2. rész

-Na ez engem is érdekel – tette a kezeibe a fejét Louis és nagyokat pislogott.

-Hány éves is vagy Catty? – használta a becenevem, amit csak anyuék és ő használ és átkarolt.

-Jól tudod, hogy pont annyi, mint te…

-Akkor a válasz, 19 éve kedves ööö…

-Christina Cook – nyújtotta a kezét.

-Ooooo szóval te vagy az a bizonyos Catherin Davis? – kérdezte Niall tőlem.

-Mi az, hogy bizonyos? – néztem furin Harryre.

-Elég sokat hallottunk már rólad – mosolygott Zayn.

-Igen? – kérdeztem vissza meglepetten – szóóóóval hiányoztam mi? – kezdtem cukkolni Harryt.

-Pffff áááá… Csak néha eszembe jutottál… - próbálta tagadni.

-Ja persze… - nevettem.

-Engem érdekelne bővebben a kettőtök története… - szólt bele megint Tina.

-Neaggódj, csak haverok vagyunk gyerekkorunk óta még Holmes Chapelből, nyugodtan rávetheted magad Hercegnő! – mentem el mellette és megveregettem a vállát.

-Mi az, hogy rám vetheti magát? - akadt ki Harry

-Bocs nem olvastam sehol, hogy barátnőd lenne… - húztam tovább az agyát.

-Te semmit nem változtál! – nevetett.

-Csak kicsit… És remélem te sem sokat. De most kezdjünk el dolgozni, mert nem akarok estig itt ülni. Hercegnő, akarsz még skálázni?

-Nem kell – húzta ki magát Tina – És ne szólíts hercegnőnek…

-Így jobban jársz, csak mondom…

-Huuuu… - néztek össze a fiúk.

-Nem vagytok valami jóban mi? – kérdezte Niall.

-Tökéletes észrevétel Niall! – helyeseltem.

-Akkor gondolom pikkeltek a tanárra, aki összerakott titeket – nevetett Louis.

-Nem a tanár választott… Sajnos… Bár, ha belegondolok valószínűleg ugyan itt kötöttem volna ki nem igaz Hercegnő?

-Pontosan! De kezdjük! – válaszolt Tina a fiúk meg még mindig értetlenül bámultak.

-Majd elmesélem… - mondtam a fiúknak, majd leültem és elővettem a gépem – Rendben… Gondolom pop dal lesz a nyerő… És milyen témájú legyen? Ötletek?

-Lehetne szerelmes dal… - mondta Tina.

-Valahogy éreztem, hogy ezt mondod majd… Fiúk valami jobb ötlet? Bulis vagy ööö… de ha benne vagytok nekem mindegy. Ti éneklitek.

-Őszintén a legegyszerűbb, és amik legjobban tetszik az embereknek azok tényleg a szerelmes dalok… - ült le mellém Liam.

-Ebben Liamnek igaza van – foglalt helyet a másik oldalamon Niall.

-Vigyázz a gitáromra! – figyelmeztettem nehogy felrúgja – feldolgozzunk egyet vagy sajáttal szeretnétek színpadra lépni?

-A ti jegyetek múlik ezen szóval ti döntötök – mondta Louis.

-Igaz… Akkor dolgozzuk fel a ti egyik dalotokat. Mit szóltok hozzá?

-Nem, nem! – vágott közbe Tina – Félreértés ne essék, imádlak titeket srácok, de mindenki feldolgozást fog csinálni mi legyünk jobbak és sajáttal álljunk ki.

-És te írod meg a dalt vagy mi? Mert tudod nekem egy nyálas romantikus számos sincs… - álltam fel hogy szembe legyek a színpadon ülő hisztérikával.

-Akkor most írsz egyet! Vagy alakíts át mit tudom én… Megoldod!

-Tudod mennyi munka egy dalt megírni?? Jövő hét végén lesz a vizsga! Nem megy egyik napról a másikra…

-Nem érdekel! Nem lépek fel feldolgozással és ha én nem vagyok neked kéne énekelned, hogy ne bukj meg. És ha jól tudom bármennyire is nagymenőnek érzed magad, a színpadon berezelsz… Akkor megállapodtunk?

-Menj a fenébe!

-Szuper! – csapta össze a kezeit.

-Ez mi volt? – kérdezte meglepetten Harry.

-Bemutatom neked Christina Cook a suli üdvöskéjét, akinek az apukája támogatásával fogadjunk zsebében van még az igazgató helyettes is és mindenki úgy ugrál ahogy neki jó… Ezért van, hogy hiába tiltakoztam az énektanár csak azért is beírt a Hercegnő mellé, mert ő azt akarta… - ültem le sérteten és elkezdtem pakolni.

-Én mentem… - álltam fel -  holnapra megpróbálok összehozni valamit…

-Öhm… elvileg nem kétszer egy órát kell itt lenni? – kérdezte Liam.

-Pontosan! Elvileg… És eddig a napig szerettem is maradni… - mondtam, majd felvettem a deszkám és távoztam. Írtam egy SMS-t Sophienak, hogy ne várjon, mert leléptem. Pár perc múlva Harry állított meg.

-Catty várj már! – loholt utánam.

-Mert?

-Elősször is sok kérdésem van hozzád…

-Kivele

-Szabad? – kérdezte és a gitáromért nyúlt.

-Hazz ha baja lesz az lesz az utolsó tetted ezen a földön…

-Tudom nyugi! De jó jel, hogy nekem odaadod és Hazznak szólítasz tehát nem vagy annyira pipa… – kacsintott, mire elmosolyodtam és együtt folytattuk az utunkat.

-Tudodd Hazz szerintem nem ártana számot cserélnünk…

-Ja, nem rossz ötlet – nevetett és elővette a mobilját – Azt nemértem, hogy ha ennyire gyűlölitek egymást miért téged választott?

-Mert jó vagyok…

-És szerény!

-Nem, komolyan ő mondta… Én sem értettem. De komolyan miért ilyen hisztis? Ugyan úgy le tudna vizsgázni egy feldolgozással is, mint egy saját számmal… És minden témában lenne számom csak abban elcseszett romantikában nincs…

-Miért? – állított meg.

-Nektek honnan jönnek az ihletek egy szerelmes számból?

-Jó tapasztalat.

-Na látod!

-Ne mond, hogy rajtam kívül nem volt még barátod?

-Jaj ugyan Hazz azt nem lehet járásnak nevezni…

-Akkor mi volt?

-Barátság extrákkal, de sohasem volt több ezt te is tudod, hiába erőltettük nem ment. 2 hétig barát/barátnőztük egymást, de semmi nem változott. – nevettem ki saját magunkat és ő is elnevette magát -  És amúgy de volt…

-És akkor mi a probléma?

-Arról még azok az emlékeim is elszálltak, amik azt hittem, hogy jók voltak… És nem, nem mesélem el! Sophie mindenről tud mással nem óhajtom kivesézni ezt a témát.

-Rendben! – mondta és tovább indultunk – De várjunk ki az a Sophie?

-Vetélytársad… - mosolyogtam rá.

-De hát az lány név…

-De hülye vagy! Legjobb barát poszton…

-Ja az más.

-Soha nem járnék veled. Nem vagy kihívás!

-Miért?

-Mert minden apró-cseprő titkodat tudom… - mutattam a kezemmel a „picit”.

-Hey ez tudod, hogy nem igaz! – esett le neki a célzás.

-Tudom hát, de imádlak szívatni – nevettem.

-Mondom, hogy nem változtál… Deszkázol, zenélsz és piszkálsz… - karolt át.

-Ha ezeket vesszük, akkor tényleg nem, de megjöttünk. – álltam meg a házunk előtt.

-Ilyen közel laksz? Ez tök jó! És nagyon szép ház… kívülről.

-Nem kell célozgatni behívtalak volna amúgy is…

-Csak azért! – nevettet.

Előkerestem a kulcsom, mivel zárva volt az ajtó senki nem lesz itthon. Mikor benyitottunk Daisy üdvözölt minket és szerintem felismerte Harry illatát, mert neki is nagyon megörült.

-Szia Daisy! Rég láttalak szépségem. – simogatta Hazz a kutyát.

-Jólvan tudja ő is, de gyere beljebb különben kicsuklak.

-Jólvan már…

Gyorsan körbevezettem Harryt, de a végére hagytam a studiót.

-Most ugye nem zársz be a pincébe? – kérdezte tettetett félelemmel az arcán.

-Hülye… Nem. De elmondom neked, hogy itt még rajtam kívül nem volt bent senki. Ja de a csengő szerelő… mindegy a lényeg, hogy érezd megtisztelve magad – mondtam és elindultam le és közben felkapcsoltam a lámpát.

-Milyen csengő szerelő? Mivan? – jött utánam – Aztaaa… Ilyen a régi házatokban nem volt…

-Nem hát! Tetszik?

-Na ná! Itt szoktál alkotni?

-Eltaláltad! – mondtam és elővettem a laptopom és a helyére raktam, hogy nekikezdhessek, majd a munkának.

-Figyu ha van kedved szívesen segítek neked…

-Nem kell a fiúkkal valami dedikálásra vagy ilyesmire rohannod?

-Nem.

-Akkor nembánom… Öhm… van bent egy szék azt kihoznád?

-Persze! Catty?

-Igen?

-Miért nem mersz énekelni?

-Pontosan tudod mióta nem merek énekelni és ne feszegessük ezt a témát… - mondtam kicsit idegesen és ezt ő is észrevette úgyhogy nem nyaggatott tovább. Körübelül három órán át foglalkoztunk az új számmal, míg kitaláltuk az első részt és a refrént.

(It's been said and done, every beautiful thought's been already sung and I guess right now, here's another one
So your melody will play on and on with the best of 'em
You are beautiful like a dream come alive, incredible
A centerfold miracle, lyrical. You saved my life again and I want you to know baby.

Chorus:
I, I love you like a love song, baby (3x)
And I keep hittin' repeat-peat-peat-peat-peat-peat
I, I love you like a love song, baby (3x)
And I keep hittin' repeat-peat-peat-peat-peat-peat)

Elég nehéz volt mivel nagyon sokat hülyültünk.

-Oké ez eddig jó, de most tartsunk szünetet éhen halok… - mondtam és felálltam.

-Rendben.

Felmentünk a konyhában ahol anya pakolászta ki a frissen vásároltakat.

-Szia anyu! Képzeld kivel futottam össze ma!

-Szia! – köszönt Harry is.

-Harry! – csillant fel anya szeme és megölelte – Hát te, hogy megnőttél! Milyen jóképű lettél… Bár három éve is nagyon kis helyes voltál.

-Öööö… Köszönöm!

-És mi szél hozott erre?

-Cattyék sulijában vagyunk „sztárvendégek”, ahogy a suli hívja ezt a dolgot és Cattyvel fogunk együtt dolgozni, meg az osztálytársával.

-Miben?

-Anyunak még nem volt alkalmam elmesélni, hogy zajlanak, majd a vizsgáink… - mondtam Harrynek – Együtt írunk számot és azt Harryék és Christina fogják előadni, de majd elmesélem – mondtam anyunak. Anyu még elkezdte kicsit faggatni Harryt, mikor én kaptam egy SMS-t Davetől aDJ-s haveromtól, hogy ma hol lépnek fel a haverjával. Imádom a zenéjüket ezért oda szeretek menni bulizni, ahol ők játszanak. Ebéd után el is kéredzkedem.

-Ne haragudj, hogy megzavarom a faggatást anyu, de éhes vagyok…

-Üljetek le csinálok nektek egy gyors ebédet.

-Köszi! Imádlak! – nyomtam egy puszit az arcára és leültünk Harryvel a konyhával egybenyitott ebédlőben.

-És milyen négy fiúval együtt élni? – kérdeztem.

-Hangos! De nagyon jó buli!

-Végre nem piszkálunk Gemmával – nevettem.

-Ez a legjobb!! Na jó nem, mert azért hiányoztok…

-Te is nagyon! De akkor egy idő után miért nem hívtál?

-És te?

-Hát egyre kevesebbet hívtál és csomószor nem vetted fel és gondoltam nagyban dolgoztok, majd hívsz ha van időd…

-Én meg azt hittem, hogy direkt nem hívsz... – sütötte le a szemét.

-Hát egy idő után, már a fiúkra voltam mérges, hogy lecsaptak a kezemről és már csak azért sem hívtalak. Aztán megváltozott a számod…

-Akkor mindketten elbasztuk… Ne haragudj Catty!

-Te se Hazz! – mondtam és megöleltem.

-Kéész az ebéd! – jött be anyu – ez most baráti ölelés vagy…

-Csak baráti – nevetem egyet, majd visszaültem a helyemre.

-Jó étvágyat! – monda anya és kiment.

-Köszi! – kiabáltam utána.

-Anyud mennyi mindent tud rólunk? – kérdezte Hazza és elkezdett enni.

-Mindent – mondtam tök nyugodtan, de Harry félre nyelt és elkezdett köhögni.

-Mégis mennyire mindent? – kérdezte miután lenyugodott.

-Minden mindent – eresztettem egy sejtelmes félmosolyt és tovább ettem.

-OMG és mit mondott rá?

-Hát jobban jártál, hogy nem voltál a szomszédban, mert nagyon beszélni akart a fejeddel, hogy hogy merted 16 évesen elvenni a szüzességem - nevettem -  de mára megbarátkozott vele. Szóval ne aggódj! Te nem mondtad el senkinek?

-Részemről csak Gemma tud róla…

-Ő mindig is mindenről tudott – nevettem – Szóvaaal ezt a fiúknak nem említetted…

-Ezt nem. De sok mást igen. Minden balhénkat elmeséltem…

-Helyes! Emlékszel arra a nyanyára, aki szemben lakott?

-Ja. Pfuuuj – borzongott meg.

-És milyen fitt volt… Fogadjunk még mindig él valami bűbáj miatt – nevettem.

-Az biztos…

Még sok régi emléket felelevenítettünk, majd kivittük a tányérokat a konyhába, ahol még anyu pakolt.

-Köszönjük szépen, nagyon finom volt Liz! – becézte Harry anyut. Neki megengedett.

-Igazán nincs mit!

-Anyu ma elmennék bulizni – váltottam témát bevetve a kiskutya szemeket.

-Kicsim, holnap iskola…

-Igen, negyed kettőkor…

-És kikkel mész?

-Öööö egyedül, de ott lesz Dave…

-Igen, aki a zenére fog figyelni…

-De anya 19 vagyok, tudok vigyázni magamra…

-Nyugodtabb lennék, ha…

-Én elmegyek vele szívesen – vágott közbe a felajánlásával Harry – Ha nembánod… - nézett rám.

-Nem! – vágtam rá.

-Na így már szívesebben elengedlek, hogy Harry is veled van.

-Köszikeee! – ugrottam a nyakába, majd kikaptam egy zacskó ropit, a bevásárló szatyorból és elindultam vissza a stúdióba. Harry meg jött utánam.

-Amúgy hova megyünk? – kérdezte Harry.

-Elképesztő, hogy csak veled engedett el pedig én vagyok az idősebb… - hagytam figyelmen kívül a kérdését.

-De csak egy hónappal… És azért, mert én erős férfi megvédelek… - kezdett befeszíteni.

-Te… mint erős? – kérdeztem gúnyolódva, mire elkapott és elkezdett csikizni.

-Nem hiszed?

-Jó jó jó! Oké, csak vicceltem! Elhiszem, csak hagyd abba!! – kértem és egy utolsó csiki után békén hagyott. Én könnyes szemekkel feküdtem a földön – hát tényleg megerősödtél… - törölgettem a szemem.

-Figyelj mindig is bevált a Harry megvédi Catet felállás nem?

-De…  Na folytassuk a számot már nem kell sok…

Még három órát töltöttünk a stúdióban, de megérte, mert befejeztük a dalt.

(Constantly, boy, you play through my mind like a symphony.
There's no way to describe what you do to me.
You just do to me, what you do and it feels like I've been rescued, I've been set free
I am hypnotized by your destiny
You are magical, lyrical, beautiful, you are and I want you to know, baby

Chorus

Bridge:
No one compares, you stand alone to every record I own.
Music to my heart, that's what you are.
A song that goes on and on

I, I love you like a love song, baby (3x)
And I keep hittin' repeat-peat-peat-peat-peat-peat
I, I love you like a love song, baby(3x)

Love you
Like a love song)

-Már csak holnap valahogy fel kell osztani, hogy éneklitek majd… - dőltem hárta a székben.

-Ja… És most lennél szíves jobban beavatni ebbe a buli témába?

-Ja persze! Jesszus ennyi az idő?? – néztem meg a telefonom - El kell kezdenem készülődni! Amúgy Dave haverom DJ és a haverjával játszik egy helyen és oda megyünk bulizni.

-Ahha… Oké! Figyelj én is átöltöznék… Egy óra múlva találkozunk itt a kapuban az úgy megfelel?

-Persze!

Miután Harry elment felszaladtam zuhanyozni.

-I love you like a love song baby… - énekezgettem az új dalunkat. Egész jó lett. Mikor kimentem láttam, hogy Sophie küldött egy SMS-t.

„Cat, el vagyok havazva a vizsga anyaggal szóval nem leszek ma gépnél, délelött meg megyünk a nekünk kiosztott íróhoz szóval csak a suliban találkozunk. L Love ya! xxS”

Szomorúan konstatáltam, hogy holnapig kell várnom míg elmesélhetem neki, hogy találkoztam Harryvel. Nagyon felpörgetett a tudat, hogy a közelben van, hiszen 16 éves korunkig sülve-főve együtt voltunk utána meg elment az Xfaktorba, beindult az élete és lassan már semmit nem beszéltünk. És most újra láttam és legszívesebben el sem engedném többet!! Bár a magányomon javít, hogy megismertem Sophiet és most már őt sem akarnám elveszíteni. Gondolataimból a telóm pittyogása zökkentett ki. Harry írt, hogy 10 percet késik majd. Ezután észbe kaptam, hogy öltöznöm kéne… Kihalásztam az egyetlen pink ruhadarabomat a gardróbból. Egy pánt nélküli kis ruha, aminek az alján nagyobb szünetekkel olyan hajtások vannak, mint a rakott szoknyán. Nem vagyok egy pink rajongó, de ezt a ruhát még Sophietól kaptam és nagyon szeretem. Kivasaltam a hajam és felraktam egy halvány sminket. Előkerestem a sok tornacipő alól a fehér, pántos tűsarkúm és kész is voltam. Merész választásnak tűnik a tűsarkú, de imádok mezit láb hazamenni és így foghatom a cipőre. Kaptam még egy SMS-t.

„A ház előtt várok Hamupipőke. xxH”

Csak nevetni tudtam rajta és elindultam lefelé és összetalálkoztam apuval az előszobában.

-Hova hova így kicsípve?

-Buliba Hazzal – mosolyogtam egyett.

-Hazz? Harry? Az a Harry?

-Igen apa… A volt szomszédunk és a legjobb barátom Harry.

Na, nem kellett több rohant ki üdvözölni Harryt. Imádja a srácot, hiszen két nő mellet fény volt az éjszakában egy-egy sportesemény, amit Harryvel nézhetett és nem nyafogtunk neki. Bár így én sem tudtam mit csinálni egyedül és hozzájuk csapódtam és tökre megszerettem néhány sportot. Apával egymást váltottuk és Harryvel beszálltunk a taxiba. Megadtam a címet és már süvítettünk is a bulizóhely felé.

-Túl csinos vagy. Nem félsz hogy rád mozdulnak?

-Kösz! És nem az erős barátom megvéd, ha valami nem teszik nem? – nyomtam meg az „erős” szót.

-Dehogynem!

-Amúgy te sem nézel ki rosszul.

Harryn fehér póló volt zakóval, az elhagyhatatlan keresztes nyaklánca, fekete csőgatya és a fura cipője. És ehhez a jellegzetes Harry haj tökéletesen passzolt.

-Amúgy mi ez a rózsaszín? – kérdezte, miközben végigmért.

-Ruha…

-Tényleg?

-Sophietól kaptam és hiába pink, de dögös és imádom.

-Megjöttünk! – szólt hátra a sofőr, mire Harry kiszállított, hogy nehogy én merjem rendezni a számlát. Tipikus Hazz… Közben felhívtam Daveet, hogy jöjjön ki értünk. Pár perc múlva a biztonsági őr mellől intett, hogy jöjjünk.

-Kössz Dave! Amúgy a barátom Harry és Harry ő Dave a Dj. – mutattam be őket.

-Gratulálok Cat jobb pasi, mint az előző – bökte meg az oldalam Dave.

-Ja neeeeem, nem úgy barátom!! Haver.

-Ja bocs. Mindegy mennem kell… Örültem! – fordult Hazz felé.

-Én is! – válaszolt Harry.

-Na gyere a taxiért cserébe meghívlak egy italra - rángattam a pulthoz. Miután ittunk valamit a tánctérre mentünk. Nagyon jól elvoltunk és engem többször is lekértek, de csak pár percet táncoltunk, mert miután rám mozdultak otthagytam őket. A kis „kirándulásaim” közben Harry sem unatkozott. Mindig volt csaj aki szívesen táncolt Harryvel. Nem is tudom, hogy azért mert alapból jó pasi vagy mert ő Félisten Harry Styles a One Directionból. Mindegy is. Mikor Harry látta, hogy egyedül táncolok mindig visszajött. Kicsit elfáradtam, úgyhogy leültem a pulthoz, de akkor már rendeltem inni is, majd visszamentem táncolni. Aztán egy lassabb szám indult el pihenéskép és egy újabb srác jelent meg. Nem volt vele semmi gond, de nem volt kedvem ismeretlennel táncolni így segítség kérően pillantottam Harryre.

-Bocs foglalt a csaj. – karolt át.

-Az előbb nem úgy tűnt… - kontrázott a srác.

-Nem leszarom?  Tünés!

-Jó nyugi van… - mondta a srác és más prédát keresett.

-Kössz… Már kicsit elegem lett belőlük.

-Mondtam, hogy túl csinos vagy. – mosolygott és élvezte, hogy igaza van.

-Mondtam, hogy az erős barátom megvéd… - öleltem meg és így táncoltuk végig a lassú számot.

*

Reggel egy ismeretlen szobában ébredtem szörnyű fejfájással, de Harry volt mellettem szóval minden rendben van. Kimásztam az ágyból, hogy megkeressem a konyhát, hogy igyak, de mivel fehérneműben voltam felkaptam Hazz egyik pólóját és úgy mentem ki. Egy nagyobbacska folyosóra kerültem ahol 8 ajtó helyezkedett el és a lépcső. Mi a szösz van ennyi ajtó mögött?? gondoltam, de szomjúságom erősebb volt a kíváncsiságomnál ezért a lépcsőt választottam. Általában lent szokott a konyha lenni. Leértem és balra egy nagy nappali helyezkedett el jobbra pedig egy fehér ajtó. Ééés talált süllyedt, mert a mögött helyezkedett el a konyha, de nem volt üres.

-Zayn te mit keresel itt? – kérdeztem meglepetten.

-Én itt lakom szóval fordítva jogosabb a kérdés…

-Hát őszintén fogalmam sincs, de gondolom Harryvel jöttem ide. Tudnál nekem adni egy pohár vizet? – nyúltam a fejemhez, mert a fájdalom belehasított egy nagyot.

-Persze! Kérsz egy fájdalom csillapítót is?

-Leköteleznél… - mondtam mire kiment és hozott egyet – köszönöm! – vettem el a pirulát és bevettem a vizzel – Szóval ti Harryvel együtt laktok?

-Ez a közös házunk és itt mind együtt lakunk…

-Jaaa ezért van annyi szoba fent… -esett le - De öten vagytok mi a maradék három?

-Vendégszoba és két fürdő.

-Aha. De ha van vendégszoba miért Harryvel aludtam? – kérdeztem magamtól – Ne értsd félre nem zavar hisz pelenkás kora óta ismerem, de…

-Nem hiszem, hogy annyira a vendég státuszba tartozol… Mond nem emlékszel semmire az estéből?

-Harry elküdte a srácot, táncoltunk, ittunk és felkeltem… Közötte kimaradt. Mert? – ittam bele a vizembe, ami ébren tartott.

-Harry a karjaiban vitt fel és smároltatok…

-Hogy mi? – köptem ki a vizet, ami szegény srácot találta el – Jesszusom, ne haragudj! - pattantam fel, hogy segítsek – De mi nem… és nem is… és mi történt utána?

-Azt már Harry szobájának titka…

-Ohhh shit! Kizárt! Most ha nem baj felmennék… - indultam el kifele – Neharagudj, hogy elrontottam a reggeled – néztem vissza a lépcsőről, mert hallottam, hogy utánam jött.

-Nem tetted, de megbocsájtok! – húzta perverz mosolyra a száját, amit nem értettem, aztán rájöttem, hogy ez a póló nem túl sokat takar lent. Bár francia bugyi volt rajtam tehát nem látszott több belőlem, mint fürdőruhában mégis elvörösödtem és felrohantam. Teljesen kivoltam, hogy vajon lefeküdtem-e Harryvel. Bár nem értem mit parázok már megvoltunk egymásnak, de akkor is most valahogy zavarna. Reggel az, hogy fehérneműben vagyok nemzavart, hisz mióta ismerjük egymást, de ha a miatt… Bementem a szobába és felkeltettem Harryt.

-Harry ébredj!

-Mivan? – kérdezte kómásan.

-Este mi lefeküdtünk? – kérdeztem mire neki is kipattantak a szemei.

-Tessék?

-Zayn szerint este smároltunk, de többet nem tud…

-Hát én se emlékszem semmire és szörnyen fáj a fejem…

-Van rajtad gatya?

-Mivan?

-Sex után nem szoktad vissza venni a gatyád… Most van rajtad?