11. rész

Fény szűrődik be az ablakon át, mely megvilágítja a szobát. Lassan kelletlenül nyitom ki a szemem és a telefonom után kutatok. Rápillantok az órára, mely hét óra 23-mat mutat.
- Hmmm… Még van egy kis időm… - motyogtam a párnába. Egy pillanat alatt vissza is aludtam, de nem sokra rá kaparászásra ébredtem. Ja, igen bezártam az ajtóm ezért, anya nem tudta beengedni Daisyt estére.- Jövööök… - nyöszörögtem és kimásztam az ágyból. Odacsoszogtam az ajtóhoz és beengedtem Daisyt. Örömmel szaladt be a szobába, majd felugrott a lábamra, hogy simogassam meg. Kicsit feldobta a reggelem és mivel semmi értelme visszafeküdnöm elkezdtem készülődni. Felkötöttem a hajam a fürdőbe menet, ahol arcot, majd fogat mostam. Átmentem a kis gardróbomba és előkerestem az iskolai ünneplő szettem, mely fekete szoknyából és egy fehér ingből áll. Gyorsan felöltöztem és előkutattam a fekete magas sarkúmat is. Utána visszamentem a fürdőbe gyorsan sminkelni és kiengedtem a hajamat, ami zuhatagként hullott a vállamra. Ma egész csajosan nézek ki…
A laptopom beraktam a tokjába és belesüllyesztettem a táskámba a fülhallgatómmal együtt. A gardróbból leakasztottam a fekete blézerem, magamhoz vettem a telefonom és indultam le. Ilyenkor már senki nincs otthon szóval bekapcsoltam a telefonomon hangosan a zenét és úgy láttam hozzá a reggeli előkészítéséhez. Muszáj valami rendeset ennem, úgyhogy gyorsan összedobtam egy rántottát. Reggeli után csekkoltam a fogsorom, majd Daisyt kiengedtem a kertbe és mehetek. Gondosan bezártam magam mögött az ajtót és elindultam sétálva a suliba. Magas sarkúban és szoknyában mégsem deszkázhatok…
A sarkon Sophie várt szintúgy ünneplőben.
- Jó reggelt!! – köszönt vidáman.
- Jó reggelt! – mosolyodtam el.
- Mizu? – kérdezte és csak úgy sziporkázott. Jobban, mint szokott. Miről maradtam le?
- Semmi különös, tegnap Zaynnel voltunk ugye karaoke bárban, ahol énekeltem, majd otthon összevesztem anyuval illetve énekelni fogok a vizsgán… - foglaltam össze mire megtorpant.
- Most szívatsz?
- Nem, komolyan… Megígértem Zaynnek vagyis olyasmi…
- Úristen úgy örülök neki! – ugrott a nyakamba.
- Én meg izgulok…
- Hidd el fantasztikus leszel! – engedettel, majd belém karolt és úgy mentünk tovább – Na és mit énekelsz? És mit veszel fel? Jujj majd segíthetek és…
- Nyugi Sophie még fogalmam sincs! – nevettem el magam – Lelkesebb vagy mint én… Apropó jobban pörögsz mit általában… Vagy kóla vagy Harry van a dologban jól sejtem?
- Elég jól kiismertél – nevetett – amúgy mindkettő – mosolygott ezerrel. – Tegnap megvolt az első randink – pirult el.
- Na és mit hozott össze Mr.Romantika?
- Naaaa, ne gúnyolódj… Elvitt vacsorázni utána meg moziztunk.
- Ó kérlek mond, hogy nem mekibe vitt utána meg valami lövöldözős filmre…
- Ezt feltételezed?
- És ez egy jobb változat… - nevettem.
- Na jó asszem nem vagyok kíváncsi egy rosszabbikra…
- Ne is!
- Nem is. Amúgy a válaszom nem. Étterembe vitt utána, meg a Nagy nap-ot néztük meg.
- Az…
- Romantikus-vígjáték – mosolygott.
- Mi más… - nevettem, mikor beléptünk az iskola kapuján. Az aulában ki volt rakva egy nagy tábla, amire ki volt rakva, hogy milyen vizsga hol zajlik.
- Öhm… én a harmadikon leszek te? – kérdeztem Sophiet.
- Én az elsőn, akkor a suli előtt találkozunk?
- Persze! – bólintottam.

*

A vizsgáról nyugodtan jöttem ki fél órával előbb. A tanár úr büszkén bólintott. Egy Ed Sheeran számot kaptam, amivel viszonylag könnyen végeztem. Lefelé tartottam, amikor összefutottam Tinával, aki megvetéssel nézett rám már messziről.
- Most a másikkal is összefekszel majd? – kérdezte.
- Mi van?  - kérdeztem mire a kezembe nyomott egy újságot.
- Nem tudom mit látnak benned… Mindegy is. Nem érek rá ilyenekkel foglakozi…
Már nem is figyeltem rá, csak az újságot olvastam, aminek a címlapján MI voltunk Zaynnel, a bárból kijövet, majd a Nando’s-ba.
„A nem rég felbukkant lány sorban hódítja meg a One Direction facért tagjainak a szívét.”- szólt a főcím.
- Hogy mi van? – kérdeztem hangosan mire egy tanár lepisszegett
- Bocsánat! – suttogtam és kisiettem a suliból. Leültem egy padra és odalapoztam a cikkhez.
„A napokban a One Direction köreiben felbukkanó lányt, Catherin Davist először Harry Styles társaságában kapták le fotósaink. Az elcsattanó csók után mindenki azt hinné, hogy van köztük valami, de tévedés. Tegnap este a lányt a banda másik tagjával, Zaynnel látták távozni egy karoke brból, majd egy Nando's-ban tűntek fel együtt. A vacsora után a közeli parkban tettek egy sétát, majd a kocsinál egy csók is elcsattant.
 Mi? Csak a nyakamra adott puszit!!!
Az estét Zayn lakásán töltötték. Vajon mit szólhat ehhez Harry? Valószínűleg nem izgathatja a dolog, hisz Ő is egy lánnyal töltötte az estét. Vacsora, majd mozi. Randinak hangzik nem? Haza viszont már egyedül érkezett a szépfiú. Ki lehet az új titokzatos lány? És lehet, hogy elfogynak a szingli tagok a bandából? Mit szóltok lányok?” 
- Nem igaz!! Vagyis csak részben... Zayn abszolút szingli! – OMG magamban beszélek…
- Caaaaat! – ölelt meg Sophie - Na hogy ment?
- Jól és neked titokzatos lány?
- Jól! És mi van?
- Olvasd el!
Mi alatt Sophie olvasott Harry parkolt le a suli előtt. Nagy vidáman jött felénk.
- Na hogy ment a vizsga csajok? - kérdezte.
- Mi a szarért kellett nektek a világ leghíresebb bandájának lennetek?
- Most mi bajod? - kérdezte meglepetten. Ránéztem Sophiera aki már nem olvasott ezért ki vettem a kezéből az újságot és hozzávágtam.
- Ja ezt láttam... - mondta Harry miután elolvasta a főcímet - Le is baszták miatta Zaynt, de már gondolkodunk a megoldáson... Már ha tényleg semmi nincs köztetek... - vigyorodott el.
- Nincs! - vágtam rá - és nem akarom, hogy a fél világ azt higgye... Azt amit ez a cikk sugall...
- Nyugi Cat! - simogatta meg Sophie a vállam kedvesen.
- Ja. Pár nap múlva már mást fognak cincálni...
- Jó megnyugodtam... Na és te mi járatban vagy erre? - kérdeztem Harry-t.
- Hát nem olvastad a cikket? Tegnap randin voltam ergo van barátnőm. A barátnőkkel márpedig foglalkozni kell… - karolta át a nevető Sophie derekát vigyorogva.
- Ohh dehogynem! - forgattam a szemem - És ha nem vigyázol rá én herélek ki Styles! Már nem mintha félteni kéne... - jegyeztem meg a végét halkabban.
- Ne aggódj Catty! – nyugtatott meg Hazz - Akkor mehetünk? - kérdezte.
- Hova? - kérdezte Sophie helyettem is.
- Hozzánk. Meg kéne beszélnünk a cikkről és utána kajálnánk.
- Ja oksi - rántott vállat barátnőm.
- Mit kell ezen beszélni? Nem járunk és kész... – mondtam.
- Cat ez nem ilyen egyszerű... – korholt Harry.
- Hah... Oké.
- Szuper! – csapta össze a kezeit – Hölgyeim! – mutatta az utat mi meg beszálltunk a kocsiba. Megszokásból majdnem előre ültem, aztán rájöttem, hogy most már nem az „enyém” az anyósülés Harry kocsijában. Pik-pak megérkeztünk a közös házukhoz, ahol kb egy hete ébredtem… Brrr… Belegondolni is rossz, hogy mi történhetett volna. Nem akarnék Harrytől gyereket. Semmi bajom vele, de ő a legjobb haverom…Harry leparkolt a neki fenntartott, helyen, majd bementünk.

*Zayn szemszöge* 

A telefonom csörgésére ébredtem.
- Haló? – vettem fel úgy, hogy meg sem néztem ki az.
- Jó reggelt Zayn! Paul vagyok. Bocs nem akartalak felkelteni, de beszélnünk kéne… - hadarta Paul.
- Huhhh… Mi történt?
- Egy újabb cikk… Mikor tudnál a közös kecóba jönni?
- Egy óra múlva ott találkozunk! Többiek?
- Ők is jönnek, de most rólad van szó…
- Hurrá, akkor készülődöm. Szia Paul!
- Szia!
Most megint mit sikerült összehozniuk? Fordultam egyet az ágyban  és próbáltam magamhoz térni a reggeli kómából. Tegnap könnyen ment... jutott eszembe a tegnap reggel, mire elmosolyodtam. El sem hiszem, hogy tényleg létezik a barátság extrákkal fogalom... Merengésemből a telefonom riasztott fel. Harry volt az.  
- Mondjad haver! - vettem fel a telefont.
- Összeszűrted a levet Cattyvel? - hallottam a hangjában, hogy próbál komoly lenni.
- Ööö nem. Miért?
- Mert címlapon vagytok haver. Szerintem ez lesz ma a téma szóval készülj - nevetett.
- Örülsz mi, hogy kivételesen nem neked kell hárítanod...
- Na ná! Na, hagylak ébredezni... Cső!
- Hello!
Letettem a telefont és nagyot sóhajtottam. Nagy ára lesz ennek a segítősdinek... Mondjuk megéri. Catnek nagyon jó hangja van! Egy húsz perc alatt sikerült kikászálódtam az ágyból. Vagy tíz perc alatt összekészültem, majd összedobtam valami reggelit.
Siettem, de így is én értem oda utolsóként.
- Sziasztok! - köszöntem a srácoknak, akik már mind a nappaliban ültek.
- Csááá Zayn! – üvöltött Niall, a többiek meg simán köszöntek.
- Paulék? – kérdeztem.
- Zayn ne hiányolj minket ennyire – jött a hátam mögül Paul hangja. A cikk ellenére jó kedve volt – Sziasztok srácok! Szerintem vonuljunk be a tárgyalóba, mert jön Richard is.
Felálltunk és bementünk a tárgyalóba és alig egy percre rá, már jött is Richard. A Modest egyik embere ő is.
- Sziasztok! Akkor kezdjük is! – vágott bele szokásához híven – A mai cikkben Zaynnek van nagyobb szerepe illetve Harryt is említik… Had halljam milyen a kapcsolat a lányokkal?
- Én határozottan randin voltam és Sophie a barátnőm. Az én részem okés…
- Rendben és te Zayn?
- Cat csak haver. Határozottan! – válaszoltam.
- De ezen a képen csókolóztok nem? – tolta elém az újságot Richard.
- Nem! Csak adtam az arcára egy puszit, de ennyi ilyet a barátok szoktak nem? Harry? – A nyakára adtam, de mindegy. Nincs szükség rá, hogy megkérdezzék, hogy miért a nyakára…- Ja én is szoktam puszit adni Catnek… - vonta meg a vállát.
- És mi van azzal, hogy utána hozzád mentetek? – kérdezte kicsit idegesebben Richard. Bassza meg most erre mit mondjak?
- Megnéztünk egy fimet…
- Zayn hogy lehetsz ilyen felelőtlen? Vacsora, séta, csóknak tűnő közeledés, aztán hazaviszed? Egy évezred lesz mire ezt kimagyarázzuk…
- Ne haragudj! Nem gondolkodtam ezen… Csak jól éreztük magunkat…
- Zayn én értem, de legalább erre figyelj, hogy ne legyenek kétértelmű dolgok… Ha puszit adsz neki azt ne az utcán csináld, mert a lesifotósokat pont nem fogja érdekelni, hogy mit csinálnak a barátok. Ők a „love story”-kra mennek, ha az, ha nem…
- Jó felfogtam, elnézést. Legközelebb figyelek!
- Helyes! Azért próbálok szervezi valami interjút, de meg kell beszélnetek ezt meg a csajokkal is és készítsétek fel őket a szokásosra…
- Rendben! – bólintottunk egyszerre.
- Helyes! Akkor részemről ennyi. Majd jelentkezem. Sziasztok! – köszönt és már el is ment.
- Bocs srácok, hogy miattam lettetek iderángatva… - fordultam feléjük.
- Semmi gond! – mondta Liam. – De azért légy óvatos…
- Persze!
- Akkor én elmegyek a lányokért… - nézett az órájára Harry – Mindjárt végeznek.
- Kell, hogy maradjak vagy megoldjátok? – kérdezte Paul.
- Nem köszi – mosolyogtam rá.
- Akkor mentem. Sok sikert! Sziasztok! – intett és elment Harryvel. Bírom Pault. Sokkal megértőbb, mint Richard… Nem akad ki. És lazábban viselkedik velünk.- Szóval mi mit mondjunk a rajongóknak? – kérdezte Louis.
- Az igazat, hogy csak haverok vagyunk, a kép meg csak olyan szögből volt fotózva, de csak egy puszi volt… - támasztottam a homlokom a tenyerembe.
- Nyugi Zayn semmi gond… - veregette meg a hátam Niall.
- A sztori nem izgat, de azt nem akarom, hogy Catet zaklassák az újságírók, meg a rajongók az én hülyeségem miatt…
- Hallottad Richardot szervez valami interjút és akkor tisztázzuk a dolgot… Meg mutatkozhatnánk együtt is Cattel, hogy lássák, csak haver. Mindannyiunk barátja… - nyugtatott Liam.
- Kössz srácok!

*Cat szemszöge* 

- Megjöttünk! – kiáltotta Hazz, mire a srácok előjöttek egy hátsó szobából.
- Sziasztok lányok! – köszöntek mind.
- Mi van ott hátul? – kérdezte Sophie kíváncsian.
- Tárgyaló – puszilta meg a feje búbját Harry. Édesek.- Na, essünk túl a beszélgetésen! – huppantam le az egyik kanapéra.
- Szóval - ült le mellém Zayn – a nagy nyilvánosság azt hiszi, hogy a barátnőm vagy, pedig nem. És most egyeztetni kéne a történetünket illetve elmondani nektek, hogy ne lepődjetek meg ha újságírók kérdeznek a dologról vagy ha twitteren bombáznak a rajongók… Sokan kedvesen, sokan nem igazán kedvesen…
- Pont leszarom mint gondolnak… Akik számítanak azok tudják az igazat… ennyi… - válaszoltam.
- Nem is vagy ideges e miatt? – lepődött meg.
- De zavar, hogy ilyen gyökerek az újságírók, hogy a ti életetekkel foglalkoznak… Értem én hogy ez a téma a rajongókat érdekli, de attól még nem tartozik rájuk… illetve, ha komolyodni kezd egy kapcsolat, akkor azt úgyis magatoktól megosztjátok velük nem?
- Catnek igaza van – bólintott Liam.
- Na ennyi, akkor mehetek? Nekem nem kell 1D barátnő kiképzés, mert nem vagyok az csak egy haver…
- Akkor hazaviszlek – mosolygott Harry.
- Hagyd! Programoljatok Sophieval… - mosolyogtam a legjobb barátomra, akinek a legjobb barátnőm ült az ölében. Furi… De majd megszokom.- Majd én elviszem – ajánlotta fel Zayn.
- Haver, ez nem biztos, hogy most jó ötlet… - mondta Louis – Szabad egy fuvart? – kérdezte tőlem és meghajolt, mint egy inas, mire elröhögtem magam.
- Mi van szeretnél te is a címlapon lenni velem „Louis megcsalja a barátnőjét, mert hazavitt egy lányt!” főcímmel?
- Nem akármilyen lányt! – figyelmeztetett – Azt, akit előbb Harryvel, majd Zaynnel hoztak össze…
- Milyen igaz – nevettem és a többiek is a párbeszédünkön. Miután kinevettük magunkat elköszöntem és elindultunk Louval.
- Figyelj Cat! – szólalt meg Louis mielőtt kiszálltam – Tudom, hogy téged nem nagyon izgat a dolog, de csak szólni akarok, hogy tényleg vannak rajongók, akik nagyon durván reagálják le a dolgokat és…
- Édes vagy Louis, de tudok róla. Elvesztettem pár évre a kapcsolatot Harryvel, de mindenhonnan ti csöpögtök szóval nem került sok melóba, hogy nyomon kövesselek titeket. És Harryt jó pár csajjal összehozták, akik halálos fenyegetéseket is kaptak, gondolom erre gondoltál… - mosolyogtam rá – de hidegen hagy. – rántottam meg a vállam – Eddig még senki nem halt meg nem?
- Igaz – nevetett – Örülök, hogy ilyen okos lány vagy Cat.
- Öhm… én is vagy köszi vagy nem tudom… - zavarodtam össze -  Na megyek… Köszönöm a fuvart! – szálltam ki.
- Szívesen máskor is! – intett Louis, majd becsuktam az ajtót és elhajtott. Bementem a lakásba és első dolgom volt, hogy beengedjem Daisy-t a kertből. Amikor kinyitottam az ajtót, majdnem beleléptem egy nagyon nem a teraszra való dologba. Nem volt más, mint Daisy nem megfelelő oldalon kiadott reggelije. Épp időben húztam vissza a lábam.
- Basszus Dasiy… - bosszankodtam, majd megijedtem Hol van Daisy? – DAISY! – kiáltottam, mire lassan kicammogott a hátsó kennelből. Huh… Egy kő esett le a szívemről! Megsimogattam a kutyát, majd elindultam átöltözni, hogy mégse ünneplőbe takarítsak. Egy kényelmes melegítő gatyát vettem fel és egy ujjatlant. Mezítláb kocogtam le az emeletről és mire leértem Daisy még egy adagot termelt az előszobába. Basszus mi baja lehet? Nagyon félek! Ki küldtem inkább a kertbe és gyorsan összetakarítottam az előszobában is, meg a terasz ajtó előtt. Mikor körbenéztem a kertben még láttam két kis kupacot. Daisy öreg és nem merek kocáztatni. Elviszem az orvoshoz! Hirtelen ötletemtől vezérelve nem is érdekelt semmi. Felkaptam a cipőmet – igen, zokni nélkül – leakasztottam a pórázt és felkaptam a deszkám. Kimentem felcsatoltam Daisy nyakára a nyakörvet a pórázzal és átvezettem az előszobán. Gondosan bezártam a lakást, majd óvatosan felvettem az ölembe Daisyt és már száguldoztam is vele gördeszkán az orvoshoz. Nem hiszem, hogy szaladva bírta volna a tempót… Beültem a váróba, ahol szerencsére nem volt senki, csak az orvosnál. Tíz percig vártam, amikor nyílt az ajtó és egy Golden retriever kölyök lépkedett ki rajta, szájában egy kis labdával, mögötte pedig egy kislány és az anyukája.
- Szervusz Cat! – mosolygott rám a doktornő – Gyertek!
- Jó napot kívánok! – léptem be és letettem Daisyt az asztalra.
- Van valami megbeszélt oltás vagy valami kérdés? – kérdezte kedvesen, miközben Daisyt simogatta.
- Hát kérdés… Kicsit aggódom, mivel Daisy – simogattam a fejét – a mai nap folyamán többször is hányt… Pedig semmi különöset nem kapott enni, csak a szokásosat…
- Értem… - ráncolta a homlokát – Akkor elvégzünk néhány vizsgálatot.
- Rendben! Köszönöm!
Félreálltam, hogy ne zavarjam a Doktornőt és asszisztensét a vizsgálódásban. Minden porcikáját megvizsgálták, sőt át is vitték egy másik szobába, ahol ki tudja még mit vizsgáltak rajta. Majd a Doktornő jött vissza csak. Ne ne neeee! Ne legyen gond!-Cat, meg kell műtenünk Daisyt, találtunk egy… - és itt leblokkoltam. Mi? De mi a bajj?? Hülye épp most mondja, csak te nem figyelsz!! – Ez a gyomrára van hatással és, ha nem vesszük ki, akkor semmilyen étel nem marad meg benne és rohamosan fogyni kezd… Reméljük nem terjedt át más szervére, és ha kivesszük, akkor minden rendben lesz. A műtét végéig nem tudok biztosat mondani. Ha bele egyezel, most rögtön elkezdjük a műtétet, ami nem kockázat nélküli.
- Persze! Mindenképp! – bólogattam.
- A műtét egy órát vehet igénybe és mivel altatnunk kell nem tudjuk mikor ébred fel.
- Megvárom! – vágtam rá.
- Rendben. Azért kötelességem elmondani, hogy mit fogok csinálni és, hogy milyen kockázatokkal jár. Andrea, – szólt a belépő asszisztensnek – készüljön elő a műtétre.
- Máris asszonyom. – sietett hátra.
A Doktornő mindent elmondott, amit tudnom kell és kicsit megijesztett vele, majd bementem és nyugtattam Daisyt míg megkapta az altatóját, majd kimentem a váróba. Vártam, vártam, de nem bírtam egyedül ezért tárcsáztam…