6. rész

*Zayn szemszöge*

Cat jól visszavágott a szőke csajnak, majd kirohant. Harry akart utána menni, de ezt most nekem kell elintéznem én kavartam port.

-Hagyd haver – állítottam meg – Majd én… - mondtam és elindultam Cat után. Körbenéztem, de nem láttam sehol, gondolom megint a mosdóba ment. Benyitottam a mosdóba, majd gyorsan körbe néztem, de nem látott senki ezért bementem. Cat az egyik csapra támaszkodott és víz csöpögött az arcáról.

- Cat, – simítottam meg a hátát – Hogy vagy?

- Szerinted? – kérdezte gorombán – Neked muszáj folyton beleugatnod? – nézett a szemembe, majd megtörölte az arcát.

- Miért most mi történt? Kurva jó voltál odabent és szerintem Tina még mindig lefagyva áll a színpadon… És amúgy is nem hagyhatod, hogy ilyen lenézően bánjon veled, amikor te kedvesen szoltál hozzá és még jobb is a hangod…

- És mit érek a jó hangommal, ha nem tudom használni? – kérdezett vissza hevesen.

- Én nem így vettem észre… Igen is tudod, csak nem mered!

- És ez épp elég baj! Nem érted Zayn? Rosszul leszek tőle akárhányszor arra gondolok, hogy kettőnél több embernek kéne énekelnem... – érzékenyült el – Kis korom óta mindig is énekes akartam lenni, - mosolyodott el - aztán azok a gyökerek meg akartak viccelni, hogy nem tudom mit tettek a kajámba, de jó nagyot okádtam a nyolcadikos évzárón a színpad közepén az egész suli előtt érted?? Azóta is ez a rémálom üldöz, ha a színpadra lépek… - teltek meg könnyel a szemei – Harry és Sophie elfogadták és nem nyaggatnak vele, kérlek szépen te is értsd meg, hogy nem megy… – sírta el magát – Akár mennyire is szeretném és ha otthon kigyakorlok egy számot figyelek mit eszek végül akkor sem merek még a szüleim elé sem kiállni…

Átkaroltam és a hátát simogattam és próbáltam megnyugtatni, miközben ő eláztatta a pólóm a könnyeivel. Szörnyű volt így látni szegényt. A kemény Catnek kifogtam a gyengepontját, de nem hagyhatom annyiban, hisz ő maga mondta, hogy mindig is az éneklés volt az álma. Nem nyugszom meg és segíteni fogok neki!

-Cat kérlek engedd meg, hogy segítsek! – kértem – gondolj csak bele, hányszor láthatnád még Tina ledöbbent arcát… kb három hét van a suliból nem akarod így a végére meglepni?

- Nem, nem… Zayn, nem akarok innen is egy hányós élménnyel elmenni… - törölte meg a szemeit - Kérlek mondj le rólam…

- Nem fogok!

- Miért? Miért olyan fontos ez neked?

- Nem tudom… Talán, mert tudom milyen érzés álmodozni valamiről és most már azt is tudom milyen, ha beteljesül az álmunk… És nem hagyhatom, hogy te, akinek ilyen hangja van egy kis félelem miatt soha ne érezze azt az érzést…

- Ahha… a világot megváltani nem akarod? – mosolyodott el.

- Haha nagyon vicces… - mondtam de én is elnevettem magam – Na de komolyan, had segítsek…

- De nem akarok hányni… Nem szeretek…

- És ha meg ígérem, hogy nem fogsz?

- Ja persze… És ha mégis?

- Nem tudom… Kérhetsz bármit…

- Ez érdekesen hangzik… De nem.

- Naa gyerünk, tudom, hogy meg akarod mutatni Tinának… - győzködtem.

- Ez igaz… - mondta és láttam rajta, hogy gondolkodóba esett.

- Naaa – bökdöstem meg a vállát, mire elmosolyodott.

- Na jó.

- Ezaaaaz! – kaptam fel és megpörgettem ő meg hangosan felnevetett.

- Jól van superman…

- Az Louis.

- Mi van? Mindegy… És neked ebből mi hasznod?

- Szerzek egy barátot és – mosolyogtam rá – és majd egy díjátadón lehet megemlítesz, hogy segítettem és az jó reklám a bandának – nevettem - de most gyere menjünk vissza. Harry biztos aggódik már…

- Tényleg miért nem ő jött ki? Érdekelt téged is a női mosdó mi?

- Pontosan – nevettem – Akkor este ötre érted megyek – kacsintottam.

- Mi?

- Kezdjük a tréninget.

- De…

- Semmi de! Ötkor. – mondtam, majd beléptem a terembe.

*Cat szemszöge*

Najó… Ez mi? És nem kérdezi meg, hogy van-e dolgom vagy valami? Csak így parancsra ugorjak? De legalább így nem tudok kibújni alóla… Jól csinálja.

- Na mi van ki hisztizted magad? – kérdezte Tina.

- Én? Nekem nincs okom sírásra, nem engem aláztak le… - vágtam vissza és erre már nem mondott semmit.

- Minden rendben? – kérdezte Harry halkan.

- Igen – mosolyodtam el és ránéztem Zaynre.

- Lemaradtam valamiről? – kérdezte.

- Nem, semmi különösről. Majd elmondom. – mondtam neki, majd próbáltam úgy mindenki felé fordulni – Na akkor gyakoroljunk! Szerdán vizsgázunk! – csaptam össze a kezem. Óra végéig már békességen gyakoroltunk, majd a fiúk elmentek nekünk meg volt még egy óránk a szaktanárokkal. Mr. Roberts nagy vigyorral a képén jött be az órára.

- Gyerekek itt mindenki olyan ötösre fog vizsgázni… Kitűnően oldottátok meg a tegnapi feladatod, de mivel a gyakorlás sosem elég ma is ugyan azt fogjuk csinálni… Persze másik számot kell átalakítanotok… Ugye mindenki tudja mikorra kell jönnie? – kérdezte mire vadul bólogattunk -  Ja és még valami… Jövő héten lesz a határidő, hogy leadjátok a saját számaitokat, amiket a még nem tudjuk kicsoda szüneteiben fognak játszani a bálon… Ezzel számoljatok. Jó munkát!

Hát igen, lassan eljön a ballagás és a végzős bál ideje és már a folynak az előkészületek, hogy idén is valami szuper bulink legyen. Hát majd meglátjuk… Ma is időben készen lettem, szóval miután összepakoltam rohantam is szekrényéhez, hogy Sophieval együtt induljunk haza.

-Szia! – libbent mellém vidáman.

- Szia! Jössz haza?

- Persze csak össze pakolok… Na mi volt veled ma?

- Huh.. Szóval… - kezdtem el mesélni a Zaynes történetet.

- És ez nem randi? Nekem nagyon úgy jön le… - mondta Sophie, mikor megálltunk a sarkon.

- Nem hiszem és ha annak tervezte, akkor meg jól pofára esik mert nekem nem tetszik…

- Tuti?

- Tuti!!

- Na jól van, csak kérdeztem… - nevetett. Még kicsit beszéltünk, majd el kellett indulnom, hogy elkészüljek ötre. Amikor hazaértem egy bőrönddel találtam szembe magam az előszobában.

- Anyuuu! – kiáltottam – Ki megy el?

- Szia kicsim! – jött ki a konyhából anya – Most hétvégén lesz az a céges rendezvén nem emlékszel?

- Öööö nem… És nekem ugye nem kell mennem?

- Nem persze…

- Huh… És ti mikor mentek el?

- Nem sokára indulunk…

- Ilyen hamar?

- Igen és vasárnap este jövünk haza okés? Megleszel addig?

- Persze majd áthívom Sophiet, megilyenek…

- Rendben! Figyelj hagytam neked itthon pénzt, de a hűtő is tömve van tudsz főzni magadnak…

- Oké köszi… De most mennem kell szóval, akkor elköszönök.

- Hova sietsz?

- Találkozom egy barátommal.

- Randid van?

- Nem!

- Jó oké… Ha elmész nagyon jól zárj be magad után és a riasztót is kapcsold be, Daisyt meg csukd ki a kertbe.

- Rendben!

- Csókollak kincsem! – puszilgatta meg a fejem és szorosan megölelt.

- Én is anyu! És apa?

- Ő a garázsban van.

- Akkor köszönök neki is gyorsan.

Elköszöntem aputól is majd felmentem készülődni. Gyors zuhanyzás után bekapcsoltam a gépem elindítottam zenét és írtam Sophienak Skype-on.

- Holnap este bulizunk!

- Hogy-hogy? És hol? Mikor?

- Nálam 10-től de kiváltságosak jöhetnek előbb ;)

- A szüleid megengedték?

- Öhm… Nem mondták, hogy ne… :P

- Cat…

- Vasárnap mindent rendbe rakok…

- Háth jó :D

- Tudtam, hogy benne vagy! :D

- Na és nem fogsz elkésni valahonnan? :P

- Haha… De akkor megvár… :D Na megcsinálom az eseményt Face-en és lépek is :D Sziaaa <3 xxC

- Oki, de holnap mindenképp számolj be! Szia! <3 xxS

Megcsináltam egy zártkörű eseményt hogy családtagok ne lássák, majd meghívtam pár embert utána már úgy is úgy terjed a házibuli híre, mint a pestis járvány… Utána elkezdtem öltözködni. Fehér sort mellett döntöttem, amibe egy fekete övet fűztem, felülre meg egy fehér alapon szürkés peace mintás pólót vettem. Lazán összekötöttem a hajam és egy hosszú nyakláncot vettem fel, egy laza smink és kész is voltam, mikor rezgett a mobilom.

- Mondd! – vettem fel.

- Te randizol Zaynnel? – kérdezte Harry.

- Mi? Nem!

- Akkor hova mentek?

- Ööö.. azt nem tudom, de segít leküzdeni a rosszul létem…

- És miért nem én?

- Nem tudom, te elfogadtad, hogy nem éneklek, de ő nem és piszkált vele és elérte, hogy igent mondjak… Mi van féltékeny vagy? – nevettem.

- Mindenképp! – nevetett – Na akkor sok sikert!

- Köszi! Ja és holnap este buli nálam! Ha van kedvetek a srácokkal nézzetek be.

- Szüleid?

- Rendezvényen…

- És… Mindegy úgy sem beszélhetlek le szóval inkább hagyom…

- Jól látod kedves Harold! – mondtam és rezzent egyet a telefonom tehát üzenetem jött:

„Öt perc és ott vagyok! xxZ”

- Figyelj, most mennem kell…

- Rendben! Szia!

- Szia!

Kinyomtam a telefonom, majd megnéztem az eseményt Face-en és már vagy 10 emberrel több volt, mint akiket meghívtam. Mondtam, hogy gyorsan terjed… Kikapcsoltam a gépem lerobogtam a lépcsőn, megnéztem Daisynek van-e kint vize, majd felkaptam a fehér Conversem. Beriasztottam a lakást és jól bezártam, ahogy anya kérte, majd beszálltam az éppen a ház előtt leparkolt kocsiba.

- Na és hova viszel? – kérdeztem.

- Mi van semmi köszönés? – indította be a kocsit.

- Ide figyelj, kezdek rosszul lenni szóval nincs kedvem bájcsevejre… - mondtam idegesen.

- Nyugodj meg nem lesz semmi gond – tette sebességbe a kocsit, majd megsimogatta a… combom(??).

- Ooookéééé… Na figyu… Tuti, hogy semmi hátsó szándékod nincs? – kérdeztem.

- Mi? – kapta felém a fejét aztán már vissza is nézett az útra.

- Miért simogattad meg a combom?

- Nyugtatni szerettelek volna…

- De miért nem a karomat simogatod?

- Mert vezetek…

- O-ooooo – égés felső fokon… - Bocsi, csak négyen kérdeztek eddig rá, hogy ez randi-e és részemről persze, hogy nem, de beültették a bogarat a fülembe, hogy „és Zayn szerint?”…

- Semmi gond! Amúgy csinos vagy, aranyos, meg minden, de nem szerintem se randi… Főleg, hogy a félelmed leküzdésén szeretnénk dolgozni… - nézet pár pillanatra a szemembe – Ha tetszenél randira hívnálak konkrétan ne aggódj!

- Rendben, nem aggódok – nevettem.

- És így, hogy eddig az éneklés nem szerepelt a listán, mit csináltál volna érettségi után?

- Háát azért beadtam a jelentkezésem a Londoni zeneakadémiára is…

- De hát ott énekelni kell a felvételin…

- Igen, de próba szerencse alapon elmegyek ha behívnak…

- Ahha és mi lenne a B terv? Amire persze most már nem lesz szükséged – kacsintott.

- Nagyon pozitív vagy… És hát mivel törin kívül kiválóan érettségiztem, az ötödik tárgyam fizika, a nyelv pedig a francia volt ugye, ezért valami féle mérnöki pályát szántam volna magamnak…

- Na ez szép!

- Köszönöm! És te anno miből érettségiztél?

- Hát tudod nekem nem volt rá lehetősségem az Xfaktor miatt…

- Jaaa tényleg… De és mi lettél volna?

- Hát tanár…

- Ahha szóval onnan ez a segítsünk másokon dolog…

- Ebben lehet valami…

- Nem akarok goromba lenni, de húsz perce utazunk… Mikor érünk oda??

- Nyugi, máris ott vagyunk – fordult le a főútról vagy miről és egy kis faluhoz értünk.

- A hol?

- Ne kérdezősködj ennyit mert itt hagylak… Mindjárt meglátod! – mondta és leparkolt kiszállt a kocsiból és átjött kinyitni az ajtót, de én csak mereven néztem a vissza pillantó tükörbe, amiben egy nagy Karaoke táblát pillantottam meg.

- Na most mi van? – kérdezte, majd nyeltem egy nagyot.

- Haza akarok menni!

- Mi?

- Ugye nem abba hoztál? – mutattam hátra.

- Öööö….

- Tudtam! Én nem megyek sehova!! – kezdtem bepánikolni.

- Nem kell énekelned, csak gyere be velem…

- Nem hiszek neked – néztem a szemébe és szerintem látta a riadtságot a szememben és közelebb jött.

- Cat, kérlek! Csak menjünk be, nem akarom, hogy ma énekelj, csak nézzünk szét…

- Megígéred?

- Igen! – mondta és kirakta a kezét.

- Jó – mondtam halkan és megfogtam a kezét. Segített kiszállni, majd átkarolt, ami jól jött, mert az ájulás szélén álltam még mindig. Bementünk a bárba, ahol elég sokan voltak. Az ajtótól jobbra volt a bárpult, a terem végében a színpad, a többi helyen meg kör asztalok székekkel illetve a fal mentén négyes boxok.

- Hova szeretnél ülni? – kérdezte Zayn.

- Mindegy csak üljünk le, hogy ne bámuljanak már…

- Ne izgulj, csak megnézik az ellenséget, de te ugye nem vagy az, mert nem fogsz énekelni – súgta a fülembe, majd megfogta a karom és az egyik boxhoz rángatott, ahol be is csusszantam a falhoz Zayn meg velem szembe ült le.

- Kérlek ülj mellém – néztem rá kérőn. Mit ne mondjak most kicsit NAGYON berezeltem.

- Rendben – mosolyodott el és már át is ült – Nyugi, most csak nézelődünk és majd legközelebb esetleg éneklünk is jó?

- Hát most, hogy ezt elmondtad tuti nem jövök el veled legközelebb!

- De elfogsz! Magadtól vagy erővel…

- Na jó kezdek tőled is félni – mondtam mire elnevette magát.

- Mit hozhatok inni? – jelent meg egy szöszi csaj, hogy felírja a rendelést.

- Én egy kólát kérek – mondta Zayn.

- Csak? – nyávogott a csaj.

- Vezetek. És te? – fordult hozzám.

- Én is, de az enyémbe mehet egy kis vodka is. – mondtam, a csaj bólintott és elment, Zayn meg furin nézett – mi van? Azt szeretnéd, hogy ellazuljak vagy nem?

- Ahogy akarod! – tette fel a kezeit.

- Na és az még is mire jó ha itt vagyunk de nem éneklek?

- Felmérjük a terepet és amikor látod, hogy valószínűleg te vagy itt a legtehetségesebb felmersz menni és attól se kell félned, hogy ha elrontasz egy hangot egy jó lelkű felnyomja rögtön Twitterre…

- Ahha… Hát jó, de akkor egy darabig idejárunk, majd és nem fizetem a benzint! – néztem rá komolyan – te bajod, hogy ilyen messzire hozol…

- Rendben. De mondjuk holnap este folytathatjuk…

- Öhm… Nem lehet bocsi. Holnap party van – pumpáltam felfele kettőt a kezemmel a levegőbe.

- Nem lesz semmi baj, ha egyszer nem mész el egy buliba…

- Azért a saját házibulimat csak nem hagyom ki…

- Ja az más… - bólintott.

- Mellesleg a srácokat is meghívtam, amikor Hazzal beszéltem, de ez persze neked is szól – mosolyogtam.

- Köszi! És szüleid ilyenkor mit csinálnak?

- Öhm… Békésen alszanak a szállodai szobájukban – mondtam az igazat.

- Csak azért kiveszek egy szobát? – nézett meglepődve Zayn.

- Nem azt a cég fizeti – vigyorogtam és élveztem azt az értetlen fejet amit vágott.

- Mi van?

- Céges rendezvényre mentek – nevettem el magam – Csak vasárnap jönnek.

- Jaaa… Szóval nem is tudnak róla.

- Vág az agyad! – kacsintottam.

- Parancsoljatok az italok – tette le az italokat a szőkeség.

- Köszönjük! – mondta Zayn.

- Ha választottak dalt, hogy mit énekelnének, csak szóljanak és felírom, amúgy pár perc és kezdjük…

- Rendben, köszi! – bólintott Zayn, mire a csaj végre elment. – Oké tudom, hogy nem éneklünk, de van kedved megnézni a dalokat? – vette a kezébe a vaskos dallistát.

- Miért ne – rántottam meg a vállam és elkezdtük lapozgatni. Csupa ősrégi zene volt benne, de a hátoldalra oda volt írva, hogy ha valaki hoz pendrive-on számot, amihez ugye van szöveg, hogy kivetítsék, akkor azt is lejátsszák. Ez jó pont! Közben el is kezdődött a karaoke este és az első vállalkozó belekezdett valami kornyikálásba.

- Okéé – szólt megy pár dal után a hangkezelő – mivel elfogytak az önként jelentkezők jöhet a sorsoláááááás! – nyújtotta el az utolsó szó végét én meg riadtan néztem Zaynre.

- Erről nem volt szó! – mondtam.

- Erről én se tudtam, de csak megússzuk – mondta és abban a pillanatban éles fény vakított el.

- Ti ketten tubicáim tiétek a színpad! – mondta a pasas.

- Elnézést, de – kezdet bele Zayn.

- Nincs de! Énekelsz vagy húzz el!

- Cat? – nézett rám.

- Én lelépek! – mondtam és felálltam, de abban a pillanatban huhogni kezdtek és megtorpantam – Nem énekeltem és lehurrognak? – kérdeztem és elég pipa voltam.

- Sajnálom! – nézet rám Zayn és láttam, hogy tényleg nem így tervezte.

- Nem kell, mert most megmutatjuk ezeknek… Végighallgattam a nyávogásuk és nem szóltam be szóval ők a semmire ne hurrogjanak itt nekem! – ragadtam meg Zayn karját és felmentem a színpadra és a kezelő pasas pultja elé álltam.

- Ezt már szeretem! – súgta a fülembe Zayn mire egy pillanatra elmosolyodtam.

- Amy Winehouse-tól a Rehab-ot lenyomjuk? – kérdeztem Zayn.

- Az nem erős elsőre?

- Nem érdekel most vagy soha!

- Akkor mehet! – mondta és a kezelőre pillantottunk, aki bólintott, hogy vette az adást és a kezünkbe nyomta a mikrofonokat. Elindult a dal belőlem meg kezdett kiszállni az a nagy bátorság de Zayn megszorította a kezem és utána bele is kezdtem a dalba. Elképesztően toltuk és még a magas hangok is mind kijöttek. A szám végén egy pár másodperces csönd után hatalmas tapsvihar kerekedett. Én éreztem, hogy a fülemben dobog a vérem és alig kaptam levegőt.

- Ez az Cat! Megcsináltad! – pörgetett meg a levegőben Zayn -  Hogy vagy? – kérdezte.

- Még egész jól… Ha öt percen belül nem hányok, akkor jó vagyok…

- Amúgy te nem abból a fiú bandából vagy? – kérdezte a kezelő pasas.

- Attól függ melyikre gondol, de ha a One Directionra akkor igen.

- Arra, arra – mutogatott – És akkor mit keresel itt?

- Az hosszú…

- Csak nem a kis csajjal…

- Nem, nem randi, nem járunk, de most nem érek rá… - rázta le a pasit és felajánlotta nekem a karját, hogy kapaszkodhassak, míg lemegyünk a lépcsőn. Kértünk egy pohár vizet, amit egy szuszra lenyomtam, vettem pár nagyobb levegőt és…

- Na? – nézett Zayn aggódó szemekkel.

- Jól vagyok – mondtam csodálkozva – Jól vagyok! – ismételtem el örömmel és Zayn nyakába ugrottam.

- És milyen volt? – kérdezte.

- Elképesztő…

- És ez még csak vagy húsz ember előtt volt…

- Na jó most maradjunk abban, hogy ameddig húsz ember előtt nem megy simán addig több emberre nem is gondolunk oké?

- Rendben!

- És most menjünk!

- Máris? Nem akarsz még egyet énekelni? – vigyorgott.

- Haha, nem menjünk.

Zayn fizetett és elindultunk haza. El sem hiszem, hogy sikerült! Énekeltem és nem hánytam! Lehet, hogy Zayn valami mágus vagy nemtom, de sikerült neki elültetnie az agyamban, hogy küzdenem kell…