Következő állomásunk London egyik külső kerületébe esett. Egy jól kialakított erdei autóúton jutottunk el egy luxus kertes házhoz, amit magas kerítés vett körül. Míg én bámészkodtam Zayn beütött egy kapukódot, mire kinyílt a hatalmas vaskapu feltárva előttünk a házhoz vezető utat. A kapu automatikusan bezárult mögöttünk, majd leparkoltunk a ház mellé. Zayn kipattant a kocsiból, hogy ajtót nyisson nekem is.
- Üdvözöllek szerény birtokomon. – csókolta meg a kezem színpadiasan.
- Ez itt csak a tiéd? – kérdeztem és hitetlenkedve bámultam tovább a
fából és kőből épült méretes erdei házat.
- Igen. Ide szeretek elvonulni a világ elől, ha egy kis magányra van
szükségem. Eleinte úgy gondoltam, hogy majd itt fogok lakni, de mivel általában
vagy utazom a srácokkal vagy a családommal vagyok csak ritkán tudok kijönni
ide.
- Szóval ez a te legénylakásod? – kérdeztem vissza.
- Úgy is mondhatjuk. Gyere körbe vezetlek! – fogta meg a kezem és
felvezetett a bejárati ajtóhoz vezető lépcsősoron, amiről a hó gondosan félre
volt söpörve két oldalra. Miután három kulccsal is elbabrált, hogy kinyíljon a
széles fa ajtó bent a riasztó kezdett el csipogni sürgetve a gazdáját, hogy
beüsse a biztonsági kódot.
- Nem semmi biztonsági rendszer – jegyeztem meg.
- Ja… Paul hosszasan kifejtette, hogy nem elég egy zár, hiába van
eldugott helyen a ház. Szabad a kabátod? – kérdezte, mire átnyújtottam neki a
ruhadarabot, majd levettem a cipőimet és az ajtó melletti cipő tartóra
helyeztem őket. Ahogy körbenéztem tőlem balra két lépcsősor volt egy lefelé,
egy pedig felfelé vezetett. Miután a tőlem jobbra lévő előszobai szekrényben
Zayn elhelyezte a kabátokat kézen fogva bevezetett egyenesen a nappalba. Felkapcsolta a lámpát, majd egy újabb elektronikus panelhez lépett és pár gombnyomás után a
szinte egész szobát körül ölelő óriási ablakok mögött a redőnyök elkezdtek
felemelkedni beengedve a hold kevéske fényét. Maga szoba bútorzata egyszerű
volt mégis elegáns, igényes és persze modern. A bézs kanapé teljes összhangban
volt a sötétbarna fotelekkel és kávés asztallal, amik egy takaros kis
kandallóra néztek melynek a tetejéről nem hiányzott a plazma TV. Jobbra volt az
étkező egy hatalmas asztallal és tíz székkel, amik ugyan abban a szín
kombinációban tündököltek. A konyhát egy dupla ajtó zárta el a tértől, de
biztos voltam benne, hogy hasonlóan lehet berendezve.
- Nyáron sokkal szebb a kilátás ilyenkor csak nagy fehérséget látni –
zökkentett ki bámészkodásomból Zayn.
- Így is elképesztő ez a hely!
- Nekem nem igazán otthonos… - gondolkodott el – Hiányzik belőle az
élet.
- Hogy érted? – fordultam felé, hogy a szemébe nézhessek.
- Túl tökéletes. Olyan mint egy hotelszoba. Nincs kávéfolt az asztalon
vagy sérülés a padlóban, esetleg valami csoki folt az egyik párnán, amit a
tisztító sem hozott ki…
- Nem vagy itt eleget, ahogy mondtad. – értettem meg a lényeget. – Nincs miért
idejönnöd igazából.
- Ja… Ha meg igen akkor alig jövök ki a rajz szobámból. Gyere! – kézen
ragadott és a nappaliból nyíló ajtóhoz vezetett. Az ajtó nyílásával együtt
tátottam el a számat. Ennek a szobának csak egy oldala volt üvegből a többi
három tele volt graffitizve, kisebb polcok tele voltak mindenféle palackokkal,
festékekkel, ecsetekkel amire csak egy művésznek szüksége van.
