Most már verőfényes napsütésre ébredtem. Még aludni akartam volna, de nagyon kényelmetlen volt farmerban. Miért nem fehérneműben aludtam? Jól esne egy zuhany, meg tiszta ruha, ami csak otthon van. Feltápászkodtam és gyorsan beágyaztam, majd elindultam felkeresni az ébren lévőket. Amint kiléptem az ajtón a következők történtek. Zayn kilép a fürdőből egy szál törülközőben. Niall és Louis a saját szobájuk elől rástartolnak. Futás.. és BUMM! Úgy összeütköztek, hogy a földön kötöttek ki mindketten, majd birkózni kezdtek a földön. Eközben Liam egy szép mozdulattal átugrotta őket és már benn is volt a fürdőben.
- Hey! Én voltam itt előbb! - mondta egyszerre Louis és Niall.
- Beszélj az ajtónak - röhögött Liam és becsukta az orruk előtt az ajtót és már csak a kulcs fordulását hallottuk. Zaynnel egyszerre röhögtünk fel a bénaságukon.
- Minden reggeletek ilyen? - kérdeztem.
- Többnyire - bólintott Zayn.
- Már csak a gerlepár hiányzik... - gondolkodtam hangosan.
- Lent vannak - mondta Niall, aki még mindig az ajtó előtt feküdt.
- Megkérdezhetem, hogy mi csinálsz? - mosolyodtam el.
- Persze! - bólintott, majd semmi...
- Tehát? - sürgettem.
- Mi "tehát"?
- Nem válaszolsz?
- Válaszoltam.
- De nem... még mindig nem tudom mit csinálsz.
- Azt kérdezted, hogy megkérdezheted-e... - mondta, mire Zayn és Louis felröhögött.
- Úristen Niall ne idegesíts!
- De hát...
- Hagyjuk! Miért fekszel az ajtó előtt? - kérdeztem lényegre törően.
- Várom, hogy Liam végezzen és hülye leszek felállni...
- Huhaa... na asszem én lementem... - nevettem és elindultam a lépcső felé. Harryéket a nappaliban találtam.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Caaaat! - fordult hátra Sophie - Jó reggelt!
- Honnan tudtad, hogy ő az? - kérdezte Harry.
- Neeeeee... Mit ettetek reggelire? - akadtam ki.
- Szívem, rajtam kívül Cat az egyetlen csaj a lakásban... Nem hiszem, hogy bármelyikőtöknek ilyen vékony lenne a hangja. - simogatta meg Hazz arcát Sophie.
- Ja oké... - röhögött fel a saját hülyeségén Harry.
- Srácok én hazamegyek - támaszkodtam a kanapé támlájára.
- Várj meg én is jövök! – állt fel Sophie.
- Haza viszlek titeket - állt fel Harry is.
- Köszönjük – mosolyogtam.
- Ugyan… Na felszaladok a kulcsokért – nyomott egy puszit nekem az arcomra, Sophienak meg a szájára, majd felrohant.
- Na milyen volt az este? – kérdeztem Sophietól.
- Uuu nagyon jó – pirult el.
- Volt valami? – kérdeztem gyanakvóan.
- Nem és épp ez az! Nem siet sehova…
- Na örülök – mosolyogtam – Nem akarok semminek az elrontója lenni, de mi lesz ha tovább turnéznak?
- Nem tudom, de remélem nem dob, a távkapcsolatokról kialakult statisztikák miatt…
- Milyen statisztika? – kérdezte Hazz, mikor visszaért.
- Semmi. – vágtam rá reflexből.
- Oké… Mehetünk? – kérdezte.
- Persze! – bújtam bele a magas sarkúmba.
- Hova mentek? – kérdezte Liam, mikor lejött az emeletről.
- Hazaviszem a csajokat – válaszolt Harry.
- És el se köszöntök? – kérdezte Zayn, mikor ő is megérkezett.
- Ennyire hiányozna mi? – kérdeztem.
- Még szép! – röhögött.
- Akkor SZIAAAAAAAA! – integettem az orra előtt két centire.
- Oké, oké! Neked is szia! – nevetett, miközben eltolta a kezemet.
- Szia Liam! – mosolyogtam rá, amit viszonzott.
- Sziasztok! – köszönt el Sophie is.
- Na cső, majd jövök! – intett egyet kifelé menet Harry. Hát ő is megoldotta. Természetesen előbb engem raktak ki otthon, hogy minél többet együtt legyenek. Elköszöntem tőlük, majd bementem a házba. Csütörtök lévén és, hogy már lassan dél volt apuék nem voltak itthon. Bezártam magam mögött az ajtót és rám tört a teljes egyedüllét érzése. Régen hiába nem voltak itthon anyuék, de Daisy mindig itt volt velem, de most már nincs Ő nekem. Kicsit elérzékenyültem, majd összeszedtem magam. Jobb neki most ott ahol van. Felmentem az emeletre és egyenesen a fürdőbe mentem. Megengedtem a kádba a vizet és raktam bele rózsa illatú fürdősót. Visszamentem a szobámba és bekapcsoltam valami nyugis zenét a lejátszón. Se perc alatt levetkőztem és egy kupacba dobáltam a szennyest, majd felkötöttem a hajamat. Bemásztam és nyakig elmerültem a kellemesen meleg fürdővízben. Tudom, hogy már tulajdonképpen nyár van, de jól esett a meleg fürdő. El is tudtam volna aludni benne. Már majdnem teljesen lehűlt a víz és már szétáztam, amikor kiszálltam. Gyorsan áttöröltem magam, majd magam köré tekertem a törülközőt és átmentem a gardróbba. Felöltöztem otthoni ruhába, majd lementem, hogy ebédeljek. Ebéd után levonultam a stúdiómba és elkezdtem felvenni az I Got You-t. számítógépen megszerkesztettem az alapját, majd felvettem az éneket is. Ezzel elvoltam egészen estig. Éppen munkám gyümölcsét hallgatva dőltem hátra a székemben, amikor valaki csöngetett. Leállítottam a zenét és felszaladtam.
- Szia apu! – mosolyogtam és megöleltem.
- Szia kincsem! Gyere kész a vacsi! – csukta be mögöttem a stúdió ajtaját.
- Milyen napod volt? - indultam a konyha felé.
- Csak a szokásos… De inkább mesélj valamit te. Mi újság Harryékkel? És ugye Sophiet nem hanyagolod miatta? – kérdezősködött.
- Jól vannak és neeeeeeeem – ültem le az asztalhoz – Nehéz lenne úgy, hogy folyton együtt vagyunk – nevettem.
- Szóval ő is összebarátkozott a fiúkkal?
- Mint te is – nevettem – Csak ő még össze is jött Harryvel.
- Mit mondjak hiányzott már egy pasis beszélgetés sportokról. Tényleg? És téged nem zavar?
- Mi? Dehogy! Az a jó abban, hogy ha a két legjobb barátod összejön, hogy ismered mindkettőjük hátterét és nem félted egymástól őket.
- Sziasztok! – érkezett meg anyu.
- Szia anyu! – köszöntem.
- Szia szívem! – adott apu egy gyors csókot anyunak – Pont jókor. Most hozom a vacsit.
- De jó éhen halok! Ne haragudj, de elhúzódott a megbeszélésem… - ült le az asztalhoz anyu is.
- Semmi gond! – kiáltott vissza apu a konyhából.
- Milyen napod volt kicsim? – kérdezte anyu tőlem.
- Punnyadós, de kész van az új számom a vizsgára. – válaszoltam.
- Szuper! És ezt is az a szőke kislány fogja előadni?
- Csak szeretné… - nevettem.
- Akkor ki fogja? – rakta le apu a tésztát az asztalra. Vagy sima paradicsomos vagy bolognai. Imádom!
- Hát… - kezdtem el szedni – Én.
- Mi? – kérdezték egyszerre, összenéztek, majd újra rám.
- Ne nézzetek már így…
- De kicsim ezt nem értem… Még nekünk sem énekelsz most miért? Vagy mi? Mi elmehetünk megnézni? Mesélj! – lett izgatott anyu.
- Nem is tudom. Megjött egy kicsit a bátorságom és legalább nem kell Tinával dolgoznom… És nem tudom, majd holnap megkérdezem Mr.Roberts-től.
- Nagyon büszke vagyok rád kicsim! – puszilta meg a fejem búbját apu – Nagyon ügyes leszel!
- Remélem is! Na, jó étvágyat! – sürgettem a népséget.
- Jó étvágyat! – mondták egyszerre anyuék és végre elkezdhettem enni. Igen ez bolognai! Nyamiii!Vacsora után vállaltam a mosogatást. Mikor kész lettem bementem a nappaliba, ahol anyuék tv-t néztek. Csatlakoztam hozzájuk, de valamikor elaludtam a kanapén.
- Kicsim! Catty, ébredj! – simogatta apa a karom – Tudom nem vagyok még olyan öreg, de te sem 40kg vagy hogy felvigyelek.
- Sose leszel öreg apuci – törölgettem meg a szemem.
- Na ezt jó hallani – nevetett – Nyomás fel aludni.
- Megyek már… - tápászkodtam fel a kanapéról.
Felcammogtam a szobámba, átvettem a pizsamám, fogat mostam, majd bezuhantam az ágyamba.
- Wooow ki ez a sexy csaj! – hallottam meg Hazz hangját – Ja ez csak Catty…
- Gyökér! Mi az oka az újabb betörésednek? – kérdeztem.
- Nem betörtem, csak bejelentés nélkül jöttem – nevetett.
- Micsoda különbség… - forgattam a szemem.
- Na, amúgy azért jöttem, mert felkért minket a sulid, hogy legyünk a meglepetés fellépők a bálon…
- Szuper, de még mindig nem értem miért vagy itt – tettem csípőre a kezem – Örülök neked, csak nem értelek – nevettem.
- Hát.. ööö…
- Bökd már ki! – szóltam rá.
- El akarom hívni Sophiet.
- Szuper ötlet! És?
- Hát segíts! Légyszi…
- Nem.
- Miért nem? – lepődött meg.
- Mert mérföldekről kiszúrja, ha benne van a kezem a dologban és amúgy is ha valami bénaságot csinálsz akkor is a szándék a fontos és látja, hogy próbálkoztál.
- De…
- Nincs „de” Harry. Menni fog! Higgy nekem! Emlékszel a 10. szülinapomra?
- Ajj Catty olyan sok volt…
- Most leöregeztél?
- Mi?? Neeeeem!!!
- Dehogynem! – nevettem – Na mindegy. A lényeg, hogy emlékszel-e hogy mit kaptam tőled ajándékba.
- Ööö...
- Várj egy pillanatot! – mondtam és felszaladtam a szobámba. Megkerestem a falamra kirakott sok képecske és „emlékek” között azt az ősrégi fecnit. Visszamentem Harryhet és a kezébe nyomtam, hogy olvassa fel.
- „Nincs sok pénzem, ajándékra nem tellett, de barátságomat örökre felajánlom neked!” - olvasta fel.
- Egy 10 éves gyereknek nincs fontosabb a játékoknál. Nekem mégis ez a kis fecni volt a legértékesebb dolog, amit valaha kaptam. Nem számít az, hogy mire mennyit költesz, ha nem szívből jön nem ér semmit sem.
- Gyere ide! – tárta szét a karját.
- Még vizes a fürdőruhám…
- Kit érdekel?! – ölelt meg szorosan – Továbbra is tartom az ajánlatom! – suttogta a fülembe.
- Remélem is! – szorítottam meg, majd elengedtem – Na és most kérem vissza, hogy legyen mire hivatkoznom – nevettem.
- Nem lesz rá szükség.
- Tudom. – mosolyodtam el – Már akkor kezdett megmutatkozni a dalszöveg írói tehetséged… - néztem a papírra.
- Most mit mondjak? Egyszerűen zseni vagyok! – tárta szét a karját – Köszönöm a segítséget! – puszilta meg a homlokom.
- Bármikor bro!
- Na, hagylak. Ha jól látom tanultál…
- Kitűnő észrevétel – nevettem – Ha nem bánod nem kísérlek ki, ha betalálni sikerült akkor kifelé is menni fog.
- Szia Catty! – intett.
- Szia Hazz! – integettem vissza, majd leültem a napágyra és folytattam a magolást. Gyomrom korgása zavarta meg legközelebb a tanulást úgyhogy bementem ebédelni. Ebéd közben úgy döntöttem, hogy bemegyek a suliba, – mert amúgy ma nem kötelező - hogy ki kérjem Mr. Roberts véleményét a számomról. Zayn szerint jó lett, de Mr. Roberts mégis csak több vizsgán vett már részt. Miután elpakoltam magam után felmentem felöltözni, majd elraktam a gépem és elindultam suliba.
Deszkával 3 perc alatt ott voltam. Amint beléptem szemet szúrt az aulában kiállított óriási tábla a végzős bálról, ami miatt Harry beállított ma. Jövő hét pénteken lesz. Az esemény, amelyre egyedül vagy nem megyek. Mindegy is. Felmentem Mr. Roberts irodájához és szerencsére Ő is ott volt.
- Jó napot Mr. Roberts! – köszöntem.
- Szia Cat! Hát te mi járatban vagy erre? – kérdezte kedvesen.
- Hát tanács kéne… Vagyis inkább megnyugtatás…
- Mondjad!
- Inkább mutatnám. A vizsgára írt számomról van szó…
- Értem, akkor gyere, ide kipakolhatsz – pakolt el pár papírt az asztaláról, hogy lerakhassam a laptop-om.
- Köszönöm!
Felhajtottam a laptop tetejét és gyorsan megkerestem a hang fájlt.
- És ki fogja majd énekelni? – kérdezte a tanárúr.
- Én.
- Komolyan? Még soha nem hallottalak énekelni. – csodálkozott el a tanárúr.
- Dehogynem! Az a helyzet, hogy minden otthoni felvételen én énekeltem, amit a tanárúrnak mutattam. Csak nem szerettem énekelni mások előtt. A felvételről meg ugye senki nem tudta, hogy én vagyok.
- El sem hiszem… És minek köszönhetjük az énekléshez való hozzáállásodnak a változását?
- A barátaimnak. – mosolyodtam el.
- Maga csupa meglepetés! Na had halljam az újabb szerzeményt!
elindítottam a felvételt és lestem a tanárúr arcát, de nagyon jó póker arca van.
- Nagyon jó! – kezdte a tanár úr, amikor vége lett – Még furcsa, hogy ezt a hangot arcilag hozzád kell kötnöm, de ez nem befolyásoló. A szám pedig tökéletesen megfelel szerintem a vizsgára, mint mindig.
- Köszönöm! – mosolyogtam – Akkor megnyugodtam. – pakoltam el a gépem.
- Catherin nincs miért izgulnod a dalaiddal kapcsolatban. Mindig is mondtam neked, hogy kitűnő érzéked van a zeneírásoz és ezt bizonyítja a laptop-on sorakozó számaidnak sora. A zenéd teljesen megfelel a mai fiatalság ízlés világának És nem mellesleg a hangi adottságaid is megvannak hozzá, hogy kezdj ezzel valamit.
- Hát nem lenne rossz, de régebben már volt nagyobb közönség előtt egy balul elsült fellépésem és nem tudom, menne-e újra…
- Értem. Azért én ajánlanám neked a végzős bált. Kitűnő gyakorlási lehetősség, már ha nem a választottaddal szeretnéd végig táncolni az estét.
- Á nem. – Max egyedül megyek szóval ezzel nincs gond. – De köszönöm a tanácsokat, mint mindig – nevettem el magam.
- Ugyan, ezért vagyok!
- Viszlát! – köszöntem el.
- Azért gondolkozz rajta! Szervusz Cat! – köszönt el a tanárúr is.
Megkönnyebbülve hagytam el az irodát, de azért a bogarat rendesen beültette a fülembe a bállal kapcsolatban. Végül is, ha valami balul sül el, akkor maximum másnap bizonyítványosztáson kéne elviselnem a cikizést. Minden mást leszarok, de az éneklésre kényes vagyok. Lefele menet bekukkantottam a 422-be, ahol Christina éppen Mark-kal veszekedett valamin. Mark a dobos, aki a bandájával segített nekünk a csapat munka előadásában.
- Mi az, hogy nem léptek velem föl? – rikácsolt Tina.
- Meguntuk a folytonos parancsolgatásod és szeretnénk, ha az utolsó előadásunk nem valami nyálas, lassú szerelmes dal lenne, hanem valami pörgősebb. – válaszolt nyugodtabban Mark.
- Nem találtok nálam jobb énekest ebben az iskolában…
- Ó dehogynem! Szóval keress magad mellé olyanokat, akik elviselik a csicskáztatásod…
Ezen elröhögtem, magam mire Tina szikrázó tekintettel fordult az ajtó felé ahol álltam.
-Te meg mit hallgatózol? – kiabált rám.
- Bocs, de nem hagyhattam ki az újabb drámádat. – törölgettem meg a szemem – Jobb lesz ha változtatsz a hozzáállásodon más emberek felé különben egyedül maradsz 30 macskával…
- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak!
- Tudod, nagy különbség van a között, hogy valaki parancsolgat vagy elmondja a véleményét – mutattam először rá, majd magamra.
- Senki nem kíváncsi a véleményedre! – próbálkozott.
- Oké – vontam meg a vállam, hátat fordítottam neki és kimentem.
- Cat várj! – futott utánam Mark.
- Igen? – fordultam vissza.
- Figyi, úgy hallottam, hogy te énekled a sajt számod a vizsgádon…
- Jó füled van – kacsintottam.
- És nem lenne szükséged egy zenekarra? – tárta szét a karjait.
- Igazából nem jönne rosszul – nevettem.
- Akkor, ha megvan a szám csörgess meg és próbáljunk egyszer.
- Többiek itt vannak? – kérdeztem.
- Ahha.
- Akkor most is letudhatunk egyet. - mosolyogtam – Deee van egy kis probléma…
- Mi?
- Hogy lassú, nyálas szerelmes dalt akarok énekelni…
- Komoly? – fagyott le az arca.
- Dehogy! – nevettem el magam – Csak szívatlak…
- Hál’ Isten… Gyere a 322-ben vagyunk – indult meg én pedig követtem.
Péntek lévén már apuék is otthon voltak. Ilyenkor korábban végeznek. Felmentem a szobámba és lepakoltam a cuccaimat, majd elterültem az ágyon. Pihenésemet a telefon csörgése szakította félbe.
- Szia Sophie! – vettem fel.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikított bele a telefonba.
- Sophie mi történt? – ijedtem meg.
- Harry elhívott a bálbaaaaaaaaaaa!!!
- Mi? – kérdezték egyszerre, összenéztek, majd újra rám.
- Ne nézzetek már így…
- De kicsim ezt nem értem… Még nekünk sem énekelsz most miért? Vagy mi? Mi elmehetünk megnézni? Mesélj! – lett izgatott anyu.
- Nem is tudom. Megjött egy kicsit a bátorságom és legalább nem kell Tinával dolgoznom… És nem tudom, majd holnap megkérdezem Mr.Roberts-től.
- Nagyon büszke vagyok rád kicsim! – puszilta meg a fejem búbját apu – Nagyon ügyes leszel!
- Remélem is! Na, jó étvágyat! – sürgettem a népséget.
- Jó étvágyat! – mondták egyszerre anyuék és végre elkezdhettem enni. Igen ez bolognai! Nyamiii!Vacsora után vállaltam a mosogatást. Mikor kész lettem bementem a nappaliba, ahol anyuék tv-t néztek. Csatlakoztam hozzájuk, de valamikor elaludtam a kanapén.
- Kicsim! Catty, ébredj! – simogatta apa a karom – Tudom nem vagyok még olyan öreg, de te sem 40kg vagy hogy felvigyelek.
- Sose leszel öreg apuci – törölgettem meg a szemem.
- Na ezt jó hallani – nevetett – Nyomás fel aludni.
- Megyek már… - tápászkodtam fel a kanapéról.
Felcammogtam a szobámba, átvettem a pizsamám, fogat mostam, majd bezuhantam az ágyamba.
*
-Nem akarok felkelniiiii – nyöszörögtem, amikor az álom világa
szertefoszlott szemeim elől és csak a fény furakodott be szemhéjam alá. Még
forgolódtam és próbáltam vissza aludni, de sehogy sem akart sikerülni. – Hát jó
te győztél! – ültem fel hirtelen és azzal a lendülettel úgy megszédültem, hogy
vissza is dőltem. Másodjára már lassabban ültem fel és másztam ki az ágyamból.
Bementem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli rituálémat, majd úgy döntöttem, hogy
a zene töri könyvemmel kifekszek napozni. Tehát bikini fel, törülköző,
napszemüveg, telefon, könyv és már mentem is le. Útba ejtettem a konyhát és egy
almát is magamhoz vettem reggeli gyanánt. Kimentem a kertbe és megfelelő helyre
húztam a napágyat. Fellapoztam a könyvet és nekikezdtem. Egy órán át ismételtem
vagyis inkább magoltam, mikor elfáradtam és a nap is odébb ment. Miután odébb
húztam a napágyam beledugtam a lábujjam a medencébe. Nem is hideg. Fogtam magam és egy szép fejessel belevetettem magam.
Hihetetlenül jól esett a víz, frissítő volt. Úsztam párat oda vissza, majd
kimásztam a medencéből.- Wooow ki ez a sexy csaj! – hallottam meg Hazz hangját – Ja ez csak Catty…
- Gyökér! Mi az oka az újabb betörésednek? – kérdeztem.
- Nem betörtem, csak bejelentés nélkül jöttem – nevetett.
- Micsoda különbség… - forgattam a szemem.
- Na, amúgy azért jöttem, mert felkért minket a sulid, hogy legyünk a meglepetés fellépők a bálon…
- Szuper, de még mindig nem értem miért vagy itt – tettem csípőre a kezem – Örülök neked, csak nem értelek – nevettem.
- Hát.. ööö…
- Bökd már ki! – szóltam rá.
- El akarom hívni Sophiet.
- Szuper ötlet! És?
- Hát segíts! Légyszi…
- Nem.
- Miért nem? – lepődött meg.
- Mert mérföldekről kiszúrja, ha benne van a kezem a dologban és amúgy is ha valami bénaságot csinálsz akkor is a szándék a fontos és látja, hogy próbálkoztál.
- De…
- Nincs „de” Harry. Menni fog! Higgy nekem! Emlékszel a 10. szülinapomra?
- Ajj Catty olyan sok volt…
- Most leöregeztél?
- Mi?? Neeeeem!!!
- Dehogynem! – nevettem – Na mindegy. A lényeg, hogy emlékszel-e hogy mit kaptam tőled ajándékba.
- Ööö...
- Várj egy pillanatot! – mondtam és felszaladtam a szobámba. Megkerestem a falamra kirakott sok képecske és „emlékek” között azt az ősrégi fecnit. Visszamentem Harryhet és a kezébe nyomtam, hogy olvassa fel.
- „Nincs sok pénzem, ajándékra nem tellett, de barátságomat örökre felajánlom neked!” - olvasta fel.
- Egy 10 éves gyereknek nincs fontosabb a játékoknál. Nekem mégis ez a kis fecni volt a legértékesebb dolog, amit valaha kaptam. Nem számít az, hogy mire mennyit költesz, ha nem szívből jön nem ér semmit sem.
- Gyere ide! – tárta szét a karját.
- Még vizes a fürdőruhám…
- Kit érdekel?! – ölelt meg szorosan – Továbbra is tartom az ajánlatom! – suttogta a fülembe.
- Remélem is! – szorítottam meg, majd elengedtem – Na és most kérem vissza, hogy legyen mire hivatkoznom – nevettem.
- Nem lesz rá szükség.
- Tudom. – mosolyodtam el – Már akkor kezdett megmutatkozni a dalszöveg írói tehetséged… - néztem a papírra.
- Most mit mondjak? Egyszerűen zseni vagyok! – tárta szét a karját – Köszönöm a segítséget! – puszilta meg a homlokom.
- Bármikor bro!
- Na, hagylak. Ha jól látom tanultál…
- Kitűnő észrevétel – nevettem – Ha nem bánod nem kísérlek ki, ha betalálni sikerült akkor kifelé is menni fog.
- Szia Catty! – intett.
- Szia Hazz! – integettem vissza, majd leültem a napágyra és folytattam a magolást. Gyomrom korgása zavarta meg legközelebb a tanulást úgyhogy bementem ebédelni. Ebéd közben úgy döntöttem, hogy bemegyek a suliba, – mert amúgy ma nem kötelező - hogy ki kérjem Mr. Roberts véleményét a számomról. Zayn szerint jó lett, de Mr. Roberts mégis csak több vizsgán vett már részt. Miután elpakoltam magam után felmentem felöltözni, majd elraktam a gépem és elindultam suliba.
Deszkával 3 perc alatt ott voltam. Amint beléptem szemet szúrt az aulában kiállított óriási tábla a végzős bálról, ami miatt Harry beállított ma. Jövő hét pénteken lesz. Az esemény, amelyre egyedül vagy nem megyek. Mindegy is. Felmentem Mr. Roberts irodájához és szerencsére Ő is ott volt.
- Jó napot Mr. Roberts! – köszöntem.
- Szia Cat! Hát te mi járatban vagy erre? – kérdezte kedvesen.
- Hát tanács kéne… Vagyis inkább megnyugtatás…
- Mondjad!
- Inkább mutatnám. A vizsgára írt számomról van szó…
- Értem, akkor gyere, ide kipakolhatsz – pakolt el pár papírt az asztaláról, hogy lerakhassam a laptop-om.
- Köszönöm!
Felhajtottam a laptop tetejét és gyorsan megkerestem a hang fájlt.
- És ki fogja majd énekelni? – kérdezte a tanárúr.
- Én.
- Komolyan? Még soha nem hallottalak énekelni. – csodálkozott el a tanárúr.
- Dehogynem! Az a helyzet, hogy minden otthoni felvételen én énekeltem, amit a tanárúrnak mutattam. Csak nem szerettem énekelni mások előtt. A felvételről meg ugye senki nem tudta, hogy én vagyok.
- El sem hiszem… És minek köszönhetjük az énekléshez való hozzáállásodnak a változását?
- A barátaimnak. – mosolyodtam el.
- Maga csupa meglepetés! Na had halljam az újabb szerzeményt!
elindítottam a felvételt és lestem a tanárúr arcát, de nagyon jó póker arca van.
- Nagyon jó! – kezdte a tanár úr, amikor vége lett – Még furcsa, hogy ezt a hangot arcilag hozzád kell kötnöm, de ez nem befolyásoló. A szám pedig tökéletesen megfelel szerintem a vizsgára, mint mindig.
- Köszönöm! – mosolyogtam – Akkor megnyugodtam. – pakoltam el a gépem.
- Catherin nincs miért izgulnod a dalaiddal kapcsolatban. Mindig is mondtam neked, hogy kitűnő érzéked van a zeneírásoz és ezt bizonyítja a laptop-on sorakozó számaidnak sora. A zenéd teljesen megfelel a mai fiatalság ízlés világának És nem mellesleg a hangi adottságaid is megvannak hozzá, hogy kezdj ezzel valamit.
- Hát nem lenne rossz, de régebben már volt nagyobb közönség előtt egy balul elsült fellépésem és nem tudom, menne-e újra…
- Értem. Azért én ajánlanám neked a végzős bált. Kitűnő gyakorlási lehetősség, már ha nem a választottaddal szeretnéd végig táncolni az estét.
- Á nem. – Max egyedül megyek szóval ezzel nincs gond. – De köszönöm a tanácsokat, mint mindig – nevettem el magam.
- Ugyan, ezért vagyok!
- Viszlát! – köszöntem el.
- Azért gondolkozz rajta! Szervusz Cat! – köszönt el a tanárúr is.
Megkönnyebbülve hagytam el az irodát, de azért a bogarat rendesen beültette a fülembe a bállal kapcsolatban. Végül is, ha valami balul sül el, akkor maximum másnap bizonyítványosztáson kéne elviselnem a cikizést. Minden mást leszarok, de az éneklésre kényes vagyok. Lefele menet bekukkantottam a 422-be, ahol Christina éppen Mark-kal veszekedett valamin. Mark a dobos, aki a bandájával segített nekünk a csapat munka előadásában.
- Mi az, hogy nem léptek velem föl? – rikácsolt Tina.
- Meguntuk a folytonos parancsolgatásod és szeretnénk, ha az utolsó előadásunk nem valami nyálas, lassú szerelmes dal lenne, hanem valami pörgősebb. – válaszolt nyugodtabban Mark.
- Nem találtok nálam jobb énekest ebben az iskolában…
- Ó dehogynem! Szóval keress magad mellé olyanokat, akik elviselik a csicskáztatásod…
Ezen elröhögtem, magam mire Tina szikrázó tekintettel fordult az ajtó felé ahol álltam.
-Te meg mit hallgatózol? – kiabált rám.
- Bocs, de nem hagyhattam ki az újabb drámádat. – törölgettem meg a szemem – Jobb lesz ha változtatsz a hozzáállásodon más emberek felé különben egyedül maradsz 30 macskával…
- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak!
- Tudod, nagy különbség van a között, hogy valaki parancsolgat vagy elmondja a véleményét – mutattam először rá, majd magamra.
- Senki nem kíváncsi a véleményedre! – próbálkozott.
- Oké – vontam meg a vállam, hátat fordítottam neki és kimentem.
- Cat várj! – futott utánam Mark.
- Igen? – fordultam vissza.
- Figyi, úgy hallottam, hogy te énekled a sajt számod a vizsgádon…
- Jó füled van – kacsintottam.
- És nem lenne szükséged egy zenekarra? – tárta szét a karjait.
- Igazából nem jönne rosszul – nevettem.
- Akkor, ha megvan a szám csörgess meg és próbáljunk egyszer.
- Többiek itt vannak? – kérdeztem.
- Ahha.
- Akkor most is letudhatunk egyet. - mosolyogtam – Deee van egy kis probléma…
- Mi?
- Hogy lassú, nyálas szerelmes dalt akarok énekelni…
- Komoly? – fagyott le az arca.
- Dehogy! – nevettem el magam – Csak szívatlak…
- Hál’ Isten… Gyere a 322-ben vagyunk – indult meg én pedig követtem.
*
Más fél órát próbáltunk a srácokkal és már majdnem tökéletesen ment a
szám. Végül abban maradtunk, hogy elküldöm nekik e-mailben és akkor még otthon
is gyakorolhatnak illetve hétfőn a zenetöri vizsga után még maradunk egy kicsit
próbálni.Péntek lévén már apuék is otthon voltak. Ilyenkor korábban végeznek. Felmentem a szobámba és lepakoltam a cuccaimat, majd elterültem az ágyon. Pihenésemet a telefon csörgése szakította félbe.
- Szia Sophie! – vettem fel.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikított bele a telefonba.
- Sophie mi történt? – ijedtem meg.
- Harry elhívott a bálbaaaaaaaaaaa!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése