- Minden oké? - kérdezte Zayn, miközben az utat figyelte.
- Nem igazán... - doboltam idegesen a lábammal.
- Cat engedd el magad... Látom rajtad, hogy minden a fejedben dől el. Amikor verseny helyzet van vagy pörögnek a dolgok és nincs időd gondolkodni simán lenyomsz egy Amy Winehouse dalt. Most, hogy tudod, azt szeretném, hogy énekelj és van időd, szét idegesíted magad... Ne! Felejts el mindent.
- Ebben lehet valami...
- Szerintem, amúgy a rosszullétet is beképzeled, be beszéled magadnak vagy hogy mondják... Mondogasd magadban és hidd el, hogy semmi bajod és fogadjunk jobban leszel...
Nem válaszoltam, csak elgondolkodva néztem ki az ablakon. Valóban csak beképzelem? De jó lenne... Mondjuk a nyolcadikos eset óta nem is próbálkoztam az énekléssel és most is csak utána vágytam egy kicsit a friss levegőre... Egyre vidámabb lettem és kicsit jobban is lettem.
- Na látod... - szólalt meg Zayn látva a vigyort az arcomon.
- Elképesztő vagy... - csóváltam meg a fejem - Hol voltál eddig? - nevettem.
- A kapcsolatunkat véve jobb, hogy most jöttem - mosolyodott el perverzen.
- Igaz... - nevettem. Jesszusom Harryn és Sophien kívül sosem nevettem ennyit senkivel... Nem mintha sok mindenkivel barátkoztam volna…Lassan megérkeztünk egy karaoke bárhoz, de ez nem a múltkori...
- Öhm...
- Igen, ez nem a múltkori hely. Most, hogy ilyen jókedved van gondoltam kicsit minőségibb helyre hozlak.
- Minőségibb? - ráncoltam a homlokom.
- Jobb hangú emberek járnak ide...
- Ajaj...
- Nyugi van! Na, gyere... - szállt ki a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót. Nagyot sóhajtottam, majd kiszálltam én is. Látszott a helyen is, hogy ide többet járnak az emberek még olyanok is, akik nem énekelnek csak nézők. Bassza meg... Az ajtón belépve rögtön szembe állt a színpad, mely előtt kis kerek asztalok álltak két-két székkel. A terem szélén ugyan úgy voltak boxok illetve a bárpult a színpadtól jobbra volt található. A helységben láthatóan a lila volt a domina szín és annak minden árnyalata.
- Hova szeretnél ülni? - kérdezte Zayn.
- Box! - vágtam rá.
- Oké - mondta, majd megfogta a kezem és oda vezetett egy boxhoz. Rögtön le is huppantam a színpadnak háttal lévő padra.
- A-aaa... Gyere csak szépen erre az oldalra - mutatott a velem szemben lévő helyre.
- Nem! Arról nem volt szó, hogy látnom is kell az ellenfeleket...
- Nem baj. Vagy jössz a saját lábadon vagy én raklak át...
- Nem mered – húztam össze a szemem.
- Nem hiszed?
- Nem. - vágtam rá határozottan.
- Hát ez ellen tennem kell... - indult hajolt közelebb én meg behúzódtam teljesen a falhoz, hogy ne érjen el, de hiába. Megfogta a lábam és kihúzott a pad szélére, majd egy egyszerű mozdulattal felkapott és átrakott a másik oldalra.
- Húzódj beljebb! - utasított.
- Hogy tessék? - esett le az állam.
- Légy szíves...
- Hát minimum... - pufogva húzódtam beljebb, ő meg lehuppant mellém.
- Így ni!
- Nehogy elszaladjak mi?
- Tényleg... Erre is képes lennél mi? Amúgy én is látni akarom az énekeseket...
- Helyesbítek, csak Te akarod látni őket…
- Hidd el jobb ez így…
- Ahha persze… - döntöttem neki a fejem a falnak.
- Na szóval Cat, mint már említettem szeretném, ha te énekelnéd az egyéni vizsgán a számodat…
- Szó sincs róla! Nem! Elcibálhatsz százmillió karaoke bárba, de nem fogok vizsgán énekelni, nem kockáztathatok!
- Ki beszélt itt kockáztatásról? Cat kurva jól énekelsz… És nem lesz semmi gond, ahogy eddig két alkalommal sem volt… Semmivel sem vehetsz rá!
- Hát jó, majd meglátjuk!
- Jó estét mit hozhatok inni? – szakította félbe a társalgást a pincérnő.
- Cat? – nézett rám Zayn és közben az asztal alatt a kezét a térdemre csúsztatta és elkezdte cirógatni a combom. Tiszta libabőr lettem és teljesen leblokkoltam. Nem értettem mit csinál, ő meg csak várakozásteljesen nézett. Mivel a kezeim az asztalon voltak túl feltűnő lett volna, ha lelököm a kezét ezért a lábamat próbáltam odébb húzni, miközben válaszoltam.
- Én csak vizet kérek – mosolyogtam a csajra – köszönöm!
- Én egy kólát, köszönöm! – mondta Zayn.
- Rendben, máris hozom! – mondta a csaj és már el is sietett a kis fekete miniszoknyájában.
- Mi a szart csinálsz? – löktem le végre a kezét.
- Semmit.
- Mi az, hogy…
- Kérem foglaljanak helyet kezdődik a karaoke est! Első fellépőnk… - szakított félbe a „műsorvezető”.
- Mi az, hogy semmit? – próbálkoztam újra.
- Ssss! – csitított el, mert kezdődött az első szám. Az egész dal közben nyugtalankodtam, nem is figyeltem az előadásra. Érzem, hogy tervez valamit…- Lehet saját számmal is készülni, csak akkor beszélni kell a zenészekkel vagy a listából is lehet választani – magyarázta két szám között Zayn.
- Jó és válaszolsz?
- Mondtam, hogy semmit. Foglalkozhatnánk azzal ami miatt itt vagyunk?
- Egy víz és egy kóla… - érkezett meg közbe Miss Mini és Zayn keze újra rátapadt a combomra – Énekelni szeretnének majd?
- A hölgy fog – mosolygott Zayn és közben egy kicsit feljebb csúsztatta a kezét. Mi a szar?
- Természetesen! – nyögtem ki – Köszönöm!
Egy mosoly volt a válasza és már el is ment. Zayn nem is hagyott időt, hogy újra rákérdezzek.
- Akkor válasszunk számot. – nyúlt a füzetért.
- De…
- Nincs de! Énekelsz!
- Mi ez a parancsolgatás?
- Nem hagyom, hogy kicsit is gondolkodj rajta.
- Vettem észre…
- Szóval zene…
- Van valami, amit szívesen elékelnék… - gondolkodtam. Mindig is el akartam énekelni emberek előtt… Kiadni magamból. Most itt az alkalom. Az „I won’t apologize”-ot éneklem.
- Majd meglátod! Ki engednél?
- Minek? – méregetett.
- Ki kell mennem a mosdóba és közben szólok a pincérnek…
- Ó, oké…
Zayn kiengedett, de közben egy picit rácsapott a fenekemre. Reflexből visszafordultam, de már vissza is ült ezért megadtam magam és inkább nem kérdeztem semmit. A pincér elkísért a zenekarhoz, hogy megbeszéljem velük a tudnivalókat, majd elszaladtam a mosdóba és már mehettem is fel a színpadra…
Meghallottam az első ütemeket, amitől kicsit megijedtem, majd ösztönösen is jött a gyűlölet, amit Troy iránt érzek, amitől erőre kaptam és időben elkezdtem énekelni.
-You had me to get her. And here, I tought it was me. I was changin', arrangin' my life to fit your lies. It's al said and all done. I gave it all for the long run. Can she say the same thing? I guess this is good-bye and good luck. (I can't be what you want me to be.)...
I'm sorry for changing. I'm sorry it had to be this way. Believe me, it's easier just to pretend. But, I won't apologize for who I am. No, no!!
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm… - suttogtam és egy könnycsepp csordult ki a szememből.
- Cat, megfojtasz!
- Ja bocsi – nevettem el magam és elengedtem és míg ő megdörzsölte kicsit a nyakát én letöröltem a könnycseppet az arcomról.
- Na, milyen volt?
- Eszméletlen! És nem vagyok rosszul. Annyira jó volt énekelni, az érzéseimet, az én zenémet…
- Te számod? Azt hittem, hogy valami nem annyira ismert előadóé…
- Öhm… Ismeretlen előadóé – nevettem.
- Előadó? Szóval énekelsz a vizsgán?– húzta fel a szemöldökét.
- Nem! Azt nem mondtam… - mosolyodtam el – Jaj, de nagyon köszönöm! – öleltem meg hirtelen még egyszer – na de most menjünk valahova tovább, sétáljunk vagy nem tudom…
- Rendben, fizetek és mehetünk.
Zayn fizetett és mentünk. Kocsival elmentünk a hozzám legközelebb lévő parkhoz. Mikor kiszálltunk megkordult a gyomrom. Basszus még nem is vacsoráztam…
- Jesszusom, ilyen hangos volt? – szörnyedtem el, hogy ő is hallotta – Amúgy igen, mert nem vacsiztam.
- Akkor együnk valamit. Nando’s? – mutatott a szemben lévő kajáldára.
- Jöhet – bólintottam, mire megfogta a kezem körülnézett, majd átszaladtunk az úton.
- Azt mondtad, jó volt énekelni az érzéseidet… Kiről szólt a dalod? – kérdezte vacsi közben.
- Troyról… - válaszoltam halkan.
- Az exed? Gondolom…
- Igen… Akit összevertél – mosolyodtam el s felnéztem rá. Láttam rajta, hogy most elgondolkodott.
- Nagyon szívesen máskor is. És e miatt szakítottatok, hogy meg akart változtatni?
- Ez inkább egy későbbi felismerés…
- Akkor miért szakítottatok?
- Nem hagyhatnánk a témát kérlek? – néztem rá fájdalmas arcal.
- De persze…
Ez után kicsit elcsendesedtünk, majd Zayn megtörte azt.
- Miért nem akarsz énekelni a vizsgán?
- Mert így, hogy nincs tétje. Kurva jó volt, de nem hiszem, hogy készen állok arra, hogy szakértők előtt énekeljek... Ha jól sikerülnek a vizsgák, akkor nagyobb esélyem van bekerülni a zeneakadémiára. Három hónap alatt még eljuthatok odáig, hogy énekeljek tétre...
- Én ezzel nem értek egyet...
- De muszáj lesz elfogadnod - mosolyogtam.
- Márpedig nem! Kérsz még valamit?
- Nem köszönöm és ezt most én állom - intettem a pincérnek.
- Cat, nem hagyom...
- De hagyod! A segítségért...
- Cat, nem égethetsz be ennyire... Nem fizethetsz helyettem...
- Ez nem égő! Nem randin vagyunk...
- De akkor is gáz!
- De nem!
- Nagyon sexy, hogy így viaskodsz velem... – mondta úgy, hogy csak én hallottam.
- Mi? - lepődtem meg.
- Uram! - nyújtotta át a számlát a pincér Zaynnek.
- Jól hallottad - mondta nekem miközben fizetett. - Akkor mehetünk?
- Öhm persze... - szedtem össze a cuccom.
- Szeretnél még sétálni? - kérdezte, amikor kiléptünk az ajtón.
- Igen! - vágtam rá. Sétálni is szeretnék, de még inkább beszélni vele, mi ez a perverzkedés...A parkban az utat, már csak a lámpák világították meg és kicsit hűvös is volt már a levegő ezért összehúztam magamon a dzsekim.
- Fázol?
- Nem, így már jó - mosolyogtam - szóvaaaal....
- Szóval?
- Miért csinálod ezt a.... ezt! - utaltam arra, hogy éppen méreget a szemével, miközben a hüvelyk ujját végighúzza a szája alatt amitől kirázott a hideg, jó értelemben.
- Én nem csinálok semmit... - nézett ártatlanul.
- Oké, akkor én most leülök ide - ültem a fűbe - és nem mozdulok addig, míg nem árulod el. Mellesleg szeretnélek emlékeztetni, hogy holnap vizsgázom, tehát nem kéne virrasztanom.
- Hát jó ücsörögjünk - ült le mellém.
- Ahhhh - dőltem hátra. Ez sem jött be… Az eget néztem és közben gondolkodtam.
- Min gondolkodsz? - kérdezte miközben lefeküdt mellém, a kezeit a feje alá téve. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és a combjára ültem lovagló ülésben és leszorítottam a kezeit.
- Oké, most vagy elmondod, vagy isten tudja mit találok ki, de fizetni fogsz!
- Szerinted nem szabadulok ki? - mosolygott pajkosan.
- Ööö... Remélem.
Egy pillanatba se telt, máris fordult a kocka és ő tenyerelt fölöttem.
- Ne mond, hogy nem tetszik... - nyomta hozzám férfiasságát.
- De kurvára izgató, de mit tervezel? - förmedtem szinte rá.
- Hát... - gördült le rólam - gondoltam nincs szex, míg nem egyezel bele, hogy te énekelj a vizsgán...
- Ezért izgatsz?
- Pontosan! – vigyorgott.
- Ez zsarolás! – akadtam ki.
- És?
- És ez nem ér! Főleg, hogy a szexel zsarolsz!
- Sehol nincs megtiltva…
- De én most megtiltom!
- Szóval kellek neked…
- Hát, ha ilyeneket csinálsz, akkor igen… - már majdnem nyafogtam.
- Akkor nincs más teendőd, csak ígérd meg, hogy énekelsz a vizsgán. – rántotta meg a vállát.
- De…
- Van időd nyugodtan átgondolni, de most menjünk, mert későre jár…
- De…
- Gyere! – rángatott fel a földről és kezemnél fogva vetetett a kocsiig annyira leblokkoltam. Mi az, hogy a sexel zsarol??? Kibírom! Sőt van egy ötletem!;) Mielőtt kinyitotta volna nekem az ajtót, nekidöntött a kocsinak és újra éreztem őt, majd megcsókolta a nyakamat. Majd kinyitotta az ajtót én meg engedelmesen beszálltam.
- És te, hogy bírod? – kérdeztem hirtelen, amitől meglepődött.
- Mit?
- Érzem, hogy te is vágysz rá – tettem a kezem a combjára – Ennyire megéri? – húztam lassan feljebb a kezem, majd mikor ODA értem volna a kezemmel visszafordultam. Nagyot nyelt, majd válaszolt.
- Igen, megéri.
- Ez nem hangzott olyan határozottan… - tettem meg az utat újra a kezemmel, mire ő hírtelen megfogta a kezem és a saját combomra tette.
- Elég! Vezetek!
- Hát állj félre… - tettem vissza a kezem és elölről kezdtem az előbbit. Egyre erősebben markolta a kormányt, majd letért a haza vezető útról. Ez az! Most elkaptam… Még vagy 10 percet autóztunk és láttam rajta, hogy nagyon kell koncentrálnia, majd megállt egy ház előtt és kipattant a kocsiból. Át jött az én oldalamra és kinyitotta az ajtót. Én ráérősen kikapcsoltam a biztonsági övet és lassan kiszálltam a kocsiból.
- Nálad vagyunk? – kérdeztem ő meg bólintott és bezárta a kocsit, majd megfogta a kezem és a bejárati ajtó felé sietett.
- Hölgyem! – engedett előre.
- Köszönöm! – léptem be. Miután bejött gyorsan bezárta az ajtót és nekitámasztott. Teljesen hozzám simult és éreztem a gyors szívverését, aminek a ritmusát próbálta felvenni az enyém is.
- Nem bírom ki… Ha ezt csinálod, akkor nem…
- Te adtad az ötletet… - pimaszkodtam.
- Fenébe az ígéretekkel… Kellesz nekem most! Benne vagy?
- Ezek után még kérdezed?
- Helyes! – mondta, felkapott és meg sem állt az emeletig…
- Hmm? – jött közelebb.
- Köszönöm szépen! És az éneklésre gondolok… Úgy döntöttem éneklek a vizsgán…
- Tényleg? – csillant fel a szeme.
- Igen… Ez a legkevesebb. Fogalmam sincs miért ez a perverziód, de legyen…
- Ó hidd el a perverzióm sokkal másabb… - kacsintott, mire elnevettem magam és megráztam a fejem.
- Jó éjt Zayn!
- Jó éjt Cat! – intett, majd bementem a házba. Levettem a cipőm és indultam volna fel.
- Kisasszony, hol voltál ennyi ideig?
- Jesszusom anya!!! A frászt hozod rám!
- Holnap iskola van, méghozzá vizsgád!!
- Anya csak kilencre kell mennem és még csak éjfél sincsen…
- Azonnal menj lefeküdni és a többi vizsgád előtti napon nem mehetsz sehova!
- Jesszusom, miért kapod fel így a vizet? Amikor ideköltöztünk akkor még ezt a „zenésdit” – mutattam az idézőjelet a kezemmel, ahogy anno Ő – hülyeségnek tartottad… Érthetetlen vagy! – puffogtam és elindultam fel.
- Catherin, ne merj így feleselni!
- Jaj még a végén nem engedsz el a vizsgára… - mondtam, majd bementem a szobámba és becsaptam az ajtót és bezártam. Hihetetlen…Mérges voltam anyára, hogy így kiakadt, ezért semmi kedvem nem volt már semmihez… Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
- Nem igazán... - doboltam idegesen a lábammal.
- Cat engedd el magad... Látom rajtad, hogy minden a fejedben dől el. Amikor verseny helyzet van vagy pörögnek a dolgok és nincs időd gondolkodni simán lenyomsz egy Amy Winehouse dalt. Most, hogy tudod, azt szeretném, hogy énekelj és van időd, szét idegesíted magad... Ne! Felejts el mindent.
- Ebben lehet valami...
- Szerintem, amúgy a rosszullétet is beképzeled, be beszéled magadnak vagy hogy mondják... Mondogasd magadban és hidd el, hogy semmi bajod és fogadjunk jobban leszel...
Nem válaszoltam, csak elgondolkodva néztem ki az ablakon. Valóban csak beképzelem? De jó lenne... Mondjuk a nyolcadikos eset óta nem is próbálkoztam az énekléssel és most is csak utána vágytam egy kicsit a friss levegőre... Egyre vidámabb lettem és kicsit jobban is lettem.
- Na látod... - szólalt meg Zayn látva a vigyort az arcomon.
- Elképesztő vagy... - csóváltam meg a fejem - Hol voltál eddig? - nevettem.
- A kapcsolatunkat véve jobb, hogy most jöttem - mosolyodott el perverzen.
- Igaz... - nevettem. Jesszusom Harryn és Sophien kívül sosem nevettem ennyit senkivel... Nem mintha sok mindenkivel barátkoztam volna…Lassan megérkeztünk egy karaoke bárhoz, de ez nem a múltkori...
- Öhm...
- Igen, ez nem a múltkori hely. Most, hogy ilyen jókedved van gondoltam kicsit minőségibb helyre hozlak.
- Minőségibb? - ráncoltam a homlokom.
- Jobb hangú emberek járnak ide...
- Ajaj...
- Nyugi van! Na, gyere... - szállt ki a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót. Nagyot sóhajtottam, majd kiszálltam én is. Látszott a helyen is, hogy ide többet járnak az emberek még olyanok is, akik nem énekelnek csak nézők. Bassza meg... Az ajtón belépve rögtön szembe állt a színpad, mely előtt kis kerek asztalok álltak két-két székkel. A terem szélén ugyan úgy voltak boxok illetve a bárpult a színpadtól jobbra volt található. A helységben láthatóan a lila volt a domina szín és annak minden árnyalata.
- Hova szeretnél ülni? - kérdezte Zayn.
- Box! - vágtam rá.
- Oké - mondta, majd megfogta a kezem és oda vezetett egy boxhoz. Rögtön le is huppantam a színpadnak háttal lévő padra.
- A-aaa... Gyere csak szépen erre az oldalra - mutatott a velem szemben lévő helyre.
- Nem! Arról nem volt szó, hogy látnom is kell az ellenfeleket...
- Nem baj. Vagy jössz a saját lábadon vagy én raklak át...
- Nem mered – húztam össze a szemem.
- Nem hiszed?
- Nem. - vágtam rá határozottan.
- Hát ez ellen tennem kell... - indult hajolt közelebb én meg behúzódtam teljesen a falhoz, hogy ne érjen el, de hiába. Megfogta a lábam és kihúzott a pad szélére, majd egy egyszerű mozdulattal felkapott és átrakott a másik oldalra.
- Húzódj beljebb! - utasított.
- Hogy tessék? - esett le az állam.
- Légy szíves...
- Hát minimum... - pufogva húzódtam beljebb, ő meg lehuppant mellém.
- Így ni!
- Nehogy elszaladjak mi?
- Tényleg... Erre is képes lennél mi? Amúgy én is látni akarom az énekeseket...
- Helyesbítek, csak Te akarod látni őket…
- Hidd el jobb ez így…
- Ahha persze… - döntöttem neki a fejem a falnak.
- Na szóval Cat, mint már említettem szeretném, ha te énekelnéd az egyéni vizsgán a számodat…
- Szó sincs róla! Nem! Elcibálhatsz százmillió karaoke bárba, de nem fogok vizsgán énekelni, nem kockáztathatok!
- Ki beszélt itt kockáztatásról? Cat kurva jól énekelsz… És nem lesz semmi gond, ahogy eddig két alkalommal sem volt… Semmivel sem vehetsz rá!
- Hát jó, majd meglátjuk!
- Jó estét mit hozhatok inni? – szakította félbe a társalgást a pincérnő.
- Cat? – nézett rám Zayn és közben az asztal alatt a kezét a térdemre csúsztatta és elkezdte cirógatni a combom. Tiszta libabőr lettem és teljesen leblokkoltam. Nem értettem mit csinál, ő meg csak várakozásteljesen nézett. Mivel a kezeim az asztalon voltak túl feltűnő lett volna, ha lelököm a kezét ezért a lábamat próbáltam odébb húzni, miközben válaszoltam.
- Én csak vizet kérek – mosolyogtam a csajra – köszönöm!
- Én egy kólát, köszönöm! – mondta Zayn.
- Rendben, máris hozom! – mondta a csaj és már el is sietett a kis fekete miniszoknyájában.
- Mi a szart csinálsz? – löktem le végre a kezét.
- Semmit.
- Mi az, hogy…
- Kérem foglaljanak helyet kezdődik a karaoke est! Első fellépőnk… - szakított félbe a „műsorvezető”.
- Mi az, hogy semmit? – próbálkoztam újra.
- Ssss! – csitított el, mert kezdődött az első szám. Az egész dal közben nyugtalankodtam, nem is figyeltem az előadásra. Érzem, hogy tervez valamit…- Lehet saját számmal is készülni, csak akkor beszélni kell a zenészekkel vagy a listából is lehet választani – magyarázta két szám között Zayn.
- Jó és válaszolsz?
- Mondtam, hogy semmit. Foglalkozhatnánk azzal ami miatt itt vagyunk?
- Egy víz és egy kóla… - érkezett meg közbe Miss Mini és Zayn keze újra rátapadt a combomra – Énekelni szeretnének majd?
- A hölgy fog – mosolygott Zayn és közben egy kicsit feljebb csúsztatta a kezét. Mi a szar?
- Természetesen! – nyögtem ki – Köszönöm!
Egy mosoly volt a válasza és már el is ment. Zayn nem is hagyott időt, hogy újra rákérdezzek.
- Akkor válasszunk számot. – nyúlt a füzetért.
- De…
- Nincs de! Énekelsz!
- Mi ez a parancsolgatás?
- Nem hagyom, hogy kicsit is gondolkodj rajta.
- Vettem észre…
- Szóval zene…
- Van valami, amit szívesen elékelnék… - gondolkodtam. Mindig is el akartam énekelni emberek előtt… Kiadni magamból. Most itt az alkalom. Az „I won’t apologize”-ot éneklem.
- Majd meglátod! Ki engednél?
- Minek? – méregetett.
- Ki kell mennem a mosdóba és közben szólok a pincérnek…
- Ó, oké…
Zayn kiengedett, de közben egy picit rácsapott a fenekemre. Reflexből visszafordultam, de már vissza is ült ezért megadtam magam és inkább nem kérdeztem semmit. A pincér elkísért a zenekarhoz, hogy megbeszéljem velük a tudnivalókat, majd elszaladtam a mosdóba és már mehettem is fel a színpadra…
Meghallottam az első ütemeket, amitől kicsit megijedtem, majd ösztönösen is jött a gyűlölet, amit Troy iránt érzek, amitől erőre kaptam és időben elkezdtem énekelni.
-You had me to get her. And here, I tought it was me. I was changin', arrangin' my life to fit your lies. It's al said and all done. I gave it all for the long run. Can she say the same thing? I guess this is good-bye and good luck. (I can't be what you want me to be.)...
I'm sorry for changing. I'm sorry it had to be this way. Believe me, it's easier just to pretend. But, I won't apologize for who I am. No, no!!
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm… - suttogtam és egy könnycsepp csordult ki a szememből.
- Cat, megfojtasz!
- Ja bocsi – nevettem el magam és elengedtem és míg ő megdörzsölte kicsit a nyakát én letöröltem a könnycseppet az arcomról.
- Na, milyen volt?
- Eszméletlen! És nem vagyok rosszul. Annyira jó volt énekelni, az érzéseimet, az én zenémet…
- Te számod? Azt hittem, hogy valami nem annyira ismert előadóé…
- Öhm… Ismeretlen előadóé – nevettem.
- Előadó? Szóval énekelsz a vizsgán?– húzta fel a szemöldökét.
- Nem! Azt nem mondtam… - mosolyodtam el – Jaj, de nagyon köszönöm! – öleltem meg hirtelen még egyszer – na de most menjünk valahova tovább, sétáljunk vagy nem tudom…
- Rendben, fizetek és mehetünk.
Zayn fizetett és mentünk. Kocsival elmentünk a hozzám legközelebb lévő parkhoz. Mikor kiszálltunk megkordult a gyomrom. Basszus még nem is vacsoráztam…
- Jesszusom, ilyen hangos volt? – szörnyedtem el, hogy ő is hallotta – Amúgy igen, mert nem vacsiztam.
- Akkor együnk valamit. Nando’s? – mutatott a szemben lévő kajáldára.
- Jöhet – bólintottam, mire megfogta a kezem körülnézett, majd átszaladtunk az úton.
- Azt mondtad, jó volt énekelni az érzéseidet… Kiről szólt a dalod? – kérdezte vacsi közben.
- Troyról… - válaszoltam halkan.
- Az exed? Gondolom…
- Igen… Akit összevertél – mosolyodtam el s felnéztem rá. Láttam rajta, hogy most elgondolkodott.
- Nagyon szívesen máskor is. És e miatt szakítottatok, hogy meg akart változtatni?
- Ez inkább egy későbbi felismerés…
- Akkor miért szakítottatok?
- Nem hagyhatnánk a témát kérlek? – néztem rá fájdalmas arcal.
- De persze…
Ez után kicsit elcsendesedtünk, majd Zayn megtörte azt.
- Miért nem akarsz énekelni a vizsgán?
- Mert így, hogy nincs tétje. Kurva jó volt, de nem hiszem, hogy készen állok arra, hogy szakértők előtt énekeljek... Ha jól sikerülnek a vizsgák, akkor nagyobb esélyem van bekerülni a zeneakadémiára. Három hónap alatt még eljuthatok odáig, hogy énekeljek tétre...
- Én ezzel nem értek egyet...
- De muszáj lesz elfogadnod - mosolyogtam.
- Márpedig nem! Kérsz még valamit?
- Nem köszönöm és ezt most én állom - intettem a pincérnek.
- Cat, nem hagyom...
- De hagyod! A segítségért...
- Cat, nem égethetsz be ennyire... Nem fizethetsz helyettem...
- Ez nem égő! Nem randin vagyunk...
- De akkor is gáz!
- De nem!
- Nagyon sexy, hogy így viaskodsz velem... – mondta úgy, hogy csak én hallottam.
- Mi? - lepődtem meg.
- Uram! - nyújtotta át a számlát a pincér Zaynnek.
- Jól hallottad - mondta nekem miközben fizetett. - Akkor mehetünk?
- Öhm persze... - szedtem össze a cuccom.
- Szeretnél még sétálni? - kérdezte, amikor kiléptünk az ajtón.
- Igen! - vágtam rá. Sétálni is szeretnék, de még inkább beszélni vele, mi ez a perverzkedés...A parkban az utat, már csak a lámpák világították meg és kicsit hűvös is volt már a levegő ezért összehúztam magamon a dzsekim.
- Fázol?
- Nem, így már jó - mosolyogtam - szóvaaaal....
- Szóval?
- Miért csinálod ezt a.... ezt! - utaltam arra, hogy éppen méreget a szemével, miközben a hüvelyk ujját végighúzza a szája alatt amitől kirázott a hideg, jó értelemben.
- Én nem csinálok semmit... - nézett ártatlanul.
- Oké, akkor én most leülök ide - ültem a fűbe - és nem mozdulok addig, míg nem árulod el. Mellesleg szeretnélek emlékeztetni, hogy holnap vizsgázom, tehát nem kéne virrasztanom.
- Hát jó ücsörögjünk - ült le mellém.
- Ahhhh - dőltem hátra. Ez sem jött be… Az eget néztem és közben gondolkodtam.
- Min gondolkodsz? - kérdezte miközben lefeküdt mellém, a kezeit a feje alá téve. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és a combjára ültem lovagló ülésben és leszorítottam a kezeit.
- Oké, most vagy elmondod, vagy isten tudja mit találok ki, de fizetni fogsz!
- Szerinted nem szabadulok ki? - mosolygott pajkosan.
- Ööö... Remélem.
Egy pillanatba se telt, máris fordult a kocka és ő tenyerelt fölöttem.
- Ne mond, hogy nem tetszik... - nyomta hozzám férfiasságát.
- De kurvára izgató, de mit tervezel? - förmedtem szinte rá.
- Hát... - gördült le rólam - gondoltam nincs szex, míg nem egyezel bele, hogy te énekelj a vizsgán...
- Ezért izgatsz?
- Pontosan! – vigyorgott.
- Ez zsarolás! – akadtam ki.
- És?
- És ez nem ér! Főleg, hogy a szexel zsarolsz!
- Sehol nincs megtiltva…
- De én most megtiltom!
- Szóval kellek neked…
- Hát, ha ilyeneket csinálsz, akkor igen… - már majdnem nyafogtam.
- Akkor nincs más teendőd, csak ígérd meg, hogy énekelsz a vizsgán. – rántotta meg a vállát.
- De…
- Van időd nyugodtan átgondolni, de most menjünk, mert későre jár…
- De…
- Gyere! – rángatott fel a földről és kezemnél fogva vetetett a kocsiig annyira leblokkoltam. Mi az, hogy a sexel zsarol??? Kibírom! Sőt van egy ötletem!;) Mielőtt kinyitotta volna nekem az ajtót, nekidöntött a kocsinak és újra éreztem őt, majd megcsókolta a nyakamat. Majd kinyitotta az ajtót én meg engedelmesen beszálltam.
- És te, hogy bírod? – kérdeztem hirtelen, amitől meglepődött.
- Mit?
- Érzem, hogy te is vágysz rá – tettem a kezem a combjára – Ennyire megéri? – húztam lassan feljebb a kezem, majd mikor ODA értem volna a kezemmel visszafordultam. Nagyot nyelt, majd válaszolt.
- Igen, megéri.
- Ez nem hangzott olyan határozottan… - tettem meg az utat újra a kezemmel, mire ő hírtelen megfogta a kezem és a saját combomra tette.
- Elég! Vezetek!
- Hát állj félre… - tettem vissza a kezem és elölről kezdtem az előbbit. Egyre erősebben markolta a kormányt, majd letért a haza vezető útról. Ez az! Most elkaptam… Még vagy 10 percet autóztunk és láttam rajta, hogy nagyon kell koncentrálnia, majd megállt egy ház előtt és kipattant a kocsiból. Át jött az én oldalamra és kinyitotta az ajtót. Én ráérősen kikapcsoltam a biztonsági övet és lassan kiszálltam a kocsiból.
- Nálad vagyunk? – kérdeztem ő meg bólintott és bezárta a kocsit, majd megfogta a kezem és a bejárati ajtó felé sietett.
- Hölgyem! – engedett előre.
- Köszönöm! – léptem be. Miután bejött gyorsan bezárta az ajtót és nekitámasztott. Teljesen hozzám simult és éreztem a gyors szívverését, aminek a ritmusát próbálta felvenni az enyém is.
- Nem bírom ki… Ha ezt csinálod, akkor nem…
- Te adtad az ötletet… - pimaszkodtam.
- Fenébe az ígéretekkel… Kellesz nekem most! Benne vagy?
- Ezek után még kérdezed?
- Helyes! – mondta, felkapott és meg sem állt az emeletig…
*
- Zayn! – fordultam vissza
az ajtó előtt.- Hmm? – jött közelebb.
- Köszönöm szépen! És az éneklésre gondolok… Úgy döntöttem éneklek a vizsgán…
- Tényleg? – csillant fel a szeme.
- Igen… Ez a legkevesebb. Fogalmam sincs miért ez a perverziód, de legyen…
- Ó hidd el a perverzióm sokkal másabb… - kacsintott, mire elnevettem magam és megráztam a fejem.
- Jó éjt Zayn!
- Jó éjt Cat! – intett, majd bementem a házba. Levettem a cipőm és indultam volna fel.
- Kisasszony, hol voltál ennyi ideig?
- Jesszusom anya!!! A frászt hozod rám!
- Holnap iskola van, méghozzá vizsgád!!
- Anya csak kilencre kell mennem és még csak éjfél sincsen…
- Azonnal menj lefeküdni és a többi vizsgád előtti napon nem mehetsz sehova!
- Jesszusom, miért kapod fel így a vizet? Amikor ideköltöztünk akkor még ezt a „zenésdit” – mutattam az idézőjelet a kezemmel, ahogy anno Ő – hülyeségnek tartottad… Érthetetlen vagy! – puffogtam és elindultam fel.
- Catherin, ne merj így feleselni!
- Jaj még a végén nem engedsz el a vizsgára… - mondtam, majd bementem a szobámba és becsaptam az ajtót és bezártam. Hihetetlen…Mérges voltam anyára, hogy így kiakadt, ezért semmi kedvem nem volt már semmihez… Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése