13. rész

Tíz perc alatt száguldottam el a pályáig, ahol így reggel senki sem volt. Egyedüllétem lévén hangosan kapcsoltam be zenét a telefonomon és az indulás előtti 10 guggolás és bokakörzésnél kicsit jobban bemelegítettem, majd jöhettek a trükkök. Fél órát sikerült megúsznom az első taknyolásomig a korláton. Miután feltápászkodtam és leporoltam magam a deszkám után indultam volna, de valaki odanyújtotta.

- Tessék! – mosolygott.

- Zayn! Te mit keresel itt? – lepődtem meg.

- Öhm… Talán biciklizni jöttem? – tette fel a költői kérdést és a bicójára mutatott – Pont az esésedre értem ide, jól vagy?

- Ahham, persze! Nem tudtam, hogy biciglizel…

- Sok mindent nem tudsz még rólam szivi – kacsintott és a BMX-éhez indult.

- Na mutasd mit tudsz! – lelkesedtem.

- Csak figyelj! – ült fel a biciklire és irányba vette  a fél csövet és ugrott párat. Ezalatt n a lépcsőn mentem fel a fél cső tetejére, hogy onnan induljak majd.

- Te jössz! – érkezett meg mellém.

- Lealázlak! – néztem rá komoly képpel.

- Alig várom!

Nekem nem is kellett több már száguldottam is a fél csőben. Néhány tökéletesen kivitelezett ugrás után vissza tértem Zayn mellé.

-Éééés feladat teljesítve! – mosolyogtam.

- Tényleg nem volt rossz… Mióta deszkázol?

- 10 éve – húztam ki magam büszkén.

- Így már mindent értek – bólintott.

- És te? – kérdeztem.

- Én nem deszkázok… - válaszolt miközben alig bírta ki, hogy ne mosolyodjon el.

- Nem az te… Hanem, hogy mióta biciklizel? – löktem meg a vállát.

- Hohó óvatosan! Le ne lökj – billent meg egy kicsit.

- Jaj, még egy boka ficam miatt kinyírnának a rajongóid… amúgy nem vagyok hülye nem löktem erőset, na de válaszolj!

- Na nem szenyózni a rajongókkal – mutatott rám aféle „ejnye-bejnye” stílusban – amúgy 7-8 éves korom óta, de trükközni az Xfaktor előtt pár évvel kezdtem.

- Értem.

- Nem mondod, hogy hallgatod a zenénket? - lepődött meg, amikor a telefonomban felcsendült a She’s not afraid.

- Ööö meg van pár számotok…

- Pár? – vonta fel a szemőldökét vigyorogva.

- Jó szerintem az összes, de csak Harry miatt vettem meg őket… Meg van, ami tetszik is… - vontam meg a vállam - Na elég a fecsegésből nem dumcsizni jöttem… - mondtam és újra birtokba vettem a fél csövet. Zayn követte a példámat és ketten egymásra figyelve ugratgattunk nehogy elcsapjuk a másikat. Egy idő után szomjas lettem ezért elgurultam a kúthoz inni. Mikor Zayn megállt mellettem, a kezemmel felé irányítottam a vízsugarat így egy nagy folt lett a világosszürke pólóján.

- Mit csinálsz? – kérdezte miközben hátra menekült jó pár lépést.

- Szomjas vagy te is nem? – röhögtem – Bocs, nem bírtam megállni… - törölgettem a kezem a nadrágom aljába egy pillanat alatt szem elől vesztve Zaynt, aki mellém jött és mikor felálltam szorosan megölelt.

- Úgy szeretlek Cat! – szorongatott.

- Ne máááár, fehér póló van rajtam! – próbáltam parancsolóan, de elnevettem a végét.

- Nem érdekel! – mondta Zayn és megpörgetett a levegőben, majd elengedett.

- Köszi, érzem a szereteted! – nevettem, mikor végignéztem a pólómon, Zayn pedig a kúthoz ment.

- Ez csak természetes! – bólintott, majd ivott. Elindultam a deszkámért, amit a kúzt mellett hagytam, de mikor felvettem Zayn telibe locsolta a hátamat is vízzel.

- Áááááá – kiáltottam – Ne már ez hideeeg… - borzongtam meg.

- Na így kvittek vagyunk – villantott felém egy mosolyt, mire én kinyújtottam rá a nyelvemet és elindultam a korlát felé. Meg kell csinálnom a lecsúszást! Még hallottam, hogy elneveti magát utána viszont a deszkázásra koncentráltam. Teljesen el voltunk foglalva a trükkökkel, amikor elkezdett csöpörögni az eső.

- Ez most komoly? – néztem tárt karokkal az égre, ahol az összegyűlt esőfelhőkből már zuhogott az eső.

- Nagyon úgy tűnik, szóval menjünk… - javasolta Zayn.

- Hah… - sóhajtottam és a hónom alatt a deszkával elindultam ki a parkból.

- Kicsit dezsavu-m van ebben a vizes pólóban – elmélkedett mellettem Zayn maga mellett tolva a biciklijét, mire felnevettem.

- Már csak liszt hiányzik mi?

- Én másra gondoltam – karolta át a derekamat, az alsó határnál.

- Te semmit nem tanultál a múltkoriból? – löktem le a kezét nevetve.

- Mi van?

- Épp egy ilyen megmozdulásod miatt megyünk este a Hits-hez. Nem rémlik? – emlékeztettem.

- Ja tényleg, basszus bocsi…

- Semmi gond! Én arra megyek tovább – mutattam Zaynnek az irányt.

- Én a másik irányba szóval…

- Szia!  - öleltem meg – Mellesleg én is arra gondoltam elsőre ne aggódj! – súgtam a fülébe, majd nyomtam egy puszit az arcára és elindultam haza.

10 perc alatt meg is érkeztem, és ahogy lehajítottam a vizes cipőmet és leraktam a deszkám, szaladtam az emeletre. Megengedtem a zuhanyban a meleg vizet, gyorsan levettem a vizes ruháimat és beálltam a zuhany alá. Nagyon jól esett a kicsit átfagyott testemnek a forró víz. Miután megtörölköztem és tiszta fehérneműbe bújtam átszaladtam a gardróbba, hogy felöltözzek. Egy buggyosabb fehér ujjatlant választottam, világos farmerkabáttal és fekete hosszúnadrággal. Vizes hajamat egyszerűen megszárítottam hisz úgy is begöndörödne a párában, majd kerestem pár karkötőt és kész voltam. Még lementem ebédelni, ami után fogat mostam és elkezdtem összeszedelődzködni. Ma csak a srácokkal, Tinával és a zenekarral lesz próba, szóval a jelenlétemen kívül semmi extrára nincs szükségem. Zsebre vágtam a telefonomat és lerobogtam a lépcsőn. 10 percembe telt mire találtam egy esernyőt és mikor leültem, hogy cipőt vegyek észrevettem az ablakon át, hogy már nem esik az eső. Azzal a lendülettel dobtat fel a kabátos szekrény tetejére az esernyőt mérgemben. Felvettem a fehér magas szárú conversem, felkaptam a deszkám, bezártam a lakást és elindultam suliba. Sophie szokásához, híven már a sarkon várt.

- Jó reggelt! – fékeztem le – illetve szia! – javítottam ki magam.

- Szia! – mosolygott.

- Ezt nem lehet megszokni… Mizu? – kaptam fel a deszkám és úgy sétáltam tovább.

- Neked mondta Harry, hogy este megyünk a Hits-hez?

- Persze!

- Jesszusom benne leszünk a rádióban! – nevetett.

- Benne, hát… De erről mostantól sss – tettem az ujjam a szám elé – ha Tina megtudja, akkor teljesen kiakad és ezzel fog piszkálni…

- Miről kéne tudnom? – jelent meg mellettem az emlegetett szamár. Bocsi cuki csacsik.

- Pont az, hogy semmiről, billegj csak be szépen a suliba és foglalkozz mással… – hessegettem be.

- Úgyis megtudom! – húzta ki magát és beviharzott a suliba.

- Sajnállak! – tette a kezét a vállamra együtt érzően Sophie.

- Hát még én… Délután foglalkoznom kéne a vizsga számommal szóval, akkor este talizunk?

- Jaja, nekem is írnom kell… Harryvel érted megyünk oké?

- Oké köszi!

- Sok sikert! – ölelt meg.

- Köszi – szorongattam meg – neked is! – engedtem el.

- Köszi szia!!

- Szia! - intettem és elindultam a 422-esbe. A terem előtt vettem egy nagy levegőt felkészítve magam a legrosszabbra, majd beléptem.

- Sziasztok! – köszöntem a srácoknak.

- Na végre! – csattant fel Tina.

- Nyugi szőkeség, max 3percel lehetsz itt előbb, mint én… - ültem le a hangosító pult elé – a zenekar rendben van? – kiáltottam fel a színpadra, mire mindenki felmutatta a hüvelykujját – Oké, akkor srácok és Hercegnő válasszatok mikrofont és kezdjük!

Miután beállítottuk, mindenkinek a mikrofonját kezdődhetett a próba. Egy óra alatt tökéletesre csiszolgattuk a dalt.

- Oké tartsunk szünetet! – mondtam, aminek mindenki megörült.

- Addig beszéljük, meg a ruhákat – tipegett le a magas sarkújában Tina a színpadről.

- Mit kell azon beszélni? – kérdezte Liam.

- Éhes vagyok! – vágott közbe Niall, mire mind felnevettünk.

- Van büfé a hall-ban – mutattam az ajtóra és nem is kellett több Niall eltűnt.

- Szóval, elmondom én miben leszek és ti ahoz igazodjatok oké? – és elkezdte ecsteleni a ruhájának minden négyzetcentiméterét, a kiegészítőket, hogy a haja hogy fog álli, bla bla bla… A lényeg annyi volt, hogy pink felső, arany gatya és valami hajpánt a hullámos szőke hajába.

- Én tuti nem veszek fel sem pinket, sem aranyat az tuti! – jelentette ki Louis.

- Egyetértek haver! – mondta Harry és lepacsizták a kijelentésüket.

- Mondjuk arany zakó vagy ing… Zayn drágám beszéld már meg velük – fordult Zayn felé segítségkérően, aminek hallatán én hangosan felnevettem.

- Bocs, de én sem támogatom, és amúgy sincs arany színű ruhadarabunk – ráncolta össze a szemöldökét Zayn gondolkodóan.

- Cat intézd el, hogy holnap legyen rajtuk valami arany! – fordult felém.

- Miért én?

- Mert te biztos hatással vagy rájuk… Ja és holnapra kérem a számot, amit eléneklek helyetted – nézett lenézően – a visgán…

- Ja és holnapra… - kezdtem utánozni – nem.

- Tessék? – ugrott az égbe a szemöldöke.

- Nem vagy te süket Hercegnő… Csak néha… - jegyeztem meg a végét halkan.

- Ha nem adod oda holnapra a számot, nem éneklek neked! – csattant föl a srácok meg kíváncsian várták mi lesz ebből.

- Részemről rendben. Amúgy sem kérte senki, hogy énekelj nekem…

- Ugyan múltkor is így volt és azóta nem hiszem, hogy lenne bárki, aki jobb nálam erre…

- Kit érdekel? Nem kell a segítséged.

- Akkor még is ki fog énekelni helyetted?

- Senki.

- De valakinek kell. – bizonygatta az igazát, de nem esett le neki…

- Nem, nem kell…

- De nem elég megírnod a dalt. Valakinek elő is kell adnia.

- Arrrr istenem, de szőke vagy! – kiáltottam rá – Én fogok énekelni!

- Meg jöttem! – jött be jókedvűen Niall.

- Kit érdekel?! – kiáltott rá Tina.

- Mondjuk minket! – védte meg a haverját Liam.

- És ti kit érdekeltek? Csak énekeljetek szépen, amúgy meg csönd! – ripakodott rá is Tina.

- Hallod állítsál más magadon! Ne üvöltözz a haverjaimmal! – szálltam vitába vele.

- Hah! Haverok… Hánnyal smároltál már eddig?

- Mi van?

- Jól hallottad… Vagy még jobb, hánnyal bújtál már ágyba eddig? És Sophienak jó a maradékod?

Itt szűnt meg a türelmem és az üvöltözést egy csattanás szüntette meg.

-Te megütöttél? – kapott az arcához Tina.

- Ide figyelj! Most befejezed ezt a kényeskedést, holnap felriszálod a kis segged arra a színpadra és elkornyikálod azt a számot a fiúkkal, majd szállj le rólam örökre megértetted?! Ha még egyszer sértegetni mered a barátaimat nem csak az arcod fog sajogni… Elegem van belőled és a nagy képedből! És ha mind az öt fiúval lettem volna, az sem érne fel azzal a számmal, amennyi fiúval TE voltál már!

- Ez nem igaz! – hőkölt vissza.

- Ó dehogynem és ezt te is tudod! Sőt mindenki! – tártam szét a karom.

- És akkor…

- Csitt! Nem érdekel, nem érdekelsz! Tartsd meg magadnak a szőke véleményed! Valaki akar még próbálni? Nem? Rendben, reggel találkozunk! – intettem, felkaptam a gördeszkám és kimentem a teremből. Amint kiértem a friss levegőre nagyot szívtam belőle és amikor kifújtam, mintha minden gondom Tinával elszállna. Azt hiszem most elment a kedve a csesztetésemtől egy időre… Felpattantam a gördeszkámra és száguldottam haza, mert volt egy kis problémám… Nem tudtam mit énekeljek a vizsgán…

Mikor hazaértem leraktam a deszkám az előszobában és lementem a stúdióba. Lehuppantam a forgósszékembe és bekapcsoltam a gépem, majd a gitáromat hangoltam, míg az előbbi töltődött. Körülnéztem a számaim körül, de nem találtam olyat, amit kedvem lett volna elénekelni úgyhogy elkezdtem agyalni egy új számot. Témának persze a szerelmet választottam, mert azt bírják az emberek, de nem akartam, hogy az a tipikus „megláttalak és beléd estem és minden olyan szép és nyálas” dal legyen. Most a csaj fog irányítani! El is kezdtem irkálni, ami eszembe jutott. Vagy tizedik nekifutásra sikerült egy használható kezdést írnom, majd szép lassan jöttek utána a sorok.

(I picked you out in a crowd
Of a thousand faces
Yeah, I found you, Ohhhh
I chose the whys and the whens
All around and places
Yeah, I choose you, Ohhhh

I let you see me
Let you believe it was your move
So smooth
My rules

R: Well you think you are the one
Who got me boy
But I got you
I've been playing with you
Like a little toy
Yeah, I got you
I got you
I got you

You'd be surprised, all the times
That I almost told you
But I stayed cool, Ohhhh
I almost broke but I
Knew I would get to hold you
Cause I'm no fool, Ohhhh

You came up to me
And did the very thing I knew
That you'd do
Ohohohohohhhh)

Körülbelül egy fél szövegem volt, amikor elkezdtem hozzá zenét írni. Szokásomhoz híven a gitárommal az ölemben forogtam a székkel és dúdolgattam dallamokat, majd ha valami tetszett, akkor azt gitárral kísértem, majd serényen jegyzeteltem a kottalapokra. Jó sokáig elvoltam, mert az zökkentett ki, hogy csörög a telefonom. Sophie volt az.

- Szia! – vettem fel.

- Sziaaaaa! Elindultunk érted szóval… - gondolkodott egy pillanatig – gyere ki! – nevetett.

- Jesszus mennyi az idő?

- Fél hét és hétre megyünk…

- OMG… Oké rohanok!! – nyomtam ki a telefont. Kikapcsoltam a gépem, helyére raktam a gitárom és szó szerint rohantam. Ittam egy pohár vizet, majd felkaptam a cipőmet.

- Sziasztok! – zuhantam be a kocsiba, ahol Harryn és Sophien kívül Niall is ott volt.

- Szia! – köszöntek szinte egyszerre.

- Te tényleg rohantál mi? – nevetett Sophie.

- Még szép!

- ÉS mit csináltál, hogy így eltájolódtál az idővel? – folytatta.

- Len… - haraptam el a szó végét, mert ott volt Niall. Gyerekes, de akkor sem tudhat senki a stúdiómról” – Írtam.

- Juuuuuj –visított szolidan a barátnőm – Cím van?

- I got you

- Énekelj belőle Catty! – szólalt meg Harry.

- Kizárt! – nevettem fel.

- És kiről jött az ihlet? – kérdezte Niall.

- Igazából senkiről… az motivál, hogy a vizsgáztatóknak tetsszen…

- EZ FOGOD ÉNEKELNI? – kiáltotta Sophie.

- Igen, de te honnan – néztem rá, majd a vezető Harryre – Nem szóltam! – nevettem.

- Ja ne is! Szégyelld magad, hogy tőle tudom meg, hogy te fogsz énekelni… - nézett rám szúros szemekkel.

- Niall segíts! – néztem rá, mire Sophie felnevetett.

- Mi van? - eszmélt fel a telefonjából.

- Semmi nem érdekes… Uuuu mit játszol? – hajoltam én is a telefonja fölé.

- Főzős játék, csak az a baj, hogy éhes leszek tőle…

- Teljesen megértem – bólogattam – és mit főz Horan séfúr?

- Burgonyás lepényt.

- Az meg mi?

- Ezt az átlagosnál valamivel vastagabb palacsinta szerű lepényt az úgy nevezett Irish Breakfast mellé szokták adni…

- Ahha…

- Legközelebb ezt csinálok nektek reggelire oké?

- Rendben! – vágtam rá – De meg is tanítod ugye?

- Persze! – nevetett.

- Na a két zabagép egymásra talált… - mondta Harry piszkálódva.

- Fogd be Styles! A kaja szent és sérthetetlen! – válaszoltam.

- Imádlak! – nézett rám Niall, mire mind felnevettünk.

- Vigyázz még lehallgatják és veled is címlapra kerülök… - válaszoltam.

- Ha már itt tartunk… megérkeztünk.

- Ez nem is a Hits radio… - szólaltunk meg egyszerre Sophieval.

- De, csak a hátsó bejárat… - világosított fel minket Hazz.

- Áááá – néztünk össze barátnőmmel, majd elnevettük magunkat.

Mikor kiszálltunk leparkoltak Liamék is a másik kocsival. Köszöntünk nekik is, majd bementünk a rádióállomásra. Mikor áthaladtunk az aulán a liftekhez, akkor láttam csak, hogy micsoda tömeg van a rádió előtt. Egyszerűen képtelenség lenne megközelíteni az állomást a főbejárat felől. A hangos sikítozás, amely a fiúk megjelenésével még hangosabb lett, majdnem megsüketített, de jó tudni, hogy ennyien szeretik a fiúkat. Felmentünk a harmadikra, ahol egy nagyobb hangszigetelt szobába vezettek minket, ahol egy nagy asztal köré ültettek minket, ami teljesen fel volt szerelve. Mindenki előtt volt egy képernyő, amin majd olvashatjuk a twitter kérdéseket illetve egy mikrofon és fülhallgató.

- Srácok mindjárt jön James is és akkor kezditek… - mondta egy srác aki a keverőpult mögött ült.

- Köszönjük! – válaszolt helyettünk is Liam.

- Hello, hello! – jött be az előbb említett személy – Egy Katy Perrie és egy Miley Cyrus számnyi időnk van… Sziasztok csajok! – jött oda hozzánk – James Everton vagyok, én viszem a délutáni műszakot…

- Sophie Gold – rázott vele kezet először Sophie.

- Catherin Davis, de csak Cat, ha lehet – mutatkoztam be én is.

- Értem – bólintott, majd gyorsan üdvözölte a srácokat is – Az elején srácok csak veletek fogok beszélgetni, majd jönnek a twitter kérdések és amint a szerelmi téma merül fel, bemutatom a különleges vendégeinket – nézett ránk James – Így rendben lesz?

- Teljesen! – helyeseltek a srácok.

- James! Egy perc! – szólalt meg a srác a keverőpultnál.

- Akkor showtime! – kiáltott James és felvette a fülhallgatóját, amit mi is követtünk. Elmondta az elhangzott számok címét, bemutatta az műsort a nem régen csatlakozottak kedvéért, majd rá is tért a lényegre és bemutatta a One Directiont…