- Wow… - simítottam meg az egyik falat.
- És elérkeztünk a második randinkhoz. – jelentette be vidáman –
Emlékszel amikor az éneklős vizsgád után lefeküdtünk a házatok előtt a fűre és
beszélgettünk?
- Öhm… - gondolkodtam egy pillanatra – Ahham! Ezek szerint megtanítasz
rajzolni? – csillant fel a szemem.
- Pontosan! – vigyorodott el az örömöm láttán és egy laza mozdulattal
levette a zakóját és kidobta a nappaliba a kanapéra, majd elkezdte feltűrni az
inge ujját – Mit szólnál hozzá, ha lerajzolnánk a napfelkeltét, amit pár napja
láttunk?
- Máris? Még egy fát se tudok rajzolni nem hogy egy napfelkeltét…
- Együtt csináljuk majd – nyugtatott meg, majd az egyik szekrényből
előszedett egy nagyobb papírlapot és a kezembe nyomta. Az egyik sarokból elővett
egy festőállványt és lerakta a szoba közepére. Hozott még két bárszéket
illetve mindenféle rajzeszközt, míg én az állványra helyeztem a rajzlapot.
Ekkor elkapta a derekam és a nyakamba csókolt majd leültetett az állványhoz
közelebbi székre Ő pedig helyet foglalt a másikon mögöttem.
- Válassz egy ceruzát – adta az utasítást, amit örömmel követtem –
Először rajzolunk nagy vonalakban egy vázlatot utána pedig kifestjük rendben?
- Oké főnök! – válaszoltam, mire átfogta a jobb kezemet amiben a
ceruzát tartottam és elkezdtünk rajzolni. Eleinte teljesen átvette az
irányítást a kezem fölött, miközben mindenféle praktikát megosztott velem, majd
egyre kevesebbszer szólt bele, hogy mit rajzolok és elengedte a kezem. Mikor
kész voltam a vázlattal Zayn hozott egy tálban vizet és elkezdtük a festést. Az
volt a kedvenc részem, ahogy a színekkel együtt életre kelt a kép. A várost
egyedül festettem meg a napsütötte égnél viszont Zayn is besegített. Megmutatta hogy lehet egy darab narancssárga festékből egy 5-6 árnyalatból álló napsütést
varázsolni.
- Elképesztő… - pislogtam nagyokat – Legalábbis az a része, amihez
nincs közöm… - nevettem el magam.
- Nekem az egész nagyon tetszik. – támasztotta Zayn az állát a vállamra
– Szerintem van tehetséged hozzá. Mondjuk nem annyi mint nekem…
- Azt az egoista mindenedet – fogtam meg az ecsetet és egy narancs
csíkot húztam a barátom arcára, mire elrántotta a fejét, de így csak még
hosszabb csíkot sikerült az arcára varázsolnom.
- Mi ez a lázadás a mester ellen? – kérdezte.
- Azt mondtad van tehetségem… Gondoltam téged is kifestelek –
mosolyogtam rá.
- Teljesen érthető… - mondta komoly arccal és nyúlni kezdett a másik
ecsetért.
- Ooooo neeem! – pattantam fel a székemről és megkerültem a
festőállványt. Ezzel megkezdődött az ötévesekhez méltó macska-egér harc. Végül
persze tetőtől talpig festékesen végeztük és majdnem tönkre tettük az első
közös alkotásunkat is.
- Feladom! – visítottam a földön fekve miközben Zayn a derekamon ülve a
földhöz láncolt és az arcomat festegette.
- Megadod magad?
- Igen – lihegtem a nevetéstől kifulladva és a könnyeimet törölgetve,
amitől biztos elfolyt a sminkem, de volt egy olyan sejtésem, hogy ez a
legkisebb bibi a kinézetemen.
- Most viszont az a szomorú hírem van, hogy a filmnézős harmadik
randinkat le kell cserélnünk egy kiadós mosdásra, mielőtt ránk szárad ez a vacak és holnap így kell
mennünk szilveszterezni. – mondta ezt egy csöppnyi szomorúság nélkül a
hangjában és felsegített a földről.
- Látom nem nagyon szenvedsz emiatt… - jegyeztem meg, de én is mosolyogtam.
- Nem hát! - mondta és felkapott az ölébe és felcipelt az emeletre...
***
Még fél álomban voltam, amikor úgy éreztem nem tudok tovább a bal
oldalamon feküdni és át akartam fordulni a másikra, de meglepetésemre egy
testbe ütköztem, amitől azonnal felébredtem.
- Jó reggelt! – dörmögte mellettem Zayn.
- Ne haragudj, nem vagyok hozzá szokva, hogy nem az enyém az egész ágy.
– bújtam oda hozzá, miközben magamban megjegyeztem, hogy Nate sosem volt már
ágyban, mikor én felébredtem.
- Márpedig mostantól nem sok alkalmad lesz kiélvezni a francia ágy
kényelmeit egyedül - mondta és megcsókolt.
- Hmm azt hiszem túl fogom élni – mosolyogtam, miközben a hátamat
simogatta.
- Nem akarlak sürgetni, de éhen halok… Reggeli?- szólalt meg egy kis
idő múlva, mire én is elgondolkodtam.
- Támogatom az ötletet! – bólintottam.
- Ha akarod hozok neked ágyba reggelit. Neked nem kell felkelned. –
mondta, mikor kimászott az ágyból.
- Édes vagy, de arra gondoltam csinálok palacsintát – ajánlottam fel,
miközben felültem.
- A te híres palacsintádat? – húzta fel kérdőn a szemöldökeit, és az
ágyra támaszkodott, hogy velem egy magasságba kerüljön én pedig csak
bólintottam – Cat nem kell palacsintát sütnöd ahhoz hogy ágyba csalj. Azt
hittem ezen már túl vagyunk…
- Ezt meg hogy érted? – zavarodtam össze.
- Minden bonyodalom ott kezdődött, amikor behívtál vacsorázni hozzátok
és palacsintát sütöttél nekem… - mesélte mosolyogva azt az estét, amikor elvitt
énekelni és először kerültünk rendkívül közel egymáshoz. Szó szerint.
- Ja sokan mondták már, hogy finom, de eddig te voltál a leghálásabb –
kacérkodtam vele, mire csak megcsókolt és egyben visszadöntött az ágyra
miközben felém helyezkedett. Csókunkat Zayn gyomrának korgása szakította félbe,
aminek hatására elröhögtem magam és letoltam magamról a fiút.
- Gyere te éhenkórász, mielőtt éhen halsz. – másztam ki az ágyból és
elindultam a földszintre.
Miután megreggeliztünk, vagyis inkább ebédeltünk Zayn összeszedte a
ruháit én pedig kölcsönkaptam tőle egy melegítő nadrágot és egy pólót, amiben
hazamehetek a festékes fekete ruhám helyett.
Mikor hazaértünk apáékat már nem találtam otthon, de hagytak egy
üzenetet a hűtőn, mi szerint nem akarnak felébreszteni azzal, hogy
telefonálnak, de elindultak az éves céges szilveszteri bulira, amit egy
hotelban rendeznek és mindenki kap szobát is az éjszakára. Fogadni mernék, hogy
kihasználják a szálloda adta lehetőségeket és medencéznek meg szaunáznak egész
nap. Írtam nekik egy sms-t, hogy minden rendben és szórakozzanak jól, majd
felmásztunk az emeletre, hogy elkezdjünk készülni a Modest szilveszteri bulijára.
Ingyen koncertet adunk a Modest főépülete melletti parkban, ami arra jó, hogy a
túlbuzgó riportereknek esélye legyen még utoljára az évben lencsevégre kapnia
néhány hírességet. És persze, hogy milyen nagylelkűek vagyunk, hogy még az év
utolsó napján is koncertezünk. Ez persze csak a reklámról szól, de Richard
kijelentette, hogy aki nem a világ másik végén tartózkodik annak kötelező
megjelennie. Egy sötétkék farmert választottam térdig érő fekete csizmával és
egy fekete hosszú ujjút. Zayn világoskék farmerban és egy fekete kötött
pulcsiban feszített mellettem és épp a haját szárította be, míg én sminkeltem.
- Ide adnád a rúzsom? – kértem meg a fiút, miközben még a
szempillaspirálommal ügyeskedtem.
- Persze! – mondta és a polcról leemelte a vörös rúzsomat és a kezembe
nyomta miközben csókot váltottunk. Elmosolyodtam azon, hogy milyen
összehangoltan tudunk készülődni ahhoz képest, hogy csak pár napja vagyunk
ténylegesen kapcsolatban.
- Min mosolyogsz? – kérdezte Zayn miközben átkarolt hátulról és mélyen
beszívta a hajam illatát.
- Csak azon elmélkedtem, hogy mennyire szeretlek… - mondtam ki teljesen
tudatlanul elsőként a híres „sz” betűs szót, mire teljesen elvörösödtem barátom
pedig megmerevedett egy pillanatra – Én… - makogtam, de ő csak szédítő mosolyra
húzta a száját.
- Én is szeretlek! – mondta végül majd megforgatott, hogy vele szembe
legyek – Mondjuk mindig is tudtam, hogy reménytelenül belém vagy esve… -
viccelte el a dolgot, mire elnevettem magam.
- Hát most lebuktam…
- De le ám! – hajolt közelebb, hogy megcsókoljon, mikor megszólalt a
telefonja – Ahhhh – fújtatott egyet mérgesen és felvette a készüléket, majd fél
perc alatt lezavarta a beszélgetést.
- Ki volt az? – kérdeztem.
- Harry… Már csak ránk várnak úgyhogy sietnünk kell! Persze ezt a
csókot még bepótoljuk – nyomott egy puszit a homlokomra – Összepakolok. –
sietett ki a fürdőből.
Gyorsan felkentem a rúzsom, majd elsüllyesztettem a táskámba.
Leakasztottam a gardrób ajtómról az esti bulira a ruhámat és rohantam le.
Fekete kabátot vettem és egy nagy fehér sálat tekertem a nyakam köré, amivel
rendesen feltöltöttem a hajamat, ami így szinte égnek állt.
- Kész vagyok! Vidd a ruhákat, míg én bezárok. – utasítottam Zaynt.
Negyed óra múlva már ki is pattantunk a kocsiból a srácok közös
lakásának garázsában és elindultunk fel a lépcsőn. Az előszobába érve ott
találtam az egész csapatot indulásra készen.
- Sziasztok! Bocsi a késésért! – köszöntem, mire mindenki egyszerre
nyugtatott meg, hogy semmi baj.
- Akkor indulás! – jelentette be Liam, mire elkezdtünk kiözönleni a ház
előtt várakozó kisbuszhoz.
Miután helyet foglaltam Zayn mellett, aki átkarolt hirtelen sutyorogni
kezdtek a többiek és minket néztek
- Mi az? – kérdeztem és Sophiera néztem tanácstalanul.
- Csak lenne egy apró kérdésünk… - kezdte el Louis finoman.
- Ti most jártok? – bökte ki a szőke bandatag.
- Niall! – csapott rá a karjára Nicole.
- Semmi gond! – nevette el magát a barátom.
- És akkor? – kérdezte Danielle.
- Igen… mi most eléggé együtt vagyunk – jöttem egy kicsit zavarba, ami
egyáltalán nem volt rám jellemző.
- Ezaz! Látod Louis én megmondtam! – kiáltott fel örömében Eleanor.
- Lou barátom tudhatnád, hogy mindig az asszonynak van igaza… - oktatta
ki a rangidőst Harry.
- Így igaz! – vigyorgott mellette Sophie, mire felnevettünk.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de mi van Nate-tel? – kérdezte Nicole,
mire Zayn megfeszült mellettem.
- Ha nem bánod nem részletezném a történteket. A lényeg az, hogy
rájöttem a titkára és kidobtam.
- Nem is kell több – mosolygott Danielle.
- Nagyon örülünk nektek srácok! – mondta Liam – Már kezdtem megijedni, hogy
Zayn agglegény marad…
- Kösz tesó! Érzem, hogy hiszel bennem. – ironizált az említett.
Ekkor befordultunk a South Park-ot körülölelő utcára és az eszméletlen
sikítozás halkan, de beszűrődött a kocsiba. Már egy ideje tartott a koncert így
senki nem foglalkozott a kisbuszunkkal, míg leparkoltunk a színpad mögött.
Ahogy kiszálltunk felismertem a Wings
című számát a Little Mix-nek, ami betöltötte az egész parkot. Paul jelent meg
hirtelen és elvezetett minket a várószobának kialakított részhez. Egy egész
nagy területet elkerítettek és fotelekkel rakták tele, meg egy kis bódé állt a
sarokban, ahol két lány várta, hogy italt vagy ételt szolgáltathassanak nekünk. És természetesen néhány kamerás ember lázasan dolgozott, hogy a nézők a
backstage-ben történteket is láthassák. A színpadot pedig oldalról teljesen
be lehetett látni. Zayn, amint beléptünk félre vont.
- Felkészültél arra, hogy száz millióan megkérdezzék, hogy együtt
vagyunk-e? Ha nem, egy szavadba kerül és kibírom a koncert végéig, hogy úgy
tegyek, mint aki nincs fülig beléd esve…
- Annyira édes vagy! Úgy szeretlek ezért. És nem is fogom ezt
eltitkolni senki elől ebben biztos lehetsz. – mosolyogtam rá.
- Tudtam én, hogy nem vagy egy betoji csaj! – vigyorodott el – Akkor vágjunk
bele! – nyomott egy csókot a számra, majd rám kacsintott és kézen fogva
bevetettük magunkat a hírességek és partnereik közé, hogy mindenkit
üdvözöljünk.
Néhány szám múlva a Little Mix-es lányok elhagyták a színpadot és a
műsorvezető felkonferálta a srácokat. Zayn egy kicsit hosszabb csókkal
elbúcsúzott, majd rohant a többiek után miközben üdvözölte az ex-barátnőjét és
bandáját. Mi Sophieval karöltve csatlakoztunk Eleanorékhoz a színpad szélénél.
A fiúk az új albumukról az Alive-al kezdték
a sort, amivel rendesen felpörgették a közönséget. Mivel mindenki 5 számot
énekel így a You and I, Story of My Life,
Little Things és a Midnight Memories-t adták még elő. Csodálatosan énekeltek a srácok, mint mindíg, a főleg tinédzserekből álló közönség pedig meg volt őrűlve és persze a hülyéskedés sem maradt el, ami elengedhetetlen része egy One Direction koncertnek. Úgy éreztem nehéz dolga lesz a következő előadónak, hogy fenntartsa az emberek érdeklődését, de amikor meghallottam, hogy Ed Sheeran a szerencsés tudtam, hogy őt nem kell félteni. Ed-et mindenképp meg akartan nézni még nézni, Zayn pedig örömmel csatlakozott hozzám. Kicsit kezdett lehűlni az idő ezért átöleltük egymást, hogy ne fázzak. Mikor felcsendült a Thinking Out Loud csillogó szemekkel néztem a barátomra.
- Imádom ezt a számot!! Van kedved táncolni?
- Tudod, hogy nem tudok...
- Csak lépkedünk jobbra és balra oké? Légyszi. - pislogtam nagyokat.
- Hogy mondhatnék erre nemet... - mosolygott rám, megfogta a kezem, megpörgetett, majd magához húzott, hogy felvegyük az alaptartást és elkezdtünk ringatózni a zene ütemére.
- Zayn te hazudtál nekem! Teljesen profi vagy! - néztem a szemébe.
- Eddig sikerült gyakorolni a húgaimmal. Mindjárt jön az a rész, hogy rálépek a lábadra... - amint kimondta, mintha direkt csinálta volna, hogy bizonyítsa az igazát rám lépett, mire én felnevettem - Látod?
- Azért értékelem. - simogattam meg az arcát és megcsókoltam, majd a vállára hajtottam a fejem.
- Még van egy trükk, amit jól tudok - súgta a fülembe pàr pillanat múlva, mire felfigyeltem.
- És pedig? - kérdeztem kíváncsian, majd válasz nélkül újra megforgatott és a derekamnál tartva megdöntött.
- Tudod mi jön most? - kérdezte halkan. Pár centire volt tőlem, szinte egymás elől szívtuk el a levegőt. Annyira megdöbbentett ezzel a mozdulattal, olyan gyorsan vert a szívem várva a továbbiakat, hogy nem tudtam megszólalni. Zayn a hallgatásomat igennek vette, elmosolyodott és megcsókolt. Kellemes bizsergés futott át a testemen, majd őrült sikoltozásra lettem figyelmes, ami Zaynt is megzavarta és elhúzódott. Miután felegyenesedtem értetlenül néztem körbe. Vége lett a dalnak és Ed mosolyogva jött le a színpadról. Barátnőmre néztem, aki az egyik kivetítőre, mutatott, amint magunkat pillantottam meg Zaynnel. Kimerevítették azt a pillanatot, amikor megcsókolt és kis szívecskéket szerkesztettek körénk.
- Mi a fene ez? - kérdezte a barátom.
- Nagyon édesek voltatok - jegyezte meg Eleanor, mikor oda gyűltek körénk a többiek.
- Az egész táncotokat látta a közönség... - mondta szinte barátnőjével egyszerre Louis.
- Bocs, hogy nem szóltunk, de kicsit későn kapcsoltunk. - kért bocsánatot Niall.
- De szerintem jó hír, hogy a közönség is örül nektek. - nézte a jó oldalát Danielle.
- De még azt se tudják, hogy szakítottam Nate-tel... Mit gondolhat rólam most mindenki?
- És téged mikor érdekelt az, hogy ki mit gondol rólad? - emlékeztetett Sophie.
- Catherine te következel. - jött oda az egyik szervező.
- Tessék? Most? - kérdeztem.
- Ne izgulj! Minden rendben van! - simogatta meg a kezem Harry.
- Nem izgulok! - emeltem fel a hangom - Ne haragudj! - néztem rá bocsánat kérően - Csak nem így terveztem...
- Igazad van várhattunk volna még... - kezdte Zayn.
- Nem arról van szó! - vágtam közbe.
- Catherin kérlek, csak rád várunk... - sürgetett a szervező lány.
- Jövök! - siettem oda a színpadhoz, faképnél hagyva a többieket. Mikor felértem a színpadra, ahol a közönség már észrevehetett elkezdtek sikítozni. - Hello London! - üdvözöltem a rajongókat - Biztos van pár kérdésetek az előbb látottakkal kapcsolatban, amiről csak annyit, hogy már rég elváltak útjaink Nate-tel és teljesen legálisan csináltuk azt amit - kacsintottam, mire újabb őrjöngéshullám haladt át az embereken - De legyen ennyi elég is a magánéletemről és kezdjük! - bólintottam a dobosnak, aki elkezdte az első ütemeket. A Live Like There Is No Tomorrow-al kezdtem a sort, majd a Tell Me Something, Hit The Lights és a Who Says is sorra került.
- Végül ha nem bánjátok egy új dallal is készültem és azt hiszem, már nem kell elmagyaráznom, hogy honnan jött az ötlet... - pillantottam Zaynre, akinek meglepettség ült ki az arcára - A szám címe Off The Chain.
Akkor írtam ezt a dalt, mikor Zayn hazament Bradfordba engem Holmes Chapelben hagyva. Minél többet írtam, annál jobban éreztem, hogy mennyire igaz minden egyes szavam. Mikor meghallottam a zenét odaálltam a mikrofon állvány elé kissé féloldalasan, hogy lopott pillantásokat vethessek az érintettre.
- Twisted, You've shaken my exsistence... - kezdtem el a dalt és jó érzéssel töltött el, hogy a közönség mennyire figyel és a második refrénnél már próbálkoztak a közös énekléssel. Eközben én minden érzelmemet próbáltam beleadni a dalba annak ellenére, hogy nem egy lassú szerelmes dalról van szó - Your love, your love, your love, love... - énekeltem az utolsó hangokat, miközben elmélyedtem Zayn csillogó barna szemeiben. A hangos taps vihar rántott vissza a jelenbe, mire megköszöntem a figyelmüket és szinte lerohantam a színpadról egyenesen a lovagom karjaiba.
- Mondtam, hogy nem akarom titkolni csak... - kezdtem, de szokása szerint nem hagyta, hogy feleslegesen magyarázkodjam és megcsókolt.
- Nagyon szeretlek! - suttogta miután elhúzódott.
- Hát még én! - válaszoltam, mire csak csintalanul elmosolyodott.
- Tudom! Hallottam. - célzott a dalomra, mire elnevettem magam.
**
Az este további részét a srácok lakásán töltöttük többed magunkkal ünnepelve. Én mikor az otthon kellemes melegébe értünk azonnal lecseréltem az öltözékem egy arany, enyhén csillogó ruhára és egy felete magas sarkúra, ami tökéletesen illett egy szilveszter estéhez. Mivel vészesen közeledett az éjfél megkezdődött a pezsgő osztás, ami persze nem ment egyszerűen.
- Niall ebben a dobozban nem poharak vannak... - panaszkodott Nicole.
- De hát Liam azt mondta, hogy ezt hozzam fel. - vakarta a fejét a vádlott.
- Haver, képes voltál felhozni a krumplis dobozt a pezsgős poharak helyett? - kérdezte Hazz.
- Nem tűnt fel hogy nehéz? - kérdezte Danielle.
- Nem mondtátok, hogy minek kell benne lennie... - védekezett Niall.
- Mindegy! Adjátok ide ezt és Harryvel felhozzuk a poharakat. - intézkedett Liam.
- Minek, majd a krumplikból faragunk pofás kis poharakat - röhögött Louis.
- Édesem ne erőlködj... - szólalt meg Eleanor, mire mind jót nevettünk.
- Zayn elkezded kibontani a pezsgőket? - kértem meg.
- Persze! Melyik a kedvencetek lányok, mit hagyjak a végére?
- Én az édesre szavazok. - válaszolt Sophie, mi meg egyöntetűen egyet értettünk.
Csapatmunkával kevesebb, mint negyed óra alatt az egész vendégsereg kezében pezsgővel várta a tűzijátékot a hátsó udvarban. Csupán közelebbi ismerősöket hívtak a srácok, de így is voltak bőven. Mi is poharat ragadtunk és egy kupacban gyülekeztünk. Megkezdtük 10-től a vissza számlálást és, amint éjfélt ütött az óra az ég megtelt a szivárvány minden egyes színéből álló tűzijátékkal.
- Boldog új évet! - kiáltottuk és körben állva egyszerre koccintottunk.
- Ki mondja idén a beszédet? - kérdezte Louis.
- Nekem van mondani valóm, ha szabad... - mondtam.
- Na ná! Mindenki hálás lesz szerintem... - nevetett Niall.
- Rendben, igazából rövidre fognám... Elképesztő éven vagyunk túl és nem tudom ezerszer meghálálni a sorsnak, hogy úgymond összefutottunk. És most nem arra gondolok, hogy beindult a karrierem miattatok, persze ez is igaz de főleg annak örülök, hogy a kis család tagjai lehettünk Sophieval. - böktem meg a vállammal a lányt, aki hevesen bólogatott - Természetesen remélem, hogy még sok kalandban legyen együtt részünk, de külön külön is mindenkinek sikerekben gazdag új évet kívánok nektek. És... imádlak titeket! - vontam meg a vállam - ennyi...
- Ez gyönyörű volt! - mosolygott Danielle.
- Családi öleléééés!! - kiáltotta Liam mire összetömörültünk.
- Harry a lábam! - hallottunk egy kiáltás.
- Bocs kicsim! - ment a válasz, mire elnevettük magunkat.
- Ne legyél ilyen szerencsétlen Harry... - nevetett Zayn, mire csak mosolyogva ránéztem - Én meg se szólaljak mi?! - mondta ki hangosan, amire gondoltam.
- Srácok mindjárt elejtem a poharam... - szólalt meg Nicole, mire feloszlottunk.
- És akkor most adjuk meg a módját ennek az újévnek! - szónokolt Harry és felhajtotta a pezsgőjét, amiben mi is követtük, ki milyen tempóban.
Mikor biztonságban elhelyeztem az egyik asztalon az üres pezsgős poharam Zayn keze a nyakamtól kezdve végig simított a hátamon, amitől hirtelen nagyon melegem lett.
- Édesem, van egy óriási problémám... - kezdte, mire felé fordultam és belebámultam barna szemeibe.
- És mégis mi lenne az?
- Tavaly óta nem kaptam csókot... - felelte tragikusan.
- Hmm... Azt hiszem ezen tudok segíteni. - karoltam át a nyakát és élveztem, ahogy ajkaink egybeolvadnak.
The End
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése