! – nyomott egy csókot Harry Sophie szájára majd
elindult a színpad felé, a többiek meg követték.
- Hölgyeim és uraim a ONE DIRECTION! – kiáltott Tresh, mire mindenki
tapsolni és fütyülni kezdett. Egy pillanat alatt, megnyílt a srácok előtt az út
a színpadhoz. Miután felmentek Niall vette át az irányítást és mondott pár
szót. A Live While We’re Young-ot és
a Kiss You-t énekelték, amit hatalmas
tapssal fogadott a közönség.
- Köszönjük szépen srácok! – jelent meg újra Tresh - És most
következzenek a jelöltek.
Elsőként a fiúkat sorolta fel, hogy minél tovább izguljanak a lányok.
Majd a lányok sorát természetesen Tina kezdte, majd a két barátnője.
- És végül, de nem utolsósorban, az este másik dalos pacsirtája Catherin
Davis! – kiáltott Tresh.
- Mi van? – néztem Sophiera.
- Cat, ez szupiii! – ölelt meg – Na menjél már! – lökdösött meg finoman.
Felmentem a színpadra és ugyan azt a döbbenetet láttam Tina arcán, ami az
enyémen ülhet. Jó mondjuk Zayn mondta,
hogy rám szavaz, de nem gondoltam, hogy komolyan megteszi. Mire
feleszméltem már egy Bryan nevű srácot királlyá is koronáztak.
- És az idei év bálkirálynője rendkívül szoros versenyben… nem más,
mint… - perdültek meg a dobok – CHRISTINA COOK!
- Hál isten – könnyebbültem meg, majd lesétáltam a színpadról.
- Ajjj pedig már úgy izgultam – mondta Sophie és a nyakamba borult.
- Ez normális, hogy őt jobban rázza meg a dolog? – kérdeztem a többiek
kelé fordulva, mire elnevették magukat Sophietól pedig kaptam egy zsibit és egy
csúnya grimaszt – Auuu, jó bocsi! – nevettem.
- Oké! – mosolyodott el és el is nevette magát.
- Akkor most? – kérdezte Zayn.
- Részünkről mehetünk – mondta Sophie – mégsem mutatkozhatok egy bukott
hercegnővel… - dobta hátra a haját.
- A család szégyene vagyok… - ingattam meg a fejem.
- Akkor városnézés? – kérdezte Harry, mire mind bólintottunk. Össze
szedelőzködtünk és elhagytuk az iskolát. A sor végén mentünk Zaynnel és
megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem:
- Miért mondtad, hogy várod a királynőválasztást? – karoltam Zaynbe.
- Mert mikor mentem szavazni hallottam, hogy többen is arról beszélnek,
hogy Tina helyett rád szavaznak… - vonta meg a vállát.
- Komoly? Akkor nem csak te szavaztál rám? – lepődtem meg.
- Nem. Amúgy is úgy osztottuk el, hogy négyen rád négyen Sophiera
szavaztunk. De biztos vagyok benne, hogy épp hogy csak Tina nyerte meg. Voltak
olyanok is, akik azért rá szavaztak, mert nem mertek másra.
- Te meddig kommandóztál a szavazó láda körül? – nevettem fel.
- Nem sokat, de kíváncsi voltam oké? – vágott sértett arcot.
- Jól van naaa… - hajoltam, hogy puszit adjak vigasztalás kép, ő meg
pont felém fordult így egy gyors csók lett belőle.
- Khm… - köszörülte meg a torkát – bocsi.
- Semmi! – ráztam meg a fejem majd halkan folytattam – Senki nem látta
szerencsére.
- Pedig ez még semmi ahhoz képest, hogy miket… - kezdett bele, de
befogtam a száját és éreztem, hogy elmosolyodik, mire én is elmosolyodtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése