7. rész

- Te nem vagy éhes? – kérdeztem amikor Zayn megállt a ház előtt.

- De egy kicsit…

- És mit szólnál ahhoz, ha bejönnél én meg csinálnék valami kaját? Ez a minimum a tréningért. – mosolyogtam – Mellesleg nem kéne így este hétkor egyedül dekkolnom otthon… - nyitottam ki az ajtót.

- Hát jó, de akkor felállok a kocsibejáróra és jövök.

- Okés – pattantam ki és becsaptam a kocsiajtót. Gyorsan kiriasztottam míg Zayn parkolt aztán beengedtem Daisy-t.

- Sziaaa kincsem! – simogattam a fejét – Milyen napod volt ma?

- Jó köszi! – válaszolt Zayn, aki közben bejött.

- Nem neked te hülye – nevettem, majd bementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és tényleg tele volt kajával, ahogy anya mondta – Figyelj, van itt sült hús petrezselymes krumplival, meg saláta és utána csinálhatok palacsintát…

- Nekem teljesen megfelel.

- Figyelmeztetlek, isteni palacsintát tudok csinálni! Eddig még nem érkezett panasz – kezdtem el tálalni.

- Ahha a híres Cat palacsinta. Sokat hallottam már róla…

- Komoly? – kérdeztem meglepődve.

- Igen, Harry mindenkiét lefikázza, mert az nem olyan, mint a tiéd… De azért megeszi.

- Istenem a hülyéje – forgattam meg a szemem. Megettük a főételt közben meg beszélgettünk, majd összekevertem a palacsinta tésztát, amit állni kell hagyni egy kicsit. Közben felküldtem Zaynt a dokkolómért a szobámba, hogy be tudjak rakni zenét.

- Na és most nem te akarsz elcsábítani engem? – súgta a fülembe miközben az állát a vállamra támasztotta és megfogta a csípőm – Kaja, zene…

- Hülye vagy! Csak szeretnéd… – löktem el magamtól és elnevette magát én meg fogtam egy marék lisztet és megdobtam.

- Igen? – kérdezett vissza és elkezdett közelíteni, mire ösztönösen hátrálni kezdtem. Ő is kiszedett egy marék lisztet és tudtam mire készül.

- Ne, ne, neeee – tiltakoztam.

- Ugyan miért ne?

- Mert ööö… - gondolkodtam és közben neki ütköztem a pultnak, Zayn meg elém állt és magasra tartotta a lisztes kezét, így nem volt menekvés – mert nincs kedvem hajat mosni – mondtam és becsuktam a szemem, mert tudtam, hogy ez nem elég jó indok. Egy pillanat múlva a mellkasomon éreztem landolni a lisztet és a póló kivágottságának köszönhetően a fele bement a pólóm alá…

- Parancsolj! – mondta Zayn.

- Milyen nagy lelkű vagy… - mondtam gúnyosan.

- Zuhanyozni csak fogsz nem?

- Haha… De ez nem ér, amit én dobtam, annak a fele el se ment odáig és neked nagyobb is a kezed ergo több liszt fér bele… - panaszkodtam.

- Most bűntudatot akarsz kelteni?

- Valami olyasmi  - mosolyogtam.

- Jó tessék – lépett hátrébb és széttárta a kezét – Vissza adhatod.

- Biztos vagy benne? – kérdeztem.

- Igen – bólintott.

- Hát jó – belemarkoltam a lisztbe és a feje búbjára szórtam egy kicsit, majd a pólójába és egy keveset a gatyájába is sikerült beszórnom.

- Elég kényelmetlen… - izgett-mozgott.

- Ugye?

Kipakolt a zsebeiből és elkezdte kiszórni a pólója alól a lisztet, én meg kaptam az alkalmon, hogy nem figyel. Töltöttem egy pohár hideg vizet és míg szöszmötölt a nyakára kezdetem önteni.

- Áááá – fordult meg hírtelen és a maradék vizet a mellkasára öntöttem – Ezt most miért?

- Csak jól esett – vontam meg a vállam vigyorogva.

- Ezt nem úszod meg!!

- Ó-ooo – menekültem volna el, de gyorsabb volt és elkapott. Maga felé fordított és telibe öntött vízzel. Végignéztem a konyhán, majd magunkon, ahogy ott álltunk a nagy mocsok közepén, ahogy egymással szemben állunk és Zayn magához szorít a derekamnál fogva. Kissé elkalandoztam Zayn kidolgozott felsőtestén, amit a rátapadt fehér pólótól szinte tisztán láttam.

- Mi az? – kérdezte.

- Mi? – kaptam fel a fejem – semmi… Miért nem engedsz el?

- Ki tudja mit borítasz még rám…

- Ettől félsz? Komolyan?

- Talán… - hajolt közelebb és megcsókolt(??) én meg nem is tudom miért, de viszonoztam(??). Lecsúsztatta a kezét a fenekemre és megszűntette azt a minimális távolságot is, ami eddig köztünk volt. Éreztem, hogy kezd szűkösen elférni a gatyájában és ez nem a beszórt liszt miatt volt és ezen elmosolyodtam. Még mindig nem tudom mi volt velem, de elkezdtem felhúzni Zayn pólóját, és amikor a mellkasához értem két csók között lekapta azt. És ezzel elindult a lavina…

Arra eszméltem fel, hogy az ágyban fekszünk egymás mellett.

- Ez nagyon…

- Nagy hiba volt! – fejeztem be Zayn mondatát.

- Hát nem épp ezt akartam mondani.

- De akkor is az volt…

- Nem feltétlenül…

- Ugye most nem jössz azzal, hogy mégis érzel irántam valamit és próbáljuk meg? Mert nem! És Harry haverja vagy istenem… - szörnyülködtem.

- Olyan nagy tragédia lenne? És nem, megint nem ezt akartam mondani…

- Akkor? – fordultam felé.

- Figyelj, mindketten felnőttek vagyunk… vagy várj! Elmúltál 18? – mosolyodott el.

- Hülye! – löktem meg.

- Nem is ez volt az első, nem is volt rossz – kacsintott – És kit érdekel, hogy kinek a haverja vagyok? Nem kell ennek semmi jelentőséget tulajdonítani… Megtörtént és kész.

- Igazad van, de senkinek egy szót se…

- Lakat a számon szivi – csinált úgy mintha lelakatolná a száját.

- Ez nem történhet meg megint… - gondolkodtam hangosan.

- Ennyire rossz volt? – kérdezte Zayn perverz vigyorral várva az elismerést.

- Igen.

- Mi?

- Csak viccelek nyugi – nevettem.

- Ezzel többet ne!

- Jaj elnézésedet kérem – játszottam túl magam – Na gyere! –másztam ki az ágyból és elkezdtem öltözni – még a palacsintával tartozom és össze is kell takarítanunk.

- De utálok takarítani… - mondta és elkezdett ő is öltözni.

- Erre gondolj, arra amikor lisztet készülsz szórni a ruhámba…

- De te kezdted!

- És? – néztem vissza mikor elindultam le a lépcsőn.

- Nem baj megérte – mondta és rácsapott a fenekemre.

- Azt hittem, csak pletyka a bradfordi rosszfiú címed…

- Az is, de ezt nem hagyhattam ki, mégis csak fiúból vagyok…

- Én is ezt mondanám…

Megcsináltam a palacsintákat és közben összetakarítottunk a konyhában. Fáradtan huppantam le a bárszékre, hogy elfogyasszuk a takarítás után megérdemelt édességet.

- Ez tényleg nagyon finom! – mondta Zayn.

- Köszi!

Miután még megbeszéltük, hogy vasárnap is elvinne valahova énekelni Zayn mondta, hogy mennie kell mert a fiúk már nagyon hiányolják az a több tucat sms alapján amit kapott.

- Zayn! – szóltam utána az ajtóból.

- Igen? – jött vissza.

- Még meg sem köszöntem…

- Ugyan már… - legyintett és perverz mosolyra húzta a száját.

- Nem azt, te hülye! – löktem meg a vállát ő meg elnevette magát.

- Jó, persze, tudom… És igazán nincs mit! Örülök, hogy segíthettem – mosolygott – És a másik dolgot hidd el én sem terveztem, esküszöm.

- Elhiszem – mosolyodtam el – de én is pont annyira benne vagyok, mint te – kacsintottam – na szia!

- Szia! – köszönt ő is, majd becsuktam és bezártam az ajtót és nekitámaszkodtam Daisy meg odajött hozzám.

- Hah… - sóhajtottam és lecsúsztam hozzá – Én akkora egy nem mondom ki, hogy mi vagyok… Harry, Zayn… Még jó, hogy a többieknek van barátnőjük!! Szerinted lesz valaha olyan fiú, akibe szerelmes is leszek? – vakargattam a fülét – Én is remélem… Na gyere adok enni!

Miután megetettem a kutyát, elmosogattam, majd felmentem a szobámba. Megengedtem a fürdőkádamban a vizet, és míg a vízre vártam bekapcsoltam a gépem. A Skype automatikusan bekapcsolt és Sophie azonnal rám is írt. Gyorsan összefoglaltam neki az estémet (kivéve egy dolgot) aztán fürdés időt kértem. Összekötöttem a hajam, mivel Zaynnek hála az nem lett lisztes, így nem kell még megmosnom. Tíz perc után meguntam a fürdőzést és kikászálódtam a kádból. Magamköré tekertem a törcsimet, fogat mostam, majd felvettem a pizsimet, ami egy bővebb pólóból és egy sortból áll. A laptop-ommal befészkeltem magam az ágyba és elkezdtem netezni. Miközben Sophieval beszéltem felmentem Facebookra is és láttam, hogy a buli résztvevőinek száma már meghaladja az ötvenet. Majd nézelődtem twitteren is egy kicsit és elfáradtam. Elköszöntem Sophietől, kikapcsoltam a gépem és megpróbáltam elaludni. Holnap úgyis hosszú napom lesz…

Reggel tizenegy körül ébredtem fel és komótosan lecsoszogtam reggelizni. Miután teljesen felébredtem és a pocakom is megtömtem gondoltam mozgok egy kicsit annak örömére, hogy nem fáj már a bokám. Összekötöttem a hajam, megmostam az arcom, fogat mostam, majd futóruhát vettem. Kellemes fél órát futottam a környéken, amikor úgy elég volt és hazajöttem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd nekikezdtem a „buli biztossá tenni a lakást” hadműveletnek. Szerencsémre a szüleim nem szeretnek sok törékeny vackot tartani a polcokon, max egy két olyan dolog, amit a családtól kaptunk. Mindent lefotóztam, hogy emlékezzek, hova kell vissza tenni, majd elcsuktam őket a szekrénybe. A hűtőből a legtöbb cuccot elvittem a garázsban lévő hűtőbe, helyet csinálva az italoknak, amiket a vendégek hoznak, majd belépőként. A kertben összeszedtem az összes kutyapiszkot és elhúztam a medence fedelét. Nem szeretném nagyon, hogy fürödjenek benne, mert utálom kitisztítani, de azt sem szeretném, hogy valamelyik idióta összetörje a fedőt, mert azt nem magyarázom ki… Hamutartó helyett kitettem befőttes üvegeket, amikbe egy kis vizet engedtem. Mikor mindennel készen lettem megéheztem, úgyhogy összedobtam magamnak valami ebédet. Miután megebédeltem s elmosogattam, már csak a boltba kellett mennem és a zenéhez előkészülni, abban pedig csak egy valaki segíthet.

- Igen? – vette föl rekedtesen Harry.

- Én keltettelek? – lepődtem meg.

- Lehet… - mondta és éreztem, hogy elmosolyodik.

- Van ma dolgod?

- A bulidon kívül? Nincs…

- Szuper! 1, mert jössz, 2, mert tudsz segíteni, ha szépen megkérlek.

- Mi kéne Catty?

- El tudnál vinni a boltba úgy… ööö… most?

- 20 perc és ott vagyok…

- Van palacsintám – dobtam be az aduászt.

- 10 perc, szia! – mondta és ki is nyomta a telefont én meg elnevettem magam. Míg Harryre vártam csomagoltam neki egy-két palacsintát és becsomagoltam, hogy útközben meg ehesse. Ahogy mondta rekord sebességgel ideért 10 perc múlva és ész nélkül csöngetett.

- Csend legyen már! Apa alszik! – nyitottam neki hirtelen ajtót.

- Jesszus bocsi! – húzta el a száját – Várj… A szüleid nincsenek is itthon…

- Bevetted okoska – nevettem.

- Ez nem volt szép…

 Kezébe nyomtam a palacsintákat mire felcsillanta szeme és indulhattunk is. De Harry volt olyan béna, hogy vezetés közben evett és lecsöppent a lekvár a nadrágjára pont oda…

- Én igy nem megyek be! – hisztizett a bolt előtt a kocsiban.

- Basszus Harry, de akkor mi értelme, hogy eljöttél, ha nem segítesz? Légysziiiii – vetettem be a boci szemeket és nagyokat pislogtam.

- Ajjj tudod, hogy ennek nem tudok ellen állni… Jó menjünk! –mondta és kiszállt a kocsiból és én is követtem.

- Köszönöm! – karoltam belé, majd egy puszit nyomtam az arcára. Gyorsan lezavartuk a vásárlást és siettünk haza. Bepakoltam az italokat a hűtőbe a műanyag poharakat jól látható helyre, hogy véletlenül se keressék a rendes poharakat.

- Na jó már csak a hangfalakat kell segítened felhozni és megvagyunk… - néztem körbe ellenőrizve a terepet.

- Rendben! Hölgyem – engedett előre.

- Maga igazi úrember Harold! – mondtam francia úri akcentussal és elindultam a stúdió felé. Harryvel ketten felhoztuk a hangfalakat, a keverőpultot és elhelyeztük őket, a kábeleket meg leragasztottuk, hogy ne essenek hasra benne.

- Kész vagyunk! – huppantam le a kanapéra.

- Gondolom holnap is segítenem kell visszavinni őket… - ült le mellém.

- Cserébe felajánlom nektek a vendégszobámat, ha holnap segítesz – pislogtam – ja és még van egy kis palacsinta is – nevettem.

- Áll az alku – nyújtotta a kezét és meg megráztam, majd eldőltem a kanapén és az ölébe tettem a fejemet.

- Olyan jó, hogy itt vagy! Már nagyon hiányoztál!

- Ja Sophie nem rendelkezik olyan izomzattal, mint én mi? – nevetett.

- Még jó…

- Na és milyen volt a randid Zaynnel? – mosolyodott el pimaszul.

- Nem randi volt!

- Akkor mi a szöszt csináltatok annyi ideig?

- Jaj hiányoltad a haverodat? – csipkedtem meg az arcát mint az öregek – Szegénykém…

- Haha… Na mesélj!

- Nyugi nem volt semmi érdekes… - mondtam, majd elkezdtem mesélni az estémet neki is.

- Énekeltél? Te? Emberek előtt? Egy Amy Winehouse dalt??

- Ahham… És tökéletesen ment! – vigyorogtam fel rá.

- Elképesztően büszke vagyok rád!!

- Köszi!

- És utána? – kérdezte és elmeséltem a történet második felét is persze egy dolgot kihagyva… Majd kaptam egy sms-t Sophie-tól.

„Hey, girl! Na mi van veled? 4 óra és még nem voltál gépnél… Minden ok? Mikor menjek? Kell segíteni valamit? xxS”

„Minden okés! Ha már unatkozol otthon, akkor jöhetsz most is sőt… ;) , de amúgy mindennel kész vagyok.:) xxC”

„Akkor indulok! :D xxS”

„Várlak!!<3 xxC

- Na? – kérdezte Harry.

- Jön Sophie. – mosolyogtam.

- Akkor én lépek – állt fel.

- Ugyan, nem kell félni tőle…

- De nem akarok zavarni…

- Te most zavarban vagy? – néztem meg jobban.

- Mi? Én… Ne-em… Miért lennék? Tényleg mennem kell mindjárt kezdődik a meccs a tv-ben és együtt nézzük a srácokkal… - menekült szó szerint, de nem volt elég gyors, mert Sophie épp csöngetett.

- Szia! – nyitottam ajtót.

- Szia! – ölelt meg – Öhm… Szia Harry…

- Ööö… szia! – vakargatta a nyakát – Na Catty tényleg mennem kell…

- Hát jó… - adtam be a derekam.

- Sziasztok! – köszönt és kislisszolt az ajtón.

- Te meg mit vigyorogsz? – kérdezte Sophie.

- Azt hiszem valakinek tetszeeeel…

- Mi?

- Komolyan! Megemlítettem, hogy jössz és irtó zavarba lett – nevettem el magam – még nem láttam ilyennek ez jó jel – kacsintottam.

- Szerintem túlképzeled a dolgot…

- Majd meglátjuk! Van kedved medencézni? – váltottam témát.

- De nincs fürdőruhám…

- De, mert a múltkor itt hagytad…

- Tényleg… - kapott a fejéhez – Akkor oki – mosolyodott el.

- Legyen egy kis színünk estére… a sötétbe – nevettem. Felszaladtunk átöltözni, majd kerestem két strand törcsit és lementünk a kertbe. Nyolcig kint fürödtünk, meg napoztunk mikor én megéheztem.

- Te nem vagy éhes?

- Kicsit…

- Mit szólnál, ha kajálnánk és elkezdenénk készülődni?

- Benne vagyok!

Mivel száraz volt már a fürdőruhánk ezért úgy mentünk be kajálni. Utána mindketten hajat mostunk, fogat mostunk és nekikezdtünk a készülődésnek. Sophie egy deréktól lefelé bővülő, sötétkék ruháját hozta, amit egy hímzett virágmintás tüllréteg borított. Én felülre egy virágmintás topot vettem egy farmer inggel, aminek feltűrtem az ujjait és ahelyett, hogy begomboltam volna derekamnál megkötöttem. Alulra pedig a fehér sortomat vettem fel. Felvettük a hozzá illő kiegészítőket, sminkeltünk, körmöt festettünk és laza másfél óra alatt kész is lettünk. Majd lementünk én elindítottam a zenét, hogy ne legyen olyan nyomi a hangulat és mivel elmúlt tíz lassan megérkeztek az első vendégek…