9. rész

- Zayn! De jó, hogy jössz! - ugrottam a nyakába - Segíts! Ne hagyd, hogy más aludjon Harryvel kérlek! - mondtam úgy, hogy csak ő hallja, majd elengedtem és várakozás teljesen néztem a szemébe.
- Te is hiányoztál! - kacsintott rám.
- Na jól van... - kezdte Niall - Miért te alszol Harryvel?
- Tesó... Este meg akarom szívatni, szóval én alszom vele. - karolta át Niallt.
- Elfogadom. Oké. Te Cat! Kényelmes a kanapétok?
- Niall! - szólt rá Liam.
- Most mi van?
- Örülj, hogy maradhatunk...
- Jaj hagyjuk már! - nevettem - Szerintem igen.
- Szuper! - ült le a szőkeség ragyogó fejjel.
- Én megyek inni, meg táncolni emberek - jelentettem be - ha valami van szóljatok - intettem és elindultam a konyhába. Kotyvasztottam magamnak valami alkoholosat és bementem a nappaliba, amit jelenleg a "diszkó" résznek neveznék. Az italom kortyolgatása közben kezdtem el az ütemre mozogni. Nem vagyok valami nagy táncos, de azt hiszem a totál gáz kategóriába sem tartozom. Szerencsére. Nem tudom mióta táncoltam, amikor elindult Miley Cyrus-tól a Party In The USA. Teljesen tudatlanul kezdtem el hangosan énekelni, miközben tovább táncoltam és lehúztam a poharam maradék tartalmát.
- Cat! De kurva jó hangod van énekelj már valamit... - kérte Leila az egyik osztálytársam.
- Mi? Én nem éneklek... - szeppentem meg.
- De hallottam. Kurva jó volt gyere... - tuszkolt a kávés asztal felé és konkrétan fellökött rá, miközben azt kiáltozta, hogy "Cat énekelni fog!".
- A francokat fogok énekelni! - tiltakoztam az asztalról.
- Cat! Cat! Cat! - skandálta a nép.
- Nem egy kibaszott koncerten vagytok. Nem fogok nektek énekelni!
- Á szóval tudsz - nézett furfangosan Leila.
- Nézd Leila - hajoltam le hozzá - Itt nem a képességgel van baj, hanem az akarattal...
- Szóval beszari vagy...
- Mi? Nem! – kamuztam.
- Akkor?
Ajjj jesszus mintha egy 5 évessel vitatkoznék... Miközben felegyenesedtem megláttam Harryéket az ajtóban. Gondolom érdekelte őket mi ez a lárma. "HELP" próbáltam artikulálva segítséget kérni. Zayn elvigyorodott, ami nekem nem tetszett. Nagyon is nem...
- Hajrá Cat! - üvöltötte, mire újra bíztatni kezdett a tömeg. Nekem leesett az állam. Áruló! Harry meg oldalba verte, amin mosolyognom kellett, majd súgott valamit Niallnak, aki eltűnt az emeleten.
- Oké benne van! - csapta össze a kezeit Leila.
- Hajjjj - sóhajtottam - akkor meg próbálom a Party In The USA-t, de előre szólok, hogy ittam már...
Ezt a célzásomat persze csak Sophie, Harry és Zayn értette. Nagy levegőt vettem, becsuktam a szemem és elkezdtem énekelni. Pár sort énekeltem, amikor gitárszót hallottam meg. Kinyitottam a szemem és Niall játszott az ÉN(!!!) gitáromon, majd valaki a kezével dobolt az asztalon, Liam pedig Beat-boxolni kezdett. A többiek csak ütemre tapsoltak én meg egyre hangosabban énekeltem. A szám végén mindenki hangosan tapsolt, majd egy pillanat múlva dübörgött tovább a zene. Letámolyogtam az asztalról, melegem volt. Nagyon. Igyekeztem, hogy kijussak a friss levegőre. Zayn és Harry között törtem át és rohantam ki az utcára, miközben kikaptam Niall kezéből a gitáromat. A fejét látva elég gyilkos pillantással nézhettem rá. Kiérve nagy levegőt vettem, majd a garázsnak támaszkodva lecsúsztam a földre. Az ölemben szorongattam a gitárom és ráhajtottam a fejem. A házból kiszűrődött a zene üteme és egyszer csak Harry hülye cipőjét pillantottam meg.
- Szándékosan ilyen cipőket hordasz, hogy cukkolj? - pillantottam fel és az aggódó tekintete átváltott vigyorgósba.
- Csak neked Catty - ült le mellém.
- Bármennyire is rühellem az ilyen cipőt neked jól áll - hajtottam a vállára a fejem.
- Köszi. De elég a cipőmből... Minden rendben?
- Mostmár… - vettem újra nagy levegőt.
- Király voltál ugye tudod? – nézett rám a pimasz mosolyával.
- Tényleg?
- Ahha – bólintott.
- Szuper!
- Egész jól bírod már a közönség előtt szereplést…
- Ne is mond, mert újra hányingerem lesz…
- Csak ne a cipőmre! – tette odébb a lábait.
- De csakis arra célzok majd… - nevettem el magam.
- Figyelj… nem akarsz profitálni valaha a hangodból?
- Nem. Megyek a zeneakadémiára, hogy dalszerző legyek vagy mérnöknek és kész… Ez nem nekem való. Látod, hogy nem bírom.
- Ugyan Catty… régen olyan önfeledten énekeltél… Amúgy én is az X-faktorban folyton rosszul voltam, most meg fullos arénákban nyomom…
- De az te vagy Harry… - Most ő is kezdi?? Nem hiszem el… egyre idegesebb lettem – Apropó miért engedted Niallnak, hogy a gitáromon játszon?
- Segített vagy nem?
- De… De ez az én gitárom!
- Catty… - nézett rám a „ne csináld a hisztit” pillantásával.
- Jól van na… - duzzogtam – De akkor is az enyim – motyogtam még és mellé simoggattam a gitárt, mire Harry felnevetett.
- Javíthatatlan vagy! – mondta és válaszul kinyújtottam rá a nyelvem – De imádlak! – ölelt át.
- Én is téged! És már nagyon hiányoztál! – motyogom a nyakába.
- Catty figyu! Nem megyünk el valamikor a héten a vidámparkba? Csak mi ketten… - kacsintott.
- De! – vágtam rá – A régi csapat – mosolyogtam.
- Pontosan!
- Erről eszembe jut egy dal – mosolyogtam.
- Na lökjed…
Megpengettem a gitárt párszor, hogy rendben vannak-e a hangok, majd rákezdtem.
-You’re alwas on my mind, I think about you all the time… Ummm, NO! Let’s not talk about it, we can live without it… - énekeltem az első sorokat Ross Lynch-től a Not a Love Song című számából. Pár pillanat alatt Harry is felismerte és velem együtt énekelt. Mint régen… Oooo mennyire hiányzik ez nekem!
- Ez cool volt… - bólintott Harry a szám végén.
- Az – mosolyogtam.
- Na, most, hogy jól vagy menjünk vissza bulizni!
- Oké. Am mizu Sophieval? – löktem meg a csípőmmel.
- Haladunk – lökött vissza óvatosan.
- Szuper! – mentem be a házba nyomomban Harryvel.
Az este további részében ment az ivászat és a tánc, majd reggel öt körül hazazavartam a pár maradék embert is. Liamék már befoglalták a vendégszobát, Sophie is felment anyuék szobájába Harry meg zuhanyozott a fürdőmben. Én épp Niallnak ágyaztam meg a kanapén, amit rögtön be is foglalt és már szinte el is aludt. A konyhában Zaynnel futottam össze.
-Helló! – mosolyogtam.
- Szia Cat! Szóval miért is kellett, hogy én aludjak Harryvel? – beszélt halkan.
- Hát öhm… van egy tervem… Azt akarom, hogy Harrynek Sophieval kelljen aludnia…
- Tuti? – nézett összeráncolt homlokkal.
- Tuti! Sophie is aludt már fiúval, csak az nem történt… És én meg nem bírom ki, hogy ne avatkozzak bele. Tehát mennyire érzed jó erőben magad?
- Mi?
Elmagyaráztam a tervem, amiért először lebolondozott, meg kinevetett, de belement.

*Harry szemszöge*

Kopogást hallottam, amikor kijöttem a fürdőből szóval a csípőm köré tekertem a törülközőm és kinyitottam az ajtót. Sophie állt ott édes Micki egeres pizsiben.
-Öhm… - gondokozott egy pillanatig, majd megrázta a fejét mintha valamin elkalandozott volna, majd folytatta – Kéne egy kis segítség… Cat rátekeredett Zayn nyakára és mélyen alszik vagy kiütötte magát és nem tudjuk leszedni Zaynről…
- Oké jövök… - Itt bűzlik nekem valami…Átmentünk Cat szüleinek szobájába, ahol Zayn Cat mellett feküdt az ágyon, aki rákulcsolta a kezét Zayn nyakára.
-Miért nem bújsz ki egyszerüen? – kérdeztem.
- Csak figyelj! – mondta halkan Zayn és lassan megpróbált kicsúszni Cat karjai közül.
- Ne Teddy, ne! Ne hagyj itt! – motyogta Cat és megszorította Zayn nyakát.
- Öhm… akkor mit segíthetek ezen? – kérdeztem.
- Ajj istenem eskü akkor hárman alszunk egy ágyban… - jelentette ki Sophie fáradtan.
- Bocsi… de erős csaj… Amúgy miért nem alszotok ti együtt és akkor ügy megoldva… - mondta Zayn.
- Ez nem is olyan rossz ötlet – gondolkodott el Sophie. Istenem de édes… - Harry nem gond? Harry… - kalimpált a szemem előtt. Kicsit elbambultam…
- Ja! Öööö… Persze, hogy nem…
- Szupi – vörösödött el kicsit Sophie, majd átment Cat szobájába. Becsuktam az ajtót és Zaynék felé fordultam.
- Oké ébresztő Catty… Tudom, miben mesterkedsz… - tettem csípőre a kezem. Erősen szuggeráltam Catet, mire csintalanul kinyitotta az egyik szemét, majd a másikat is.
- Szia Hazz! – vigyorgott, miközben elengedte Zayn nyakát – Jólvan oké… De ne szólj Sophie-nak…
- Hát oké! – rántottam meg a vállam, majd odamásztam az ágyra mellé és nyomtam egy cuppanós puszit az arcára – Jó éjt Catty! Jó éjt haver! – intettem Zaynnek is – Ja és kösz, hogy bevállalod értem a Cattel alvást.
- Mintha az olyan rossz lenne… - motyogta Cat.
- Háát… - cukkoltam, mire felém dobott egy párnát szóval eliszkoltam. Nem tervezek semmi bunkósságot, nem akarom lefektetni Sophiet, de örülök, hogy mellettem alszik. Még tánc közben elcsattant az első csók, amit viszonzott szóval jó vagyok nála. De nekem annyi elég enyenlőre, hogy tudom, hogy mellettem alszik…

*Cat szemszöge*

- Na, jók vagyunk! – mondtam Zaynnek, majd ásítottam egy nagyot és eldőltem az ágyon.
- Mi az ágyban mindig jók vagyunk Cat – kacsintott Zayn.
- Hülye vagy… - suttogtam csukott szemmel – de igaz… - mondtam és elnyomott az álom.

*

Reggel meglepően fejfájás nélkül ébredtem és Zayn szuszogott a nyakamba. Miért karol át Zayn? Nyöszörgést hallottam és Zayn egyre jobban szorított.
- Hmmm... Jó reggelt! - szólalt meg rekedtes hangon, ami mit ne mondjak bejött.
- Jó reggelt! Öhm... elengednél?
- Ja igen... Bocsi. Megszokás.
- No para... - fordultam fele és az ajkamba haraptam.
- Mi az? - vigyorodott el.
- Kibaszott izgató így a hajad... - mondtam és azonnal a számra tapasztottam a kezem. Ezt hangosan kimondtam???
- Ha szeretnéd... - mosolygott perverzen, miközben rávágtam a választ.
Mikor lementem a konyhába láttam, hogy két óra múlt. Kurva életbe! Sietnem kell! Reggeliért jöttem, de nincs időm rá! Felkaptam egy almát és miközben elkezdtem enni elő vettem egy szemetes zsákot és elkezdtem a nappaliban összeszedni a szemetet. Volt kirakva is ideiglenes szemetes, de azok túlcsordultak a szeméttől. Mikor kész voltam és az előszobába raktam a két zsák szemetet, már volt ott kettő. Összeráncolt homlokkal néztem a szemétre.
- Szia Cat! - jött ki a konyhából Niall.
- Ööö... szia!
- Figyu csinálni akartam neked reggelit míg Liamék a kertben pakolásznak, de nem találtam a hűtőben semmit szóval hozok valamit...
- Mi? Akkor ezeket ő rakta ide... - fogtam fel - Oké, amúgy a garázsban lévő hűtőben van kaja és ha már ilyen vállalkozó vagy, akkor csinálj mindenkinek.
- De hát...
- Niall! Csinálj mindenkinek! - néztem rá komolyan.
- Hát oké... - tette fel a kezeit megadóan, majd eltűnt a konyhában. Én a kertnek vettem az irányt.
- Jó reggelt! - köszöntem Elnek, Daninak, Louisnak és Liamnek.
- Jó reggelt! - hagyták félbe a lányok a szemét szedést, a fiuk meg a medencéből halászást.
- Mit csináltok? - nevettem.
- Segítünk - mondta tök észszerűen Liam.
- Azt látom, de minek?
- Hát cserébe azért, mert itt aludhattunk. Ja meg a múltkor is... - mondta Louis.
- A bulvárosok el sem hinnék, hogy 2/5 1D takarít nálam, a harmadik reggelit csinál, a negyedik a legjobb barátom és az ötödikkel aludtam... - És le is feküdtem már kettővel teszem hozzá magamban.
- Mi mi? Kivel aludtál? - jött oda vigyorgósan El és belém karolt olyan "dumáljunk csajosan" mozdulattal.
- Nyugi, csak Zayn mellett aludtam ennyi... Semmit ne képzelj bele. Nem tetszik.
- Pedig helyes srác...
- Az tény.
Beszélgetésünket Sophie zavarta meg, amikor hátulról átölelt.
- Jó reggelt Tündérlány! - mosolyogtam.
- Csúnyán elaludtál este...
- Igen, Zayn mesélte reggel, hogy mi volt - hazudtam. Ugyan én bealudni egy buliban? - Bocsi.
- Ugyan... Sőt köszi! - mosolygott nagyban. El már visszament Danihoz segíteni így rákérdezhettem, arra, ami már nagyon érdekelt.
- Ugye nem vetette rád magát? Tisztelettudó volt?
- Mi? Ha arra célzol nem, nem feküdtünk le. Csak átkarolt és beszélgettünk, majd elaludtunk. - pirult el.
- Helyes! - bólintottam - Kiherélem, ha idő előtt rád veti magát, bár úgy veszem észre te nagyon tetszel neki... - mosolyodtam el, majd megcsörrent a mobilom.
- Szia anya! - vettem fel és közben Sophie beállt segíteni a többieknek.
- Szia kincsem! Most indultunk szóval egy óra múlva otthon vagyunk. Minden rendben?
- Ja persze! Este átjöttek a srácok és filmeztünk és estére itt maradtak. - Milyen jól tudok kamuzni...- Jól van kincsem! Akkor nem is zavarok, majd találkozunk. Puszillak.
- Szia anya! - köszöntem és bontottam a vonalat. Oké, így, hogy a srácok besegítettek pik-pak készen leszünk.
- Oké mivel egy óra múlva itthon vannak apáék nincs időm győzködni titeket, hogy ne segítsetek, szóval megyek, bent pakolok tovább - mutattam az ajtóra - Ja és köszi! - mondtam, majd eltűntem. Felmentem a szobámba, hogy felrakjam tölteni a telefonom és Harry még ott aludt. Miután elintéztem a telefont komoly munkával sikerült felébresztenem Harryt.
- Képes lennél átaludni az egész napot mi? - kérdeztem.
- Hmmm...
- Na, gyere! Le kell vinnünk a hangfalakat...
- Most? - támaszkodott az egyik karjára.
- Anyuék egy órán belül itt lesznek... - mondtam mire fejjel beledőlt a paplanba.
- Jövök... - szűrődött ki a hang.
- Helyes! Addig én legalább átöltözök...
A lépcsőn Sophieba ütköztünk bele.
- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva Harrynek miközben kicsit elpirult - pont szólni akartam, hogy reggeli. Vagyis inkább ebednek hívnám, de Niall hajthatatlan...
- Öhm... Figyu gyorsan levisszük a hangfalakat és jövünk. Így legalább nem jön le véletlenül sem senki...
- Jaj Catty... - csóválta a fejét Hazz.
- Nem érdekelsz Harold! Az az én területem és rajtatok kívül más nem jöhet be és kész. - néztem rá gyilkosan.
- Jól van méregzsák - nevetett - Akkor gyorsan intézzük el, mert éhes vagyok...
Tényleg gyorsak voltunk és mentünk reggelizni. Niall kitett magáért, csinált rántottát és gofrit.
- Wow Niall! Lehet, felveszlek házvezetőnőnek... - ezt a mondatomat hangos röhögés követte.
- Azért Zayn is segített... - mondta Niall. Zayn? Tud főzni bármit is? Ez a délutáni reggeli nagyon jó hangulatban telt. Utána a Danielle szedte le a tányérokat, Sophie a maradékokat csomagolta, Niall mosogatott ( ő mondta, hogy ő koszolt ő mosogat), Eleanor törölgetett én, mega helyére raktam a tiszta edényeket, míg a maradék négy fiú beszélgetett a bárpultnál. Pont végeztünk, amikor betoppantak anyuék.
- Helló srácok! - köszönt be apu.
- Mr. Daviiis! - üvöltötték szinte egyszerre a fiúk. "Mennyire barátkoztak ezek össze?" Apa mindenkivel kezet fogott, majd bemutatkozott a Eleanoréknak is. Közben anyu is bejött és üdvözölt mindenkit.
- Na, jó gyerekek mi kipakolunk. Hagyunk titeket dumcsizni... - mosolygott anya.
- Dumcsizni? Tényleg? - kérdeztem vissza.
- Most miért?
- Semmi - ráztam lemondóan a fejem.
- Cat nekem mennem kell... - biggyesztette le az ajkát Sophie, amikor anyuék felmentek.
- Igen? Jó akkor hát jo...
- Felmegyek, összeszedem a cuccom... - indult el.
- Ja am Cat mi sem szeretnénk tovább élősködni... - mondta Harry.
- Tudod, hogy ti sosem... De oké, még úgy is kell tanulnom egy keveset...
Mindenki összeszedte a cuccát, majd elbúcsúztak tőlem. Zayn köszönt utoljára.
- Akkor este... És kössz a teló mentést!
- Nemáár... a tegnapival nem lehet ezt kiváltani? Sőt a telódért! - vigyorogtam.
- Nem. Főleg mert azt akarom, hogy az „egyéni produkció” vagy milyen vizsgán te énekeld a saját számod. És ahhoz gyakorolni kell...
- Mi? Nem!
- De, de majd este megbeszéljük. Nyolckor! - kacsintott, majd kiment és becsukta maga mögött az ajtót.
Tátott szájjal meredtem a hűlt helyére. Nem, nem, nem fogok, és nem kényszeríthet rá... Nem volt időm ezzel foglalkozni. Már nagyon vágytam egy jó kis fürdőre. Felcammogtam a szobámba, majd megengedtem a fürdőben a vizet. Miután szétáztattam magam valami kényelmesbe öltöztem, elővettem a zene töri füzetem és elkezdtem ismételgetni.
A telefonom csörgésére ébredtem.
- Halló? - vettem fel.
- Szia Cat! Három üzenetet hagytam...
- Mi? Amúgy ki vagy?
- Öhm... Zayn. Nincs mentve a számom?
- De csak nem néztem meg, de nemrég mentetek csak el...
- Cat, fél kilenc van...
- Ahhaaaaj - nyöszörögtem a párnába a fülemen a telefonnal - máris készülődök... Addig nyugodtan gyere be. Szia! - mondtam és kinyomtam.
- Ááááá - üvöltöttem a párnába - Semmi kedvem rosszul lenni... - indultam a gardróbba pufogva. Felvettem a fehér sortom egy pink ujjatlannal és előszedem hozzá egy fekete bőrdzsekit. Megmostam a fogam, összefogtam a hajam és egy leheletnyit sminkeltem is. Felkaptam a táskám és a mobilom és elindultam lefelé. Felvettem a fehér conversem és indultam volna ki, amikor eszembe jutott, hogy szólni kéne anyuéknak. Persze mint midig, anya a konyhában volt.
- Anyu most elmennék…
- Tudom! – mosolygott.
- Mi? – ráncoltam a homlokom, majd az étkező felé mutatott, ahol apa és Zayn beszélgetett – Ja oké…
- Aranyos fiú.
- Ne anya! Ne kezd… Nincs semmi köztünk és nem is lesz nyugi… Csak haver…
- Mint Harry mi?
- Pontosan – vagyis nem éppen, de mindegy…- Ó szia Cat! Mehetünk? – kérdezte Zayn.
- Persze – mosolyodtam el egy századpillanatra – Akkor majd jövök – nyomtam egy puszit anya arcára – Szia apa! – inetettem.
- Szia kincsem! – intett vissza.
- Viszlát Mr. és Mrs. Davis! – köszönt Zayn is, majd végre kijutottunk a házból. És indulás a karaoke bárba… OMG már most émelygek…