2013. október 10., csütörtök

15. rész


Kivételesen az ébresztőórámra keltem, amit nyolc órára állítottam be. Kivánszorogtam a fürdőszobába és megmostam az arcom. Felfrissülve tértem vissza a szobámba és a gardróbba vettem az irányt, hogy felöltözzek. Felkaptam a melegítőgatyám és egy ujjatlant, majd lazán felkötöttem a hajam. Magamhoz vettem egy kevés pénzt, a telefonom és a fülhallgatóm, majd lekocogtam a lépcsőn.
- Jó reggelt! – köszöntem anyunak a konyhában és nyomtam az arcára egy puszit.
- Jó reggelt kicsim!
- Mentem futni! – intettem és már el is tűntem a szeme elől. Kiléptem az utcára és beszívtam a friss levegőt éreztem a lábaimban a futhatnékot, de azért egy picit be kellett melegítenem. Háromnegyed órát futkorásztam ide-oda a házak között, majd elfutottam a méteráru boltba megvenni az arany anyagot. Az eladó furcsán méregetett egész végig. Biztos nem értette, hogy egy leizzadt melegítőgatyás csaj mit keres ott és mit akar azzal a kevéske arany anyaggal. Ez örökre rejtély marad számára. A zsákmánnyal a kezemben kocogtam haza, mikor megérkeztem már senki nem volt otthon.
Bezártam magam mögött az ajtót és elsőként megreggeliztem. Egy sonkás, sajtos, paradicsomos, salátás szendvicset csináltam magamnak és egy kis majonézt is raktam bele. Narancslével öblítettem le a reggelimet és elindultam zuhanyozni. Míg zuhanyoztam a fejemben összeállítottam a mai szettemet. Sötétkék farmert vettem fel egy bordó hosszított pólóval illetve egy fekete mellénnyel. Lábbelinek egy fekete magas sarkút választottam és a hajamat is kiengedtem. Már fél tíz volt, úgyhogy jobbnak láttam, ha elindulok, hogy időben oda érjek. Háromnegyed 10-re beszéltük meg Sophieval a találkát a sarkon és, mint mindig ő ért oda elsőként.
- Jó reggelt! – mosolygott.
- Jó reggelt! – öleltem meg.
- Nagyon csini vagy ma!
- Köszi! – mosolyodtam el – Te is! – dicsértem meg barátnőm öltözékét, aki egy sötétkék alapon lila és világoskék virágos ruhában volt fekete magas sarkúval.
- Kösziiii – pördült egyet – Mehetünk?
- Persze! – bólintottam és egymásba karolva indultunk meg az iskola felé. – Mi ez a tömeg? – kérdeztem barátnőmet, akinek az arckifejezését látva pontosan annyira nem tudta mi folyik itt, mint én. Mikor közelebb értünk, megláttuk a One Direction feliratos táblákat, illetve a lányok öltözékéről is sugárzott, hogy nagy rajongók.
- Jesszusom – fagyott le barátnőm arcáról a mosoly, ami ritka jelenség – Most hogy jutunk be?
- Megoldom, csak fogd a kezem és kövess! – adtam az utasítást, mire megragadtuk egymás kezét én meg elkezdtem utat törni magunknak. Már majdnem elértük a sulit, amikor egyre durvábban védték a lányok az első sori helyüket ugyanis a suli elé, már egy kordont is felállítottak.
- Mi a… - lepődtem meg, amikor nem tudtunk tovább menni.
- Na és most hogy jutunk át? – kérdezte Sophie.
- Egy pillanat… elnézést! – próbáltam oda kiabálni egy őrnek, de meg sem hallotta a hangzavarban.
- Ez nem lehet igaz… - mérgelődött már Sophie is.
- Csönd legyen már! – kiáltottam el magam mérgemben, mire páran felénk fordultak szúrós szemmel.
- Úristen! – sikított az egyik – ez Cat és Sophie!
- És? – kérdeztem vissza, de azonnal választ kaptam a kérdésemre. Elkezdtek velünk fotózkodni, autogrammot kértek, amikor még nagyobb lett a sikítozás Sophie teljesen mellém feszült. Azt hittem most ájul el a barátnőm a tömegnyomorban, ha nem jutunk ki gyorsan…

*Zayn szemszöge*

Megdöbbenve néztem, ki a kocsi ablakon, amikor megláttam a nagy tömeget Cat sulija előtt.
- Lehet, hogy a vizsga után kellett volna a rádióba menni… - gondolkodott el hangosan Liam.
- Jaja… - értettek egyet a többiek is.
- És Sophiék, hogy fognak bejutni? – kérdezte aggódva Harry és már tárcsázta is a barátnőjét. Csendben vártuk a fejleményeket, miközben a kocsi leparkolt.
- Nem veszi föl… - akadt ki Harry.
- Megpróbálom Catet! – ajánlottam fel, de Ő sem vette fel a telefont. – Semmi. – ráztam meg a fejem.
- Biztos dolgoznak már a kendőkön és nem figyelnek. – mosolygott Louis.
- Akkor induljunk el, ne várjanak ránk… - pattant ki elsőként Niall. Amit kiszálltunk egyre hangosabban sikítottak a rajongók. A kordon mellett csináltunk pár képet a rajongókkal meg aláírásokat osztogattunk. Valaki nagyon kiabált Harrynek, de neki fel sem tűnt, már szaladt volna be a barátnőjéhez. Amit jobban láttam, ki kiabál azonnal oda szaladtam.
- Cat jól vagytok?
- Zayn! Segíts! Emeljük át Sophiet! Ha nem sietünk, még itt ájul el nekem és ez az én hibám – remegett meg a hangja.
- Harry! – kiáltottam neki – Gyere gyorsan!
- Mi van? – kérdezte, de amint meglátta Catéket már ide is rohant. Együtt átemeltük Sophiet, aki alig volt már magánál, majd én segítettem Catnek is. A rajongók tapizása nehezítette a helyzetet, de megoldottuk.
- Köszönöm! – puszilta meg az arcom és már rohant is Harry után, aki Sophiet vitte be az épületbe.

*Cat szemszöge*

- Louis, hozz vizet kérlek! Harry ültesd ide – mutattam egy székre – Ne álljuk körbe, hagyjunk neki levegőt – dirigáltam. Sophie lassan magához tért.
- Tessék – nyújtotta át a pohár vizet Louis, amit meg is ivott Sophie.
- Köszönöm! – válaszolt elhaló hangon, majd megköszörülte a torkát.
- Jobban vagy? – kérdezte Harry aggódva.
- Határozottan! – bólintott.
- Jesszusom Sophie ne haragudj!!! – öleltem át hirtelen. – Nem lett volna szabad bemennem veled a tömegbe… tudom, hogy klausztrofóbiás vagy, de azt hittem, hogy…
- Nyugodj meg Cat! – simogatta a hátam – semmi baj! Én is azt hittem, hogy a mai nap kicsit egyszerűbb lesz… - nevette el magát.
- Honnan a fenéből gyűlt ide ez a tömeg? – kérdeztem.
- Hát az újság megemlítette az iskolát, mi az, hogy ma lesz a vizsga szóval előre tudták, hogy a mai nap megjelenünk itt… - vezette le Liam.
- Jesszusom… Nem semmik ezek a csajok… - mondta Sophie.
- Áhhh csak Directionerek – legyintett Niall.
- Ja bocs! – emeltem fel megadóan a kezeimet, majd elnevettük magunkat.
- Hát itt vagytok! – hallottam meg Tina hangját. – mindjárt kezdünk és ti itt vihorásztok? És, hol az arany kiegészítő, amit…
- Tina fogd már be! – ripakodtam rá – Megfájdul tőled a fejem! Menjél sminkelni, meg skálázni… Mindjárt jövünk…
Tátott szájjal nézett rám és meg se moccant.
- Süket vagy? Nincs rád még szükség szóval tünés… - hessegettem a kezemmel.
- Hogy merészelsz velem így beszélni?? Ha nem lennék, akkor úgy buknál meg, mint annak a rendje…
- Ja és ha én nem lennék, akkor te is…
- Én még tudok mást énekelni, de te nem tudsz más énekest keresni…
- Szívem összetéveszted ezt az egyéni produkcióval… - álltam fel vele szemben – Itt vagy együtt vagy sehogy… Felőlem elmehetsz, de akkor te is ugyanúgy megbuksz ahogy én… És tudod egy feltörekvő pop-sztár életrajzában nem mutatna jól, hogy megbukott egy zenei vizsgán. Én a helyedben átgondolnám ezt… - paskoltam meg gyengéden az arcát. – Gyerünk srácok készüljünk össze… - fordultam a barátaim felé.
- Aghhhh utállak! – kiáltotta Tina, majd dühösen eltipegett.
- Most mi lesz velem… - forgattam meg a szemem, a srácok meg elröhögték magukat.
- Újabb pont Catnek! – veregette meg a hátam Niall.
- Cat itt van az anyag? – állt fel Sophie.
- Méretre vágva, ahogy kérted – húztam elő a mellényem belső zsebéből.
- Akkor meghajtogatom őket és már mehettek is – dörzsölte össze a tenyereit Sophie.
- Imádlak! – nyomtam egy cuppanós puszit a homlokára.
- Ki nem? – kérdezte nevetve – Na gyertek sorban srácok.
Sophie mindegyiküknek a díszzsebébe behajtogatta szépen a kendőket és indulhattunk is. A suli színháztermébe mentünk rögtön a színfalak mögé.
- Á, Catherin! – szúrt ki Mr.Roberts.
- Jó napot Tanár úr! – mosolyogtam.
- Figyelj, mindjárt ti jöttök és neked kell felkonferálnod a csapatodat. Menni fog?
- Öhm… persze! – bólintottam.
- Szuper! Akkor menjetek is a színpad mellé én meg megyek a nézőtérre, hogy onnan élvezhessem az előadást. Sok sikert!
- Köszönjük Mr.Roberts! – válaszoltam, mire kacsintott eget és már el is tűnt. Írtó laza tanár! Oda mentünk ahova Mr. Roberts utasított és vártunk a sorunkra.
- Srácok - fordultam meg - Csak ezt a pár percecskét bírjátok ki vele és utána eskü meghálálom! Hazz te meg, amikor ketten énekeltek, csak ha annak a töredékével, ahogy Sophiera nézel, úgy nézel Tinára örökké hálás leszek!
- No para Catty! Megteszünk mindent! – karolt át Hazz.
- Ja, ez csak természetes Cat! – bólogatott Niall.
- Kösz srácok! – mosolyodtam el.
- Nagy öleléééést!!! – toporzékolt Louis.
- Te is te lüke! – rántottam magammal Sophiet is. Nevetve távolodtunk el egymástól.
- Oké, ha kiszórakoztátok magatokat, akkor kezdjük. – jelent meg szög egyenes háttal Tina.
- Jaj nyugi már… - válaszoltam.
- Te vagy Catherin Davis? – kérdezte egy fejhallgatós srác a kezében egy láda mikrofonnal.
- Igen – mosolyogtam.
- A legfelső mikrofont vedd el és ha szólítanak, mehetsz.
- Oké köszi – bólintottam és elvettem azt amelyiket mondta.
- One Direction? – lépet tovább a srácokhoz.
- Személyesen – bólintott Liam.
- A kék jelzéses mikrofonokat vegyétek ki légyszi – kérte és miután a srácok elvették Tinához fordult – Miss Cook máris, hozom a mikrofonját – bólintott és már el is tűnt.
- Jesszusom – forgattam meg a szemem.
- Mi van, irigykedsz? – vetette oda Tina.
- Ja… Írtóra… - válaszoltam és a hangomból áradt a szarkazmus. Meghallottam, hogy szólítanak és elindultam a színpadra.
- Jó napot kívánok! Catherin Davis vagyok és szeretném bemutatni a csapatot, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni. Christina Cook, iskolánk diákja – ahogy kimondtam Tina már ki is topogott a magas sarkújában - és a One Direction, Liam Payne, Niall Horan, Louis Tomlinson, Zayn Malik és Harry Styles. – ahogy a nevüket soroltam sorba feljöttek a színpadra - A szám, amit előadnak az én szerzeményem a Love song. – mondtam és levonultam a színpadról, miközben Harry adott még egy pacsit és rám kacsintott. Ez megnyugtatott.
- Ne izgulj! – szorította meg a kezem Sophie.
- Remélem nem rontja el Tina…
Imáim meghallgatásra találtak ugyanis minden rendben ment. Mikor lejöttek a srácok a színpadról egyenként megöleltem őket.
- Na ezt meg kell ünnepelni! – fakadt ki belőlem.
- De hát még nem is tudjuk az eredményt… - nézett furcsán Liam.
- És? Az már úgysem rajtunk múlik és nem kell többet Tinával dolgoznom… - lettem izgatott.
- Hallottam ám… - szólt oda Tina.
- Kit érdekel? Mintha nem tudnád, hogy rühellek… - szóltam vissza.
- Chhh – csapta hátra szőke tincseit és kivonult.
- Meg vagy táltosodva Catty – nevetett Hazz.
- Viccelsz? Ünnepnappá teszem a mai napot…
- Akkor hát ünnepeljünk! – egyezett bele Louis elsőként és elkezdett táncolni én meg beálltam mellé.
- De kajálunk is ugye? – kérdezte aggódva Niall.
- Még szép szőkeség! – válaszoltam és erre ő is beállt.
- Party all day, all night… - zendített rá Liam is.
- DJ Malik, DJ Malik – folytatta Zayn.
- Hahh az én haverjaim – tette a szívére a kezét büszkén Hazz, majd ő is beállt a táncnak már nem igazán nevezhető mozgásba. Sophie lőtt pár fotót rólunk, majd valaki kezébe nyomta a telefonját és ő is beállt táncolni, majd normálisan is csináltunk egy képet. A képeket nagy röhögéssel nyugtáztuk, amit persze a fellépők nem nagyon díjaztak, szóval leléptünk. A suli előtt még mindig ott táboroztak a rajongók és kifejezetten örültem, hogy most a fiúk oldalán vagyunk. Amint kiléptünk fülsüketítő sikításba kezdtek a rajongók. A kordon végén már várt egy kisbusz, amibe bepréselődtünk és indulhatunk.
- Na hova megyünk skacok? – kérdeztem izgatottan.
- Kaja és ööö… - gondolkodott Niall.
- Valami izgi legyen. – mondtam.
- Gokart? – vetette fel Liam.
- Uuu de rég voltunk már… - gondolkodott el Louis.
- Mi benne vagyunk! – válaszolt Hazz Sophie nevében is, aki lelkesen bólogatott.
- Akkor ezt megbeszéltük szerintem. – nézett köbe Zayn és a hallgatást igennek vette.
*
Egyedül azokat a kezeslábasokat utálom a gokartban. Most is épp azzal küszködtem, amikor megláttam, hogy Sophienak Harry segít. Ez nem is olyan rossz ötlet…
-Zayn! – szóltam a hozzám legközelebb öltözőnek.
- Mond!
- Segítenél felhúzni a cipzárt? – kértem boci szemekkel.
- Persze – lépett mögém – Bár szívesebben segíteném le rólad a ruhákat – súgta a fülembe.
- Arra várhatsz egy darabig! – fordultam meg pimaszul, ahogy felhúzta a cipzárt.
- Jöttök? – kérdezte Liam az ajtóból.
- Ja, persze! – indultam el én is és amint Liam kilépett Zayn rácsapott a fenekemre – Hey! Uralkodj magadon – néztem mélyen a szemébe.
- Minek? – kérdezett vissza, majd kacsintott egyet és kiment. Igen Directionerek ez csak testi vonzalom, de az nagyon… Szerencsénkre nyolcan lehet menni egyszerre és mi csak heten voltunk. Mindenki bepattan egy, a számára kedvező számú kocsiba és felálltunk a rajthoz. A fiúk voltak olyan úriemberek, hogy állhattunk Sophieval mi elsőként a rajthoz. Miután mindenki mutatta a kezével, hogy rendben van a sisak, övek és minden, már csak a lámpákat kellett figyelni, hogy mikor mehetünk. És piros… sárga… ZÖLD! Nagy sebességgel sikerült elindulnom és az élre törnöm, de vezetésem nem tartott sokáig ugyanis a kanyarokban elég béna vagyok és utoljára Harryvel voltam gokartozni, amit mindenki kívülről fújja, hogy mikor lehetett utoljára. Három körből állt egy menet és mi Sophieval egyszerre értünk be utolsóként. Amint leálltunk röhögve vettük le a bukósisakunkat.
- Versenyekben mi mindig együtt érünk be? – kérdezte nevetve.
- Ezt hogy érted? – kérdezte Harry.
- Suliban is a 60 métert akárhányszor futottuk mindig együtt értünk be – avattam be a részletekbe.
- Megyünk még egyet? – kérdezte Liam.
- Még szép! – vágta rá Louis.
- Akkor gyerünk! – ugrott vissza Niall a kocsijába. Visszacsatoltam a bukómat és újra rajthoz álltam. Ezt a második kört már utolsó előtti ként végeztük Sophieval.
- Mi van Niall elvertek a csajok? – cukkolta Louis.
- Haver ezek elfoglalták az egész pályát. Kénytelen voltam mögöttük döcögni… - védte meg magát Niall.
- Bocs Niall – néztünk rá egyszerre Sophieval.
- Ugyan – legyintett. Miután átöltöztünk már 3 óra múlt.
- Na és most? – kérdezte Liam a kocsi felé menet.
- Csajok tudtok pókerezni? – kérdezte Louis.
- Még szép! – bólintott barátnőm.
- Akkor pókerezzzüüüüüüüünk!!!! – lelkesedett Niall.
- Csak nem kaja szokott lenni a tét? – kérdeztem nevetve.
- Catty honnan jöttél rá? – nevetett Hazz.
- Niallnál mikor nem a kajáról van szó? – kérdeztem vissza.
- Kamu. Titkon nagy Directioner – karolt át Zayn.
- Ohhh most lebuktam… - csettintettem, mire felröhögtek.
- Akkor menjünk hozzánk pókerezni – mondta Niall.
- Menjünk! – pattant be a kocsiba Sophie.
- Huu de izgatott valaki – nevetett Hazz.
- Viccelsz? Szét akarom rúgni a seggeteket pókerban – mondta Sophie.
- Hohohoooo ilyen jó lennél? – kérdezte Louis.
- Még szép – húzta ki magát – Sokat játszottunk… - mielőtt ki akarta volna mondani a nevem alig láthatóan megráztam a fejem. Csőbe akarom húzni a srácokat.
- Mi is. Nem igazán izgik a busz utak… szóval készülj! - mondta Liam.
- És te is ilyen jó vagy? – kérdezte Zayn, amikor beült mellém.
- Én nem annyira, de szabályokat tudom! – nevettem és persze kamuztam. Tök jól játszom.
- De azért játszol ugye? – kérdezte Niall.
- Persze! – bólintottam.

Liam szólt a sofőrnek, hogy hova megyünk és már indultunk is.

1 megjegyzés: