37. rész

A szerdai napunk utazással telt és Washingtonba érkezve, mint a ketrecből szabadult állatok hagytuk el a turnébuszt. Három napot töltünk a városban ezért újra szállodai szobákat kaptunk és a szokásos szobabeosztással osztoztunk rajtuk. Mivel egész nap a buszban nyomorogtunk nem akartuk a szállodaszobákban folytatni és elindultunk az éjszakába. Igazából csak a feltűnést elkerülve sétálgattunk a városban, majd beültünk egy bárba beszélgetni. Persze lecsúszott néhány korty alkohol is. Épp az egyik kört készültem rendelni magunknak a pultnál, mikor egy fiatal srác támaszkodott mellém a pulthoz.

- Szia szivi! – kezdte cserkésző hanglejtéssel.

- Hello – válaszoltam csak, hogy ne legyek bunkó, de sütött a hangomból, hogy nem óhajtok flörtölni vele.

- Meghívhatlak egy italra? – próbálkozott azért, mire felé fordultam.

- Ha meghívod az egész asztaltársaságomat, akkor persze. – mosolyogtam rá.

- A barátnőiddel jöttél mi? Én is a haverokkal vagyok. Na és melyik a ti asztalotok?

- Történetesen, az ott, ahol 5 srác ül négy csajjal, - mutattam a barátaim felé – És ha nem zavar, hogy az a fekete hajú a pasim, akkor nyugodtan állhatod a kört… - fél igazságom hallatán zavarodottságot fedeztem fel az arcán, mire még kedvesebben mosolyogtam.

- Öhm… majd a… izé… következőt… - dadogta és már el is tűnt, mint a kámfor.

- Gondoltam – motyogtam magam elé, majd leintettem a bárpultost, aki épp elkészült pár koktéllal.

- Szép jó estét szépségem! Mit adhatok? – villantott rám egy mosolyt a pult mögött álló kreol bőrű félisten.

- Hello szépfiú – vettem elő én is a csábos hangom – 5 sört kérek és ötöt abból a titokzatos kék izéből, amit az előbb csináltál.

- Nem lesz az kicsit sok kis kegyednek? – könyökölt a pultra, hogy farkasszemet nézzünk.

- Sajnos nem egyedül vagyok… pedig akkor itt nézném reggelig, ahogy kevered az italokat – kacsintottam és ekkor két kar fonódott a derekamra, amitől megugrottam, de ismerős érzés futott át rajtam.

- Szia édes, hogy haladsz az italokkal? – duruzsolta a fülembe Zayn olyan hangosan, hogy a pultos is meghallja. És persze azonnal felegyenesedett és elindult a sörcsap felé a pult másik végébe.

- Ez meg mi volt? – szabadultam ki az öleléséből és csépelni kezdtem a mellkasát, miközben ő jóízűen nevetett.

- Bocs nem gondoltam, hogy hosszútávra tervezel vele… - próbálta lenyelni újra feltörni készülő nevetés rohamát.

- Nem, de elrontottad a flörtömet ezzel a félistennel – mutattam a koktélt keverő srác kelé és pillanatra elidőztem a bicepszén.

- Bocs gondoltam segítek elhozni az italokat… - vigyorgott még mindig.

- Oké ez kedves tőled, de akkor is épp flörtöltem a szexi pultossal! – csaptam még egyet a karjára és amikor megfordultam a pultos szexi vigyorával találtam szembe magam. Oh baszki… ciki…

- Add a kezed! – mosolygott rám, mire odanyújtottam a karom ő meg alkoholos filccel ráfirkantott 7 számjegyet a karomra, majd Zayn felé fordult a számlával, aki egy pillanatra meglepettnek tűnt, majd fizetett és az italokkal visszatértünk az asztalunkhoz.

- Cat mi van a kezeden? – kérdezte vigyorogva Sophie.

- A szexi pultos elérhetősége… - kacsintottam.

- Nyertem! – kiáltott fel Harry.

- Mi van? – néztem összeráncolt homlokkal.

- Fogadtak, ha Zayn közbe avatkozik, még sikerül-e megkapnod a számát… - avatott be Eleanor mosolyogva.

- És nem hitted, hogy megkapom a számát? – fordultam Zayn felé.

- Huuuu jól gondod meg mit válaszolsz haver! – nevetett Niall.

- Hát sikeresebbnek képzeltem a beavatkozásom – vont vállat, majd leült Liam mellé a boxba és elővette a telefonját.

- És mi ez, amit hoztál nekünk? – kérdezte Danielle a színes italt méregetve.

- Basszus elfelejtettem megkérdezni! – pattantam fel és visszasiettem a bárpulthoz. Mikor odaértem megéreztem, hogy rezeg a telefon a zsebemben. Megnyitottam az sms-t, amit Zayn küldött és egyre meglepettebben olvastam, hogy miképp is képzelte el, hogy „lecsap” a pultos srác kezéről. Mikor felnéztem megláttam, hogy végig engem figyelt vigyorogva, majd rámkacsintott.

- Máris utánpótlás kell? –rángatott ki egy kellemes hang a bambulásomból.

- Mi? Hogy? – néztem fel a pultosra – Öhm… Nem, csak azt akartam megkérdezni, hogy mi a neve a kék italnak? – mosolyodtam el miután megtaláltam a hangom.

- Blue Hawaiian. Rum, kókuszlikőr, ananászlé és Blue Curacao.

- Köszi! – dobtam egy puszit a levegőben, majd visszatértem az asztalhoz, hogy beavassam a lányokat is. Miután elfogyasztottuk az italokat elindultunk haza, hogy kipihenjük magunkat.

Másnap reggel egy három órás próbával kezdtem, majd egy kellemes zuhany után épp beborultam volna az ágyba, mikor Zayn lerángatott ebédelni miközben bizonygatta, ha nem eszek el fogok fogyni és ez rá nézve sem előnyös. Nevetés közben rásóztam egyet a vállára, majd megköszöntem, hogy nem hagyott a szobában, mert tényleg éhes voltam. Ebéd után is tudok majd pihenni nem?! Hát nem. Mikor elfeküdtem az ágyon jelzett a telefonom, hogy indulnom kell a találkozómra a stylisttal. Mérgesen fujtattam egyet a párnámba, majd visszavettem a tornacipőm.

-Hát te merre? – feküdt el az ágyon Zayn és ebben a pillanatban nagyon utáltam, hogy neki van ideje lazsálni.

- Találkozóm van Jacqueline-el – erőltettem a francia akcentust – úgyhogy megyek elrabolom Harry barátnőjét… Majd jövök! – viharoztam el és bekopogtam a szomszédos szobába.

- Szia Cat! – nyitott ajtót mindig vidám barátnőm.

- Catty! Mizu? – bukkant fel barátja is göndör fürtjeivel.

- Nagy kérés lenne, hogy gyere el velem ruhapróbára? – vettem elő a kiskutya szemeket.

- Én minek? – kérdezte Hazz.

- Nem te, te majom… Sophie. De te is jöhetsz, ha nem bírod ki nélküle. – nagylelkűsködtem.

- Úúú én szívesen! Hozom a cipellőmet! – sasszézott vissza a szobába a barátnőm.

- Hmm… Zayn? – kérdezte Harry.

- Szomszédban – bólintottam.

- Akkor maradok! – csillant fel a szeme – De ti érezzétek jól magatokat! – nyomott egy puszit a homlokomra, majd megcsókolta Sophiet. A recepciós elkísért minket a megfelelő teremhez ahol Jacqueline vár engem a ruhákkal.

- ÁÁÁ Bonjour Miss Davis! – köszönt lelkesen a stylist, de megzavarodott kettőnk láttán. Hát még én az ő kinézetén. A francia származása miatt rendkívül kifinomult nőnek képzeltem el, ehhez képes egy nem is annyira fiatal nővel találtam szemben magam ici-pici sortban és egy háló szerű felsőben, ami alatt egy rikító színű melltartót viselt.

- Je m’appelle Cat et Elle s’appelle Sophie. – mutattam be magunkat gyorsan.

- Ohhh Parlez-vous francais? – mosolygott még jobban és megvillant egy kis ékkő a fehér fogsorán. Richard hol a fenébe szedte össze ezt a nőt??

- Un peu mais… ha lehet inkább maradjunk az angolnál... – próbáltam mosolyt varázsolni az arcomra.

- Csak természetes! Én Jacqueline Chatelain vagyok. – fogott kezet velünk – Akkor lássunk hozzá. – sétált oda egy fekete lepedővel letakart ruhaállványhoz, majd színpadiasan lerántotta a leplet, majd elkezdte az asztalra pakolni a ruhákat. Pontosabban ruha cafatokat. Olyan sortokat, amelynek mérete egy bugyiéhoz hasonlítható, olyan pólókat melynek kivágása biztos többet mutat, mint szeretném. És persze hasonló hálószerű felsők, meg miniszoknyák, amilyenben ha leülsz a gyomrodig belátnak. Én nem vagyok ellene, ha hasat kell villantanom, de ezek nálam is túllépték a határt. Sophiera néztem, aki ugyan olyan meglepett arcot vágott, mint én.

- Na? Szupik mi? – érdeklődött izgatottan Jacqueline.

- Csak kíváncsiságból… öhm… Mi alapján állítottad össze ezt a szettet? – kérdeztem olyan kedvesen, ahogy csak tudtam.

- Hát meghallgattam néhány számod és az ihletett meg – vigyorgott.

- Mégis melyiket? – kérdezte Sophie és ő kevésbé tudta elrejteni az indulatait, amin nekem nevetnem kellett.

- Az I Got You-t például… Huhh az nagyon jól sikerült… Ahogy a pasi arcába vágod, hogy te csak hagytad, hogy becserkésszen… - bólogatott elismerően Jacqueline.

- Csak azt? – kérdezte a barátnőm.

- Ja az elég volt – vont vállat.

- Wow… hát köszi, de ez csak egy számom és azért nem ennyire rossz a helyzet… - mutattam a ruhákra – nem vagyok az a lány akinek tetszik, ha kilóg a fél melle egy pólóból… - emeltem fel egy említett darabot.

- Nem tudsz valami visszafogottabbat összerakni? – kérdezte kedvesen Sophie.

- Jesszus te is ilyen apáca lány vagy? Garbó és hosszú nadrág? Pff pedig reménykedtem, hogy jobb fej leszel, mint Camryn… - sértődött meg a lány.

- Apácalány? Mi van? – az a helyzet, hogy nem ő volt az egyetlen a szobában, akiben felment a pumpa – Egyáltalán hogy a fenébe kerültél ide? Spórolásból a sarokról szedtek össze vagy mi? Tizenéves kiscsajokkal lesz megtömve a koncert és azt akarod, hogy úgy áljak fel a színpadra, mint egy utcalány?

- Cat nyugi… - simogatta a vállamat Sophie, de nem ment sokra vele.

- Hogy merészelsz így beszélni velem? – kiabált Jacqueline – Én vagyok a stylist és azt veszel fel, amit mondok…

- Öhm ez nem így megy kis szívem… - vettem elő a telefonom és tárcsáztam.

- Mit csinálsz? – kérdezte Sophie.

- Elintézünk egy gyors telefont… Excuses-moi. – kézen ragadtam Sophiet és kiviharoztam vele a teremből. Richard a harmadig csengésre felvette.

- Itt Richard Griffiths.

- Jó napot uram! Catherin vagyok és van egy kis probléma… - kezdtem bele.

- Máris? Azt hittem legalább egy hétig kibírja…

- Hát köszönöm a belém vetett rengeteg hitét… - mondtam gúnyosan – De megkérdezhetem honnan a fenéből szerezte ezt a stylistot? Vagy mit…

- Több tiszteletet kérek, ha velem beszélsz! – csattant fel.

- Elnézést kérek! Kicsit felhúzták az agyam… - dörzsöltem meg az orrnyergem és nagy levegőt vettem.

- Jacqueline Chatelain… hm… Chamryn kérésére vettük föl és a saját öltözködésén kívül jól végzi a munkáját.

- Azt ne mondja, hogy Chamryn falatnyi sortokban és bikini felsőben parádézott a színpadon…

- Nem egyáltalán nem. Hogy jutott ilyen az eszedbe?

- Az asztalon heverő ruhadarabokból. – gyorsan elmagyaráztam a helyzetet, ami a telefon túloldalán is nagy döbbenetet váltott ki.

- Nem is értem… De próbáljatok meg összedolgozni, míg nem találok valaki mást… - mintha fáradságot fedeztem volna fel Richard hangjában. Sophie felé fordultam és szinte hallottam is a villanykörte felkapcsolódását a fejemben.

- Azt hiszem ebben segíthetek… Sophienak ruhatervezés volt az egyik külön órája a gimiben és kiválóan ért a divathoz. Nekem elhiheti. És úgy is marad velünk a turné végéig. És ismeri a stílusom…

- Rendben. A barátnőd átveheti a posztot, de akkor meg kell beszélnünk a pénzügyeket. Ja és ki kell rúgnom Jacquelinet. Kérlek add át neki a telefont…

- Máris! – győzelmi mosollyal mentem vissza nyomomban a barátnőmmel a stilysthoz és átnyújtottam a telefont. Élvezettel figyeltem ahogy elfehéredik a feje, majd próbál mentegetőzni végül lecsapta a telefonom az asztalra.

- Te kis szarházi… - sziszegte.

- Nem tudom, hogy kihez beszélsz, de jobb lenne ha indulnál mielőtt lekésed a géped… - néztem a szemébe és végszóra megjelent Paul.

- Miss Chatelain kérem jöjjön velem. – tárta szélesre az ajtót, amelyen másik két biztonsági is érkezett és elkezdték összeszedni a ruhákat. Inkább csak rádobálták a ruha szállítóra. – Sophie vacsora után elintézzük a papírokat rendben?! – mosolygott kedvesen a barátnőmre, mielőtt elment.

- Rendben! – válaszolt lelkesen Sophie, majd felém fordult – Várjunk… Milyen papírokról beszélt?

- Hááát neked is van nyári munkád! – jelentettem be ünnepélyesen.

- Márminthogy… - rakta össze a képet.

- Pontosan! Te vagy a stylistom! Remélem nem gond… - eszembe jutott, hogy őt meg sem kérdeztem.

- Viccelsz? – nevetett – Imádlak öltöztetni és még pénzt is kapok érte? Igazi álom meló! – szorosan megölelt, majd belém karolt és izgatottan beszélgetve indultunk vissza a szobáinkhoz. Megosztottuk egymással az elképzeléseinket és Sophie azt mondta azonnal neki áll vázlatokat rajzolni.

- Harry megjöttünk! – kiabált Sophie.

- Öhmm oké anya most mennem kell, majd később beszélünk. Szia szeretlek! – rakta le a telefont Hazz és az ágyra dobta – Sziasztok! Milyen volt az az izé?

- Minek ráztad le Keresztanyut? Beszéltem volna vele… Amúgy jól indult, majd borzalmas lett, aztán jól végződött – vigyorogtam fel rá, miután leültem az ágyra.

- Mi van? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel, mire Sophie beavatta.

- És te mi jót csináltál? – csimpaszkodott a barátnőm Harry nyakába.

- Épp Zaynhez készültem videojátékozni csak még… szóval anyu hívott… - mosolygott vissza a szeremére.

- Pfuj ha smacizni készültök én már itt sem vagyok… - húztam el a számat.

- Hmmm meggondolandó – dörmögte Hazz, majd megdöntötte Sophiet úgy, hogy az arcukat pont ne lássam és hangosan csókolózást imitált. Barátnőm nevetéséből lehetett tudni, hogy valójában nem csókolóznak.

- Pfuuuuj Harry ez gusztustalan – nevettem el magam és gyengéden seggbe rúgtam, mire felegyenesedett.

- Te is kérsz egy cuppanósat? – nézett rám vigyorogva.

- Isten ments! – vágtam rá.

- Naa Catty gyere ide a jó öreg Harryhez… - tárta szét a karját és megindult felém én pedig azonnal felpattantam és hátrálni kezdtem az ajtó felé.

- Ne gyere közelebb! – Figyelmeztettem, de rám se hederített ezért menekülnöm kellett. Kiszaladtam a szobából Harryvel a nyomomban és körbe futottuk a szintet, majd berontottam a saját szobámba.

- Mi a fene? – lepődött meg Zayn, aki az ágyon hevert. Hazz a szoba közepén ért utol, elkapta a derekam magához húzott, majd megnyalta az arcom.

- Fuuuuuuj – visítottam.

- Haver mit csinálsz? – kérdezte Zayn.

- Boci puszit adtam Cattynek. Te is kérsz? – vigyorgott.

- Harry édesem ne nyalogasd az emberek arcát légyszi – mentette meg a rémült Zaynt Sophie.

- Hát jó – vont vállat a boci, majd beugrott Zayn mellé az ágyba – Akkor játszunk!

- Lányok ti is akartok játszani? – kérdezte a szobatársam.

- Én először megnéznék egy kört – kuporodott le Harry mellé a barátnője.

- Én meg megmosakszom… - indultam el a fürdő felé, miközben Harry még küldött egy puszit a levegőben. Később kettő kettő ellen videojátékoztunk egészen vacsoráig. Vacsora után pedig, ahogy Paul megígérte félrevonult Sophieval megbeszélni a feltételeket, aki ragyogó arccal tért vissza az asztalunkhoz, hogy bejelentse holnap elvisz vásárolni. Elsőre szívrohamot kaptam, majd emlékeztettem magam, hogy vele már több vásárlást is túléltem és nem volt rossz, sőt... Főleg ahhoz képest hogy utálok vásárolni járni. Aztán Harryék megint átjöttek, hogy filmezzünk. Sophieval ültünk középen, de kényelmetlen volt az ágy támlája ezért lejjebb csúsztam és Zayn mellkasára feküdtem, Ő meg átkarolt. Így viszont annyival kényelmesebb volt, hogy még a film vége előtt elaludtam.