5. rész

- És kik azok? – kérdeztem anyutól, de nem is kellet válaszolnia megláttam az öt fiút az előszobánkban – öööö ti mit kerestek itt?

- Sziasztok… Ne haragudjatok, de a rajongóink meg vannak őrülve és mikor már azt hittük leráztuk őket mégsem, aztán megint lehagytuk őket kicsit és erre voltunk szóval ide menekültünk és ha nem lenne gond Liz a maradnánk egy kicsit? – hadarta el Harry.

- Dehogy Harry! Tudod, hogy mindig szívesen látunk téged és a barátaidat is, de mi elmegyünk moziba szóval zárjátok be az ajtókat– válaszolt anyu – És ha nagyon nem csitulnak akkor maradhattok estére is Catty majd megágyaz nektek a vendég szobában. – mosolygott anyu.

- Köszönjük szépen! – köszönték meg egyszerre a fiúk anyu meg kiment, mert apu már türelmetlenül dudált.

- Milyen jó fej a mamád… - állapította meg Niall.

- Öhm… ja ez az oldala még nekem is új… - értetlenkedtem, hogy milyen engedékeny volt – Ja és srácok, akkor már bemutatom a legjobb barátnőmet Sophiet.

- Sziasztok! Niall, Zayn, Liam, Louis, Harry – mutogatott végig a srácokon.

- Directioner vagy te is? – kérdezte Louis.

- Nem csak nincs olyan híresség, akit Sophie nem ismer – nevettem – annyit bújja a bulvár oldalakat.

- Jólva ne szóljál be deszka buzi – bökte meg a vállam.

- Jó jó oké – nevettem – tudod, hogy szeretlek – tártam szét a karom.

- Tudom! – nevetett és megölelt.

- Ja amúgy bocsi, de bunkó vagyok gyertek beljebb! – invitáltam be a fiúkat a nappaliba.

- Akkor a csajos estének lőttek szóval keressünk valami filmet amit a fiúk is élveznek vagy mit csináljunk? – kérdezte Sophie.

- Jesszusom, ne haragudjatok! Nem akartuk megzavarni az estéteket… - kért bocsánatot Liam.

- Ugyan semmi gond! És mit szólnátok, ahoz ha csak úgy ismerkednénk? Hisz Harryről én már mindent tudok, de rólatok szinte semmit srácok…

- Ez nem rossz ötlet… Mi sem tudunk semmit Sophieról – mosolygott Zayn.

- És, hogy izgis legyen, játszhatnánk vetkőzős felelsz vagy merszet – nevetett Harry.

- Ki más ötlete lenne ez – forgatta a szemét Louis. Én meg Sophiera néztem, hisz én tudom, hogy mindent bevállalok, de ha neki nincs kedve, akkor lefújva.

- Részemről mehet. – szólalt meg Sophie.

- Akkor én is benne vagyok ti srácok? – kérdeztem. Összenéztek, majd egyszerre bólintottak.

- Mehet! – mondták.

- Akkor menjünk fel a szobámba… Még csak az hiányzik, hogy apuék meglássanak itt alsóban, amikor hazajönnek…

- Hú de magabiztos itt valaki – piszkált Harry.

- Mert van miért – kacsintottam, majd elindultam fölfele. Szobámban leültünk körbe a földön.

- Ööö kéne egy üveg… - szólalt meg Niall.

- Ja igen – kaptam észbe – ööö… megvan! Sophie meg innád ez a kis kólát?

- Kevés? az majdnem fél liter… - állapította meg Liam.

- Oké akkor az első dolog, amit megtudhattok rólam, hogy a kóla az minden mennyiségben jöhet – válaszolt Sophie és majdnem egy szuszra lenyomta a kólát és kezdődhetett is a játék.

- Oké hölgyek kezdenek – mondta Zayn.

- Ó de lovagias… Akkor Sophie kezdhetsz.

- Te is milyen lovagias vagy – nevetett barátnőm és elkezdte a pörgetést. Teljesen alap kérdések voltak az elején szóval tényleg ismerkedtünk, majd Louis tette fel az első „érdekesebb” kérdést nekem.

- Tudod, hogy Harry kivel vesztette el a szüzességét? – kérdezte én meg szerintem elfehéredtem egy kicsit.

- Hogy mi? – lepődött meg Sophie.

- Csak, hogy tiszta legyen Harry tudja rólunk, de ő soha nem mondta meg vagy ha mondott is akkor arról tudni lehetett, hogy kamu… És hátha Cat tudja… Mert ez így nem fer… - avatott be minket Liam közben Harryvel végig egymást néztük.

- Szóval? – türelmetlenkedett Niall.

- Ööö igen tudom.

- És ki az? – kérdezte Louis.

- Kis szívem nem az volt a kérdés – kacsintottam.

- Basszus tényleg… - szontyolodott el Louis, Harry meg győzelmi mosolyt varázsolt a képére. És ezzel a kérdéssel elindult az intimebb témák emlegetése. Itt azért már pár ruhadarab lekerült. És a legközelebbi alkalomkor, amikor a fiúk közül valaki, történetesen Zayn engem pörgetett nem habozott és feltette az őket annyira érdekelt kérdést.

- Ki volt Harrynek az első? – kérdezte én meg nyeltem egyet és gondolkoztam valami kamu storyn.

- ööö hogy ís hívták? Alice!

- Kamu! – kiáltotta Louis.

- Ezt már Harry is eljátszotta… - mondta Liam.

- Na az igazat. Ki vele! – mondta Niall.

- Cat…- nézett rám Harry. De nem ha ő nem, akkor én sem akarom az orrukra kötni. Tiszteletben tartom Harry döntését.

- Nem mondom el. Ha Harry nem akarta elmondani, akkor én sem fogom.

- De akkor vetkőznöd kell… - mondta Zayn és úgy vettem észre nem igazán sajnálja a dolgot. Végig néztem magamon és ezt rendesen megszívtam, hisz se zokni és semmilyen más kiegészítő nem volt rajtam szóval levettem a pólóm és bedobtam középre a többi cucchoz.

- Parancsolj!

- Jaaaj de cuki vagy, hogy így véded Harryt – ölelt meg Sophie. Ezek után kiderítettük, hogy a fiúknak ki volt az első, ha már a témánál vagyunk majd Harry Sophiet pörgette és őt is megkérdezte.

- Ööö… hát én még nem voltam senkivel – nyögte ki Sophie.

- Ezt nem hiszem el! – lepődött meg Harry.

- Pedig igaz – vont vállat barátnőm – még nem voltam igazán szerelmes.

- Ja értem – mosolyodott el Hazz.

- Srácok hozok valamit inni, addig nyugodtan folytassátok – álltam fel.

- Segítek pattant fel Harry.

Így ketten mentünk le a konyhába. Én elővettem az üdítőket meg kerestem műanyag poharakat, hogy ne kelljen, majd mosogatnom.

- Szóval nem mondjuk el? – kérdezte Hazz.

- Figyelj, ha te nem bíztál bennük annyira, hogy elmond nekik én sem fogom, hogy te kivel voltál először, de én nem titkolom.

- De azt tisztázzuk, hogy én feltétlenül megbízok a srácokban, csak miattad nem mondtam el. Nem tudtam mit szólnál hozzá. Hisz, ha egy olyan lányról lett volna szó, akit tudom, hogy soha nem látok többé az nem érdekelne. De rólad van szó!

- Igazán édes vagy, de pont leszartam volna – nevettem.

- Ööö akkor legközelebb elmondhatom nekik? – kérdezte, miközben elindultunk vissza.

- Persze, de figyelj eddig még csak tőlem nem kérdeztétek meg, hogy ki volt az első szóval valószínű, hogy még ma kiderül a dolog…

- Ez igaz… - nyitotta ki előttem az ajtót.

- Mi igaz? – kérdezte Louis.

- Semmi – válaszolt Harry, majd leültünk. Miután mindenki ivott valamit folytattuk a játékot és ahogy mondtam rám is rám került a sor.

- És Cat már csak rólad, nem tudjuk kivel voltál először? – kérdezett Niall.

- Harryvel – ittam bele a kólámba nyugodtan és abban a pillanatban Zayn kiköpte, amit ivott és hála a karmának a nagy része rajtam landolt.

- Komolyan? – néztek nagy szemekkel a többiek.

- Bocs Cat… - nézett végig rajtam Zayn.

- Komolyan… És semmi gond most kvittek vagyunk…

- Cat mit nem tudok még rólad? Nem csak, hogy ismered Harryt, de vele voltál először? – kérdezte Sophie.

- Titokzatos vagyok haha se – nevettem.

- Na jó ezzel most megleptetek gyerekek – mondta Liam.

- Várj és hány éves voltál? – kérdezte Louis.

- 16.

- Háh! Lebuktál! – mutatott Harryre Louis.

- Mert hogy? – nézett vissza értetlen fejjel.

- Te is 16 voltál… tuti Cat volt az első...

- Jól van lebuktam – nevetett.

- Oké ha feldolgoztátok ezt a sok infót folytathatjuk? – kérdeztem.

- Persze – nyugodott meg Louis és most ő mosolygott önelégülten. A végén már úgy játszottunk, hogy valaki feltett egy kérdést és arra mindenkinek kellett válaszolnia. Sophie kérdezte, hogy ki miért szakított legutóbb vagy milyen okból szakítottak vele. Zayn és Perrie történetére volt kíváncsi, de elfeledkezett rólam. Mikor hozzám ért a kör leesett neki és a szájához kapott.

- OMG – suttogta – ne haragudj.

- Semmi gond – mosolyogtam rá majd a többiek felé fordultam - Én nem válaszolok – mondtam egyszerűen, majd levettem a gatyám. Erre a fiúk összenéztek, majd inkább rám hagyták a dolgot. Végeredményben az egyik fiún sem volt póló, én fehérneműben ültem, Sophie pedig még teljesen fel volt öltözve!! Nem sokkal később a srácok kaptak egy hívást, hogy a kitartó rajongók még mindig járják a várost, szóval maradnak estére.

- Nem gond? – kérdezte Liam.

- Ugyan… anya is megengedte – nevettem – de akkor én gyorsan megágyazok, míg van erőm – álltam fel és felöltöztem.

- Segítek – állt fel Sophie is.

- Én nem – dőlt hátra Louis és a kezeit a fejéhez rakva nézelődött, míg nem Niall hasba vágta – Auuuuu meg vagy veszve? Csak vicceltem! – kapott a hasához.

- Jól van, gyertek mielőtt szétveritek itt egymást. – nevettem. A többiek is felöltöztek, majd átmentünk a vendég szobába, ahol egy francia és két szimpla ágy van, hogy akár a népes rokonokat is tudjuk fogadni.

- Öhm… - vakargattam a fejem – mindjárt kitalálom, hogy legyen itt öt hely…

- Nem kell alszunk hárman a francia ágyban és meg van oldva… - mondta Niall.

- Biztos?

- Ez a legkevesebb, amiért itt maradhattunk… - mondta Zayn.

- Pedig egyikkőtöknek felajánlottam volna a nagy kanapét lent… de ti tudjátok… - mentem a szekrényhez, hogy elővegyem az ágyneműket. Erre a mondatomra a fiúk összenéztek.

- Jobban belegondolva Catty én elfogadnám azt a kanapét… - mondta Harry.

- Sejtettem… - nevettem, majd egy párnával jól fejbe csaptam azt a göndör fejét.

- Igen? – vett ki Harry is egy párnát én meg menekülőre fogtam.

- Párnacsataaa – kiáltotta Louis és a többiek is elővettek párnákat és kapcsolódtak. A nagy csata közben viszont apa benyitott.

- Gyerekek megjöttünk! Mi folyik itt? – kérdezte és erre mind leálltunk.

- Öhm… bocsi apu…

- Drágám minden rendben? – hallottam anyu hangját.

- Persze, mint a kis angyalok – kiabált vissza.

- Kössz apu!

- Nincs mit, fedezlek csak csendben játszatok és ha tönkre megy egy párna akkor én nem tudtam róla…

- Megbeszélve – bólintottam, majd adtam egy öklöst apunak az egyezség hivatalossá tétele érdekében.

- Tom! – szólította meg apát Harry – Bemutatnám a társaimat: Liam, Zayn, Louis és Niall.

- Örvendünk Mr. Davis és köszönjünk, hogy maradhatunk estére. – udvariaskodott Liam.

- Én is örülök srácok! – fogott kezet mindenkivel – De szólítsatok csak Tomnak. Na megyek mielőtt anyád idejön – nyomott puszit a homlokomra és kiment.

- Najó vagy te vagy ilyen jó hatással rájuk Harry vagy bolondgombát ettek… Régen miért nem voltak ilyen jó fejek?

- Mert nem volt kihez… Már bocs Cat… - mondta Sophie.

- Ebben lehet valami… De a lényeg, hogy végre itt vagy Harry – közeledtem felé mintha meg akarnám ölelni, de végűl egy nagyot csaptam rá a párnával.

- Mi a? Meg állj! – vett újra üldözőbe és újra megindult a párna csata. Én ágyról ágyra menekültem, de a fájós lábammal nem ment túl gyorsan és rosszul léptem és szemből ráestem Zaynre és vele együtt elestem.

- A francba… - szisszentem fel.

- Ööö segíthetek? – kérdezte Zayn, mire felé fordítottam a fejem és nem sok volt közöttünk.

- Ne haragudj, csak rosszul léptem… - gurultam le róla és elterültem a földön.

- Had nézzem – ült fel és elkezdte masszírozgatni a lábam – itt fáj?

- Szzzzz… - húztam el reflexből a lábam – ahham…

- Van rá valami krémed nem?

- A fürdőben ja…

- Megmondod hol van vagy menjünk együtt…

- Azért nem tört el a lábam…

- Jó jó bocsánat! – állt fel.

- De azért segíthetsz – nyújtottam a kezem.

- Ja persze – húzott fel majd a vállába kapaszkodva elindultam kifelé.

- Hova mentek?  - kérdezte Louis.

- Meggyógyítom Cat lábát – mondta Zayn.

- Zayn az nem segít rajta… – perverzkedett Harry, mire hozzávágtam egy párnát ő meg lezúgott az ágyról.

- Köszi – mondta Zayn.

- Igazán jól esett – mosolyodtam el és folytattuk az utat. Csak órák kérdése volt és átjutottunk a fürdőszobámba, ahol elővettem a krémem és leültem a WC-re persze úgy, hogy lehajtottam a fedelét.

- Add a krémet – mondta Zayn.

- Minek?

- Hogy bekenjem a lábad… - nézett rám mintha ez tök egyértelmű lenne.

- Csak szeretnéd tapizni a lábam… Ez felejtős szépségem! – mondtam miközben letekertem a fáslit a lábamról.

- Ne legyél ilyen undok, csak segíteni akartam…

- Jó jó bocsi… Gyorsan bekentem a lábam, majd letámasztottam és vártam, hogy kicsit beszívja a krémet.

- Cat?

- Hmm?

- Miért nem énekelsz mások előtt?

- Mert nem szeretek…

- És ezt most higgyem is el, hogy akinek ilyen hangja van és zenei suliba jár nem szeret énekelni?

- Igen kérlek… - mondtam halkan.

- Nem érdekel az sem, ha kivágsz, de akkor is elmondom, hogy kezdened kéne valamit a hangoddal… Simán lehetnél énekes is akár, de most nem erre akarlak rávenni, de dalíróként is mennyi hasznát vennéd, hogy elénekled a dalod, amikor megmutatod a vevőjének… Nem tudom, milyen sérelem miatt nem énekelsz, de ahogy Harrytől hallottam régen igen is szerettél énekelni…

- Igen az régen volt...

- De ne zárd le ennyivel…

- De! Zayn értsd meg, hogy nem megy! Félek és rosszul vagyok… Nem merek több ember előtt színpadra állni…

- Ma is megcsináltad…

- Igen és utána a szünetet a mosdóban töltöttem… Értsd meg, hogy ez már nem nekem való…

- Hánytál?

- Milyen finoman rákérdeztél… De nem most nem hánytam csak szimplán rosszul voltam…

- De ezen lehetne dolgozni… Az X-faktor alatt Harry is mindig rosszul volt fellépés előtt, de leküzdötte…

- Miért érdekel ennyire, hogy éneklek-e vagy sem? Neked nem tök mindegy?

- Nem… Figyelj én csak segíteni szeretnék…

- De nem kell oké? Nem akarok énekelni és kész!

- Hogy van a lábad? – váltott témát.

- Jobban…

- Akkor visszamehetünk…

- Huuu de siet valaki… Nyugi nem harapok… De mehetünk.

- Nekem nem úgy tűnik…

Erre már inkább nem mondtam semmi csak visszaindultam a vendégszobába. Meglepetésemre már meg volt ágyazva és a többiek beszélgettek.

- Feltaláltuk magunkat, ha nem baj… - mondta Louis.

- Nem semmi gond… - válaszoltam.

- Srácok elég későre jár szerintem aludjunk – állt fel Sophie.

- Benne vagyunk – álltak fel a fiúk és elkezdtek vetkőzni.

- Ti aztán nem vagytok szégyenlősek… - állapítottam meg.

- És ha látnád Harryt… - mondta Liam.

- Meztelenül flangál a turnébuszon mi? – kérdeztem.

- Honnan tudod? – kérdezte Niall.

- Hát ő Harry – nevettem.

- Jól van, na, le lehet szállni rólam… - mondta Harry.

- Na, gyere, neked megágyazunk a kanapén. Jó éjt. – intettem nekik és elindultam a lépcső felé.

- Az felejtős Cat, hogy a fájós lábaddal lépcsőzz, majd én megágyazok neki – sietett utánam Sophie.

- De te vagy a vendég…

- Ugyan hagyjuk már ezt… - nevetett.

- Hát jó… Akkor jó éjt Harry!

- Jó éjt Catty! – ölelt meg és a fülembe súgta – Elképesztő voltál ma a suliban…

- Kössz – mondtam, majd bementem a szobámba és megágyaztam Sophienak. Mire kész lettem ő is visszaért. Átöltöztünk pizsibe és ágyba bujtunk, majd elkezdtünk beszélgetni.

- Tetszik neked Harry? – kérdeztem Sophietól.

- Mi? Nem, dehogy…

- Oké csak kérdeztem…

- Talán egy kicsit…

- Tudtam – nevettem.

- Neked meg Zayn…

- Nem! És komolyan mondom… Helyes, de nem jön be…

- Hát jó, majd meglátjuk…

Még beszélgettünk a fiúkról, aztán lassan elnyomott minket az álom…

Reggel tizenegy körül ébredtem, de Sophie még aludt. Halkan kimásztam az ágyból és pizsiben útnak indultam. Benéztem a vendégszobába, de egy árva lélek nem volt bent, az ágyneműk meg összehajtva voltak. Lementem a nappaliba, de senki, aztán meghallottam apa nevetését a konyhából.

- Jó reggelt! – köszöntem be a konyhába ahol apa állt a pult egyik oldalán a másikon meg az öt jómadár.

- Szervusz kincsem! – jött oda apu és egy puszit nyomott a fejemre. – Nekem most mennem kell dolgozni este találkozunk. Sziasztok srácok!

- Haverkodunk apámmal mi? Legközelebb is legyen menedékhelyetek...

- Pontosan és most, hogy nem kell többet nyaliznunk megyünk is… - mondta Louis

- Hitvány banda…

- Egyébként tényleg menni kéne, hacsak nem akarunk a tegnapi ruhában menni a suliba – mondta Liam.

- Igaz, igaz – helyeselt Zayn.

- Akkor a suliban találkozunk…

- Pontosan! És még egyszer kösz Catty! – mondta Harry.

- Igazán nincs mit! Sziasztok! – köszöntem és miután elmentek csináltam reggelit és felvittem a szobába. Felkeltettem Sophiet és hozzáláttunk a reggelihez. Mivel volt még időnk megnéztünk egy filmet, majd pont elég időnk volt ahhoz, hogy összevakarjuk magunkat és elinduljunk suliba. A lábam a tegnapi mutatványomnak hála nem javult semmit. A suliban Mrs Peterson úgy állt, mintha csak ránk várt volna.

- Miss Davis, lenne szíves elmondani, hogy hol volt?

- Tanár nő nem csináltam semmit, ne akarjon semmit rám kenni… - indultam tovább.

- Álljon meg!

- Minek? – fordultam vissza.

- Nem jelent meg ma az elzáráson…

- Shit… Elnézést teljesen elfelejtettem, de őszintén nem mindegy, hogy itt ülök-e a suliban egy órát vagy sem? Használ ez valamit? Mit kéne éreznem?

- Miss Davis ez a büntetési eljárás…

- Ja, azért mert tegnap összekevertem véletlenül a kólákat… Ahha köszi… Tudja mit szarok a büntetési eljárására… Pár hetet bírjon ki a társaságom nélkül. Szokja meg, hogy jövőre nem leszek itt…

Meg se vártam a válaszát elindultam órára, mert ez a kis elzárás, ami most legkevésbé érdekel. Sophie csöndben hallgatta végig a párbeszédünket és gondolom nem helyeselte, de nem szólt érte. Elköszöntem tőle és bementem a 422-be. Hercegnő, már az egyik zenekarossal skálázott, de a fiúk sehol.

- Köszönni nem szokás nálatok? – hisztizett Tina.

- Ha neked ez hiányzik az életedből, akkor… hát rábasztál. És mondtam, hogy ne szólj hozzám…

- Pfff bunkó…

- Mitől vagy ilyen morcos Catty? – karolt át Harry, aki épp megérkezett.

- Nem érdekes – mondtam és közbe Zaynre néztem.

- Mi van rá hajtottál, de elutasított? – kérdezte Harry.

- Te beteg vagy…  - mondtam, majd ott hagytam és leültem a helyemre – Dalos madárkák fel a színpadra! Minél előbb kezdünk, annál hamarabb mehetek.

Elkezdtünk próbálni, de a szám végén lévő egyik magas hang sehogy sem jött ki Tinának.

- Állj, állj! Tina lejjebb vehetjük azt a hangot, ha ennyire nem megy… - ajánlottam fel.

- Nem pofa be, menni fog…

- Tina hatodjára próbáljuk és még mindig nem megy…

- Ne okoskodj itt neked talán megy elsőre? – kérdezte idegesen.

- Nem.

- Na látod…

- Ami azt illeti… - szólalt meg Zayn én meg szúrós szemmel néztem rá – tegnap elsőre tisztán kiénekelte. És fogadni mernék, hogy most is menne.

- Na akkor had lássam… - nézett rám Tina – Ha annyira jó vagy mutasd meg nekem is…

- Nem. Zayn megmondtam, hogy nem éneklek miért nem szállsz le rólam? – emeltem fel a hangom.

- Oké, oké gyerekek nyugodjunk meg – próbálta oldani a feszültséget Liam – Tina próbálkozzunk még egy kicsit…

- Helyes – dobta hátra a szőke haját – Tudtam, hogy nem mersz kiállni ellenem… Biztos csak szerencséd volt…

- Ebből elég! – kiáltottam és felmentem a színpadra, hogy szembe állhassak vele – Elegem van abból, hogy így lekezelsz! Mire fel van az a nagy arcod, amikor semmivel se vagy jobb mint én… Ja bocs, hogy apuci pénzén alapul… Elnézést…

- Például a hangomon – vágott közbe.

- Igen? Azon a csodás hangodon, amivel nem tudod kiénekelni ezt a hangot? Akkor figyelj! – mondtam és a zenekar felé bólintottam, hogy kezdjék el azt a részt. Tisztán kiénekeltem neki azt a hangot, majd a szemébe néztem.

- Ennyi a te csodás hangod egy nagy semmi! – mondtam, majd felkaptam a táskám és kimentem a teremből és otthagytam megsemmisülve a szőke libát…