17. rész

*Catherin szemszöge* 

A játszma végére elég jól belejöttem a biliárdozásba. Most épp Zayn készül az asztal fölé hajolva a lökésre én meg figyelem őt. A háttérben hallottam, ahogy Louisék kiabálnak „Gyorsabban, gyorsabban!”. Még mindig autó versenyeztek. Zayn, már majdnem lökött, amikor Harry berontott a terembe.
- Vacsiiiiiiiiiii! – kiáltotta el magát Hazz.
- Bazdmeg Harold! – egyenesedett fel egy Zayn én meg elröhögtem magam.
- Most mi van? – nézett értetlen fejjel.
- Elhibáztam miattad… - zsörtölődött Zayn – Te meg ne röhögj – mutatott rám és egy kis mosoly jelet meg az arcán.
- Jól van bocs… - röhögte el magát Hazz.
- Kajaaaaaaa – viharzott ki a szobából Niall.
- Nyerteeeeeeeem! – kiáltott fel Liam egy pillanattal később és lepacsizott Louissal. Niall ugyanis a játék közepén távozott.
- És mi a kaja?  - kérdezte Louis, miközben elindultunk Harry után.
- Roston sült csirkemell salátával. – válaszolt.
- Hmmm nyami – futott össze a nyál a számban. Nagyon jól hangzott.

*

Nem csak jól hangzott, de az íze is isteni volt a vacsorának.
- Örülök, hogy mindenkinek ennyire ízlett. – mosolygott Sophie – És most, hogy mindenki jól lakott van elég energiátok, hogy elpakoljatok – kuncogott.
- Én szívesen mosogatok – emeltem fel lomhán az egyik kezem. Ez a minimum tőlem az után, hogy az ő kajájukat ettem.
- Nem kell Cat! – mondta Liam.
- De. Ragaszkodom hozzá, hogy én is hozzájáruljak valamivel a vacsorához… - mondtam.
- Hát jó – mosolygott – Akkor én kiviszem az edényeket – kezdett el pakolászni Liam.
- Viszont elpakolni kell, hogy valaki segítsen, mert nem tudom mi hova való… - mondtam.
- Nem én!
- Én sem! – jött két oldalamról a válsz Nialltól és Louistól.
- Akkor asszem én maradtam… - mondta Zayn.
- Így jár, aki lassú… - állt fel a két fiú nevetve és elszáguldottak az ebédlőből. Biztos folytatják az autó versenyt.
- És utána mit csináljunk? – kérdezte Hazz.
- Nézhetnénk valami filmet vagy társasozzunk… - mondtam, miközben felálltam.
- Akkor film… - mondta Zayn – Nincs társasunk.
- Mi választunk filmet. – állt fel Sophie is – De utána mennünk kell, mert késő van.
- Vagy maradjatok… - állt fel Harry is és belepuszilt Sophie hajába.
- Majd meglátjuk… - mondta Sophie, majd kimentek.
- Édesek. – jegyeztem meg, majd bementem a konyhába.
- Cat nem is kell mosogatnod. Bepakoljuk a cuccokat a mosogató gépbe és kész. – mondta Liam.
- De szívesen – mosolyogtam – lemegy addig a kaja – nevettem.
- Hát oké – vont vállat – akkor itt van szivacs, mosogatószer és a… szennyes…
- Köszi - mosolyogtam rá, majd elhagyta a konyhát. Hozzáláttam a tányérok mosogatásához, amikor Zayn bejött.
- Hallod Cat, amúgy van mosogató…
- Gépetek. Tudom, de nem baj… - vágtam a szavába.
- Akkor segítek – jött oda mellém és elkezdte törölgetni a tiszta edényeket, majd a helyére rakta őket. Csak a víz csobogása és a tányérok csörömpölése hallatszott.
- Köszi hogy segítettél - raktam le az utolsó tányért is a csöpögtetőre, majd leöblítettem a kezemről a maradék habot is.
- Viccelsz? Kösz, hogy elmosogattál! - mondta Zayn.
- Ideadod a törlőrongyot? - kértem.
- Ezzel meg nem törlöd a kezed... Már tiszta víz az egész... - fordult meg és kiterítette az egyik fiók fogójára - Adok másikat...  - nyitott egy másik fiókot.
- Fölösleges - mondtam és végig húztam a hátán a vizes kezem, majd kiszaladtam a konyhából át a folyosón a nappaliba. Még hallottam, ahogy becsapódik a fiók ajtaja, amit Zayn elengedett. Elbújtam a kanapé mögé és onnan hallgattam, ahogy Zayn felfut az emeletre.
- Szuper - suttogtam, majd felálltam és ahogy megfordultam beleütköztem valakibe - Mi a?? - lepődtem meg - Nem mentél fel?
- Nem úgy tűnik - vigyorgott Zayn és át kulcsolta a kezét a derekamon.
- De hát hallottam... - hüledeztem.
- Becsaptalak - vigyorgott még mindig.
- Francba... És ugye nem tervezel semmit? - simogattam a mellkasát és nagyokat pislogtam.
- Ó dehogynem! - mondta és reagálni sem volt időm. Megragadta a derekam és felvett a vállára.
- Zayn tegyél le! - ütögettem a hátát.
- Mindjárt... - jött a számomra nem jót jelentő válasz.
- De most! Engedj el! - próbáltam határozottan.
- Oké - mondta és egy pillanatra elengedett.
- Ne! - kiáltottam fel ijedtemben, pedig nem hagyott leesni.
- Oké. Kérésed számomra parancs - nevetett.
- Ha. Ha. Ha. - reagáltam, majd inkább a hátára könyököltem és néztem, ahogy a lába alatt megjelennek a konyhacsempe darabjai - Elárulod mit szeretnél? Alig lett két csepp víz a pólódon és már meg is száradt... - érveltem.
- Pillanat - mondta és hallottam, hogy valamivel csörömpöl.
- Itt a vég...  - nyöszörögtem. Bár már megszoktam, hogy minden csínytevésem után pórul járok, hisz Harry-vel is így volt, mindig ő volt az erősebb. Most, hogy itt vannak a srácok újra gyereknek érzem magam egy kicsit...
- Áááá... - kiáltottam fel és elkezdtem kapálózni, amint megéreztem, hogy Zayn egy kisebb jégdarabot rakott a gatyámba, majd letett a földre. A jegecske, ahogy mozgolódtam és kerestem egyre lejjebb csúszott, majd végül a jobb bokámnál esett ki. - Szemét! - bokszoltam a karjába, miközben röhögött.
- Bocs... - vágott bűnbánó képet.
- Semmi - vontam meg a vállam - menjünk... - indultam el, de ráléptem a szinte elolvadt jégre és újabb kiáltással konkréten Zayn nyakába ugrottam ugyanis mezit láb voltam és nagyon hideg volt..
- Tudtam én, hogy megbocsájtasz! – szorongatott meg mintha én ezt ölelésnek szántam volna.
- Megfojtasz… - nevettem.
- Bocs – nevette el ő is magát, majd elindultunk végre fel. Én be akartam menni a játékszobába, de Zayn tovább húzott.
- Nem ott? – mutattam az előbbi helység ajtajára.
- Van mozi szoba – kacsintott.
- Hogy azt a jó kecske mindenit… Gördeszka pályátok nincs? – kérdeztem hüledezve.
- Nem elég nagy a kert… - vonta meg a vállát, majd kinyitotta a „mozi szoba” ajtaját. Az ajtóval szembeni falon volt egy átkozott nagy vászon, előtte pedig két darab ötfoteles sor. És nem olyan kis fotelek voltak ezek. Bőven lehetett benne terpeszkedni. Jobb kézre egy kis házi pop-corn gép illetve egy kis hűtő üdítőkkel.
- Na végre! – türelmetlenkedett Niall.
- Mit volt az a sikoltozás az előbb? – kérdezte röhögve Hazz, mire szépen nőiesen bemutattam neki.
- Vegyetek kaját és kezdjük! – mondta Louis.
- Mit nézünk? – léptem oda a pop-corn gép elé és elkezdtem méregetni, hogy hogyan is működhet.
- Taken – válaszolt Liam.
- És azt Sophie választotta? – néztem rá a barátnőmre.
- Ez volt a legjobb – vonta meg a vállát.
- Értem. – nevettem majd visszafordultam a gép felé.
- Segítsek? - lépett oda Zayn.
- Kérlek – néztem rá, mire egy pillanat alatt adagol nekem egy papír kosárkába pop-cornt és átnyújtotta – Köszönöm!
- Vigyél inni is – mutatott a hűtőre.
- Oké! – léptem oda és körül néztem. Meg is állapodott a szemem egy kólán és gyorsan kivettem. – A sör mindek?
- Meccs. – kaptam az egyszerű választ valahonnan, majd a nasimmal elfoglaltam a helyem Sophie mellett a hátsó sorban. Sophie mellett Harry ült, a többiek pedig az első sorban.
- Akkor kezdjük! – mondta Liam és elindította a filmet. Körülbelül 20 perc telhetett el a filmből, amikor megszólaltam.
- Imádlak titeket, de megőrülök a cuppogásotoktól – utaltam a két másodpercenkénti csókváltásukra Harrynek és Sophienak – Előre ülök – mutattam az első sorban maradt utolsó helyre.
- Neee, befogjuk! – mondta Sophie.
- Dehogy is! – legyintettem és előre ültem. Én onnan is élvezem a filmet, ők meg ne feszengjenek azért, mert engem zavar a cuppogásuk. Gyorsan előre mentem és bevackoltam magam új helyemre Zayn mellett.
- Hiányoztam? – mosolygott.
- Mindennél jobban… SE – mosolyogtam vissza.
- Aúú… - tette a szívére a kezét, miközben mosolya lekonyult. Nem bírtam ki és elnevettem magam, majd elmerültem a filmben. Pik-pak vége lett a filmnek és kivilágosodott a szoba.
- Ez marha jó volt! – pattant fel Louis és elkezdett harcolni a nagy semmi ellen, mint ahogy a filmben látta. Niall is felpattant és beállt ellene és egy perc alatt mindketten a földön kötöttek ki röhögve.
- Megnézzük a másodikat is? – kérdezte Liam.
- Oké! – válaszoltam elsőként én.
- Cat 10 óra. Nem kéne mennünk? – kérdezte Sophie.
- Uuu basszus igaz… - húztam el a szám.
- Neeee maradjatok még! Nincs holnap semmi vizsgátok…– hisztizett Harold.
- Miért nem alszotok itt? – kérdezte Zayn.
- Hááát… - gondolkodott Sophie.
- Aludhattok a vendégszobába – mondta Liam.
- Viccelsz haver? Sophie velem alszik! – jelentette ki Harry, mire elröhögtem magam.
- Nyugi Rómeó! – szóltam oda Harrynek. – Soph kérdezd meg a szüleidet max nem-et mondanak… - fordultam barátnőm felé.
- Oksi – pattant fel és kiment a szobából.
- És neked nem kell megkérdezni? – kérdezte Louis.
- Én dobok egy sms-t és kész – vontam meg a vállam – Ha megemlítem, hogy Harrynél alszom, abba belemennek szó nélkül…
- Ez a Harold varázs emberek… - menőzött Harry.
- Igen, az tudom milyen – könyökölt fel a fotel támlájára Niall és nagyokat pislogott Harryre, mire mind felröhögtünk. Ekkor jött vissza Sophie.
- Hé, Ő már foglalt… - mondta Sophie és Niall szomorú fejjel fordult vissza a vászon felé.
- Na? – kérdezte Harry izgatottan.
- Maradhatok – mosolygott Sophie.
- EZAZ! – kiáltott Harry, majd járt egy gyors öröm táncot.
- Harold, ha ki táncoltad magad, akkor nézhetjük a filmet? – kérdezte Liam.
- Ja persze! – huppant vissza a fotelbe és vigyorogva átkarolta Sophiet.
Elkezdtük a filmet és hirtelen nagyon elfáradtam. Egyre nehezedtek a szemhéjaim és szép lassan lecsukódtak…
Egy szobában ébredtem az éjszaka közepén. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok hisz a mozi szobában aludtam el, aztán találtam egy cetlit magam mellett.

„ Jó reggelt! A vendégszobánkban vagy, film után áthoztalak. Nem akartunk felébreszteni. Sophie nálam alszik. : ) xx Harry

ui.: Tudod azon a fotelen nagyon megfájdult volna a hátad. Tapasztalatból mondom.”

Hát a „Jó reggelt”-en kívül minden passzolt. Megnéztem a telefonomon az időt és hajnali két óra volt.
 Szuper. Megpróbáltam visszaaludni, de sehogy sem ment. Gondoltam iszok valami meleg teát vagy kakaót. Attól általában elalszom. Fel is tápászkodtam és mivel a szemem hozzászokott a sötéthez, akadálymentesen jutottam el az ajtóig és egészen le a konyhába. Felkapcsoltam a villanyt és elkezdtem a kakaó után kutatni. Csak tartanak itthon… Feltúrtam az egész konyhát és persze, hogy az utolsó szekrényben találtam rá a finomságra. Kutatás közben a bögréket is megtaláltam, úgyhogy az már a pulton volt. Elkészítettem az esti vagy reggeli – részletkérdés – italomat és visszaindultam az emeletre. Nem bírtam ki és felmentem a harmadikra egyenesen a zene szobába. A fiúk azt mondták, hogy hangszigetelt szóval senkit nem fog zavarni, ha egy kicsit zongorázok. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem a zongorához. Óvatosan felhajtottam a fedelét és megcsodáltam a billentyűket. Nem mintha ezek olyan különlegesek lettek volna. A bögrémet a szék mellé raktam a földre, de még belekortyoltam egyet, mielőtt elkezdtem játszani. Csak össze vissza dallamokat kezdtem el játszani, majd szép lassan akaratlanul is áttértem az új félkész dalom dallamára. Mikor feleszméltem, elölről kezdtem és énekeltem is hozzá. Közben elkezdtem agyalni és ötletem támadt, hogyan folytassam. Mivel nem volt itt a laptopom kerestem kotta lapokat és egy ceruzát és arra kezdtem el lejegyezni a hangokat és a szöveg végét.
(Well you think you are the one
Who got me boy
But I got you
I've been playing with you
Like a little toy
Yeah, I got you
Who got me boy But I got you I've been playing with you Like a little toy Yeah, I got you Who got me boy But I got you I've been playing with you Like a little toy Yeah, I got you You gave me all control (I got you) I took your heart and soul (I got you) For me, I'm gonna roll I got you, you, you I got you I got you And I love it I got you Yeah, I got you I got you And I love it I got you Yeah, I got you Well you think you are the one Who got me boy But I got you I've been playing with you Like a little toy Yeah, I got you I got you And I love it I got you Yeah, I got you I got you And I love it I got you Yeah, I got you )
Alkotás közben elfogyasztottam a kakaóm végét. Még egyszer elkezdtem énekelni a dalt, hogy egybe is lássam, hogy is néz ki. A dal vége felé valaki benyitott, amitől lefagytam és ijedten fordultam az ajtó felé.
- Úristen, ne haragudj! Nem akartalak felébreszteni titeket! – kezdtem el szabadkozni.
- Nem, nem nyugi… - nyugtatott meg Zayn.
- Akkor hogy, hogy itt?
- Ezt kérdezhetném én is – mosolyodott el – Amúgy felébredtem és lementem inni, de láttam, hogy nyitva van a vendégszoba ajtaja… - csukta be maga mögött az ajtót és elindult felém – Tudtam, hogy itt leszel… - ült le – De miért nem alszol?
- Nem tudtam. Aztán lementem kakaóért – mutattam fel a bögrét.
- Ó szóval attól van ez a kis bajszod – mosolygott.
- Mi? – kaptam a szám elé a kezem.
- Nyugi – nevetett – Hagyd, leszedem! – húzta el a kezem, majd benyálazta a hüvelykujját és letörölte a kakaó bajszom.
- Kösz, szóval jöttem vissza fele és nem tudtam ellenállni a kísértésnek. – ásítottam egy nagyot. Persze jól neveltek, úgyhogy a szám elé raktam a kezem, hogy Zayn ne lásson be a gyomromig.
- Nem mondtad, hogy ennyire jól játszol…
- Mert szerintem, csak épphogy jól játszom.
- Értem. És mi volt ez az előbb?
- A vizsga darabom – húztam ki magam.
- Na, had halljam!
- Oké, de mivel nem zongorás darab nem lesz a legjobb.
- Nem baj csak mutasd! – sürgetett. Újra eljátszottam a darabot, majd felé fordultam és vártam a reakciót és vártam, vártam…
- Na? – kérdeztem. Kezdtem izgulni.
- Iszonyat jó! – mosolyodott el.
- Szuper!
- Alig várom, hogy lássalak a színpadon!
- Hááát én nem annyira…
- Ne kezd megint! Menni fog!! – bíztatott.
- Remélem különben két kicsi kezemmel folytalak meg… - nevettem.
- Mert? – kerekedett el a szeme.
- Mert te vettél rá erre az egészre… - magyaráztam, majd újra ásítottam.
- Menjünk aludni…
- Mert?
- Itt ásítozol, biztos hulla vagy! Gyere aludni! – állt fel és megfogta a kezem.
- Jó jó csak a dalom – nyúltam a papírért, majd felálltam – ja és a bögrém!
- Hagyd! – húzott el Zayn!
- De…
- Csönd! Megyünk aludni!
- Nem vagyok öt éves… - durcáztam és ezzel rá is cáfoltam a kijelentésemre.
- Tudom, de fáradt vagy… - mondta és kinyitotta előttem a vendégszoba ajtaját.
- De attól még lehozhattam volna a koszos bögrét…
- Ráér… - válaszolt, de én még mindig nem értettem a dolgot.
- Jó mindegy – másztam be az ágyba.
- Takarózz be!
- Jól van máááár… - rántottam magamra a takarót.
- Jó éjt Catty!
- Hey! Csak Hazz hívhat így… - ásítottam még egyet.
- Bocs, csak mindig ezt hallom, de akkor jó éjt Cat!
- Jó éjt Zayn! – motyogtam, majd hallottam, ahogy becsukódik az ajtó és szép lassan elaludtam.