*Cat szemszöge*
Testemen átfutott a jól ismert bizsergés, amit minden alkalommal érzek,
ha Zayn megcsókol. Egy percig élveztem ezt az érzést és viszonoztam a csókot,
majd hirtelen elhúzódtam. Tudtam, hogy ez nem helyes.
- Ezt… nekem…- kezdtem akadozva.
- Ne haragudj! – állt fel a padról és idegesen járkálni kezdett – Nem
lett volna szabad. Még csak két napja, hogy…
- Semmi baj! – vágtam közbe – De én most nem akarok egy ilyen
kapcsolatba megint belebonyolódni.
- Tessék? – kapta fel a fejét és rám meredt, amitől kicsit megijedtem –
Hogy… - hagyta félbe a mondatot és bele
rúgott egy hókupacba, majd nekem háttal állva, csípőre tett kézzel
gondolkodott. Fogalmam sem volt, hogy mi történik körülöttem. És megőrjített,
hogy Zayn nem szólal meg, de nem kínzott sokáig a hallgatásával.
- Nem azért csókoltalak meg, hogy lefeküdj velem… - mondta végül. –
Felejtsük el, oké?
- Nem felejtjük el! Miért csókoltál meg?
- Egyszerűen csak nem bírtam tovább érted? – fordult újra felém
fájdalmas arccal.
- Nem, nem értem… Teljesen össze vagyok zavarodva, úgyhogy lennél
szíves végre kibökni, hogy mi a bajod?
- Hogy mi a bajom? – kérdezett vissza és mélyen a szemembe nézett.
- Igen. – válaszoltam élesen.
- Az a bajom, hogy szerelmes vagyok beléd.
- Mi… micsoda? – döbbentem le – Hogyan? Mióta? Miért? Mi… - elakadt a
szavam.
- Emlékszel, arra a napra, amikor először randiztál Nate-tel?
- Persze… Amikor olyan részeg lettél és… Úristen! – suttogtam az utolsó
szót, majd a számra tapasztottam a kezem.
- Akkor jöttem rá, amikor majdnem félholtra vertem szegény Markot.
Annyira felidegesített a gondolat, hogy valaki mással lássalak. Ezért
megpróbáltam elmondani, még a randid előtt, de az a faszfej megérkezett én meg
visszavonultam. – újra belerúgott egy hókupacba – Életem legostobább döntése
volt.
Megrohantak az emlékek. És hirtelen összeállta kép.
- Aznap este többször is bocsánatot kértél tőlem, meg hogy nem
szándékosan csináltad… Erre gondoltál igaz?
- Megígértem, hogy nem fogok beléd szeretni. És megszegtem az ígéretem…
- De nem értem! Akkor a repülőn miért mondtad azt, hogy csak szexre
kellettem? – nagyokat pislogtam, hogy nehogy elsírjam magam a fájdalmas emlékek
miatt.
- Rettentően dühös voltam, hogy nem hiszel nekem Nate-el kapcsolatban.
És nem akartam végignézni, hogy összetörik a szíved ezért a lehető legkíméletlenebbül
taszítottalak el magamtól. Önző voltam ne haragudj!
- Istenem… - teljesen lesokkoltak az új információk.
- Azt hittem úgy jobb lesz nekem. És a saját csapdámba estem bele, hisz
pláne nem hittél nekem, miután elhitettem veled, hogy átvertelek. Minden nap
küzdöttem magammal, hogy ne hívjalak fel a bocsánatodért esedezve. Aztán
megláttalak Louis szülinapján hónapok óta először és feladtam a harcot magammal.
Csak reménykedni tudtam, hogy Nate minél előbb kimutatja a foga fehérjét…
Csak ültem és bámultam a várost, míg próbáltam feldolgozni a
hallottakat.
- Kérlek, ne haragudj rám! Ha lehetne vissza pörgetném az időt, hogy
kikerüljem az összes rossz döntésemet, amivel megbántottalak. – ült le mellém
és felém nyúlt, de elhúzódtam.
- Most ne… - mondtam és most én álltam fel, hogy járkáljak. Próbáltam
megfejteni, hogy mit is érzek igazán. Haragot, mert többször is átvert ezzel
nekem fájdalmat okozva. Bűntudatot, mert nem hittem neki, pedig sok rossz
dolgot elkerülhettünk volna vele. Köszönetet, mert ha nem beszélek vele Lou
szülinapján, akkor még mindig Nate-tel lennék. Szükségem volt arra a személyre,
aki mindig rendet tudott rakni a fejemben, még ha én nem is.
- Haza akarok menni. – jelentettem ki, mire Zayn csak némán bólintott.
Az út kínos csendben telt, míg én belülről úgy éreztem, hogy majd
felrobbanok. Otthon szinte berontottam a konyhába, ahonnan hangokat hallottam.
- Jó reggelt! – köszönt Hazz vigyorogva, majd lehervadt az arcáról a
mosoly – Minden oké?
- Sophie beszélnünk kell! – nyögtem ki.
- Édesem magunkra hagynál minket?! – küldte ki finoman a barátját.
- Itt sem vagyok, de mindent tudni akarok később – mondta és egy puszit
nyomott a fejemre, mielőtt kiment.
- Mi történt? – kérdezte.
- Nem is tudom hol kezdjem… Először is van még egy dolog, amit
eltitkoltam előled…
- Hogy lefeküdtél Zaynnel. Tudok róla.
- Tessék? De honnan?? Nem hiszem el, hogy elmondta…
- Nyugalom nem szegte meg az ígéretét! Magamtól jöttem rá és mikor
mondtam, hogy fölösleges tagadnia nem tette.
- De…
- Majd elmesélem. De most ugorj a lényegre! Mi ez a vészhelyzet?
- Én… én csak megmutattam neki a napfelkeltét, de megcsókolt, amit
élveztem, de nem akartam most semmit és erre szerelmet vallott, - hadartam – aztán
elmondta az igazat mindenről és most ahhhh… - dühöngtem, aztán rájöttem, hogy
valószínűleg egy kukkot sem ért az egészből, de mielőtt magyarázni kezdtem
volna megszólalt.
- Édesem mindenki hibázik néha, de te is megérdemled a boldogságot és
most egészen biztos vagyok benne, hogy annak ő a kulcsa…
- De amiket mondott… Úgy fájt.
- De nem voltak igazak ugye? Hagyd hátra és felejtsd el őket örökre.
Ami megtörtént az megtörtént.
- Azt hiszem igazad van… - gondolkodtam el – De akkor sem tudom mit
érzek iránta… Nagyon kedvelem, de…
- Kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Mit kedvelsz Zaynben?
- Hát ez meg milyen kérdés? – nevettem el magam.
- Nem viccelek Cat! Őszintén mi az ami elsőként eszedbe jutott?
- Oké oké! – egy pillanatra elmélyültem a gondolataimban – A szeme. Van
valami megnyugtató a tekintetében, amitől úgy érzem, hogy abban a pillanatban
csak ketten vagyunk és Ő csakis rám figyel. A hangja pedig olyan megnyugtató.
És figyelmes, vicces, de egyben rosszfiús is… - itt megakadtam és a felismerés
úgy jött, mint egy atomrobbanás. Sophie az arcomat látva csak elvigyorodott,
mint aki jól végezte dolgát. Mielőtt megszólalhattam volna észrevettem az
ablakon át, hogy Zayn a kocsijába pakol. Szó nélkül rohantam, az ajtóhoz, amit
nagy hévvel nyitottam ki és meglepetésemre fejbe vágtam vele Harryt.
- Mi a fene?! – zsörtölődött a fejét fogva.
- Te hallgatóztál? – szegeztem neki a kérdést – Ahh mindegy! – rohantam
ki az udvarra otthagyva a barátomat, de megtorpantam Zayn háta mögött. Nem
tudtam mit csináljak. Mikor lezárta a csomagtartót és megfordult meglepettség
volt az arcán.
- Mi a fenét csinálsz itt kabát nélkül?
- Hova mész? – böktem ki.
- Bradfordba a családomhoz.
- De én nem akartam vagyis… - nem hagyta, hogy befejezzem.
- Semmi baj Cat! Nem miattad megyek el előbb, de megértem, hogy időre
van szükséged. Én csak egy igazi esélyt szeretnék… De tudok még várni. Minden
porcikámban érzem, hogy erre érdemes.
- De nem akarom, hogy várj! – mondtam, mire fájdalmas arccal pillantott
rám.
- Értem. Hát akkor viszlát! - indult, hogy beszálljon a kocsiba, de a
kezénél fogva vissza rántottam. Ahogy a mellkasunk egymásnak csapódott sikerült
elcsúsznunk a jeges felhajtón és beestünk a hóba. Ahogy ott feküdtem Zaynen
csak nevetni tudtam.
- Cat miért teszed még fájdalmasabbá a búcsút? – kérdezte, de a mosoly
ott bujkált a szája sarkán.
- Mert nem akarok elbúcsúzni te ütődött! – néztem a csokoládébarna
szemekbe.
- De azt mondtad… - kezdte, de most én szakítottam félbe.
- Igen, hogy nem akarom, hogy várj, mert rájöttem, hogy nagyon is
kedvellek és ha hagynád hogy végig mondjam amit akarok, akkor… - kezdtem el
korholni, mire csak megcsókolt. – Akkor nem végeztük volna a hóban. – fejeztem
be a mondatom vigyorogva, miután elváltak az ajkaink.
- Te aztán tudod, hogy kell egy férfit levenni a lábáról. Velem
többször is megtetted…
- Ó fogd be! – csaptam rá a karjára, miközben nevetett.
- Meg tudsz nekem bocsátani mindenért? – komolyodott el.
- Amennyiben te is nekem… - túrtam bele éjfekete hajába.
- Ohh hogy a fenébe nem! – vágta rá és újra megcsókolt.
- Catherin Elizabeth Davis azonnal gyere be és öltözz fel! – kiáltott
rám anya az ajtóból, mire elnevettük magunkat.
- Te is gyere csak be Zayn – szólt apa – Azt hiszem van egy-két
megbeszélni valónk…
- Máris Tom! – kiáltott vissza, miközben feltápászkodtunk.
- Neked mostantól Mr. Davis! – jelentette ki apa, mire mindketten
megdermedtünk egy pillanatra Zaynnel – Csak vicceltem. – nevetett fel apa – Na,
spuri befelé gyerekek!
Mikor beléptem a lakásba megláttam Harryt egy jégtömlővel a fején.
- Annyira sajnálom! – rohantam oda hozzá.
- Így jár, aki hallgatózik nem igaz édesem?! – puszilta meg a barátját
Sophie.
- Ha már itt tartunk… Zaynről zagyváltál aztán meg kirohantál mi
történt? – kérdezte a sebesült.
Ekkor Zayn hátulról átkarolt, mire én elmosolyodtam.
- Haver mégis maradnék pár órát, ha nem gond… - hallottam a hangján,
hogy Ő is mosolyog.
- Ó de gusztustalanul boldogok vagytok! – fintorodott el Harry – De
őrülök neki! Aztán vigyázz a húgomra haver, mert tudod, hogy bármikor szétrúgom
a segged, ha akarom…
- Észben tartom! – válaszolt Zayn.
**
Három nap telt el azóta, hogy Zayn színt vallott és rájöttem, hogy én
is erős érzelmeket táplálok iránta. Még aznap délután haza kellett utaznia a
szüleihez, de megígérte, hogy amint visszajön ő is Londonba elvisz egy igazi
randira. Én anyáékkal tegnap este értem haza és azóta vagy hatszor néztem át a
gardróbomat, hogy vajon mit vegyek fel. Végül egy szűk, fekete, hosszú ujjú
ruha mellett döntöttem, amire egy fekete szőrme mellényt vettem és egy fekete
tornacipőt készítettem ki hozzá. Elegáns és sportos. A kedvenc párosításom.
Éppen a szájfényemért nyúltam, amikor csöngettek.
- Catty! – kiabált fel apa.
- Egy perc! – szóltam vissza, majd befejeztem a szolid sminkemet és felvettem
a cipőmet. Egy utolsó pillantás után a tükörben, izgatottan siettem le a
lépcsőn. Éreztem, hogy felgyorsul a szívverésem, de arra nem számítottam, hogy
majd kiszakad a helyéről, amikor meglátom Őt. Fekete farmert és zakót viselt
fehér inggel, aminek felső gombjai nem voltak begombolva és kikandikáltak alóla
az angyalszárny tetoválásai. Éjfekete haja kócosnak tűnt, de tudtam, hogy ez
egy precízen beállított frizura. Rendkívül jól állt neki ez az elegáns öltözet,
de a legnagyobb fegyvere mégis a mosolya volt és a szeme csillogása, amikor rám
nézett.
- Mehetünk? – kérdezte én meg csak bólintottam. Belebújtam a kabátomba
és elköszöntem anyáéktól.
- Majd jövök! – szóltam vissza, mielőtt becsukódott volna mögöttünk a
bejárati ajtó.
- Elképesztően nézel ki! – súgta a fülembe Zayn, miközben átkarolta a
derekamat és a kocsijához vezetett.
- Mit ne mondjak, én sem panaszkodhatok rád! – mosolyogtam rá.
- Hölgyem! – nyitotta ki színpadiasan előttem a kocsiajtót, mire
elnevettem magam.
- Micsoda úriember! – mentem bele a játékba és úgy tettem, mint aki
majd elolvad. Nem nagyon kellett rájátszanom a szerepre.
- Mivel ez az első randink… - kezdte, mikor beült mellém a kocsiba –
elsőként elviszlek vacsorázni.
- Ohh szóval többféle programot terveztél? – érdeklődtem.
- Kitudja. – kacsintott és gyújtást adott a kocsira.
Lágy jazz zene töltötte be az éttermet. Zayn lesegítette a kabátomat és
átadta a fiatal pincérnek, majd egy hölgy elkísért minket az asztalunkhoz. Az
óriási üvegablak mellé szólt a foglalásunk, ahonnan be lehetett látni egész
Londont.
- Elbűvölő ez a hely! – ámultam el.
- Örülök, hogy tetszik! Szabad? – húzta ki nekem a széket. Miután Ő is
helyet foglalt rendeltünk, majd beszélgetni kezdtünk. Rengeteget mesélt a
családjáról, az otthon töltött kevéske kis időről.
- Biztos nehéz lehet egész évben úton lenni… - jegyeztem meg.
- Igen… Imádom a munkám, de ez a legrosszabb része. Például hogy én
vagyok az utolsó, aki megtudja, hogy Waliyha, a 16 éves húgom randizni kezdett…
Fogadjunk senki nem fenyegette meg rendesen azt a srácot, hogy vigyázzon a
hugicámra.
- Ti férfiak és a fenyegetéseitek. – forgattam meg a szememet – Mintha
bárkit is tényleg összevernél…
- Azért akadt már rá példa. – pillantott fel sötét szempillái alól
félig bocsánat kérően.
- Igaz. – néztem a szemébe és megpróbáltam elviccelni – És ki leckéztet
meg téged, ha még egyszer összetöröd a szívem? – kérdeztem mosolyogva. Egy
pillanatra fájdalom futott át az arcán, majd rám mosolygott.
- Ezt az egyet megígérhetem, hogy az soha többé nem fog előfordulni! –
fogta meg a kezem és gyengéden megcsókolta, amitől kirázott a hideg. Persze jó
értelemben. Meghitt pillanatunkat a pincér szakította félbe.
Miután elfogyasztottuk az isteni vacsoránkat és szép lassan a boromat
is megittam Zayn közelebb hajolt.
- Nem bánod, ha nem kérlek fel táncolni? – kérdezte, mire
összeráncoltam a szemöldökömet.
- Öhm… nem. – nyögtem ki.
- Ne haragudj, de eszméletlenül két ballábas vagyok és nem akarok a
lábadra lépni.
- Nem lehetsz olyan szörnyű… - mosolyodtam el.
- Kérdezd meg a húgaimat. Tegnap azt mondták ők megtanítanak, hogy
lenyűgözhesselek, de 10 perc után pufogva hagytak a nappaliban mondván, hogy
reménytelen vagyok – grimaszolt egyet, mire elnevettem magam.
- Rendben ma megúsztad, de egyszer megtanítalak rendben?
- Áll az alku. – bólintott vigyorogva.
- És te mezítláb leszel én pedig bakancsban a lábam védelme érdekében –
tettem hozzá, mire felnevetett.
- Kérsz még valamit? – kérdezte végül.
- Nem teljesen jól laktam! Isteni volt, köszönöm!
- Örülök. – mondta, majd intett a pincérnek, hogy hozza a számlát.
Lassan összekészülődtünk és elhagytuk az éttermet. A kocsihoz érve Zayn magához
húzott és eligazította az arcomba hulló hajtincseket.
- Hivatalosan vége az első randinknak. – mondta.
- Az elsőnek?
- Úgy éreztem be kell hoznunk a lemaradásunkat így három randival
készültem ma este.
- Hmm jól hangzik… - simítottam a kezeimet a mellkasára.
- Hát még ha elmondom, hogy mi jön most, hogy technikailag haza
kísértelek… - rosszfiús mosolyra húzta a száját.
- Mi? – kérdeztem és hálát adtam az égnek, hogy Zayn fogja a derekamat
különben a lábaim már felmondták volna a szolgálatot. Közelebb hajolt és csak
suttogta.
- Hát az első csók… - és lassan számra tapasztotta ajkait. Mintha áramütés
ért volna, ami szétáradt az egész testemben. Soha nem éreztem még ilyen
intenzíven azt a megszokott bizsergés. Mikor elhúzódott még egy pillanatig
lehunyva tartottam a szemem és próbáltam visszaállítani a légzésemet normális
tempójúra. Zayn a homlokomnak támasztotta az övét és zakóján át éreztem gyors
szívverését.
- Ez nem volt semmi… - suttogta, mire kinyitottam a szemem.
- Mi lesz itt a harmadik randi után? – mosolyodtam el és az ő arcán is
megjelent egy hatalmas mosoly, majd megragadta a derekamat és megpörgetett a levegőben.
A meglepetéstől először felsikoltottam, majd elnevettem magam.
- Rosszcsont vagy – mondta, miután letett a földre és egy gyors csók
után kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
- Ez talán meglep? – vontam fel a szemöldököm, miközben elfoglaltam a
helyem az anyósülésen.
- Ohh ne izgulj nagyon jól ismerlek – kacsintott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése